Önkéntesség, önismeret, önbizalom

Mélyponton voltam. Se pasi, se elég munka, se elég pénz. Ugyanakkor volt még az a megbocsáthatatlan bűnöm is, hogy még mindig szerelmes voltam az exembe. Nem nagyon vettem fel a telefont még a barátaimnak sem, mert már én is untam magam, nem akartam, hogy ők is eljussanak idáig. Rossz nő vagyok, rossz anya, most már rossz barát is. Rosszul csinálom a dolgaimat, még mindig itt tartok! Hol? Ebben a valamiben, ami nyomja a mellkasomat, ahol több a szürke, mint amit el tudok viselni, visz magával le oda, ahová azt hittem, hogy már nem tudok többé kerülni, de sikerült. Hogy nem vettem észre, amikor kezdődött? Hogy nem tudtam megállítani? Ezt is elszúrtam. Már megint elszúrtam. Ki kéne jönni ebből valahogy! De hogy? Alkalmatlan vagyok rá. Erre is. Bűntudat bűntudat hátán.Pörgött az ujjam a telefonon, bambán meredtem a Facebookra. Új profilkép, ezt ebédeltem, politika, eltűnt kutya, itt buliztam, vicces vagyok, nem vagy vicces, új háttérkép. Tekertem, tekertem, tekertem. Aztán egy „Te mit tennél?” című videóra végre rányomtam. Ez volt az. https://www.youtube.com/watch?v=xP2g2nQq1wI

Nem tudom megmagyarázni, de miközben néztem, erős bizsergés járta át az egész testemet. Arra is emlékszem, hogy a gyomromban kezdődött. Mire észbe kaptam, már megkerestem a videóhoz tartozó civil szervezetet, és le is írtam nekik, hogy nem tudom kik ők, és pontosan mit csinálnak, de amit láttam, az nagyon tetszik, ráadásul erős fizikai tünetet is kivált belőlem (ezt részleteztem is), szóval nagyon érdekel, és nagyon szívesen csatlakoznék hozzájuk! Majd megdöbbenve attól, hogy azt írtam, amit írtam, és képes voltam még elküldeni is, gyorsan visszamásztam az önbántás mély bugyraiba, hogy újabb és újabb szegmensét fedezzem fel. Legnagyobb meglepetésemre hamarosan válasz érkezett. Találkozóra invitáltak. Így kezdődött az együttműködésem a Hősök Tere Kezdeményezéssel, és így kezdődött az én új életem.

A közös munka a mai napig tart, pedig évek teltek el azóta. A mélypontról való kijutás észrevétlenül történt, nem tudom felidézni, mert már nem arra figyeltem. A lelkesedés, a hit abban, amit csinálunk, a tettek vették át a helyét. Egyre magabiztosabb, empatikusabb, nyitottabb lettem. És bár a körülményeim nem változtak, mégis boldog voltam. Minden nap. Később raktam csak össze, hogy mi is történt. Utólag.

Azon az elképesztő nagy értéken, tudáson túl, amit a HT képvisel, sok minden kellett még, hogy az legyek, aki ma vagyok. Új közeg, más gondolkodás, más eszközök, mint amikhez hozzá voltam szokva. Kiléptettek a komfortzónámból! Másokért tettem, már jól tettem másokért, és ez felszabadított, átformált. Teljesen új területeken próbáltam ki magam, mert ott volt feladat, és kiderült, hogy alkalmas vagyok rá! A dicséret, elismerés, a sok köszönöm, de jó vagy, szuper, amit csinálsz, rengeteget számított! Mertem bátor lenni, mertem hibázni! Megtanultam, hogy lehet, szabad, kell, mert azt jelenti, hogy próbálkozom, és megmutatja, hogy merre ne, vagy hogyan ne! És onnan csak egy lépés, hogy de akkor hogyan másképp?

Azóta egy másik remek önkéntes csapathoz is csatlakoztam, a Budapest Bike Maffiához. Megint más közeg, más gondolkodás, más eszközök. És még biciklim sincs. Sok idő, sok meló, sok energia, de jó ügy, jó emberek, új kihívás, és mennyi mindenkinek segít! Még mindig boldog vagyok. Minden nap. Önkéntesség= önismeret+önbizalom.

