Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Gondolatok a motivációról – gondoljunk rá másképpen

Gyakorló vezetőként az egyik legnagyobb kihívást – és talán ezzel nem vagyok egyedül – a kollégáim motivációjának megfelelő szinten tartása jelentette. Éppen ezért a képzéseken tanultak mellett igyekeztem a hogyanra választ kapni. Cikkek, könyvek, vélemények elolvasása/meghallgatása és kipróbálása, sok-sok morfondírozás után arra jutottam, hogy valami nem stimmel: a valóság és a gyakorlat mutat némi eltérést, vagyis az emberek nem a várakozásoknak megfelelően reagálnak, vagy ha úgy tetszik a mindennapok szürkesége nem hajlandó idomulni a menedzsmentguruk modelljeihez, a kollégák rajongása a feladataik iránt mérsékelt maradt.

Persze ezek után könnyű lenne rávágni, hogy biztosan nem jól csináltam, oszt jó napot!

Oké, elfogadom: mesterképzés (releváns témában), tréning és 7 év gyakorlat sem garancia arra, hogy mindent jól csinálok. De fel kell tegyek egy kérdést: a Magyarországon bejegyzett mintegy 900 ezer céghez képest hány Lee Iacocca, Steve Jobs, Martin Luther King jár-kel az utcákon? Vagyis feltételezhetően a legtöbben – fájó – de átlagos vezetők vagyunk. Átlagos képességekkel, átlagos tudással, ismeretekkel, kompetenciákkal. Mégis mi vezetjük a cégeket és szembe kell néznünk a kollégáink motivációjával kapcsolatos kérdésekkel. És rendre adunk rossz válaszokat ezekre a kérdésekre...

És hogy mit teszünk? Célokat tűzünk ki, jutalmat adunk, munkakört gazdagítunk, felhatalmazunk. Próbálunk motiválni. Vagy inkább ösztönözni. Miközben ezek többsége legjobb estben is csak ideig óráig motivál, majd elmaradásuk, nem megfelelőnek vélt mértékük elégedetlenséget, teljesítményromlást, motiválatlanságot eredményez.

Csak, hogy tovább árnyaljuk a képet: a motiváció fogalma pszichológiai meghatározás szerint az egyén olyan belső tudati állapota, amely arra készteti, hogy meghatározott módon viselkedjék.

Nem elvitatva a tényt, hogy ösztönzéseink hatnak az egyén belső tudati állapotára és ezáltal kiválthatnak általunk vágyott viselkedési formákat, de azért azok mégsem tekinthetők az egyén sajátjának. És azzal talán mindenki egyet tud érteni, hogy semmi sem késztet jobban cselekvésre mint a saját vágyak, elhatározások, célok.

Nem akarok szembe menni a mainstream-mel, mi szerint a kollégák motiválása a vezető feladata, de mintha ez a filozófia oda vezetett volna, hogy az egyénnek nincs felelőssége a saját motiváltságával kapcsolatban, noha az belőle fakad (vagy nem fakad). Ennek eredményeképpen kialakult egy „játék neve találd ki” szituáció, amiben a vezető arra tesz kísérletet, hogy rájöjjön vajon milyen ösztönző hozza lázba a kollégát, míg a kollégától elfogadott egy „ez most nem nyert” reakció. Nagyon erősen szeretném hangsúlyozni, ezért egyáltalán nem a kolléga a hibás, de azt is, hogy a vezető felelőssége sem abban keresendő, hogy nem találta el a megfelelő ösztönzőt, vagy nem tudta ki-gondolat-olvasni a drive-ot.

Sokan ismerhetik Simon Sinek nem atombomba bonyolultságú, de hasonló erejű „arany körét” (ha nem, a Youtube-on például megtalálható), melynek egyik lényeges mondandója abban áll, hogy a legtöbb ember tudja mit csinál, azt is sokan tudják, hogy hogyan csinálják azt, de csak kevesen tudják azt, hogy miért.

