Miben segíthet a coaching az egyetemistáknak, fiatal pályakezdőknek?

Életem első, coaching témájú cikkét kezdeném egy rövid bemutatkozással. Stelén Gábor vagyok, okleveles vegyészmérnök, valamint life coach. 2015 szeptemberében, a diplomám megszerzése után a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Kémiai és Környezeti Folyamatmérnöki Tanszékén helyezkedtem el, mint tudományos segédmunkatárs. Munkaviszonyom kezdetétől fogva részt veszek a vegyész-, bio- és környezetmérnök hallgatók oktatásában, valamint a tanszéki kutatómunkában.

2017 tavaszán végeztem el a life coach képzést. Eddig főként az oktatói munkám során, valamint a saját életemben használtam a coaching rendkívül gazdag eszköztárát, de remélem, hogy idővel minél több alkalmam lesz „élesben” is kipróbálni azt a rengeteg nagyszerű dolgot, amit tanultunk.

Egykori hallgatóként, valamint jelenlegi oktatóként maximálisan megértem és átérzem a diákok és a hozzám hasonló fiatal kollégák, pályakezdők problémáit, hiszen én is számos nehézségen keresztülmentem. A következő sorokban saját személyes tapasztalataimból kiindulva igyekszem összefoglalni, hogy az egyetemi hallgatóknak, fiatal munkavállalóknak milyen esetekben nyújthat hatékony segítséget a life coaching

  • Nagyon félek az xy vizsgától/zh-tól/tanártól! Hogyan küzdjem ezt le?

Minden képzésnek, szaknak megvannak azok a tárgyai, illetve tanárai, melyek hírhedtek a diákok körében. Sok esetben olyan tantárgyakról van szó, melyek keretein belül az adott szakma alapjait oktatják, emiatt számos tárgy épül rájuk. Ezek elbukása általában azzal jár, hogy a hallgató csúszik egy, vagy akár több félévet. Ez, valamint az a tény, hogy sokszor a tanárok sem könnyítik meg a hozzáállásukkal a diákok dolgát, valamint a hallgatók sem mindig nyugtatják egymást egy-egy nehéz számonkéréssel kapcsolatban (épp ellenkezőleg, sokszor terjesztik a különféle rémhíreket), még a szakmailag jól felkészült diákoknak is magas szintű distresszt okozhat. A negatív stressz feloldásában, egy tanárral való szembekerülés (pl. szóbeli vizsgán) okozta félelem leküzdésében sokszor nem elég az, ha a barátainktól (akik hasonló problémával küzdenek) kérünk tanácsot, jól jöhet ennél professzionálisabb segítség is.

  • Hogyan osszam be jól az időmet?

Számos feladattal találkozik az, aki egyetemre megy: előadások, kötelező gyakorlatok, beadandók, zh-k, vizsgák, házi feladatok, csak hogy a legfontosabbakat említsem. Időnként annyi a feladat, hogy szükséges priorizálni, olykor az is előfordulhat, hogy egy-egy zh-t, vizsgát, vagy akár tantárgyat úgymond „elenged” az ember azért, hogy a fontosabbakra több idő és energia jusson. A coach segíthet megtalálni azokat a területeket, melyekre a legtöbb erőfeszítést érdemes fordítani, valamint kategorizálni a különböző feladatokat.

  • Rengeteg a tanulnivaló/a munka, és ott vannak még a barátok/a párom/a családom. Hogyan teremtsek egyensúlyt?

Ez a pont részben összefügg az előzővel, de itt az egyetemi és nem egyetemi feladatok, programok szétválasztására helyezném a hangsúlyt. Sokan dolgoznak egyetem mellett, párkapcsolatban élnek (vagy szeretnének élni), és időnként jól esik meglátogatni a szülőket, nagyszülőket, valamint jó lenne időnként szórakozni, kikapcsolódni a barátokkal. Ezeket sokszor nehéz összeegyeztetni az egyetemmel, különösen vizsgaidőszakban, amikor napok telhetnek el úgy, hogy a hallgató mást se csinál, csak tanul, és néha alszik egy keveset (ugye ismerős? J ). A coaching során lehetőség van meghatározni és külön kezelni a fontos és a csak annak látszó dolgokat.

  • Nagy a nyomás a tanáraim/ a szüleim/ a témavezetőm/ önmagam részéről. Hogyan kezeljem?

