Főnök vagy Vezető?

A mai állandóan változó világban egy cég élére, vezetői pozíciókba kiválasztott emberek az egyik legfontosabb sikertényezőjét adhatják a szervezet jövőjének. Ha nem jó kapitány kerül a hajó fedélzetére, gyorsan úgy járhat, mint a Titanic. Két fő típus jelenhet meg a hierarchia tetején.   

coach coaching business coaching vállalat  vezetés irányítás

Ön Vezető vagy Főnök? Feltették már maguknak a kérdést? Mi a különbség köztük?

Nézzük tömören táblázatban az általános jellemzőket!

Főnök

Vezető

Nyomást gyakorol

Bátorít

Félelmet kelt

Ösztönöz

Hatalmat követel

Tisztelik a viselkedéséért

Szabályokat állít

Példa alapján vezet

Tudja, hogy kell csinálni

Mutatja, hogy kell csinálni

Felhasználja az embereket

Fejleszti az embereket

Parancsol

Kér

Azt mondja: „menj”!

Azt mondja: „menjünk!”

Azt mondja: „én”!

Azt mondja: „mi!”

Bizalmatlankodik

Bízik az embereiben

Kritizál

Támogat

Szeret beszélni

Inkább hallgat, figyel

Felügyel

Cél vezérli

Szervezeti zavarnál hibáztat

Segít elhárítani a zavart

Nem érdekli a beosztottak véleménye, és nem tűri a kritikát vezetői képességeiről

Érdekli mások véleménye, hogy látják, mint vezető

Alacsony érzelmi intelligencia

Magas érzelmi intelligencia

Bólogatnak neki a beosztottak

Kérdezhetnek tőle a beosztottak

Melyik oldal nyert az Önök esetében?  Elemezzünk pár fontos pontot!

Nyomásgyakorlás, félelemkeltés vs. Bátorítás, ösztönzés

coach coaching business coaching vállalat  vezetés irányítás

Szeretnek az emberek az Ön irányítása alatt dolgozni? Gyomorgörccsel vagy jó kedvvel mennek be dolgozni reggelente? Tévhit, hogy a nyomás alatt dolgozó ember jobban dolgozik, mint kiegyensúlyozottabb társai. Rövid időre talán igaz, de ez olyan, mint az autó motorja. Lehet magas fordulatszámon pörgetni, és gyorsabban fog hajtani, mint a többi járgány, de vajon melyik bírja hosszabb távon szerviz nélkül?! Bátorítsa, ösztönözze csapatát, és a hatékonyságuk rohamosan javulni fog.  Fejtse ki nekik, miért érdemes kiválóan dolgozniuk, találjon ki számukra elérhető, világos jutalmakat a jó munkáért cserébe! A dicséret, jó szó sok esetben többet számít, mint a pénz. Felejtse el az „ezért kapja a fizetését” vagy „örüljön, hogy van munkahelye” elcsépelt, hasztalan mondatokat! Ez nem viszi előre sem Önt, sem csapatát, sem a szervezetet.

Hatalmat követel vs. Tisztelik a viselkedéséért

A ranglétra tetején elvárja a neki járó hatalmat, erőt, tiszteletet csakis a pozíciójából fakadóan. Ez nem így működik.  Azt akarja, hogy elismerjék? Viselkedjen vezetőként, ne magas lóról beszéljen, legyen példakép minden téren, akire felnézhetnek. Azt akarja, hogy időben beérjenek dolgozni?  Érjen be Ön is, vagy előbb! Szeretne hatékony munkát látni? Milyen elérendő célokat, jutalmat állított fel számukra? Ön hogyan áll saját feladataihoz? Áthárítja másra vagy saját maga végzi el? Ugyanazt várja el a munkatársaitól, amit saját maga is megtesz a sikeres munkáért! Ha tisztes példát mutat, munkatársai is hasonlóképp fognak cselekedni. 

Tudja, hogy kell csinálni vs. Mutatja, hogy kell csinálni

Önben meg van a megfelelő tudás, meg kell, hogy legyen vezetőként. Át is tudja adni kollégáinak? Hatástöbbszörözést tud elérni, mindenkinek időt, energiát megtakarítva, aminek a végén eredményesebb szervezet fog kapni jutalmul. Tévhit az a félelem, ami a tudás átadással jár: „a pozíciómra fognak törni, nem leszek pótolhatatlan stb.” Ha megfelelően megosztja tudását, akkor kollégái a jövőben kérdések nélkül tudják gördülékenyen a felmerülő problémákat megoldani, és Ön több értékteremtő, stratégiai kérdéssel tud foglalkozni. Nem aprózódik el, a nagyobb tervek végrehajtására tud fókuszálni.  Nagyobb hatékonyság, több eredmény, ergo sikeresebb vezető válik Önből.

(F)elhasználja az embereket vs. Fejleszti az embereket 

coach coaching business coaching vállalat  vezetés irányítás

„Darab-darab, ha felmond ezer ember áll sorban a helyéért, senki nem pótolhatatlan.” Ismerős? A mai megváltozott munkaerőpiacon meg kell becsülni minden minőségi, már betanult munkavállalót, megszerzett tapasztalatukat. Tény, hogy senki sem pótolhatatlan, de amíg az új embert megtaláljuk, rengeteg energiát, pénzt és időt emészt fel a hiánya. Másrészt elég nagy ellentétet érzek, amikor egy munkáltató kész embereket keres, ezzel szemben keveset tud érte ajánlani, aminek sokszor az a vége, hogy azokat veszi fel, akik a minimális bérigénnyel beérik (általában pályakezdőket), akire hirtelen nagy nyomást helyez, és nem lesz vele elégedett, mert nincs elég tapasztalata, de képzést, tréninget nem tud számára biztosítani.  Hogy is van ez?

Egy jó vezető nem robotként tekint az emberre, járulékos veszteségre, hanem tudja, hogy a cég igazi értéke maga az emberi erőforrás, ezért folyamatosan karbantartja tudását, fejleszti képességeit, erősségeit.  A vezető elégedett, mert jó munkaerőre tud támaszkodni folyamatosan, a beosztott pedig boldog, mert megbecsülik és bíznak benne. Mindenki jól jár, és elégedett lesz!

Parancsol vs. Kér

Ön mikor végez el szívesebben egy feladatot, ha kérik rá vagy ellentmondást nem tűrően Önre parancsolnak? Az utóbbi az emberek többségéből természetes ellenállást vált ki, ezáltal csökkentve hatékonyságát. Érzik, hogy nem kíváncsiak a véleményükre, pedig lehet, hogy létezik jobb megoldás is, mint amit ukázban kapnak. Nem mindegy milyen szájízzel ugranak neki a rá váró munkának. Indítsa udvariasan és határozottan beosztottjait a sikeres munka felé vezető úton, és ha kérdésük, ötletük van, hallgassa meg javaslataikat!

„Menj!” vs. „Menjünk!”

Részt vesz a csapatmunkában vagy csak dirigálni tud? Lássunk egy ábrát! Magáért beszél!

coach coaching business coaching vállalat  vezetés irányítás

  

Bizalmatlankodik vs. Bízik az embereiben 

coach coaching business coaching vállalat  vezetés irányítás

Ön szerint melyik kolléga képesebb nagyobb teljesítményre? Akinek szabad kezet adnak, vagy akinek minden lépését figyelik, és megkérdőjelezik? Ha megbízik a beosztottak tudásában, megoldó készségükben, bízza rájuk nyugodt szívvel a feladatot. Ön választotta ki őket, biztosítsa számára a feltételeket az eredményes munkához. Persze ellenőriznie kell munkáját idődről-időre az eredmények érdekében, és elakadásoknál segítenie kell.  Ha nem megfelelő a kollégái felkészültsége, és nem tudja rájuk bízni a feladatot, lehet, hogy több képzésre és tréningre van szükségük! Keresse meg ennek okait, és tegyen megfelelő lépéseket, hogy olyan csapat vegye körül, akire mindig számíthat!

Kritizál vs. Támogat

coach coaching business coaching vállalat  vezetés irányítás

Tudja mi a különbség a destruktív és építő kritika között? Az egyikben ott a fejlődés kulcsa, míg a másik igen nagy teljesítménycsökkentő hatással rendelkezik. Mindenki hibázik, mindenki. Nincsenek tökéletes emberek, tökéletes helyzetek, tökéletes döntések. Csak az akkor rendelkezésre álló információk alapján akarják megoldani a felmerülő helyzeteket a maguk módján a lehető legjobban. Sokszor megesik, hogy utólag másképp cselekedtek volna, mert akkor már sokkal tisztábban látták a helyzet. Ezért kollégái nem optimális döntései esetén ne csak azt nézze mi volt a hiba, vizsgálja meg mit csinált jól, azt erősítse meg. Beszéljék át együtt, mit lehetne legközelebb alkalommal hatékonyabban tenni, mit tanultak a helyzetből.

Szeret beszélni vs. Inkább hallgat, figyel

Általában Ön beszél meetingeken vagy megkérdezi, meghallgatja mások véleményét, észrevételeit? Szokott figyelni, reagálni a jelekre, testbeszédre, amikor kollégái beszélnek Önhöz? Mit tesz, ha ellentmondást vél felfedezni a hallottak és a látottak között? Ne feledje, az adott területeken beosztottjai több információval rendelkeznek, mint Ön, tehát a megoldáshoz is több utat tudnak felfedezni. Az Ön dolga, hogy támogassa erőforrásokkal (eszközök, idő, anyagiak stb.), segítse munkájukat. Ehhez kérdezzen, érdeklődjön, miben tudja őket támogatni!

Zavarnál hibáztat vs. Segít elhárítani a zavart

Valami váratlan hiba ütötte fel a fejét a szervezeten belül? Megoldást keres vagy hibáztat? Ön szerint melyik a célravezetőbb? Első lépésben érdemes a megoldásra fókuszálni. Minden információt összegyűjteni, feladatot és reális határidőt adni a kompetens személyeknek, és nem árt némi bíztatás sem. Ha elhárította a hibát, le lehet szűrni a tanulságot, hogyan kivitelezné azt a projektet vagy feladatot a következő alkalommal. Süllyedő hajón hiába vonunk felelősségre embereket a lyuk foltozása helyett, mindenki ugyanott fogja végezni. Viselkedjen kapitány módjára!

Nem érdekli a beosztottak véleménye, és nem tűri a kritikát vezetői képességeiről vs. Érdekli mások véleménye, hogy látják, mint vezető

coach coaching business coaching vállalat  vezetés irányítás

Aki fejlődni akar vezetőként időként meg-megáll, hogy elemezze magát, tükröt tartson maga elé, miben fejlődhet, hol hibázott. Biztos, hogy bizonyos szituációkat jól kezelt, mit tenne másképp következő alkalommal? A beosztottak nagyon jó visszajelzéseket tudnak adni. Mi kell ehhez? Erős önkritika, fejlődni akarás. Hogyan kivitelezhető? Négyszemközt, papír alapon, névtelenül. Ahogy az adott helyzetben jobban megnyílnak a munkatársak. Fontos biztosítani őket, hogy ez semmilyen hátrányt nem jelent számukra, és ismertetni a célt, hogy minél jobb vezetővé váljon, kijavítsa hibáit, és ez által egy hatékonyabb csapatot tudjanak alkotni.

Alacsony érzelmi intelligencia vs. Magas érzelmi intelligencia

coach coaching business coaching vállalat  vezetés irányítás

A magas EQ-val rendelkező vezető nagyon hatékonyan tud irányítani, közbeavatkozni hirtelen változások esetén is. Érzi, felfogja kollégái érzelmi reakciót. Ellentétes metakommunikációs reakciójukat észreveszi, ha ellentétes azzal, amit mondanak, mint ahogy éreznek. A beszéd hangsúlya, a testbeszéd árulkodó jelei felett nem huny szemet, rákérdez a nyilvánvaló okokra.

A csapat tagjainak gondolkodását érzelmekkel segíti elő, dicsér, biztat, pozitívan vizionál. Egy jó szó, egy pozitív észrevétel többet ér minden pénzbeli bónusznál. Tudja kezelni a heves érzelmeket is. Konfliktus a beosztottak között? Nem azzal intézi el, hogy „oldjátok meg” vagy „hallgassatok”. Hanem mediátorként viselkedik, és segít elsimítani a nézeteltéréseket, feszültségeket, megszünteti a csapattagok közötti ellentéteket.

Bólogatnak neki a beosztottak vs. Kérdezhetnek tőle a csapat tagjai

Ha csak „bólogató Jánosok” veszik körbe a főnököt, az nem azért történik, mert mindig igaza van, és tökéletesen lát mindent. Hanem mert nem mernek szólni, még akkor sem, ha nem úgy látják a megoldandó problémát, helyzetet, mint ő. Egy vezetőnek nem az a dolga, hogy megmondja minden szituációban, hogyan kell megoldani a problémát. Az adott területet a kollégája valószínű jobban ismeri, tehát a megoldást is eredményesebben tudja tálalni ezüst tálcán. A vezető dolga ennek a támogatása, vagy a megoldási alternatívái közötti választás, és az ehhez szükséges erőforrások biztosítása. Legyen nyitott a többiek észrevételére, kérdéseire!

Ezek után melyik a szimpatikusabb? Válasszon!

coach coaching business coaching vállalat  vezetés irányítás

Simon István, Life és Business Coach

0 Tovább

Szokhatom másképp

A reggeli kávém sósra sikerült. Szerencsére meleg volt annyira, hogy nem döntöttem magamba, így nem is nyeltem le. Áldottam magam érte. Meg a kis kotyogóst is, hogy van még egy adagja. Boldogan töltöttem ki, ezúttal kissé több tejjel, hogy a hőmérséklete is optimálisabb legyen. Legnagyobb megdöbbenésemre, az is sós volt! Félálomban pontosan ugyanazt a folyamatot csináltam meg kétszer, és nem értettem, hogy miért ugyanaz a végeredmény.

Többnyire ébren is ezt csináljuk. Nekifutunk ugyanannak a dolognak vagy problémának pontosan ugyanúgy, mint korábban, és csodálkozunk, hogy nem működik. Jogos az érzés, hogy de hát én fektettem bele energiát, megpróbáltam, kérem szépen a jutalmamat! Sokszor csak eddig jutunk el. Esetleg újra megpróbáljuk (persze ugyanúgy), és még nagyobb a nem értés. Aztán mossuk kezeinket és feladjuk. Mi vagyunk az áldozatok, akik mindent megtettek, de hát sajnos ez van. Nekünk ez jutott. Így jártunk. Okoljuk a másikat, a sorsot, az Istent, a karmát, a világot, vagy bármit, bárkit, akik nem mi vagyunk. Vagy szerencsétlennek tituláljuk magunkat, és az önbántást választjuk önsajnálattal keverve. Nekem ez nem megy, alkalmatlan vagyok, béna vagyok, hogy cifrább szóval ne éljek. És mivel mindez vagyok, nem is kell semmit se csinálnom, hiszen hiábavaló. Na, bumm. Meg is van a mentségem.

De mi mást tehetnénk? Az első és legfontosabb, hogy tudatosítsuk, hogy ami történt, az ennek a folyamatnak az eredménye. Annak, amit és ahogyan csináltunk. Tehát részei még jók lehetnek, a szándék, az első lépések, vagy az utolsó. Csak így egyben nem oké. Nevezzük ezt analízisnek.

Szétcsavartam, vizet bele, aztán kávét, fel a tűzhelyre, lefőtt, csésze, kanál, cukor, tej. Miért sós??? Hiszen ugyanúgy készítettem, mint máskor! És el is jutottunk a következő lépésig, egy fontos kérdésig, amit érdemes feltenni magunknak:Tényleg? Biztos? Nem, sokszor nem biztos. Csak nagyon lassan esett le, hogy jelen esetben mi történt. Felcserélődött az egyébként pontosan ugyanolyan tartó, a cukor helyére valahogy a só került. Analízis, megkérdőjelezés pipa.

Újabb kérdés következik: Hogyan csinálhatom még? Így szoktam! És? Ahogy Rusznák Tamás mondta - aki egyike azoknak, akiktől a coachingot tanultam – SZOKHATOM MÁSKÉPP. Én nagyon megkedveltem ezt a kifejezést, mert kellően idétlen és bolondos ahhoz, hogy nálam bemenjen. És azért, mert nem azt mondja, hogy kell, hanem azt, hogy szabad. Dönthetek így, de nem muszáj. Viszont lehet. ☺️ Innen jött a blogom címe is, ezért lett lehetigyis.blog.hu. A fenti példánál maradva, mielőtt beleteszem, leellenőrizhetem, hogy valóban a cukor van –e a helyén. Vagy kereshetek neki másik polcot, távolabbit a sótól. Vagy áttehetem egy olyan edénybe, ami nem összekeverhető. A lényeg, hogy ha más eredményre vágyom, ha nem szeretném, hogy ugyanaz történjen, akkor mást kell csinálnom, mint eddig.

Persze a sós kávés eset nem fajsúlyos történés. De így működünk mindenben. Ugyanazokat a lépéseket ismételgetjük egy cél elérésének érdekében. Ugyanúgy akarunk átvinni valamit a főnökön. Ugyanúgy reagálunk, amikor a gyerekünk rossz jegyet kap, vagy kupis a szobája, és természetesen ő ugyanazt csinálja erre, amit szokott. Ugyanazt mondjuk el századjára is egy a párunkkal való vitában, és nem értjük, hogy miért nem fogja már fel, és miért nem csinálja végre úgy, ahogy szeretnénk. Ugyanúgy zajlik minden Karácsony, ugyanúgy elmegyünk az anyóshoz, ugyanúgy gyomoridegünk van végig, és ugyanúgy folyik a könnyünk a hazafelé úton, de ugyanúgy elmegyünk idén is, mert így szoktuk.

Apróbb jelentőségű dolgoknál könnyebb észrevenni ezt a fajta működésünket, és könnyebb javítani is. Érdemes, mert rutinná válhat. Nagyobbaknál nehezebb, nem jön a felismerés. Ha jön is, fogalmunk sincs, hogy hogyan lehetne nem így. Ilyenkor érdemes segítséget kérni. Mert ott van még az is, hogy amilyen gondolkodással létrehoztunk egy problémát, ugyanazzal a gondolkodással nem tudjuk megoldani. Hiszen a logikánk marad, természetes, hogy ugyanarra jutunk újra és újra. Nehéz rálátni reálisan, kívülről. Például ilyenkor segíthet egy coach. Eltávolít, kiemel, és végre látok. Másképpen. Ennek hatásaként a másfajta megoldás is bekúszik végre az agyamba. És mit ad Isten, más lesz a végeredmény is. Sokszor az áhított. De mindenképpen egy új, egy jobb. Szokhatjuk másképp. Változtatásra fel! J

Czirják Csilla színész, Life, - és Business coach írása

http://lehetigyis.blog.hu/

0 Tovább

Mi közöd hozzá?

Ez a tipikus kérdés fel szokott dühíteni? Belegondoltál már, hogy miért?

Két eset lehetséges:

  1. Ha egy hozzád közel álló ember reagál így, pedig olyan dolgokra kérdezel rá, ami téged is nagyban érint. Itt teljesen érthető, hogy nem esik jól, és tudni szeretnéd, amire rákérdeztél, hiszen ez a te életedet is befolyásolhatja.

 

  1. Ami érdekesebb eset, ha egy tőled távolabb álló ember mondja, például munkatárs, barát vagy barátnő ismerőse, egy teljesen idegen ember.

 

Utóbbi esetben miért érzed, hogy ez számodra sértő? Vagytok olyan viszonyban, hogy bármire rákérdezhetsz? Helyén való volt a kérdés?

Gondold magad az ő helyébe! Te szereted, ha mások mindent tudnak rólad vagy nagyon magánjellegű dologról akar többet tudni az illető? Meg akarod osztani az információt magadról minden esetben, hogy utána kéretlen tanácsokat, véleményeket hallgass, olyan emberektől, akik nem jártasak a témában, vagy nem ismernek téged?

Mindenkinek joga van a magánéletéhez, ami csakis kizárólag rá tartozik. Ha meg akarják veled osztani, meg fogják kérdezés nélkül is. Ha nem, akkor nem is tartozik rád, kár megsértődni. Maximum a megfogalmazás hathat nyersen.

De miért érzik sokan, hogy mindenkinek az életébe bele kell látniuk, mindent szükséges tudniuk?

Mindig is voltak, és lesznek is túl kíváncsi emberek természetükből adódóan, akik mindenki dolgába bele akarják ütni az orrukat. Tudnod kell kezelni őket, annyit ossz meg velük, amennyit szükségesnek érzel, ami rájuk tartozik. Ezt nagyon jó lehet kezelni udvarias módon is.Gondolj csak a túl kíváncsi szomszédokra vagy kollégákra! J

coach coaching önismeret life coaching

A másik ok a facebook, és minden fajta közösségi oldal berobbanásával kezdődhetett, ami után sokak élete egy nyilvános kirakat lett, egy „emberi akvárium”. Persze nem meglepő eredmény, ha valaki túl sok mindent megoszt a nagyvilággal, akkor kéretlen tanácsok, sajnálkozások, beszólások, vélemények tömkelegét fogja kapni. Miért csodálkoznak utána, ha nem mindenkinek tetszik, amit lát? Miért akar egyáltalán mindenkinek tetszeni? Van olyan ember a világon, aki mindenki más ízlésének megfelelne? Persze, hogy nincs.

Rengeteg ember azért akar sok mindent közvetíteni az életéről, mert teljesen bizonytalan önmagával szemben, érdekli, hogy látják mások, mert önmagáról nincs letisztult képe, görbe tükröt tart maga elé, vagy semmilyet, nem tudja, milyen irányba induljon el. És ezen a ponton sokan csapdába esnek. Mert mindenkinek nem tetszhet, amit látnak abban a pillanatban. Valakinek a piros a kedvenc színe valakinek a kék, valaki vegetáriánus, más meg húsevő. Nem vagyunk egyformák, és nem is leszünk soha. Elindul a huzavona, kinek a véleménye számít, kire hallgasson bizonyos dolgokban.

Ez a játék addig nem ér véget, amíg nem teszel rendet a fejedben. Tudd, mit akarsz, mit kell tenned, hogy elérd, és ne próbálj megfelelni másoknak, csakis saját magadnak. A te életedet neked kell élni, mások nem fogják megoldani a problémáidat. Ne hárítsd másra felelősséget saját életeddel kapcsolatban, és pláne ne add át az irányítást saját döntéseiddel kapcsolatban!

Persze az ember természetéből adódóan figyelmet akar, hogy valaki meghallgassa, támogassa. De a facebook-os figyelem, nem minőségi figyelem, nem értő hallgatása senkinek.

Ha támogatásra, értő figyelemre vágysz, ne a közösségi oldalak zavaros vízében keresd, hanem találd meg a megfelelő személyeket!

coach coaching önismeret life coaching

Első lépés a helyes önismeret

coach coaching önismeret life coaching

„Az önismeret, önmegismerés egy olyan önmagunkra irányuló lelki folyamat, amely során megismerjük személyiségünk tulajdonságait, képességeit, szándékait, érzelmeinket, gondolatainkat és mindezek együttes működését.

Az önmegismeréshez szükség van őszinteségre, hogy be tudjuk vallani magunknak azokat az igazságokat is, amelyek bevallása fájdalommal jár. Az önismereti folyamatot jó esetben önelfogadás követi.” (Wikipédia)

Kik segíthetnek az önismeretben?

Főleg a szűk környezeted, akikben feltétel nélkül megbízol, és tudod, hogy kérdésedre- milyen ember vagy valójában- őszintén fognak válaszolni, lehetőleg minél objektívebben. Itt szükség van részedről, egy erős önkritikára, elfogadásra, hogy ezeket a dolgokat, védekezés, magyarázkodás nélkül végighallgasd. Részükről pedig arra, hogy tényleg az igazat mondják, nem tartva attól, hogy téged megbántanak, mert megbeszéltétek, hogy ez segíti kellőképpen személyes fejlődésed. Az elhangzottakat érdemes példákkal alátámasztani.

 A hallott információkat dolgozd fel és emészd meg, hogy le tudd szűrni a konzekvenciát, miben szükséges változnod a célod eléréséhez, milyen emberré akarsz válni!

Emellett önismeretet egyedül is érdemes gyakorolni. Figyeld meg magad különböző helyzetekben, hogy viselkedsz, hogyan reagálsz bizonyos dolgokra, egy hirtelen bekövetkező eseményre vagy feladatokra. Mik a határaid, miben vagy jó és rossz? Jegyzetelj miket vettél észre, ezután fogalmazd meg, miben akarsz változni. Túl sokat káromkodsz, hamar kapod fel a vizet, túl gyorsan ítélkezel mások felett? Mit tehetsz a változásért? A folyamat lassú és hosszadalmas, kis lépésekből áll, de garantáltan megéri az eredmény.