Pedig ez az ami a legfontosabb. Az alfa és az ómega, ami nélkül a munka nem több mint létfenntartó cselekvés. És ennek a miértnek az ismerete nem jöhet kívülről, ezt a miértet nem mondja meg a leggazdagabb munkakör, de még a legtutibb céges kocsi sem. Ezt egyetlen ember tudja csupán: Te magadról, Ő magáról és én magamról.

Ezek alapján úgy hiszem, hogy a vezető felelőssége abban áll, hogy segítsen megtalálni az egyénnek az(oka)t a személyes miérte(ke)t, ami(k) őt belülről vezérli(k), az egyén felelőssége pedig abban áll, hogy akarja megtalálni az(oka)t. Mert ez lesz az a legfontosabb tényező, ami a mindennapok nehézségein átvezeti őt és azok ellenére is magas szintű teljesítményt eredményez. Hiszen mennyivel könnyebb egy kozmikus léptékű Excel táblában nagy figyelemmel dolgozni, vagy a gyártó soron precízen összerakni valamit, ha tudom miért csinálom, ha tudom, hogy nekem személy szerint miért fontos és miért fontos az a vállalatnak,  és ne adja Isten még azt is tudom, hogy miért fontos nekem, az hogy a vállalatnak fontos.

És miként jön ide a coaching? Mert talán ez lehet az az eszköz, amely segíthet a vezetőknek abban, hogy a kollégáikkal a miérthez vezető úton elinduljanak, és ez lehet az az eszköz, amely az egyén felelősségét felébreszti a saját motivációjával kapcsolatban. A coaching segítheti a paradigmaváltást a motivációban, amely paradigmaváltás elhozza a felelősség ésszerű megosztását és a tudatosabb lét megalapozását a munka világában, ami magasabb szintű teljesítményekhez vezethet.

Végső soron pedig a cél az, hogy mind a vezető, mind a kolléga boldogabb, kiegyensúlyozottabb legyen, és a vállalati célok is teljesüljenek a magasabb szintű teljesítmények segítségével.

Holcinger László business coach írása

(P.s. A cikk szigorúan a szerző személyes tapasztalatain alapul, saját véleményét tükrözi, gondolatébresztő, vitaindító szándékkal jött létre és nem kívánja azt sugallni, hogy a jövőben eltekinthetünk az ösztönzés menedzsment vívmányaitól.)

0 Tovább

„Az út maga a boldogság.”

Földi életünk egymásba kapcsolódó létszakaszok láncolata. E láncolatban minden egyes szem egyformán fontos. Ha bármelyik láncszem gyenge vagy szakadt, akkor a beleölelkezők nem tudnak hozzá megfelelően kapcsolódni, így a lánc nem lesz ép, harmonikus, teljes. A láncolatra, mint egészre tekintve mondhatjuk, hogy akkor érjük el a kiteljesedettség, a boldogság állapotát, ha ezeket az életszakaszokat az adott létidő kihívásaira megfelelően válaszolva, mintegy a léttel együtt mozdulva, együtt lélegezve éljük meg.

Mi emberek úgy működünk, mint az a hosszútávfutó, akinek a szeme előtt minden egyes lépésénél a célszalag képe lebeg. Akkor érzi majd igazán jól magát, amikor a dobogón állhat, s aztán következnek az újabb és újabb célszalagok. Hatalmas nagy futóverseny az életünk, melynek végső célja a boldogság megtalálása és tartós megélése. Közben pedig elfeledkezünk arról, hogy a boldogság ott van minden egyes lépésben, minden centiméteren, minden lélegzetvételben, mindenben, mindenkor, éppen ott, éppen akkor. Valójában az egész világegyetem ott van, ott „ólálkodik”, meghúzódván, arra várva, hogy ráeszméljünk és megéljük a pillanat teljességét. Hogy rátaláljunk arra, ami mindig is ott volt, megvolt. Arra, ami valójában vagyunk, magára a boldogságra.

