Szabadság, boldogság.... két kósza tünemény

Az én Apám újságíró szeretett volna lenni, bejárni a nagy világot. Látni idegen tájakat, városokat...megismerni más kultúrákat, és mindent leírni, lerajzolni, megfesteni, átadni mindenkinek aki nyitott rá!

Sajnos nem tehette, az Ő korában nem volt szabad utazni, az Ő idejében szakma kellett, gyorsan kétkezi munka amelyből meg lehet élni, eltartani a családot.

Azt gondolnánk szegény ember, milyen boldogtalan, szárnyaszegett életre kényszerült, pedig határtalan szabadság volt a kezében...

Beutazta a világot, és nem kellett hozzá vonatra szállnia, elég volt a tudásszomj, az elme szabadsága, a lélek szárnyalása, a tehetsége, hogy képeket láttasson akkor is ha repülőgép helyett a képzelet szárnyán szállt, és szálltunk vele mind akik szerettük...

A boldogság, a szabadság két múlandó, kósza tünemény, megfoghatatlan..., s mi mégis görcsösen meg akarjuk ragadni, mindannyian úgy, de úgy vágyunk rá....csak legtöbbször nem jó helyen keressük.

Azt hisszük akkor lesz a miénk, ha mindent jól csinálunk. Mindent megszerzünk amire szükségünk van. Megtaláljuk a szerelmet, jól keresünk, sikeresek leszünk, kivívjuk mások elismerését, szép házban élünk, csodás gyermekeket nevelünk, szuper a szexuális életünk, és még sorolhatnám... Mégis valami mindig elromlik, és a hőn áhított kósza tünemény újra, és újra kisiklik a kezünk közül....

A gyermekeim egyik kedvenc meséje a Trollok. A legfontosabb tanulsága ennek a mesének, hogy „a boldogságot nem kell megenni, vagy meginni, mert az ott van bennünk, csak kell valaki aki segít megtalálni”

Én azt hiszem a szabadság is önmagunkban keresendő, ott van mindenkiben, csak fel kellene ismernünk! A szabadság is akár a boldogság egyénre szabott, személyes dolog. Ahogy egyedi és megismételhetetlen lény minden egyes ember, a benne rejlő szabadság is az. Mindenkié más, akárcsak az ujjlenyomatunk, és mindenkinek mást jelent.

Nekem hihetetlen felszabaditó élményt, kifogyhatatlan örömforrást biztosít az az egyszerű képességem, hogy észre veszem a szépet. Mindig mindenhol, mindenkiben és mindenben meglátom akkor is, mikor épp úgy érzem darabokra hullik az életem, és nem látom a kiutat.

coach coaching life coaching boldogság szabadság

De meglátom a csodát akár egyetlen esőcseppben..., és ez felszabadít, mert jogom van örülni neki akkor is, ha épp összedől a világ!

De óriási szabadság az is, ha az ember megengedi magának, hogy hibázzon, ha elhiszi, hogy attól, hogy nem hibátlan, még nem rossz, csak emberi. Az én egyik kedvenc mesém a Robinson család titka, mert arra tanít, hogy ünnepeljük meg a kudarcainkat és tanuljunk belőlük, mert legjobban ezek visznek előre. Na, ez olyasvalami ami igazán szárnyakat ad!

Ha felismerjük a tehetséget önmagunkban, és megérezzük a fejlődés lehetőségét, mikor bizonyossá válik számunkra, hogy csak idő és kitartás kérdése, hogy ledönthessük saját korlátjainkat...így is szárnyakat növeszthetünk...

De ha csak annyit meg tudunk tenni egy-egy nehéz helyzetben, hogy felállunk az asztal tetejére és onnan is körbe nézünk, mint a Holt költők társasága című filmben...... Vagy ha megengedjük magunknak, hogy a látszólag lehetetlen lehetőségeket is megfontoljuk, ha őszinték tudunk lenni magunkhoz, ha hiszünk abban, hogy a gondolataink csak a mieink, és mi dönthetjük el, hogy megosztjuk, vagy megtartjuk magunknak őket, ez már óriási szabadság!

