A reggeli kávém sósra sikerült. Szerencsére meleg volt annyira, hogy nem döntöttem magamba, így nem is nyeltem le. Áldottam magam érte. Meg a kis kotyogóst is, hogy van még egy adagja. Boldogan töltöttem ki, ezúttal kissé több tejjel, hogy a hőmérséklete is optimálisabb legyen. Legnagyobb megdöbbenésemre, az is sós volt! Félálomban pontosan ugyanazt a folyamatot csináltam meg kétszer, és nem értettem, hogy miért ugyanaz a végeredmény.

Többnyire ébren is ezt csináljuk. Nekifutunk ugyanannak a dolognak vagy problémának pontosan ugyanúgy, mint korábban, és csodálkozunk, hogy nem működik. Jogos az érzés, hogy de hát én fektettem bele energiát, megpróbáltam, kérem szépen a jutalmamat! Sokszor csak eddig jutunk el. Esetleg újra megpróbáljuk (persze ugyanúgy), és még nagyobb a nem értés. Aztán mossuk kezeinket és feladjuk. Mi vagyunk az áldozatok, akik mindent megtettek, de hát sajnos ez van. Nekünk ez jutott. Így jártunk. Okoljuk a másikat, a sorsot, az Istent, a karmát, a világot, vagy bármit, bárkit, akik nem mi vagyunk. Vagy szerencsétlennek tituláljuk magunkat, és az önbántást választjuk önsajnálattal keverve. Nekem ez nem megy, alkalmatlan vagyok, béna vagyok, hogy cifrább szóval ne éljek. És mivel mindez vagyok, nem is kell semmit se csinálnom, hiszen hiábavaló. Na, bumm. Meg is van a mentségem.

De mi mást tehetnénk? Az első és legfontosabb, hogy tudatosítsuk, hogy ami történt, az ennek a folyamatnak az eredménye. Annak, amit és ahogyan csináltunk. Tehát részei még jók lehetnek, a szándék, az első lépések, vagy az utolsó. Csak így egyben nem oké. Nevezzük ezt analízisnek.

Szétcsavartam, vizet bele, aztán kávét, fel a tűzhelyre, lefőtt, csésze, kanál, cukor, tej. Miért sós??? Hiszen ugyanúgy készítettem, mint máskor! És el is jutottunk a következő lépésig, egy fontos kérdésig, amit érdemes feltenni magunknak:Tényleg? Biztos? Nem, sokszor nem biztos. Csak nagyon lassan esett le, hogy jelen esetben mi történt. Felcserélődött az egyébként pontosan ugyanolyan tartó, a cukor helyére valahogy a só került. Analízis, megkérdőjelezés pipa.

Újabb kérdés következik: Hogyan csinálhatom még? Így szoktam! És? Ahogy Rusznák Tamás mondta - aki egyike azoknak, akiktől a coachingot tanultam – SZOKHATOM MÁSKÉPP. Én nagyon megkedveltem ezt a kifejezést, mert kellően idétlen és bolondos ahhoz, hogy nálam bemenjen. És azért, mert nem azt mondja, hogy kell, hanem azt, hogy szabad. Dönthetek így, de nem muszáj. Viszont lehet. ☺️ Innen jött a blogom címe is, ezért lett lehetigyis.blog.hu. A fenti példánál maradva, mielőtt beleteszem, leellenőrizhetem, hogy valóban a cukor van –e a helyén. Vagy kereshetek neki másik polcot, távolabbit a sótól. Vagy áttehetem egy olyan edénybe, ami nem összekeverhető. A lényeg, hogy ha más eredményre vágyom, ha nem szeretném, hogy ugyanaz történjen, akkor mást kell csinálnom, mint eddig.

Persze a sós kávés eset nem fajsúlyos történés. De így működünk mindenben. Ugyanazokat a lépéseket ismételgetjük egy cél elérésének érdekében. Ugyanúgy akarunk átvinni valamit a főnökön. Ugyanúgy reagálunk, amikor a gyerekünk rossz jegyet kap, vagy kupis a szobája, és természetesen ő ugyanazt csinálja erre, amit szokott. Ugyanazt mondjuk el századjára is egy a párunkkal való vitában, és nem értjük, hogy miért nem fogja már fel, és miért nem csinálja végre úgy, ahogy szeretnénk. Ugyanúgy zajlik minden Karácsony, ugyanúgy elmegyünk az anyóshoz, ugyanúgy gyomoridegünk van végig, és ugyanúgy folyik a könnyünk a hazafelé úton, de ugyanúgy elmegyünk idén is, mert így szoktuk.

Apróbb jelentőségű dolgoknál könnyebb észrevenni ezt a fajta működésünket, és könnyebb javítani is. Érdemes, mert rutinná válhat. Nagyobbaknál nehezebb, nem jön a felismerés. Ha jön is, fogalmunk sincs, hogy hogyan lehetne nem így. Ilyenkor érdemes segítséget kérni. Mert ott van még az is, hogy amilyen gondolkodással létrehoztunk egy problémát, ugyanazzal a gondolkodással nem tudjuk megoldani. Hiszen a logikánk marad, természetes, hogy ugyanarra jutunk újra és újra. Nehéz rálátni reálisan, kívülről. Például ilyenkor segíthet egy coach. Eltávolít, kiemel, és végre látok. Másképpen. Ennek hatásaként a másfajta megoldás is bekúszik végre az agyamba. És mit ad Isten, más lesz a végeredmény is. Sokszor az áhított. De mindenképpen egy új, egy jobb. Szokhatjuk másképp. Változtatásra fel! J

Czirják Csilla színész, Life, - és Business coach írása

http://lehetigyis.blog.hu/