Ki is az a life coach? - Rendhagyó meghatározás

Edző?

Életre edző?

Életre edzett embereket útjukra bocsátó kérdező- művész.

Mindannyian életrevalóak vagyunk.

Arra születtünk, hogy éljünk, és ráadásul minél teljesebb életet.

Élünk és életet adunk - mint szülők, gyerekek, barátok, nagyszülők, férjek, feleségek, osztálytársak, főnökök, beosztottak,… – sokféleképpen.

Hiszen életet menthet egy jó szó, a törődés, a bizalom, a szeretet.

Akkor legyen hát élet-edző, életvitel-edző, életre-edző.

Miről is szól az edzés – mely ugyan vitatott eredetű szó – de olyan, mint a folyó, magával ragad, és közben arra tanít, hogy ne sodródjunk az árral.

Szóval ez a kérdező-edző-művész kérdéseket tesz fel.

Az edzett fél pedig válaszol.

Amennyiben nem elég edzett még ehhez, az edző újra kérdez – valami könnyebbet.

És az életrevaló válaszol.

A jó edző pedig hisz abban, hogy a válasz ott van benned.

Ez mindkét félnek megnyugtató.

Minden válaszra újabb kérdés, újabb válasz épül.

A válaszok tettekben teljesednek ki, míg a tettek újfent kérdéseket szülnek, majd még jobb válaszokhoz vezetnek, és még tartalmasabb tetteket hívnak életre.

Így edzünk az életre.

Edzők mindig voltak, vannak, lesznek.

Csak keresni kell őket.

Csak észre kell venni őket.

…és be kell vállalnunk az edzést.

A jó edző nem függést teremt, talpra állít, elindít és elkísér egy szakaszon.

Talán ismered a régi történetet:

- Mikor a fövenyen csak egy pár lábnyomot látsz, és lázadnál, hogy elhagyott, kiderül, akkor éppen az ölében vitt.

Az edző segít fölfedezned magadban a jót és kihozni magadból a legjobbat.

Az edző motivál, buzdít, ha kell, számon kér, és mégsem számonkérő.

Az edző segít felállni, kiegyenesedni, tovább menni – egyenes derékkal.

Ő kívülről látja azt, aminek benned kell megszületnie, életre kelnie.

Támogat az elkötelezettségben, de nem kötelez, lehetőségeket, erősségeket tár fel. Megerősít az ezekre való építkezésben.

Az életre-edző a mindennapok versenyére készít fel. Segít megtalálni és megőrizni az optimális kihívásszintet. Nem pörgünk túl, nem „apatizálunk”, nem vegetálunk tanult tehetetlenségünkben.

Szándékos életet élünk, értéket kapunk és adunk tovább.

Néha a szarvacskánkra koppint, ha túláradó egónk másokat döfköd, megtanít észrevenni, tisztelni, értékelni a többi 8 milliárd sportolót magunk körül, mert ő tudja, hogy az élet egy olyan sport, melyr mindenkit beírattak.

És mindenkire várnak babérok, saját babérjaink.

Ez az edző kicsit pap is, vagy lelkész, csupa lélek, csupa ész, de nem prédikál.

Kicsit tanító, de nem leckéztet.

Kicsit főnök vagy inkább vezető, de nem uralkodik feletted, hanem kiszolgál téged.

Kicsit barát, de nem célja a haverkodás.

Egyenrangú embertárs, mert maga is küzd és fejlődni akar.

És ha jól meggondoljuk neki sem árt egy edző.

Darabos József Attila life coach írása

0 Tovább

Szándékos élet (Intentional living) - könyvismertető

A könyv szerzője John C. Maxwell nemzetközileg elismert vezetési szakértő, oktató és coach, könyveiből több mint 21 millió példány fogyott világszerte. Dr. Maxwell az EQUIP és a John Maxwell Company szervezetek alapítója, ahol több mint 5 millió vezetőnek tartott képzést 174 országban.

Life coach szemüvegen keresztül olvasva könyvét volt egy rész, ami nagyon megragadta a figyelmemet. A szerző, aki immár 68 éves, visszatekint szakmai, emberi fejlődésére, és a következőket írja:

„Amikor először elindultam karrierem építésében, azt gondoltam, hogy embereknek segíteni annyit jelent, mint megváltoztatni őket. Így ki is jelöltem ezt magam számára, mint célkitűzés. Olyan üzeneteket szerettem volna átadni, úgy szerettem volna tanítani az embereket, hogy eközben egy magasabb életminőségre emeljem őket. Rengeteg tanácsot osztogattam. Fiatal voltam és idealista. Akkor még nem értettem meg, hogy az emberek nem azért fognak megváltozni, mert te azt akarod. Azért változnak meg, mert ők meg akarnak változni, és ez csak akkor fog megtörténni, amikor ők készek erre.

Hát igen.

Erről szólna a coaching. Egyenrangú félként melléjük állni, és segíteni, hogy megtörténjen az a változás, amire ők vágynak, támogatni a felkészülésben, és abban, hogy ez valóban megtörténjen, akkor, amikor ők erre készen állnak.

A könyv mely 2015 októberében jelent meg (magyar nyelven sajnos még nem kapható), azt az üzenetet szeretné átadni, hogy éljünk szándékosan, legyünk a saját életrajzunk megírói, ne csak szenvedő alanyai saját életünknek. Szóljon ez a történet erősségeinkről, és ne csak próbálkozzunk, tegyünk azért, hogy életünknek jelentőséget, értelmet adjunk.

A jó szándék nem elég, tennünk kell ezért, hogy beírjuk a nevünket a saját életünk könyvébe. Szóval nem elég a jó szándék, de a szándékosság elengedhetetlen. Tehát akarnunk kell, meg kell terveznünk, tennünk kell érte, lehetőleg napi szinten.

A szándékosság kérdése talán negatív formában szokott megjelenni leginkább, amikor arra hivatkozunk, hogy bocsánat, nem volt szándékos. Ezt kellene megfordítani, és szándékosan keresni mi az, ami előre vihet. Elkezdeni feltenni magunknak kérdéseket, vagy ha ez eleinte nem megy, segíthet a kérdező-edző, a coach, akinek szakmai kötelessége, hogy segítsen kérdéseket feltenni, önmagunknak. De ami lényeges, itt nem állhatunk meg, a kérdésekből tettek lesznek, melyek előre visznek. És itt szintén van a könyvnek egy fontos üzenete: „Most tedd meg!” Ne halogass, ne kerülgesd a forró kását, tanuld meg legyőzni „tanult tehetetlenségedet”.

És ily módon minden esélyünk megvan arra, hogy megtörténjen velünk a hétköznapi csoda, hirtelen ötleteink támadnak, egyszercsak megtanulunk a megoldásra fókuszálni, és elkezdjük a jó dolgokat megtörténtté tenni.

Van egy érdekes idézet a könyvben: „A legtöbb ember nem túl magasra céloz, és elvéti a célt, hanem túl alacsonyra és beletalál.” Vagy még rosszabb, egyáltalán nem céloz sehová.

Célozzunk magasra, fedezzünk fel magunkban mindent, ami a cél felé visz, és tegyünk meg mindent azért, hogy ebben másokat is részesítsünk. A szerző szerint ekkor fog megtörténni velünk a csoda, minél inkább megosztjuk ezeket a belső kincseket, annál gazdagabbak leszünk. Minél gazdagabbak leszünk, annál többet tudunk adni, és íme, nyakig vagyunk egy pozitív spirálban, mely létformává válhat, és így épül fel egy jelentőségteljes élet.

De hogy senkit el ne ijesszen a dolog, van még egy fontos alcím a könyvben: „Kezdd kis dolgokkal, de higgy a nagyokban”, és ezen a ponton megint óriási segítség, ha van melletted valaki, aki hisz benned, aki azért van melletted, hogy támogasson, aki emberileg és szakmailag is azt az elhívatást érzi, hogy téged támogasson a cél elérésében. (Hát nem semmi, a mai időkben, amikor hemzsegnek körülöttünk és bennünk a „vámpírok”. És nyomják a szöveget – szándékosan, vagy mint egy betáplált programot – de túláradó „együttérzéssel”, hogy: „Ez neked sem fog sikerülni, hiszen nekem sem sikerült”.)

És ezek a kis dolgok ott kezdődnek, hogy kezdesz odafigyelni például a saját szókincsedre és észreveszed benne a „szószemetet”, mindazt, amivel saját magad húzod le. Maxwell arról számol be, hogy kihúzta szótárából még azt a „de” szócskát is, amivel minden előtte elhangzottat tagadunk.

„Igen, de ez mégis csak túlzás!” - mondhatná valaki, és lám így mentjük fel magunkat a tétlenség vádja alól is.

Zárszóként még továbbítanám a könyv Credo-jának egy részét:

  • Higgy magadban!
  • Higgy az embereidben!
  • Higgy a küldetésedben!

Ámen.

Darabos József Attila

coach

0 Tovább

A szabadság fogságában - Az elúszott idő nyomában

Eljött a várva-várt pillanat és a 8-20-ig munkádból szabadúszóvá tetted magad. A kezdeti eufórikus érzés, a végeláthatatlan kávézások, baráti/munka ebédek, a „végrejógázomamikorkedvemtartja/ kixboxozomazelmúltéveklemaradását” hónapok után jönnie kéne a produkciós időszaknak. Mert te alapvetően tenni akarsz, kreálni és sikeresnek lenni…

No meg, azért valamiből mindezt finanszírozni is kéne, és már készen állsz a szellemi kihívásokra is a sok beszéd után.

Szóval fogod, és előkapod a netet, elolvasod az összes time managementről szóló cikket, amiben benne van jó pár ötlet, mit is csinálj. Fogod a To-Do listát, csinálsz sürgős / nem sürgős táblázatot. Megírod, kitöltöd, elégedett vagy.

Aztán pár hatékony nap után, megint elmarad a várt tüchtig munkatempó és kezdődik elölről, hogy szétcsúszol és feltornyosulnak a teendőid. Közben folyamatosan elfoglaltnak érzed magad, és érzed a nyomást. Sok is az idő, meg kevés is. Aztán meg nem elég 24 óra sem… Eredmény viszont csak kevés van, ahhoz képest, amit elvársz magadtól. Tényleg kevés a 24 óra? 

Mi lehet ennek az oka?

Amikor kilépünk a munkahelyi környezetből a ránk szakadt szabadság minden pozitívumával magával hozza kevésbé átgondolt, de annál fontosabb melléktermékeit. Ezek:

  • A felelősség saját IDŐnk felett. Tudatosítani, hogy bár nem szabja meg más az időbeosztásunkat, attól még magunknak meg kell szabni.”Mennyit dolgozom ma?” Ki kell pontosan mondani, hogy ne dolgozzunk se kevesebbet, se többet, mint amennyit rászántunk a konkrét munkára. Természetesen itt máris bejön a szabadágunk, mert megtehetjük, hogy egyik nap többet dolgozunk, és másnap szabadnapot adunk magunknak. A lényeg, hogy ez irányított legyen, és tudatosan mi osszuk be időnket a munka elvégzéséhez.

  • A felelősség saját CÉLjaink pontos kitűzésére, úm. „Hol leszek szakmailag 6 hónap múlva?”, „Mit akarok pontosan elérni?”

  • TERVEZÉS: A Nagy Cél kitűzése, például egy project, önmagában akkor valósulhat meg jól, ha kisebb részcélokra osztjuk. Ezáltal könnyebben nyomon tudjuk követni, éppen hol tartunk a folyamatban. Értékelni és tudatosítani tudjuk az eddig elért sikereinket, melyek mindig újabb lendületet adnak a folytatáshoz. Ezáltal elkerülhetjük az „Állandóan elfoglalt vagyok” mondatokat, mert nem egy nagy nyomásként éljük meg célunkat, hanem apró sikersorozatok halmazaként.

  • FÓKUSZálni arra, amit éppen csinálunk. Ne hagyjuk, hogy megzavarjanak e-mailek, telefonhívások (még szakmai sem), miközben dolgozunk. Minden külső inger után 15 percet vesz igénybe, hogy visszarázódjunk munkánkba!!!!!

  • Annyit VÁLLALNI, amit a lehető legjobban tudunk megcsinálni. Nem kell multitaskingolni, mert az a minőség rovására megy.

  • SZÜNETEKET, aktív pihenéseket beiktatni, hogy tudjunk regenerálódni, kerüljük a túlhajszoltságot.

  • Szigorúan különválasztani a családra és munkára fordított időt.

A szabadúszók abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy döntést hozhatnak mit, mikor, mennyit, hol dolgoznak. Ahhoz azonban, hogy ez hatékony legyen, le kell ülni saját magukkal meetingelni. Nem elegendő a napi feladatokat lelistázni. Célirányosan, és fókusszal, tudatosan kell megélnünk a munkánkat beiktatva, hogy a Nagy Célhoz képest hol tartunk most. Vagyis a napi teendők = a JELEN mellett egy fontos tényezőt kellene beiktatni a szabadúszóknak, ami nem más, mint a JÖVŐKÉP.

Abban az esetben, ha a gondosan átgondolt jövőképet magunk előtt tartjuk, és a napi teendőinket ennek tudatában végezzük, könnyebben fenntartható hosszútávon motivációnk is.

Mi az, ami a fentiek közül könnyebben megy, mi az, ami nem? Hogyan tudom a felismert gyengeségeimet fejleszteni annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból?

Business Coaching ülések alkalmával a fenti témák részletes átgondolásával tudunk rövid idő alatt hatalmas pozitív változásokat hozni, amik előre lendítik hatékonyságodat és rutinná változtatják újonnan szerzett készségeidet.

Fekete-Budai Nikolett

Mind Coaching

0 Tovább

Üdv a Paradicsomban!