És hozhatnék még számtalan példát, mert a szabadság, a boldogság....e két kósza tünemény mindenki számára elérhető, a hozzájuk vezető eszközök olyan sokszínűek, mint mi emberek. A lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen, ha jó helyen keresünk...

Hiszem, hogy ott van mindenkiben, csak kell valaki aki segít megtalálni...

Nagy-Bana Helga life coach írása

0 Tovább

Ha ilyen okos vagy, miért nem vagy boldog?

Ezt a meghökkentő kérdést tette fel Dr. Raj Raghunathan, a Texas Egyetem marketing professzora. Hasonló című (If you are so smart why aren’t you happy?) könyvében, egy hathetes, ingyenes on-line kurzus (Massive Open Online Courses – A life of happiness and fulfillment) keretében, weboldalán és minden lehetséges fórumon válaszokat is ad a pszichológia neves képviselőinek és kutatási eredmények segítségével.

Számomra igen izgalmas volt követni okfejtéseit, a kísérletek bemutatását és a megszólaló kutatók eredményeit, végül a kikristályosodó válaszokat. Tehát, ha ilyen okos vagy, miért nem vagy boldog? Azért, mert rendszeresen elköveted a boldogság elleni hét „halálos” vétek egyikét-másikát? Jó hír: a boldog emberek hét szokását követve ezek a vétkek kiküszöbölhetőek, mint rossz szokások felülírhatóak!

Lássuk a hét jó szokást - szembeállítva azzal, hogy mit tudunk tenni mi emberek a boldogságunk ellen.

A boldog okosok…

1. fontossági sorrendeket állítanak fel, de nem hajhásszák a boldogságot. Sorra veszik milyen tényezőket tartanak lényegesnek a boldogságukhoz és a „listát” nem tévesztik szem elől a hétköznapokon. (Kíváncsi vagy milyen elemek szerepelnek a listán? Kinek mi. Sokuknak pl. elegendő alvás, testmozgás, egészséges táplálék, hasznos tevékenység, eredményes munka, időtöltés a családdal és barátokkal, jó kapcsolatok, jó könyvek, filmek). Nem méricskélik, nem elemezgetik boldogságszintjüket. (Victor E. Frankl: minél inkább űzöd-hajtod a boldogságot, annál inkább elszalasztod.) Nem értékelik túl egyes közvetítő elemek (pl. pénz) szerepét. Egyes félreértésekkel szemben a boldogok nem lusták, sőt, kreatívabbak, minden téren sikeresebbek és segítőkészebbek, mint nem boldog társaik.

2. odaadóan végeznek tehetségük legjavát, vagy még egy picit annál is többet megkívánó tevékenységeket. Az adott feladatra, lépésre koncentrálnak, nem az eredményre (még kevésbé önmagukra). Belefeledkezve a feladatba „flow”-ban tudnak működni. (Csíkszentmihályi Mihály). Mindezzel ugye nem fér össze, hogy saját felsőbbrendűségüket keressék, azt igyekezvén bizonyítani.

3. megbocsátanak önmaguknak és másoknak. Szeretnek, adnak, hálásak, kedvesek és nagylelkűek. Vagyis összhangban élnek elemi emberi szükségleteikkel! Nem kerülik a kapcsolatokat, de nem is gondolják, hogy mindent másoktól kell megkapniuk. A másik emberre fókuszálva adnak, adják magukat is, közben vigyáznak magukra. Kreatívan önzetlenek: ők is jól érzik magukat, mialatt kedvesek és nagylelkűek. 

4. önuralommal rendelkeznek gondolataik és érzelmeik felett. Nem akarnak mindent és mindenkit irányítani maguk körül. Ez utóbbival elkerülik a természetes pszichológiai ellenállást – és saját kudarcukat. Személyes felelősséget vállalnak reakcióikért, boldogságukért a külső körülmények és mások cselekedeteinek erőterében. Szokásuk, hogy látszólag negatív eseményeknek is megkeresik a jó oldalát.

5. bíznak másokban – okosan, azaz nem téve ki magukat nagy sérelemnek. Egy kutatásban meghatározták különböző országok boldogságszintjét, egy másik felmérésben pedig értékelték azt is, hogy ezen országokban mennyire bíznak meg egymásban az emberek. Eredmények: a) a lakosok minden országban alábecsülték polgártársaik megbízhatóságát b) az országonként mért boldogságszint egyenes arányban állt az emberek egymás iránti bizalmának mértékével.

