Boldognak lenni

Már sokan sokféleképpen keresték és fogalmazták meg, mit jelent a boldogság ...

Olvastam valahol egy fantasztikus idézetet, de csak a lényege maradt meg bennem, ezért most így "New Balance-os" megfogalmazásban olvashatjátok.

A boldogság a pozitív és negatív események finom egyensúlya.

Egy vékony szálon egyensúlyozunk mindennap.

Mindig arra várunk, hogy majd, ha ez, vagy ha az megváltozik az életünkben; ha ezt, vagy azt elértük, megvalósítottuk; vagy esetleg ez vagy az elmúlik, akkor majd boldogok leszünk.

Nincs olyan, hogy eljön a boldogság órája. Ezzel nem mondok újat, hiszen naponta tapasztalhatjuk az életünkben.

Minden esemény (jó vagy rossz), ami történt eddig az életemben, mindezek ellenére, vagy éppen ezért, tudom és érzem, hogy boldog vagyok.  Még akkor is boldog vagyok, amikor felsejlik egy-egy emlék, esemény, amit fájdalmas volt megélnem akkor, amikor történt velem, és az emlékezés pillanatában is fájdalmas, - mert egy perc múlva már tovább tudok haladni az élet folyamával, és önfeledten felnevetek, mert a következő perc már nem a múltról szól, hanem arról, ami éppen akkor történik.

Megállhatunk olykor, olykor többször is, visszanézhetünk, de ne ez határozzon meg minket, ne ez alapján, ne a történések árnyékában éljük. Mert a következő perc hozhat csoda pillanatokat, amiért érdemes ébernek maradni.

Az elmúlt fél év során nagyon szerettem volna két dolgot az életemben.

Mondanom sem kell, hogy ez a két 'állapot' - amelyet nagyon szerettem volna, ha állandósul az életemben és a részemmé válik - ma már nincs velem. Pedig nagyon boldog lettem volna, ha ... Mégis boldognak érzem magam, mert ... Az élet olykor másképp alakul, és alkalmazkodnunk kell ahhoz, amit hoz, még akkor is, ha mi teljesen másképp terveztük: meglehet, hogy sokkal jobb kerekedik ki belőle, mint gondolnánk.

Van, amikor kell az illúzió ahhoz, hogy átalakuljunk, vagy csak haladjunk az élettel és ne ragadjunk bele valamibe. Ilyenkor hatalmas szükség van mindenre és mindenkire, aki csak egy darabon elkísér. Olykor el kell fogadnunk, hogy, ami számunkra a mindent jelenti, a boldogságot jelenti, az nem biztos, hogy a másik számára is ugyanaz. 

És itt nemcsak a párkapcsolatról beszélek. Ez az életünk bármely területére érvényes és igaz. Csak nézd meg és érezd. Ezzel nem azt mondom, hogy mindenkivel meg kell szakítanunk a kapcsolatot, ha valamiért nem úgy működik, ahogy elképzeltük! Érdemes megnézni, hogy mely emberek között tudsz kiteljesedni, önmagad lenni. Mert van, hogy valahol elnyomva érzed magad, hogy valahol teljesen mást kapsz, mint, amit vársz. Ez egy nagyon összetett dolog. Sokszor azt olvassuk és halljuk, hogy előbb nézzünk magunkba és aztán keressük a "hibát" a külvilágunkban. Mégis van, amikor már százféle próbálkozásod volt, a másik fél pedig mindig ugyanazt adta; akkor be kell látni, hogy ott nem múlik már semmi sem rajtad. Az a másik félből fakad. Ekkor kell eldönteni, hogy mekkora teret engedünk neki az életünkben. Ha nem érezzük magunkat boldognak, ha nem tudunk valahol, valakivel önmagunk lenni, akkor az senkinek sem jó. És ez tényleg az élet minden területén érvényes!

Lássuk meg, hogy azt kapjuk-e, amit adunk, és hogy azt adjuk-e, amit kapunk. Fontos a kiegyenlítődés, az egyensúly.