Emellett rengeteg online önismereti tesztet is kitölthetsz az interneten, hivatalos oldalakon, amit ha lelkiismeretesen megteszel, jobban tisztábban leszel önmagaddal.  

Kinek a véleményét érdemes meghallgatni, kitől jön jól a segítség?

Ha tanácsot, véleményt szeretnél kapni, fontos kérdés, hogy kitől. Mindenképp attól, akinek sikerei vannak az adott területen, aki szakértő a témában. Persze vannak, akikre felnézel, akiket szeretsz, de ez nem jelenti azt, hogy az ő tudása mérvadó az érintett területen. Kezeld helyén az érzelmeket ezekben az esetekben, mert közel sem biztos, hogy a szülők, barátok szava hiteles lesz.

Hány embert hallasz BKV-s járműveken, utcán, kocsmában tanácsot adni olyan dolgokról, amiben nem jártas? Ha hitelt adsz minden ember szavának, egy idő után csak vakarod a fejed, hogy merre tovább, miután még legalább 3-4 delikvens adott neked ugyanilyen „szakértelemmel” ellentmondásos információkat. Tedd magad függetlenné a hozzá nem értők véleményétől!

coach coaching önismeret life coaching

Ne engedd, hogy más döntse el, neked mi jár az életben, mihez értesz, és mit szeretsz csinálni. Hallgass a belső hangra, légy önmagad és úgy tiszteld mások életét, ahogy a sajátodat!

            Simon István, Life Coach

0 Tovább

Elhízás – központi probléma, ok vagy következmény?

Dietetikusként gyakran keresnek meg emberek azzal a problémával, hogy szeretnének lefogyni. Ha csak a dietetikai oldalát nézném a dolognak, akkor máris megmondhatnám az egyszerű (-nek tűnő) megoldást: energiaszegény étrend + rendszeres fizikai aktivitás. Azonban mióta elvégeztem a life coach képzést egészen másként tekintek erre a helyzetre.

Nemrég elhatároztam, hogy felrajzolom az elhízás problémafáját, hisz ebből majd el tudom készíteni a megfelelő célfát. Persze minden eset más és más, de gondoltam, valami általános képet fel lehetne vázolni. Nos, rá kellett jönnöm, ez sokkal összetettebb kérdés, mint gondoltam.

Első körben az elhízást helyeztem el a fa törzsénél, vagyis ezt tekintettem központi problémának. Az okok közé felsoroltam például a túlevést, a rendszertelen étkezést és a mozgásszegény életmódot. Részproblémának vettem az inzulinrezisztenciát (az az állapot, amikor a szervezet ellenállóvá válik az inzulin hatásával szemben), és következményként az elhízással összefüggő betegségeket (pl. magas vérnyomás, ízületi fájdalmak, cukorbetegség), valamint az önértékelési zavarokat.

Aztán elbizonytalanodtam. Biztos, hogy az elhízás itt a központi probléma? Tudományos szempontból könnyen megkérdőjelezhető ez a struktúra. Vehetnénk például központi problémának az inulinrezisztenciát is, hisz sok esetben az áll a túlsúly kialakulása mögött. Ez esetben lehet, hogy az ok nem is életmód eredetű, hanem hormonális jellegű.

Ha az egyén szempontjából nézzük a helyzetet, szintén nagyon sokféle fát felrajzolhatunk. Lehetséges például, hogy valakinek nagyon stresszes az élete, és a feszültséget evéssel próbálja csökkenteni. Ez esetben okként szerepelhetnek a munkahelyi nehézségek, a rossz időbeosztás, valamint a párkapcsolati és családi konfliktusok. Mindezek hozzájárulnak a központi problémához, ami a túl stresszes élet. Ennek pedig következménye lehet a túlevés, ami elhízáshoz vezethet. Itt tehát az elhízás nem központi probléma, hanem következmény.

Egy másik eset lehet, amikor a központi probléma az önellátási képesség csökkenése. Főleg idős korban fordul elő, hogy az elhízás miatt olyan mozgásszervi betegségek alakulnak ki, melyek a korral járó kisebb teherbíráshoz hozzáadódva jelentősen beszűkíthetik az egyén önellátásra való képességét. Ennek következtében az illető másokra lesz utalva, nem képes egyedül közlekedni, ügyeket intézni vagy bevásárolni. Ez esetben tehát az elhízás a fa egyik gyökerét alkotja, vagyis okként szerepel.

Természetesen még ezeknél az eseteknél is több problémafa változatot lehetne felrajzolni, de a következtetés levonható: nem lehet általánosítani. Minden eset más és más. Attól még, hogy felületesen ismerünk egy problémát, nem biztos, hogy helyesen értékeljük az elemeit. A problémafa eszköze rendkívül hasznos, de helyesen egyedül az érintett személy tudja felrajzolni, mi csak segíthetünk neki, hogy több nézőpontból is meg tudja vizsgálni a helyzetét. Ha pedig van egy jó problémafánk, már nem lesz nehéz kidolgozni egy megfelelő célfát is, ami nagyban hozzájárulhat az ügyfél személyes fejlődéséhez.

 

Pődör-Novák Réka life coach írása

intuitivtaplalkozas.blog.hu

coach coaching life coaching fogyás technikák

0 Tovább

Motivációs együtthatók

Életünk során mindannyian voltunk már olyan helyzetben, hogy nagy teljesítményű állapotra kapcsolva oldottunk meg egy bizonyos szituációt. Ilyen esetben minden más felülíródik és csak egyetlen dologra koncentrálunk. Sokszor találkozhatunk a „nem gondolkodtam, csak cselekedtem” mondattal. Ugyanis a fókusz ilyenkor egyetlen kitüntetett pontra esik, nincs olyan külső körülmény ami kizökkentene ebből, szinte ösztönösen cselekszünk, és tesszük meg a szükséges lépéseket. Olyan aktív tudatállapotba kerülhetünk, hogy sokszor magunk is meglepődünk teljesítményünkön.

Sikerrel zárva a feladatot, nagy örömmel tudatosul az  „igen, én meg tudtam csinálni, képes vagyok rá” érzése, mely büszkeséggel és magabiztossággal tölt el. Agyunk teljesen más tudatszinten működünk ilyenkor az alapállapothoz képest. Ezen a szinten motiváltak vagyunk egy pontosan meghatározott cél érdekében. Azonban a  motiváltsági szint sokszor változik, ingadozhat, legrosszabb esetben meg is szűnhet, ami akár teljes burn out-hoz vezethet. Miért van az, hogy nagy célokról álmodozunk, minden vágyunk, hogy elérjük azt, de mégsem teszünk érte eleget, vagy semmit?

Ahhoz, hogy valamiben motivált legyél, elengedhetetlen a megfelelő cél, azonban mindehhez kellő önbizalommal is rendelkezni kell, mert ha belső monológod negatív, akkor az előbbi két tényező semmit nem ér. Az egyikből következik a másik! Hiszem, hogy minden ember olyan céllal születik erre a világra, hogy élete során felfedezze és kihasználja a benne lévő lehetőségeket. Nincs két egyforma ember, éppen ezért van mód arra, hogy kitűnj a többiek közül, hiszen mindenki másban jó. Azonban olyan világban élünk, melyben számos eszközzel irányítják figyelmünket/ tudatunkat, így elmegyünk saját tehetségünk mellett.  

Kényszert érzünk a megfelelésre, rajtunk a társadalmi nyomás és percről percre médiakommunikációs eszközökkel terelgetnek minket egy idegenek által meghatározott irányba. Szinte akaratlanul adjuk át életünk irányítását mások kezébe. A tudatos ember az, aki ennek ellen áll, vissza veszi az irányítást, kellő önbizalommal és megfelelő célokkal a motivációja végigkíséri ezen az úton és jut el az általa meghatározott helyre és válik sikeres, boldog és független emberré. Meg kell tanulnod szűrni az információkat. Tedd fel magadnak a kérdést: ez hasznos számomra, vagy „butít és nyomorba dönt”?

Sokan éreznek egy folyamatos belső feszültséget magukban, ami arra enged következtetni, hogy nem azt csinálják amit belső lényük diktálna. Ez zavart kelt a tudatban és önértékelési problémákhoz vezet. Egy ember mindig abban lesz a legjobb és legmotiváltabb, amire valójában született. A tehetség mindig megmutatkozik, de kell hogy erre nyitott legyél (önmagunk megismerésére) és ne hagyd, hogy bármi külső körülmény elvonja a figyelmed.

Ne add át életed kulcsát senki másnak, Te irányíts és hajtson az a tény, hogy „bennem is ott van az a plusz”. Ha életed jelenleg egy „nem tehetem meg” szakaszban van, akkor is elkezdhetsz várat építeni. A felesleges irányító impulzusokat zárd ki, és figyelmed egy jól meghatározott cél irányába állítsd. Írd össze, hogy miért érdemes elérned a kitűzött célt. Mit nyersz vele, ha teljesíted? Minden amit leírsz, motiválni fog! Ezzel elkezdheted előkészíteni a terepet és a téglákat szépen gondosan egymásra építeni, hogy elérd mindazt, amit elterveztél és átlépj saját világodba.

A motiváció szinten tatásához nagyon jó eszköz a napi szintű megerősítés. Minden reggel ébredés után, mikor még olyan tekintetben friss az agy, hogy nem ömlik ránk a rengeteg feladat és információ, szánj 5 percet a célodhoz vezető út átgondolására és leírására! Nap közben, ha úgy érezed, hogy valami elterelte a figyelmed, vedd elő a reggel leírtakat, olvasd át, és képzeld el, hogy milyen büszke leszel saját magadra, ha elérted azt a célt.

Érdemes legyen minden reggel felkelned, töltsd meg értékkel napjaidat és este lefekvéskor gondold át a napod, mi volt jó, min kellene esetleg javítani, holnap hogyan tovább. Soha ne aludj el bűntudattal. Ilyenkor vizsgáld meg a helyzetet több oldalról. Mit tehettem volna másképp? Ha most lennék abban a helyzetben, akkor most mit tennék? Legközelebb hogyan fogok viselkedni? Gondolatban válaszd ki a legjobb megoldást, pörgesd le ennek megfelelően a szituációt és legközelebb ilyen esetben, már fogod tudni, hogy mit kell tenned.

Bármi is legyen a célod a legapróbb dologtól a legnagyobbig, mindig az lebegjen a szemed előtt, hogy miért csinálod. Ilyen esetben nincs olyan körülmény ami lenullázná energiaszintedet. Szelektálj az információk között, valamint tanulj meg különbséget tenni a tények és vélemények között. A vélemények nagy terelők, tényekre alapozz!

Légy szabad ember = Te irányíts!

 

Homonnai Henrietta

0 Tovább

Egy coaching támogatású anyaklub tapasztalatai

Manapság egyre többször találkozni konkrét célcsoportokra specializálódott coachokkal.

Én az édesanyákkal, szűkebben véve a kisgyermekes anyukákkal foglalkozom.

A coaching praxisom háttere a gyerekzsivaj blog, ami a Facebookon másfél év alatt több mint négyezer követőt ért el.

Magam is háromgyermekes édesanya vagyok, a saját tapasztalataim alapján, valamint a gyerekzsivaj közösségéből érkező kérdések, visszajelzések által, az anyai lét mindennapos kihívásait és vívódásait látva kezdtem el foglalkozni az anyacoachinggal, hogy ne csak gyakorló anyaként, hanem szakemberként is tudjak segíteni gyerekzsivajos anyatársaimon.

Az anyacoaching, egy szenzitív „műfaj”, hiszen amíg a munkánkat letehetjük, amikor a munkaidőnk véget ér, az anyaságot nem kapcsolhatjuk ki tetszésünk szerint, nem lehet csak úgy hátat fordítani és megszökni a problémák elől. Munkahelyet válthat az ember, de gyereket, családot....? Ugye?

Nincsenek hétvégék, nincsenek szünnapok. Ha valaki anya, akkor állandóan anya. És emellett persze szeretne  jó társ, gondos háziasszony, megértő barátnő, megbízható munkaerő is maradni és vágyik arra, hogy néha lehessen pusztán önmaga a saját igényei és kedve szerint.

Kisgyermekes édesanyákat coacholni igazi kihívás, hiszen még az életszerepek közt sokszor elveszve, gyakran súlyos időzavarral küzdve és fáradtan sem szívesen ismeri be azt valaki (sem magának, a külvilágnak meg pláne nem), hogy nem tud helytállni élete talán legfontosabb, leginkább vágyott szerepében: édesanyaként.

De én szeretem a kihívásokat és hiszek az anyacoachingban!

Ezért törekszem arra, hogy minél több édesanyához eljusson például az az üzenet, hogy egy nehézség, elakadás felismerésének nem feltétlenül a tagadást, a fej homokba dugását kell maga után vonnia, hanem igenis van lehetőség segítséget kérni és igénybe venni, teszem azt egy anyacoachtól!

Hogy miben is tud segíteni egy anyacoach?

Bármely, a life coachingban ismert problémakör természetszerűleg felmerülhet egy édesanyánál is, de megjelennek speciálisan a várandóssággal a szüléssel, gyermekneveléssel, magával az anyaszereppel kapcsolatos elakadások, problémák is.

A teljesség igény enélkül ilyen területek pl.

  • nehéz élethelyzetek megoldása,
  • konfliktusok feloldása,
  • elakadások feloldása,
  • problémamegoldás javítása,
  • változásokhoz való sikeres alkalmazkodás,
  • veszteségek kezelése,
  • az életszerepek közötti egyensúly megtalálása (anya, társ, önmaga),
  • önértékelés javítása,
  • stresszkezelés,
  • békés önérvényesítés fejlesztése,
  • hatékony időgazdálkodás kialakítása,
  • párkapcsolat javítása,
  • egyéb társas kapcsolatok javítása,
  • szülés utáni énkép és testkép elfogadása

Jelenleg egyéni konzultáción és csoportos coachinggal segítem az édesanyákat, valamint havi rendszerességgel ingyenes coaching támogatású anyaklubot tartok a gyerekzsivaj közösségéből érkező édesanyáknak.

Az anyaklub egy félig strukturált, irányított beszélgetés, hiszen egy meghatározott témakört járunk körbe megosztva egymással a gyakorlatban bevált egyéni megoldásokat is, mely inspirálólag hat a csoportban résztvevő többi édesanyára is.

A legutóbbi anyaklubon a témánk a „Hatékony időgazdálkodás kisgyermek mellett: Lehetetlen vagy csak szervezés kérdése? - címet kapta.

Most a találkozó tapasztalatait osztom meg néhány gondolatban.

  • Anyaklubozni gyerekekkel is lehet, hiszen két anyuka elhozta babáját is az összejövetelre. A gyermek tehát nem lehet kifogás, ha egy édesanya szeretne kimozdulni.
  • Az egyik anyuka Pilisvörösvárról érkezett (az anyaklub a XI-XII. kerület határán van). Ezért ahogy a gyerkőc, úgy a távolság sem lehet kifogás, hogy egy édesanya elmenjen valahova, pusztán a maga örömére, a saját kedvére, ha valami érdekli vagy valami fontos a számára! És egy újabb időzsonglőrködési megoldás: kellemest a hasznossal: anyaklub és hivatalos ügyek intézése jól megfér egymással egy és ugyanazon napon.
  • Már a beszélgetés elején gyakorlatilag a bemutatkozásoknál elhangzott egy nagyon lényeges kulcsmondat az egyik résztvevő szájából: “úgy érzem, ha én jól vagyok, akkor az időgazdálkodás is jobban megy”.
  • Ez egy nagyon fontos gondolat és ez az, amire az általam képviselt anyacoaching szellemisége is épül: ha anya rendben van (itt és ebben az értelemben leginkább lelkileg), akkor a család is rendben van!
  • Egy másik érdekes felvetés (és ez már egyéni konzultáción is visszaköszönt), hogy időgazdálkodási problémát jelenthet bizony az is, ha nem az az alaphelyzet, mint a legtöbb családnál, hogy anyuka egyedül van otthon a kicsivel egész nap, hanem pont az okoz gondot, hogy nincs egyedül. Az otthonról dolgozó férj sokszor “akadályozza” anyukát, hogy saját ütemében végezze a napi teendőit. Így egy kicsit helyére kell tenni a dolgokat, hogy a férj folyamatos jelenléte mellett is tudja tartani az anyuka a saját maga számára kényelmes menetrendet. Ehhez természetesen nyílt és egyértelmű kommunikációra van szükség az érintettek között, de ahogy az anyaklubban is elhangzott, megfelelő hozzáállással kezelhető az ilyen helyzet is.
  • Az is hasznos tapasztalat, hogy bizony nem kell mindent a gyermek alvásidejére időzíteni, végigporszívózni a lakást ugyebár biztos nem tud az ember alvó csecsemő mellett. Itt elő is jött a hordozók dicsérete -főzni, mosogatni, porszívózni szuperul lehet pl. háton hordozott apróságokkal.
  • Akik pedig egyedül vannak otthon, felismerik az időbeosztás feletti döntés szabadságát. Egy otthon lévő anya a maga ura, a maga főnöke. Ő dönti el, hogy mit mikor csinál ismerve kisgyermeke napirendjét, hogy a kicsi mikor alszik, mit tud csak az alvásidejében elvégezni és mit akkor is, ha épp ébren van a baba, mellette, esetleg nagyobbacska korban már vele együtt. Ez vonatkozik főzésre, takarításra egyaránt.
  • A napirend kapcsán szóba került, hogy bár jó mankó a mindennapokhoz, görcsösen ragaszkodni hozzá nem szabad és nem is kell. Első gyermekes anyukaként talán hajlamosabbak vagyunk jobban rágörcsölni bizonyos dolgokra, de ahogy az egyik résztvevőnk mesélte, Ő “teljesen lazának” érezte magát már az első csöppség megszületésekor is, ezt még a nagyszülők is megjegyezték.
  • A gyerekekkel közös reggeli készülődés, oviba indulás kapcsán jól működő gyakorlat az, ha előbb a kötelező körökön esünk túl, úgy mint öltözés, reggeli és ha marad még idő, akkor játszhatnak indulás előtt a lurkók. Így kivédhető, hogy reggel fél nyolckor még pizsamában párnacsatázzanak bőszen a gyerekek, miközben már pont menni kéne. Ráadásul kiváló motiváció számukra, hogy ha gyorsan felöltöznek és bekapnak pár falatot, akkor még tudnak kicsit játszani indulás előtt. Rajtuk áll….
  • Tervezés-szervezés, de hogyan is? Nem árt leírni a programokat, a bevásárolnivalót, a heti menüt stb. Az ember feje nem káptalan, s ugye a napi rohamban képtelenség mindent észben tartani. Hogy ne maradjon le semmi fontos, használjunk listákat, naptárat (kézi vésetű vagy digitális épp úgy megfelel, ki mit szeret!)  

Az időgazdálkodási kihívások lépten-nyomon visszaköszönnek az édesanyákkal történő coaching beszélgetések során is, ezért mind egyénileg, mind csoportban rendkívül hálás téma az anyukák time management-re vonatkozó ismereteinek felmérése, szélesítése és más anyukák bevált gyakorlatainak bemutatása is.

Mert ugyan mindenki keresi a saját egyénre szabott megoldását, de ötleteket azért meríthetünk egymás működő mechanizmusaiból, napi rutinjaiból is!

dr. Domokos Katalin
30/553-0709


e-mail: coaching@gyerekzsivaj.co.hu

http://gyerekzsivaj.co.hu/

0 Tovább

Életed pénzügyi tervezése

A pénz jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is.” - Woody Allen

coach coaching pénz tervezés proaktivitás

Persze-persze, elcsépelt téma, és mindenki profi a témában, senkinek nincsenek pénzügyi nehézségei, de azért mégis írnék pár gondolatot erről a témáról.  J

A pénzről való viszonyról nem szeretnék most részletesebben írni, de abban megegyezhetünk, hogy fontos mindenki számára. Ebből veszel ételt, fizeted a költségeidet, meglepheted szeretteidet egy ajándékkal, adományozhatsz, jó ügyeket szolgálhatsz. Persze nem mindent vehetsz pénzért, de hozzájárul egy kiegyensúlyozottabb élethez. 

Te teljesen átlátod a költségeidet, bevételi forrásaidat, megtakarítási lehetőségeidet? Készítettél már magadnak havi, évi pénzügyi kimutatást, hogy tisztán lásd a helyzeted, vagy teljesen spontán döntesz a kiadásaidról? Úgy érzed nincs rá szükséged? 

Készítettem egy mintát Excel-ben, ami bárkinek jó alapot nyújthat, de ezt bővítheted szabadon. Azért hasznos így elkészíteni, mert bármikor javíthatod, módosíthatod az adatokat, ha képleteket szúrsz be, azonnal eredményeket kapsz a számológép pötyögése nélkül, de ha papírlapon szeretsz dolgozni ugyanúgy hasznos, csak kicsit időigényesebb. Lássuk!

coach coaching pénz tervezés proaktivitás

Kiadások

coach coaching pénz tervezés proaktivitás

Ha most hirtelen megkérdeznélek mennyi a havi összes költséged, tudnál rá válaszolni? Végig gondoltad már, hogy az előtted lévő hónapban mi vár Rád? Tényleg belefér az az új telefon, ruha vagy utazás?

Nézzük tételesen!

  • Fix költségek

Minden esetben vannak kiadásaid, amik hónapról hónapra jelentkeznek. Ilyen lehet a hitel törlesztőrészlete, biztosítás, lakhatás, rezsi költségek. Érdemes ezeket összeszámolnod, hogy tudd havi szinten mi az a pontos összeg, ami biztosan elmegy a bevételeidből, és hogy mennyi marad az egyebekre. A táblázatban felsoroltam a főbb típusokat, nem szorul magyarázatra. Egy sima lakást vettem alapul, de nyilván egy háznál több dolog jelentkezhet még.

  • Változó költségek

Vár rád a hónapban olyan dolgok vásárlása, amire nem mindig kell költened? Felújítandó ruhatár, kozmetikus, szeretnél esetleg kicsit lazítani egy wellnessben vagy jó hangulatú koncerten? Számoltál velük vagy, ahogy esik, úgy puffan? Persze nem kell rágörcsölni, hogy az a sör vagy koktél belefér-e, itt most az a cél, hogy tervezzük a hónap elején, hogy nagyságrendileg mire tudunk költeni. Inkább számolj többet, mint kevesebbet, maximum kellemes meglepetésben lesz részed a malacpersely kinyitásánál. J     

  • Váratlan költségek

Mindenki életében előfordulnak elkerülhetetlen, nem várt kiadások. Neked is fog! Fogorvos, baleset, elromlik egy műszaki cikk a lakásban, vagy javítani kell valamit a házon stb. Érdemes erre számolni egy költséget, hogy felkészültek legyünk, ha beüt a baj. Hogyan számold ki? A javaslatom, hogy vizsgáld meg az utóbbi évedet, milyen „meglepetések” értek. Oszd el 12-vel, és számolj belőle egy havi átlagot. Ez egy jó kiindulópont lesz számodra.

 Bevételek

coach coaching pénz tervezés proaktivitás

A legfőbb bevételed általában az állásból vagy vállalkozásból szerzett jövedelem. Az állás elég standard általában, kivéve a jutalékos rendszerben dolgozókat. A vállalkozók sem számíthatnak minden hónapban ugyanannyi pénzre, de ha elég nagy mintát vesznek alapul, akkor egy átlagot véve kiszámolható. Van esetleg befektetésed, passzív jövedelmed vagy mellékállásod? Ha igen, az remek, ha nincs, törekedj rá!   

Megtakarítás

coach coaching pénz tervezés proaktivitás

Miért fontos, hogy legyen félretett pénzed? Váratlan munkahelymegszűnés, egészségügyi probléma, vagy hirtelen kár az ingatlanodban. Fel kell készülnöd a nagyobb volumenű pénzkiadásra, ha beüt a baj, ne legyenek napi gondjaid. Persze tudom, rengeteg biztosítás van a piacon, de ez a félretett összeg biztonságérzetet ad, nem lógsz a levegőben, nem kell senkitől kölcsönkérned, és azonnal hozzáférhető. Érdemes annyit összegyűjtened, hogy 5-6 hónapig meg tudj élni gondtalanul. Ez alatt tudsz új munkahelyet szerezni, rendezni soraidat, bármilyen probléma is ütötte fel a fejét. 

A megtakarítás könnyen kiszámolható: BEVÉTEL mínusz KÖLTSÉGEK. Tiszta sor!

Ebből könnyen láthatod, mennyi marad a kasszádban havi, éves szinten. Gyűjtesz valamire, vagy régóta vágysz egy külföldi nyaralásra? Tisztában voltál vele eddig, hogy mennyi idő összeszedni rá a pénzt, vagy majd lesz valami alapon nem gondoltad végig, mert úgyis belefér? Ezzel az egyszerű matekkal tisztábban fogod látni, mikor érheted el!