Most még keressük szüntelen. Néha, jobb pillanatainkban meg-megvillan előttünk, olyankor földöntúli örömet érzünk. Aztán visszahuppanunk szürkeségként megélt valóságunkba. Újra és újra kitűzzük a célt: ekkor és ekkor, ha ez és ez megtörténik, ha ezt és ezt elérem, boldog leszek. De miért csak akkor? Miért ne lehetnénk már most boldogok? E pillanatban, útközben. Mert dönthetünk így is. Ahogyan egy kedves barátom tanácsolta a Caminora készülő ismerősének: „Aztán ne feledd el élvezni az utat!”Mert ahogyan Buddha mondta: „A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság.”

Ha a pillanatban rejlő örömet, békét, szeretetet képesek vagyunk megélni, akkor ez a kiteljesedettség újabb és újabb ép létláncszemeket szül, s akkor életünk végén, visszatekintve egy ép, szép, erős és fényes láncolatra láthatunk rá. Ekkor válik csak igazán szembetűnővé számunkra az, hogy mennyire felesleges a sietség, a boldogság kergetése, hiszen ebben a láncban, a létezés láncolatának minden egyes szemében ott van az egész, a teljesség, az univerzum, maga a boldogság.

Kiss Eszter írása

0 Tovább

Boldognak lenni

Már sokan sokféleképpen keresték és fogalmazták meg, mit jelent a boldogság ...

Olvastam valahol egy fantasztikus idézetet, de csak a lényege maradt meg bennem, ezért most így "New Balance-os" megfogalmazásban olvashatjátok.

A boldogság a pozitív és negatív események finom egyensúlya.

Egy vékony szálon egyensúlyozunk mindennap.

Mindig arra várunk, hogy majd, ha ez, vagy ha az megváltozik az életünkben; ha ezt, vagy azt elértük, megvalósítottuk; vagy esetleg ez vagy az elmúlik, akkor majd boldogok leszünk.

Nincs olyan, hogy eljön a boldogság órája. Ezzel nem mondok újat, hiszen naponta tapasztalhatjuk az életünkben.

Minden esemény (jó vagy rossz), ami történt eddig az életemben, mindezek ellenére, vagy éppen ezért, tudom és érzem, hogy boldog vagyok.  Még akkor is boldog vagyok, amikor felsejlik egy-egy emlék, esemény, amit fájdalmas volt megélnem akkor, amikor történt velem, és az emlékezés pillanatában is fájdalmas, - mert egy perc múlva már tovább tudok haladni az élet folyamával, és önfeledten felnevetek, mert a következő perc már nem a múltról szól, hanem arról, ami éppen akkor történik.

Megállhatunk olykor, olykor többször is, visszanézhetünk, de ne ez határozzon meg minket, ne ez alapján, ne a történések árnyékában éljük. Mert a következő perc hozhat csoda pillanatokat, amiért érdemes ébernek maradni.

Az elmúlt fél év során nagyon szerettem volna két dolgot az életemben.

Mondanom sem kell, hogy ez a két 'állapot' - amelyet nagyon szerettem volna, ha állandósul az életemben és a részemmé válik - ma már nincs velem. Pedig nagyon boldog lettem volna, ha ... Mégis boldognak érzem magam, mert ... Az élet olykor másképp alakul, és alkalmazkodnunk kell ahhoz, amit hoz, még akkor is, ha mi teljesen másképp terveztük: meglehet, hogy sokkal jobb kerekedik ki belőle, mint gondolnánk.

Van, amikor kell az illúzió ahhoz, hogy átalakuljunk, vagy csak haladjunk az élettel és ne ragadjunk bele valamibe. Ilyenkor hatalmas szükség van mindenre és mindenkire, aki csak egy darabon elkísér. Olykor el kell fogadnunk, hogy, ami számunkra a mindent jelenti, a boldogságot jelenti, az nem biztos, hogy a másik számára is ugyanaz. 

