Újévi "foganalmak" – Döntésekről és megélésekről, hogy kudarc helyett siker legyen a vége

Újévtől leteszem a cigit; újévtől fogyókúrázom; újévtől rendszeresen sportolni fogok. Sokan „esnek abba a hibába”, hogy megfogadják, elengednek régi dolgokat, szokásokat, életmódot váltanak, vagy valami olyat, amit régóta akarnak. Ezek nagy része nem biztos, hogy sikerrel zárul, sőt, a tapasztalatok azt mutatják, hogy az újévi fogadalmak azok, amit a legtöbbször beteljesületlenek maradnak, és végül kudarc marad utánuk.

coach coaching fogadalmak

Miért van ez? Miért hiszünk valamiben, amiben igazából nem hiszünk? Hogyan lehet ezt másképpen csinálni, úgy, hogy eredményes legyen? Mi kell és mi nem ahhoz, hogy sikeresnek könyvelhesd el végül?

Amikor azzal fordul hozzám valaki, hogy változtatni szeretne élete valamely területén, vagy többön is, mindig azt kérdezem meg az elsők közt, hogyan jutott erre az elhatározásra, mi vezette ide? Azután azt is megkérdezem, mikor döntötte ezt el, mióta tervezi ezt? A válaszok természetesen eltérőek lehetnek, ám amire felhívom a figyelmet, és amivel elkezdünk dolgozni, az a tudatos tervezés.

Igen, a címben szereplő foganalom szó nem elírás: következménye minden döntésünknek és tettünknek van, ez egyértelmű. Az is döntés, ha nem döntesz, ha halogatsz egy döntést, vagy utólag átértékeled, és rájössz, hogy másképp szeretnéd csinálni. Foganatja, eredménye tehát minden rezdülésednek van, ha úgy tetszik. Ezért nevezem én ezeket újévi foganalmaknak.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy körülbelül két-három hónap szükséges egy korábbi szokás átalakításához, megváltoztatásához vagy egy új kialakításához. Természetesen egyéni ritmusa van mindenkinek, de ha általános tapasztalatot kell mondani, akkor az nagyjából ennyi idő.

Mit jelent ez pontosabban? Hogy bármikor is hozod meg a döntést a változásra, az egyik kulcs a türelem, méghozzá magad felé. Adj időt magadnak a változás „beépülésére”! Például, ha Újévkor elhatározod, hogy változtatsz, akkor február, de inkább március legyen az, amíg véghez viszed ezt.

A másik, ami a tudatos tervezést segíti, egy akcióterv. Naponta, kétnaponta, vagy akár hetente, ahogy magadban érzed, de mindenképpen egy rendszerességet vigyél bele abba, amit szeretnél. Meghatározni azt, hogy milyen részeredményei lehetnek a folyamatnak, és bizonyos időszakokra mit is szeretnél „kipipálni”. Céltól is függhet ez, természetesen, de például a rendszeres sportolás beiktatásánál a heti tervezés bizonyult a legeredményesebbnek. Ám ha például új helyre tervezel költözni, annak több időt érdemes hagyni, hónapokat, vagy akár egy-két évet, hogy realizálódhasson.

És itt jön be a tervezés harmadik fontos eleme, a realitás. Hacsak nem nyersz a lottón, vagy örökölsz váratlanul, hirtelen nem biztos, hogy több pénzed lesz megvenni az új házat, ha ennél a példánál maradunk. Fontos a sikerélmény, így ezek a szakaszok, amikor láthatod, hogy időről időre mit tudsz elérni, és megvalósítottad, könnyebben „befogadod”, elhiszed, hogy igen, ez létrejöhet. Szóval, legyen reális a cél, a részcélok, hogy a vállad megveregetése is megtörténjen!

Úgy gondolom, itt van még az a fontos dolog, hogy dicséret– önmagadnak! Ismerd el a saját elérd eredményeidet, tudd, hogy azokat Te érted el, és örülj neki, ünnepeld meg magad! Ennek is adj időt és módot, hogy érezd, mit tettél meg magadért. Így sokkal könnyebben és magabiztosabban tudsz „neki menni” a következő részcél megvalósításának.