Kertészkedés közben ötlött fel bennem egy gondolat, hasonlat formájában. A palánták olyanok, mint az emberek. Legyen mondjuk, példának okáért a paradicsompalánta.

  • Megszületünk, mint ahogy a mag kinő a földből. Növögetünk, cseperedünk, mint ahogy a palánta szárba szökken. A palánta mellé célszerű karót verni, hogy a növekedés és az erős szél esetén legyen tartása. Ugyanígy nekünk is szükségünk van támogató környezetre. Olyan emberekre, akik segítenek minket az életre nevelésben, az önfejlődésben és „vihar” esetén lelki biztonságot nyújtanak. Ahogy a karót is szükséges olykor lecserélni - mert az elkorhadt, és vastagabb, erősebb kell - ugyanúgy az emberi kapcsolatainkat is felülvizsgálhatjuk, átgondolhatjuk alkalmanként: Egy hullámhosszon vagyunk még? Akarjuk, keressük, kedveljük egymás társaságát?

  • Kapálás: Nehéz, fárasztó munka, de csináljuk, hogy a táptalaj felfrissüljön, és ezáltal bőségesebb legyen a termés. Mennyit tudunk szenvedni érte: inkább felkelünk hajnalban, hogy a déli égető napsütés előtt már el legyen kezdve a feladat, és délután, a munkából hullafáradtan hazatérve folytatjuk sötétedésig. De megyünk, csináljuk, mert tudjuk, hogy hasznos. Ezt mindenki tudja, és senki sem kérdőjelezi meg, hogy miért kapálunk ennyit? Sőt, mindennapi beszédtéma a „kertesek” között, hogy ki, mikor, mennyit robotol. Magunkkal szemben is ilyen tudatosak vagyunk? Mikor és mennyi időt adunk magunknak ahhoz, hogy felfrissüljünk testileg – lelkileg - szellemileg? Ez miért nem mindennapi, megszokott beszédtéma? Miért van sok embernek lelkiismeret furdalása attól, ha éppen nem csinál „semmit”, „csak” töltekezik, pihen.

  • Gazolás: A giz - gazok úgy körbefogják a paradicsompalántát, mint bennünket a rossz szokások. Beporosodott nézeteink, rutinból jövő reakcióink tüskéssé tesznek minket, fojtogatnak bennünket. Nem teszik lehetővé az alkalmazkodást, az új felé nyitást. Sokszor erre azt mondják, így szoktuk és kész. De nem szokhatnánk ezt másképp? Minden csoda 3 napig/hétig tart, utána már az is megszokott lesz.

  • Bogarak: Mintha nem lenne elég nekünk a sok kerti munka, közben még a légi forgalom közlekedőivel is meg kell küzdenünk: szúnyogok, legyek, méhecskék,böglyök. Bosszantanak, idegesítenek, bántanak minket. Esetleg félünk tőlük. Ha ránk szállnak, hiába kezdünk el kétségbeesetten hadonászni – elég viccesnek is tűnne mondjuk kívülről nézve magunkat, és ezzel nem érünk célt. Ha lehet, jobb kikerülni őket, vagy valahogy kezelni a helyzetet, mint amikor olyan emberekkel hoz össze minket az élet, akik bosszantanak, bántanak minket. Fogadjuk el, hogy ilyen helyzetek, emberek is léteznek, mint ahogy vannak a csípős szúnyogok, szemtelen legyek…

Ahogy a kertészkedésben, úgy a mindennapi életben is mindennek megvan a maga ideje. És kell, hogy meglegyen rá az idő. Igaz, nem lehet siettetni a dolgokat, mint ahogy a kertművelésben sem. Nincs is befolyásunk mindenre, hanem türelemmel ki kell várni. Ha pedig némi fáziskésésben vagyunk, akkor még menthetjük a menthetőt, de a gyorsaság mellett a minőségre is érdemes figyelmet fordítani. Hogy valóban szép legyen a kertünk és egészséges, bőséges legyen a termésünk.

Hogy amikor leszüreteljük munkánk zöldségét, amikor jóízűen beleharapunk az érett, piros paradicsomba, na akkor… – ahogy az édes íz kulináris élvezettel bír számunkra, úgy lelkünk mélyét is hassa át a jóérzés, hogy a kertészkedés mellett a lélektani fejlődésünk is ugyanolyan fontossággal bírt, és most boldogok vagyunk. Mert, ahogy a kertet rendeztük, úgy rendeztük lelki – érzelmi – gondolatvilágunkat is. Idővel és fáradsággal, de minden a helyére került. Üdv a Paradicsomban!

Nyisztor Melinda írása

0 Tovább

50 kreatív coaching ötlet – könyvajánló

Martin Wehrle neve ismerős lehet mindenkinek, aki fogékony a coaching iránt. A német származású úriembert manapság a legnépszerűbb sztárcoachok között tartják számon, és hírneve nem megalapozatlan. Könyvei ötletesek, újítóak és merőben mások, mint arra számítanánk egy coach munkakönyvtől.

Az 50 kreatív coaching ötlet egy haladó coachok számára íródott könyv, ami nem a coaching alapjait segít elsajátítani, hanem a már meglévő tudásunkat színesíti tovább, új ötletekkel és nézőpontokkal.  A könyv visszaviszi a coachingot oda, ahonnan indult: egy könnyed, kreatív ám eredményre vezető beszélgetéssé teszi akár az eddigi unalmas és egy sémára épülő coaching folyamatokat is. Bemutat 35 szokatlan módszert, amivel a coachee-t kizökkenthetjük a probléma-spirálból, és szemléletes, új nézőpontot kínálhatunk neki, mellyel eddig még biztosan nem szemlélte a kialakult helyzetét. Hiszen kinek jutna eszébe a problémáját egycsapásra megoldani, pusztán a „Kívánság-tóban való horgászással”, vagy megszemélyesíteni, és megdicsérni. Mégis, óriási segítségünkre lehet, ha nem csak az ügyfél, hanem mi is ki tudunk törni a megszokott módszerekből, és új, friss szemmel tudunk tekinteni a kialakult helyzetre, és ezt a frissességet át tudjuk adni a coachee-nak is.

A 35 újító kreatív ötltet mellett bemutat még 10 olyan helyszínt is, ahol eddig valószínűleg nem jutott volna eszünkbe, vagy nem használtunk túl gyakran. Pedig milyen szemléletes tud lenni egy túra coaching, vagy egy beszélgetés egy reptéri váróban, egy állatkertben vagy egy játszótéren.

A könyv utolsó fejezetében 5 ötletet ad az olvasónak arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet még hatékonyabb a coach tevékenysége, és hogyan tehet még inkább a saját renomé növeléséért. Megtalálhatók itt a marketing tippeken át a saját könyv írásának fortélyai is, tehát minden, ami egy coachot sikeresség és ismertté tehet.

Martin Wehrle könyve akkor lehet segítségünkre, ha elakadtunk a coaching során vagy ha új ötletekkel, technikákkal szeretnénk színesíteni a már meglévő repertoárunkat.

Szkróbó Tamás business coach gyakornok írása

0 Tovább

Élménybeszámoló – HEROikon – Hősök tere Nemzetközi Konferencia 2015

Október 1-én az Uránia Filmszínház megtelt látogatókkal, híresebbnél híresebb szociológusokkal, hálózatkutatókkal, pszichológusokkal és más előadókkal. Immár másodszor rendezték meg a Hősök Tere Nemzetközi Konferenciát, a HEROikont.

Az előadásokat Orosz Györgyi felkonferálása nyitotta meg, majd Philipp Zimbardo kérte meg a közönség tagjait, hogy minden szünetben igyekezzenek helyet cserélni, és új embereket megismerni.

Ehhez kapcsolódva jött a színpadra Harcsa Veronika, az első előadó, aki arról számolt be, hogy milyen élmények érték azalatt az egy hónap alatt, amíg azt tűzte ki céljául, hogy minden nap megszólít egy idegen embert, és beszélgetésbe elegyedik vele. Történeteivel szemléletesen megmutatta, hogy mennyire lekorlátoznak minket a saját előítéleteink.

Az ő üzenete: Az előítéletesség lekorlátoz!

Utána ismát Orosz Györgyi jött fel a színpadra, aki egy gyufás kísérletre kérte fel a közönséget: 1 perc alatt 6 db gyufából kellett 4 db szabályos háromszöget létrehoznunk. Az egy perc lejártával megkérte a publikum tagjait, hogy tegye fel az a kezét, akinek sikerült – hát nem volt a magasban túl sok kéz. Mégsem voltak elkeseredve azok, akiknek nem sikerült. De miért? Mi az oka annak, hogy van olyan sikertelenség az életben, ami hatással van ránk, és van olyan, ami pedig nincs: ezt taglalta részletesebben, majd megmutatta a gyufás kísérlet megoldását: ahogy arra számítani lehetett a sikertelenség oka az volt, hogy a többség csak síkban gondolkodott, míg a megoldás térben jön létre, egy tetraéder formájában, tehát a mi korlátolt, kétdimenziós gondolkodásmódunk volt a kudarcunk oka.

Az ő üzenete: a saját sikerünk csak a saját korlátainkon múlik: ha nem korlátozzuk be magunkat, sokkal többre lehetünk képesek!

Őt követte egy videóüzenet formájában Carol S. Dweck, aki a mindsetről beszélt nekünk. A mindset egy olyan gondolkodásmód, szemlélet, felfogás, vélemény, mentalitás, ami az attitűdünkben merül ki. A véleményünk, hogy valamire képesek leszünk-e vagy sem. Fontos még idejében felismerni a negatív, korlátozó mindsetet, és hasznos trükk lehet, ha megnevesítjük: adjunk neki emberi nevet (fontos, hogy ne a sajátunk legyen!), és amikor érezzük, hogy elhatalmasodik rajtunk ez a belső kritikus hang, hogy képtelenek leszünk valamire, győzzük meg, hogy nincs igaza, és érvekkel támasszuk alá, hogy miért leszünk mégis képesek végigvinni az akaratunkat, ami egyfajta átkeretezés saját magunknak.

Az ő üzenete: nevezd el a mindseted, és győzd meg, hogy sikeres leszel!

Őt Nyáry Krisztián követte a sorban, aki 3 magyar hősről hozott el meghökkentő történeteket: bemutatta az első Magyar Mentőszolgálat megalapításának történetét, és magát az alapítót is Kresz Gézát, az első magyar gyógyszergyár alapítóját Richter Gedeont valamint az első magyar pilótanőt, Steinschneider Lillyt. Mindhármukban az a közös, hogy nem hallgattak a negatív ellenvéleményekre, és saját maguk és koruk hősévé váltak, és Nyáry Krisztián is erre próbálta felhívni a figyelmet.

Az ő üzenete: válj a saját hősöddé!

Nyáry Krisztián után Havasi Zoltán, a Budapest Bike Mafia alapítója vette át a stafétabotot. Ő a szervezet alakulásáról számolt be, arról, hogy hogy jött az ötlet, hogy segíteni kell a rászorulóknak, a támogatásokról, az indíttatásokról. Saját bevallása szerint ő egy roppant frusztrált ember volt mindaddig, amíg csak a problémával szembesült, (ami az ő esetében a hajléktalanok és rászorulók nehéz helyzetét jelentette) de a megoldással nem. Aztán látva a szervezet sikerét megfogalmazta a jótanácsát, ami így hangzik:

Az ő üzenete: tegyél az ellen, ami zavar!

Őt követte a nap sztárvendége, professzor Philip Zimbardo. Zimbardo neve egybeforr mára a szociológiával és a szociálpszichológiával, leghíresebb kísérlete a stanfordi börtönkísérlet, most azonban más témával állt elő: egy 10 lépcsős programban bemutatva ismertetett velünk egy akciótervet, amit végigvíve jobban tisztába lehetünk önmagunkkal és ezáltalán másokhoz is segítőkészebben és elfogadóan állhatunk. A 10 pontban ilyen általános érvényű tulajdonságok szerepelnek, mint tudatosság, szerénység vagy önreflexivitás, intuíció vagy éppenséggel az, hogy ne kövessünk vakon bárkit.

Az ő üzenete: először magaddal legyél tisztában ahhoz, hogy mások hősévé válhass!

Gerendai Károly, a SZIGET alapítója a kudarcairól és az azokból való talpraállásról beszélt. Mesélt a gyerekkoráról, és arról, hogy a történelmi veszteséges 2013-as Sziget után jött a felismerés, hogy két lehetőség van: vagy megújúlnak, és alkalmazkodnak a megváltozott a körülményekhez, vagy bezárhatnak. Ő előbbit választotta, és a 2014-es már egy rekord nyereséges év lett. Előadásával rámutatott arra, hogy ne féljünk hibázni, ha abból tanulhatunk.

Az ő üzenete: ha hibázunk, de tanulunk belőle, akkor az nem hiba volt, hanem lecke.

Barabási Albert-László egy merően új szemléletmódot hozott be a sikerről: rávilágított arra az eddig nem túl hangsúlyos, ám de nem elhanyagolható aspektusra, ami a teljesítmény és a siker között van: a közösségek fogadtatására a teljesítményre. A teljesítmény egy objektív dolog, aminek van felső határa, míg a siker egy kevésbé behatárolható fogalom ilyen szempontból.

Az ő üzenete: ahhoz, hogy sikeresek legyünk nem csak magas teljesítményre van szükségünk, hanem a közösségek elismerésére is.

Emil Bureau, az MIT neurológus professzora a konfilktusokról, azok kialakulásáról és kezelésük lehetséges kimeneteléről tartott előadást. Bemutatta több példán át a nemzetek közti konfliktusok hasonló folyamatati, pszichológiai határait, hogyan lesz a reményből kétségbeesés és fordítva, hogyan lehet a kétségbeesésből reményt formálni. Példákkal alátámasztva továbbá beszélt még a pozitív normamegfogalmazás előnyeiről a tiltással szemben.