Ha be akarod magad biztosítani, hogy megtakarításodat tényleg arra akarod elkölteni, amire tervezted, nyiss egy külön számlát, és utald rá az erre szánt összeget minden hónap elején vagy végén. Ezt ma már díjmentesen megteheted rengeteg banknál.

Mit tegyél, ha nincs megtakarításod? Hogy érheted el? Nos, ez egy következő cikk témája lesz.

Kívánok bőséges jövőt!

„Pénzért nem lehet boldogságot venni, de ahhoz azért hozzásegít, hogy a legjobb helyeken hajszoljuk.”- David Biggs

coach coaching pénz tervezés proaktivitás

Simon István, Life Coach

0 Tovább

Aki kérdez, az irányít „…hogy eljusson oda, ahová még ember nem merészkedett.”

A legegyszerűbb módja, hogy kiderítsük pontosan mi is jár egy másik személy fejében az, ha kérdéseket teszünk fel neki. Gyermekkorunkban megtanultuk, ha kapunk egy kérdést, arra válasszal reagálunk. Egy kérdés célja nem más, mint információszerzés. Azonban sok esetben mégis akadályba ütközhetünk pl. ha az adott személy nem akarja előttünk feltárni lapjait. Ilyen esetben meg kell tudnunk állapítani, hogy a kapott válasz kifogás, vagy ellenvetés. Még mielőtt ebbe belemennénk, nézzük meg, hogy milyen vázra építsük kérdéseinket…

Korábbi cikkemben (Az értékesítés belső játéka, avagy hogyan készüljünk fel fejben egy tárgyalásra) volt szó a célok fontosságáról. Ezt itt is tartsuk szem előtt! Legyünk tisztában azzal, hogy Mi mit is akarunk partnerünktől megtudni és a kapott információt mire szeretnénk használni. Ha a cél nincs pontosan meghatározva (miért kérdezünk, mire vagyunk kíváncsiak), akkor hasztalan válaszok fognak érkezni légből kapott kérdéseinkre. Éppen ezért egy fonalra fűzzük fel kérdéseinket. Képzeljük el ezt úgy, mintha egy  fal előtt állnánk, ami mindenfélével tele van rajzolva, képek is lógnak rajta  és mindez egy ajtót takar. Ha megtaláltuk az ajtót, ki kell nyitnunk és át kell mennünk a másik oldalra, ahhoz hogy megtudjuk mi van a fal mögött. Ebből  kiindulva ha betekintést akarunk nyerni egy másik személy elméjébe, akkor a kiinduló kérdésünket meggyőző követő kérdésekkel támogassuk meg. Sokan bizonyos szituációkat egy nagy szétválaszthatatlan tömbként kezelnek, ennek megbontására használjuk a követő kérdéseket.

Mindebből megállapítható, hogy a kérdéseknek egy bizonyos mintát kell követnie:

Mindig nyitott kérdésekkel kezdjünk, hiszen ezek  gondolkodásra késztetik partnerünket és várhatóan több mondatos választ kapunk, melyben freudi elszólások lehetnek! A kérdéseket kezdjük így: Miért…? Hogyan…? Milyen…? Kifejtené…? Elmondaná…? Hogy érti?. Az értő figyelem elengedhetetlen eszközünk az összefoglalásokkal együtt. Zárjuk ki agyunkból az összes zavaró tényezőt és minden érzékszervünkkel hangolódjunk a velünk szemben lévő személyre, testbeszédünkkel felé fordulva is jelezzük, hogy figyelmünk csak az övé.  Időnként foglaljuk össze az elhangzottakat. „Ha jól értem…” mindezzel visszajelzést adunk, hogy jelen vagyunk a beszélgetésben és figyelünk rá. A kérdéseinknek legyen iránya is. Az NLP három irányt határoz meg: felfelé, lefelé és az oldalirányba mozgást. Felfelé az általános dolgok felé kérdezünk míg lefelé a részletekbe megyünk bele, oldalirányba haladásnál pedig megtudhatjuk, hogy mik a partnerünk kritériumai, elvei. Tehát a kérdések az általánostól a konkrétumok irányába haladnak. A konkrét kérdésekre általában igen, nem válaszok érkeznek. Ezeket zárt kérdéseknek nevezzük, melyeket az alábbi kérdőszavakkal használhatunk: Ki…? Mikor…? Hol…? Melyik…? Szokott…? Van…?

coach coaching kérdezéstechnikaÁltalános kérdéseket követően (ha átjutottunk az ajtón akkor „körbenézünk mit is látunk” tehát…) tudjuk meg, hogy mik beszélgető társunk kritériumai, elvei,  majd haladjunk a részletek feltárásával (mindvégig nyitott kérdéseket használjunk)  a konkrétumok felé (ahol már a zárt kérdéseket alkalmazzuk).                    

Kérdéseink legyenek kreatívak, színesek mégis elgondolkodtatók és mélyretekintőek. Nézzük, milyen eszközök állnak rendelkezésünkre, hogy elérjük e célunkat:

Kérdezzünk képletesen, használjunk metaforákat! A metafora használata közvetett kommunikáció, ugyanis visszhangot kelt a tudattalanban. A metafora olyan alkotás mint a zeneszerzés, hiszen hatása azonos a zene hatásával egyenesen a tudattalanhoz jut, a bal agyfélteke semmit sem ért belőle. Alapvető emberi tulajdonság, hogy mindennek jelentést akarunk adni, ha mégsem sikerül megfogalmazni, akkor azonosítjuk akár hasonlítjuk valamivel közös tulajdonságaik miatt. Ezek a szimbólumok annyira egyértelműek nekünk, hogy gondolkodás nélkül használjuk őket pl. „válaszúthoz érkeztünk”, „ fel vagyok dobva”, „lógatja az orrát”. Metaforákkal megtudhatjuk, hogy hogyan dolgozik a másik fél tudatalattija, azaz mire épül gondolkodása, viselkedése és érzelmei. Ráadásul ezen eszköz használatával segíthetünk partnerünknek felülvizsgálni gondolatait. Ugye mennyivel szebben hangzik a könnyű vagy tiszta szívvel csinálni valamit kifejezés, a sziklaként nehezedik ránk helyett? Ezzel teljesen más megvilágítást kaphatnak gondolataink. A metafora ereje pontosan ebben rejlik. Találó metafora-kérdésekkel elérhetjük, hogy a másik fél (vagy mi magunk is?) a lineáris gondolkodás helyett egészen más szemszögből lássa helyzetét. A metafora kikövezett út az ötletgazdag kérdések felé.                            

   „Önmagában semmi sem jó vagy rossz, a gondolkodás teszi azzá.”

William Shakespeare

Meggyőződések hallatán („én alapvetően ilyen ember vagyok”, „mindig nagyon pesszimista vagyok”, „velem minden alkalommal ez történik”) érdemes átkeretező kérdéseket használni, melyek segítenek az összefüggéseket pozitív fényben feltüntetni. Sokszor szükség van teljesen más nézőpontra. Ilyenkor jönnek jól a cirkuláris kérdések, melyek az adott személy környezetében élők véleményét feszegetik. Hipotetikus kérdésekkel átkalauzolhatunk bárkit egy képzeletbeli más világba, hiszen ezek a kérdések, gyakran nagyon ötletes feltevésből indulnak ki, ami új gondolati távlatokat nyithat meg. Olykor érzelmekre ható kérdéseket teszünk fel, azonban van helyzet mikor pontosítanunk kell. Eszköztárunkból számos kérdéstípus húzható még elő, (a cikk rövid terjedelme miatt itt nincs lehetőség ezeket részletesen átvenni) ehhez ad ötleteket és mesteri példákat Martin Wehrle 500 legjobb coaching-kérdés című könyve.

Tárgyalások során gyakran kaphatunk válaszként kifogást vagy ellenvetést. További kérdésekkel kideríthető, hogy melyikkel van dolgunk. Azonban, ha az eddig átbeszélteket megfelelően alkalmaztuk, akkor a tárgyalás ezen pontján már sok információval rendelkezünk az illető személyről, melyek segítségünkre lehetnek e helyzet megoldásában. Bármely kérdéstípus jó lehet, ha a mögöttes dolgok kiderítésére szolgálnak. Ha végképp elveszettnek érezzük magunkat, a …hogy érti…? mentőöv kérdés sok esetben jól használható.

Ha megtanulunk helyesen kérdezni, akkor a Mi kezünkben van az irányítás. Használjuk a kérdéseket a másik fél tiszteletteljes megismerésére. Fordítsuk meg a helyzetet. Egy másik személy őszinte érdeklődéssel fordul felénk. Legyen szó bármilyen témáról, mi készségesen válaszolunk, hiszen minden kérdésében ott van a tiszta kíváncsiság. Egy ilyen ember előtt szívesen beszélünk bármiről, társaságát kellemesnek érezzük. Nos! Mi lenne ha, Mi lennénk a kérdező helyében és válnánk a kérdések mesterévé, azért, mert a megismerés „a legmélyebb emberi örömök egyike”…?!

Homonnai Henrietta Business Coach

0 Tovább

Őszintén az őszinteségről

coach coaching őszinteség

Találós kérdés, bár a cím elolvasása után nem nehéz megválaszolni. Mi az, amire mindenki vágyik, de nagyon kevesen élnek vele? Természetesen az ŐSZINTESÉG!

Nagyon velős téma, több száz oldal is kevés a feldolgozásához, de szeretném a blog formát megtartva tömören leírni a véleményemet.

A nehezebb kérdések a témához kapcsolódóan, hogy miért és mikor érdemes élni vele? Kivel szemben legyünk azok, és miért hasznos számunkra?

Kinek mit jelent, hogy tudnád megfogalmazni?

A Wikipédiát idézve találtam egy jó leírást:

Egyszerűen megfogalmazva az őszinteség annyit tesz, hogy mindent úgy adunk elő, ahogyan azt valóban hisszük is. Saját vágyaink, indítékaink és belső valóságunk önmagunkkal szembeni őszinte elismerése, éppúgy ide tartozik, ahogy a másokkal szemben tanúsított őszinteség is.”

Tehát kimondjuk azt, amit hiszünk, amit gondolunk, és mindenféle félelemtől nem tartva ezt mások felé képesek vagyunk kommunikálni, anélkül hogy megijednénk, hogy emiatt nem fogadnak el, vagy a vélemény különbözés miatt kisebb vita, diskurzus alakul ki.  Magyarul felvállaljuk magunkat, nem játszunk szerepet, nem keveredünk saját megmásításunk hálójába, nem okozunk magunknak belső görcsöket, egyszerűbbé, kiegyensúlyozottabbá, boldogabbá tesszük életünket. Milyen egyszerűen hangzik, nem igaz? Mégis mi gátolja meg a többséget, hogy éljen ezzel a lehetőséggel?

Az egyik válasz ez lehet:

„Az őszinteség néha nagyon tud fájni - de a fájdalom a fejlődés velejárója.” - Csernus Imre

Nézzük a következő élethelyzeteket, ahol fontos szerepet játszik az őszinteség, vagy annak hiánya.

Munkahelyen

Napunk legnagyobb részét itt töltjük általában, és a legtöbb új emberrel az életünkben is itt kerülünk kapcsolatba.

Nézzük a munkahelyi első belépőnket, az állásinterjút. Őszinték szoktunk lenni, vagy egy olyan képet festünk le magunkról, aminek a fele sem igaz, hogy felvegyenek bennünket? Én személy szerint az elsőnek vagyok híve, hiszen ha nyíltan elmondjuk tapasztalatainkat, leírjuk személyiségünket, tudni fogják, hogy mi vagyunk azok az emberek, akiket keresnek vagy sem. Ezzel mi is nyerünk, mert nem fogják két hetes munkaviszony után az asztalunkra tenni az elbocsátó levelet, és ők is jól járnak, mert időt nem húzva tudják a pozíciót olyan személynek adni, aki erre alkalmas. Persze ehhez a munkáltató őszintesége is szükségeltetik az adott állással kapcsolatban, tisztán elmondják, mire számíthatunk, ha elvállaljuk az állást, megbízatást.

A pozíció elnyerése után 8-9 órát töltünk emberekkel, akikkel, idővel meg fogjuk osztani magánéletünket, személyes élményeinket, néha még barátságok is kialakulhatnak. Hogy érdemes kommunikálni velük? A véleményem az, hogy teljesen helyzet- és személyfüggő. Bármennyire is optimista vagyok, a munkahelyek többsége nem az a terep, ahol a teljes őszintésséggel célt érhetünk sajnos… Neked kell megválasztanod, kivel, milyen szinten osztod meg életed momentumait. Nem mindenki olyan beállítottságú (olvasóimat ismerve, becsületes, őszinte, jó értékrenddel rendelkező) mint te. Visszaélhetnek sajnos a rólad megszerzett információkkal, érdemes tehát vigyázni, szűrni. Hagyj időt az emberek megismerésének, hogy tudd, kitől mire számíthatsz. Akklimatizálódj, figyeld meg a környezeted részletesen.

coach coaching őszinteség

A munkahelyi problémák, szituációk megoldásában viszont teljesen helyénvaló az őszinte kommunikáció. Legyen szó egy projektről, műszaki feladatról, munkaerő felvételről. Ha elbeszélnek egymás mellett az illetékes terület vezetői, dolgozói, nem lehet hatékony megoldást sem találni. Célravezető az adott szituáció minden részletét tisztázni, felmérni, ötleteket gyártani (brainstorming), megvitatni, értékelni, dönteni, akciótervet készíteni, bevezetni, ellenőrizni. Sikeres kommunikáció = sikeres csapatmunka.

coach coaching őszinteség

Házasságban, párkapcsolatban

coach coaching őszinteség

A válások számának növekedésével úgy érzem a házasságon belüli őszinteségről is van mit tanulni, van hova fejlődni. Ha nincs őszinteség, nincs problémamegoldás sem. És a megoldatlan problémák száma csak nő az idő előrehaladtával.  És mi a vége? Az egyik fél besokall, és megteszi a lépéseket a házasság, kapcsolat befejezése érdekében, és széttárt karokkal hónapig merengenek, hogy mit ronthattak el, majd belevágnak egy új kapcsolatba, de ugyanazokkal a módszerekkel ugyanaz az eredmény fog bekövetkezni.

Mindig kényes téma a pároddal szembeni őszinteség, de a kapcsolatotokról van szó, mi lehet ennél fontosabb?! Mit jelent számodra egy jól működő kapcsolat? Mik a fontos dolgok, mit vársz el a másiktól? Elmered neki mondani, vagy halogatjátok? Hosszútávon gondolkoztok?

Ha komoly és kiegyensúlyozott kapcsolatban tervezitek el jövőtöket, nem tudjátok és nem is érdemes elkerülni a beszélgetéseket, amik arra vonatkoznak, hogy merre tartotok, hogyan képzelitek el a továbbiakat. És ilyenkor mondd ki, amit tényleg gondolsz, és nem érdemes azon „agyalnod”, hogy ha nem azt közlöd a másikkal, amit a másik hallani szeretne, akkor esetleg elhagy. Ha így is van, valószínű nem egymást keresitek, csak egymás idejét húzzátok, és elódázzátok az elkerülhetetlent. Időben kell tisztázni, hogy mit keresel a másikban, őszintén magadba nézni, hogy tudod-e azt nyújtani a párodnak, amire vágyik, és nem egy szerepet játszol el, képes vagy-e azokon a dolgokon változtatni, ami zavarja, anélkül hogy elveszítenéd a személyiséged. Ezek a beszélgetések előre viszik az életed menetét, és egy jó nagy lépést teszel a boldogságotok felé vezető úton.

Persze ha ruháról és sminkről vagy arról van szó, hogy ki a legszebb a társaságban néha egy-egy füllentés nem árthat. ;-)

„A boldogság az, tudják, amikor sugárzik az emberről az érzés: hogy jól van. A boldogság üt. De ez a hosszú folyamat, amíg a titokból, az elhallgatásból őszinteség lesz, és lassan szembenézek mindazzal, ami fáj. Ez aztán hatással lesz az egész életemre, és akkor eljön az az időszak, amikor nem csak látszatember leszek, hanem hiszek majd önmagamban, tehát lesz önbizalmam. Vagyis a boldogságukat kockáztatják mindazok, akik az elhallgatást választják.”- Csernus Imre

Gyerekekkel szemben

coach coaching őszinteség

Egy őszintétlen kapcsolatban született gyermekek mit fognak tanulni a szüleiktől? Többek közt felesleges játszmázás, hazugságok gyártása, elfojtás, ferdítés, önmaguk becsapása, értéktelen kapcsolatok kialakítása, és a sort hosszan lehetne folytatni. Ne csak beszélj nekik, hogy legyenek őszinték veled, mutass példát is, hogy kiegyensúlyozott, boldog emberekké váljanak, akik nem félnek kimondani, amit gondolnak, amiben hisznek! Amikor pedig olyan dolgot mondanak el neked, ami téged zavar, ne kapd fel a vizet, ne legyél mérges, hanem próbálj meg segíteni a problémáin, adj útmutatást. Ezzel eléred, hogy ne záruljon be, megbízzon benned, és legközelebb is mindent elmondjon, ami vele történt, legyen az pozitív vagy negatív.

Barátokkal

„Minden barátság alapja az őszinteség. Két ember között mindig ott kezdődik, hogy egymásra bízzák a titkaikat.” - Rejtő Jenő

Egy baráti kapcsolatban természetesen nincs helye mellébeszélésnek, hazugságoknak. Ismeritek egymást, sokszor szavak nélkül is tudjátok, a másik mit gondol, és hogy reagálna egy-egy megjegyzésre. Egyszerűen mindent meg tudtok beszélni, megoldást találni, nem kell visszafognod magad semmilyen témával kapcsolatban. Ettől tudod ezeket a kapcsolatokat megbecsülni, ezért érzed jól magad a társaságában, mert vele 100 %-osan önmagad lehetsz. Nincs színészkedés, nem fáradsz le egy szerep megjátszásában vagy az igazság elfojtásában. Felszabadultan, örömmel töltötök el közösen minőségi időt. Hogy sikerülne mindez őszinteség nélkül?

Új emberekkel

coach coaching őszinteség

„Az őszinteség nem azt jelenti, hogy meg kell bántani másokat, hanem csak azt, hogy kezdettől fogva legyen bátorságunk vállalni önmagunkat.” - Frank Arjava Petters

Nap, mint nap találkozol számodra még ismeretlen emberekkel, új kollégák, üzletfelek, az ellenkező nem képviselői. Sosem tudhatod, melyik ismeretségből milyen kapcsolat alakulhat ki, akár komoly kapcsolat, házasság vagy barátság. Légy nyitott, őszinte és barátságos, nehogy elszalassz egy kiváló lehetőséget. Az első perctől kezdve érdemes magadat adni, hiszen ha megkedvelitek egymást, nem egy kirakatba tett embert fog megismerni, hanem saját önmagadat. Csak nyerhetsz!

Magaddal szemben

coach coaching őszinteség

„Csak a teljes őszinteség tesz szabaddá és védetté. Mert ha félelmeinket legyőzve kimondjuk az igazat önmagunkról, akkor már nem maradnak olyan támadási felületeink, amelyeken keresztül bárki megzsarolhatna vagy manipulálhatna minket. Mert nem az őszinteség tesz védtelenné, hanem azok a félelmeink, amelyek elől menekülve elkezdünk hazudni vagy hamis szerepeket játszani.” - Jávorkai Judit

Az egyik legkényesebb kérdések egyike. Magaddal szemben mennyire vagy őszinte? Pontosan ismered az erősségeidet, gyengeségeidet? Megsértődsz, ha valaki olyat mond Rád, amit valahol mélyen te is tudsz magadról?

Az érett személyiség minden esetben őszinte magával szemben. Nem áltatja magát, nem hazudik a tükörbe, miután oda is tudott állni. Ez az egyik kulcsa, hogy személyiségedet időről-időre fejleszteni tudjad. Önvizsgálatot kell tartanod, hogy melyek azok a területek, ahol tanulásra van szükséged, melyek azok a tulajdonságaid, amik előre fognak vinni célod elérésében.

És te mennyire vagy őszinte, de őszintén? J

 „Az őszinteség nem azt jelenti, hogy mindent kimondunk, amit gondolunk, hanem azt, hogy meggondolunk mindent, amit kimondunk.”- Hypolite De Livry

Simon István, Life Coach

0 Tovább

Telefon, „a szabadság börtöne”

Egyik kedves barátom küldte az itt látható képet, hogy találjam ki mi ez, mi jut róla eszembe.

coach coaching szabadság időbeosztás egyensúly felelősség

Az igazat megvallva, nem láttam először a lényeget. Hagyok időt a kedves olvasónak is, pár percig érdemes nézni, akinek elsőre nem esik le a tantusz, tartalmas, sokatmondó.

Ma gondolkodtam el a vonaton ülve, ahogy figyeltem a telefonnyomkodó embereket, hogy mennyire formálta át társadalmunkat ezeknek a kütyüknek és oldalaknak a használata. Okos telefon, facebook, képmegosztó oldalak stb. Nem kell bemutatnom, mindenki kívülről sorolja őket. Érdemes tömegközlekedési eszközökön, utcán zsebre tenni a telefonod, és megfigyelni a környezeted. A többség élő zombi módban élő hús helyett halott információkra vadászik. A jelenség legalább annyira fertőző, mint filmbéli megfelelője, az egész világon nagyon rövid idő alatt végigsöpört.

Nem vagyok álszent, én is használok okos telefont, használom a facebook lehetőségeit, de a hangsúly a használat mennyiségén és minőségén van. Mint minden, ez is a te döntésed, a te felelősséged, mire használod a lehetőségeidet, eszközeidet, erőforrásaidat.

Személyes kapcsolatok

Az egyik legszembetűnőbb változás számomra a személyes kapcsolatok, és emberi viselkedés változásában látható. Állandóan online vagyunk, mindenkivel folyamatos kapcsolatban, mégis összerezzenünk, ha valaki odajön hozzánk az utcán útbaigazítást kérve például, de mi már azt feltételezzük, hogy kéreget, vagy el akar adni valamit, esetleg aláírást gyűjt egy számára fontos ügyhöz. Sok ember úgy viselkedik, hogy hozzá se szóljanak, a testtartásából látható, hogy nem óhajt beszélni senkivel, mert nem is tudom, milyen katasztrófa történne, ha megismerne egy új embert, miközben belül ki van éhezve arra, hogy kommunikáljanak vele, mert ebben a pillanatban is valakivel chatel.

Akkor hogy is van ez?! Emberi kapcsolatokra vágyunk, de csak virtuális felületen? És mi lesz később, csak akkor találkozunk, ha már minden információt meg tudtuk a másikról személyes benyomások nélkül? Erre van időnk, találkozni nem? Hova tűnt a személyes ismerkedés varázsa?

Persze ez nem mindenkire vonatkozik, de sajnos a nagy többségen ez tapasztalható.

Felelősségteljes használat

Előny vs. hátrány, mint bármilyen más témában. Nem tagadom, rengeteg előnye van a modern eszközöknek. Régi ismerősök felkutatása, munkakeresés, hasznos információk begyűjtése, úti terv elkészítése, segítség hívása és még számtalan lehetőség.

A hátrányok pedig lehetnek paradox módon az emberek elidegenülése egymástól, túlzott reklámfogyasztás, emberi viselkedéstorzulás, függőség. Biztos vagyok benne, hogy mindezeket te is tapasztaltad már, és tudnád folytatni a sort.  

Nem szeretném részletesebben taglalni, de amire ki akarok lyukadni:

EZ A TE DÖNTÉSED, A TE FELELŐSSÉGED, HOGY MIRE HASZNÁLOD!

Éld meg a pillanatot posztolás nélkül!

coach coaching szabadság időbeosztás egyensúly felelősség

Egyik mobil kommunikációs cég reklámjában szerepelt a következő szöveg: „Ha nem posztolod, meg sem történt!”

Engem teljesen ledöbbentett őszintén szólva. Milyen üzenetet hordoz ez magában?

Nem tudok megélni egy kiváló pillanatot, anélkül hogy más látná a közösségi hálón?! Vagy azért maradjak le róla, mert kapkodok a telefon után, vagy annak kijelzőjén keresztül nézzem a saját szemeim helyett?! Nem hinném, hogy ez a helyes irány. Viccesnek találom, mikor a párjukkal készített „romantikus pillanat kettesben” című képet 500-an kedvelik, és ezt a pillanatot tényleg magukénak érzik. Ilyen esetben elvesztette a lényegét, azt az érzést, amit egy pár csak akkor tudhat magáénak, amit senki más nem láthatott, élhetett át, csak ők kettesben. 

Itt is vannak kivételek természetesen. Nyilván a család szívesen teszi fel szeretett unokájukról a ballagási képet, hadd lássák a rokonok, és joggal büszkék rá. Nem kell fotóalbumokat egymás közt cserélgetni, és a nagy távolság ellenére látható lesz. Ahogy az sem gond, hogy látják, hogy lefutottad a maratont, vagy posztolod, amire joggal büszke lehetsz. De életed minden momentumát megosztani finoman szólva is túlzás.

