Ha ilyen okos vagy, miért nem vagy boldog?

Ezt a meghökkentő kérdést tette fel Dr. Raj Raghunathan, a Texas Egyetem marketing professzora. Hasonló című (If you are so smart why aren’t you happy?) könyvében, egy hathetes, ingyenes on-line kurzus (Massive Open Online Courses – A life of happiness and fulfillment) keretében, weboldalán és minden lehetséges fórumon válaszokat is ad a pszichológia neves képviselőinek és kutatási eredmények segítségével.

Számomra igen izgalmas volt követni okfejtéseit, a kísérletek bemutatását és a megszólaló kutatók eredményeit, végül a kikristályosodó válaszokat. Tehát, ha ilyen okos vagy, miért nem vagy boldog? Azért, mert rendszeresen elköveted a boldogság elleni hét „halálos” vétek egyikét-másikát? Jó hír: a boldog emberek hét szokását követve ezek a vétkek kiküszöbölhetőek, mint rossz szokások felülírhatóak!

Lássuk a hét jó szokást - szembeállítva azzal, hogy mit tudunk tenni mi emberek a boldogságunk ellen.

A boldog okosok…

1. fontossági sorrendeket állítanak fel, de nem hajhásszák a boldogságot. Sorra veszik milyen tényezőket tartanak lényegesnek a boldogságukhoz és a „listát” nem tévesztik szem elől a hétköznapokon. (Kíváncsi vagy milyen elemek szerepelnek a listán? Kinek mi. Sokuknak pl. elegendő alvás, testmozgás, egészséges táplálék, hasznos tevékenység, eredményes munka, időtöltés a családdal és barátokkal, jó kapcsolatok, jó könyvek, filmek). Nem méricskélik, nem elemezgetik boldogságszintjüket. (Victor E. Frankl: minél inkább űzöd-hajtod a boldogságot, annál inkább elszalasztod.) Nem értékelik túl egyes közvetítő elemek (pl. pénz) szerepét. Egyes félreértésekkel szemben a boldogok nem lusták, sőt, kreatívabbak, minden téren sikeresebbek és segítőkészebbek, mint nem boldog társaik.

2. odaadóan végeznek tehetségük legjavát, vagy még egy picit annál is többet megkívánó tevékenységeket. Az adott feladatra, lépésre koncentrálnak, nem az eredményre (még kevésbé önmagukra). Belefeledkezve a feladatba „flow”-ban tudnak működni. (Csíkszentmihályi Mihály). Mindezzel ugye nem fér össze, hogy saját felsőbbrendűségüket keressék, azt igyekezvén bizonyítani.

3. megbocsátanak önmaguknak és másoknak. Szeretnek, adnak, hálásak, kedvesek és nagylelkűek. Vagyis összhangban élnek elemi emberi szükségleteikkel! Nem kerülik a kapcsolatokat, de nem is gondolják, hogy mindent másoktól kell megkapniuk. A másik emberre fókuszálva adnak, adják magukat is, közben vigyáznak magukra. Kreatívan önzetlenek: ők is jól érzik magukat, mialatt kedvesek és nagylelkűek. 

4. önuralommal rendelkeznek gondolataik és érzelmeik felett. Nem akarnak mindent és mindenkit irányítani maguk körül. Ez utóbbival elkerülik a természetes pszichológiai ellenállást – és saját kudarcukat. Személyes felelősséget vállalnak reakcióikért, boldogságukért a külső körülmények és mások cselekedeteinek erőterében. Szokásuk, hogy látszólag negatív eseményeknek is megkeresik a jó oldalát.

5. bíznak másokban – okosan, azaz nem téve ki magukat nagy sérelemnek. Egy kutatásban meghatározták különböző országok boldogságszintjét, egy másik felmérésben pedig értékelték azt is, hogy ezen országokban mennyire bíznak meg egymásban az emberek. Eredmények: a) a lakosok minden országban alábecsülték polgártársaik megbízhatóságát b) az országonként mért boldogságszint egyenes arányban állt az emberek egymás iránti bizalmának mértékével.

6. bizakodóak, bíznak az életben. Van elképzelésük arról, hogy mit szeretnének, és mit a legjobban ám sem előre sem utólag nem minősítik le az eseményeket.