Ne felejtsünk el a legkilátástalanabb helyzetünkben is felnézni, és meglátni, hogy mennyi minden van, ami ha nem is egyenként, de csokorba szedve sokkal többet jelent, sokkal többet ad. Mert minden nehézség átmeneti állapot. Biztosan állítom, hogy mindenhonnan van kiút. Minden helyzetből fel lehet állni, ki lehet lépni, mindent meg lehet változtatni. Ha akarod!

Hogy saját szárnyakkal repülhess.

Pipó Renáta life coach írása

0 Tovább

Saját szárnyakkal repülni

"Saját szárnyakkal repülni" - ez a mondat néhány héttel ezelőtt ragadott magával. Nem mondom, hogy szárnyalok azóta folyamatosan, de az, hogy most e sorokat írom, elrepít a célom felé. 

Hosszú és kanyargós út vezetett idáig. Most nem is ez a lényeg. 

Az idáig vezető út a lényeg. Számomra.

Lehet, hogy Neked az út szó láttán vagy hallatán elmegy a kedved mindentől, mert mindenhonnan ez "jön": "Ez az én utam.", vagy éppen "Ez nem az én utam.", a "közös utak"-ról meg nem is beszélve. :) Teljesen mindegy, hogy minek nevezzük: céllal születtünk. Mindenkinek más természetesen. Vannak hasonló célok, hasonló sorsok. 

Szóval sok kitérőt tettem. Ha visszanézek olykor, azt kívánom egyes kitérőknél, tévutaknál, hogy bárcsak ne történt volna meg. Miért nem gondolkodtam, miért nem láttam, hogy hova vezet ... Sokszor vagyunk ilyen helyzetben, hogy feltesszük magunknak ezeket a kérdéseket, de a válasz nem érkezik meg. Ugyanis nincs válasz. Minden ballépésem formált, hol kérgessé tett, hol csiszolt rajtam, hogy Fényemet magam is érzékelhessem. Biztos vagyok benne: minden jól van úgy, ahogy van. Szinte óránként halljuk vagy olvassuk valahol, hogy minden okkal történik. Igen, oka van mindennek. A legegyszerűbb ok, amit el sem tudtam eddig képzelni: Boldognak Lenni. Szabadon és Szeretetben Élni. Ennyi az Élet. Persze, vannak körülmények, amelyeken nem tudunk változtatni, ugyanis nincs ráhatásunk. Pont ezekkel a dolgokkal nem kell(ene) foglalkoznunk.

Ma az oktatáson stresszkezelésről láthattunk prezentációt. Kiderült, hogy az aggodalmaink 8%-a valós aggodalom és ebből 4%-ra nincs, illetve 4%-ra van ráhatásunk. 

Ez azt jelenti, hogy 100-ból 4 probléma valós probléma. Lesarkítottam, de a lényeg ez. Elképesztő. És észre sem vesszük. Nulla-huszonnégyben megy a műsor, a vetítés a fejünkben. 

Egy döntés az egész, egy pillanat, néha sokszor kell abból a pillanatból, de meglátjuk, hogy mit művelünk magunkkal, és így az életünkkel is és a környezetünkben lévőkkel is. A gondolatok formálnak. A gondolataink jellege a fizikai állapotunkat is befolyásolják és meghatározzák. 

A másik hatalmas formáló erő a környezetünk. A Szüleink, a Pedagógusaink. Ők azok, akik először megmondják nekünk, hogy milyenek vagyunk. És elhisszük. Nemcsak elhisszük Nekik, hanem ezek által a jelzők által határozzuk meg mi is magunkat. Hatalmas felelősség ez. Nem célom megbántani másokat, nem is megyek ebbe bele mélyebben. Azon viszont érdemes elgondolkodni, hogy Ki Vagy Te?