Neked van olyan emléked, amiről nem készült kép, mégis látod lelki szemeid előtt, amíg csak élsz?! Ezek számítanak igazán, és nem egy reklám üzenete, ami meg akarja neked mondani, hogy mit tegyél. Éld át a pillanatot!

Nem kell mindig nálad lennie

Valamilyen furcsa kényszerből az emberek úgy érzik, hogy minden pillanatban náluk kell lennie a telefonnak. A legmeglepőbb számomra, mikor az edzőteremben látom egy-egy gyakorlat után azonnal a telefon után kapkodni az illetőt, hogy pötyöghessen vagy beszélhessen.

Hogy akarsz az edzésre koncentrálni vagy jól érezni magad, mikor már arra gondolsz, hogy ismét kezedbe vedd a telefonod 30 másodperc után?

coach coaching szabadság időbeosztás egyensúly felelősség

Számomra kifejezetten üdítő élmény mikor végre nem vagyok elérhető, magam lehetek vagy egy jó társasággal, legyen szó akár strandról, edzőteremről, romantikus vacsoráról vagy családi ünnepekről. Itt és most arra tudok koncentrálni, ami tényleg számít, amire tényleg kíváncsi vagyok.

Válaszd meg azt a helyzetet, amikor tényleg szükséges, hogy nálad legyen a telefon!

Társkereső

coach coaching szabadság időbeosztás egyensúly felelősség

Ismerős a kép?! J

Szinte mindenki használt már társkereső alkalmazást.

Elismerem az előnyeit, ha kevés az időd vagy ritkán találkozol új emberekkel napközben, helyzetet teremt az ismerkedésre.  Esélyt ad találkozni a nagy Ő-vel.

Hátrány lehet a bőség zavara. Megtetszik egy srác vagy lány, jajj de várj, van itt még jobb is felkiáltással egyszerre már 10 új emberrel chatelsz, és nem tudsz dönteni, hogy kivel találkozz, és a végén lehet senkivel sem.

De ez is rajtad múlik! Véleményem szerint a személyes találkozó alapján tudod csak eldönteni, hogy a kiválasztott személy tetszik-e vagy sem. A nevetése, a kisugárzása, a gondolkodása, értékrendje nem fog látszódni egy trópusi szigeten készítette fotón, ahol éppen egy delfint simogat.  Azokon a képeken általában minden idilli és tökéletes, de ne hagyd magad becsapni. Élőben minden más! Tapasztalj, ismerkedj személyesen, legyél nyitott a virtuális világon kívüli kapcsolatteremtésre, buszon, koncerten, utcán, bárhol, ahol éppen vagy!

Most pedig telefonokat el, és irány a valódi világ!

Simon István, Life Coach

0 Tovább

Ha ilyen okos vagy, miért nem vagy boldog?

Ezt a meghökkentő kérdést tette fel Dr. Raj Raghunathan, a Texas Egyetem marketing professzora. Hasonló című (If you are so smart why aren’t you happy?) könyvében, egy hathetes, ingyenes on-line kurzus (Massive Open Online Courses – A life of happiness and fulfillment) keretében, weboldalán és minden lehetséges fórumon válaszokat is ad a pszichológia neves képviselőinek és kutatási eredmények segítségével.

Számomra igen izgalmas volt követni okfejtéseit, a kísérletek bemutatását és a megszólaló kutatók eredményeit, végül a kikristályosodó válaszokat. Tehát, ha ilyen okos vagy, miért nem vagy boldog? Azért, mert rendszeresen elköveted a boldogság elleni hét „halálos” vétek egyikét-másikát? Jó hír: a boldog emberek hét szokását követve ezek a vétkek kiküszöbölhetőek, mint rossz szokások felülírhatóak!

Lássuk a hét jó szokást - szembeállítva azzal, hogy mit tudunk tenni mi emberek a boldogságunk ellen.

A boldog okosok…

1. fontossági sorrendeket állítanak fel, de nem hajhásszák a boldogságot. Sorra veszik milyen tényezőket tartanak lényegesnek a boldogságukhoz és a „listát” nem tévesztik szem elől a hétköznapokon. (Kíváncsi vagy milyen elemek szerepelnek a listán? Kinek mi. Sokuknak pl. elegendő alvás, testmozgás, egészséges táplálék, hasznos tevékenység, eredményes munka, időtöltés a családdal és barátokkal, jó kapcsolatok, jó könyvek, filmek). Nem méricskélik, nem elemezgetik boldogságszintjüket. (Victor E. Frankl: minél inkább űzöd-hajtod a boldogságot, annál inkább elszalasztod.) Nem értékelik túl egyes közvetítő elemek (pl. pénz) szerepét. Egyes félreértésekkel szemben a boldogok nem lusták, sőt, kreatívabbak, minden téren sikeresebbek és segítőkészebbek, mint nem boldog társaik.

2. odaadóan végeznek tehetségük legjavát, vagy még egy picit annál is többet megkívánó tevékenységeket. Az adott feladatra, lépésre koncentrálnak, nem az eredményre (még kevésbé önmagukra). Belefeledkezve a feladatba „flow”-ban tudnak működni. (Csíkszentmihályi Mihály). Mindezzel ugye nem fér össze, hogy saját felsőbbrendűségüket keressék, azt igyekezvén bizonyítani.

3. megbocsátanak önmaguknak és másoknak. Szeretnek, adnak, hálásak, kedvesek és nagylelkűek. Vagyis összhangban élnek elemi emberi szükségleteikkel! Nem kerülik a kapcsolatokat, de nem is gondolják, hogy mindent másoktól kell megkapniuk. A másik emberre fókuszálva adnak, adják magukat is, közben vigyáznak magukra. Kreatívan önzetlenek: ők is jól érzik magukat, mialatt kedvesek és nagylelkűek. 

4. önuralommal rendelkeznek gondolataik és érzelmeik felett. Nem akarnak mindent és mindenkit irányítani maguk körül. Ez utóbbival elkerülik a természetes pszichológiai ellenállást – és saját kudarcukat. Személyes felelősséget vállalnak reakcióikért, boldogságukért a külső körülmények és mások cselekedeteinek erőterében. Szokásuk, hogy látszólag negatív eseményeknek is megkeresik a jó oldalát.

5. bíznak másokban – okosan, azaz nem téve ki magukat nagy sérelemnek. Egy kutatásban meghatározták különböző országok boldogságszintjét, egy másik felmérésben pedig értékelték azt is, hogy ezen országokban mennyire bíznak meg egymásban az emberek. Eredmények: a) a lakosok minden országban alábecsülték polgártársaik megbízhatóságát b) az országonként mért boldogságszint egyenes arányban állt az emberek egymás iránti bizalmának mértékével.

6. bizakodóak, bíznak az életben. Van elképzelésük arról, hogy mit szeretnének, és mit a legjobban ám sem előre sem utólag nem minősítik le az eseményeket.

7. élnek a lehetőséggel, hogy kívülről vegyék szemügyre érzelmeiket és gondolataikat. Nem sétálnak bele az ítélkezés, kategorizálás, agyonelemzés csapdáiban. Őrködnek. Nem hagyják figyelmen kívül belső erősségeiket. Élvezik e belső tudatosság hozadékát: csökkent stressz, lassuló öregedés, fokozódó érdeklődés a mindennapok dolgai iránt, rugalmasság, érett döntések, nagyobb érzelmi intelligencia.

Hadd zárjam egy párhuzammal, ami eszembe ötlött, mire a hét pont végére értem: A boldogság hasonlít a nyelvtudásra, az anyanyelv tudására is: Lehet gyakorolni, használni, fejleszteni. Életre szóló program.

Kovács Katalin life coach összefoglaló írása

0 Tovább

Így élünk mi – a szervezeti kultúra bugyrai

A szervezeti – vagy vállalati – kultúra a cégek életének egy olyan része, amelyről sokat beszélünk, de mivel kevesen vannak azok, akik ténylegesen tudják értelmezni (a többség általában addig jut, hogy jó vagy rossz), ezért a gyakorlatban keveset foglalkozunk vele. A legtöbben egy elvont fogalomként gondolunk rá, tőlünk független entitásként (a szervezet Nagy Szelleme), amely meghatározza mindennapjainkat, eldönti, hogy hogyan fogjuk érezni magunkat a munkahelyünkön.

 Arra kevesen gondolnak, hogy a szervezeti kultúra valójában a szervezetet alkotó emberek egyedi kultúrájának, világfelfogásának különös egyvelege, amit gyakran olyan kollégák szokásai, hiedelmei is befolyásolnak, akik már rég nem dolgoznak a cégnél.

 Még az arra hivatottak – a vezetők – is ritkán gondolnak rá úgy, hogy változtatható, befolyásolható és mielőtt az határozna meg minket és a vállalat életét, azelőtt (és egyébként utána is) van lehetőségünk alakítani azt. Mégpedig egy „nagyon egyszerű” módon: az alkotóelemein keresztül.

 A szervezeti kultúrát számtalan „dolog” alakítja (döntéshozatali mechanizmus, értekezleti rend, dress code, hogyan viselkedik a főnök a büfében stb.), de megítélésem szerint van kettő, ami alapjaiban határozza meg a szervezet hatékonyságát, és mindenekelőtt az ott dolgozó emberek életét. Ez egyrészről a hibákhoz való viszony (milyen a megítélése az elkövetett hibáknak), másrészről pedig együttműködési hajlandóság az, amin keresztül jól megragadható a kultúra milyensége.

 Nézzük először a hibákat! Tapasztalatom szerint minden feladat megoldása a később esetlegesen elkövetett hibák felelősének előzetes kijelölésével kezdődik, arra az esetre ha a dolgok elromlanának. Az első kérdés úgyis ez lesz: ki ezért a felelős? Ezzel a hozzáállással pedig máris szereztünk egy jó pontot, hiszen gondolkodás nélkül rá tudunk mutatni valakire…

Ha félre tesszük az iróniát, azért egy nagyon komoly problémára máris rávilágíthatunk: a legtöbb szervezet életében a hiba elkövetése nem elfogadott, feltárása (?) esetén pedig azonnal a felelős megtalálása és megbüntetése a legfontosabb szempont.

 Ennek a felfogásnak a gyökerei mélyen keresendők, biztosan van némi köze az oktatásban szerzett tapasztalatainkhoz, de ne keressünk felelősöket!

 A lényeg, hogy ez a hozzáállás mit eredményez a szervezetben. Könnyen belátható, hogy senki nem szeretne bűnbakként karriert csinálni, ennél fogva a legtöbben rendkívül óvatosak lesznek, kerülnek minden olyan helyzetet, ami felelősségre vonást eredményezhet. Az innovatív megoldások keresése helyett arra fordítják energiáikat, hogy katasztrófa esetére a kellő számú írásos bizonyíték rendelkezésre álljon saját ártatlanságuk és valaki más bűnösségének igazolására. További energiákat emészt fel az is, hogy elkövetett hiba és rosszul dokumentált ártatlanság esetén a hibát lehetőség szerint a szőnyeg alatt tartsuk, akár szervezeti egységeken átívelő kéz-kezet-mos szövetségek segítségével.

 Ennek eredményeképpen képesek vagyunk létrehozni azokat a szervezeteket, amelyek sosem hibáznak, csak éppen selejteket gyártanak… Amit tehát ezen az üzleten bukhatunk: kezdeményező készség, az elkövetett hibák javítása, szervezeti tanulás, fejlődés, hatékonyságnövelés. Amit viszont nyerhetünk: félelem, alakoskodás, a szervezetbe genetikailag kódolt hibák, rossz hangulat, csökkenő profit, fenntarthatatlan működés.

 Azt hiszem, hogy nincs az a cégvezető, tulajdonos, aki ezt az üzletet igazán akarja. Pedig nap mint nap teszünk érte azzal a felfogással, miszerint a félelem ösztönöz, ha nyilvánosan elfogadjuk a hibákat azzal slendriánságra biztatjuk az alkalmazottakat. Pedig elhihetik nekem: mi (Önök) is hibázunk, és bármennyire szeretnénk hinni abban, hogy felfogásunk eredményeképpen a kollégáink nem fognak, de bizony fognak.

 Mit tehetünk akkor hát? Félre ne értsék, nem akarok arra kérni senkit, hogy jutalmazza a hibát. Inkább azt javaslom, hogy fogadjuk el a létezésüket, ne legyen minden hiba főben járó bűn (a hanyagság más tészta), ne a felelőst hanem a megoldást keressük, bátorítsuk a kollégákat arra, hogy próbálkozzanak (még akkor is, ha esetleg hibázni fognak), fedjék fel és javítsák ki a hibáikat, a tapasztalatokat pedig osszák meg. Így az elkövetett hibák nem vezetnek katasztrófához, sőt mintegy szervezeti védőoltásként („legyengített krízisek”) szolgálhatnak, amik segítségével megelőzhető a nagyobb baj.

 Mit veszíthetünk? Azt amit eddigi filozófiánkkal néhány bekezdéssel korábban megnyertünk. Abban viszont megállapodhatunk, hogy a vezető felelőssége a hibákhoz való viszony alakítása. És ami külön öröm, ezen keresztül a szervezeti kultúrára is jelentős hatást gyakorolhat.

 Részben kapcsolódik ehhez a témához a szervezeti kultúrát szerintem határozottan befolyásoló másik téma, az együttműködési hajlandóság, hiszen önmagában a hibák megosztása, felfedése is egyfajta együttműködés.

 Miért tartom olyan fontosnak ezt a témát? Bár ennek jelentőségét azt hiszem kevesebben vitatnák, íme egy triviális példa: vegyünk egy szimfonikus zenekart, amelynek minden tagja saját belátása szerint, az együttműködés kizárásával játssza – tegyük fel legalább ugyanazt – a művet. Ugye megvan mindenkinek a fejében a zenei élmény, amit így kaphatunk?

 Azt hiszem az együttműködés hiányán keresztül érthető meg annak igazi jelentősége, hiszen annak híján a szervezetben is hasonló „hangzavar” keletkezik. De vajon létrejöhet-e az együttműködés spontán az emberek között? Azt hiszem egyszerű esetekben (pl. merjük ki a csónakból a vizet, mert különben elsüllyed) igen, de egy szervezet céljait és feladatait illetően, ha realisták vagyunk akkor nem. Éppen ezért van jelentősége a karmesternek (a vezetőnek) ennek a kultúrát meghatározó elemnek az alakításában.

 Ő az akinek feladata, hogy bátorítsa, terelgesse a kollégáit az együttműködés irányába, annak érdekében, hogy minél összehangoltabban tudjanak fellépni a feladatok elvégzése során.

Mi lehet a kívánt állapot? Talán az, hogy ha a saját munkája során érzékeli a munkavállaló, hogy birtokában van olyan információnak, ami a másik számára fontos és meg is osztja azt. Vagy egyszerűen tudatában van annak, hogy az általa előállított output a másik számára input és ezáltal jelentősen befolyásolja annak lehetőségeit.

 De mit tehet a vezető, hogy segítsen ebben? Teremtsen fórumokat, ahol az emberek együttműködhetnek (pl. workshopok), értékelje azokat az aktivitásokat, amikben az együttműködés megtestesülhet (pl. tudás önkéntes megosztása), mutasson példát azzal, hogy a szükséges információkat megosztja, legyen nyitott a kollégái által hozott problémákra, ötletekre.

Ebben a témában van egy rossz hírem: sokat tehetünk, de soha nem eleget, mivel az emberi természetből adódó individuális érdekeket megszüntetni nem tudjuk, így folyamatosan dolgoznunk kell az elért eredmény fenntartásán, továbbfejlesztésén. És ezen minden kollégának munkálkodnia kell, tudva, hogy az egyedi tehetségek és kiemelkedő teljesítmények csak együtt értelmezhetőek, önállóan csak rövid távú győzelmek érhetők el.

 A szervezeti kultúra általam kiemelkedően fontosnak ítélt két elemén keresztül érzékelhető, hogy van lehetőség annak változtatására, ha arra nem egy nagy masszaként tekintünk, hanem sok apró, ám annál fontosabb tényező összességeként.

Sok mindenről lehetne még ebben a témában beszélni, de hiszem, hogy ha ezt a két elemet szándékaink szerint formáljuk, akkor sokat tettünk azért, hogy az általunk vágyott kultúrát tapasztaljuk a mindennapokban.

 Holcinger László business coach írása

0 Tovább

Elhízás vagy akaraterő hiány

coaching akaraterő önismeret fogyás változás

Egész életemben sportoltam, de kb. 1,5 éve komolyabban kezdtem foglalkozni vele, étkezés, edzésterv stb. Sokat fogytam, és a formám is elképzeléseim szerint alakul. Ezért sokan érdeklődtek nálam a következő témákkal kapcsolatban, látva változásomat, az életmódváltásom eredményeit: elhízás, helyes táplálkozás, mozgás, egészséges életmód.

Nemhogy lerágott csont, már csont sincs ezzel kapcsolatban. De mégis úgy döntöttem, hogy egyszerűen kihagyhatatlan, muszáj írnom róla.

Hogy miért?!

Mert az emberek többsége, főleg Magyarországon túlsúly problémákkal küzd, bár már ezzel a kifejezéssel sem értek teljes mértékben egyet. Számomra inkább akaraterő hiánynak, és a jövő egészségügyi veszélyeinek totális figyelmen kívül hagyásának tűnik, eltekintve azoktól a ritka esetektől, amikor tényleg valamilyen betegségben szenved, és azért alakult ki nála felesleg. Mert ha minden tudás adott (az interneten tényleg minden megtalálható két kattintással), miért van egyre több és több elhízott ember, nem kevés fiatalt érintve?! Véleményem szerint nem akarják eléggé, mert nem tudják, nem érezték még mennyi pozitívummal jár az egészséges testsúly, és mennyi veszéllyel az egészségtelen. 

Hiányos ismeretek

coaching akaraterő önismeret fogyás változás

Magyarországon egyszerűen nem tanulnak az emberek az egészséges táplálkozásról. Iskolában nem nagyon tanítanak erről (legalábbis az én időmben biztos nem), aminek okait most nem szeretném boncolgatni, de most nem is ez az írásom tárgya. A többség a mai napig azt eszi, amit a szüleitől, nagyszüleitől látott, de sajnos többek közt a munkák mozgásszegényebb változása során ezek az étrendek egyszerűen elavultak. Egyszerűen nem égetünk el annyi energiát pl. az irodai munkákkal, mint amennyit elfogyasztunk. Szimpla matek az egész folyamat, többet fogyasztasz, mint elégetsz, akkor egyszerűen többletsúlyt szedsz fel.

Siker=Akaraterő + Változás igénye

De mitől is függ a jó forma elérése, a fogyás?! Mindenekelőtt attól, hogy van-e igény a változásra, igazán akarod-e, hogy jobban nézz ki. Ha nincs és neked teljesen mindegy, hogy nézel ki, és boldog vagy a bőrödben, nagyon jó. Ha van igényed, de tettek helyett csak kifogásokat keresel, nem lesz eredmény. Nincs siker egyszerűen akaraterő, és tettek nélkül!

Kifogások

coaching akaraterő önismeret fogyás változás

Mikor elkezdek beszélni valakivel, aki tanácsot kér tőlem, hogy hogyan kellene jobban kinéznie vagy lefogynia, nagyon sok kifogást hallok:

  • nincs időm
  • nincs pénzem
  • ezt meg azt a kaját, italt nem fogom megvonni magamtól
  • nem olyan az alkatom, a genetikám

Erre a következőket kérdezem vissza, vagy válaszolok általában:

  • Nincs időm:

Napi hány órát TV-zel, nézel sorozatokat, facebook-ozol?

Mivel töltöd a szabadidődet?

Miből tudnál elvenni napi 0,5-1 órát?

  • Nincs pénzem:

Mennyi pénzt költesz csokira, nasira egy hónapban?

Utánanéztél mennyibe kerül egy bérlet a helyi edzőteremben?

Hogy aránylik a kettő egymáshoz?

Van ingyenes sportolási lehetőséged? (pl. futás, otthoni edzés)

  • Ezt meg azt a kaját, italt nem fogom megvonni magamtól:

Jó hírem van, nem is kell, néha lehet bűnözni. De mi lenne, ha első lépésként elkezdenéd csökkenteni a mennyiségét, és ritkábban fogyasztanád?

Mennyit eszel ezekből a hizlaló ételekből hetente-havonta?

  • nem olyan az alkatom, a genetikám:

Milyen a genetikád, az alkatod?

Az alkatodhoz kell alakítani az étrended, ez tény. Utánanéztél már, hogy neked mit kellene fogyasztanod? 

„Titok”

coaching akaraterő önismeret fogyás változás

Szenzációhajhász cikkek milliói írnak a sztárok fogyási „titkairól”. És az olvasó azt hiszi, hogy megtalálta a tutit. Csodagépek, „ezer éve” őrzött receptek, edzéstervek és egy photoshoppolt kép a nagy kedvencről. Pedig ő is csak emberből van, és ugyanazok a biológiai törvények vonatkoznak rá, akárcsak Rád!

A titok, hogy nincs semmilyen titok! A siker összetevője 70 %-ban helyes étkezés, 30 %-ban mozgás.

Ételt, italt tekintve dióhéjban a következő pontok a lényegesek:

Egyszerű matematika, három fontos dolgot kell szem előtt tartanod, fehérje, szénhidrát, zsír az alkatodhoz igazítva. Ha könnyen hízékony vagy, fogyassz több fehérjét, kevesebb szénhidrátot és zsírt. Ha nehezen veszel fel súlyt, de izmosodni szeretnél, nyugodtan fogyassz több szénhidrátot. Erről külön nem írok többet, most főleg a fogyás a cikk témája.

Az arányok nagyjából a következőek:

Hízékony alkat esetén:

Fehérje: 2 g / testsúly kg-onként

Szénhidrát: 1 g / testsúly kg-onként, de lehet ennél kevesebb is

Zsír: 0,25-0,3 g / testsúly kg-onként

És hogy számolod ki, hogy melyik ételben milyenek az arányok? Rengeteg táblázat van az interneten, ahol meg tudod nézni, csupán egyszer venned kell a fáradságot, hogy utánajárj, idővel pedig már tudni fogod rutinszerűen, miből mennyit fogyaszthatsz, a csomagolt ételekre pedig rá is van írva. Egy mérleget is célszerű beszerezned.

A vízből pedig napi 2-3 litert minimum fogyasztanod kell! Cukros üdítőitalok, és 100 %-os gyümölcslevek nem jók, mert a gyümölcscukor ugyanúgy hizlal. Nézd csak meg, mennyit tartalmaz egy-egy ilyen üveg.

Edzés:

Heti 3-4 edzés ajánlott, legalább 0,5-1 órában. Hogy mit sportolsz, az tőled függ, de szeresd csinálni!

Buta diéták és hatásaik

coaching akaraterő önismeret fogyás változás

Ismerősek a következőek?

Káposztaleves kúra, gyümölcsdiéta, koplalás stb.

A legtöbb egyoldalú diéta semmit sem ér, azon kívül, hogy kiéhezteted a szervezeted, és abbahagyásuk után többet felszedsz, mint amennyit „leadtál”. Ez idő alatt főleg a maradék izmodat veszted el, hisz a szervezet azt bontja le először, ha nem kap elég tápanyagot, és utána a zsírt! Hiába mutat a mérleg kevesebbet, sajnos az elég csalóka. A lényeg, hogy ellásd a szervezeted mindenfajta tápanyaggal, ne éhezz, és minőségi ételt fogyassz, a fent írt arányokat betartva.

És a diéta után mit csinálnak általában az emberek?! Visszatérnek a régi étrendhez, ami miatt elkezdték az „önkínzást”, és alig várják, hogy az időszakos megvonás végeztével feltépjék a hűtőajtót, hogy magukba tömhessék az okokat kiváltó ételeket. De ekkor már a szervezet több felesleget képez belőlük a megvonás miatt, és ezért szednek fel többet, mint amennyit lefogytak.

Buta diéták helyett, alakíts ki megfelelő étrendet, amit innentől kezdve folyamatosan be tudsz tartani, anélkül hogy éheznél!

Anyagiak

Az egyik kifogásként a pénzt említettem. Ha igazán akarod, a sportolást ingyen is meg tudod oldani, de ha terembe szeretnél járni, nem kell nagy összegekre gondolni. Jól felszerelt terembe a bérlet árát tekintve 600-700 Ft-ra jön ki egy alkalom. 

Ételre sem kell többet költeni a jelenleginél, ha a fogyás a cél, és nem az, hogy úgy nézz ki mint egy profi testépítő, a sok szemét kaja elhagyásával még spórolni is tudsz.

És az elhízás okozta betegségek költségei mennyibe kerülnek?

A fitt életmód hatásai

coaching akaraterő önismeret fogyás változás

És hogy miért csinálnád az egészet?