És itt nemcsak a párkapcsolatról beszélek. Ez az életünk bármely területére érvényes és igaz. Csak nézd meg és érezd. Ezzel nem azt mondom, hogy mindenkivel meg kell szakítanunk a kapcsolatot, ha valamiért nem úgy működik, ahogy elképzeltük! Érdemes megnézni, hogy mely emberek között tudsz kiteljesedni, önmagad lenni. Mert van, hogy valahol elnyomva érzed magad, hogy valahol teljesen mást kapsz, mint, amit vársz. Ez egy nagyon összetett dolog. Sokszor azt olvassuk és halljuk, hogy előbb nézzünk magunkba és aztán keressük a "hibát" a külvilágunkban. Mégis van, amikor már százféle próbálkozásod volt, a másik fél pedig mindig ugyanazt adta; akkor be kell látni, hogy ott nem múlik már semmi sem rajtad. Az a másik félből fakad. Ekkor kell eldönteni, hogy mekkora teret engedünk neki az életünkben. Ha nem érezzük magunkat boldognak, ha nem tudunk valahol, valakivel önmagunk lenni, akkor az senkinek sem jó. És ez tényleg az élet minden területén érvényes!

Lássuk meg, hogy azt kapjuk-e, amit adunk, és hogy azt adjuk-e, amit kapunk. Fontos a kiegyenlítődés, az egyensúly.

Ne felejtsünk el a legkilátástalanabb helyzetünkben is felnézni, és meglátni, hogy mennyi minden van, ami ha nem is egyenként, de csokorba szedve sokkal többet jelent, sokkal többet ad. Mert minden nehézség átmeneti állapot. Biztosan állítom, hogy mindenhonnan van kiút. Minden helyzetből fel lehet állni, ki lehet lépni, mindent meg lehet változtatni. Ha akarod!

Hogy saját szárnyakkal repülhess.

Pipó Renáta life coach írása

0 Tovább

ÁT-LÉNYEG-ÜLÉS

Jó volt rá leülni, rajta az árnyékban megpihenni. Messziről hívogatott robusztus, erőt sugárzó lényével. Ugyanakkor szép is volt, ügyes kezek virágminták szövetét faragták bele egykor. Aki csak meglátta a míves tölgyfa padot nem tudott úgy elmenni mellette, hogy akár csak egy simításnyira meg ne érintse. Élt ez a pad, a kivágott fa csodás átlényegüléseként. Sok nemzedéket kiszolgált, az évek mély ráncokat róttak belé, a nap kicserzette fáját, de még így öregen sem veszítette el méltóságát, különleges kisugárzását.

Egyszer, egy nyárvégi forró délután hirtelen furcsa érzete támadt, mintha belülről magához akarná vonzani valamiféle erő. Ismeretlen volt számára és oly hatalmas, hogy nem tudott mit tenni, így hát bölcsen megadta magát neki. Ebben a pillanatban hirtelen eleredt az eső. Viharos szél támadt, s a víz, zuhatagként ömlött alá, mintha egy óriás sírna vigasztalhatatlanul. Villámok villództak, dörgött morajlott az ég. A közelben cikázó villám a pad mellett álló fában nyert megnyugvást, hatalmas lángnyelveket hagyva maga után. A lángok a padot is elérték, nyaldostál szép fáját, feltartóztathatatlanul nyomultak előre, s addig-addig falták, míg üszkös feketeséggé nem változtatták.

Termékenységet hozó, tápláló fahamuvá lett a valamikori szépséges pad. A fahamut összegyűjtötték és elszórták a kertben, annak is egy kies zugában. Tavasszal aztán színes virágok nőttek ki ott a földből. Egyik a másik után dugta ki fejecskéjét csalogatva ezzel az utána jövőt, hogy aztán együtt egész virágszőnyeget alkotva viríthassanak. Mintha csak tudták volna, hogy eljön a nap, amikor kis gyerekkezek simogatják majd szirmaikat.