Ja! És még valami. Jó barát vagyok, jó anya, és talán még jó nő is :)

Czirják Csilla life coach írása

0 Tovább

Mindig van valaki

„Mindig van valaki melletted, soha nem vagy egyedül…” - ááá, a hideg kiráz már azcoaching coach bizalom önbizalom önismeret ilyen sablonszövegektől! Még hogy nem vagyok egyedül: nincs párom, tehát egyedülálló vagyok, itt kezdődik az egész!

A családom messze van, és különben is csak formaságokról szoktunk beszélgetni. A barátnőm igencsak profitorientált kisasszony lett, neki csak a karrier számít. A szomszédom egy bunkó, senki nem érdekli saját magán kívül.

A munkatársaim… hát van, aki kedves, de tartózkodó, aztán van a kétszínű banda, meg a 2-3 fős klikkek, akik elvannak a kis világukban. Az edzőterembe mindenki a saját testével és méreteivel van elfoglalva. Még a boltos nénivel sem tudok egy jóízűt beszélgetni, mert ő mindent csak pénzben mér. A benzinkutas meg állandóan csak a dekoltázsomat lesi.

-       A postás, a hentes, és a pék? Velük mi van? – Á, őket még nem ismerem, csak most költöztem ide. – Na, akkor még van remény. Van egyáltalán valaki, akivel jól kijössz?  - Tulajdonképpen mindenkivel jóban vagyok, kedves vagyok! De nincs senki, aki olyan igazi lehetne… érted? – Mindenkivel bajod van?  - Igen, mindenkibe van valami, ami idegesít, zavar, amivel nem értek egyet. Olyan furák az emberek.  – Magaddal mi a bajod?  - Magammal? Hát... én jól vagyok! Csak az zavar, hogy mindenkinek meglátom a hibáját. – De te jól vagy, és jó vagy tulajdonképpen. – Igen. – A saját hibáidat mikor szoktad keresni? Azelőtt, vagy azután, hogy a másokét forszírozod? – De..khm…én…más…szóval…én… - Mit gondolsz, rólad mit gondolnak az emberek? - …ööö…én - Ahogy te meglátod másban a negatívat, ugyanúgy ők is meglátják benned. Ugyanolyan emberek vagyunk mind, csak más a körítés és a tálalás – hogy miért lettünk olyanok, amilyenek, miért viselkedünk úgy, ahogy.

Lehet, hogy ők – a boltos, a barátnő, a kollegák - így érzik jól magukat. Vagy ők is éppen azon keseregnek, hogy a vevőjük, a barátnőjük, a munkatársuk „milyen izé, és olyan fura”. Esetleg ők is keresik a helyüket, az érvényesülésüket a nagy világban. Tudod, ami megadja a nyugalmukat, a biztonságukat. – Te is ezt keresed, nem? – Igen. – Akkor magaddal miért nem vagy jóban?

Szerethetnéd önmagad… hogy mindig legyen valaki… valaki, akinek de jó, hogy van családja, ahol nemcsak rossz dolgok történnek. Valaki, aki felállít magának „A” és „B”- tervet és tesz a holnapjáért. Valaki, aki átvisz egy tálca süteményt a szomszédjának, mert az most veszítette el az édesanyját, és mély gyászban van. Valaki, aki számolgatja a pénzét, mert hiába, pénzből élünk, azon tudjuk megvenni a napi betevőt. Valaki, aki nézegeti magát a tükörben, hogy milyen szép és formás lett – kívülről mindenképp. És belülről? Mit mutat a tükörkép?

Nem baj, ha néha meg vagy zavarodva, de tudd, hogy mindig van valaki… mindig van valaki: Te. Te mindig ott vagy magadnak. Így aztán soha nem vagy egyedül. Saját magad legyél a jó barátod… Te magad – akiben megbízhatsz, akire számíthatsz, akivel a legőszintébben beszélgethetsz, akit szerethetsz. És így elfogadhatsz másokat.