6. bizakodóak, bíznak az életben. Van elképzelésük arról, hogy mit szeretnének, és mit a legjobban ám sem előre sem utólag nem minősítik le az eseményeket.

7. élnek a lehetőséggel, hogy kívülről vegyék szemügyre érzelmeiket és gondolataikat. Nem sétálnak bele az ítélkezés, kategorizálás, agyonelemzés csapdáiban. Őrködnek. Nem hagyják figyelmen kívül belső erősségeiket. Élvezik e belső tudatosság hozadékát: csökkent stressz, lassuló öregedés, fokozódó érdeklődés a mindennapok dolgai iránt, rugalmasság, érett döntések, nagyobb érzelmi intelligencia.

Hadd zárjam egy párhuzammal, ami eszembe ötlött, mire a hét pont végére értem: A boldogság hasonlít a nyelvtudásra, az anyanyelv tudására is: Lehet gyakorolni, használni, fejleszteni. Életre szóló program.

Kovács Katalin life coach összefoglaló írása

0 Tovább

„Nekem erre nincs időm”

Valószínű már mindenki könyökén jön ki ez a kifejezés: „Nekem erre nincs időm”.

És amire csuklóból jön a válasz, mindenkinek arra van ideje, amire akar.

Mind coachként, mind magánemberként rengetegszer hallani. Ezt bizonyítja a magyar utakon tapasztalt folyamatos dudálás; a BKK-s, 5 percenként induló buszokra siető, másokat szinte felöklelő utasok; az ideges vásárlók a boltban; az utcán gyerekükkel üvöltöző szülők. Mindenki rohan, elfoglalt, és nincs 5 perce semmire. Beláthatjuk világunk felgyorsult, és mindent szélsebesen és hatékonyan kell intéznünk, ha azt akarjuk, hogy életünk egyenesben legyen.

De tényleg nincs időnk semmire?! Végig gondoltuk valaha, hogy mit is csinálunk pontosan egy nap folyamán? Készítettünk valaha egy napi időbeosztást magunknak, hogy pontosan milyen tevékenységekre mennyi időt szánunk?

A fent említett ideges emberek többsége valószínű nem, különben nem kapkodnának. Ezzel a módszerrel egy tréning során ismerkedtem meg, ami nem egy új keletű találmány, de lássuk be, az emberek töredéke végezhette el valaha ezt a gyakorlatot. Egyszerűen naplót készítesz, egy papírlapra leírod óráról órára, hogy mivel foglalkozol, és ki tudod szűrni az időrabló tevékenységeidet.

Időrabló tevékenységek lehetnek a teljesség igénye nélkül:

- TV-zés (híradó, reklámok stb.)

- sorozat nézés

- facebook

- chatelés

- hírek olvasása

- olyan emberekkel töltött több órás beszélgetés, akikkel nem szívesen találkozol, de nem tudsz nemet mondani, nehogy megsértődjön

- olyan telefonokat veszel fel, amik megszakítanak egy célirányos tevékenység kivitelezése közben

- stb.

Egyszerűen minden olyan cselekvés, ami nem a CÉLJAID felé visz!!!

Mi a célod? Mit szeretnél elérni? Mi az, ami boldoggá tesz?

Eléggé logikusnak tűnik, hogy erre szeretnéd a legtöbb időt szánni, hisz ettől leszel kiegyensúlyozott, elégedett, ettől veszed könnyebben az akadályokat az életben, hisz tudni fogod, hogy jó irányba haladsz a boldogság felé vezető úton.

Minden más csak IDŐPAZARLÁS! Az IDŐ pedig az ÉLET maga! Persze fontos az egyensúly, és a pihenésre, szórakozásra ugyanúgy időt kell szánni, annak is célja (regenerálódás, lazítás) van, de például a statisztikák által mutatott napi 4-5 óra TV-zést nem nevezhetjük pihenésnek, ahogy a napi szintű sörözéseket sem lazításnak. 

Mindenkinek tudni kell a saját céljait, és ennek megfelelően kialakítani az életét, a napirendjét.