Rengeteg előnye van:

  • jobban érzed magad a bőrödben
  • egészséges szervezet
  • vonzó leszel a másik nem számára
  • könnyebben bírod a gyűrődést
  • jobban állnak rajtad a ruhák
  • nő az önbizalmad
  • az edzés tartást, kiállást ad
  • kiegyensúlyozottabb, boldogabb leszel!

Te mennyire akarod a változást?

Simon István, Life Coach

0 Tovább

Az értékesítés belső játéka, avagy hogyan készüljünk fel fejben egy tárgyalásra

Hogyan indulnak útnak minden reggel az igazán profi értékesítők? Mik az uralkodó gondolataik, mielőtt belekezdenek egy tárgyalásba? Hogyan kerültek Ők az üzletkötők élmezőnyébe és MI hogyan juthatunk oda?

Figyelted már akár egy napig, hogy mik az uralkodó gondolataid? Mi jut eszedbe, ha a munkádra gondolsz? „Minden fejben dől el.”  Hogyan? Nézzük meg! Mindenesetre egy biztos!…”Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.” Henry Ford

Az első és legfontosabb dolog az, hogy határozd meg a céljaidat. Célok nélkül csak bolyongunk irány nélkül. Ha a célod az, hogy a saját területeden kiemelkedő szakemberré válj, növeld a fizetésed és még nagyobb pozíciót érj el, akkor hozd meg a döntést és írd le.  Miért fontos leírni? Sokkal jobban rögzül tudatunkban az, amit magunk előtt látunk leírva, mint a fejben megfogalmazott gondolatok. A gondolatok jönnek, mennek, változnak.  Továbbá, ha bármi oknál fogva letérnél a csapásirányról, akkor egyszerűen csak elő kell venned a feljegyzett célt, ami azonnali fényjelzőként szolgál. Hogy minél jobban rögzüljön tudatodban, akár írd le minden egyes nap céljaidat. Egy cél akkor jó, ha Specifikus, Mérhető, Akcióorientált tehát cselekvésre késztet, Releváns és Időben behatárolható.

Ha sikerült meghatározni legfőbb célodat a munka területén, akkor nézzük, milyen lépcsőfokokon kell lépdelned, hogy eljuss odáig.

Mi az, amit megtehetsz már most (azonnal), a kitűzött céljaid eléréséért? Elsősorban azt, hogy elhatározod magad és a gondolati térképedre új utakat kezdesz/engedsz felrajzolni.

Öt érzékszervünkkel (látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás) tapasztaljuk a körülöttünk lévő világot; jelentést adunk az információnak, majd ez alapján cselekszünk. Nevezetesen az elme határozza meg énképünket valamint ebből adódóan életünket, amiből az következik, hogy azzá válunk, amire a legtöbbet gondolunk. Közvetlen kapcsolat van az énkép, a teljesítmény és a hatékonyság között. Maga az énkép olyan gondolatokon alapul, melyek önmagunkkal kapcsolatban felmerülnek, azonban főleg az önkorlátozó vélemények azok, amelyek a legtöbb embert visszafogják. A félelem és a kétely mindig is az emberi nagyság ellenségei voltak. Pl. a sikeres emberek irányítják belső dialógusaikat, ami azt jelenti, hogy pozitívan és bizalommal szólnak önmagukhoz. Ezt alkalmazva képesek vagyunk túllépni saját korlátainkon. Ebből kiindulva vetítsd előre, hogy sikeresen megkötöd az üzletet tárgyalópartnereddel. Gondolatban érzékletes képekkel alkosd meg ezt az ideális üzletkötést, lépésről- lépésre. Itt azonban legyen egy megkötés! Csakis a pozitív dolgokra gondolhatsz! Miért fontos ez? A célunk ezzel az, hogy ráhangolódj a tárgyalásra és a lehető legjobb formádban állj a reménybeli partnered elé. Fontos, hogy semmi ne árnyékolja be gondolatodat, félelmet nem érezve, teljes magabiztossággal indulj el. Az ilyen jellegű felkészülés pozitív irányba változtatja a teljesítményt, így segít sikeresebben átélni az adott szituációt.

Tekints erre úgy, mint egy játékra, nyúlj vissza egészen gyerekkorodig, amikor még nem adtál keretet gondolataidnak. Alkoss és légy szabad!

Konstruált képek mellett erőt nyerhetsz még bizonyos múltbéli szituációkból is. Képzeld el, hogy milyen hatással lenne forgalmadra, ha a tárgyalás előtt puszta akarattal, nagyteljesítményű állapotra (pl. magabiztosság) tudnál kapcsolni. A politikában, sportban, üzleti életben csúcsteljesítményt nyújtó embereknek az adott pillanatban kell erőforrásokkal teli állapotban lenniük. Ha egy megbeszélés alatt pl. magabiztos szeretnél lenni, akkor érdemes felidézni egy olyan helyzetet a múltadból, amikor ennek az állapotnak a birtokában voltál. Újra átélve a magabiztosság érzését és ez által nagyteljesítményű állapotra kapcsolva nagy sikerrel vezényelheted le a tárgyalást.

Elménk több ezer szálat mozgat naponta. Te melyik fonalat kapod el nap, mint nap?

Ezt a szálat semmiképpen ne engedd el:

Mennyire értékeled saját magad? A tudásod, hozzáállásod, képességed stb., mennyit ér a piacon? Pszichológusok rámutattak, hogy az ember sohasem kereshet többet vagy kevesebbet annál, mint amennyi az énképében rögzül. Ez egyfajta komfortzóna. Úgy kell növelni apránként a bevételi énképet, hogy alkalmasnak gondold, lásd, és érezd magad egy magasabb jövedelemre. Fontos a realitás az énkép formálásában. Ne tűzz ki irreálisan magas jövedelmet a következő hónapra, ami nincs összhangban a hiteddel. Úgy hozd meg a döntést, hogy Te magad el tudd hinni és akkor leszel képes folyamatos növekedést elérni bármilyen területen.

Tekints e pár gondolatra úgy, mint egy egyszerű szék négy lábára. Bármelyik gyenge, vagy hiányzik, akkor a szék instabillá válik és a továbbiakban használatra alkalmatlan. Egy széket nagyon egyszerű megjavítani, akár új színt és mintát kaphat, ismét működőképes lesz, akár jobb, mint újkorában. Írj Te Magad új programot és ne hagyd, hogy a körülmények irányítsanak. Az igazán sikeres embereknek pozitív és sikeres gondolataik vannak. Álmodj és ébredj ezzel úgy, ahogy Neked a legmegfelelőbb, ahogy TE el tudod hinni! Mi alkothatjuk meg fejben a világunkat és ültetjük át mindezt a valóságba, így egyetlen feladatunk van, méghozzá az, hogy szabadjára engedjük a fantáziánkat, hiszen ez az egyetlen dolog, ami fölött korlátlan hatalmunk van.

„ Ha egy gondolat folyamatosan jelen van az elmében, vagy koncentráltan foglalkozunk vele, gyakran bevonzza a hozzá tartozó tulajdonságokat is. (…) Egy gondolat olyan, akár egy földbe vetett mag.”

Napoleon Hill

Homonnai Henrietta Business Coach

0 Tovább

Félek. És?

Az életünk egy igen nagy részét félelemben töltjük. A kérdés nem az, hogy mennyiszer, mennyire, vagy mitől félünk, hanem az, hogy mit kezdünk vele, hogyan befolyásolja a döntéseinket? Félelemben jó vagyok. 15 évesen dugtam ki először a lábam a takaró alól. Sosem felejtem el az első próbálkozást.

Már tudtam, hogy nem harapja le semmi, mégis rettegtem! Emlékszem, hogy rántottam vissza pár másodperc múlva, emlékszem a szégyenérzetre. 24 évesen, teljes kivilágításban aludtam először egyedül egy lakásban, pedig már 3 éve anya voltam. 32 évesen próbáltam meg először mindezt bármilyen fényforrás nélkül. 10 percenként nyúltam a kapcsolóért remegve, lélegzetvisszafojtva, biztos voltam benne, hogy nem érem el, hogy még az előtt meghalok.

De nem csak ilyesmiktől félünk. Félünk az újtól, a változástól, félünk kérdezni, kimondani a véleményünket, gondolatainkat, érzéseinket, félünk attól, hogy nem vagyunk elég jók, sőt, hogy rosszak vagyunk, félünk a gyengeségeinktől, attól, hogy mások is meglátják azokat, félünk a magánytól és a kapcsolattól is, félünk kinyitni a szívünket, félünk hinni, bízni, merni, még félni is félünk! Irigykedve nézünk másokat, lehetőségekért imádkozunk, segítségért, csodáért, boldogságért, aztán amikor megkapjuk egy új helyzet, munka, vagy szerelem formájában, akkor félünk élni vele! Mi van, ha nem sikerül, ha nem vagyok rá készen, ha kudarcot vallok, ha felforgatja az életemet? Megoldanám én, de mit tehetek?

Megkereshetem, hogy mi az oka, szétszedhetem, kielemezhetem, de csupán a felismerés nem mindig hozza a megoldást is. Tudtam 15, 24, 32 évesen, hogy a sötétségtől való félelmemnek az oka a Kóku, akivel kisgyerekként riogattak, a Kóku, akiről semmit sem tudtam, csak azt, hogy jön és elvisz, ha rossz vagyok! De hiába tudtam már, hogy nem létezik, és ezzel a kedves névvel csakis valami jó lehetne, mégis minden sötétségnél ugyanúgy jött a bénító gyötrelem! Nem tehetettem mást, újra és újra ki kellett dugnom a lábam, le-fel kapcsolni a villanyt, menni a félelmem mentén, és a sok próbálkozásnak hála, ha csak felnőttként is, de megbirkóztam vele!

Ez jó stratégiának bizonyult, főleg olyan dolgokban, ahol rá voltam kényszerítve, mert már kínos volt. Igen ám, de ott volt az a csomó másik helyzet, ahol megmagyaráztam magamnak, hogy nem muszáj, hogy hülye lennék, biztos okkal félek, ahol mentségként használtam, mögé bújtam, így akadályozva az életem! Megoldásra volt szükségem. Varázslatra. Kapaszkodóra. Ezért megkerestem a legnagyobb félelmemet, és 36 évesen kiugrottam egy repülőből, hogy tudatosan éljem át az álmaimból jól ismert zuhanás borzalmas állapotát. Rettenetes volt és csodálatos egyszerre.  És ami a legfontosabb, hogy bejött! Persze azóta is félek, de már tudom, hogy ez csak egy érzés, többé nincs köze a döntéseimhez. „Csilla, kiugrottál 4000 méterről, erre is képes vagy!”

Mit kezdek a félelmeimmel? Széttárom a kezem és azt mondom, kiszállok, nem megyek bele, nem csinálom, mert félek? Hagyom, hogy megállítson és elvegye a lehetőségeimet? Vagy szembe nézek vele, kihívásként tekintek rá, keresek kapaszkodókat, megpróbálom újra meg újra? Magamon hagyom a béklyót vagy a szabadságot választom? Mindenki maga dönti el.

Nézem ezt a nőt a videón, és nem ismerem. Én nem így beszélek, nem így nevetek, nem így mozgok! Nézem, ahogy gyűri a szél az arcát, ahogy nem tud nyelni, beszélni, sokkban van. Látom, hogy retteg, mégis csinálja. Nézem, és büszke vagyok rá, és hálás vagyok neki.

https://www.youtube.com/watch?feature=youtu.be&v=GFOITwmfXN8&app=desktop

Czirják Csilla Life és Business Coach írása

0 Tovább

SMART fogyás – OKOS fogyás?

Pontosan tíz nappal ezelőtt írtam a blogomban Időfaktor címmel arról, hogy hogyan érdemes célokat kitűzni. Feltehetően sokan, akik érdeklődnek a projektmenedzsment, az időgazdálkodás vagy a coaching iránt, már ismerik a SMART célokat. Amikor arról beszélünk, hogy egy célt tűzünk ki magunk elé, olyankor öt aspektusból érdemes átgondolni az adott célt: Speciális? – Mérhető? – Elérhető? – Releváns? – Időben behatárolt?

Milyen is lehet ennek alapján a SMART fogyás?

Motiváció: Először is, érdemes eldönteni, hogy miért akarunk lefogyni, mi az, ami vezérel bennünket bizonyos súly leadásában. Kellően erős motivációra van szükségünk! Ugyanis mindegy, hogy egy régóta túlsúlyos ember akar leadni 20-30 kg-t, vagy egy őszi-téli időszakban felszaladt 5-10 kg-tól akarunk megszabadulni, ha a motivációnk nem eléggé erős, akkor a próbálkozásunk kudarcba fulladhat. Fontos: még ha el is ér bennünket a jojó-effektus, jó tudni, hogy van kiút, mivel az újratervezés művészete mindig ott áll előttünk lehetőségként.

Tapasztalat: Bizonyos értelemben a régebb óta próbálkozó fogyósok sokkal nagyobb előnnyel indulnak a SMART fogyás-tervezésben a kevésbé tapasztalt társaikkal szemben. Ugyanis ha egy ideje már próbálkoznak, akkor találkoztak már azokkal a módszerekkel, amelyek nem működnek, és olyanokkal is, amik igen. Így a rossz tapasztalatot feldolgozva, míg a jó tapasztalatokat felhasználva képesek kialakítani a saját maguk számára ideális megoldásokat. Ők már látják, esetleg tudják is előre, hogy mi vezethet inkább sikerhez.

Csalás: Kis hazugságok? Megcsalás? Nos, valójában igen. Amikor eltérünk a fogyi-tervtől, az bizony egyfajta megcsalása magunknak, amire bizony minden esetben készülni kell. Tapasztalataim szerint az egyik legnagyobb veszély az a célkitűzés során, ha nem vesszük figyelembe, hogy bizony lesznek olyan napok, vagy hetek, amikor valami miatt nem fogjuk tudni tartani magunkat a tervhez. Ilyenkor nemcsak stagnálás, de visszaesés is előfordulhat. Lehet ez egy szomorú esemény a családban, vagy bármely lelki megpróbáltatás, amikor bizony jól esik, ha a párunk meghív bennünket egy késő esti vacsorára, ahol nem salátát, hanem egy egész pizzát is képesek vagyunk benyomni. És lehet ez egy örömteli esemény is, amikor nem fogjuk megtartóztatni magunkat az édes élvezetektől.

Időtartam: Számomra mindig ez volt a legérdekesebb kérdés, ugyanis folyamatosan nagyobb időtávokban gondolkodtam, mivel eddigi életem során több mint 10 kg-tól akartam megszabadulni, nehezemre esett nem egyben kezelni az áhított fogyást. Tíz kiló leadásához pedig, ha egészséges fogyásról beszélünk, akkor legalább 10 hétre van szükség, ami valljuk be, majdnem három hónapot jelent. Csakhogy, amint hetekben kezdtem el beszélni, vagyis „1 hét alatt 1 kg-ot adok le”, máris rövidebb időtartamról volt szó, azaz kisebb részekre tudtam bontani a leadni szándékozott kilókat, ezáltal sokkal elérhetőbbnek tűnik a rövid távú cél, gyorsabb a visszajelzés és a korrekciók lehetősége.

Eltelt 10 nap, amióta e célkitűzési módszert használva kijelöltem a célomat, így most itt az idő levonni a következtetések, és megtenni a szükséges módosításokat.

Dányi Olga proaktív life coach írása

http://okcoaching.hu/rolunk/

0 Tovább

Optimista legyél, ne naiv!

A napokban nagyon elgondolkodtam mi is az optimizmus. Nagyon sok embertől hallani, legyél optimista, miközben a nagy többség nem gondolja így komolyan, vagy nem e szerint viselkedik. Persze nekem is az a véleményem, hogy fő az optimizmus, de lássuk, mit is takar ez pontosan.   

coach coaching optimizmus önbecsülés önismeret

 De mit is jelent az, hogy valaki optimista?

 Kíváncsi voltam mit írnak erről az interneten, hadd idézzek a Wikipédiáról.

„Az optimizmus, a pesszimizmus ellentéte, olyan életszemlélet, amiből nézve a világ jó, vagy kedvező hely. Az optimisták általában azt tartják, hogy az emberek jók. Az életről „kedvező” képük van, és abban hisznek, hogy idővel és végül a dolgok rendeződnek.

Az optimista jelzővel jellemzett ember az, aki derűlátó és bizakodó. Ellentéte a pesszimista, a borúlátó, reménytelenséggel eltöltött ember.

Az optimizmus szoros kapcsolatban van az önbecsüléssel, saját pszichológiai jólétünkkel és egészségünkkel fennmaradást segítő alkalmazkodási formának tűnik. Közismerten optimisták a gyerekesek és a vallásos érzelműek,

Pszichológusok szerint éppen azoknak van e felfogásra szüksége, akik valamilyen szomatikus vagy pszichikus ok miatt tartósan vagy átmenetileg depressziósok, amivel együtt jár a kilátástalanság (pesszimista) érzése. Az optimisták társaságának keresése ezért az öngyógyítás egyik ösztönös és példaszerű megnyilvánulásának számít.

Kritikus és érdekes ebből a szempontból a történetek befejezése, illetve azok kicsengése. Társadalmi igény ugyanis az emberekről szóló történetek „jó” befejezése, a „happy end”. Az optimizmust túlzásba is lehet vinni, ezt nevezik „struccpolitikának”: amikor valaki csak a kedvező híreket hajlandó tudomásul venni – ez hosszú távon a problémák halmozódásához vezet.”

Ha látod a veszélyeket, nem vagy optimista?!

coach coaching optimizmus önbecsülés önismeret

Valahogy mindig azt érzem, ha beszélek a lehetséges kockázatokról, bármiről is legyen szó, egy új vállalkozásról, párkapcsolatról, munkahelyváltásról, valaki mindig ezt mondja, ne törődj vele, légy optimista. Számomra a pozitív szemlélet nem azt jelenti, hogy homokba dugva a fejemet figyelmen kívül hagyom a lehetséges akadályozó tényezőket, problémákat, hanem azt, hogy felkészülsz rájuk, és hiszel benne, hogy ezeket le tudod győzni, tehát megtalálod a megoldásokat is.

Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mikor vitorlázni készül egy csapat a Balatonon, harmadfokú viharjelzés van, nem tudják, mitévő legyenek, és egy arra járó ember a partról odakiabálja, hogy miért vagytok pesszimisták, fő az optimizmus, miközben ő már hazafele igyekszik. Az optimizmus nem a vakság szinonimája. Nyitott szemmel járj!

Optimizmus-önbecsülés

coach coaching optimizmus önbecsülés önismeret

„Az optimizmus szoros kapcsolatban van az önbecsüléssel, saját pszichológiai jólétünkkel és egészségünkkel”

Vagyis ismered a képességeidet, erősségeidet, szilárdan hiszel magadban, és tudod, hogy le fogod győzni a feléd jövő nehézségeket. Amennyiben ez hiányzik, te leszel az akit, mindenki sajnál, csak a rossz hír az, hogy ez nem visz előbbre, maximum megnyugtatod magad, hogy azért nem vagy sikeres, mert te szerencsétlen vagy.

Ahogy azt sem jelenti, hogy várod a sült galambot, hogy a szádba repüljön, vagy széttárt karokkal boldogan meséled, hogy majd minden jobb lesz, mert te optimista vagy. Ezt lehet látni például, mikor valaki évek óta munkanélküli, boldogan tengeti mindennapjait, hogy ennél már csak jobb lehet, miközben egy pályázatot sem küldött el, hogy behívják interjúra, miközben mások tartják el.   

Nem hiszem, hogy a világ fekete-fehér lenne, ahogy azt sem, hogy valaki csak optimista, realista vagy pesszimista lehet.  Minden árnyalt, és mindenkiben más érzések kavarognak különböző helyzetekben. De egy biztos, ha nem gyakorlod az önismeretet, nem fedezed fel a benned rejlő erősségeket, derűlátóan nem tekinthetsz az előtted lévő időszakra, amit úgy hívnak, a HÁTRALÉVŐ ÉLETED.   

Ha a sasokkal akarsz szállni, akkor ne a pulykákkal játssz!

„Az optimisták társaságának keresése ezért az öngyógyítás egyik ösztönös és példaszerű megnyilvánulásának számít”

coach coaching optimizmus önbecsülés önismeret

Nagyon egyszerű viselkedési mechanizmus, olyanná válsz, amilyen a környezeted. Harcolhatsz ellene, de előbb vagy utóbb ez beigazolódik. Ha pozitív emberek vesznek körül, derűsebben fogod látni az életed, könnyebben oldod meg a kihívásokat, ha negatív, akkor pedig… tudod nagyon jól.

De van egy jó hír, van VÁLASZTÁSOD! Rajtad múlik, kivel töltöd a szabadidődet!

Ismered az energiavámpír típust, messziről kerüld! Kedveled azokat, akiknek minden sikerül, szervezz vele közös programokat! Lehet az rokon, barát, kolléga, akkor is van választásod. Persze vannak kikerülhetetlen protokoll helyzetek, amin részt kell venned, de szabadidőd nagy részében igenis eldöntheted, hogy kivel szeretnél több időt tölteni.

És a te történeted hogy folytatódik?

Simon István, Life Coach

0 Tovább

Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig – Könyvajánló (nem csak) coachoknak

Egy könyv, ami kiteljesíti a coaching tanulmányokat

Mi a coachning fő célkitűzése? Tudatosítani, a jelen tapasztalataira építve a jövőt formáló proaktív lépéseket tenni. Sokan, akik ezt gyakoroljuk is azon kapjuk magukat, hogy bizonyos helyzetekre mégis beégett minták szerinti válaszokat adunk. Bár ezeknek a szituációknak a megoldása is a jövőben van, a mozgatórugóit sokszor a múltban érdemes keresni. Van, hogy vissza kell nézni. Nem másért, minthogy tudatosítsunk múltbéli történéseket, hogy azokra ne reflexszerűen reagáljunk, különösen ha a reakciónk nem a várt eredményt hozza. Ha más kimenetelre vágyunk, máskép kell cselekednünk.

Pál Ferenc „A szorongástól az önbecsülésig” című munkája sok szempontot körbejárva segít megérteni, tudatosítani azokat a motivációkat, melyek nem a célravezető cselekvésekre ösztönöznek minket. Életszerű példákon keresztül mutat be számos okot, tünetet, reakciót és hatást, ami segít a múltban szerzett sérüléseket, a múltban keletkezett hiányokat felismerni. Mindenki magára ismerhet egy-egy példát olvasva. Ha eddig eljutottunk, segítséget is kapunk abban, hogy a múlt tapasztalatait feldolgozzuk, elfogadjuk, és a jelenben új válaszokat találjunk.

Plasztikusan érzékelteti a könyv a sebzettség- és a teljességvezérelt élet; a hiány- és a növekedésmotivált élet közötti különbséget. Segít megérteni mit miért tehetünk úgy, ahogy teszünk. De ami miatt különösen fontos tanulmánynak tartom a könyvet egy coach számára, azok a felkínált eszközök – az akár évtizedek óta ismételt – sémáink megváltoztatására. Egy laikus számára is jól olvasható térképet kapunk önmagunk megismeréséhez. Olyan pszichológiai modelleket szed csokorba a szerző, melyek feldolgozható rendszerben segítenek a múltban átélt élményeink feldolgozásában, önbecsülésünk fejlesztésében és önmagunk elfogadásában.

Bemutatkozik a tizenegy fejű sárkány, akiről megtudjuk, hogy a mesével ellentétben jobb vele megbarátkozni, mint lefejezni. Megismerhetjük a teljesség négy dimenzióját, ami napjainkban vélhetően egy kifejezetten népszerűtlen, de sokak számra sorsfordító teória lehet. Olvashatunk a személyiségfejlődés 12 állomásáról, és az önbecsülés fejlesztésének 11 – rendkívül egyszerűen megfogalmazott, de élethosszig gyakorolható – lépéséről. Véleményem szerint, ez utóbbi a coaching 11 „parancsolataként” is felfogható.

Aki teheti olvassa! Az alábbi szemelvény talán érzékelteti, hogy nem nehéz olvasmány, viszont tanulságos. 

„Ha képesek vagyunk jövőbe mutató választ adni, és abban megfelelő értelmet találni, akkor elkezdünk növekedésnek indulni. ... Amikor rálépünk egy hiteles életútra, akkor szinte kikerülhetetlenül egy ideig hibázunk.” De egy növekedésmotivált ember akár „... elérhetetlen célokat is szívesen kitűz, mert tudja, hogy úgyis csak úton kell lenni, útközben is sok jó dolog fog történni.” El kell azonban fogadnunk, hogy ez az út fájdalommal jár, mert „... a hiányunk reális, tehát a hiánnyal való szembenézésből fakadó szenvedés is reális.” Ennek a „... fájdalmát át kell élnünk.” Be kell látnunk, hogy „... amit gyermekkorban nem kaptunk meg, azt már soha nem kaphatjuk meg. ... A hiánymotivált ember vágyva vágyik arra, hogy... valaki mentse meg. ...A növekedésmotivált képes... szembenézni saját problémáival.”  És mit tesz?