Nyisztor Melinda írása

0 Tovább

Miért lehet veszélyes az újévi fogadalom?

Sokaknál szokás, hogy újévi fogadalmat tesznek. Lefogynak, leszoknak a káros szenvedélyekről, eljárnak kondizni, fejlesztik az önismeretüket stb... Ismerős, igaz?

Ha Neked sikerült betartani az újévi fogadalmad szerencsés vagy.

 De miért lehet veszélyes, ha nem tartod be a saját magad számára tett fogadalmadat?

Lelkiismeretfurdalához, depresszióhoz vezethet. Önmarcangolhatod magad amiatt, amiért ismét kudarcot vallottál és becsaptad saját magad. Önbizalmadat rombolhatja.

Mit tehetsz ez ellen?

Mit szólnál ahhoz, ha nem várnál az év végéig, hanem elkezdenéd megvalósítani a céljaidat?

Mi lenne, ha a "majd holnap" kifejezést a szótáradban a MOST-ra cserélnéd?

És mit kapsz ezért cserébe? Örömet, boldogságot, önbizalmat, sikert.

Kívánom, hogy 2015-ben is légy egészséges, sikeres, boldog és valósítsd meg a céljaidat!

Ha az egyik célod az önismereted fejlesztése és mások "segítése", akkor szeretettel várunk téged az ország egyik legsikeresebb coach iskolájában; http://www.probona.hu/#!coachkepzesek/c1zka.

Szeretettel;

Erdélyi Zsuzsanna

Business & Life coach

www.probona.hu

coaching célkitűzés Itt és Most önbizalom boldogság proaktivitás

0 Tovább

Csúcshatás (Limitless) amerikai akcióthriller 2011

A Csúcshatás főszereplője Eddie Morra (Bradley Cooper), aki épp válságos időszakát éli íróként, már hosszú ideje. Nemcsak az ihlet pártol el mellőle, hanem, a barátnője is. Rövid idő múlva, miközben az utcán sétál, „véletlenül” találkozik az ex-sógorával, aki egy szupertitkos, tesztelés alatt lévő gyógyszert ad neki, mely ahhoz nyújt segítséget, hogy agykapacitása 100%-át tudja használni.

A szer hatására idegrendszerének minden szinapszisa képes lángba borulni, mindössze fél perc alatt. Minden, amit olvasott, vagy látott-hallott valaha is életében, felszínre kerül a tudatalattijából, minden elérhetővé válik a számára. Egy nap alatt képes egy nyelvet megtanulni és hihetetlen gyorsasággal megírja azt a könyvet, melyhez már hónapok óta hozzá sem tudott kezdeni.

Mintha önmaga zseni változata lenne, aki magabiztos és bármire képes. Eddie pillanatok alatt a Wall Street császára lesz, akire felfigyel a pénzügyi mogul is, Carl Van Loon (Robert De Niro), majd tanácsadójává fogadja.

A csodagyógyszerre mások is felfigyelnek, ami mindaddig hat, amíg szedik, de a drog szörnyű mellékhatásaival senki nem számolt...

A film mind szereposztásában, mind történetében zseniális. Elgondolkodunk azon, mi lenne, ha számunkra is elérhetővé válna egy ilyen „intelligens gyógyszer”. Vajon kipróbálnánk? Ha igen, akkor mit kezdenénk vele? Mire használnánk? Jóra, esetleg rosszra? Vállalnánk a következményeket és a mellékhatásokat?

Minderre akkor kaphatunk választ, ha megnézzük a filmet. De mi történne akkor, ha erőt merítenénk a filmből, elkezdenénk bízni magunkban és elhinnénk, hogy mi szer nélkül is mindenre képesek vagyunk?

A tudás hatalom, mely nálunk elérhetővé válik a számodra. Business-, vagy Life Coach képzésünkön nem adunk Neked olyan csodagyógyszert, mely által pillanatok alatt tökéletessé válsz, de nálunk semmilyen fizikai mellékhatással sem kell számolnod. Mi „mindössze” azt ígérhetjük, hogy használható eszközöket kapsz, melyek által a „csúcshatást”  TE magad érheted el belső erőforrásaid egyelőre rejtett tárházából merítve, TE  teremtheted meg a csodát saját életedben. Már most is tökéletes vagy, tudtad?!