„X tanár szerint az ő tárgya, Y szerint az övé, Z szerint az övé a legfontosabb a világon, aki azt nem tudja még annál is jobban, mint maga az oktató, az nem való az adott pályára! A témavezetőm folyton nyaggat, hogy mennyit haladtam a szakdolgozatommal, ha küldök neki egy verziót, annyi mindent javít bele, hogy mindegy lenne, ha ő írná. A szüleimnek több diplomája és nyelvvizsgája is van, emellett helytállnak a munka és a gyereknevelés világában, én meg az alapképzést is alig bírom – mi lesz így belőlem, fogom egyáltalán valamire vinni az életben?” Elismerem, ezek erősen túlzó, lesarkított példák, viszont olykor pont ezekhez hasonló, eltúlzott elvárásoknak igyekeznek megfelelni a hallgatók. Ehelyett hasznosabb, ha reális elvárásokat támasztunk magunk felé. Nem kell másoknak megfelelni, nem kell állandóan másokhoz mérni magunkat, találjunk egy belőlünk fakadó, reális mércét! Ehhez szükség lehet egy jó coachra.

  • Jól döntöttem, amikor az adott szakra jelentkeztem?

A pályaválasztás fontos része az életünknek. Ez egy olyan döntés, mely akár az egész további életünkre, de a következő pár évre mindenképp kihat. Van, aki olyanba kezd bele, amelyet igazán szeret, viszont sokakban a képzés közben merül fel, hogy talán mégsem az a szakma az igazi, amelyet választottak. Ekkor segíthet a coach dönteni – lehet, hogy a coachee rájön végül, hogy mégiscsak jó helyen van, viszont az is elképzelhető, hogy kimondja, rossz pályát választott. Utóbbi esetben a coaching után az ügyfél már nem rossz pályaválasztásra fog koncentrálni, hanem meg fogja látni a lehetőségeket ebben az új helyzetben.

  • Mi legyen az alapképzés végeztével? Helyezkedjek el dolgozni? Váltsak szakot/egyetemet? Maradjak a jelenlegi szakomon?

Köztudott, hogy jelenleg az egyetemi és főiskolai képzések döntő többsége osztott formában (BSc. és MSc.) működik. Ennek következtében 3 vagy 3 és fél év után döntési helyzetbe kerülnek a diákok. Azért állítom ezt, mert tapasztalataim szerint egyáltalán nem magától értetődő, hogy valaki ugyanazon a szakon folytatja a mesterképzést, amelyiken az alapképzést befejezte. Előfordulhat, hogy az érdeklődési kör változik, rájön az ember, hogy mégsem azt szeretné csinálni, amit elkezdett. Ezen kívül problémát jelenthet az is, ha valaki az alapképzésen elkezdett szakot szeretné folytatni, de azon az egyetemen nincs erre lehetőség, ahol a BSc. oklevelét megszerezte. Ekkor dönteni kell, hogy az illető váltson-e szakot, hagyja-e el az addigi jól megszokott környezetét, netán lépjen-e ki a munkaerőpiacra.  

  • Egyetem befejezve – merre tovább?

Számos lehetősége van egy frissdiplomásnak az egyetem elvégzése után, például maradhat az egyetemen doktori képzésen, vagy elhelyezkedhet a versenyszférában. Utóbbi esetben felmerül egyrészt az, hogy hol vállaljon munkát az illető? A lakóhelyén? Ott, ahol az egyetemet végezte? Távol a családtól? Esetleg külföldön? Valamint, milyen jellegű céghez menjen? Legyen részese egy világpiacon lévő multinak? Esetleg csatlakozzon egy kisebb, családiasabb légkörű céghez? Netán alapítson saját vállalkozást? Ezek nehéz kérdések, melyekre egyedül nehéz választ találni, illetve a barátok, családtagok tanácsai sem feltétlenül elegendőek.

  • Jól döntés volt doktori képzésen/oktatni/kutatni maradni az egyetemen?

Nem könnyű a felsőoktatásban dolgozók helyzete. Ugye ott vannak az oktatási teendők, emellett helyt kell állni kutatóként, témavezetőként, később kutatócsoport, esetleg egy tanszék vezetőjeként, valamint rengeteg az adminisztrációs feladat. A fiatalabbakban, mivel (saját tapasztalataim alapján) nincsenek megfelelően felkészítve ezekre a kihívásokra, felmerülhet kérdésként, hogy megéri-e éveket eltölteni az egyetemen, vagy pedig engedjenek-e a versenyszféra csábításának. Ebben a nehéz döntésben hatékony segítséget nyújthat a life coaching.