Az ő üzenete: a pozitív normák mindig érthetőbbek és hatékonyabbak, mint a tiltások.

Sorainkat Al Ghaoui Hesna előadásának bemutatásával zárjuk, aki hadi tudósítóként is dolgozott, főként a Közel-Keleten. Történeteivel megismertett velünk olyan szituációkat, amikor a félelem uralja az elménket. Ő azonban rájött, hogy a félelem szolgálhat üzemanyagként is: olaj lehet a tűzre, de fel is pörgethet minket és még jobb teljesítményre sarkallhat ezáltal.

Az ő üzenete: ne féljünk a félelemtől, nézzünk bátran szembe vele, ismerjük be, hogy félünk, és ez esetben nem a leblokkolást és a pánikreackiót váltja ki belőlünk, hanem azt a feszült pozitív hatást, amire szükségünk van.

Szkróbó Tamás business coach gyakornok írása

0 Tovább

Teljesítmény vagy siker?

Élménybeszámoló: HEROikon – Hősök Tere konferencia, avagy mit tehet az egónk értünk?

Mindannyian szeretnénk sikeresek lenni valamiben. Van, akinek a sport, van, akinek a munka, másnak  a családi életben elért sikerek a legfontosabbak az életében. De mit is nevezünk sikerenek tulajdonképpen? A magas teljesítmény egyenlő a sikerességgel? Korántsem.

Mi a különbség a sikeresség és a teljesítmény közt? Látszólag semmi, azonban ha közelebbről megnézzük, észrevehetjük, hogy sokan a környezetünkben magas teljesítménnyel bírnak, mégsem sikeresek, vagy nem úgy, ahogy ők szeretnék.


Barabási Albert-László, a világ egyik leghíresebb hálózatkutatója tartott előadás a HEROikon  - Hősök Tere konferencia keretében a sikeresség és a teljesítmény kapcsolatáról. Mi a teljesítmény? Egy objektív mérőszám, lehet darab, km, másodperc, euró, bármi. Össze tudjuk hasonlítani, meg tudunk különböztetni belőle több kategóriát.

Na de mit jelent a sikeresség? Mindenkinek mást. A sikeresség fogalma a magas szintű teljesítményen felül behoz még valamit, amivel eddig nem számoltunk: a közösség elismerését. Sikeresek csak úgy lehetünk, ha elismerik a teljesítményünket, azonban magas teljesítményt nyújthatunk, átütő sikerek nélkül is.

Vegyük példának Usain Boltot és Tyson Gay-t: Usain Bolt 9,58 s alatt futott a 100 m-t 2009-ben és ezzel ő lett az abszolút világrekorder. Tyson Gay 9,69-dal lett mögötte a második, a különbség kettejük közt mindössze 11 századmásodperc, azonban ha megkérdezzük az embereket, hogy mondjanak olimpiai sprintereket Usain Bolt neve biztosan fel fog tűnni, míg Tyson Gay-é már nem feltétlenül. Peddig kettejük csúcsteljesítménye közt mindössze 11 századmásodperc a különbség.

Tehát fontos tisztázni, hogy nekünk mit jelent egyáltalán a sikeresség, amikor azt tűzzük ki magunknak egy coaching folyamatban célként, hogy szeretnénk sikeresek lenni. Fontos-e, hogy sikeresek legyünk vagy megelégszünk csupán a magasabb teljesítménnyel? A teljesítmény, produktivitás, hatékonyság rólam szól, míg a siker egy közösségi elismerés, megjelenik a diadal, a hírnév is. Egy másik fontos nézőpont, amit meg kell említenünk még, hogy a teljesítménynek van egy határa: van egy bizonyos pont, aminél már nem lehetsz erősebb, jobb, gyorsabb, okosabb. De a siker korlátlan, így csak rajtad áll, hogy meddig mész el!

Te mit tettél ma annak érdekében, hogy sikeres legyél?

Szkróbó Tamás business coach gyakornok írása

0 Tovább

Mitől siker a Siker?

A hétköznapok rohanásában és az egymás mellett létező értékrendek világában egyre nehezebben tudjuk megfogalmazni a siker szó valódi értelmét. Egyrészt túlzott használata felszínessé, elcsépelté teszi, másrészt a társadalom, a közvetlen környezet  jelentősen befolyásolhatja, torzíthatja saját illetve mások sikereinek megítélését.

Abban viszonylag egyetérthetünk, hogy a siker szó hallatán pozitív érzésekre, élményekre, eredményekre gondolunk. Főként, ha ellenpólusként a bukás, a sikertelenség szavakat említjük.

Mint a coaching folyamatok legtöbbjében, itt is kulcs jelentősséget kap a tudatosság. Az a szellemi állapot, amit feltétele annak, hogy a siker valódi értékként és élményként tudjon létjogosultságot kapni saját életünkben.

Képzeljünk el Bent, a hegymászót, aki órákon, napokon át kaptat fel a magas hegyre.  Állja a zord körülményeket, a megpróbáltatásokat. Minden fizikai és mentális energiáját összegyűjtve méterről méterre küzd, lemond, és halad kitűzött célja felé.  Majd, amikor a csúcsra ér, kinézi és elindul a következő hegycsúcs felé. 

Most képzeljünk el egy másik hegymászót, Athonyt. Aki órákon, napokon át kaptat fel a magas hegyre. Állja a zord megpróbáltatásokat. Minden fizikai és mentális energiáját összegyűjtve méterről méterre küzd, lemond, és halad kitűzött célja felé. Útközben megállt, az elszökkenő zergét megnézte, átélt napfelkeltéket és napnyugtákat. Fotókat készített magának az útról, illatokat, hangulatokat, hangokat raktározott el. Figyelte, ahogyan teste reagált, az izmait, ahogyan fájtak, a szomjúságot, az éhséget, az oxigén hiányt.

Anthonyhoz emberek csapódtak az út során es ő is csapódott másokhoz. Megvitatták az út nehézségeit, kisegítették egymást a bajban. Majd elváltak, mert a hegycsúcs mindenkinek a sajátja. Anthony felérve a célhoz megállt. Körbenézett a csúcson. Élvezte az előtte elnyúló tájat. Átadta magát az ünneplésnek. Végiggondolta az elmúlt időszakot és elégedettség töltötte el. Majd a megújult erővel, amit kapott az út alatt és a sok tapasztalattal a háta mögött- nem vesz még egyszer ilyen cipőt, kinézte és elindult a következő hegycsúcs fele.

Ben es Anthony ugyanazt a hegyet mászták meg. Ugyanazt a hegycsúcsot érte lábuk. Majd, ugyanazt a hegycsúcsot szemelték ki következő úti célként is. Mégis, a hegy tetején teljesen más minőségben vannak fent.

Két ember volt aznap a hegy tetején. Az egyik a térképet nézte, amikor felért, a másik a tájat. Mindkettő fent volt. Mindkettő elérte a célját. Az egyik feladatot oldott meg, a másik sikeres.

Ebben a felfogásban a Siker az az (én) állapot, amikor tudatosan megéljük, a befektetett energiánk eredményét, eredményeit.

A siker egy időben behatárolható, energia bevitel csúcspontjaként értelmezhető, irányított cselekvés eredményének tudatosan megélt, megünnepelt állapota. Ezen elgondolás alapján nem elég valamilyen cél elérése, ahhoz, hogy az eredmény ne egy lematerializálódott vízió legyen csupán,

  • át kell élnünk az eredményt,
  • értékelnünk kell,
  • tudatosítani
  • örülni, és
  • megosztani a sikerünket.

Amennyiben a sikert, mint egy folyamat eredményét értékeljük, a legegyszerűbb képlet az lehet:

Befektetett Energia / Eredmény +Tudatos Eredmény Megélés = Siker

Visszatérve a korábbi példához , ha a két hegymászó energia szintjét nézzük a Sikeres Ember, Anthony amikor  eléri a célját energiákat szabadít fel annak ellenére, hogy korábban felhasználta már azokat. Van miből táplálkoznia a következő feladathoz. Elért eredménye több, mint egy feladat teljesítés, pozitív élmények sorozata is egyben- mikrosikerek, öröm, önelégedettség párosul a megoldás mellé.

Ezzel szemben Ben hosszútávon tagadhatatlan hatékonysága, eredményessége ellenére is a kiégés biztos útjára lép.

A siker nem egy homogén, egyirányba mutató tényezők összessége. Nagyon fontos az a tény, hogy  a sikerbe vetett energia ellenpólusai is részei a sikernek. A  befektetett energiák mellett a megjelennek a külső, belső a látszólag sikert nem támogató erők, melyek a sikert valamilyen dimenziójában (idő, minőség, mennyiség, konfliktusok stb.) hátráltatja.

Az egyén sikerélményét jelentősen befolyásolja, hogy ezeket az ellenpólusokat miként értékeli.  Amennyiben a befektetett energiát hátráltató erőhatásokat –mind külső, mind belső, a siker folyamatának szerves részeként értékeli, és azt beépíti a sikerbe, később a sikert erősítő tényezőként jelenhet meg.

Hogyan lehet a sikert hátráltató energiákkal nagyobb sikert elérni, mint ami eredetileg célunk volt?

Abban az esetben, ha ezeket a tényezőket, mint lehetőség vesszük figyelembe, vagyis úgy tekintünk rájuk, mint egy általunk pl. fel nem fedezett más megoldási útra, akkor vagy jövőbeni sikereink elérésénél tudjuk őket alkalmazni, um. figyelembe vesszük és energiát takarítunk meg, vagy beépítjük, mint konstruktív, a mostani, vagy jövőbeni sikert támogató elemet.

Ebben az esetben saját sikerünk formulája eképpen változik:

(+)Befektetett Energia+(+) Tudatos Eredmény Megélés-(-) Ellenpólus=Siker Most es vagy Jövőben pozitív externáliával

Vagyis a tervezett Sikerüknél jóval többet érhetünk el, melynek eredményét vagy közvetlenül élvezhetjük, vagy jövőbeni sikerek eléréséhez szükséges energiákat csökkentheti le.

Természetesen, mint minden egyenletben itt is erősen befolyásolja a Siker nagyságát az egyenletben szereplő tényezők nagysága.

Önmagában a Sikerhez tehát nem elég elérni a céljainkat. Útközben meg kell állni, összegezni, hová jutottunk,elemezni, tudatosítani  milyen hatások értek bennünket, azokra  hogyan reagáltunk. És amikor elérjük a kitűzött eredményt hagyni magunkat ünnepelni, ünnepeltetni.  Így tudunk rá építkezni újra és újra. Tanulni abból, ami segít, megerősödni, és a siker ünneplésében pozitív attitüddel feldolgozni a buktatókat, amikkel találkoztunk.

Mert a Siker ettől lesz emberi, előremutató és a miénk.

szerző: Fekete-Budai Nikolett

Mind Coaching

https://www.facebook.com/Mind-Coaching-1384421291864632/timeline/

0 Tovább

“Multi”-ban élni

Egészen mostanáig a teljes aktív életemet multinacionális vállaltoknak dolgozva töltöttem. Mindösszesen 2 hónapja jutottam arra a döntésre, hogy feladom a „multis” állást, és konzultánsként dolgozom tovább. Számos oka van a döntésemnek, melyek között kétségtelenül ott van a tény, hogy szembesültem ezen szervezetek korlátaival. Másrészt viszont elmondhatom, hogy a „multis” karrier egyetlen percet sem bántam meg.

Mint mindennek, a multinacionális cégeknek is megvannak az előnyei és hátrányai. Azonban nekem úgy tűnik, hogy a hátrányokat túlhangsúlyozzuk, feleslegesen megnehezítve az ebben a környezetben dolgozók életét. Miért? Mert emberi lények lévén, hajlamosak vagyunk leragadni a felszínen érzékelhető aspektusainál egy adott problémának. Nem mindig törekszünk a teljes képet nézni, és látni. A bosszantó dolgok általában sokkal szembetűnőbbek, azok ragadják meg figyelmünket. Míg a pozitív oldala egy ugyanazon témának gyakran rejtve marad. És ez az, ahol a coaching képbe kerül…

Hogyan is néz ki egy „multi” általában?

Első és legfontosabb tulajdonsága, hogy multi-kulturális. Annak minden kihívásával együtt. Az emberek különböző nyelveket beszélnek, különböző tanulmányi és társadalmi háttérrel rendelkeznek, másképp éreznek, gondolkoznak a világ legalapvetőbb dolgairól. Sokszor nem tudják, hogy mi motivál másokat, és még a közös célokat is nehezen kommunikálják úgy, hogy azt a másik is hasonlóan értse. Egyik felsorolt körülmény sem segít sokat az együttműködésben. De mit nem veszünk észre ebben a kavalkádban? Nem értékeljük a másság előnyeit. Mert mi értelme van azonos véleményen lévő emberek eszmecseréjének? Mi a hozzáadott értéke egy adott problémát azonos irányból közelíteni?

A multinacionális cégek híresek arról, hogy hangzatos céges értékeket tűznek zászlajukra, nyomtatnak plakátokra és osztogatnak brosúraként. Hát, elég valószínűtlen, hogy a végletekig leegyszerűsített, általánosított értékeket tömegek tudják azonosítani saját értékrendjükkel. Másrészt viszont elég nehéz annál hatásosabb érvelést elképzelni, mint a céges értékeket pajzsként használni egy vezetővel folytatott beszélgetésben. Hogy számunkra mit jelent a „vevő fókusz”, a „csapatmunka” és az „őszinteség”? Hogyan nyilvánulnak meg ezek a napi munkában? Mindenképpen jó irányjelzői a vezetői prioritásoknak, jól használható szempontjai az egyéni értékelési rendszereknek. Egyszerűen olvasható és használható iránytű a „multi” világban.