Az időhiány valójában a fontossági sorrend hiánya.”- Timothy Ferriss

És Neked mire van időd?

Ui. Köszönöm, hogy ennek a cikknek az elolvasására volt! J

Simon István life coach írása

0 Tovább

Gondolatok a motivációról – gondoljunk rá másképpen

Gyakorló vezetőként az egyik legnagyobb kihívást – és talán ezzel nem vagyok egyedül – a kollégáim motivációjának megfelelő szinten tartása jelentette. Éppen ezért a képzéseken tanultak mellett igyekeztem a hogyanra választ kapni. Cikkek, könyvek, vélemények elolvasása/meghallgatása és kipróbálása, sok-sok morfondírozás után arra jutottam, hogy valami nem stimmel: a valóság és a gyakorlat mutat némi eltérést, vagyis az emberek nem a várakozásoknak megfelelően reagálnak, vagy ha úgy tetszik a mindennapok szürkesége nem hajlandó idomulni a menedzsmentguruk modelljeihez, a kollégák rajongása a feladataik iránt mérsékelt maradt.

Persze ezek után könnyű lenne rávágni, hogy biztosan nem jól csináltam, oszt jó napot!

Oké, elfogadom: mesterképzés (releváns témában), tréning és 7 év gyakorlat sem garancia arra, hogy mindent jól csinálok. De fel kell tegyek egy kérdést: a Magyarországon bejegyzett mintegy 900 ezer céghez képest hány Lee Iacocca, Steve Jobs, Martin Luther King jár-kel az utcákon? Vagyis feltételezhetően a legtöbben – fájó – de átlagos vezetők vagyunk. Átlagos képességekkel, átlagos tudással, ismeretekkel, kompetenciákkal. Mégis mi vezetjük a cégeket és szembe kell néznünk a kollégáink motivációjával kapcsolatos kérdésekkel. És rendre adunk rossz válaszokat ezekre a kérdésekre...

És hogy mit teszünk? Célokat tűzünk ki, jutalmat adunk, munkakört gazdagítunk, felhatalmazunk. Próbálunk motiválni. Vagy inkább ösztönözni. Miközben ezek többsége legjobb estben is csak ideig óráig motivál, majd elmaradásuk, nem megfelelőnek vélt mértékük elégedetlenséget, teljesítményromlást, motiválatlanságot eredményez.

Csak, hogy tovább árnyaljuk a képet: a motiváció fogalma pszichológiai meghatározás szerint az egyén olyan belső tudati állapota, amely arra készteti, hogy meghatározott módon viselkedjék.

Nem elvitatva a tényt, hogy ösztönzéseink hatnak az egyén belső tudati állapotára és ezáltal kiválthatnak általunk vágyott viselkedési formákat, de azért azok mégsem tekinthetők az egyén sajátjának. És azzal talán mindenki egyet tud érteni, hogy semmi sem késztet jobban cselekvésre mint a saját vágyak, elhatározások, célok.

Nem akarok szembe menni a mainstream-mel, mi szerint a kollégák motiválása a vezető feladata, de mintha ez a filozófia oda vezetett volna, hogy az egyénnek nincs felelőssége a saját motiváltságával kapcsolatban, noha az belőle fakad (vagy nem fakad). Ennek eredményeképpen kialakult egy „játék neve találd ki” szituáció, amiben a vezető arra tesz kísérletet, hogy rájöjjön vajon milyen ösztönző hozza lázba a kollégát, míg a kollégától elfogadott egy „ez most nem nyert” reakció. Nagyon erősen szeretném hangsúlyozni, ezért egyáltalán nem a kolléga a hibás, de azt is, hogy a vezető felelőssége sem abban keresendő, hogy nem találta el a megfelelő ösztönzőt, vagy nem tudta ki-gondolat-olvasni a drive-ot.

Sokan ismerhetik Simon Sinek nem atombomba bonyolultságú, de hasonló erejű „arany körét” (ha nem, a Youtube-on például megtalálható), melynek egyik lényeges mondandója abban áll, hogy a legtöbb ember tudja mit csinál, azt is sokan tudják, hogy hogyan csinálják azt, de csak kevesen tudják azt, hogy miért.