Honnan is tudhatnád, ha még nem hámoztad le magadról azt a sok mindent, amilyennek hallottad magad az eddigi életed során. És, ha nem tudjuk, hogy kik vagyunk, akkor honnan tudhatnánk, hogy mi a célunk, hogy mi a jó nekünk, hogy mit szeretnénk valójában? Lehet, el sem gondolkoztál még ezen. Pedig nagyon érdekes - amikor magadra fordítod az időt és a figyelmed, és túl azon, hogy milyen színű a hajad, a szemed, milyen magas vagy, mi a nemed, kinek a gyermeke, testvére vagy, mi a végzettséged, mi a munkád...-, mi marad a végén? Ki marad a végén? 

Ha erre megleled a választ, akkor mindenre megkapod a választ. A jel az a fajta szívdobbanás, ami összetéveszthetetlen. Ez nem a Karácsonyvárós, nem a szívszorító, nem az adrenalinos... Ez akkora dobbanás, hogyha éppen van melletted valaki, akkor gyorsan ránézel, hogy hallja-e :) Ettől a dobbanástól úgy érzed, hogy egyszerre ugrasz ki a bőrödből és ölelsz szét mindenkit és megtörhetetlen erő visz előre, és már ott van az is, hogy hová. 

Mert tervek azok mindig vannak. Sokszor annyira makacsul ragaszkodunk az elképzeléseinkhez, hogy hajlamosak vagyunk belefájdulni, ha nem úgy, vagy nem akkor, amikor akarjuk, vagy esetleg egyáltalán nem jön össze a tervünk. Itt is lehet vizsgálódni, hogy miért nem ....

Nincs többé titok, ami rejtve marad előtted. 

A baj az, hogy ezt a megtalált önmagadat könnyen elveszítheted. Mindig vannak olyan emberek, akik jól megmondják, hogy szerintük teljesen elment az eszed, hogyan gondolhatsz bármi jót magadról vagy az életedről vagy egyáltalán. Ilyenkor kell az önmotiváció, vagy számtalan helyen fellelhető motivációs írás, vagy az előzőekben említett személyekkel való kontakt behatárolása.

Így teljesen más megvilágításba helyezem a sokszor használt búcsú mondatot: "Vigyázz magadra!" :)

Csak Te tudhatod, hogy Ki Vagy Te, és annak az Erőnek, ami Benned van, miként kell Megnyilvánulnia.

Pipó Renáta life coach írása

0 Tovább

Elég létezni?

Miért érjük be kevesebbel?

Miért mondunk nemet, amikor a szívünk és a lelkünk másért kiált?
Annyira óvjuk az életünket, hogy most aztán jól csináljuk – nem vesszük észre, hogy ezzel romboljuk szét, amit eddig kialakítottunk.
Miközben ragaszkodunk a saját elméletünkhöz, hogy hogyan kell lennie az életnek, másokra is ezt a terhet rójuk. Mert teher ez magunknak is, csak nem vesszük észre, mert annyira ragaszkodunk. De mihez is?
Sok ötvenes éveiben járó ember olyan életet él, hogy el sem tudjuk képzelni, honnan van mindehhez ereje és ideje. Amikor kimerít egy fájdalom, egy betegség, vagy egy nehezebb nap a munkában, már alig várjuk, hogy ne szóljon hozzánk más. Mialatt azok, akik megélik a napjaikat, megélik magukat, az életüket, olyan élményekkel gazdagodnak, amelyek által feltöltődnek és fáradhatatlanul mennek a nap-nap után. Van, aki éppen a válását éli, és nem gondként tekint a válásra, hanem lehetőségként. Egy új élet születik, új eszmékkel, tervekkel, megtartva mindazt, ami működött.

Honnan van ereje, annak, aki él? És miért nincs annak, aki csak létezik?
Nem hozok fel hangulatfokozásként különféle élethelyzeteket és sorsokat, elég mindenkinek a maga életére megnézni.