Az a kicsi lány, aki nem is olyan rég még a padon ülve játszadozott, most lágy érintéssel futtatta végig ujjacskáit a selymes virágokon. Miközben így élvezte a finom puhaságot, egyszer csak felkiáltott: Nézd nagypapa, pont olyanok ezek a virágok, mint amilyenek a kedvenc padunkon voltak!

A nagypapa mosolyogva bólogatott. Bütykös kezei tovasiklottak a nagy farönkön, amit éppen faragni kezdett. Pad lesz belőle – gondolta – egy szép új pad!

Kiss Eszter írása

0 Tovább

„SZÉP AZ ÉLET, CSAK TUNDI KELL ÉLNI VELE!” 

"Szép az élet, csak tudni kell vele élni" - ez a kedvenc idézetem, mert ebben számomra oly sok minden benne van.

Adrenalin növelő az amúgy is mosolygós ncoaching coach boldogság motiváció életmódapokon és vigaszom a lehangoltságban. Mert mit jelent ez? Szép az élet! Igen, hiszem hogy a létezésünk örömteli, hogy a cél, a békés, nyugodt élet. Mert ez tartja életben az embert.

Igen, tudom, nem egyszerű. Mindenkinél vannak hullámvölgyek, buktatók, nagy
csapások, szenvedések. Ezek közepette is meg lehet találni az apró örömöket, melyek lelkesítenek, és egy kis időre felszabadulttá tesznek. Érdemes azon dolgozni, hogy ez az egész testet átjáró kellemes könnyedség egyre hosszabb ideig tartson, illetve egyre többször kerítsen minket hatalmába.
 
Nem kell nagy dolgokra gondolni. Mert mi vigasztalja azt, akinek bizonytalan a munkahelye, családi dráma folyik otthonában vagy súlyos betegségben szenved? Ezek mind egyedi esetek, melyek lelki-szellemi-fizikai megoldásai nem lehetnek sablonosak. Viszont igenis vannak olyan lelket simogató, megnyugvást adó pillanatok, melyek mindenkinek megadatnak - csak nem kellene legyinteni rájuk, hagyva magunkat a szomorúságnak.
 
Ilyen például, amikor egy rég nem látott jó barátunk integet nekünk az utca túloldaláról; amikor meghalljuk kedvenc dalunkat a rádióban; amikor egy bűbájos kisgyerek ránk mosolyog; a tavaszi, melengető napsütés; a frissen nyírt fű illata, egy korty hűsítő ital a nagy melegben, vagy forró ital a hidegben.
Az érzés, amikor jóllakunk, amikor korgó gyomrunk megnyugszik.
Amikor ki tudunk fizetni egy számlát, vagy sikerül elintéznünk valamit.
Amikor este álomra hajtjuk a fejünket, és azt gondoljuk, ma már nem érdekel semmi, alszom, pihenek.
Ilyen, amikor szeretettel megérint minket valaki; amikor kedvesen szól hozzánk a boltban az eladó; vagy amikor az udvariasságot fontosnak tartva előreenged minket valaki az ajtón.
Érzelemre ható felsorolás ez, mely mindannyiunk életében megvannak. Át tudjuk érezni? Tudunk rajta mosolyogni?...

Akkor gyerünk, vegyük észre ezeket a mindennapokban is. Nem kötelező hagyni, hogy az önsajnálat, a magány, a mártírkodás elhatalmasodjon rajtunk. Ne hagyjuk, hogy bekebelezzen minket más ember féltékenykedése azért, mert mi jól érezzük magunkat.


Vannak dolgok, melyeket rajtunk kívülálló okok miatt nem tudunk megváltoztatni. De a hozzáállásunk csak rajtunk múlik. Mindig vannak lehetőségek. A világ nem fehér vagy fekete, hanem színes. A festők pedig mi vagyunk!