7. élnek a lehetőséggel, hogy kívülről vegyék szemügyre érzelmeiket és gondolataikat. Nem sétálnak bele az ítélkezés, kategorizálás, agyonelemzés csapdáiban. Őrködnek. Nem hagyják figyelmen kívül belső erősségeiket. Élvezik e belső tudatosság hozadékát: csökkent stressz, lassuló öregedés, fokozódó érdeklődés a mindennapok dolgai iránt, rugalmasság, érett döntések, nagyobb érzelmi intelligencia.

Hadd zárjam egy párhuzammal, ami eszembe ötlött, mire a hét pont végére értem: A boldogság hasonlít a nyelvtudásra, az anyanyelv tudására is: Lehet gyakorolni, használni, fejleszteni. Életre szóló program.

Kovács Katalin life coach összefoglaló írása

0 Tovább

Elég létezni?

Miért érjük be kevesebbel?

Miért mondunk nemet, amikor a szívünk és a lelkünk másért kiált?
Annyira óvjuk az életünket, hogy most aztán jól csináljuk – nem vesszük észre, hogy ezzel romboljuk szét, amit eddig kialakítottunk.
Miközben ragaszkodunk a saját elméletünkhöz, hogy hogyan kell lennie az életnek, másokra is ezt a terhet rójuk. Mert teher ez magunknak is, csak nem vesszük észre, mert annyira ragaszkodunk. De mihez is?
Sok ötvenes éveiben járó ember olyan életet él, hogy el sem tudjuk képzelni, honnan van mindehhez ereje és ideje. Amikor kimerít egy fájdalom, egy betegség, vagy egy nehezebb nap a munkában, már alig várjuk, hogy ne szóljon hozzánk más. Mialatt azok, akik megélik a napjaikat, megélik magukat, az életüket, olyan élményekkel gazdagodnak, amelyek által feltöltődnek és fáradhatatlanul mennek a nap-nap után. Van, aki éppen a válását éli, és nem gondként tekint a válásra, hanem lehetőségként. Egy új élet születik, új eszmékkel, tervekkel, megtartva mindazt, ami működött.

Honnan van ereje, annak, aki él? És miért nincs annak, aki csak létezik?
Nem hozok fel hangulatfokozásként különféle élethelyzeteket és sorsokat, elég mindenkinek a maga életére megnézni.

Az egyik legjobb kérdés a Coachingban: számít majd egy év múlva? /És itt bármit behelyettesíthetünk, ami éppen annyira nagyon fontos, hogy aggódjunk, vagy idegeskedjünk rajta, vagy megfelelni akarjunk. Mégis kinek?/
Van, ami egyáltalán nem számít majd. Ezen jól meglepődünk. És van, ami igenis számít, nemcsak egy év múlva, hanem sokkal később is. Na, azzal érdemes foglalkozni :)

Élményekkel gazdagodni, a szeretteinkkel lenni, szeretni, örülni, dolgozni stb. Mikor minek van az ideje.

A szívünket el nem nyomni …

Pipó Renáta life coach írása

0 Tovább

SzemlÉLET

Mostanság gyakran elmerengek rajta, hogy vajon vállalom-e a felelősséget az életemért 100%-osan.

Minden helyzetben eszembe jut, hogy én választok, én teremtek és én alkotok?

Vagy előfordul még, hogy áldozatszerepben találom magam?

Egy tanulságos és megható sztori néha jobban érzékelteti a lényeget, mint a személyes gondolatok kifejtése. Találtam is nektek egy történetet, amely kellő mélységben adja át a helyes hozzáállás és felelősségvállalás „életbevágó”fontosságát.  (http://www.sikerkozosseg.hu)

Michael egy olyan típusú srác volt, aki tényleg szerette az életet. Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani. Ha valaki megkérdezte, hogy hogy van, azt válaszolta:

-Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem.

Született optimista volt. Ha valamelyik beosztottjának rossz napja volt, Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie.

Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam:

-Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogyan csinálod ezt?

Michael azt válaszolta:

-Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: Két lehetőséged van. Választhatsz, hogy jó, vagy rosszkedvű akarsz-e lenni. Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle.