  • Szeretnék dolgozni, de félek az állásinterjútól. Hogyan küzdjem ezt le?

Egy állásinterjún nem csak a szakmai tudás számít, hanem az, hogy hogyan tudja úgymond eladni magát az ember. A legfontosabb talán az, hogy magabiztosan viselkedjünk az interjún. Ehhez szükség van arra, hogy tisztában legyünk az erősségeinkkel, és mindezt képesek legyünk hatékonyan kommunikálni mind verbálisan, mind non-verbálisan. Akinek ez nehezebben megy, annak sem kell kétségbe esni, ezek a képességek ugyanis tanulhatóak. Egy független, külső szakember hatékony segítséget nyújthat egyrészt az erősségek feltárásában, másrészt bátoríthatja az ügyfelet arra, hogy olyan megmérettetéseket vállaljon be, amelyek növelik az önbizalmát. Ezek hatása nemcsak egy állásinterjún, hanem bármilyen olyan szituációban érezhető lesz, amikor az embernek ki kell állnia magáért.

  • Több év egyetem után elhelyezkedtem a szakmámban, de rájöttem, hogy nem tetszik. Mitévő legyek?

Korábban utaltam rá, hogy a pályaválasztás fontos döntés az életünkben. Viszont elképzelhető, hogy már elhelyezkedett az ember abban a szakmában, amelynek tanulásával éveket foglalkozott, és akkor jön rá, hogy nem tetszik neki. Mit lehet ilyenkor tenni? Az egyik lehetőség, hogy maradunk az adott szakmában, mondván, hogy úgyis megszeretjük. Viszont számos lehetőség van manapság a tanulásra akár felnőtt, dolgozó emberként is, a hagyományos egyetemi képzések mellett választhatunk levelező képzést, tanfolyamokat, vagy akár online kurzusokat is. Természetesen ez mind időbe és pénzbe kerül, valamint össze kell tudni egyeztetni a munkánkkal és a magánéletünkkel is. Ebben, valamint abban, hogy rátaláljunk arra, ami igazán érdekel, egy coach képes lehet segíteni. Érdemes ezt megfontolni, ha nem szeretjük a munkánkat, ugyanis ha hosszú távon boldogok szeretnénk lenni, fontos, hogy élvezzük a munkánkat.

Ezek lennének hát azok az esetek, melyekkel kapcsolatban véleményem szerint érdemes felkeresni egy egyetemistának, vagy egy hozzám hasonló fiatal egyetemi dolgozónak, illetve pályakezdőnek egy life coachot. A listát még nem érzem teljesnek, személyes tapasztalataimból kiindulva egyelőre ennyi jutott eszembe. Amennyiben a cikk olvasása közben felmerül Benned bármilyen gondolat, kérlek, jelezd kommentben, vagy az sg31coach@gmail.com email címen! Köszönöm, hogy elolvastad a cikkemet!

Stelén Gábor

Life coach; vegyészmérnök

sites.google.com/site/stelengabor

0 Tovább

Sport a Coachingban, Coaching a Sportban

A sport vitathatatlanul egyike azon tevékenységeknek, amely a legtöbb egészséges ember számára örömet okoz, nem véletlen, hogy a gyerekek is szívesen játszanak mozgásos játékokat. Amikor sportolunk, elfelejtkezünk az élet nehézségeiről, gondjainkról.

Ezt a felszabadult életérzést fedezhetjük fel akkor is, amikor magának a sport kifejezésnek az eredetét vizsgáljuk, „desporter” (mulatságoknak élő). De ugyanezt tükrözi a 15. századi „szórakozás, időtöltés” értelmezés is. Ekkor még a verseny, a mérkőzés, a díjért való küzdelem nem párosult a sport fogalmához.

Mára a sport azonban sokak számára nem azt az egészséges, örömteli testmozgást jelenti, amely segít elűzni a gondjainkat, megtartani az egészségünket, javítani életminőségünket.