Sikeres és eredményes Új Esztendőt kívánok!

Surányi Gabriella

www.sgconsulting.hu

0 Tovább

Akarni vagy engedni – a megbocsátásról másként

A Karácsony közeledtével, amit a Szeretet Ünnepének is nevezünk, jellemzően többször jutnak eszünkbe olyan történések, helyzetek, személyek, akik, amik sok év után is, vagy akár mindig fájni képesek nekünk. Valaki elment, valaki tett vagy éppen nem tett meg valamit velünk, nekünk, amikor úgy éreztük, szükségünk lett volna rá.

Gyakori az is, hogy már talán nem is emlékszünk pontosan arra, amit történt, de az érzések megmaradnak: fájdalom, csalódás, hiány, és akár – valljuk be – harag, düh, hibáztatás. És mi megpróbáljuk ezeket elengedni. Megpróbálunk megbocsátani. Mert kell, mert szeretnénk, mert „azt mondták”, az jó dolog. De kinek is, és valójában miért szeretnénk megbocsátani? 

Egy szívbéli ünnep margójára szól ez az írás.

Az ajándékvásárlási láz csökkent. Úgy tapasztaltam az elmúlt években, hogy egyre többen fordulnak vissza a családjukhoz, a szeretteikhez, és – ami nagyon fontos – önmagukhoz is. Amikor eljön hozzám valaki egy felmerülő problémával az életében, a megoldást keresve, gyakorlatilag kivétel nélkül minden esetben szóba kerül a megbocsátás kérdése.

A minap egy hölgy azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy úgy érzi, csak a vagyona és kivívott társadalmi helyzete miatt „szereti” őt a családja és a környezete. Az volt a célja, hogy jobb, igaz viszonyt tudjon kialakítani az emberekkel és önmagával. Le akarta tenni azokat az elvárásokat, amikkel őfelé voltak mások, mert belefáradt. Csalódott az emberekben és őszinte kapcsolatokra vágyik.

Megkérdeztem, hogy mit gondol, mi az, amiért küzd az életében, van-e ilyen? Azt válaszolta, persze, hogy van! Az emberek szeretetéért és figyelméért küzd. Azért, hogy meghallják őt, hogy észrevegyék, milyen ő valójában. A következő kérdésem az volt hozzá, hogy akkor ennek fényében hogyan látja, ki az, aki valójában tesz az elvárásokért, amiket tapasztal, ki teljesíti azokat, ki felel meg ezeknek? Azt mondta, igen, ő, de csak jót akart, segíteni akart másoknak, aztán belekerült ebbe a spirálba, és nem látja a kiutat.

Testvéreire, szüleire és barátaira is haragudott, hogy nem látnak mást benne, csak (ahogy ő fogalmazott) a kívánságteljesítő gyárat. Némi hallgatás után ő tette fel saját magának a következő kérdést: lehet, hogy nem is rájuk, hanem magára haragszik, amiért gyenge volt eddig másként viselkedni és például nemet mondani? Könnyes szemmel azt mondta: „Te Jó Ég”, majd megkérdeztem, mivel szokta megajándékozni magát. Újabb rövid csend után azt felelte, semmivel, ez eszébe sem jutott már jó ideje, és hozzátette, idén viszont másképp lesz ez. Abban maradtunk, hogy összegyűjti magában, mi az, amiket szeret, minek örül, mik a hobbijai, és mik azok a dolgok, amikről úgy érzi, szívéből tudná adni a családtagjainak.

Pár nap múlva kaptam tőle egy választ, ami röviden ez volt: befizetett magának egy külföldi egyhetes szakrális útra, és a családtagjainak, mindenkinek névre szólóan, küldött egy saját kézzel készített, festett és megírt képeslapot. Azt is elmondta, hogy már nem haragszik. Rájött, hogy a haragja távol tartotta őt a saját lelkétől, s miután kisírta magából mindezt, befizette az útját, és elkészítette a képeslapokat. Megengedte magának, hogy úgy szeressen, ahogy a szívéből érzi, magát és a környezetét egyaránt.