Pedig ez az ami a legfontosabb. Az alfa és az ómega, ami nélkül a munka nem több mint létfenntartó cselekvés. És ennek a miértnek az ismerete nem jöhet kívülről, ezt a miértet nem mondja meg a leggazdagabb munkakör, de még a legtutibb céges kocsi sem. Ezt egyetlen ember tudja csupán: Te magadról, Ő magáról és én magamról.

Ezek alapján úgy hiszem, hogy a vezető felelőssége abban áll, hogy segítsen megtalálni az egyénnek az(oka)t a személyes miérte(ke)t, ami(k) őt belülről vezérli(k), az egyén felelőssége pedig abban áll, hogy akarja megtalálni az(oka)t. Mert ez lesz az a legfontosabb tényező, ami a mindennapok nehézségein átvezeti őt és azok ellenére is magas szintű teljesítményt eredményez. Hiszen mennyivel könnyebb egy kozmikus léptékű Excel táblában nagy figyelemmel dolgozni, vagy a gyártó soron precízen összerakni valamit, ha tudom miért csinálom, ha tudom, hogy nekem személy szerint miért fontos és miért fontos az a vállalatnak,  és ne adja Isten még azt is tudom, hogy miért fontos nekem, az hogy a vállalatnak fontos.

És miként jön ide a coaching? Mert talán ez lehet az az eszköz, amely segíthet a vezetőknek abban, hogy a kollégáikkal a miérthez vezető úton elinduljanak, és ez lehet az az eszköz, amely az egyén felelősségét felébreszti a saját motivációjával kapcsolatban. A coaching segítheti a paradigmaváltást a motivációban, amely paradigmaváltás elhozza a felelősség ésszerű megosztását és a tudatosabb lét megalapozását a munka világában, ami magasabb szintű teljesítményekhez vezethet.

Végső soron pedig a cél az, hogy mind a vezető, mind a kolléga boldogabb, kiegyensúlyozottabb legyen, és a vállalati célok is teljesüljenek a magasabb szintű teljesítmények segítségével.

Holcinger László business coach írása

(P.s. A cikk szigorúan a szerző személyes tapasztalatain alapul, saját véleményét tükrözi, gondolatébresztő, vitaindító szándékkal jött létre és nem kívánja azt sugallni, hogy a jövőben eltekinthetünk az ösztönzés menedzsment vívmányaitól.)

0 Tovább

„Az út maga a boldogság.”

Földi életünk egymásba kapcsolódó létszakaszok láncolata. E láncolatban minden egyes szem egyformán fontos. Ha bármelyik láncszem gyenge vagy szakadt, akkor a beleölelkezők nem tudnak hozzá megfelelően kapcsolódni, így a lánc nem lesz ép, harmonikus, teljes. A láncolatra, mint egészre tekintve mondhatjuk, hogy akkor érjük el a kiteljesedettség, a boldogság állapotát, ha ezeket az életszakaszokat az adott létidő kihívásaira megfelelően válaszolva, mintegy a léttel együtt mozdulva, együtt lélegezve éljük meg.

Mi emberek úgy működünk, mint az a hosszútávfutó, akinek a szeme előtt minden egyes lépésénél a célszalag képe lebeg. Akkor érzi majd igazán jól magát, amikor a dobogón állhat, s aztán következnek az újabb és újabb célszalagok. Hatalmas nagy futóverseny az életünk, melynek végső célja a boldogság megtalálása és tartós megélése. Közben pedig elfeledkezünk arról, hogy a boldogság ott van minden egyes lépésben, minden centiméteren, minden lélegzetvételben, mindenben, mindenkor, éppen ott, éppen akkor. Valójában az egész világegyetem ott van, ott „ólálkodik”, meghúzódván, arra várva, hogy ráeszméljünk és megéljük a pillanat teljességét. Hogy rátaláljunk arra, ami mindig is ott volt, megvolt. Arra, ami valójában vagyunk, magára a boldogságra.