A multinacionális szervezetek méretüknél fogva komplexek, és gyakran mátrix szervezetbe rendezettek. Egy ilyen szervezetben nagy a kockázata a döntési folyamatok lelassulásának, nehézkes a felelős személyek, szervezetek beazonosítása, és gyakoriak a kommunikációs hiányosságok a szervezetek és szintek között. A jelentési vonalak nem mindig tisztázottak, az instrukciók, prioritások ellentmondásosak lehetnek. A vezetők és csapat tagok gyakran különböző időzónákban dolgoznak, és elvárás az elérhetőség munkaidőn túl is. De valóban mindenki 9-től 5-ig szeretne dolgozni? Vagy mi a helyzet, ha egy vezető gátolja valaki előmenetelét? A jó hír az, hogy van másik vezető is a szervezetben, akiktől a várt támogatás mellett sokat tanulhatunk is. Nem egytől, de sokaktól. Rendkívül intenzív tud lenni egy ilyen közegben az egyéni fejlődés. Vajon tudatosítjuk ezt magunkban, mint lehetőség?

Szintén tipikus a „multiknál” a folyamatok standardizálása, kezdve a napi operatív feladatoktól egészen a személyzeti ügyekig. A nagy szervezetek kisebb elemekre tördelik a folyamatokat, és gyakran dobozokba szorítják azokat. A szervezet méreténél fogva elkerülhetetlen ez a törekvés. A döntéshozók nem tudnak minden régióban külön-külön beavatkozni a vevők által elvárt standard szolgáltatások és termékek biztosítása érdekében.  Unalmas az egységesítés? Az ember Lego kockának érzi magát, ami bármikor cserélhető? Talán igen. De mi a mi elvárásunk, amikor egy új munkakörbe fogunk? Mennyire gyorsan szeretnénk betanulni? És mi történik, ha már kiismertük a munka fortélyait? Például lehetünk kiemelkedően jók benne. És mi jön azután? Tovább fejleszthetjük úgy, hogy egyértelmű a munkánk jelentősége. A haszon és az elismerés pedig sokszoros, hiszen több tucat ember munkájára is kihathat az újítás.

Releváns kérdés lehet, hogy honnan tudhatjuk, hogy valójában mennyire vagyunk jók a munkánkban? Ezt szolgálják az egységesített értékelési rendszerek, melyek tipikusan 50%-ban a munkavégzés „hogyan”-jára összpontosítanak. Hogyan tudjuk használni ezeket a konform értékelési rendszereket? Nagyon egyszerűen kiismerhetőek, és könnyű túlteljesíteni, ha valakiben ott a szándék. Proaktivitás, kooperáció, kreativitás… szimplán jó hozzáállás kérdése.

A csapat szintű, egységes célkitűzések rendszerét gyakran teljes divíziók szintjén határozzák meg, ami sokszor nehezen értelmezhető az egyén számára. De mi mire fizetnénk cél prémiumot a saját vállalkozásunkban? Hogyan ösztönöznénk ezernyi kollégát, hogy egy cél érdekében dolgozzanak egy éles versenyhelyzetben?

Banális szempontnak tűnhet, de tapasztalatom szerint sokakat frusztrál a munkafolyamatok túlzott kontrollja. Tudni kell, hogy sok multinacionális vállalatot jegyeznek a New Yorki Értéktőzsdén. Ennek következtében meg kell feleljenek a Sarbanes-Oxley törvény által diktált belső ellenőrzési követelményeknek. Ezzel sok olyan kontroll jár, ami nem kimondottan magas hozzáadott értékű adminisztrációt eredményez a napi munkában. De hogy segítenek ezek a kontrollok nekünk? Kié is a valódi felelősség? A folyamatot működtető kollégáé, vagy a folyamatot definiálóké? Mi az, ami valódi kockázatot jelent a munkánkban? Igazán nehéz lenne jelentős hibát elkövetni.

És végül ki kell emelnem egy evidenciát. A legtöbb multinacionális szervezet erősen profit orientált. Ez egyfelől azt eredményezi, hogy határozottan törekszenek a hatékonyságra. Minimum 8 koncentráltan ledolgozott óra az elvárás. De hogyan lehet ezt fenntarthatóvá tenni? Hogyan lehet folyamatos fejlődést, növekedést produkálni? Csakis talpraesett, ügyes emberekkel a fedélzeten. Akiket el kell ismerni, meg kell tartani és fejleszteni kell.

Mindezen okoknál fogva én egyértelműen azt gondolom, hogy egy „multi” tökéletes közeg egy ambiciózus ember törekvéseinek megvalósításához. Kényelmes, jól kiismerhető, biztonságos környezet egy kevésbé törekvő ember számára. És igen, mindkét esetben fontos, hogy együtt tudjunk élni a „multi” lét kihívásaival. Mint coachok, segítsük a klienseinket a multinacionális szervezetek természetének kiismerésében. Segítsünk Nekik meglátni, hogy mit lehet kivenni egy ilyen közegből egy versenyképes fizetésen túl. Segítsünk meglátni az előnyöket, lehetőségeket, hogy jól tudják használni azt a struktúrát, ami éppen annyira támogató, mint korlátozó.

Tompa Emőke business és executive coach írása

0 Tovább

Martin Wehrle - Az 500 legjobb coaching kérdés - könyvajánló

Ahogy a mondás tartja, „egy jól feltett kérdés szinte megválaszolja önmagát”. Így sok múlhat egy coach kérdezési-technikáján is a munkája során, mivel ez a legfőbb eszköze a coachingban: rosszul feltett kérdésre nem várhatunk jó válaszokat sem. Most, hogy tudjuk, hogy miért fontos a helyes kérdezés, nézzük is meg, hogyan lehet helyesen kérdezni!

Martin Wehrle nem véletlen lett Európa egyik legelimsertebb coach-a, és ezt bizonyítja is könyvében: logikus, átgondolt, mégis azonnal reagálni tudó szakember, ami sugárzik a könyvéből is. A könyv munkakönyv jellegű, mégsem érzi az olvasó száraznak, vagy vontatottnak, köszönhetően a nagyszerűen strukturált felépítésének.

A könyv két nagy részre osztható: az első rész egy bevezető, ahol a helyes kérdezés fontosságáról olvashatunk, a való életben is előforduló témákból, mint például a lámpalázas vezető, akinek egy konferencián kéne felszólalnia. A második részben a 100 központi kérdés mellé kapunk kérdésenként még 4 db ’kísérő kérdést’, amik tovább boncolják a témát, elmélyítve azt, így egy-egy témára 1+4 kérdés jut. Egyedi példákon, történeteken bemutatva kínál nekünk bepillantási lehetőséget a coaching során előkerülő témákra, kérdésekre, problémákra amik megválaszolásán dolgozik közösen a coach és a coachee.

A könyv nagyszerűsége a gyakorlatorientáltságában rejlik, ami abban merül ki, hogy még mielőtt a példa „megoldás-kérdését” elolvashatnánk, lehetőséget ad nekünk, hogy feltegyük a saját kérdéseinket a coachee-nak, majd összehasonlíthassuk a szerző által feltettekkel, így megadva nekünk a fejlődés lehetőségét önmagunktól, hiszen nem készen kapott kérdéseket használhatunk csupán – mint ahogy a coachingban sem kész, előre megírt kérdéseket teszünk fel, hanem minden ügyfél más, és mást kell tőle kérdezni adott szituációban, hogy a fejlődést elindíthassuk. Az, ha esetleg a kérdések nem egyeznének nem gond, hiszen mindenki más perspektívából lát egy-egy problémát, így értelemszerű, hogy másképp is közelítjük meg a kérdéseinkkel is.

A könyvet ajánlanám minden kezdő és haladó coach számára kérdezési- és coaching kompetenciáik fejlesztésére, hiszen a való életből kiragadott problémák megértéséhez nem kell több évtizedes tapasztalat, azonban a már haladó coachok is találhatnak benne érdekes információkat, mert egy probléma újragondolása során mindig előkerülhetnek eddig figyelembe nem vett aspektusok is.

A könyvet legegyszerűbben kedvezményes áron a fordítótól tudja megrendelni a következő oldalon keresztül: http://www.ccoach.hu/

Szkróbó Tamás business coach gyakornok írása

0 Tovább

Tranzakcióanalízis a coachingban - könyvajánló

Mindannyian tudunk példákat mondani a környezetünkből, ahol főnökünk, barátunk, ismerősünk olyan problémával küzd ami rendre visszatér az életébe, ő mégse tud túljutni rajta sehogy. Ilyenkor jön jól egy coach segítsége. Vagy egy jó könyvé, mint ailyen a Tranzakcióanalízis a coachingban Ulrich és Renate Dehnertől.

A most bemutatni kívánt könyv olyan alapvető kommunikációs és coaching technikák tárházát bocsátja rendelkezésünkre, amelyekre nem csupán vezetőként lehet szükségünk a mindennapi élet során, hanem akár szülőként is hasznosíthatjuk, vagy akkor is, ha csupán a kommunikációs képességeinket szeretnénk fejleszteni.

A könyv 3 énállapotot különböztet meg, ami megtalálható mindenki személyiségében, csupán más-más összetételben: ezek a gyerek, felnőtt és szülői énállapot. A gyermeki énállapotot olyan tulajdonságokkal ruházza fel, amik egy kis gyerekre jellemzőek, pl. humor, kiváncsiság, felszabadultság, alkalmazkodás, irányíthatóság. A gyermeki-én felelős az érzelmek megéléséért, ez velünkszületett énállapot, ebből fejlődik ki fél év körül a felnőtt énállapot, ami egy információkra kiváncsi, logikus, semleges és visszafogott személyiségrész, ezt használjuk a legtöbbet a mindennapok során.

A felnőtt énállapot, hasonlóan a harmadik, ún. szülői énállapothoz, neveltetés által jön létre. A szülői énállapot úgy fejlődik ki, hogy a szülők szabályokat és határokat állítanak fel a gyermek számára, aki idővel azonosul velük és elsajátítja azokat és beépíti a személyiségébe, azonban a szülők nem csak szabályoznak és irányítanak, hanem gondoskodnak is. Kialakulását befolyásolja a szülői szigor mértéke, hogy hagyták-e kiskorában próbálkozni, kísérletezgetni, felfedezni, így megtanult irányítani és kialakulhatott a irányító-szabályozó szülői én, vagy készen kapott információk áltak rendelkezésére, és csupán az azokhoz való alkalmazkodás volt a feladata, így az alkalmazkodó gyermeki énje erősödött meg.

A könyv továbbá megismertet az egogram és a pszichogram fogalmával, ami az énállapotok sajátos eloszlását mutatja be egy diagramban, a mindennapi életből vett példákkal megismertet több személyiségtípust főbb jellemzőikkel, hogyan kell őket kezeleni, mik motiválják őket,  hogyan kommunikáljunk velük, mik a kommunikáció szintjei és miért fontos, hogy más énállapotban lévő emberrel másképp kommunikáljunk,valamint, hogy egyáltalán hogyan kommunikálhatunk hatékonyan.
Szó esik továbbá az ún. sorskönyvekről is, amik egyfajta sémák, forgatókönyvek, amik automatikusan életbe lépnek, ha adott szituációba kerülünk. De vajon mindig a legmegfelelőbbet vesszük elő? Vagy esetleg lehet, hogy más módszert is ki kéne próbálnunk egy-egy probléma megoldásánál?

A sorskönyvekhez hozzá kapcsolódnak a gátló parancsok és az előírások, amik olyan mondatok, felszólítások, parancsok, amiket kiskorunktól fogva belénk nevelnek és tudatosan (vagy tudat alatt) ezek befolyásolják a teljesítményünket. Ilyen például a „légy tökéletes” vagy a „tégy erőfeszítést” előírás, de ilyen sorskönyv a „ne légy önmagad” vagy a „ne bízz” gátló parancs. Ezek olyan a szülőktől kapott (téves) berögződések, amik befolyásolják az életünket, miközben észre se vesszük őket működés közben. A „ne bízz!” gátló parancsot pl. azok a szülők nevelik bele a gyermekükbe, akik folyamat azt kommunikálják vele, hogy a világ veszélyes, az emberekben nem lehet megbízni, mindig csak saját magára számíthat az ember – így a gyermek felnőve bizalmatlan lesz az emberekkel szemben, ugyanis ezt tanulta a szüleitől is.

Hogy kinek ajánlanám? Elsősorban olyan nyitott gondolkodású coachoknak, akik kerültek már olyan helyzetbe, ahol kommunikációs problémáik adódtak, vagy csupán szélesíteni szeretnék a látókörüket. Ez egy könnyed, olvasmányos, mégis tanúlságos kötet, ami hasznos lehet a coachok mellett vezetőknek, beosztottaknak, vagy bárkinek, akinek munkahelyi konfliktusa alakult ki, vagy meg szeretné előzni azt.

Szkróbó Tamás business coach gyakornok írása

0 Tovább

Dicsérni

Megfigyeltétek magatokon, hogyan hat egy ­egy kedves elismerő szó​ a baráttól, férjtől, főnöktől, munkatárstól, bárkitől?

Hogyan érezzük magunkat, amikor megdicsérnek bennünket? A hajunkat, a munkánkat, vagy egy ötletünket, akár az újrakezdésünket... Számtalan ok lehet a dicséretre és számtalan forrásból jöhetne, mégis milyen ritkán kapunk vagy adunk.

Inkább az a jellemző,​ hogy „n​em mondom, nehogy elbízza magát”​, vagy „ú​gyis tudja magáról, hogy jó ebben, miért is mondjam”​?? Pedig olyan pozitív energia van egy - egy dícséretben, ami sokakat az egész napjukra feltölt.