Semmilyen következtetést vagy tanulságot nem akarok levonni, leírni a fenti történetből. Úgy gondolom, ezt, ha akarjuk, mindannyian meg tudjuk tenni magunkban.

Szívbéli, őszinte, meghitt Karácsonyi Ünnepeket és boldog Új Esztendőt kívánok Mindenkinek!

Surányi Gabriella

www.sgconsulting.hu 

0 Tovább

Az Én-erő és a coaching – Avagy a saját hatékonyságunk növelése

2010 óta foglalkozom emberekkel. A segítő szakmából jöttem, és a coaching, mint „új irányzat”, alig 1 éve van jelen az életemben, a munkámban. Számos olyan tapasztalatot szereztem, amelyek megerősítettek abban, hogy a személyes hatékonyságot és a célorientáltságot növeli az, amikor ezzel a szemlélettel közelítjük meg életünk bármely területét, ahol elakadásban érezzük magunkat. Ez az írás erről szól.

Emlékszel olyan helyzetre az életedből, amikor „leblokkolva” érezted magad? Elő szokott fordulni veled, hogy egyszerűen nem jut eszedbe a megoldás egy szituáció kapcsán? Pedig végig gondoltad már minden lehetséges irányból, megközelítetted több oldalról a kérdést, de a válasz nem jön.

Amikor a döntés megszületik, hogy coach segítségét kérjük egy adott helyzetben, akkor valójában mi is az, amiért így döntöttünk? Miben segít a coach? Megmondja a megoldást, rámutat a válaszra?

Nem. A coach feladata a kérdezés. Olyan szokások, berögzült minták megváltoztatására, átalakítására lehet megoldás például a coaching, amik elhagyása, tudatos módosítása előre viheti az adott helyzetet, vagy akár az életünket. A coach kérdező partner. Olyan összefüggéseket tudatosíthatsz egy ülés alkalmával, amikben a megoldás is benne rejlik, és ezek felismerésével, a cél konkretizálásával gyakorlatilag kész a válasz, és elindul a megvalósítás.

Nézzük konkrétabban! Azzal keres meg engem valaki, hogy le akar szokni a dohányzásról. Miből indulunk ki? Abból, amiket ezzel kapcsolatban elmond az ügyfél. Például: szeret sportolni, de nem tudja, melyik az a mozgásforma, ami neki való, és segíti elhagyni a dohányzást. Mióta dohányzik? Emlékszik arra az időszakra, amikor még nem dohányzott? Mik a hobbijai, mivel szereti tölteni a szabadidejét? Mik a reggeli rutinjai, amiket végez felkeléskor? Gyerekként vagy fiatalabb korában milyen módon mozogta le a felesleges energiáit vagy adta ki a benne lévő feszültséget? Hogyan érezte magát, amikor megnyugodott vagy elfáradt egy sport után? Megjutalmazta magát egy-egy ilyen alkalom után? Most mi az, amit jutalomként „ad magának”, amikor elvégez egy feladatot?

A dicséret magában hordozza önmagunk megjutalmazását, és például – ha hiszed, ha nem – ezt mindannyian megtesszük időnként, csupán arról van szó, hogy nem tudatosítjuk ezt.

Egy másik példa: kiégés, karrierváltás. Szereted a munkád, de úgy érzed, elfáradtál benne. Hogyan tovább? A szakmában akarsz maradni és abból kihozni a legjobbat, vagy új irányba szeretnél elindulni? Van benned kreativitás, de a munka miatt, úgy érzed, háttérbe került? Vagy éppen a racionalitások embere vagy? Melyik terület, melyik oldalad az, amit fejlesztenél, vagy éppen előhoznád? Hogy néz ki egy napod a munkahelyeden? Kikkel dolgozol együtt? Ha egyedül dolgozol, mik azok a rutinjaid, módszereid, szokásaid, amik eszedbe jutnak most?