Minden alkalommal, ha odajön hozzám valaki, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását, vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam.

-Jó rendben, de ez nem olyan egyszerű.” – szóltam közbe.

-De egyszerű.”- mondta Michael, - az élet csupa választási lehetőségből áll. Te döntöd el, hog hogyan reagálsz különböző helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatodat. A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életed.

Elgondolkodtam Michael szavain. Rövid idővel később elhagytam a Tower Industrie-t, hogy önálló legyek. Szem elől tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem élek.

Néhány évvel később megtudtam, hogy Michael súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb.18 méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes intenzív ápolás után Michaelt elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában.

Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát. Azt válaszolta:

-Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a sebem?

Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset pillanatában.

-Nos, az első ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom – aki pár hét múlva jön a világra – jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy élek, vagy meghalok.

-Féltél? Elvesztetted az emlékezeted? - akartam tudni.

Michael folytatta:

-Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok.

De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: Halott ember.

És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást.

-Mit csináltál?  - kérdeztem tőle.

-Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszom.

Mély levegőt vettem és visszaordítottam: A gravitációra!

Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az életet választottam.

Tehát úgy operáltak meg, mintha élő lennék és nem halott.”

Michael a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni való hozzáállása nélkül másképp fejeződne be a történet. Tőle tanultam, hogy minden nap lehetőségünk van a teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. Ezért ne aggódj amiatt, mi lesz holnap.

Minden nap van elég, ami miatt aggódhatsz. És a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál. Most szabadon választhatsz.

Forrás: http://www.sikerkozosseg.hu

Kozma Rita írása

0 Tovább

Te éled az Életed, vagy életed él téged?

Érdekes téma gondolkodtatott el a napokban. Szinte mindannyiunkban ott él a vágy a boldogság és a szeretetteljes élet iránt.  Boldogabbak és sikeresebbek akarunk lenni.  Soha nem elég jó, ami van. Ha esik az eső az a baj, ha harminc fokos hőség van, akkor az. Kevés embertől hallhatjuk manapság, hogy igazán boldog és elégedett az életével.  Sokan panaszkodnak, kritizálnak,  másokat hibáztatnak és egyre mélyebbre kerülnek, addig, ahol már néha nincs segítség.  Ki a hibás? Persze, hogy mindig más.

 Valóban ezért születtünk a földre, hogy folyamatos boldogtalanságban és elégedetlenségben éljünk? Tényleg ez lenne a sorsunk?  Megkérdeztem sokakat, téged mi tesz, mi tenne boldoggá? A  válaszok döntő többségében azt kaptam, „Hogy legyek boldog ilyen gazdasági helyzetben, mert még világválság van, meg az a …főnököm, bezzeg neki könnyű. Te hogy lennél boldog a helyemben? Neked bezzeg könnyű! „ Döbbenet volt! Kevesekben volt meg a hit önmaguk iránt.

Probléma=ösztönző kihívás

Valóban érnek bennünket gondok, olykor olyanok, amiket sorscsapásként élünk meg. Ezek azok, amelyek a legjobban fájnak, ezek tanítanak meg minket valamire. Talán arra, hogy ébredjünk fel, hogy nem jó az út, melyen haladunk, hisz ha az út, amelyen jársz, folyamatosan fájdalmat okoz és falakba ütközöl, az nem a Te utad?! Megtalálni a saját utad, az életfeladatodat, ez lenne a cél! Így véget érhetne a bolyongásod, a pofonok melyeket kapsz az élettől, vagy lehet, hogy saját magadtól? 

MOST

Mi lenne, ha MOST-antól más szemmel kezdenél nézni a világra?! Mit gondolsz, mi történne akkor, ha reggel, mikor felkelsz, boldogságosan és magabiztosan lépnél le az ágyadról, olyan érzéssel, mint akinek bármi sikerül az életében, amit eltervez? Mi lenne, ha a jelen pillanatodra figyelnél? Hogyan? Egyszerűen! Mikor egy pohár vizet iszol, mi lenne, ha nem hirtelen rohanás közben tennéd ezt, hanem tudatosan? Éreznéd a vizet, mely életerőt ad, energiát és frissességet. Oltja a szomjadat.  Mikor megöleled a gyermeked, mi lenne, ha abban a pillanatban csak rá figyelnél és szeretnéd őt teljes szívedből? Ha azon jár az agyad, hogy „jó, elég volt, sietnem kell, mert a prezentáció, meg az ügyfelek, majd este megölellek megint, kicsit tovább”... Valóban helyes ez?