  1. Rátalál valódi önmagára és hitelessé válik a kapcsolataiban
  2. Elfogadja a testét, megerősödik a testtudatossága
  3. A jelenben marad
  4. Felelősséget vállal
  5. Rátalál saját döntéseire
  6. Kockázatot vállal
  7. Megtanul egyedül lenni
  8. Megérti saját érzéseit, lelkiállapotait, tetteit, életútját
  9. Teret enged a humornak
  10. Elfogadja emberi voltát tökéletlenségeivel együtt
  11. Épít a külső önbecsülés forrásaira - hisz azoknak, akik szeretik, becsülik

Tompa Emőke business és life coach írása

0 Tovább

Coaching és a szuperérzékenység

Minden ötödik ember fokozott idegrendszeri érzékenységgel születik, ezeket a személyeket nevezi a nemzetközi szakirodalom szuperérzékenyeknek (HSP- Highly Sensitive Person). Ezek a társaink sokszor átlag feletti képzelőerővel, intuícióval, intelligenciával rendelkeznek, de gyakran visszahúzódónak, szégyenlősnek vagy hangulatembernek tűnnek. Ez a típusú idegrendszer normális jelenség, alapvetően semleges személyiségvonás, ami feltehetően öröklött, és ugyanannyi fiú- és lánygyermek születik érzékeny lélekkel. Carl Gustav Jung, a híres pszichiáter is szuperérzékeny volt, aki komolyan foglalkozott már a témával, ő, mint „a befordulás tendenciájaként” definiálta ezt a lelki alkatot, és leginkább az introverzióhoz kötötte. 

De mi is váltja ki ezt a befelé fordulást, visszahúzódást? Legfőbb alapigazság, hogy az emberek jelentősen különböznek abban, hogy azonos helyzetben és azonos ingerek hatására milyen mértékben fokozódik idegrendszerük izgalmi állapota. Legyen szó zajról, éhségről, fájdalomról, koffeinről, de akár emlékképekről, gondolatokról - ezek mind erős ingereknek számítanak.

Egy mérsékelten zűrös, ugyanakkor ismerős helyzet - mint például egy átlagos munkanap - is lefáraszthat egy szuperérzékenyt annyira, hogy csak csendre és magányra vágyik. Ilyen állapotban az utolsó inger is csepp lehet a pohárban. Van, aki egy vizsgahelyzetet „egészséges drukkal” él meg, míg a szuperérzékeny olyan magas izgalmi állapotba kerül, hogy erőteljes testi jelei is mutatkozhatnak: gyomorgörcs, kézremegés, izomfeszültség, gyors szívverés…stb.

Miért fontos információ ez egy coachnak (illetve saját magunknak)? A coaching során alapvetően 4 eset fordulhat elő: vagy az egyik fél (a coach vagy coachee) szuperérzékeny vagy mindkettő vagy egyik sem. Figyelembe véve azt az adatot, hogy a népesség min. 15-20 %-a ebbe a csoportba tartozik, nagy esély van arra, hogy legalább az egyik fél beleesik ebbe a kategóriába.

Vegyük át röviden, milyen kihívásokkal, feladatokkal szembesülünk, ha ügyfelünk HSP. Számolnunk kell azzal, hogy kezdetben félénk, nehezebben nyílik meg, esetleg szégyenlősségből nem mer felvállalni magával kapcsolatos fontos információkat. Könnyebben sírhat, szinte bizonyos, hogy az idegrendszere fokozott izgalmi állapotba kerül, így nagyobb türelemmel kell hozzá fordulni.

Kerülni kell a harsány, zavaró elemeket, pl. az élénk színeket, erőteljes hangforrásokat. Milyen technikákat alkalmazhatunk? Az átkeretezés segíthet abban, hogy a stresszfaktorokat leépítve más szemszögből, kívülről vizsgáljunk meg egy helyzetet. A kreatív, művészeti, asszociációs, hangsúlyosan jobb agyféltekés feladatokban nagyobb lehet a sikerélményük. Fontos, hogy megéljék a támogatást, elfogadást, bátorítást.  

Ha a coach HSP, fel kell mérni, hogy hány klienst tud pl. naponta vállalni. Érdemes egy kis szünetet beépíteni két ügyfélfogadás közé, ügyelni kell arra, hogy tudatosan teremtsünk magunknak nyugodt pillanatokat a krónikusan izgatott idegi állapot elkerülése érdekében.  Szilárd elhatározással kell végigvinni ezt a tervünket, hiszen a mai világ a folyamatos ingeráradatról szól. Fogalmazzuk meg magunknak, hogy pl.: „Most 5 percre lehalkítom a telefont, és nem veszem fel”, „Kinyitom az ablakot, és szívok egy kis friss levegőt”, de akár meghallgathatjuk a kedvenc számunkat is.

Figyelni kell arra is, hogy ne vegyük át, ne éljük meg erősen másik hangulatát, dühét, érzelmi állapotát, mert semlegesnek, támogatónak kell maradni minden helyzetben. Az általunk kialakított környezet támogasson bennünket, ha pl. nem bírjuk a nagyvárosi élet zaját, ne a Blaha Lujza tér környékén béreljünk lakást. Ha kimerültnek érezzük magunkat, inkább mondjuk le a megbeszélést.

Amennyiben mindkét fél HSP, van esély arra, hogy a felek hamar egymásra hangolódjanak, és a finom jelzéseket kölcsönösen vegyék. A hasonló, megélt tapasztalataik alapján a „közös nevező” érzése alakulhat ki, amely megalapozhatja a beszélgetés oldott légkörét. Ugyanakkor nagyobb kihívás a határtartás, az érzelmi-, gondolati kontroll. 

Az eddig olvasottak alapján a kevésbé érzékeny személyek megbántva vagy kirekesztve érezhetik magukat, mert úgy tűnhet, a szuperérzékenyek nem csak mások, de „jobbak” náluk.  „Úgy érted, én nem vagyok érzékeny?”- tehetik fel joggal a kérdést. Az „érzékeny” szóhoz többek között azt is társítják, hogy valaki tapintatos, megértő, befogadó, körültekintő.

Nyugodt körülmények között szinte nem is érzékelhető a különbség, míg magas izgalmi állapotban a szuperérzékeny ember „kikészül”, kevésbé érzékeny társai azonban még kaotikusabb helyzetben is megértőbben tudnak viselkedni, ezért szükségtelen alá-vagy fölé rendeltséget kialakítani. Elaine N. Aron könyve: Szuperérzékeny vagyok? tartalmazza azt a tesztet, amelynek kitöltése alapján meg tudjuk állapítani ezt a fajta érzékenységet. Érdemes a témában elmélyülni coachoknak, pedagógusoknak, orvosoknak és szülőknek is.

Andics Éva írása

0 Tovább

Martin Wehrle; Csak nem terhes, Müller úr?! - könyvajánló

coach coaching karrier Martin Wehrle szakirodalom nők helyzete férfiak helyzete

Avagy miért lenne botrányos minden férfi számára egy nő pályafutása

Martin Wehrle, német karrier coach legújabb sikerkönyvét tartom a kezemben. Már a cím is érdekes és elgondolkodtató, hát még a könyv!

Uraim! Mit tennétek akkor, ha reggel már nőként ébrednétek fel?  Ez történt ugyanis Müller úrral, a sikeres marketing menedzser macsóval, aki egyik reggel női testben ébred. Ettől a naptól fogva nőként kell élnie, gondolkodnia, öltözködnie, boldogulnia a férfiak világában. Vicces, megdöbbentő helyzetekbe keveredik. Új nézőpont vesz fel, hiszen eddig férfiként egészen máshogyan szemlélte a nőket, a nők munka világában betöltött szerepét.

Mit gondoltok, könnyebben boldogul női testben, a marketing szakmában, vagy úgy egyáltalán a munka világában? De mi a helyzet a munka-magánélet egyensúlyával, nőként? Vajon ugyanazok, a férfiként bevált érvek, a macsó duma, nőként is alkalmazható? Ugyanannyi fizetés jár egy nőnek, mint egy férfinak? Mi történik, ha megérkezik a gólya?

Humoros, elgondolkodtató, érdekes és tanulságos könyv. Ráadásfejezetben karrier-ötleteket is kapunk.

Valóban botrányos lenne minden férfi számára egy nő pályafutása? Olvasd el a könyvet és döntsd el Te magad!

Rendeld meg a fordítótól: http://www.ccoach.hu/megrendeles/

Erdélyi Zsuzsanna

Business& Life Coach

0 Tovább

Te mi alapján vezetsz?

Képzeld el, hogy egy rohanós hétfői reggelen üzleti öltözetben (kiskosztüm/öltöny) beülsz az autódba, és indulnál a megszokott rutinod szerint köreidre. Azonban aznap -ott és akkor- nem látod a sebességedet, a megtett távolságot, a vízhőfokot, az üzemanyagállást, és egyáltalában semmit, amit jól megszoktál ahhoz, hogy biztonságosan és nyugodtan elérd aznapi célodat. Valami elromlott, a műszerfal sötét. Nincs visszajelzés, de a motor jár, mehetsz, szabad vagy. Mit teszel? Nyomaszt a sok tennivaló, a határidő, a partnerek várakozása, az aznapi feladatok. Esetleg a hátsó ülésen a gyerekeid az iskolatáskával lesik, na most mi lesz? Nincs halogatás, azonnali döntés kell.

A megérzéseidre hagyatkozol, gyorsan döntesz, és mész, bevállalod? Vagy netán elindulsz ugyan, de vezetés közben a sebességedet számolgatod az útjelző karók, és az idő mérésével? Vagy lesed a többieket? Nem is mersz elindulni, mert a tényekre hagyatkozol mindig, és folyamatosan a kijelzőket nézed egyébként is? Te hogyan vezeted az autódat, ha nem működnek benne a műszerek? El mersz indulni, vagy azonnal kiszállsz? Vagy már elég rutinos sofőr ahhoz, hogy így vezess akár hosszabb ideig? Jó, elfogadható ez így neked, netán külön élvezed? Mit tudsz ebből tanulni? Volt már hasonló élményben részed? Írásomban saját élmény inspirált, és egy fontos személyiségjegyre szeretném a figyelmet felhívni.

A személyiség, és a vezetői képességek fontos eleme, hogy intuitív módon, vagy netán analitikus módon hozol döntést ilyen helyzetben, elindulsz-e, és utána hogyan vezetsz. Esetleg hol így-hol úgy? Helyzetfüggő? Gondolkodtál már ezen?
Mi is az az intuíció? Amikor érzéseinkre hagyatkozunk. Amikor úgy tudunk dönteni, hogy nem gondolkodunk a miérten, képesek vagyunk analizáló gondolkodás nélkül is tudni, tudatalattinkból előhívni egy kérdésre a választ. Szinte az alapján döntjük el a kérdést, hogyan érinti személyiségünk magját. 

Az ember is bizonyos értelemben állatias ösztönlény, képes érezni egy döntésről, hogy helyes, vagy helytelen, azonban tudatával képes ösztönös döntéseit kontrollálni, felülírni. A tudásalapú társadalom mítoszában élünk, ahol az elemzés, a tények, az adatok mindenhatóságában hiszünk. Mindeközben az intuíció is jelen van, és olyan helyzetekben, amikor nincsenek adatok, nincs visszajelzés, nincs példakép, de mégis menni kell, csak az intuíció működik, legalábbis arra kell hagyatkozni. Az üzleti életben is sok olyan döntést kell meghozni, ahol a racionalitás csak korlátozottan működhet. Az innováció területén, egy új termék bevezetése során gyakran döntenek a döntéshozók megérzéseik alapján. Ez is tanulható, fejleszthető, és a mindennapi életben is segítségedre lehet. Egy rutinos sofőr, jó vezető, ötvözi a két módszert, és ösztönösen tud dönteni abban is, hogy mikor melyik működési módot választja. 

Tippek az intuíció fejlesztésére:
1. Vezess naplót. Írd le gondolataidat, akkor is, ha kevés a mondandód. Segít felnyitni a tudatalattidat.
2. Kapcsold ki a belső kritikust önmagadban. Kövesd a belső dialógusodat félelem nélkül.
3. Keress egy elvonulós helyet, ahol például zenével, irodalommal foglalkozhatsz, és közelebb kerülhetsz érzéseidhez.

„Az intuitív elme szent ajándék, a racionális elme hű szolga.
Létrehoztunk egy olyan társadalmat, amely tiszteli a szolgát, és elfelejtette az ajándékot.”-Einstein

Dr. Ölveczki Karolina írása

Forrás: https://www.psychologytoday.com/blog/the-intuitive-compass/201108/what-is-intuition-and-how-do-we-use-it

0 Tovább

Mire tanít a sport?

Gondolkoztál már azon, hogy a sikeres sportolók miért eredményesek az élet más területein is? Legyél amatőr vagy profi, a sportból rengeteget lehet tanulni.  De mit is tanít nekünk a sport, mit adhat az életünkhöz, ha jól csináljuk? 

1. Célkitűzés

Az teljesen nyilvánvaló, hogy ha elkezdesz űzni valamilyen sportot, célod van vele. Le akarsz fogyni, izmosabb akarsz lenni, körbe akarod futni a Balatont vagy átúszni, formában akarod tartani magad. Valamit el akarsz érni a mozgással, eredményeket akarsz.  Megtanulsz célokat kitűzni.

2. Akcióterv

Fejlődésed, célod érdekében akciótervet, edzéstervet dolgozol ki. Utánajársz, mit tanácsolnak a profi sportolók, szakértők, mi az, ami igazán hatásos lehet: mit szabad enned, innod; milyen eszközöket kell beszerezned; milyen mozgástechnikákat alkalmazz. Kisebb kutatómunkát végzel, tájékozódsz minden információról, amire szükséged lehet. Jó tervvel előbb érhetsz célba.

3. Eredmények, sikerélmény

Itt is, ahogy az élet többi területén is igaz, ki kell lépned a komfortzónádból, feszegetned kell a határaidat, hogy eredmények szülessenek. Legyen ez egy nagyobb súly megemelése, vagy a lefutott táv növelése, bármi, amit előtte még nem tettél meg, hogy fejlődni tudj. Ekkor jössz rá, hogy amiről azt hitted elérhetetlen, mégis lehetséges. És ha ez így van, akkor miért ne lehetne még többet és még többet, elindul a pozitív lavina. Eredményeid, sikerélményeid hatására megállíthatatlan leszel, egyre több energiát mozgósítasz célod elérése érdekében.    

4. Önbizalom növekedés

Az elért sikerek hatására önbizalmad növekedni kezd, nem fér hozzá kétség. Felfedezed, hogy az akadályokat konstruktív hozzáállással le lehet győzni. Egyre jobban bízni kezdesz magadban, és ezt a környezeted is észreveszi.

5. Kifogások kezelése

Megtanulod kezelni a kifogásaidat. Folyamatos belső harcot vívsz, pl. ha fáradt vagy, nincs akkora kedved, nincs időd, vagy a célt egy időre szem elől téveszted. De mélyen tudod, hogy nem adhatod fel, és ezekkel a belső kifogásokkal idővel bánni tudsz, ahogy majd az élet többi területén is. A megoldást keresed minduntalan.

6. Lépésről-lépésre elv alkalmazása, türelem

Türelem, türelem. Amilyen egyszerű mondani, olyan nehéz elsajátítani. Vágyott célodhoz vezető út általában hosszú és kanyargós. De ha ezt elfogadod, lassan megtanulsz türelmesnek lenni. Lépésről-lépésre fogsz haladni, mert belátod, hogy nincs rövidebb út. Meg kell másznod a szamárlétrát, bármibe is fogj bele.

7. A sportban alkalmazott módszerek átültetése az élet más területeire, további sikerek

Ha a sportban működik a módszered, miért ne működne az élet többi területén is?! Jobb munkát akarsz, vállalkozást akarsz indítani, meg akarod találni életed párját? Bármit elérhetsz a sportban használt eszközeiddel, hozzáállásoddal. Nincs lehetetlen!

8. Teljesebb élet

A rendszeres testmozgás az endorfinok felszabadításán, a test formálásánál, az egészség megőrzésénél sokkal többet jelent. Egy teljesebb, eredményesebb, boldogabb, céltudatosabb élet felé visz. Mi lehetne fontosabb ennél?! 

És te ma már voltál edzeni?

Simon István life coach írása

 

0 Tovább

„Nekem erre nincs időm”

Valószínű már mindenki könyökén jön ki ez a kifejezés: „Nekem erre nincs időm”.

És amire csuklóból jön a válasz, mindenkinek arra van ideje, amire akar.

Mind coachként, mind magánemberként rengetegszer hallani. Ezt bizonyítja a magyar utakon tapasztalt folyamatos dudálás; a BKK-s, 5 percenként induló buszokra siető, másokat szinte felöklelő utasok; az ideges vásárlók a boltban; az utcán gyerekükkel üvöltöző szülők. Mindenki rohan, elfoglalt, és nincs 5 perce semmire. Beláthatjuk világunk felgyorsult, és mindent szélsebesen és hatékonyan kell intéznünk, ha azt akarjuk, hogy életünk egyenesben legyen.

De tényleg nincs időnk semmire?! Végig gondoltuk valaha, hogy mit is csinálunk pontosan egy nap folyamán? Készítettünk valaha egy napi időbeosztást magunknak, hogy pontosan milyen tevékenységekre mennyi időt szánunk?

A fent említett ideges emberek többsége valószínű nem, különben nem kapkodnának. Ezzel a módszerrel egy tréning során ismerkedtem meg, ami nem egy új keletű találmány, de lássuk be, az emberek töredéke végezhette el valaha ezt a gyakorlatot. Egyszerűen naplót készítesz, egy papírlapra leírod óráról órára, hogy mivel foglalkozol, és ki tudod szűrni az időrabló tevékenységeidet.

Időrabló tevékenységek lehetnek a teljesség igénye nélkül:

- TV-zés (híradó, reklámok stb.)

- sorozat nézés

- facebook

- chatelés

- hírek olvasása

- olyan emberekkel töltött több órás beszélgetés, akikkel nem szívesen találkozol, de nem tudsz nemet mondani, nehogy megsértődjön

- olyan telefonokat veszel fel, amik megszakítanak egy célirányos tevékenység kivitelezése közben

- stb.

Egyszerűen minden olyan cselekvés, ami nem a CÉLJAID felé visz!!!

Mi a célod? Mit szeretnél elérni? Mi az, ami boldoggá tesz?

Eléggé logikusnak tűnik, hogy erre szeretnéd a legtöbb időt szánni, hisz ettől leszel kiegyensúlyozott, elégedett, ettől veszed könnyebben az akadályokat az életben, hisz tudni fogod, hogy jó irányba haladsz a boldogság felé vezető úton.

Minden más csak IDŐPAZARLÁS! Az IDŐ pedig az ÉLET maga! Persze fontos az egyensúly, és a pihenésre, szórakozásra ugyanúgy időt kell szánni, annak is célja (regenerálódás, lazítás) van, de például a statisztikák által mutatott napi 4-5 óra TV-zést nem nevezhetjük pihenésnek, ahogy a napi szintű sörözéseket sem lazításnak. 

Mindenkinek tudni kell a saját céljait, és ennek megfelelően kialakítani az életét, a napirendjét.

Az időhiány valójában a fontossági sorrend hiánya.”- Timothy Ferriss

És Neked mire van időd?

Ui. Köszönöm, hogy ennek a cikknek az elolvasására volt! J

Simon István life coach írása

0 Tovább

Yesman vagy Noman?

Az amerikai filmek tömkelegének nagyon ritkán egy-egy darabja igen inspiráló és elgondolkodtató tud lenni.

Egyik személyes kedvencem a Yesman. Már maga a cím is egy bombatalálat.

A történet röviden:

A főhős, Carl Allen (Jim Carrey) egy igazán átlagos, unott darabja a társadalom szürke tömegének. Átlagember, aki bejár egy bankba dolgozni, elvégzi unalmas munkáját, hazamegy és a kanapé kényelmében várja a következő hétköznapot. Barátai alig-alig tudják elrángatni valahová, és ha el is megy, nem érzi jó magát. Egyre negatívabban látja életét. Egyik nap egy régi ismerőse ajánl neki egy helyet, hogy menjen el vele az "Igen!" szemináriumba, ami arra ösztönzi, hogy felejtse el a negatív életmódot, és éljen a lehetőséggel, hogy mindenre azt kell mondani: "Igen!". Carl meggondolja a lehetőséget. Egyik nap elfejti barátja eljegyzési buliját. Másnap barátja dühösen felbukkan a házánál, és lehordja őt, és azt mondja neki, hogy teljesen egyedül fog maradni, ha nem változtatja meg az életét. Carl úgy dönt, hogy részt vesz a szemináriumon, majd megfelelően arra inspirálják Carlt, hogy fogadja el azt a lehetőséget, hogy legyen "Igenember", hogy mindenre igent mond. Ezek után rengeteg, kaland, élmény vár főhősünkre, és elkezdi élvezni az életet, máshogy észleli a körülötte lévő világot, pozitív ember lesz.

De mit üzen nekünk ez a film?

Az élet úgy szép, ha zajlik, szokták mondani. Hogy akarsz sikerélményt szerezni, ha nem vágsz bele új dolgokba? Hogy akarsz önbizalmat szerezni, ha nincs sikerélményed? Hogy akarsz boldog lenni? Boldog akarsz lenni?  

Rengeteg ember a biztonság kalitkájában néz kifelé, vágyakozik a szabadság felé, de mikor kinyitják neki az ajtót, nem mer kirepülni. Meggyőzi magát, hogy mégiscsak jó neki itt, kap enni, inni, és csak esténként letakarják, hogy tudjon pihenni.

Minden embernek ajánlom a filmet, aki úgy érzi, hogy inspirációra van szüksége a szürke hétköznapokból való kitörésre, és hogy lássa pozitívabban az életét, hogy éljen igazán.

Merj élni, tapasztalni, új dolgokat kipróbálni, ismerkedni, új ételeket megízlelni, új kultúrákat megismerni.

Ha azt érzed magadon, hogy habozol és elkezdesz kifogásokat gyártani, hogy visszameneküljél a kényelembe, az esetleges kudarcok miatt, kérdezd meg a 90 éves önmagadat. Ő mit javasolna, vágj bele vagy sem? Bánni fogod, hogy meg sem próbáltad? Mitől félsz egyáltalán?

Végezetül pedig egy idézet a filmből:

„A világ egy játszótér. Ezt mindenki elfelejti, pedig gyerekként még mindenki tudja.”

És te, igent mondasz? J

Simon István life coach írása

0 Tovább

Gondolatok a motivációról – gondoljunk rá másképpen

Gyakorló vezetőként az egyik legnagyobb kihívást – és talán ezzel nem vagyok egyedül – a kollégáim motivációjának megfelelő szinten tartása jelentette. Éppen ezért a képzéseken tanultak mellett igyekeztem a hogyanra választ kapni. Cikkek, könyvek, vélemények elolvasása/meghallgatása és kipróbálása, sok-sok morfondírozás után arra jutottam, hogy valami nem stimmel: a valóság és a gyakorlat mutat némi eltérést, vagyis az emberek nem a várakozásoknak megfelelően reagálnak, vagy ha úgy tetszik a mindennapok szürkesége nem hajlandó idomulni a menedzsmentguruk modelljeihez, a kollégák rajongása a feladataik iránt mérsékelt maradt.

Persze ezek után könnyű lenne rávágni, hogy biztosan nem jól csináltam, oszt jó napot!

Oké, elfogadom: mesterképzés (releváns témában), tréning és 7 év gyakorlat sem garancia arra, hogy mindent jól csinálok. De fel kell tegyek egy kérdést: a Magyarországon bejegyzett mintegy 900 ezer céghez képest hány Lee Iacocca, Steve Jobs, Martin Luther King jár-kel az utcákon? Vagyis feltételezhetően a legtöbben – fájó – de átlagos vezetők vagyunk. Átlagos képességekkel, átlagos tudással, ismeretekkel, kompetenciákkal. Mégis mi vezetjük a cégeket és szembe kell néznünk a kollégáink motivációjával kapcsolatos kérdésekkel. És rendre adunk rossz válaszokat ezekre a kérdésekre...

És hogy mit teszünk? Célokat tűzünk ki, jutalmat adunk, munkakört gazdagítunk, felhatalmazunk. Próbálunk motiválni. Vagy inkább ösztönözni. Miközben ezek többsége legjobb estben is csak ideig óráig motivál, majd elmaradásuk, nem megfelelőnek vélt mértékük elégedetlenséget, teljesítményromlást, motiválatlanságot eredményez.

Csak, hogy tovább árnyaljuk a képet: a motiváció fogalma pszichológiai meghatározás szerint az egyén olyan belső tudati állapota, amely arra készteti, hogy meghatározott módon viselkedjék.