Az elismerést másképpen nevezhetjük tudatosításnak is. Saját értékeid, saját erőforrásaid azok, amiket kiaknázva fejlődni tudsz, amik, mint egy jó akcióterv, minden helyzetben segíthetnek.

A coaching egy folyamat, amiben az intuíció, a tudatosítás, az ötletelés és a „heuréka” élménye találkozik, olyan eszközök segítségével, mint például a pozitív pszichológia vagy az erőforrás-kezelés. Minden helyzetben, amivel dolgozunk, a gyakorlati megvalósítás az, ameddig eljutunk – pontosabban a kliens jut el. Mert a coach egy partner. Az a partner, aki nem helyetted, hanem veled együtt ötletelve, kérdezve vezet el addig, amit el akarsz érni, és amit ezért meg tudsz tenni.

Mi mindenre jó a coaching?

- Párkapcsolati kérdések

- Burn out, kiégés (Újra tervezés)

- Családi helyzetek

- Kreativitás-fejlesztés, -bővítés

- Karrierkérdések

- Well being, vagy health coaching (Jól érezni magad a bőrödben)

- Nyugdíjba vonulás, életkori helyzetek

- Szokások letétele, átalakítása

- Egyéni vagy csoportos coaching

Minden az újra tervezésről szól. Mindig lehet másként.

Ha akarod.

Akarod?

Surányi Gabriella

www.sgconsulting.hu

0 Tovább

Most mutasd meg mit tudsz!

Ez az írás neked szól, ha már évek óta keményen gürizel a cégnél

DE…

®mégsem ismerik el a munkádat

®sőt- épp ellenkezőleg!- a főnök éppen hogy azt a kollégát tekinti a jobbkezének, aki sokkal inkább a dumájával, mintsem a teljesítményével adja el magát

®hiába teljesítesz 200%-ot, dicséret helyett ezt a főnök természetesnek veszi, míg a többi kollégát 80-90%-os teljesítmény esetén is megdicséri

Ezek azok a helyzetek, amikor frusztráltnak és dühösnek érzed magad és azt gondolod „Milyen igazságtalan ez az egész! Nem igaz, hogy a főnök nem veszi észre, hogy mennyit dolgozom a cég sikeréért!...”- és akkor itt álljunk is meg egy pillanatra. 

Ne feledd! A teljesítményed önmagában nem tud beszélni helyetted! Neked kell felemelni a hangodat és a sarkadra állni, hogy észrevegyék a munkádat!

Nem elég, ha elvégzed a feladataidat, azután pedig hazasunnyogsz az irodából, menedzselni is kell az elért eredményeidet.

Következzék tehát néhány hasznos tipp annak érdekében, hogy a kemény munkádat végre a Főnök Úr is észrevegye és értékelje:

  • Minél nagyobb szenvedéllyel végzed a munkádat, annál természetesebbnek veszi a főnököd, hogy folyton 200%-ot teljesítesz. Mi következik ebből? Amíg a többi kollégától 80-90 %-os teljesítményt tekint a vezető természetesnek, tőled alapból a 200%-ot várja el. Megoldás: Bármennyire is nehéz megállnod, állj le a „multi-taskinggal” és ne fusd le előre a maratont a projektben 200%-os erőbedobással. Hiszen pont az a lényeg, hogy lépésről lépésre haladj a részfeladatokkal. Innentől kezdve tehát az legyen a célkitűzésed, hogy az adott részfeladatot teljesítsd legjobb tudásod szerint és ne akarj egyből mindent egyszerre megoldani. Ha rendszeresen így teszel, akkor egy idő után a Főnök Úr sem hajmeresztő szakmai mutatványokat vár majd el tőled napi szinten. Mostantól ne te legyél az, aki utolsónak hagyja el az irodát, amit egyébként már a kutya sem lát, a Főnököd meg pláne nem!
  • Az eddig unalmasnak és feleslegesnek kikiáltott rendszeres céges meetingeken igyekezz magadhoz ragadni a szót és bemutatni az adott projekt/ feladat kapcsán elért eredményeidet. 
  • Egy másik eredményes stratégia, ha havonta egyszer időpontot kérsz a felettesedtől egy olyan négyszemközti megbeszélésre, ahol átbeszélhetitek, hogy aktuálisan hogyan állsz a munkáddal és mi az, amiben a szakmai tanácsát kérnéd. Így ráadásul két legyet üthetsz egy csapásra: Egyrészt felhívod a figyelmét a lelkiismeretesen végzett munkádra, másrészt azzal, hogy tanácsot kérsz tőle, egyfajta bizalmi légkör is kialakulhat köztetek, mely a későbbiekben, egy esetleges szakmai előrelépés kapcsán, még igen hasznos is lehet számodra.
  • Napi több fontos e-mailt is váltasz az üzleti partnereiddel, de a főnököd honnan is tudhatná, hogy milyen jelentős ügyeket intézel a mindennapok során?! A megoldás egyszerű: Mostantól a fontosabb kimenő e-mail-eket nyugodtan címezd neki is másolatban, vagy akár titkos másolatban, annak érdekében, hogy ő is értesüljön arról, hogy milyen aktívan haladsz a munkáddal. Így a felettesed szó szerint „első kézből” lehet naprakész az adott projekt kapcsán, amiért valószínűleg még hálás is lesz neked.
  • Végül pedig a legkézenfekvőbb módszer, hogy ha legközelebb dicséretet kapsz egy ügyféltől, nyugodtan megjegyezheted neki, hogy ezt a feletteseidnek is elmesélheti. Hidd el: Nincs ennél hitelesebb visszajelzés a munkád hatékonyságáról! J

Most, hogy már van néhány ötlet a tarsolyodban ahhoz, hogy megmutathasd a felettesednek, hogy mit is tudsz, nincs más hátra: 

Önmenedzsmentre fel!- Ezúttal a siker garantált! J

Írta: Fehér Gabriella- life- és business coach

Forrás: Martin Wehrle: Karrieresprung című könyve

0 Tovább

Az egészséges önbizalom

Ez az a dolog, amivel jó estben egyáltalán nem kellene foglalkoznunk!  Mert van, és az a természetes!

Mégis miért kell oly sokszor emlegetni?

Azért, mert hadilábon állnak az emberek az önbizalommal. Az is lehet, hogy sokkal inkább a hiánya okozza a problémát! Az sem jó, ha kevés van, az sem jó, ha túlteng. Vannak, akiknek nehéz a középút. Sokszor gátolnak az önkorlátozó hiedelmek, máskor pedig a rossz reflexek, félelmek.

A legszomorúbb, amikor valaki olyan nyírbálja a másik önbizalmát, aki maga is irigyen és önbizalomhiánnyal szenvedve figyeli, hogy a másik ember próbál szárnyra kapni. 

Problémát jelenthet, hogy néha az emberek saját sikereiket, eredményeiket -jogosan- elismertetik a környezetükkel, míg a másik ember eredményét, legyen az akár annak a félnek nagyon fontos az Ő területén, mégsem veszik komolyan.

Nem arról van szó, hogy értékeljék túl, de ha mégannyira „kevéssé fontosnak” tartják a másik munkáját (és talán létezik valóban fontosabb is) akkor is mindenképpen elismerésre érdemes ha sok munkát fektetett bele, igyekszik, és elér vele valamit, a számára fontos területen.

Miért nem lehet az elismerő szó kölcsönös? 

A „későn érő” a magyar nyelvben degradáló kifejezés. Pedig senki nincs semmiről elkésve.

Ha elnézzük a fiatalok arcát, egyformák. Sok minden van előttük, de még semmi nincs mögöttük. Mégis elégedettek tudnak lenni magukkal, tele vannak kamaszöntudattal. Úgy érzik, sokkal többet érdemelnek, mint amit kapnak, de ha valaki megkérdezi tőlük, miért is különbek, vagy, hogy mivel is érnek többet, arra értelmes választ nem igen kapunk. De mindezek ellenére bízni tudnak magukban.