Megrekedés, változtatás

Valóban akarunk változtatni az életünkön, vagy a félelem miatt inkább maradunk abban, amiről tudjuk, hogy rossz nekünk és esetleg panaszkodunk tovább? A kérdés igazából ez. Merünk tenni önmagunkért, vagy megrekedünk? Ha változtatni akarsz, lépned kell, vállalnod a felelősséget az életedért, a döntéseidért és igyekezned kell új ismeretekre, barátságokra, kapcsolatokra szert tenni. Nyitnod kell a világ felé.

Ha változtatni szeretnél és valóban hajlandó vagy tenni is azért, hogy boldogabb és sikeresebb légy, akkor csatlakozz közénk és engedd meg magadnak, hogy Business, vagy Life Coach képzésünkön olyan hatékony eszközökkel láthassunk el, melyek bizonyítottan előbbre viszik az életed és hirtelen majd csak azt fogod észrevenni, hogy szinte minden természetesebb lesz, boldogabb és egyszerűbb.

Erdélyi Zsuzsanna

Business Coach

0 Tovább

Egyre ismertebb és népszerűbb a coaching

A coaching – személyes fejlesztés – Nagy-Britanniában megtett diadalútjáról írt cikket Matt Driver, a legelismertebb, pozitív pszichológiára építő coachok egyike, cége, a Management Futures oldalán.

coaching coach pozitív pszichológia szakirodalom business coaching life coachingÉvekig azt gondoltam, hogy egyike vagyok az elitnek. Több ezer órán át tevékenykedtem coachként, megszereztem egy sor releváns képesítést, és könyvet akartam írni a coachingról. Mint a szakmabeliek 80 százaléka, én is a top 5 százalékba soroltam magam. Kihívásnak éreztem, amikor mások is – általában menedzserek és szakemberek – érdeklődtek a coaching módszertana iránt.

„A menedzser, mint coach” fogalom már jó néhány éve megjelent. Mögötte azonban rendszerint csak egy rövid, talán félnapos képzés volt, amely épp csak felvillantotta a szükséges készségeket. Ráadásul ezek a tanfolyamok gyakran egy hosszabb vezetőfejlesztési program részei voltak.  Az áttörést számomra az jelentette, amikor egy fejlesztési szervezet egy teljes hét coaching képzést kért a 100 felsővezetője számára.  Ezek közül a top menedzserek közül sokan most vállalati coachként működnek, saját és külső cégeknél is.

Egyik ügyfelünk, egy országos hálózattal rendelkező kereskedelmi lánc, úgy döntött, hogy a coachingot használja fő vezetőfejlesztési módszerként. Megdöbbentett a lépés egy olyan szervezet részéről, amely paternalistának tartja saját belső kultúráját. 60 magas rangú vezetőt képeztünk ki.

Bill, a társaság területi vezetője így nyilatkozott:

„Azon a ponton voltam, hogy bocsássunk el egy menedzsert, mert nem teljesít jól a pozíciójában. Úgy láttam, nincs más lehetőség. Miután elvégeztem a coaching képzést, úgy döntöttem, adok neki még egy utolsó esélyt. A személyes beszélgetés során félretettem a korábban alkalmazott szabályokat, és a coaching megközelítéssel próbálkoztam.

Eleinte csak gyanakvással és ellenállással találkoztam. Később a kollégám megnyílt, és bevallotta: ő is úgy érzi, hogy nem tud megbirkózni a feladattal. A valaha volt legtermékenyebb beszélgetésünkön egyetértettünk, egy másik munkakörben kell folytatnia a tevékenységét. Az illető most a legjobbak közé tartozik.”  

A cég így sok ezer font toborzási és képzési költséget spórolt meg, és megtartotta azt a jóindulatot, amit gyakran elveszít, amikor munkatársakat elbocsát.