Nem elvitatva a tényt, hogy ösztönzéseink hatnak az egyén belső tudati állapotára és ezáltal kiválthatnak általunk vágyott viselkedési formákat, de azért azok mégsem tekinthetők az egyén sajátjának. És azzal talán mindenki egyet tud érteni, hogy semmi sem késztet jobban cselekvésre mint a saját vágyak, elhatározások, célok.

Nem akarok szembe menni a mainstream-mel, mi szerint a kollégák motiválása a vezető feladata, de mintha ez a filozófia oda vezetett volna, hogy az egyénnek nincs felelőssége a saját motiváltságával kapcsolatban, noha az belőle fakad (vagy nem fakad). Ennek eredményeképpen kialakult egy „játék neve találd ki” szituáció, amiben a vezető arra tesz kísérletet, hogy rájöjjön vajon milyen ösztönző hozza lázba a kollégát, míg a kollégától elfogadott egy „ez most nem nyert” reakció. Nagyon erősen szeretném hangsúlyozni, ezért egyáltalán nem a kolléga a hibás, de azt is, hogy a vezető felelőssége sem abban keresendő, hogy nem találta el a megfelelő ösztönzőt, vagy nem tudta ki-gondolat-olvasni a drive-ot.

Sokan ismerhetik Simon Sinek nem atombomba bonyolultságú, de hasonló erejű „arany körét” (ha nem, a Youtube-on például megtalálható), melynek egyik lényeges mondandója abban áll, hogy a legtöbb ember tudja mit csinál, azt is sokan tudják, hogy hogyan csinálják azt, de csak kevesen tudják azt, hogy miért.

Pedig ez az ami a legfontosabb. Az alfa és az ómega, ami nélkül a munka nem több mint létfenntartó cselekvés. És ennek a miértnek az ismerete nem jöhet kívülről, ezt a miértet nem mondja meg a leggazdagabb munkakör, de még a legtutibb céges kocsi sem. Ezt egyetlen ember tudja csupán: Te magadról, Ő magáról és én magamról.

Ezek alapján úgy hiszem, hogy a vezető felelőssége abban áll, hogy segítsen megtalálni az egyénnek az(oka)t a személyes miérte(ke)t, ami(k) őt belülről vezérli(k), az egyén felelőssége pedig abban áll, hogy akarja megtalálni az(oka)t. Mert ez lesz az a legfontosabb tényező, ami a mindennapok nehézségein átvezeti őt és azok ellenére is magas szintű teljesítményt eredményez. Hiszen mennyivel könnyebb egy kozmikus léptékű Excel táblában nagy figyelemmel dolgozni, vagy a gyártó soron precízen összerakni valamit, ha tudom miért csinálom, ha tudom, hogy nekem személy szerint miért fontos és miért fontos az a vállalatnak,  és ne adja Isten még azt is tudom, hogy miért fontos nekem, az hogy a vállalatnak fontos.

És miként jön ide a coaching? Mert talán ez lehet az az eszköz, amely segíthet a vezetőknek abban, hogy a kollégáikkal a miérthez vezető úton elinduljanak, és ez lehet az az eszköz, amely az egyén felelősségét felébreszti a saját motivációjával kapcsolatban. A coaching segítheti a paradigmaváltást a motivációban, amely paradigmaváltás elhozza a felelősség ésszerű megosztását és a tudatosabb lét megalapozását a munka világában, ami magasabb szintű teljesítményekhez vezethet.

Végső soron pedig a cél az, hogy mind a vezető, mind a kolléga boldogabb, kiegyensúlyozottabb legyen, és a vállalati célok is teljesüljenek a magasabb szintű teljesítmények segítségével.

Holcinger László business coach írása

(P.s. A cikk szigorúan a szerző személyes tapasztalatain alapul, saját véleményét tükrözi, gondolatébresztő, vitaindító szándékkal jött létre és nem kívánja azt sugallni, hogy a jövőben eltekinthetünk az ösztönzés menedzsment vívmányaitól.)

0 Tovább

Rázd meg a fejed!

Leendő coachként és gyakorló coacheeként eljutottam abba a szakaszba, amikor őrülten nagy változás állt be az életembe. Kívülről nézve az égvilágon semmi nem történt. Belülről viszont az egész világom felfordult. Avagy az egész eddigi világom tett egy 360 fokos fordulatot, amire mondhatná bárki azt, hogy akkor most megint ugyanabba az irányba nézek, hiszen teljes kört írtam le. Csakhogy forgás közben más-más nézőpontból ismertem meg az engem körülvevő és a bennem rejlő világot, és rájöttem, hogy nemcsak a világ más, hanem én is máshol vagyok, mint ahol eddig gondoltam, hogy vagyok.

Édesapám megfogalmazása jut eszembe erről. Sokszor hallottam tőle azt, hogy amikor nem tudod, mi a megoldás, „Csak rázd meg a fejed, hogy az eszed helyrerázódjon!”. Ez a technika gyerekként sokszor működött, de ahogy kezdtem felnőni, és elmerülni a saját életemben, elfelejtettem ezt a jó kis technikát. Mire is jó a fejrázás? Először is, képes vagyok más perspektívából látni a dolgokat. Másodszor, időt ad arra, hogy egy percig ne gondolkodjak, hanem hagyjam, hogy magától jöjjenek a megoldási lehetőségek. Harmadszor pedig, mindig emlékeztet arra, hogy Én irányítom a saját életemet, Én döntök arról, hogy milyen úton menjek tovább. Egy másik fontos aspektusa a fejrázásnak, hogy a külső világ mellett a belső világomra is felhívja a figyelmet. Ez a belső világ az most, ami a komplex változás útjára lépett.

Esetemben ennek első jelei az álmok voltak. Elkezdtem emlékezni az álmaimra. Megjelentek benne azok a szereplők az életemből, akikkel dolgom van még. Megjelentek benne a vágyaim, a céljaim. Megjelentek azok az érzések, amelyekből töltekezni tudok, és olyanok is, amelyeket helyre szeretnék tenni. A változás másik jele a „de ja vu” érzés feltűnése és a gyakoriságának emelkedése. Minél nyitottabb vagyok a világra, annál inkább előjönnek olyan érzések, mintha már egy adott pillanat korábban lejátszódott volna az életembe, miközben biztosan nem volt még rá példa. A harmadik jele az volt, hogy kezdtem hatással lenni a körülöttem lévőkre. Pontosabban szólva, kezdem észrevenni ezeket a hatásokat, mert nyilvánvalóan hatással vagyunk azokra az emberekre, akikkel találkozunk; a kérdés inkább az, hogy vajon eléggé tudatosak vagyunk-e ahhoz, hogy felismerjük, milyen hatással vagyunk rájuk. És ha már a tudatosságról van szó: fontos változás az életemben, hogy arra is tudatosan figyelek, hogy mások milyen hatással vannak rám.

Ez csak a kezdet! Bizakodásom a fejlődésben töretlen és bár néha igen gyorsnak tűnik innen, belülről, mégis rendkívül élvezetes ez az út!

Dányi Olga írása

http://dolga.reblog.hu/

0 Tovább

Coaching francia módra – avagy mi az „Elismerő vezetés”?

A médiában, a politikában, a munkahelyen vagy otthon is megüthetik fülünket ilyen és ezekhez hasonló mondatfoszlányok: „Ebben a folyamatosan változó világban minden egyre bonyolultabb…”,; „A gazdasági és pénzügyi nehézségek, a költségvetési hiány és a magas munkanélküliség miatt mindenkinek erőfeszítéseket kell tennie…”,; „Válságban a társadalom…”;, „A vállalatokra egyre nagyobb nyomás nehezedik…”.

Nem csoda, hogy ezek a nyomasztó gondolatok beférkőznek elménkbe  és rányomják bélyegüket lelkiállapotunkra, így ez a hangulat eluralkodhat mindennapjainkban, a munkahelyünkön és társadalmunkban.

Ebben a pesszimista  (köz)hangulatban hogyan tudja egy vezető fenntartani nap mint nap munkatársai elkötelezettségét, a motivációját és együttműködési készségét? Erre a kérdésre ad választ Jean-Christophe Barralis francia coach, a Les Echos újságban megjelent, az „Elismerő vezetésről” szóló cikkében . Nem tagadom, hogy nagy rajongója vagyok a francia kultúrának, ezért is szeretném írásomban dióhéjban bemutatni a Franciaországban egyre nagyobb népszerűségnek örvendő „Elismerő  vezetés” irányzatát.

Jean-Christophe Barralis a Francia Appreciative Inquiry Intézet (IFAI) társalapítója. Az elismerő feltárás (Appreciative Inquiry) a pozitív pszichológia eredményeit felhasználó megközelítés, ami a pozitívumokat, a meglévő erényeket tárja fel, és ezeket szem előtt tartva, az erősségekre építve tervezi a jövőt és valósít meg egy célt. Ezeken az alapokon nyugszik az „Elismerő vezetés” (Appreciative Management) koncepciója is. A módszer az erősségekre épít, a cél-motiváció alkalmazásával a személyes energiák felderítésén keresztül a pozitív pszichológia szemléletével.

Barralis elmondása szerint a „munka örömének” keresése lassan kezd visszatérni a köztudatba és egyre gyakrabban foglalkozunk munkahelyi működésünkkel. Ezt a fogalmat nem egyszerű megérteni, könnyű összekeverni a „jólléttel ”, a kiteljesedéssel, a megelégedettséggel; ami nem könnyíti meg a vezetők mindennapjaiba és vállalatok életébe való átültetését. Barralis szerint egy „Elismerő vezető” pozitív jövőképet épít kollégái számára a munkahelyen és kapcsolataikban egyaránt. Ez a jövőkép lehet a kulcsa annak, hogy az ember (újra) megtalálja az olyan pozitív értékeket, mint a jóságot, a nagylelkűséget, önzetlenséget és a szolidaritást. Az „Elismerő vezető”  értékeli a munkát a maga valójában, és az egyént, aki végzi azt. Hozzájárul - csapattársaival egyetemben - a munka értelmének, céljának meghatározásához. A hivatástudat kialakítása révén már nem csak azért dolgozunk, mert „kell”, hanem mert hasznos és értéket teremt a közösség (vállalat, társadalom) számára is. Az „Elismerő vezető” értékeli az egyén munkához való hozzáállását és értelmet ad a cselekvésnek. A sikerekre irányítja a figyelmet, megsokszorozza csapata erejét és erősségeit, elismeri az erőfeszítéseket és az eredményeket. Figyelembe veszi az ember személyes hatékonyságához kapcsolódó érzéseit, elismerő nyelvezetet használ, támogatja az önállóságot és a kreativitást, az összetartást, a nagylelkűséget és optimizmusra sarkall.

Kutatások igazolják, hogy az elégedett, elkötelezett munkatársak hatékonyabbak, jobb eredményeket képesek elérni. A kutatásoksok rávilágítanak arra is, hogy az elégedettség érzésének kiváltásához fontos a jó vezető.

Az „Elismerő vezetés” jól alkalmazható a változás-, és válságmenedzsmentben  is. Segíti a hatékony együttműködést, csapatépítést, kommunikációt és a céges célkitűzések megvalósítását, segít elkötelezni a munkatársakat nehéz helyzetekben is. Az „Elismerő veztés” és az „Elismerő feltárás” módszerei alkalmazhatók üzleti coaching vagy csoport coaching során is. A coaching a kliens (vagy csoport) meglévő tudására, belső erősségeire épít. Ezek jobb, hatékonyabb kihasználásával lehetőség nyílik a belső erőforrások és a kreativitás mozgósítására, a kitőzött célok megvalósítására, a szakmai és személyes fejlődésre. Ezáltal az „Elismerő vezető” képessé válik új lendületet adni a szervezetnek és pozitív hozzáállással hatékonyabb vállalati közeget, pozitív jövőképet kiépíteni.

Kiss Gyöngyvér business coach írása

A cikk eredeti nyelven az alábbi linken érhető el: http://www.lesechos.fr/idees-debats/cercle/cercle-133573-lemergence-dun-nouveau-modele-performant-le-management-appreciatif-1124482.php  Jelen írásomban a cikk saját interpretációját használom fel.

0 Tovább

„Az út maga a boldogság.”

Földi életünk egymásba kapcsolódó létszakaszok láncolata. E láncolatban minden egyes szem egyformán fontos. Ha bármelyik láncszem gyenge vagy szakadt, akkor a beleölelkezők nem tudnak hozzá megfelelően kapcsolódni, így a lánc nem lesz ép, harmonikus, teljes. A láncolatra, mint egészre tekintve mondhatjuk, hogy akkor érjük el a kiteljesedettség, a boldogság állapotát, ha ezeket az életszakaszokat az adott létidő kihívásaira megfelelően válaszolva, mintegy a léttel együtt mozdulva, együtt lélegezve éljük meg.

Mi emberek úgy működünk, mint az a hosszútávfutó, akinek a szeme előtt minden egyes lépésénél a célszalag képe lebeg. Akkor érzi majd igazán jól magát, amikor a dobogón állhat, s aztán következnek az újabb és újabb célszalagok. Hatalmas nagy futóverseny az életünk, melynek végső célja a boldogság megtalálása és tartós megélése. Közben pedig elfeledkezünk arról, hogy a boldogság ott van minden egyes lépésben, minden centiméteren, minden lélegzetvételben, mindenben, mindenkor, éppen ott, éppen akkor. Valójában az egész világegyetem ott van, ott „ólálkodik”, meghúzódván, arra várva, hogy ráeszméljünk és megéljük a pillanat teljességét. Hogy rátaláljunk arra, ami mindig is ott volt, megvolt. Arra, ami valójában vagyunk, magára a boldogságra.

Most még keressük szüntelen. Néha, jobb pillanatainkban meg-megvillan előttünk, olyankor földöntúli örömet érzünk. Aztán visszahuppanunk szürkeségként megélt valóságunkba. Újra és újra kitűzzük a célt: ekkor és ekkor, ha ez és ez megtörténik, ha ezt és ezt elérem, boldog leszek. De miért csak akkor? Miért ne lehetnénk már most boldogok? E pillanatban, útközben. Mert dönthetünk így is. Ahogyan egy kedves barátom tanácsolta a Caminora készülő ismerősének: „Aztán ne feledd el élvezni az utat!”Mert ahogyan Buddha mondta: „A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság.”

Ha a pillanatban rejlő örömet, békét, szeretetet képesek vagyunk megélni, akkor ez a kiteljesedettség újabb és újabb ép létláncszemeket szül, s akkor életünk végén, visszatekintve egy ép, szép, erős és fényes láncolatra láthatunk rá. Ekkor válik csak igazán szembetűnővé számunkra az, hogy mennyire felesleges a sietség, a boldogság kergetése, hiszen ebben a láncban, a létezés láncolatának minden egyes szemében ott van az egész, a teljesség, az univerzum, maga a boldogság.

Kiss Eszter írása

0 Tovább

Coaching vs. halogatás

„Hányszor megmondtam már, hogy ne nyaggasson senki!
Tudom nagyon jól, mikor kell elkezdenem…


Szeptember. Persze nem pont most, mert mindennel el vagyok maradva. Különben is, ha behúzom a hasam, nem olyan gáz.


Október. Apámék hívogatnak, hogy szüretelni kell, mert ránk rohad. Utána majd lenyugszanak a kedélyek.

Persze itt az őszi szünet is, meg a cégnél is túlórázni kell a pályázatok, meg a sok munka miatt. A főnök akarata mégiscsak fontosabb.


November. Egyszerűen hetek óta nem tudom megszokni ezt az óraátállítást. Ne várja senki tőlem, hogy korábban keljek! Főleg, hogy ilyen ködös időben kimenjek.

 Meg vidékre is megyünk, tudod, halottak napja, mindenszentek, azért beláthatod, hogy nem tudok szétszakadni én sem.


December. Most már nem halogathatom téli gumit, arra kell minden pénz. Így hogyan költsek bármi másra?

 Ráadásul még semmit sem vettem Karácsonyra sem. Idén már nem akarok semmit, csak legyek túl ezen a bolondokházán. Úgyis mindig szilveszterkor kell megfogadni, nem?


Január. Neked magyarázzam? Nincs pénzem, teljesen kiköltekeztem! Meg síelni is megyünk. Január különben is “úgy rossz, ahogy van”.


Február. Tavaszig semmit!! Áfa van, meg sötét van délután is. Egyébként is ilyen rövid hónapban nincs értelme semminek.

Tavasztól edzésbe jövök, meg leadok pár kilót. Az semmi nekem.


Március. Most nem jó, mert új állást kell keresnem. Kikészít a főnököm, pedig tavaly egész évben neki ugráltam.

Egyébként is jön a jó idő, kerti munkák, meg minden. Mozgok így is eleget.


Április. Pont most? Húsvétkor? És ki fogja megpucolni az ablakokat, meg a sok sütés – főzés, vendégjárás. Azért nem lehet fát vágni az én hátamon sem!

Május. A tanárok kikészítik a gyerekemet ezzel a tanévvégi őrülettel! Nagyon oda kell figyelnem. Plusz még most lesznek a ballagások is. Micsoda, hogy nincs is ballagó- korban lévő gyerekem? Az unokatestvér ugyanolyan fontos. Ők is adtak tavaly pénzt, viszonoznom kell. Csak tudnám, miből… Emiatt minden időm foglalt.


Június. Mindenki szabadságra megy a cégnél, én viszem a hátamon az egész kócerájt. Neked sem lenne kedved ilyen hőségben szétizzadni az agyadat!


Július. Most meg mi megyünk nyaralni. Jó, persze, hogy csak egy hét, de akkor is. Utána mindent kimosni, meg visszarázódni. Majd augusztusban …


Augusztus. Most senki nem akar semmit, mert nyaralnak, aki meg nem, annak úgysincs pénze semmire, vagy dolgozik. Hogy lehetne így bármibe kezdeni. Majd szeptemberben….Remélem, semmi nem fog közbejönni!”


A coaching segíthet abban, hogy egyensúlyt találjunk a sürgős és fontos dolgok között.

A coaching folyamat során megtanulunk prioritásokat állítani és megvalósítható célokat kitűzni magunk elé.

Petróczy Tamás lifecoach

0 Tovább

Megjelent az első coach-regény

Martin Wehrle: Csak nem terhes, Müller úr?! Avagy miért lenne botrányos minden férfi számára egy nő pályafutása

Mi a különbség férfi és női munkatárs, férfi és női vezető között? Hogyan érvényesülnek napjainkban otthon, ill. a munkahelyeken a hagyományos férfi-női szerepek? Mitől függ egy női karrier lehetősége a férfiak világában?

Martin Wehrle, az ismert német karrier-coach újabb sikerkönyve egy gondolati kísérlettel próbál előrukkolni. Müller úr, aki egy szakmailag sikeres macsó, egy reggel női testben ébred – s ezek után nőként kell boldogulnia. Munkájában épp úgy, mint a magánéletében.

Vicces és megdöbbentő helyzetekbe keveredik, melyeket eddig, férfiként egész máshogy értékelt. Számos új kihívással kell megbirkóznia, például azzal, hogy értekezleten félbeszakítják, hogy éhes tekintetek igyekeznek áthatolni a ruháján, hogy „aranyom”-nak szólítják, vagy említhetnénk azt is, hogy korábbi énje fizetésének mindössze a felét viszi haza.

Számtalan felismerést tesz, többek között, hogy "A vezetővé-válás legjobb eszköze az, ha már előre úgy viselkedünk, mint egy vezető. Azaz figyeljük a státuszszimbólumokat, átlátjuk a hatalmi játszmákat, és világosan kommunikálunk. Sok nő túl kevés figyelmet szentel a férfi- és a női kommunikáció közti különbségnek." – De valójában milyen részletek különböztetik meg a férfi és a női kommunikációt? Mire ügyeljen egy nő a verbális, és nonverbális jeleknél? Hangszín, megjelenés, testbeszéd és még sorolhatnánk, mind-mind a segítője, vagy akár az ellensége is lehet.

A regény feszültségét végig fenntartja az az ötlet, hogy a hősnőt az elbeszélő „Müller úr”-ként emlegeti. A gyakorlatból vett példák és a számadatok (a magyar kiadásban magyarországi statisztikákkal kiegészítve), és egy coach támogatása révén rendkívül életszerű, humoros történet kerekedik ki, melyet frappáns gyakorlati tanácsok tesznek teljessé. Ez egy igazi szórakoztató útmutató, nemcsak nők számára!

„Amikor egy reggel Müller úr nyugtalan álmából felriadt, azon kapta magát, hogy nővé változott. Csodálatra méltó teste, melyet nem kevés izzadság árán munkált ki a fitnesz-stúdióban, jelentősen veszített izomtömegéből. Napok óta borostás álla sima lett, akár egy BMW krómozott motorházteteje. Rövidre nyírt frizurája pedig, melyet már a hajszárító első fuvallata megszárított (ami napi 5 perc alvástöbbletet jelentett!), szőke hajzuhataggá változott. […]

Az ördögbe is, mi a fene történt vele az éjjel? Talán viccesnek tartotta a végzet, hogy legfőbb büntetésként női sorsot rótt ki rá, ahelyett hogy megúszta volna egy gyötrelmes kínhalállal? […]

Ha marad a jelenlegi állapot, egyáltalán folytathatja még marketing menedzseri munkáját? […] Vajon mélyrepülésnek indul-e tisztességes keresete, az a szép kis summa, ami mögött büszke egója pöffeszkedett? És vajon ezután majd mindig kocsányon lóg a pasik szeme, ha csípőjét ringatva a fénymásolóhoz vonul?

Állj! Ez a gondolat máris azt mutatja, hogy csapdába sétált. Hogy juthat ilyen az eszébe, hogy saját magának kellene fénymásolnia? Tulajdonképpen mindig Neunernével, a titkárnőjével csináltatta a kópiákat. De vajon marad-e főnök, és lesz-e még titkársága, amit dirigálhat?”

„Az 500 legjobb coaching-kérdés” szerzőjének új kötete ezúttal is a ccoach gondozásában és forgalmazásában jelent meg: http://www.ccoach.hu/nok-karrier/

0 Tovább

Boldognak lenni

Már sokan sokféleképpen keresték és fogalmazták meg, mit jelent a boldogság ...

Olvastam valahol egy fantasztikus idézetet, de csak a lényege maradt meg bennem, ezért most így "New Balance-os" megfogalmazásban olvashatjátok.

A boldogság a pozitív és negatív események finom egyensúlya.

Egy vékony szálon egyensúlyozunk mindennap.

Mindig arra várunk, hogy majd, ha ez, vagy ha az megváltozik az életünkben; ha ezt, vagy azt elértük, megvalósítottuk; vagy esetleg ez vagy az elmúlik, akkor majd boldogok leszünk.

Nincs olyan, hogy eljön a boldogság órája. Ezzel nem mondok újat, hiszen naponta tapasztalhatjuk az életünkben.

Minden esemény (jó vagy rossz), ami történt eddig az életemben, mindezek ellenére, vagy éppen ezért, tudom és érzem, hogy boldog vagyok.  Még akkor is boldog vagyok, amikor felsejlik egy-egy emlék, esemény, amit fájdalmas volt megélnem akkor, amikor történt velem, és az emlékezés pillanatában is fájdalmas, - mert egy perc múlva már tovább tudok haladni az élet folyamával, és önfeledten felnevetek, mert a következő perc már nem a múltról szól, hanem arról, ami éppen akkor történik.

Megállhatunk olykor, olykor többször is, visszanézhetünk, de ne ez határozzon meg minket, ne ez alapján, ne a történések árnyékában éljük. Mert a következő perc hozhat csoda pillanatokat, amiért érdemes ébernek maradni.

Az elmúlt fél év során nagyon szerettem volna két dolgot az életemben.

Mondanom sem kell, hogy ez a két 'állapot' - amelyet nagyon szerettem volna, ha állandósul az életemben és a részemmé válik - ma már nincs velem. Pedig nagyon boldog lettem volna, ha ... Mégis boldognak érzem magam, mert ... Az élet olykor másképp alakul, és alkalmazkodnunk kell ahhoz, amit hoz, még akkor is, ha mi teljesen másképp terveztük: meglehet, hogy sokkal jobb kerekedik ki belőle, mint gondolnánk.

Van, amikor kell az illúzió ahhoz, hogy átalakuljunk, vagy csak haladjunk az élettel és ne ragadjunk bele valamibe. Ilyenkor hatalmas szükség van mindenre és mindenkire, aki csak egy darabon elkísér. Olykor el kell fogadnunk, hogy, ami számunkra a mindent jelenti, a boldogságot jelenti, az nem biztos, hogy a másik számára is ugyanaz. 