Szeretettel várunk képzéseinken! Kellemes filmnézést kívánunk!

Erdélyi Zsuzsanna

Business Coach gyakornok

0 Tovább

Delegálj, ha kedves az életed!

Coachként és magánemberként is egyaránt küldetés számomra, hogy önkéntes munkát végezzek. Ezt meg is teszem, hetente néhány órát lakóhelyem egyik non profit szervezetében tevékenykedem ellentételezés nélkül, a köz javára. Már első ottlétemkor szembesültem a rengeteg, hónapok óta megoldatlanul, befejezetlenül álló, jobbra-balra tologatott, halogatott feladattal. Félreértés ne essék, a szervezet vezetője rengeteget, megítélésem szerint túlságosan is sokat dolgozik, vállal. Hajnaltól éjszakába nyúlóan, gyakorlatilag heti hét napon igyekszik mindenkinek megfelelni, saját és mások megelégedésére ellátni hivatalát, ennek ellenére úgy tűnik, hogy össze-összecsapnak feje fölött a hullámok.

Tipikusan olyan vezetőről van szó, aki szeret mindenben részt venni, mindenhol jelen lenni, mindenről tudni. Akinek minden „projekthez”, legyen az akár a legegyszerűbb, legkisebb horderejű feladat van ötlete, meglátása, véleménye, aki mindenben segít, mindenhez hozzátesz, vagy éppen elvesz, de a lényeg, hogy „belenyúl”. Bizonyos szempontból álomfőnök, hiszen ő az, akinek mindenkihez van egy kedves szava, aki, ha látja, hogy nem boldogulsz a feladatoddal, empatikusan odaáll melléd, segít, telefonál, beleír, aki így azonban menthetetlenül szétforgácsolódik az ügyekben, elaprózódik a kapott és felvállalt feladatok között.

Delegálás. A kifejezés jelentése: megbízni, meghatalmazni, feljogosítani, feladatokat átruházni, továbbadni. Leegyszerűsítve egy olyan vezetői kompetenciáról van szó, amely önálló feladatok csoportok, komplex munkafeladatok beosztottakra történő átruházását, a teendők szétosztását jelenti, és amely a hatékony szervezeti működés elengedhetetlen kelléke. Legyen szó ugyanis bármilyen kis létszámú szervezetről, tudni kell, hogy az az egyszemélyes vezető által megvalósított kézi irányítással, delegálás nélkül nem működtethető, vagy igen, de annak már rövidtávon is komoly összegekben mérhető ára lehet.

A szakirodalom 4K-nak nevezi a hatékony vezetővé váláshoz szükséges un. kritikus vezetői készségeket, amelyek egyike a kivitelezési készség. Ez magában foglalja a munka helyes elosztását (delegálás), a motiválást és a kommunikációt.

Sok vezető, különböző vélt, vagy valós kifogások mentén, de mégis ódzkodik a delegálástól. „Én jobban tudom”, „más úgysem képes olyan szinten elvégezni a feladatot, mint én”, „nincs időm, energiám arra, hogy elmagyarázzam, mit kell csinálni, majd ne értse meg és végül akkor is az én gondom maradjon” és így tovább. Jó, ha tudjuk azt, is, hogy a nem delegálás hátterében legtöbbször a félelmek állnak. Történetesen a vezetők azon frusztrációja, hogy a beosztottja nem tudja színvonalasan elvégezni az adott munkát, vagy pont, hogy az ellenkezője, hogy az érintett munkavállaló olyan jól teljesít, hogy az csorbítja a vezetői tekintélyt.

Vannak persze nem átruházható feladatok, ilyenek például azok, amelyek kifejezetten az adott vezető feladat-, és hatáskörébe tartoznak, így az irányvonali, stratégiai kérdések, bizalmas információkat tartalmazó feladatok, bizonyos munkáltatói jogkörgyakorlással összefüggő ügyek, tipikusan a fegyelmezéssel, jutalmazással kapcsolatos döntések, a delegált feladatok és mindaz, amelyhez az adott vezető szakértelmére, tapasztalatára van szükség, egyszóval, amit csak ő tud megcsinálni. Bár ez utóbbi esetben érdemes elgondolkodni azon, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy az érintettek a jövőben alkalmasak legyenek ezen feladatok, vagy legalább azok egy részének elvégzésére is.