Én magam is sokat fejlődtem, amikor a coachingot orvosoknak tartottam. A coaching-megközelítés teljesen szembement mindazzal, amit korábban tanultak, hiába működtek évek óta az orvostudományok rutinos szakértőiként és diagnosztáiként. Most arra kérték őket, hogy hallgassanak és tegyenek fel nyitott kérdéseket.  Valamennyien nagyon „jó fejek” voltak, és közülük sokan idővel kiváló coaching képességeket fejlesztettek ki. (Most egy fontos coaching szolgálatot látnak el, kb. ezer ügyfél számára.) A tanultakat kipróbálták a saját pácienseikkel is.

Az egyik kórházi pszichiáter megpróbálta a coachingot a saját szakmai megközelítésével ötvözni:  
„Ismét eljött a beteg, aki évek óta kábítószerfüggő. A menetrend mindig ugyanaz volt: kábítószerezés, látogatás az orvosnál, elvonókúra, majd egy rövid ideig tartó nyugalom után minden kezdődött elölről. Igazán nem tudtam, hová menjen legközelebb, és felkészültem arra, hogy a szokásos tanácsokat adjam neki, amikor eszembe jutott néhány kérdés, amit a coaching tanfolyamon tanultam.

Megálltam és megkérdeztem: „Mi történik valójában, amikor befejezi az elvonókúrát?”  És még egy sor kérdést feltettem, próbálva megérteni ennek az embernek a világát. A beszélgetés során rájöttünk, hogy az említett ciklusban volt egy kulcsfontosságú pont, amikor támogatásra lett volna szüksége, de nem kapta meg. Most meg tudtam adni neki ezt a támogatást. Soha nem jöttünk volna rá a coaching kérdések nélkül.”

A coaching egyre jobban terjed a vezetők és a szakemberek körében. Így például a sportban is.  Nekem – másokhoz hasonlóan – sokáig az volt a benyomásom, hogy az edzők a pálya szélén álldogálnak, kiabálnak a játékosokkal, és lehordják őket minden hibáért vagy tökéletlenségért.  Ez valószínűleg a régmúlt időkben így is volt. Ma már azonban a sportolás felsőbb szintjein más szelek fújnak, legfeljebb a helyi parkok sportpályáin találkozhatunk a régi beidegződésekkel.     

Melly kvalifikált jégkorong edzőként dolgozott egy középszintű csapatnál. Egy ideje úgy érezte, hogy soha nem fogja kihozni a játékosokból a bennük rejlő lehetőséget. Mivel képzett coach volt, kipróbálta ezt a módszert.

Változtattam azon, hogyan irányítsam a félidőt és a mérkőzés értékelését. Ahelyett, hogy én mondtam volna mindent, olyan kérdéseket kezdtem feltenni, hogy „Mi az, ami működik? Vagy: „Mit kellene másképp csinálnunk?" Aztán hallgattam, és hagytam őket beszélni. Persze tudták a választ – hiszen jó jégkorong játékosok. Ez a megközelítés megváltoztatta a játékukat.”  

A coaching más területeken is tért hódít, egyebek közt az értékesítésben, és az oktatásban is: Ráadásul nemcsak a tanárok és a tutorok fejlesztésére használják, hanem a diákokéra is.  A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok, akik a coachingot alkalmazzák, szabadabbnak érzik magukat, kisebbnek érzik a terheket, és hatékonyabban teljesítenek.

Van azonban néhány kulcsfontosságú tanulási pont, amit érdemes megszívlelni bárkinek, vagy bármely szervezetnek, amely a módszert használni kívánja.

-    Mindenkinek képzésre van szüksége, aki a coachingot akarja alkalmazni. Ez legalább három teljes nap legyen.

-    Mint minden készségre, erre is igaz: minél többet gyakorolja az ember, annál jobban megy. A coaching készségek gyorsan tompulnak, ezért használni kell őket.

-    A coaching megközelítés az élet szinte bármely területén használható, még az olyan hagyományos szférákban is, mint a gyógyászat.

-    A coachingot „rendesen” és a képzésen tanultakkal összhangban kell csinálni, különben nevetségessé válhatunk, és a coach alááshatja a bizalmat maga iránt (ez történt velem, amikor először próbáltam megismertetni a feleségemmel a módszert)  

-    A legtöbb szakember, aki a coachingot elkezdi alkalmazni, megküzd a hagyományos szakértelem és ezen új készségek összeegyeztetésével, de kitartással ez megoldható.