A sport manapság sokkal inkább jelenti az élsportot, amely sajnos már nem az egészségről, hanem a minél nagyobb teljesítmény elérésének hajszolásáról szól. Az élsport rengeteg, a siker elérése érdekében tett lemondással jár. Ez számos veszélyt rejt magában.

A különböző klubok, sportegyesületek számára kiemelkedően fontos, hogy a felnőtt korosztályban versenyzők ott legyenek a legjobbak között, de ugyanennyire odafigyelnek az utánpótlás-nevelésre is, amely sportágaktól függően 6-10 éves kortól megkezdődik. Természetesen az utánpótláskorú igazolt játékosok közül nem mindenki fog felkerülni az élvonalba, de ha mégis, csak jobb esetben teszik ezt saját megfontolásból. A régi „jó” szokás, miszerint a szülők azt gondolják, hogy életkoruk, a számukra minden bizonnyal fontos és értékes élettapasztalataik elegendőek ahhoz, hogy a gyerekeket már egészen korán olyan pálya irányába tereljék, amely valójában nem a gyermek, hanem a saját be nem valósított álmaikról, vagy éppen a családi tradícióról szól, a sport területén talán még inkább jellemző. Mindez feszültséget, a stressz növekedését okozza a fiatalokban, ami komoly lelki és esetenként fizikai tünetekben is kicsúcsosodhat.

Amíg az élsportolók életét és karrierjét különféle sportszakemberek, sportmenedzserek irányítják és támogatják, addig a gyermekek „menedzserei” maguk a szülők, így coachként sok esetben elsősorban az ő elfogult vagy nem kellően objektív gondolkodásukból adódó elakadások, konfliktusok kezelésén keresztül juthatunk el a gyerekek problémájának megoldásáig, amelynek egyik eszköze maga a sport.

Bármely utánpótlás korosztályról legyen is szó, a gyerekek (6-16 éves) folyamatos társadalmi, szülői, edzői vagy éppen a kortársak által támasztott elvárásoknak, nyomásnak, versengésnek vannak kitéve, erősödik bennük a felülkerekedés vágya, a győzelem örömének igénye, ami motiválja őket.

A sport számos pozitív értéket is adhat a gyerekeknek, amennyiben a sportágat a kellő körültekintéssel, a gyermek testalkatát, természetét és nem utolsó sorban véleményét is figyelembe véve választották számukra. Ebben az esetben a sport jótékony, nevelő hatása sem marad el – sportágtól függően fejlődik a gyermek ügyessége, kondícionális-, koordinációs-és koncentrációs képessége, a reakciókészsége, az állóképessége, önfegyelme, önbizalma, kudarctűrő képessége. A sport tiszteletre, kitartásra, az állatok szeretetére (például: lovaglás), gondoskodásra és nem utolsó sorban az egészséges életmód szemléletére nevel.

Tehát a probléma gyökere nem ott van, hogy vajon sportoljon-e a gyermek, hiszen vitathatatlanul igaz az a mondás, hogy „Ép testben ép lélek”. A kérdés sokkal inkább az, hogy hol húzzuk meg a határokat.

Mennyire ismeri a szülő magát? Mennyire ismeri a szülő gyermekét, az ő személyiségét, testi és szellemi képességeit és korlátait? Képese a határok elfogadására és új irányok meghatározására?

Ilyen értelemben a sport személyiséghez illeszkedő kiválasztása és alkalmazása kiváló coach eszköz lehet mind a gyerekek, mind felnőttek körében.

Összegezve tehát, nem szabad megfeledkezni a gyerekek életkori sajátosságairól, az egyes életkori, fejlődési szakaszokról, amelyekhez testi, idegrendszeri, megismerési, érzelmi, viselkedési és érési fokozatok tartoznak. Az óvodáskor a személyiségfejlődés szempontjából kiemelkedően fontos szakasz, a kisiskoláskor fontos társadalmi állomás, ekkor alakul ki a tanuláshoz, ismeretszerzéshez való viszony, amely döntő mértékben meghatározza a későbbi életpályát, a gyerekek kommunikációs –és kapcsolatteremtő képességét. A serdülőkor (pubertás) pedig az identitás szempontjából fontos szakasz, amelynek lefolyása nagyon eltérő lehet. Ha mindezen időszakok természetszerű igényeit figyelmen kívül hagyjuk és az áhított cél miatt – ami sok esetben nem is a gyermek, mintsem a szülők célja - nem figyelünk oda kellőképpen a gyerek szükségleteire, háttérbe szorítjuk azokat, vagy hiányukat csak későn vesszük észre, olyan károkat okozhatunk, amely a későbbiekben – akár felnőtt korban is - komoly önismereti problémákat, az élet egyes területein elakadásokat okozhatnak.