Most még keressük szüntelen. Néha, jobb pillanatainkban meg-megvillan előttünk, olyankor földöntúli örömet érzünk. Aztán visszahuppanunk szürkeségként megélt valóságunkba. Újra és újra kitűzzük a célt: ekkor és ekkor, ha ez és ez megtörténik, ha ezt és ezt elérem, boldog leszek. De miért csak akkor? Miért ne lehetnénk már most boldogok? E pillanatban, útközben. Mert dönthetünk így is. Ahogyan egy kedves barátom tanácsolta a Caminora készülő ismerősének: „Aztán ne feledd el élvezni az utat!”Mert ahogyan Buddha mondta: „A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság.”

Ha a pillanatban rejlő örömet, békét, szeretetet képesek vagyunk megélni, akkor ez a kiteljesedettség újabb és újabb ép létláncszemeket szül, s akkor életünk végén, visszatekintve egy ép, szép, erős és fényes láncolatra láthatunk rá. Ekkor válik csak igazán szembetűnővé számunkra az, hogy mennyire felesleges a sietség, a boldogság kergetése, hiszen ebben a láncban, a létezés láncolatának minden egyes szemében ott van az egész, a teljesség, az univerzum, maga a boldogság.

Kiss Eszter írása

0 Tovább
«
123

Proaktív coaching

blogavatar

A Pro Bona Coaching & Training Center blogja. Hírek és érdekességek a coaching hazai és nemzetközi világából. Témánk az üzleti és életvezetési fejlesztés, melyet színes tippekkel és megközelítésekkel szeretnénk közel hozni az olvasóinkhoz.

Címkefelhő

coaching (169),coach (160),szakirodalom (38),célkitűzés (25),önismeret (24),motiváció (22),technikák (21),life coaching (20),változás (14),vezetés (13),proaktivitás (12),boldogság (12),stresszkezelés (11),business coaching (10),kreativitás (10),önbecsülés (9),siker (8),önbizalom (8),tudatosság (7),átkeretezés (7),karrier (7),időbeosztás (7),együttműködés (7),értékesítés (6),pozitív pszichológia (6),interjú (5),tánc (5),felelősség (5),nők helyzete (5),férfiak helyzete (4),túra coaching (4),értő figyelem (4),elismerés (4),pszichológia (4),kérdezéstechnika (4),párkapcsolat (4),asszertivitás (4),fogyás (4),elégedettség (4),bátorság (3),testbeszéd (3),oktatás (3),reframing (3),kultúra (3),kommunikáció (3),szabadság (3),Itt és Most (3),praxis (2),vállalat (2),egyensúly (2),életciklus (2),Martin Wehrle (2),pénz (2),bizalom (2),életmód (2),multi (2),Edward de Bono (2),álom (2),megismerés (2),irányítás (2),kritika (2),mese (2),játék (2),alkalmazkodás (2),szinergia (2),önérvényesítés (2),rugalmasság (2),csend (2),tervezés (2),reziliencia (2),mozgás (2),ROI (2),érzelmi intelligencia (2),szeretet (1),önkéntesség (1),orvos (1),hős (1),edző (1),tranzakcióanalízis (1),interkulturális (1),bántalmazás (1),dicséret (1),a coaching hatása (1),beteg (1),tanulás (1),y generáció (1),munka (1),SMART (1),akaraterő (1),őszinteség (1),Appreciative Inquiry (1),optimizmus (1),sport (1),szuperérzékenység (1),érzékenység (1),anyaszerep (1),szokás (1),vállalat (1),edzés (1),metakommunikáció (1),Toastmasters (1),kitartás (1),teljesség (1),Fontos és Sürgős (1),személyiség (1),tárgyalástechnika (1),megértés (1),ítélkezés (1),fair play (1),méltányosság (1),tréning (1),egyenjogúság (1),áramlás (1),önállóság (1),függetlenség (1),introvertált (1),etika (1),ügyfélszerzés (1),fluencia (1),önértékelés (1),empátia (1),irigység (1),tanácsadás (1),előrelátás (1),megbecsülés (1),önzetlenség (1),nagylelkűség (1),cselekvés (1),kifogás (1),fejlesztés (1),Csikszentmihalyi Mihaly (1),FISH! (1),életszerepek (1),Szentgyörgyi Romeo (1),Kiyosaki (1),divat (1),böjt (1),belső logika (1),karizma (1),ügyfél (1),Gordon (1),játszmák (1),élet (1),metafora (1),delegálás (1),életvezetés (1)

Feedek