-    Fontos, hogy legyen valamiféle ellenőrzés, szupervízió. Vannak hullámhegyek, és völgyek, szükség lehet egy tapasztaltabb személy támogatására.

Szóval, mint sok emberi törekvés, a coaching is fejlődik, változik. Tíz évvel ezelőtt én is egy kis, önjelölt coaching elit tagja voltam. Mára odáig jutottunk, hogy az emberek szinte mindenhol alkalmazzák a módszert valamilyen formában. Valaha fenyegetve éreztem magam ettől a pozíciómban, de ma már korántsem. A coaching alkalmazása állandóan fejlődik, talán a Brit Nemzeti Tantervben is helyet kap. Tehát mindenki számára van tér, megférünk egymás mellett, és ezt nagy örömmel látom.


Matt Driver - Management Futures
 

0 Tovább
«
12

Proaktív coaching

blogavatar

A Pro Bona Coaching & Training Center blogja. Hírek és érdekességek a coaching hazai és nemzetközi világából. Témánk az üzleti és életvezetési fejlesztés, melyet színes tippekkel és megközelítésekkel szeretnénk közel hozni az olvasóinkhoz.

Címkefelhő

coaching (164),coach (155),szakirodalom (37),célkitűzés (25),önismeret (24),motiváció (22),technikák (21),life coaching (19),változás (14),vezetés (13),boldogság (12),proaktivitás (12),stresszkezelés (11),kreativitás (10),business coaching (10),önbecsülés (9),siker (8),önbizalom (8),átkeretezés (7),karrier (7),tudatosság (7),időbeosztás (7),együttműködés (7),értékesítés (6),pozitív pszichológia (6),felelősség (5),tánc (5),nők helyzete (5),interjú (5),túra coaching (4),elismerés (4),értő figyelem (4),kérdezéstechnika (4),fogyás (4),férfiak helyzete (4),pszichológia (4),elégedettség (4),párkapcsolat (4),testbeszéd (3),bátorság (3),kultúra (3),reframing (3),kommunikáció (3),Itt és Most (3),oktatás (3),szabadság (3),praxis (2),egyensúly (2),vállalat (2),életciklus (2),Martin Wehrle (2),pénz (2),bizalom (2),multi (2),életmód (2),Edward de Bono (2),álom (2),megismerés (2),irányítás (2),kritika (2),mese (2),játék (2),alkalmazkodás (2),szinergia (2),tervezés (2),önérvényesítés (2),rugalmasság (2),érzelmi intelligencia (2),reziliencia (2),asszertivitás (2),mozgás (2),ROI (2),orvos (1),önkéntesség (1),szeretet (1),hős (1),edző (1),y generáció (1),a coaching hatása (1),interkulturális (1),tanulás (1),dicséret (1),csend (1),beteg (1),tranzakcióanalízis (1),vállalat (1),SMART (1),teljesség (1),akaraterő (1),optimizmus (1),Appreciative Inquiry (1),sport (1),szuperérzékenység (1),érzékenység (1),őszinteség (1),anyaszerep (1),szokás (1),edzés (1),munka (1),metakommunikáció (1),Toastmasters (1),Fontos és Sürgős (1),személyiség (1),kitartás (1),tárgyalástechnika (1),megértés (1),ítélkezés (1),fair play (1),méltányosság (1),tréning (1),egyenjogúság (1),áramlás (1),önállóság (1),függetlenség (1),introvertált (1),etika (1),ügyfélszerzés (1),fluencia (1),önértékelés (1),empátia (1),irigység (1),tanácsadás (1),előrelátás (1),megbecsülés (1),önzetlenség (1),nagylelkűség (1),cselekvés (1),kifogás (1),fejlesztés (1),Csikszentmihalyi Mihaly (1),FISH! (1),életszerepek (1),Szentgyörgyi Romeo (1),Kiyosaki (1),divat (1),böjt (1),belső logika (1),karizma (1),ügyfél (1),Gordon (1),játszmák (1),élet (1),metafora (1),delegálás (1),életvezetés (1)

Feedek