A mértékletes és örömmel végzett sport vagy elért eredmény nagyon fontos a gyermek testi-lelki fejlődése szempontjából, és képes visszaadni mindazt, amit a túlzásba vitt sport vagy a kikényszerített teljesítmény elvehet: önbizalom, kudarctűrő képesség, kitartás, stb.

Harmos Andrea business és life coach írása

Források:

http://janus.ttk.pte.hu/tamop/kaposvari_anyag/jozsef_istvan/letkori_sajtossgok_s_fejldsi_szakaszok.html

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sportpszichol%C3%B3gia

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sport

http://www.webbeteg.hu/cikkek/sport_egeszseg/7799/mit-sportoljon-a-gyerek

0 Tovább

Proaktív coaching

blogavatar

A Pro Bona Coaching & Training Center blogja. Hírek és érdekességek a coaching hazai és nemzetközi világából. Témánk az üzleti és életvezetési fejlesztés, melyet színes tippekkel és megközelítésekkel szeretnénk közel hozni az olvasóinkhoz.

Címkefelhő

coaching (173),coach (165),szakirodalom (38),célkitűzés (25),önismeret (24),motiváció (24),technikák (21),life coaching (20),változás (14),vezetés (13),boldogság (12),proaktivitás (12),stresszkezelés (11),kreativitás (10),business coaching (10),önbecsülés (9),önbizalom (9),siker (8),időbeosztás (7),karrier (7),átkeretezés (7),együttműködés (7),tudatosság (7),értékesítés (6),pozitív pszichológia (6),interjú (5),felelősség (5),nők helyzete (5),tánc (5),értő figyelem (4),kérdezéstechnika (4),párkapcsolat (4),asszertivitás (4),elismerés (4),fogyás (4),pszichológia (4),férfiak helyzete (4),túra coaching (4),elégedettség (4),testbeszéd (3),bátorság (3),kultúra (3),reframing (3),szabadság (3),Itt és Most (3),kommunikáció (3),oktatás (3),irányítás (2),praxis (2),egyensúly (2),kritika (2),játék (2),bizalom (2),multi (2),vállalat (2),mozgás (2),csend (2),életmód (2),Martin Wehrle (2),álom (2),életciklus (2),Edward de Bono (2),pénz (2),mese (2),megismerés (2),alkalmazkodás (2),ROI (2),szinergia (2),reziliencia (2),érzelmi intelligencia (2),rugalmasság (2),önérvényesítés (2),tervezés (2),szuperérzékenység (1),fluencia (1),sport (1),edzés (1),teljesség (1),Appreciative Inquiry (1),személyiség (1),beteg (1),orvos (1),önkéntesség (1),edző (1),tárgyalástechnika (1),metakommunikáció (1),érzékenység (1),kitartás (1),Toastmasters (1),Fontos és Sürgős (1),SMART (1),bántalmazás (1),a coaching hatása (1),tanulás (1),caoaching (1),jövő (1),megbocsátás (1),én-erő (1),akarat (1),y generáció (1),szeretet (1),őszinteség (1),akaraterő (1),hős (1),anyaszerep (1),szokás (1),önértékelés (1),munka (1),vállalat (1),optimizmus (1),ügyfélszerzés (1),metafora (1),tréning (1),delegálás (1),játszmák (1),élet (1),ítélkezés (1),divat (1),böjt (1),fair play (1),Gordon (1),egyenjogúság (1),áramlás (1),ügyfél (1),önzetlenség (1),önállóság (1),karizma (1),függetlenség (1),megértés (1),belső logika (1),fejlesztés (1),méltányosság (1),életszerepek (1),Szentgyörgyi Romeo (1),irigység (1),életvezetés (1),empátia (1),dicséret (1),interkulturális (1),nagylelkűség (1),megbecsülés (1),előrelátás (1),Csikszentmihalyi Mihaly (1),cselekvés (1),kifogás (1),FISH! (1),introvertált (1),tanácsadás (1),Kiyosaki (1),etika (1),tranzakcióanalízis (1)

Feedek