Sajnos sokszor benne van a magyar mentalitásban,​ hogy ha valakivel jó történik, ne örüljünk neki. Hogy még meg is dícsérjük, már tényleg sok lenne...

Akkor most kiemelem: a dicséret ingyen van, nem kerül sem pénzbe, sem túl nagy energiába. Lehet egy szó is: „Remek!/Szuper!/Tetszik.”​ 2 szó: ”J​ó ötlet! / Ügyes vagy! /Menni fog./ Büszke vagyok./Szép munka! „​Sokszor ennyi is elég és a másik szárnyra kap. Akkor mégis miért fukarkodunk vele??

A legrosszabb, ha semmi visszajelzést nem kapunk: a figyelmen kívül hagyás. Attól már sokszor az is jobb, ha kritikával élnek felénk, mert még az is inkább azt jelenti, hogy foglalkoznak velünk.

Persze, nem mindegy, hogy mikor és milyen esetben dicsérünk. Az sem megfelelő, mikor egy anya a gyermek minden lépését megdicséri:​ "ügyes vagy kisfiam, ezt is jól csináltad, azt is jól csináltad". Ekkor már súlytalanná válik az elismerés, és csak az tűnik fel a gyereknek, hogy ha véletlenül kimarad a dicséret. Tehát fontos , hogy mikor dicsérünk, tudjuk, hogy az tényleg egy megérdemelt esemény vagy szituáció szüleménye. pl.: „Ügyes vagy, mert ez egy nagyon nehéz feladat volt és te mégis megoldottad.”​

Még egy dolog: a dicséret mértéke sem mindegy.​ Például azért, mert egy átlagos házi feladatot megcsinált a gyermek, még ne adjunk barcelonai nyaralást.

Viszont akár magunkat is jutalmazhatjuk akkor, ha egy nagyobb célt sikerült elérnünk. Például: Ha megírtam a szakdolgozatomat vagy ha sikeresen befejezem a vizsgaidőszakot, akkor elutazom Horvátországba. Ami elég motiváló tud lenni ahhoz, hogy nap mint nap leülj és hozzáláss a kitűzött feladathoz.

És végezetül még azt emelném ki, ha már megdicsértük az illetőt az első félmondattal, ne vonjuk vissza a következő féllel.​ Akkor már adjuk oda egészben azt a dicséretet. Például: „Örülök, hogy sikerült a vizsgád. Remélem, a következőn sem buksz el.​” vagy: „S​zép vagy ma. Hála Istennek nem azt a borzalmas felsőt vetted fel, mint tegnap.”​ Ismerős? Hihetetlen tehetséggel vonjuk vissza azt a pár kedves szót is.

Kezdd el a pozitívan ösztönző dicsérést már ma! Mondj a párodnak, barátodnak, szülődnek, tanítványodnak, kollégádnak, beosztottadnak egy őszinte dicsérő szót és nézd meg a hatását. Hajrá!:)

Beke Éva life coach

0 Tovább

A SIKER ZÁLOGA - coaching módszertan az iskolai stressz csökketnésére

„Gyerekeinket meg kell tanítanunk a stressz-kezelésre, az önuralom gyakorlására, a közösségben való alkalmazkodásra...”

coaching coach stresszkezelés oktatás technikákTeljesítményorientált világunkban talán nem túlzás, ha azt állítjuk, az élet minden pillanatában megfelelni kényszerülünk valakinek, vagy valami irányába. A stressz mindennapi életünk része lett. A kérdés csak az, tudjuk-e kezelni, tudunk-e különbséget tenni az egyes helyzetek okozta stresszek között?

Nincs ez másként az óvodában, az iskolában sem. Gyerekeinket meg kell tanítanunk a stressz-kezelésre, az önuralom gyakorlására, a közösségben való alkalmazkodásra, hiszen ezek hiányában nagyon nehézzé válik a mindennapok feladatainak elvégzése.

Stresszhatás éri őket, amikor kilépnek az utcára, amikor átlépik az óvoda, iskola kapuját, megérkeznek az osztályba. Az egyes foglalkozáson, órákon ki-ki könnyebben vagy nehezebben teljesíti a követelményeket, amelyek fejfájást okozhatnak.

Azonban nem az a megoldás, hogy felmentjük őket. Sokkal inkább tanítsuk meg számukra, hogy az egészséges vizsgadrukk előre visz, teljesítménynövelő, míg a kezeletlen stressz betegségek forrása lehet.

Tanárként nehéz dolgom van akkor, amikor egy osztályba több, tanulási, magatartási zavarral küszködő gyermek is jár, és az osztályban folyó munka eredményméréseinek igazodniuk kell a gyerekek életkori sajátosságaihoz és a mindenkor elvárható tudásszintjéhez, úgy, hogy az osztály valamennyi tanulója elsajátítsa a tananyagot, előmenetelük ne sérüljön.

Általános pedagógiai tudásom sokszor kevésnek bizonyul. Ezért keresem az olyan módszereket, amelyek nem sértik a gyógypedagógia bonyolult határait, de megoldást jelenthetnek a sikeres tanításhoz.

Ezért fordultam a coach nyújtotta módszerekhez, illetve adtam támpontot az önismerethez a budapesti László Gimnázium tanárai által kifejlesztett MQ módszerrel, akik a megismerést gyakorlati bemutatóval segítették. Az „itt és most” technikával a viselkedési elemekre fókuszál, növelve a tudatosságot és az önbecsülést.

Májusban két pedagógus kollégám tartott bemutatót, csupán felvillantva egy-egy önismereti játékot. Összesen 45 perc állt rendelkezésükre, és két, 12 fős csoporttal dolgoztak. Mindkét csoportot támogattam coaching módszerekkel. A bemutatóra természetesen a szülők is meghívást kaptak.

A következő tanév szeptemberében kerül sor egy három alkalmas, felépített tanfolyamra, amely mélyebb betekintést enged a coaching és pedagógia ötvözésével kialakított módszertanra. Az MQ csapata által kialakított módszertan akkreditációja folyik jelenleg az 5-8 osztályos korosztály számára, mely a korábbi, gimnazistákkal való munka tapasztalatain alapszik.

A gyerekek szívesen vettek részt a játékban, megérezték a segítséget, a mindennapi életben a bizonytalanságérzetük kisebb lett. Javult a tanulástechnikájuk, rendszerező készségük, figyelmük, koncentrációs idejük. Stressz-kezelésük tapasztalatait felhasználva pedig hatékonyan javíthatnak életminőségükön.

„Ha az ember a lelkében vájkál, gyakran olyasmit ás ki, ami észrevétlen hevert volna ott.”(Lev Tolsztoj)

Amikor a legjobb igyekezeted ellenére is fordítva sül el minden... amikor meglepődsz azon, mennyire túlreagálsz dolgoka ... amikor minden próbálkozásod kudarcba fullad, .... amikor úgy érzed a világ is ellened esküszik, van megoldás és segítség. A coach fejlesztő támogatást biztosít. Kérdéseivel, alkalmazott technikáival, eszközeivel segíti a hozzá fordulót, a kitűzött cél eléréséhez, hiszen a segítséget kérő ismeri legpontosabban saját élethelyzeteit, az előtte álló feladatokat illetően a legjobb megoldással, megoldásokkal is Ő rendelkezik.

Pammer Stella life coach

Forrás: Magyar Coachszemle
 

0 Tovább

MultiKulti – Interkulturális coaching

Szerző: Holczmann Anita
 businesss coach

A legtöbben már meg sem lepődünk, ha kollégánk vagy ügyfelünk a világ másik végéről jelentkezik be egy online megbeszélésre. Sőt, azt is megszoktuk, hogy nem beszéljük egymás anyanyelvét. A multinacionális vállalatok elterjedésével ezek a helyzetek mindennapossá váltak.

Ennek joggal örülhetünk, hiszen munkakörnyezetünk színesebb, új nézőpontokat ismerhetünk meg és kihasználhatjuk a kulturák közötti szinergiákat. De a helyzetnek nyilvánvalóan megvannak a nehézségei is.

Egy idegen kultúrához való alkalmazkodás már egy rövid külföldi út során is gondot okozhat. Nem véletlenül alakult ki az angolszász világban a culture shock kifejezés. A nehézségek pedig hatványozódnak egy hosszabb távú munka- vagy üzleti kapcsolat során.

Kihívást jelentő helyzetek lehetnek:

         -  egy külföldi megbízatás 


         -  egy rövid külföldi üzleti út 


         -  munka multikulturális környezetben 


         -  együttműködés külföldi anyavállalattal, külföldi kollégákkal 


A coaching kiváló eszköz lehet arra, hogy segítse, támogassa az eltérő kultúrájú kollégák, üzletfelek együttműködését.

Mi a kultúra? 
A kultúra egy adott közösség értékeinek, szabályainak, hagyományainak összessége. Egy olyan keretrendszer, mely a résztvevőknek biztonságot, stabilitást, kiszámíthatóságot nyújt, a kívülállók integrációját viszont megnehezítheti. 
Példák kulturális különbségekre 
A legalapvetőbb különbség az eltérő nyelv, ami talán a legnagyobb gátja a zökkenőmentes kommunikációnak. De számos más eltérés létezik. 
Geert Hofstede több dimenzió mentén viszgálta a kultúrák közötti különbségeket, melyek a különböző országokban működő vállalatok közötti különbségeket is magyarázhatják. Ezek alapján a következő megállapításokat tehetjük:

         -  Léteznek jellemzően individualista vagy kollektivista berendezkedésű társadalmak. 


         -  Bizonyos nemzetek jobban tűrik a bizonytalanságot, mások kifejezetten kerülik az ismeretlen, kockázatos helyzeteket. 


         -  Más lehet az időhöz fűződő viszonyunk – néhol szigorúan kezelik az időpontokat, határidőket, máshol lazábbak a keretek. 


         -  Van, ahol inkább hosszú távú célokban gondolkoznak, más társadalmakban ez kevésbé jellemző. 


         -  A férfi és női szerepek és érvényesülési lehetőségek is orszángonként eltérőek. 


         -  Ismerünk kifejezetten hierarchikus berendezkedésű országokat, máshol a társadalmi szintek és így a szervezeti struktúrák is jellemzően “laposabbak”. 
Minél nagyobb a saját kultúránk és a másik kultúra közötti eltérés, nyilvánvalóan annál nehezebb beilleszkedni az adott környezetbe. 


Érdemes minél több szempont mentén megvizsgálnunk a hasonlóságokat és eltéréseket, melyekre egy coaching ülés tökéletes alkalom lehet.

Sztereotípiák – tények vagy vélemények?

A sztereotípiák olyan kultúrákkal kapcsolatos hiedelmek és előítéletek, amelyek nem feltétlenül fedik a valóságot. A külföldi munkavállalók könnyen beleeshetnek abba a hibába, hogy ezen sztereotípiákat kivetítik munkatársaikra.

A coaching segíthet megkérdőjelezni a sztereotípiák helyességét, elkülöníteni a munkakörnyezetben fellelhető tényeket az előítéletektől.

Mi lehet a megoldás? Tudatosság, tudásvágy, tolerancia

A legjobb, ha saját kultúránkat és a fogadó ország kultúráját is adottnak tekintjük, hiszen ezeken változtatni nehéz és talán nem is kívánatos. Nagyon fontos viszont, hogy (fel)ismerjük a különbségeket és képesek legyünk tudatosan alkalmazkodni ezekhez.

Ebben nagy segítséget nyújhat a coaching, hiszen az eltérő nézőpontok elemzésére, tudatosítására számos eszköz áll rendelkezésre.

A tudatosságon túl az új környezethez való alkalmazkodás kulcsa a nyitottság az újra és tolerancia az eltérő nézetek iránt.

A coaching ülések alkalmával ezek az adottságok hatékonyan fejleszthetőek.

MultiKulti coaching

A coaching legfontosabb előnye, hogy lehetőséget teremt arra, hogy egy idegen kultúrába beilleszkedni próbáló munkavállaló megossza valakivel nehézségeit. Miközben tudatosítja saját érzéseit és attitüdjét, alkalma nyílik arra is, hogy végiggondolja az eltérő nézőpontokat. Meghatározhatóak azok a területek, ahol a saját kultúrája és a befogadó ország kultúrája között hasonlóságok vannak és azok is, ahol nagyok az eltérések. Utóbbiaknál akciótervet készíthetünk, mely segítheti, gyorsíthatja a beilleszkedést, alkalmazkodást.

Ha proaktívan közelítjük meg a helyzetet, és az ülésekre azelőtt kerül sor, hogy interkulturális konfliktusok adódnának, már a kezdetektől gyorsabbá válhat a beilleszkedés, nagyobb lehet a multikulturális munkacsoportok együttműködése és megelőzhetőek a komolyabb problémák, súrlódások.

Tipp:

Ha proaktívan szeretnénk készülni egy interkulturális kihívásra, nagy segítségünkre lehet a Hofstede Intézet által készített eszköz, mely elemzi, összehasonlítja az egyes országokat és kultúrákat: http://geert-hofstede.com/countries.html


Holczmann Anita
 businesss coach írása

www.proaktivitas.com

0 Tovább

HANGOK, SZAVAK

Figyelem a belső hangokat: vajon miket mondanak nekem?

Válaszolnak-e a kérdésre: hol a helyem?

Kell-e tudnom egyáltalán, mi vár reám, hogyan tovább, vagy játsszam tovább egy útkereső mivoltát.

Nehéz érteni, hallani, mit akar a benső mondani.

Annyi sok zaj van kívül, a stereo hangzástól az ember megfeszül.