Aztán vannak az ötvenesek, akik az új negyvenesek. Mögöttük már van élettapasztalat és szakmai tapasztalatok. Jó esetben erejük teljében még bőven vannak ötleteik, elképzeléseik. Nekik az okozhat problémát, hogy a fiatalabb generáció a kicsattanó életkedvével energiabombaként tervez, alkot, megvalósít. Ha e mellé párosul, hogy kissé lesajnálóan említi a fiatal az idősebb korosztályba tartozó kollégáját, akkor az könnyen visszahúzódhat. Főleg, ha ráakasszák a „későn érő” kifejezést.

Ezek is önértékelési problémák.

Személyesen ismerek valakit, aki 65 évesen doktorált le.  Nyilván nagy szüksége szakmailag nem volt erre, csak azért tette, hogy az önbizalmának a kedvében járjon. 

Nem könnyű a helyzete egyetlen korcsoportnak sem amennyiben önbizalomhiányos.

Azonban ha valaki, aki érez magában motivációt, legyen bárhány éves, az inspiráló, nem szabadna visszahúzni negatív szetereotípiákkal. Azzal is baj van, ha az emberek nem tudják elmondani az érzelmeiket.  Nem tudják elmondani, mi bántja őket, miért szomorúak, csalódottak vagy boldogtalanok.

Arról nem is beszélve, hogy azt sem tudják kifejezésre juttatni, minek örülnek, mitől érzik jól magukat a bőrükben, mitől boldogok.

Ezeket meg kellene tudni fogalmazni a valós önismerethez. Sok oka lehet az önbizalomhiánynak. Esetlegesen nem is szívesen beszélnek ezekről az emberek.

Ha valaki lehúzó környezetben élt sokáig, vagy akár tévesen leértékeli saját magát, nagy munka felkapaszkodni arra a szintre, hogy magabiztosan álljon a lábán. Ha egyedül tudja ezt elérni, az bizony komoly munka eredménye. Ha az önbizalomhiányos embert környezete segíti mindeközben, az felemelő.

Meglepő módon néha az is segíthet ha normális, emberi hangnemben és módon reagálunk helyzetekre. A mai világban amikor egyre kevesebben használják az amúgy preferált viselkedésmódot, beszédet, ha valaki így reagál, sok pozitív visszacsatolást kaphat, ami szintén növeli az önbizalmat. Az önbizalom szerencsére fejleszthető is, sok segítséget tud nyújtani egy szakember is ebben, például coaching keretében.

Egészen bizonyos, hogy mindenkinek van az életében valamilyen pozitív élménye. Érdemes ezeket dédelgetni, ebből erőt meríteni, bátorságot meríteni a további kihívásokhoz, mert ezek segítenek felépíteni az önbizalmat! Nem a problémára kell koncentrálni, a negatív élményt újra kell inkább értékelni. Nem egyből magunkban kell keresni a hibát, mert egyáltalán nem biztos, hogy jó helyen keressük ilyenkor. A negatív tapasztalatok is részei az életünknek. Hamar rájöhetünk azonban, hogy rengeteg pozitív tulajdonsággal rendelkezünk, és így könnyebb a fontos dolgokra koncentrálni. Aki bízik önmagában és pozitívan látja a történéseket, kevesebb stresszhormont termel. Az optimisták, népszerűbbek, vonzóbbnak találják őket mások. 

Nehéz dolog elmondani a véleményünket, vagy egy fontos lépést megtenni, de csak azért, mert a képzelőerőnk mesteri módon inkább azt játssza le előttünk, ami a legijesztőbb verzió. A félelem és bizonytalanság természetes érzés, de egyben óvatosságra ösztönözhet, ami viszont jó dolog.

A mai populista világ sem támogatja sajnálatos módon a fiatalok önbizalmát, amikor azt harsogják a reklámok, óriásplakátok, hogy „mindent elérhetsz”, „álmaidnak semmi nem szab határt” „nincsenek szabályok, bármit megváltoztathatsz”, „saját szabályaim szerint fogok élni”. Ezek közismert cégek szlogenjei, és villám sebesen, egyenes úton vezethetnek a nárcisztikus zavarokhoz. Az sem nyújt segítséget, ha pontokba szedve akarják élni az életet. 10 lépés, hogyan pasizz be, 5 mondat, mit ne higgyél el soha, 8 ok amiért szeretjük……. !    