Coaching szempontból jó hír, hogy a delegálás bizony tanulható, az erre való készség és képesség, „urambocsá’” hajlandóság egy coach segítségével kiválóan fejleszthető. Mi kell hozzá? Az, hogy vezetőként belássuk, nem vagyunk mindenhatók és nincs is rá szüksége sem a szervezetnek, sem pedig a beosztottjainknak. Az, hogy kellő bizalommal forduljuk a kollégákhoz, hogy világosan húzzuk meg a határokat, hogy tudomásul vegyük, hogy erőnk, energiánk véges és a mi napunk is csak 24 órából áll.

Az, hogy elfogadjuk, hogy a feladatok többsége nem csak egyféleképpen, az általunk kizárólag jónak tartott módon abszolválható, hogy legyünk büszkék a beosztottak kreatív és jó megoldásaira, hiszen vezetői sikerességünk egyik alapja a szervezeti működés hatékonysága. Az, hogy tudjuk, a delegálásra fordított idő többszörösen megtérül. Az, hogy fogadjuk el, hogy felnőtt embereket irányítunk, akik kellő informáltsággal, az általunk kialakított bizalmi légkörben sokkal inspiratívabbak lesznek, nagyobb és jobb teljesítményt nyújtanak, és akik hajlandók is felvállalni az ezzel járó felelősséget.

A delegálás folyamatát az alábbi ábra jól mutatja:

coaching delegálás vezetés időbeosztás önbizalom

Nem kívánok a folyamatábra részletes elemzésébe bocsátkozni, azonban néhány kulcs momentumot kiemelnék. Így azt, hogy az első lépés minden esetben a tevékenységek számba vétele, a-tól z-ig, majd az így összeszedett teendők szortírozása azon elv mentén, hogy melyek azok, amelyeket mások jobban, hatékonyabban el tudnak látni, amelyek jellegüknél fogva motiválók, inspirálók az egyes beosztottak vonatkozásában. A delegálás másik kulcs kérdése, hogy kire történjen.

A kívánt eredmény nyilvánvalóan csak akkor valósul meg, ha a feladatot minden tekintetben kompetens személy kapja meg, aki tisztában van vele, hogy milyen teljesítményt, milyen határidőre, milyen minőségben várnak el tőle. Tehát a delegálás harmadik kulcs momentuma a tiszta, oda-visszacsatoláson alapuló kommunikáció. Végül, de nem utolsó sorban, a hatékony delegáláshoz nélkülözhetetlen az ellenőrzés, ami részben menet közbeni csekkinget, részben pedig a végeredmény kontrollját és az ezekhez kapcsolódó visszacsatolást jelenti.

A coaching folyamat a vezetővel nem csak azt láttatja és tudatosíttatja, hogy feladat átruházás hiányában szétforgácsolja magát, értékes idejét, energiáit pazarolja el, hatékonysága, sőt sok esetben tekintélye is csökken, hanem azt is, hogy a „minden lében kanál” hozzáállása ellehetetleníti a beosztottak szakmai fejlődését, kreativitását, azt, hogy használják és fejlesszék képességeiket, tudásukat. Rendszerszemléletben tehát az egész szervezet károsodik, megoldatlan feladat hegyeket, határidőcsúszásokat, elaprózódást, plusz költségeket, beosztotti motiválatlanságot, felelősség elkerülést, döntésképtelenséget, végső soron frusztrációt, és egyébként indokolatlan fluktuációt eredményezve.

Ha vezetőként részben, vagy egészben magunkra ismertünk a cikkben, érdemes elgondolkodni a változtatáson és mondjuk a coaching segítségével megtanulni a delegálás művészetét, megteremtve ezáltal egy termékeny munkahelyi környezetet, valamint munkánk és magánéletünk nagyobb egyensúlyát, saját, alkalmazottaink és családunk megelégedésére egyaránt. És bár a delegálást, mint témát, alapvetően az üzleti szférához, a hivatalos élethez kötjük, véleményem szerint a magánéletben, a mindennapokban sem megkerülhető tényező.