Nyisztor Melinda írása

0 Tovább

Proaktív coaching

blogavatar

A Pro Bona Coaching & Training Center blogja. Hírek és érdekességek a coaching hazai és nemzetközi világából. Témánk az üzleti és életvezetési fejlesztés, melyet színes tippekkel és megközelítésekkel szeretnénk közel hozni az olvasóinkhoz.

Címkefelhő

coaching (213),coach (205),szakirodalom (38),célkitűzés (28),motiváció (28),önismeret (26),life coaching (22),technikák (21),változás (14),boldogság (14),vezetés (14),proaktivitás (14),kreativitás (13),stresszkezelés (11),business coaching (10),önbecsülés (9),karrier (9),önbizalom (9),siker (8),időbeosztás (8),párkapcsolat (7),tudatosság (7),átkeretezés (7),együttműködés (7),értékesítés (6),pozitív pszichológia (6),nők helyzete (5),felelősség (5),interjú (5),tánc (5),túra coaching (4),kommunikáció (4),értő figyelem (4),oktatás (4),kérdezéstechnika (4),fogyás (4),reziliencia (4),férfiak helyzete (4),elégedettség (4),pszichológia (4),asszertivitás (4),elismerés (4),bátorság (3),stressz (3),Itt és Most (3),kultúra (3),mese (3),szabadság (3),testbeszéd (3),reframing (3),egyensúly (2),bizalom (2),szinergia (2),megismerés (2),rugalmasság (2),játék (2),irányítás (2),életciklus (2),álom (2),csend (2),Edward de Bono (2),kritika (2),praxis (2),vállalat (2),pénz (2),Martin Wehrle (2),életmód (2),önérvényesítés (2),ítélkezés (2),tervezés (2),ROI (2),tanácsadás (2),érzékenység (2),mozgás (2),alkalmazkodás (2),érzelmi intelligencia (2),multi (2),iskola (2),munka (1),szuperérzékenység (1),teljesség (1),sport (1),edzés (1),anyaszerep (1),vállalat (1),SMART (1),akaraterő (1),optimizmus (1),őszinteség (1),Appreciative Inquiry (1),szokás (1),megbocsátás (1),erősség (1),munkahely (1),gyerek (1),társaság (1),Fontos és Sürgős (1),érzelmek (1),intelligencia (1),MBO (1),flow (1),szülő (1),érzékenyítés (1),szervezetfejlesztés (1),depresszió (1),család (1),kamasz-szülő (1),a coaching hatása (1),bántalmazás (1),helyzetfüggő vezetés (1),tanulás (1),y generáció (1),caoaching (1),jövő (1),coachcoaching (1),átirányítás (1),fogadalmak (1),én-erő (1),akarat (1),szeretet (1),böjt (1),önzetlenség (1),nagylelkűség (1),áramlás (1),önállóság (1),függetlenség (1),ügyfél (1),karizma (1),játszmák (1),Gordon (1),megértés (1),belső logika (1),egyenjogúság (1),tréning (1),empátia (1),irigység (1),ügyfélszerzés (1),fluencia (1),önértékelés (1),megbecsülés (1),előrelátás (1),fair play (1),méltányosság (1),introvertált (1),etika (1),delegálás (1),metafora (1),edző (1),önkéntesség (1),hős (1),tranzakcióanalízis (1),dicséret (1),orvos (1),beteg (1),kitartás (1),Toastmasters (1),metakommunikáció (1),tárgyalástechnika (1),interkulturális (1),életvezetés (1),kifogás (1),fejlesztés (1),divat (1),élet (1),cselekvés (1),Csikszentmihalyi Mihaly (1),életszerepek (1),Szentgyörgyi Romeo (1),Kiyosaki (1),FISH! (1),személyiség (1)

Feedek