Ezek a mai kor sajátos betegségei, amik vonzzák az önbizalomhiányt.

Meg kell próbálni a józan észre hallgatni, a már elért sikerekre koncentrálni, az erősségeinkre, és bátran beleállni az előttünk lévő helyzetekbe, amikből így vagy úgy, de mindenképpen tanulunk, sikerélményt és önbizalmat meríthetünk. 

Mindegy milyen volt a tegnap. Ma új nap van. Mindent újra kezdhetsz!

Tarnóci Ágnes 

life coach írása

0 Tovább

Proaktív coaching

blogavatar

A Pro Bona Coaching & Training Center blogja. Hírek és érdekességek a coaching hazai és nemzetközi világából. Témánk az üzleti és életvezetési fejlesztés, melyet színes tippekkel és megközelítésekkel szeretnénk közel hozni az olvasóinkhoz.

Címkefelhő

coaching (174),coach (166),szakirodalom (38),célkitűzés (25),önismeret (24),motiváció (24),technikák (21),life coaching (20),változás (14),vezetés (13),boldogság (12),proaktivitás (12),stresszkezelés (11),kreativitás (10),business coaching (10),önbecsülés (9),önbizalom (9),siker (8),időbeosztás (7),karrier (7),átkeretezés (7),együttműködés (7),tudatosság (7),értékesítés (6),pozitív pszichológia (6),interjú (5),felelősség (5),nők helyzete (5),tánc (5),értő figyelem (4),kérdezéstechnika (4),párkapcsolat (4),asszertivitás (4),elismerés (4),fogyás (4),pszichológia (4),férfiak helyzete (4),túra coaching (4),elégedettség (4),testbeszéd (3),bátorság (3),kultúra (3),reframing (3),szabadság (3),Itt és Most (3),kommunikáció (3),oktatás (3),irányítás (2),praxis (2),egyensúly (2),kritika (2),játék (2),bizalom (2),multi (2),vállalat (2),mozgás (2),csend (2),életmód (2),Martin Wehrle (2),álom (2),életciklus (2),Edward de Bono (2),pénz (2),mese (2),megismerés (2),szinergia (2),érzelmi intelligencia (2),reziliencia (2),alkalmazkodás (2),önérvényesítés (2),tervezés (2),rugalmasság (2),ROI (2),edzés (1),fluencia (1),Appreciative Inquiry (1),önkéntesség (1),sport (1),edző (1),szuperérzékenység (1),orvos (1),beteg (1),személyiség (1),kitartás (1),metakommunikáció (1),érzékenység (1),Fontos és Sürgős (1),tárgyalástechnika (1),teljesség (1),Toastmasters (1),akaraterő (1),caoaching (1),bántalmazás (1),a coaching hatása (1),tanulás (1),jövő (1),akarat (1),fogadalmak (1),megbocsátás (1),én-erő (1),y generáció (1),szeretet (1),őszinteség (1),hős (1),SMART (1),anyaszerep (1),szokás (1),önértékelés (1),munka (1),vállalat (1),optimizmus (1),interkulturális (1),metafora (1),tréning (1),delegálás (1),játszmák (1),élet (1),ítélkezés (1),divat (1),böjt (1),fair play (1),Gordon (1),egyenjogúság (1),áramlás (1),ügyfél (1),önzetlenség (1),önállóság (1),karizma (1),függetlenség (1),megértés (1),belső logika (1),fejlesztés (1),méltányosság (1),életszerepek (1),Szentgyörgyi Romeo (1),irigység (1),életvezetés (1),empátia (1),dicséret (1),nagylelkűség (1),ügyfélszerzés (1),megbecsülés (1),előrelátás (1),Csikszentmihalyi Mihaly (1),cselekvés (1),kifogás (1),FISH! (1),introvertált (1),tanácsadás (1),Kiyosaki (1),etika (1),tranzakcióanalízis (1)

Feedek