Ismerős arcok szavai idegenül csengenek, s aki nem ismer, mond tuti jó tippeket. Kapkodjuk a fejünket, szívünkben kinek a véleménye ül meg?  És aki a szavaival nem érintett meg?

Lehet, hogy később még igaza lehet…

Olyan nagy a kuszaság, a lárma, de az összefüggések mint egy láva öntenek el bennünket belsőleg. Ha hagyunk időt pihenőnek, ahol - ha akarjuk és hagyjuk - a választ megkapjuk a kérdésünkre: melyik út visz előre? Majd ha lecsendesednek a visszhangok, akkor egyértelmű lesz, mit kell tenni azért, ami a boldogabb jövőnkhöz hozzátesz.

Nyisztor Melinda life coach írása

0 Tovább

JÖVŐTERVEZÉS

Amikor hajt a vágy, hogy valamit megtegyél, magadért, a jövődért…coaching coach célkitűzés változás önbecsülés önismeret

Amikor a lelkesedés a zsigereidet hatja át, és örömmámor úszik át

az egész lényeden: mert itt a lehetőség, tegyed, amit tenned kell..

Amiért éveket vártál és éjjeleket áldoztál…

Amit mindig is magadnak éreztél, de még nem volt a tiéd,

mert kiforratlan volt az egész…

Most itt van egy alkalom, a tudás hatalom – ezzel mindenki egyetért,

mégis van, aki inkább lebeszél… vagy a hátad mögött kibeszél.

Mit tegyél? Hallgass a „reálisan látókra”: minek változtatni, jó volt eddig is!

Tudod, hol a helyed, mi a feladatod – a szádat befoghatod.  Ne kavard meg

az állóvizet, mert nem tudhatod, hogy mi lesz.

Veszélyes a változás, nehogy feleslegesen áldozz rá!

Ez így mind igaz!  De a mostani állóvíz is úgy lett, hogy hoztál egy döntést,

és úgy lett. Talán akkor is voltak ellenszurkolók és drukkerek, akik a helyzetedet

nem könnyítették meg. Három napig csámcsogtak az ügyeden, ma meg már

megy minden tovább a mókuskerékben.

Elcsitíthatod magadban az érzéseidet, megfelelhetsz, ha akarsz a környezetednek.

Ám a vágyak kívánságok maradnak, és mindig benned lappanganak.

Alkalomadtán elő fognak jönni, nem lehet tőlük pihenni.

Elcsitítani őket és bólogatni a népnek ugyanannyi energia,

mintha kiállnál magadért és nem hatna rád a vita.

Szabad neked tenned magadért!

Ha megvan az úti cél, az erő legyen veled, hogy megvalósítsd a saját tervedet!


Nyisztor Melinda life coach írása

coaching coach célkitűzés változás önbecsülés önismeret

0 Tovább

Padlógázzal

„Csupán egyszer megyünk végig ezen az úton.
Tipeghetünk lábujjhegyen is, abban a reményben,
hogy viszonylag ép bőrrel jutunk el a befejezésig,
vagy élhetünk teljes életet, amelyben minden célunkat
és legmerészebb álmainkat is meg tudjuk valósítani.”
 
Bob Proctor
 
Mindannyian meg akarjuk valósítani az álmainkat. Senki nem kívánja, hogy lábujjhegyen, észrevétlenül somfordálja végig az életét. Én még sosem hallottam senki szájából, hogy az álmom az, hogy jelentéktelen legyek.
Akarunk, teszünk, tanulunk, igyekszünk. Mégsem mindig sikerül tartós eredményt elérni.
 
Jó esetben padlógázzal tartasz a célod felé, rosszabb esetben éppen megrekedtél egy döntés előtt.
 
Vajon mégis min múlik az, hogy néhányan lazán lépkednek előre a céljuk felé?
Szemmel láthatóan a kétség szikrája nélkül haladnak előre és sugárzik róluk, hogy élvezik, amit csinálnak.
 
Mintha őket sosem nyomná az élet súlya!
 
Tudják szeretni magukat. Tudnak lelkesedni.
Tudnak motiváló célokat kitűzni és el tudják érni azokat. Tudják irányítani az életüket és mindezt képesek lazán, örömmel tenni. Tartalmas és értelmes életet élnek.
 
Nevezzük el ezeket a „szerencsés”fickókat Joe-nak.
Ismerek egy Joe-t, akinek a kedvenc mondása a fent olvasható Bob Proctor idézet.
Meggyőződése, hogy az életet csakis úgy érdemes élni, hogy beleadsz mindent, ami a csövön kifér.
 
Megkértem, hogy osszon meg velünk egy értékes tanácsot, mely segít megérteni, hogy miként tudunk mi is nap mint nap kirobbanó energiával tenni a céljainkért:
 
-       Arra vagy kíváncsi, hogy mi a titka annak, hogy nem állok meg félúton a céljaim felé vezető ösvényen?
Az, hogy csak olyan célokat tűzök ki, amelyek illeszkednek a saját víziómhoz.
 
Korábban sokszor megesett, hogy nem tudtam elérni a kitűzött célomat.
Nem értettem, hogy mi az oka, hiszen rengeteget dolgoztam a megvalósításon. Vegyük példának azt az esetet, amikor elhatároztam, hogy 1 év alatt megtanulok japánul.
 
Felfogadtam a legjobb magántanárt, oktatóanyagokat vásároltam, heti 5 órát foglalkoztam a nyelvtanulással, sőt még a japán kultúrát is tanulmányozni kezdtem.
Az elején még motivált voltam, aztán éreztem, hogy a vállalásom inkább teher, mint öröm. Ennek ellenére nem hagytam abba és erőltettem a tanulást.
5 hónap múlva azon kaptam magam, hogy nem fejlődök, szinte ugyanannyit tudtam, mint két hónappal azelőtt.
Ezen a ponton elgondolkoztam, hogy miért is akarok én megtanulni japánul.
Nem találtam olyan okot, ami megdobogtatta volna a szívemet.
Az igazság az, hogy az apám vágya volt, hogy valamilyen egzotikus nyelvet beszéljek. Nem az én vágyam volt.
Ekkor jött az AHA élmény. Rájöttem, hogy azok a céljaim sosem teljesültek, amik nem a sajátjaim voltak!
Nagy fordulópont volt ez az életemben, mert megértettem, hogy mi a kulcsa a céljaim elérésének. Azóta mindig szem előtt tartom a „Négy Pontot”.
Azt javaslom, gondolkodj el rajtuk te is, mielőtt elhatározod magad egy cél mellett:
 
·       tégy különbséget mások elvárása és a saját akaratod között
·       légy tisztában a saját mozgatórugóiddal
·       vedd észre, hogy miben vagy tehetséges
·       fesd le a jövőképet, mely örömmel tölt el és 100%-osan passzol hozzád
 
Amikor a célod harmóniában van veled, a motivációd is életben marad.”
 
Joe szerint nem a szerencse kérdése, hogy a fékről a gázpedálra rakjuk a lábunkat.
Próbáljuk ki! J

Kozma Rita life coach írása

0 Tovább

„SZÉP AZ ÉLET, CSAK TUNDI KELL ÉLNI VELE!” 

"Szép az élet, csak tudni kell vele élni" - ez a kedvenc idézetem, mert ebben számomra oly sok minden benne van.

Adrenalin növelő az amúgy is mosolygós ncoaching coach boldogság motiváció életmódapokon és vigaszom a lehangoltságban. Mert mit jelent ez? Szép az élet! Igen, hiszem hogy a létezésünk örömteli, hogy a cél, a békés, nyugodt élet. Mert ez tartja életben az embert.

Igen, tudom, nem egyszerű. Mindenkinél vannak hullámvölgyek, buktatók, nagy
csapások, szenvedések. Ezek közepette is meg lehet találni az apró örömöket, melyek lelkesítenek, és egy kis időre felszabadulttá tesznek. Érdemes azon dolgozni, hogy ez az egész testet átjáró kellemes könnyedség egyre hosszabb ideig tartson, illetve egyre többször kerítsen minket hatalmába.
 
Nem kell nagy dolgokra gondolni. Mert mi vigasztalja azt, akinek bizonytalan a munkahelye, családi dráma folyik otthonában vagy súlyos betegségben szenved? Ezek mind egyedi esetek, melyek lelki-szellemi-fizikai megoldásai nem lehetnek sablonosak. Viszont igenis vannak olyan lelket simogató, megnyugvást adó pillanatok, melyek mindenkinek megadatnak - csak nem kellene legyinteni rájuk, hagyva magunkat a szomorúságnak.
 
Ilyen például, amikor egy rég nem látott jó barátunk integet nekünk az utca túloldaláról; amikor meghalljuk kedvenc dalunkat a rádióban; amikor egy bűbájos kisgyerek ránk mosolyog; a tavaszi, melengető napsütés; a frissen nyírt fű illata, egy korty hűsítő ital a nagy melegben, vagy forró ital a hidegben.
Az érzés, amikor jóllakunk, amikor korgó gyomrunk megnyugszik.
Amikor ki tudunk fizetni egy számlát, vagy sikerül elintéznünk valamit.
Amikor este álomra hajtjuk a fejünket, és azt gondoljuk, ma már nem érdekel semmi, alszom, pihenek.
Ilyen, amikor szeretettel megérint minket valaki; amikor kedvesen szól hozzánk a boltban az eladó; vagy amikor az udvariasságot fontosnak tartva előreenged minket valaki az ajtón.
Érzelemre ható felsorolás ez, mely mindannyiunk életében megvannak. Át tudjuk érezni? Tudunk rajta mosolyogni?...

Akkor gyerünk, vegyük észre ezeket a mindennapokban is. Nem kötelező hagyni, hogy az önsajnálat, a magány, a mártírkodás elhatalmasodjon rajtunk. Ne hagyjuk, hogy bekebelezzen minket más ember féltékenykedése azért, mert mi jól érezzük magunkat.


Vannak dolgok, melyeket rajtunk kívülálló okok miatt nem tudunk megváltoztatni. De a hozzáállásunk csak rajtunk múlik. Mindig vannak lehetőségek. A világ nem fehér vagy fekete, hanem színes. A festők pedig mi vagyunk!

Nyisztor Melinda írása

0 Tovább

Interjú Bartók Melindával - A Mindii-sztori

Februárban színkarneváloztunk a Glossy Jewel Ajándék-, Ékszergalériában. Vidámcoach coaching kreativitás interjú technikák Mindii Design ékszereket ‘workshopoltunk’ Bartók Melindával, ami mesés élmény volt. A Mindii egy új, friss, színekkel teli ékszermárka. Az Opel Dakar Team magyar csapatának rendezvénykoordinátora tehát szabad idejében is kreatív kihívásokkal teli, színes életet él. Life coachnak tanul nálunk, így adódik, hogy egy coaching módszert, Edward de Bono Hatkalapját (http://hu.wikipedia.org/wiki/Hat_gondolkodó_kalap) hívjam segítségül, amikor ékszerkészítéssel kapcsolatos inspirációiról, szenvedélyéről, “színéhségéről” kérdezem.

 

S.J. : Mi kerül a témával kapcsolatban a Tények, vagyis a fehér kalapodba?

B.M.: Két éve készítek ékszereket - alumínium drótból. Lisszabonban egy kézműves vásáron láttam először hasonló gyűrűket és teljesen lenyűgözött az irányzat. Ettől függetlenül el kellett telnie némi időnek, mire a „fejlesztőmunka” eredményeként megvalósult az álmom, és másoknak is bemutathattam a Mindii-t. Az alkotás, az ékszerkészítés rengeteg munkával jár és még több időt igényel, azonban mindezért cserébe hihetetlen mennyiségű örömet adok és kapok.

S.J. : Milyen érzések dominálnak munka közben, mi van a piros kalapodban?

B.M. : Például nem szeretem kimondani, hogy alumínium drót. Mert ez nagyon távol áll az én igazságomtól. Én ugyanis színeket látok. A színekből pedig formák lesznek, a kettő ötvözetéből pedig érzések. És ezeket az érzéseket adom át másoknak. Az örömöt, a szeretetet, a lelkesedést, az örökös megújulást, a kreativitásomat. Egy darabot magamból, egy őszinte szeletet a lelkemből.

Hogy mit érzek, miközben alkotok?

Legjobban úgy tudnám megfogalmazni, hogy éhséget. Színéhséget. És ékszerkészítés közben, ezekkel a színekkel lakok jól. Közben pedig annyira belemerülök a színek világába, hogy a hátfájás vagy a farkaséhség (az igazi) zökkent csak ki az alkotásból. Alig tudok elaludni az izgatottságtól, amikor igazán szépre sikerül egy-egy darab és felfokozott állapotban, izgatottan várom, hogy másnap megmutassam a világnak (de legalább a Facebook rajongói tábornak), hogy mi készült éjjel Mindii műhelyében. (Értsd otthon, a citromsárga pléden és parkettán.) Számomra pedig a legnagyobb öröm az a szabadság, amikor reggelente, miután kitaláltam, hogy milyen színű ruhához lenne ma kedvem, néhány perc alatt készítek hozzá és a hangulatomhoz passzoló ékszereket. 

S.J. : Nálad milyen akadályok merülnek alkotói folyamat közben, mik kerülnek fekete kalapodba?

B.M. : Sokszor az alkotással kapcsolatban lányregényes gondolataink támadnak, hiszen csak a végeredményt látjuk. Azt gondoljuk, a kézműveskedés biztos valami olyasmi, aminek a kedvéért az ember rohan haza munka után, hogy újabb apró csodákkal lepje meg magát, közben pedig szivárványokon táncoló angyalkák vezetik elméjét és tetteit. Azonban a teljes igazság más, csak erről talán nem beszélünk. Sokszor megesik, hogy rá kell vennem, valósággal kényszerítenem kell magam, hogy újra és újra nekiüljek. Mennyivel egyszerűbb lenne inkább elmenni moziba vagy csak bambulni a Szulejmánt a tévében. De még el kell készíteni a rendeléseket és amúgy is van két-három ötlet, amit jó lenne kipróbálni… Úgyhogy áthúzom magam a komfortzónámon és újra megtapasztalom – megint megérte.