Az egyik legjobb kérdés a Coachingban: számít majd egy év múlva? /És itt bármit behelyettesíthetünk, ami éppen annyira nagyon fontos, hogy aggódjunk, vagy idegeskedjünk rajta, vagy megfelelni akarjunk. Mégis kinek?/
Van, ami egyáltalán nem számít majd. Ezen jól meglepődünk. És van, ami igenis számít, nemcsak egy év múlva, hanem sokkal később is. Na, azzal érdemes foglalkozni :)

Élményekkel gazdagodni, a szeretteinkkel lenni, szeretni, örülni, dolgozni stb. Mikor minek van az ideje.

A szívünket el nem nyomni …

Pipó Renáta life coach írása

0 Tovább

Kitartásról

Minden elkezdődik valahol ...

Mikor szembesültünk először azzal, hogy mit jelent kitartónak lenni?

Én nem emlékszem rá. Arra viszont emlékszem, hogy felnőtt fejjel tanultam meg.

Mert más az, hogy gyerekként makacsságból kitartunk egy elképzelés mellett, miközben a szüleink már rég' megmondták, hogy mi lesz a vége. (Szerintük.) Vagy amikor nem ettük meg az ebédet és addig nem állhattunk fel az asztaltól, amíg el nem fogyott a tányérunkban lévő étel. Már nem is emlékszünk, hogy ki bírta tovább :)

Aztán jön az iskola. Akit elvittek sportolni, azok már kisebb korukban találkozhattak a kitartás szellemével. Persze az iskola kiválasztásában nem volt sok szerepünk, de a középiskola vagy az utána következő tanulmányok már nagyban rajtunk múltak-múlnak. Valószínűleg, azok lesznek eredményesebbek, amiket mi választunk a szívünkből, ha pedig ebben támogatnak is bennünket, akkor tényleg csak felfelé vezet az út. Feltéve, ha nem akadunk össze olyanokkal, akik elveszik a kedvünket, de ha ez sikerül, akkor talán nem is volt az igazi ... Ugyanígy folytatódik a munka világában is. Valahol szeretünk dolgozni, és valahonnan menekülünk. Teljesen másra számítunk az interjún, aztán élesben a váltás.

Meggyőződésem, hogy sem az iskolai bukás, sem egy munkahelyen szerzett kellemetlen tapasztalat, vagy a tapasztalatlanságból eredő elbocsátás nem jelent semmit a tág jövőre vetítve. Pedig aki bármelyiket is átélte, akkor abban az időszakban hatalmas tragédiaként, kilátástalanságnak élte meg. Miközben azért történik mindez, hogy tanuljunk, tapasztaljunk. Nem úgy születünk, hogy mindent tudunk. Milyen unalmas lenne az élet.

Vannak olyan típusú emberek, akik önbizalom hiányában - vagy nem is tudom minek nevezzem - nehezen kezdenek bele valamibe. Viszont, ha már benne vannak, történjen bármi, akkor is kitartanak a vége után még sokáig :) Az a legjobb, hogy nem kell feltétlen mindennek véget vetni.

És így van ez a párkapcsolatokkal is. Mennyi kapcsolat van már a hátunk mögött és ki tudja, miért nem sikerül az egyikkel az, ami a másikkal? Miért fogadunk el valamit az egyik párunkban, ha az előtte lévőknek megbocsátani sem tudtuk? Biztosan kell ehhez néhány pofon az élettől, másoktól. Mégis ... Eljön, amikor nem tudsz harcolni, nem tudsz támadni. Mintha elvesztetted volna az erődet az első pillanattól kezdve. Csak egyet tudsz: ez így van mostantól. Annyi megpróbáltatáson megy keresztül - véleményem szerint - minden párkapcsolat. Nem lehet mindig lelépni, feladni, csak azért, mert nem tökéletes.

A Coaching oktatáson eleve elvetettük a tökéletes (megoldás) keresését.