Egy egészségesen és hatékonyan működő családi környezethez elengedhetetlen ugyanis, hogy mindenkinek meg legyenek a feladatai, mindenki tudja, hogy mit, hol, mikor kell csinálnia, mit kell hozzátennie az egészhez, miben kell részt vennie, ahhoz gördülékenyen, a lehető legkevesebb feszültséggel, pénzt, időt, energiát megspórolva haladjon a család szekere.

A jelszó tehát, legyen szó munkahelyről, vagy családi életről: delegálj!

Dr. Füzi Mariann life és business coach

0 Tovább
«
12

Proaktív coaching

blogavatar

A Pro Bona Coaching & Training Center blogja. Hírek és érdekességek a coaching hazai és nemzetközi világából. Témánk az üzleti és életvezetési fejlesztés, melyet színes tippekkel és megközelítésekkel szeretnénk közel hozni az olvasóinkhoz.

Címkefelhő

coaching (169),coach (160),szakirodalom (38),célkitűzés (25),önismeret (24),motiváció (22),technikák (21),life coaching (20),változás (14),vezetés (13),proaktivitás (12),boldogság (12),stresszkezelés (11),business coaching (10),kreativitás (10),önbecsülés (9),siker (8),önbizalom (8),tudatosság (7),átkeretezés (7),karrier (7),időbeosztás (7),együttműködés (7),értékesítés (6),pozitív pszichológia (6),interjú (5),tánc (5),felelősség (5),nők helyzete (5),férfiak helyzete (4),túra coaching (4),értő figyelem (4),elismerés (4),pszichológia (4),kérdezéstechnika (4),párkapcsolat (4),asszertivitás (4),fogyás (4),elégedettség (4),bátorság (3),testbeszéd (3),oktatás (3),reframing (3),kultúra (3),kommunikáció (3),szabadság (3),Itt és Most (3),praxis (2),vállalat (2),egyensúly (2),életciklus (2),Martin Wehrle (2),pénz (2),bizalom (2),életmód (2),multi (2),Edward de Bono (2),álom (2),megismerés (2),irányítás (2),kritika (2),mese (2),játék (2),alkalmazkodás (2),szinergia (2),önérvényesítés (2),rugalmasság (2),csend (2),tervezés (2),reziliencia (2),mozgás (2),ROI (2),érzelmi intelligencia (2),szeretet (1),önkéntesség (1),orvos (1),hős (1),edző (1),tranzakcióanalízis (1),interkulturális (1),bántalmazás (1),dicséret (1),a coaching hatása (1),beteg (1),tanulás (1),y generáció (1),munka (1),SMART (1),akaraterő (1),őszinteség (1),Appreciative Inquiry (1),optimizmus (1),sport (1),szuperérzékenység (1),érzékenység (1),anyaszerep (1),szokás (1),vállalat (1),edzés (1),metakommunikáció (1),Toastmasters (1),kitartás (1),teljesség (1),Fontos és Sürgős (1),személyiség (1),tárgyalástechnika (1),megértés (1),ítélkezés (1),fair play (1),méltányosság (1),tréning (1),egyenjogúság (1),áramlás (1),önállóság (1),függetlenség (1),introvertált (1),etika (1),ügyfélszerzés (1),fluencia (1),önértékelés (1),empátia (1),irigység (1),tanácsadás (1),előrelátás (1),megbecsülés (1),önzetlenség (1),nagylelkűség (1),cselekvés (1),kifogás (1),fejlesztés (1),Csikszentmihalyi Mihaly (1),FISH! (1),életszerepek (1),Szentgyörgyi Romeo (1),Kiyosaki (1),divat (1),böjt (1),belső logika (1),karizma (1),ügyfél (1),Gordon (1),játszmák (1),élet (1),metafora (1),delegálás (1),életvezetés (1)

Feedek