Gyönyörű lett a rendelésre készült ékszer, no meg a többi is, és annyira tetszik, hogy legszívesebben megtartanám. Ezzel pedig el is érkezik az ember a következő csapdához. Jajj, de jó lenne megtartani…. Nah jó, akkor ebből készítek még egyet. De az már nem olyan. Hiszen valamit ismételni akartam, ami már nem tud ugyanolyan lenni. Ilyenkor  megbeszélem magammal, hogy ezzel valakinek legközelebb nagyon nagy örömet fogok szerezni, és tényleg. Majdhogynem 100 százalékos aránnyal a szívemnek a legkedvesebbet fogják elsőre kiválasztani, megvenni. Ekkor ismét megbizonyosodom, hogy ez így jó, ennek így kellett lennie. A lelkes mosolyok és a színektől megbabonázott szemek mindig a legjobb visszajelzések.

S.J. : Milyen vagy sárga kalapban? Kérlek, hogy mesélj róla!

B.M. : A kezdet kezdetén, azaz 2 évvel ezelőtt készítettem egy ezüst drótból készült gyűrűt, antik hatású gyönggyel a közepén. Ez így talán nem is hangzik annyira rosszul, de higgyétek el nekem, nagyon csúnya volt. Virágszerű formának indult, de csak egy furcsa drót-tekeredés lett belőle. Tényleg, szabályos se volt, a drót megviselt lett a sok-sok kísérletezéstől, hajlítgatástól és egyszerűen nem találtam harmonikusnak.

Kísérleti jelleggel beledobtam a „rút kiskacsát” a készletbe és kíváncsian vártam sorsa alakulását. 1 évig jött velem, vitték, sodródott a kotorászó kezek között. Majd egy napon bejött egy lány az egyik üzletbe, pont ott álltam és kávéztam. Meglátta a kihelyezett tálban az ékszereket és semelyik másik nem érdekelte. Rányúlt, azt mondta, hogy ez csodás, neki nem kell más. Ahogy a szerelem. Jön, kiválaszt és nincs több kérdés. Minden egyes darabnak megvan a gazdája. Csak van, hogy ki kell várni a találkozást.

S.J. : Mit jelent a kreativitás a számodra, milyen a zöld kalapod?

B.M. : Colour your life, azaz színezem az életem. Úgy kezdtem, ahogy mindenki. Nekem nincs kézügyességem! De tényleg, biztosan nincs! Majd ezt a gondolatmalmot forgattam a fejemben folyamatosan. Aztán nekiláttam, és nagyon mérges lettem. Éreztem az ellenállásomat, szembesültem a bénázásommal, a gyengeségeimmel. Hogy miért nem megy valami azonnal?

Így újra és újra nekifogtam. Aztán egyszer csak jött egy új ötlet. Mi lenne, ha keverném a pirosat a rózsaszínnel? Mi lenne, ha most másik irányból tekerném, hajlítanám? Mi lenne ha tennék hozzá gyöngyöt is? És rádöbbentem, hogy ez jó. Aztán már azon törtem a fejem,  hogyan lehetne ezt hordhatóvá tenni? Hogyan lehetne olyan minőségre fejleszteni, hogy eladható legyen? És kitaláltam, hogy hogyan. Erre mondják, hogy egyszerűen csak jött… Biztosan lehet másként is, jobban is, de ezek a számomra legjobb megoldások.

S.J. : Kék kalapban, menedzserként milyen kihívásokkal találkozol?

B.M. : 2 évnyi munka, elkeseredés, hátfájás, energia, gondolat-zuhatagok, kudarcok és mindemellett csodálatos teremtő erő van ezekben az ékszerekben.

Tisztán emlékszem, amikor nekiláttam elkészíteni a Facebook oldalamat, és lebegtettem percekig az egeret az oldal publikussá tétele gomb felett. Úgy éreztem, hogy most kiteszem a szívem a világba és ott tényleg mindenki azt kezd vele, amit akar. Hiszen ez a műfaj nem olyan, mint egy munkahelyi email elküldése. Itt kitársz a világnak egy darabot magadból, ami Te vagy, igazán, belül. Aztán fogod és elengeded a gyerek kezét és hagyod, hogy fejlődjön magától. Ahogyan az áramlás viszi.

Döbbenetesen sok jó visszajelzést kaptam és kapok a mai napig. Azonban ezek a külső megerősítések hamar elillannak, ha nincs valós belső meggyőződés, hogy amit csinálsz az jó és nem csak neked, hanem másoknak is. Akkor kezdtem el igazán hinni, hogy ez tényleg örömet szerez és van rá kereslet, amikor érzésekről számoltak be a vásárlók. Hiszen a vásárlás, az egy döntés következtében született tény.

Azonban a tényeket érzésekkel egészítették ki. A bizonyíték pedig az volt, amikor már nem csak az anyukám és a legjobb barátnőm dicsérte, hanem elkezdtek jönni sorban a rendelések, az igények és a kérések. Majd engem kerestek meg helyek, kávézók, üzletek, ismerősök, hogy szeretnék értékesíteni. És nem azért, hogy döbbenetes haszonnal tömjék tele a zsebüket, hanem azért, hogy mások is elvarázsolódhassanak a színek és formák kavalkádjában és ők is további örömet szerezhessenek másoknak.

S.J. : Mit tartasz eddigi legnagyobb elismerésednek?

B.M. : Igen gyorsan jelentkezett a konkurencia. Elkezdtek nem másolni, hanem szó szerint utánozni. Ahogyan kiteszek a Facebookra egy képet, új modellt, pár nappal később viszontlátom. Elsőre nehéz volt elfogadni, hogy ez történik. Aztán egy napon rájöttem, hogy ez a lehető legnagyobb elismerés. A teljes bizonyosság, hogy amit teremtek, arra van igény alkotói és vásárlói oldalról egyaránt. Most már ez is ösztönöz, csinálom,  és én vagyok az, aki elöl megy ezen az úton. Velem tartasz?

S.J. : Köszönöm, hogy elmesélted a Mindii sztorit! Találkozunk a következő ékszer-workshopodon!

Az interjút készítette dr. Solymosi Julietta Ildikó jogász végzettségű coach, tréner, ötvös-fémműves

0 Tovább

SzemlÉLET

Mostanság gyakran elmerengek rajta, hogy vajon vállalom-e a felelősséget az életemért 100%-osan.

Minden helyzetben eszembe jut, hogy én választok, én teremtek és én alkotok?

Vagy előfordul még, hogy áldozatszerepben találom magam?

Egy tanulságos és megható sztori néha jobban érzékelteti a lényeget, mint a személyes gondolatok kifejtése. Találtam is nektek egy történetet, amely kellő mélységben adja át a helyes hozzáállás és felelősségvállalás „életbevágó”fontosságát.  (http://www.sikerkozosseg.hu)

Michael egy olyan típusú srác volt, aki tényleg szerette az életet. Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani. Ha valaki megkérdezte, hogy hogy van, azt válaszolta:

-Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem.

Született optimista volt. Ha valamelyik beosztottjának rossz napja volt, Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie.

Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam:

-Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogyan csinálod ezt?

Michael azt válaszolta:

-Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: Két lehetőséged van. Választhatsz, hogy jó, vagy rosszkedvű akarsz-e lenni. Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle.

Minden alkalommal, ha odajön hozzám valaki, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását, vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam.

-Jó rendben, de ez nem olyan egyszerű.” – szóltam közbe.

-De egyszerű.”- mondta Michael, - az élet csupa választási lehetőségből áll. Te döntöd el, hog hogyan reagálsz különböző helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatodat. A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életed.

Elgondolkodtam Michael szavain. Rövid idővel később elhagytam a Tower Industrie-t, hogy önálló legyek. Szem elől tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem élek.

Néhány évvel később megtudtam, hogy Michael súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb.18 méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes intenzív ápolás után Michaelt elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában.

Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát. Azt válaszolta:

-Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a sebem?

Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset pillanatában.

-Nos, az első ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom – aki pár hét múlva jön a világra – jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy élek, vagy meghalok.

-Féltél? Elvesztetted az emlékezeted? - akartam tudni.

Michael folytatta:

-Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok.

De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: Halott ember.

És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást.

-Mit csináltál?  - kérdeztem tőle.

-Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszom.

Mély levegőt vettem és visszaordítottam: A gravitációra!

Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az életet választottam.

Tehát úgy operáltak meg, mintha élő lennék és nem halott.”

Michael a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni való hozzáállása nélkül másképp fejeződne be a történet. Tőle tanultam, hogy minden nap lehetőségünk van a teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. Ezért ne aggódj amiatt, mi lesz holnap.

Minden nap van elég, ami miatt aggódhatsz. És a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál. Most szabadon választhatsz.

Forrás: http://www.sikerkozosseg.hu

Kozma Rita írása

0 Tovább

Az élet színháza

Az élet színház és játék, földi ajándék…coach életszerepek életmód bizalom változás

A szereplők jönnek-mennek, a szerepek cserélődnek.

A nézőpontok berögzülnek, a tévhitek megdőlnek.

Az emberek össze-vissza menekülnek. Keresik a fogódzót, miben látnak kapaszkodót?

Dicséret, kudarc mind jó barát, mert az utad, hogy meglegyen, segíteni megtalál.

Adja meg az ég, amit a szíved kíván,

adja meg az ég, amit a lelked diktál!

Az ember mindig kapkod, keres és kitalál, lelkesíti önmagát.

És kérdez: Mi, hogy lesz ezután? A Jóisten tudja csak igazán.

De neked ez nem elég, minden lépésről kell, hogy tudj, hogy ne félj.

Ám az ember nem így működik igazán, a sors kifürkészhetetlen, sok a talány.

Te ezt a szíved mélyén tudod – hisz nincs is más választásod.

Harmónia és egyensúly a színterek között, humorral kezeld a kialakult űrt.

Meglesz, meglesz a munkád gyümölcse, csak ne gyötörd magad vörösre!

Tedd, tedd a dolgod, amiről azt hiszed, hogy az a legjobb!

Most fáradt vagy és kimerült, a válaszod is ingerült – ezzel nem vagy egyedül

De lépj ki a sorból és érts a szóból: ember, tanulj a jóból!

Nyisztor Melinda írása

0 Tovább

Interjú Szentgyörgyi Romeoval

Szentgyörgyi Romeo bár nagyon elfoglalt, mégis szakított időt a kérdések megválaszolására.

Kíváncsi vagy arra, miért lett Life Coach?

Akkor olvass tovább!

interjú life coaching coach Szentgyörgyi Romeo

 

Szentgyörgyi Romeo; profi személyi edző, a Magyar Válogatott tagjaként trió kategóriában hatszoros világ-, kétszeres Európa-bajnok.
A négyévenként megrendezésre kerülő Világjátékok győztese. A legendás Pécsi Sasok tagja, Life Coach.

Romeo nálunk végzett Life coachként. Nagyon büszkék vagyunk Rá!

Hol találkoztál először  a  coachinggal?

Romeo: Rádióriport alkalmával hallottam róla. Egy Business coach hölgyet interjúvoltak.

Miért lettél Life coach?

Romeo:  Azért lettem coach, mert érdekel a pszichológia, a lélektan, valamint munkám során azt tapasztaltam, hogy a vendégek lelkiállapota hatással van a teljesítményükre. A személyi edzések során kialakul egy bizalmi kapcsolat. Megosztják velem mindazt, ami épp foglalkoztatja őket. Szeretek segítséget adni a legprofesszionálisabb módon. 

Milyen változásokat érzékelsz mióta Life coach vagy?

Romeo: Más nézőpontból szemlélem az embereket, másképp kérdezek.

Kinek ajánlod a Life coachingot, a „lelki fitneszt”?

Romeo: Azoknak, akiknek valamilyen megoldandó feladatuk van. Akik eldöntendő kérdésben szeretnének segítséget kapni, pl. párkapcsolati, karrier, munka-magánélet egyensúlya stb... 

Ha szeretnétek Romeoval edzeni, elérhetőségeit itt találjátok:

Szentgyörgyi Romeo

Sportoló

Life Coach, TRX, Kettlebell Instructor, aerobic és személyi edző

E-mail: romeo.szentgyorgyi@gmail.com

Facebook: https://www.facebook.com/szromeo.hu?fref=ts

Romeo nálunk tanult. Várunk Téged is! Jelentkezz MOST!

http://kepzes.acoach.hu/

Köszönjük szépen az interjút Romeo! További sok sikert kívánunk! 

Erdélyi Zsuzsanna

Business& Life Coach

Jóga& Pilates edző

www.probona.hu

                                                                     

0 Tovább

Mindig van valaki

„Mindig van valaki melletted, soha nem vagy egyedül…” - ááá, a hideg kiráz már azcoaching coach bizalom önbizalom önismeret ilyen sablonszövegektől! Még hogy nem vagyok egyedül: nincs párom, tehát egyedülálló vagyok, itt kezdődik az egész!

A családom messze van, és különben is csak formaságokról szoktunk beszélgetni. A barátnőm igencsak profitorientált kisasszony lett, neki csak a karrier számít. A szomszédom egy bunkó, senki nem érdekli saját magán kívül.

A munkatársaim… hát van, aki kedves, de tartózkodó, aztán van a kétszínű banda, meg a 2-3 fős klikkek, akik elvannak a kis világukban. Az edzőterembe mindenki a saját testével és méreteivel van elfoglalva. Még a boltos nénivel sem tudok egy jóízűt beszélgetni, mert ő mindent csak pénzben mér. A benzinkutas meg állandóan csak a dekoltázsomat lesi.