A megfelelő kérdés mindig az volt: elég jó számomra? És nem kell méricskélni, százalékot számolni. Egy kérdéssel megkapjuk a megdönthetetlen választ. A másik kedvenc kérdésem: számít ez egy év múlva? Ha a válasz nem, akkor lehet visszalépdelni az időben, és minden nemleges válasszal eljutunk a jelen pillanathoz. Kemény szembesülni ezzel a kérdéssel, még kijózanítóbb a válasz. Hiszen, ha azt válaszoljuk, hogy lényegében most sem számít, akkor mi is a problémánk? Ja, hogy nincs is gond :)

* Lehet, hogy lesz nehezebb is, akkor sem cserélném másra *

Pipó Renáta life coach írása

 

 

 

0 Tovább

Proaktív coaching

blogavatar

A Pro Bona Coaching & Training Center blogja. Hírek és érdekességek a coaching hazai és nemzetközi világából. Témánk az üzleti és életvezetési fejlesztés, melyet színes tippekkel és megközelítésekkel szeretnénk közel hozni az olvasóinkhoz.

Címkefelhő

coaching (170),coach (161),szakirodalom (38),célkitűzés (25),önismeret (24),motiváció (22),technikák (21),life coaching (20),változás (14),vezetés (13),proaktivitás (12),boldogság (12),stresszkezelés (11),business coaching (10),kreativitás (10),önbecsülés (9),önbizalom (9),siker (8),tudatosság (7),átkeretezés (7),karrier (7),időbeosztás (7),együttműködés (7),értékesítés (6),pozitív pszichológia (6),interjú (5),tánc (5),felelősség (5),nők helyzete (5),férfiak helyzete (4),túra coaching (4),értő figyelem (4),elismerés (4),pszichológia (4),kérdezéstechnika (4),párkapcsolat (4),asszertivitás (4),fogyás (4),elégedettség (4),bátorság (3),testbeszéd (3),oktatás (3),reframing (3),kultúra (3),kommunikáció (3),szabadság (3),Itt és Most (3),praxis (2),vállalat (2),egyensúly (2),életciklus (2),Martin Wehrle (2),pénz (2),bizalom (2),életmód (2),multi (2),Edward de Bono (2),álom (2),megismerés (2),irányítás (2),kritika (2),mese (2),játék (2),alkalmazkodás (2),szinergia (2),önérvényesítés (2),rugalmasság (2),csend (2),tervezés (2),reziliencia (2),mozgás (2),ROI (2),érzelmi intelligencia (2),szeretet (1),önkéntesség (1),orvos (1),hős (1),edző (1),tranzakcióanalízis (1),interkulturális (1),bántalmazás (1),dicséret (1),a coaching hatása (1),beteg (1),tanulás (1),y generáció (1),munka (1),SMART (1),akaraterő (1),őszinteség (1),Appreciative Inquiry (1),optimizmus (1),sport (1),szuperérzékenység (1),érzékenység (1),anyaszerep (1),szokás (1),vállalat (1),edzés (1),metakommunikáció (1),Toastmasters (1),kitartás (1),teljesség (1),Fontos és Sürgős (1),személyiség (1),tárgyalástechnika (1),megértés (1),ítélkezés (1),fair play (1),méltányosság (1),tréning (1),egyenjogúság (1),áramlás (1),önállóság (1),függetlenség (1),introvertált (1),etika (1),ügyfélszerzés (1),fluencia (1),önértékelés (1),empátia (1),irigység (1),tanácsadás (1),előrelátás (1),megbecsülés (1),önzetlenség (1),nagylelkűség (1),cselekvés (1),kifogás (1),fejlesztés (1),Csikszentmihalyi Mihaly (1),FISH! (1),életszerepek (1),Szentgyörgyi Romeo (1),Kiyosaki (1),divat (1),böjt (1),belső logika (1),karizma (1),ügyfél (1),Gordon (1),játszmák (1),élet (1),metafora (1),delegálás (1),életvezetés (1)

Feedek