-       A postás, a hentes, és a pék? Velük mi van? – Á, őket még nem ismerem, csak most költöztem ide. – Na, akkor még van remény. Van egyáltalán valaki, akivel jól kijössz?  - Tulajdonképpen mindenkivel jóban vagyok, kedves vagyok! De nincs senki, aki olyan igazi lehetne… érted? – Mindenkivel bajod van?  - Igen, mindenkibe van valami, ami idegesít, zavar, amivel nem értek egyet. Olyan furák az emberek.  – Magaddal mi a bajod?  - Magammal? Hát... én jól vagyok! Csak az zavar, hogy mindenkinek meglátom a hibáját. – De te jól vagy, és jó vagy tulajdonképpen. – Igen. – A saját hibáidat mikor szoktad keresni? Azelőtt, vagy azután, hogy a másokét forszírozod? – De..khm…én…más…szóval…én… - Mit gondolsz, rólad mit gondolnak az emberek? - …ööö…én - Ahogy te meglátod másban a negatívat, ugyanúgy ők is meglátják benned. Ugyanolyan emberek vagyunk mind, csak más a körítés és a tálalás – hogy miért lettünk olyanok, amilyenek, miért viselkedünk úgy, ahogy.

Lehet, hogy ők – a boltos, a barátnő, a kollegák - így érzik jól magukat. Vagy ők is éppen azon keseregnek, hogy a vevőjük, a barátnőjük, a munkatársuk „milyen izé, és olyan fura”. Esetleg ők is keresik a helyüket, az érvényesülésüket a nagy világban. Tudod, ami megadja a nyugalmukat, a biztonságukat. – Te is ezt keresed, nem? – Igen. – Akkor magaddal miért nem vagy jóban?

Szerethetnéd önmagad… hogy mindig legyen valaki… valaki, akinek de jó, hogy van családja, ahol nemcsak rossz dolgok történnek. Valaki, aki felállít magának „A” és „B”- tervet és tesz a holnapjáért. Valaki, aki átvisz egy tálca süteményt a szomszédjának, mert az most veszítette el az édesanyját, és mély gyászban van. Valaki, aki számolgatja a pénzét, mert hiába, pénzből élünk, azon tudjuk megvenni a napi betevőt. Valaki, aki nézegeti magát a tükörben, hogy milyen szép és formás lett – kívülről mindenképp. És belülről? Mit mutat a tükörkép?

Nem baj, ha néha meg vagy zavarodva, de tudd, hogy mindig van valaki… mindig van valaki: Te. Te mindig ott vagy magadnak. Így aztán soha nem vagy egyedül. Saját magad legyél a jó barátod… Te magad – akiben megbízhatsz, akire számíthatsz, akivel a legőszintébben beszélgethetsz, akit szerethetsz. És így elfogadhatsz másokat.

Nyisztor Melinda írása

0 Tovább

Elfogadás

Kedves Coaching Klubtagok, engedjétek meg, hogy egy saját történetet meséljek el Nektek, melynek lényege remélem érdekes és elgondolkodtató lesz. A történet főszereplője az emberi akarat, sok esetben a görcsös akarása valamilyen cél elérésének valamint az erő, ami ehhez rendelkezésünkre áll. Az egyenletben megjelenik az idő is, ami mint tudjuk legtöbbször sürget, legalább is azt hisszük.

Kedvenc nyári elfoglaltságaim egyike az úszás, méghozzá a Balatonban. Meg van a kitűzött távolság is, amit minden alkalommal megteszek ez kb. egy kilométer. Egy napon azonban a természet megmutatta erejét és rádöbbentett valamire, amit legbelül mind tudunk, de nem alkalmazzuk a legtöbb esetben az életünk során. Ez a valami az elfogadás és az alkalmazkodás. Úszás közben egyre nőttek a hullámok, szembe szél keletkezett és ez a fajta „ellenállás” rendkívül megnehezítette az előrejutást. Mindig nagyobb és nagyobb erőből próbáltam haladni a vágyott cél irányába, persze a nagy igyekezetem hatástalannak bizonyult. Egyik hullám a másik után, egyik pofon a másik után következett és mindennek tetejébe mindig egy korty a Balaton vizéből. Be kellett látnom, hogy az erőmet más módon kell használnom, nem legyőznöm kell a természetet, hanem alkalmazkodnom kéne hozzá, ezért más stratégiát választottam célom eléréséhez. Rájöttem, hogy könnyedén kell úsznom nem erőből. Hagynom kell, hogy a hullámok átcsapjanak rajtam. El kell fogadnom a megváltoztathatatlan helyzetet, hogy a magam javára fordíthassam az erejét. Felismertem, hogy nemcsak a kitűzött távolság leküzdése a feladatom, hanem az is, hogy jól érezzem magam az út közben is. Megtaláljam a jelen pillanatban a boldogságot és az örömet. Ezzel a filozófiával élvezetessé vált az út hátralévő része, könnyeddé és szórakoztatóvá vált a hullámokon való átkelés. Végül a siker sem maradt el, mivel időben ugyanúgy értem célba, mint csendes időben és tudom, hogy erőből már a negyed távnál fel kellett volna adni.

Kedves Coaching Klub társaim , kívánom, hogy a kitűzött céljaitokat sikerüljön maradéktalanul elérni a 2015-ös évben és közben érezzétek magatokat „elég jól” a sikerhez vezető úton.

Rosta András

HR menedzser, Business Coach

0 Tovább

Te mit kívánsz magadnak 2015-re?

Az ünnepi hangulat lassan elillan és helyére lép a felkészülés a mozgalmas mindennapokra. Mire számíthatunk idén?

A babona szerint, amilyen az első nap, olyan az egész év.

Ez azt jelentené, hogy aki el merészelt menni szilveszterkor önfeledten szórakozni, az jobb, ha felkészül az egész éves fejfájásra és fáradtságra, nem igaz?

Nem egészen…

Ha a babona igaz lenne, az évbúcsúztatás igazán visszafogottan zajlana.

Szóval, aki esetleg a féktelen buli után az ágyában elnyúlva töltődött újév napján, ne aggódjon! A következő 364 nap lehet nagyon is aktív, produktív és sikeres.

A gyümölcsöző esztendőnek nem az a titka, hogy január 1-én pedánsan viselkedj.

A siker záloga a következetes munka.

Január a legjobb időszak arra, hogy elgondolkodj a céljaidról, és megtervezd, idén mit akarsz kihozni magadból.

Milyen sikereket szeretnél megünnepelni 2015 utolsó napján?

Milyen eredményekkel leszel elégedett?

Milyen tervet szeretnél végigvinni?

Kivé akarsz válni?

Kezdd azzal, hogy írj egy üdvözlőlapot, amelyen az szerepel, hogy mi mindenért vagy büszke magadra - képzeletben ugorj előre egy évet és gratulálj magadnak mindazért, amit 2015-ben elértél!

Engedd el magad, bátran vesd papírra az elérni kívánt eredményeket, megvalósulásra váró álmokat, titkos vágyakat.

Ha elkészültél, rakd bele a lapot egy borítékba, zárd le és rakd el jól.

A levelet 2015 szilveszterén olvashatod el.

Ez a feladat felkészíti az elmédet, hogy a céljaidra koncentrálj.

Miután elrejtetted a magadnak írt üzenetet, merengj el rajta, hogy vajon mi a fő célod az idei évre.

Mi az, ami a legnagyobb hatással lenne a jövődre?

Mi az a változás, ami pozitív irányba fordítaná az életedet?

Mi az a dolog, amit ha véghezvinnél, a többi életterületed is jelentős javulásnak indulna?

Fontos, hogy megtaláld és leírd a fő célodat. Ne ess kétségbe, ha nem jut eszedbe azonnal! Hidd el, már ott van benned.

A guruk azt mondják, hogy akkor találtad meg a Te Saját Célodat, amikor a megvalósulásra gondolva összeugrik a gyomrod.

Megvan? Rendben, most írd föl egy tiszta lap tetejére a mondatot, ami igazán megmozgatott téged.

Szentelj időt rá, hogy a nagy célt visszabontsd kisebb feladatokra, így megkönnyíted magadnak a munkát.

Gyakran amiatt nem teljesül a megálmodott jövő, mert túl távolinak, vagy túl nagy falatnak tűnik, ezért az ember inkább hozzá sem kezd a kivitelezéshez.

A kisebb szakaszokra lebontott részcélok könnyebben teljesíthetők és kicsi erőfeszítéssel tudod rávenni magad a megvalósításra.

Motiváló érzés lesz, hogy hónapról hónapra ellenőrizheted, mely feladatokat oldottad meg és mely kihívások felett győzedelmeskedtél.

A sikerélmények erőt és lendületet adnak, hogy decemberre elérd a kitűzött nagy eredményt.

Légy kitartó és higgy magadban! Kezdj munkához most!

… és szilveszterkor olvasd büszkén és elégedetten a gratulációdat! J

Kozma Rita life coach írása


 

0 Tovább

Miért lehet veszélyes az újévi fogadalom?

Sokaknál szokás, hogy újévi fogadalmat tesznek. Lefogynak, leszoknak a káros szenvedélyekről, eljárnak kondizni, fejlesztik az önismeretüket stb... Ismerős, igaz?

Ha Neked sikerült betartani az újévi fogadalmad szerencsés vagy.

 De miért lehet veszélyes, ha nem tartod be a saját magad számára tett fogadalmadat?

Lelkiismeretfurdalához, depresszióhoz vezethet. Önmarcangolhatod magad amiatt, amiért ismét kudarcot vallottál és becsaptad saját magad. Önbizalmadat rombolhatja.

Mit tehetsz ez ellen?

Mit szólnál ahhoz, ha nem várnál az év végéig, hanem elkezdenéd megvalósítani a céljaidat?

Mi lenne, ha a "majd holnap" kifejezést a szótáradban a MOST-ra cserélnéd?

És mit kapsz ezért cserébe? Örömet, boldogságot, önbizalmat, sikert.

Kívánom, hogy 2015-ben is légy egészséges, sikeres, boldog és valósítsd meg a céljaidat!

Ha az egyik célod az önismereted fejlesztése és mások "segítése", akkor szeretettel várunk téged az ország egyik legsikeresebb coach iskolájában; http://www.probona.hu/#!coachkepzesek/c1zka.

Szeretettel;

Erdélyi Zsuzsanna

Business & Life coach

www.probona.hu

coaching célkitűzés Itt és Most önbizalom boldogság proaktivitás

0 Tovább

Proaktív coaching

blogavatar

A Pro Bona Coaching & Training Center blogja. Hírek és érdekességek a coaching hazai és nemzetközi világából. Témánk az üzleti és életvezetési fejlesztés, melyet színes tippekkel és megközelítésekkel szeretnénk közel hozni az olvasóinkhoz.

Címkefelhő

coaching (169),coach (160),szakirodalom (38),célkitűzés (25),önismeret (24),motiváció (22),technikák (21),life coaching (20),változás (14),vezetés (13),proaktivitás (12),boldogság (12),stresszkezelés (11),business coaching (10),kreativitás (10),önbecsülés (9),siker (8),önbizalom (8),tudatosság (7),átkeretezés (7),karrier (7),időbeosztás (7),együttműködés (7),értékesítés (6),pozitív pszichológia (6),interjú (5),tánc (5),felelősség (5),nők helyzete (5),férfiak helyzete (4),túra coaching (4),értő figyelem (4),elismerés (4),pszichológia (4),kérdezéstechnika (4),párkapcsolat (4),asszertivitás (4),fogyás (4),elégedettség (4),bátorság (3),testbeszéd (3),oktatás (3),reframing (3),kultúra (3),kommunikáció (3),szabadság (3),Itt és Most (3),praxis (2),vállalat (2),egyensúly (2),életciklus (2),Martin Wehrle (2),pénz (2),bizalom (2),életmód (2),multi (2),Edward de Bono (2),álom (2),megismerés (2),irányítás (2),kritika (2),mese (2),játék (2),alkalmazkodás (2),szinergia (2),önérvényesítés (2),rugalmasság (2),csend (2),tervezés (2),reziliencia (2),mozgás (2),ROI (2),érzelmi intelligencia (2),szeretet (1),önkéntesség (1),orvos (1),hős (1),edző (1),tranzakcióanalízis (1),interkulturális (1),bántalmazás (1),dicséret (1),a coaching hatása (1),beteg (1),tanulás (1),y generáció (1),munka (1),SMART (1),akaraterő (1),őszinteség (1),Appreciative Inquiry (1),optimizmus (1),sport (1),szuperérzékenység (1),érzékenység (1),anyaszerep (1),szokás (1),vállalat (1),edzés (1),metakommunikáció (1),Toastmasters (1),kitartás (1),teljesség (1),Fontos és Sürgős (1),személyiség (1),tárgyalástechnika (1),megértés (1),ítélkezés (1),fair play (1),méltányosság (1),tréning (1),egyenjogúság (1),áramlás (1),önállóság (1),függetlenség (1),introvertált (1),etika (1),ügyfélszerzés (1),fluencia (1),önértékelés (1),empátia (1),irigység (1),tanácsadás (1),előrelátás (1),megbecsülés (1),önzetlenség (1),nagylelkűség (1),cselekvés (1),kifogás (1),fejlesztés (1),Csikszentmihalyi Mihaly (1),FISH! (1),életszerepek (1),Szentgyörgyi Romeo (1),Kiyosaki (1),divat (1),böjt (1),belső logika (1),karizma (1),ügyfél (1),Gordon (1),játszmák (1),élet (1),metafora (1),delegálás (1),életvezetés (1)

Feedek