És itt nemcsak a párkapcsolatról beszélek. Ez az életünk bármely területére érvényes és igaz. Csak nézd meg és érezd. Ezzel nem azt mondom, hogy mindenkivel meg kell szakítanunk a kapcsolatot, ha valamiért nem úgy működik, ahogy elképzeltük! Érdemes megnézni, hogy mely emberek között tudsz kiteljesedni, önmagad lenni. Mert van, hogy valahol elnyomva érzed magad, hogy valahol teljesen mást kapsz, mint, amit vársz. Ez egy nagyon összetett dolog. Sokszor azt olvassuk és halljuk, hogy előbb nézzünk magunkba és aztán keressük a "hibát" a külvilágunkban. Mégis van, amikor már százféle próbálkozásod volt, a másik fél pedig mindig ugyanazt adta; akkor be kell látni, hogy ott nem múlik már semmi sem rajtad. Az a másik félből fakad. Ekkor kell eldönteni, hogy mekkora teret engedünk neki az életünkben. Ha nem érezzük magunkat boldognak, ha nem tudunk valahol, valakivel önmagunk lenni, akkor az senkinek sem jó. És ez tényleg az élet minden területén érvényes!

Lássuk meg, hogy azt kapjuk-e, amit adunk, és hogy azt adjuk-e, amit kapunk. Fontos a kiegyenlítődés, az egyensúly.

Ne felejtsünk el a legkilátástalanabb helyzetünkben is felnézni, és meglátni, hogy mennyi minden van, ami ha nem is egyenként, de csokorba szedve sokkal többet jelent, sokkal többet ad. Mert minden nehézség átmeneti állapot. Biztosan állítom, hogy mindenhonnan van kiút. Minden helyzetből fel lehet állni, ki lehet lépni, mindent meg lehet változtatni. Ha akarod!

Hogy saját szárnyakkal repülhess.

Pipó Renáta life coach írása

0 Tovább

Saját szárnyakkal repülni

"Saját szárnyakkal repülni" - ez a mondat néhány héttel ezelőtt ragadott magával. Nem mondom, hogy szárnyalok azóta folyamatosan, de az, hogy most e sorokat írom, elrepít a célom felé. 

Hosszú és kanyargós út vezetett idáig. Most nem is ez a lényeg. 

Az idáig vezető út a lényeg. Számomra.

Lehet, hogy Neked az út szó láttán vagy hallatán elmegy a kedved mindentől, mert mindenhonnan ez "jön": "Ez az én utam.", vagy éppen "Ez nem az én utam.", a "közös utak"-ról meg nem is beszélve. :) Teljesen mindegy, hogy minek nevezzük: céllal születtünk. Mindenkinek más természetesen. Vannak hasonló célok, hasonló sorsok. 

Szóval sok kitérőt tettem. Ha visszanézek olykor, azt kívánom egyes kitérőknél, tévutaknál, hogy bárcsak ne történt volna meg. Miért nem gondolkodtam, miért nem láttam, hogy hova vezet ... Sokszor vagyunk ilyen helyzetben, hogy feltesszük magunknak ezeket a kérdéseket, de a válasz nem érkezik meg. Ugyanis nincs válasz. Minden ballépésem formált, hol kérgessé tett, hol csiszolt rajtam, hogy Fényemet magam is érzékelhessem. Biztos vagyok benne: minden jól van úgy, ahogy van. Szinte óránként halljuk vagy olvassuk valahol, hogy minden okkal történik. Igen, oka van mindennek. A legegyszerűbb ok, amit el sem tudtam eddig képzelni: Boldognak Lenni. Szabadon és Szeretetben Élni. Ennyi az Élet. Persze, vannak körülmények, amelyeken nem tudunk változtatni, ugyanis nincs ráhatásunk. Pont ezekkel a dolgokkal nem kell(ene) foglalkoznunk.

Ma az oktatáson stresszkezelésről láthattunk prezentációt. Kiderült, hogy az aggodalmaink 8%-a valós aggodalom és ebből 4%-ra nincs, illetve 4%-ra van ráhatásunk. 

Ez azt jelenti, hogy 100-ból 4 probléma valós probléma. Lesarkítottam, de a lényeg ez. Elképesztő. És észre sem vesszük. Nulla-huszonnégyben megy a műsor, a vetítés a fejünkben. 

Egy döntés az egész, egy pillanat, néha sokszor kell abból a pillanatból, de meglátjuk, hogy mit művelünk magunkkal, és így az életünkkel is és a környezetünkben lévőkkel is. A gondolatok formálnak. A gondolataink jellege a fizikai állapotunkat is befolyásolják és meghatározzák. 

A másik hatalmas formáló erő a környezetünk. A Szüleink, a Pedagógusaink. Ők azok, akik először megmondják nekünk, hogy milyenek vagyunk. És elhisszük. Nemcsak elhisszük Nekik, hanem ezek által a jelzők által határozzuk meg mi is magunkat. Hatalmas felelősség ez. Nem célom megbántani másokat, nem is megyek ebbe bele mélyebben. Azon viszont érdemes elgondolkodni, hogy Ki Vagy Te?

Honnan is tudhatnád, ha még nem hámoztad le magadról azt a sok mindent, amilyennek hallottad magad az eddigi életed során. És, ha nem tudjuk, hogy kik vagyunk, akkor honnan tudhatnánk, hogy mi a célunk, hogy mi a jó nekünk, hogy mit szeretnénk valójában? Lehet, el sem gondolkoztál még ezen. Pedig nagyon érdekes - amikor magadra fordítod az időt és a figyelmed, és túl azon, hogy milyen színű a hajad, a szemed, milyen magas vagy, mi a nemed, kinek a gyermeke, testvére vagy, mi a végzettséged, mi a munkád...-, mi marad a végén? Ki marad a végén? 

Ha erre megleled a választ, akkor mindenre megkapod a választ. A jel az a fajta szívdobbanás, ami összetéveszthetetlen. Ez nem a Karácsonyvárós, nem a szívszorító, nem az adrenalinos... Ez akkora dobbanás, hogyha éppen van melletted valaki, akkor gyorsan ránézel, hogy hallja-e :) Ettől a dobbanástól úgy érzed, hogy egyszerre ugrasz ki a bőrödből és ölelsz szét mindenkit és megtörhetetlen erő visz előre, és már ott van az is, hogy hová. 

Mert tervek azok mindig vannak. Sokszor annyira makacsul ragaszkodunk az elképzeléseinkhez, hogy hajlamosak vagyunk belefájdulni, ha nem úgy, vagy nem akkor, amikor akarjuk, vagy esetleg egyáltalán nem jön össze a tervünk. Itt is lehet vizsgálódni, hogy miért nem ....

Nincs többé titok, ami rejtve marad előtted. 

A baj az, hogy ezt a megtalált önmagadat könnyen elveszítheted. Mindig vannak olyan emberek, akik jól megmondják, hogy szerintük teljesen elment az eszed, hogyan gondolhatsz bármi jót magadról vagy az életedről vagy egyáltalán. Ilyenkor kell az önmotiváció, vagy számtalan helyen fellelhető motivációs írás, vagy az előzőekben említett személyekkel való kontakt behatárolása.

Így teljesen más megvilágításba helyezem a sokszor használt búcsú mondatot: "Vigyázz magadra!" :)

Csak Te tudhatod, hogy Ki Vagy Te, és annak az Erőnek, ami Benned van, miként kell Megnyilvánulnia.

Pipó Renáta life coach írása

0 Tovább

Elég létezni?

Miért érjük be kevesebbel?

Miért mondunk nemet, amikor a szívünk és a lelkünk másért kiált?
Annyira óvjuk az életünket, hogy most aztán jól csináljuk – nem vesszük észre, hogy ezzel romboljuk szét, amit eddig kialakítottunk.
Miközben ragaszkodunk a saját elméletünkhöz, hogy hogyan kell lennie az életnek, másokra is ezt a terhet rójuk. Mert teher ez magunknak is, csak nem vesszük észre, mert annyira ragaszkodunk. De mihez is?
Sok ötvenes éveiben járó ember olyan életet él, hogy el sem tudjuk képzelni, honnan van mindehhez ereje és ideje. Amikor kimerít egy fájdalom, egy betegség, vagy egy nehezebb nap a munkában, már alig várjuk, hogy ne szóljon hozzánk más. Mialatt azok, akik megélik a napjaikat, megélik magukat, az életüket, olyan élményekkel gazdagodnak, amelyek által feltöltődnek és fáradhatatlanul mennek a nap-nap után. Van, aki éppen a válását éli, és nem gondként tekint a válásra, hanem lehetőségként. Egy új élet születik, új eszmékkel, tervekkel, megtartva mindazt, ami működött.

Honnan van ereje, annak, aki él? És miért nincs annak, aki csak létezik?
Nem hozok fel hangulatfokozásként különféle élethelyzeteket és sorsokat, elég mindenkinek a maga életére megnézni.

Az egyik legjobb kérdés a Coachingban: számít majd egy év múlva? /És itt bármit behelyettesíthetünk, ami éppen annyira nagyon fontos, hogy aggódjunk, vagy idegeskedjünk rajta, vagy megfelelni akarjunk. Mégis kinek?/
Van, ami egyáltalán nem számít majd. Ezen jól meglepődünk. És van, ami igenis számít, nemcsak egy év múlva, hanem sokkal később is. Na, azzal érdemes foglalkozni :)

Élményekkel gazdagodni, a szeretteinkkel lenni, szeretni, örülni, dolgozni stb. Mikor minek van az ideje.

A szívünket el nem nyomni …

Pipó Renáta life coach írása

0 Tovább

Kitartásról

Minden elkezdődik valahol ...

Mikor szembesültünk először azzal, hogy mit jelent kitartónak lenni?

Én nem emlékszem rá. Arra viszont emlékszem, hogy felnőtt fejjel tanultam meg.

Mert más az, hogy gyerekként makacsságból kitartunk egy elképzelés mellett, miközben a szüleink már rég' megmondták, hogy mi lesz a vége. (Szerintük.) Vagy amikor nem ettük meg az ebédet és addig nem állhattunk fel az asztaltól, amíg el nem fogyott a tányérunkban lévő étel. Már nem is emlékszünk, hogy ki bírta tovább :)

Aztán jön az iskola. Akit elvittek sportolni, azok már kisebb korukban találkozhattak a kitartás szellemével. Persze az iskola kiválasztásában nem volt sok szerepünk, de a középiskola vagy az utána következő tanulmányok már nagyban rajtunk múltak-múlnak. Valószínűleg, azok lesznek eredményesebbek, amiket mi választunk a szívünkből, ha pedig ebben támogatnak is bennünket, akkor tényleg csak felfelé vezet az út. Feltéve, ha nem akadunk össze olyanokkal, akik elveszik a kedvünket, de ha ez sikerül, akkor talán nem is volt az igazi ... Ugyanígy folytatódik a munka világában is. Valahol szeretünk dolgozni, és valahonnan menekülünk. Teljesen másra számítunk az interjún, aztán élesben a váltás.

Meggyőződésem, hogy sem az iskolai bukás, sem egy munkahelyen szerzett kellemetlen tapasztalat, vagy a tapasztalatlanságból eredő elbocsátás nem jelent semmit a tág jövőre vetítve. Pedig aki bármelyiket is átélte, akkor abban az időszakban hatalmas tragédiaként, kilátástalanságnak élte meg. Miközben azért történik mindez, hogy tanuljunk, tapasztaljunk. Nem úgy születünk, hogy mindent tudunk. Milyen unalmas lenne az élet.

Vannak olyan típusú emberek, akik önbizalom hiányában - vagy nem is tudom minek nevezzem - nehezen kezdenek bele valamibe. Viszont, ha már benne vannak, történjen bármi, akkor is kitartanak a vége után még sokáig :) Az a legjobb, hogy nem kell feltétlen mindennek véget vetni.

És így van ez a párkapcsolatokkal is. Mennyi kapcsolat van már a hátunk mögött és ki tudja, miért nem sikerül az egyikkel az, ami a másikkal? Miért fogadunk el valamit az egyik párunkban, ha az előtte lévőknek megbocsátani sem tudtuk? Biztosan kell ehhez néhány pofon az élettől, másoktól. Mégis ... Eljön, amikor nem tudsz harcolni, nem tudsz támadni. Mintha elvesztetted volna az erődet az első pillanattól kezdve. Csak egyet tudsz: ez így van mostantól. Annyi megpróbáltatáson megy keresztül - véleményem szerint - minden párkapcsolat. Nem lehet mindig lelépni, feladni, csak azért, mert nem tökéletes.

A Coaching oktatáson eleve elvetettük a tökéletes (megoldás) keresését.

A megfelelő kérdés mindig az volt: elég jó számomra? És nem kell méricskélni, százalékot számolni. Egy kérdéssel megkapjuk a megdönthetetlen választ. A másik kedvenc kérdésem: számít ez egy év múlva? Ha a válasz nem, akkor lehet visszalépdelni az időben, és minden nemleges válasszal eljutunk a jelen pillanathoz. Kemény szembesülni ezzel a kérdéssel, még kijózanítóbb a válasz. Hiszen, ha azt válaszoljuk, hogy lényegében most sem számít, akkor mi is a problémánk? Ja, hogy nincs is gond :)

* Lehet, hogy lesz nehezebb is, akkor sem cserélném másra *

Pipó Renáta life coach írása

 

 

 

0 Tovább

A félelemszobrász

A kezdők számára az egyik legnagyobb félelmet a hibázás lehetősége jelenti...és az ismerősnek számító torok - és gyomorszorító érzés, ami csak tovább bénítja az egyébként is feszültséggel telt helyzetet. Keringenek a kéretlen gondolatok, a megválaszolatlan kérdések, önálló életre kelnek a "mi lesz ha" variációk.

A hibákra általában úgy tekintünk, mint lehetőség szerint, vagy esetenként bármi áron kerülendő eshetőségre. Pedig a hibák fontosak! A tanulási folyamatok szerves részei. Szükség van rájuk a készségfejlesztéshez, a megfelelő rutin kialakulásához, a helyes értékrend megalapozásához. Fontos építőkövek a kerek egészhez.

Kisgyermekként, romlatlanul, félelmek nélkül tudtunk örülni a hibáknak. Felálltunk, elestünk, elindultunk, elestünk. Próbálkoztunk és közben nevetgéltünk. Jó móka volt. Aztán múltak az évek, és fokozatosan belénk égett a negatív hozzáállás, új igék társultak a hibázáshoz: kinevetnek, megbüntetnek, kirúgnak, megszólnak, lenéznek, mellőznek...

Társadalmi kultúránként, családonként, pedagógusonként, főnökökként, és még hosszan sorolhatnám, mennyire eltérőek a normák és tolerancia-szintek. Vajon melyik gyermekből lesz egészségesebb értékrendű felnőtt: aki a négyesért dicséretet kapott, vagy aki büntetést? Milyen gyakran találkozunk azzal a felfogással - a pozitív pszichológia totális hiányával -, amikor a majdnem tökéletes egyenlő a semmivel? Csak a száz százalék számít.. Nincs alku. Emlékszünk még az iskolai szereplések rettegett momentumaira, melyek csak tovább dagasztották a bakizás miatti félelmet? Drukkolás, belesülés a szavalásba, véget nem érő gúnyolások, egyes a naplóban, retorzió otthon. Azonban a gyermekkor rossz kódolásai sajnos nem szűnnek meg a felnőtté válással, mint a pubertáskori pattanás. Sokak számára a munkahelyi kihívások gondoskodnak a zökkenőmentes folytatásról: nyilvános beszédek, prezentációk, kisebb-nagyobb hallgatóság előtt...  a mumus újra és újra életre kel.

A Toastmasters heti rendszerességgel tartja találkozóit, melynek célja, hogy a résztvevők minél könnyebben leküzdjék a nyilvános beszéddel járó fenntartásaikat, félelmeiket.  Igazi retorikaműhely fogadja az idelátogatót:  a már bátrakat, és akik azzá szeretnének válni. A közelmúltban én is ott jártam, és részese lehettem egy fiatal lány előadásának, melynek címe: Miért szeretek kezdő lenni? Elmondta, hogy korábban rettegett még a gondolatától is, hogy sok ember előtt beszéljen. Őszintén szólt a kezdeti félelmeiről, a félelmek legyűrését célzó próbálkozásokról, ahogy kereste a lehetőségeket arra, hogy minél többet hibázhasson, és annál többet tanulhasson belőlük. Később, ahogy sorban nyerte a meccseket a saját rémképeivel szemben, bevállalta az improvizációs színházat, majd szakmai tréningeket tartott, később igazi színpadra is állt, - és ahogy fogalmazott - a gyomrában repkedő pillangók idővel a barátaivá váltak. A félelem rezgéseit felváltotta a várakozással teli izgalom jól eső érzése. Győzött.

Tőle tanultam, hogy kezdőnek lenni annyit jelent, mint amikor a szobrász kezében életre kel az anyag. Annyi különbséggel, hogy ő a saját élete és félelme szobrásza lett, és az "alkotása" most már magáért beszél. Ha kell, nagy plénum előtt is.


Boldizsár Bettina business coach írása

0 Tovább

A coachning és a testbeszéd

A coaching ülések alapvetően egy rendszerezett, kérdezéstechnikán alapuló kommunikációs folyamat mentén zajlanak.

A coach által irányított beszélgetés a feltett kérdések és az azokra adott válaszok témakörei mentén haladnak. A coach feladata értő figyelem alkalmazásával pontosan érteni, - megérteni – az ügyfél által elmondottakat.

A folyamat sikere nagyban függ az ügyfél együttműködésétől, mindenkori nyitott kommunikációjától.

Ezzel együtt az ülések alkalmával (többnyire a folyamat elején) olyan helyzetek is adódhatnak, mikor az ügyfél  verbális válaszai  nincsenek összhangban az azt kísérő nonverbális közlésekkel.

Ilyen esetekben rendkívül fontos, hogy a coach észlelje a verbális és nonverbális közlések közötti ellentmondásokat, és időben megtegye a megfelelő lépéseket az adott válaszok pontosítására.

Bizonyos helyzetekben érdemes egyértelműen tisztázni, hogy esetleg olyan területet érintettünk-e, melyről a coachee nem kíván beszélni.

Ilyen esetekben a coach természetesen tiszteletben tartja az ügyfél akaratát és amennyiben ennek figyelembe vétele mellett a folyamat folytatható, más irányú megközelítést alkalmaz a továbbiak során.

Az általánosan elfogadott arány szerint kommunikációnk 30-35%-ban áll verbális közlésekből, és 65-70%-ot tesz ki a nonverbális közlések aránya.

Az említett arányok ismeretében a coach számára rendkívül lényeges odafigyelni az ügyfél metakommunikációjára, ezen belül testbeszédére is.

Egyik leggyakrabban alkalmazott gesztusunk a mellkasunk előtt összefont kar, mely védekező, elhatárolódó negatív viselkedést fejez ki.

Gyakran megfigyelhető ez a gesztus olyan esetekben például, ha valaki idegenek közé kerül, vagy másokkak együtt szűk-, zárt térben tartózkodik, esetleg sorban áll. Ezzel a jelzéssel a kívülállók tudtára adjuk, hogy védősorompót emeltünk magunk és a minket körülvevők közé.

Az összefontkar gesztust érintő egyik vizsgálat során két diákcsoportot ültettek be egy-egy előadásra.

Az egyik csoport résztvevőit arra kérték, hogy üljenek az előadás ideje alatt fesztelenül, karjukat, lábukat ne tegyék keresztbe.

A másik csoport az ellenkező feladatot kapta és keresztbe font karral kellett az előadást végighallgatniuk.

Az átadott tudásanyag visszakérdezésének eredményei szerint az összefontkarú diákok 38 százalékkal kevesebbet sajátítottak el a közölt anyagból, mint a fesztelenül ülő társaik.

 

Különböző tudásszint mérő vizsgálatok eredményei szerint, amikor a hallgató összefonja a karját, nemcsak kevésbé figyel az elhangzottakra, hanem az előadóról is negatívabb véleményt alkot.

Utóbbiak  nem csak a coaching alkalmmazásában, hanem több más területen is – tárgyalástechnika, értékesítés – nagy jelentőséggel bírnak.

Fontos tudatában lenni annak, hogy a nonverbális közlés jelentése nem csak a közlő-, hanem a befogadó személyre is vonatkozik.

Egy beszélgetés alkalmával érezhetjük magunkat kényelmesen összefont karral, viszont a másik fél negatívan fogja értékelni eme gesztusunkat.

Tapasztalt prezenterek tisztában vannak azzal, ha az előadásukon résztvevő közönség tagjai ezzel a jelzéssel élnek, akkor szükség van egy „jégtörő” eszköz bevetésére, mely befogadóbbá teszi a hallgatóságot.

Amíg az összefontkarok gesztusa megmarad, addig a negatív magatartás is folytatódik.

Allan Pease Tetbeszéd című könyvében hatásos „jégtörő” eszközöket ismertet a személyes beszélgetések alkalmával történt összefontkar gesztus és annak negatív velejárójuk megszüntetésére:

A könyvben leírtak szerint ilyen esetekben célszerű  tollat, könyvet vagy valami más tárgyat adni a másik félnek, mivel ezzel más testhelyzetet kell felvennie azzal, hogy az átnyújtott  tárgyat átvehesse. Az elhatárolódó testhelyzet megszűnésével az azt kísérő negatív hozzáállás is véget ér.

Amennyiben az előzőekben leírt elhatárolódó, negatív nonverbális közlések megszűntek, jó eséllyel folytathatjuk a kommunikációt.  Természetesen ezek után is folyamatosan figyelemmel kísérve a szóban- és a metakommunikációval közölt információk összhangját, illetve esetleges további ellentmondását.

 

Gáspár Sándor

Business Coach

 

Felhasznált irodalom: Allan Pease - Testbeszéd

0 Tovább

Coaching és asszertív tárgyalástechnika, avagy a kérdések ereje

A coaching a coach által irányított – professzionális, meghatározott elemekből felépülő  konzultációk sorozata.
Fejlesztő folyamat, melynek során a coach értően kérdez, kérdéseivel, alkalmazott technikáival segíti ügyfelét személyes céljai megfogalmazásában, elérésében.

A coaching lényegében a megfelelő kérdések feltétele az ügyfél számára.

A teljes folyamat lényege a „nagybetűs” KÉRDÉS, KÉRDÉSEK megfelelő módon történő alkalmazása.

Itt alkot közös halmazt a coaching és a tárgyalástechnika, hiszen mindkét esetben a tudatosan alkalmazott kérdések segítségével valósítjuk meg a kiválasztott célt.

Mit nevezünk tárgyalásnak? Nagyon leegyszerűsítve a tárgyalás két vagy több fél megegyezésre való törekvése.

A legeredményesebb tárgyalási forma – a konfliktuskezeléshez hasonlóan -  az asszertív tárgyalástechnika alkalmazása.

Az asszertivitás olyan érdekérvényesítő kommunikáció, melynek során maximális figyelmet kapnak a másik fél céljai és érdekei, összhangban a saját célok, érdekek megvalósításával.

Asszertív viselkedéssel úgy képviseljük saját érdekeinket, hogy ezzel a másik fél érdekeit, céljait nem sértjük.

A tárgyalás során feltett kérdések célja az érdekek feltárása, meghatározása. A célorientált kérdések alkalmazásával különbséget tudunk tenni lényeges és lényegtelen dolgokat illetően. A szakmai vonatkozáson kívül megtudhatjuk a másik fél motivációit is.

A nyílt, határozott, lényegretörő kérdések lehetnek pl:

  • Miért fontos ez Önnek?

  • Elmondaná az indokait?

  • Mit kellene tennem ahhoz, hogy....?

Az asszertív kommunikáció során kérdéseinket követően a másik felet meghallgatjuk, nézőpontjait elfogadjuk.

A fent említett módszer közösen történő alkalmazásával a tárgyaló felek nem ellenségnek tekintik egymást, hanem egy olyan együttműködésre hajlandó másik félnek, akivel a közös érdekek mentén megtalálhatják a résztvevő felek számára legkedvezőbb megoldást.

A módszer alkalmazásával a folyamat lezárásaként nyerő-nyerő helyzet valósul meg.

A coaching és a tárgyalástechnika által alkalmazott kérdésekre kölcsönösen igaz, hogy megfelelően történő alkalmazásával nem adjuk ki kezünkből a kommunikáció irányításának lehetőségét.

Mint tudjuk, aki kérdez  az irányítja a beszélgetést. Feltett kérdéseinkkel biztosítjuk azt, hogy  a válaszadó fél az általunk kijelölt témánál maradva, a kérdések által meghatározott út mentén folytassa a kommunikációt.

A proaktivitás (előrelátó gondolkodás)  alkalmazásával jelentős irányító erő összpontosul a kérdező félnél, hiszen a kérdés feltevésének pillanatában számol a kérdésre érkező válaszok esélyeivel, illetve a válaszok által eredményezett lehetséges kimenetelekre feltett újabb kérdések lehetőségeivel.

Gáspár Sándor                                                                                                                                     Business Coach

0 Tovább

ÁT-LÉNYEG-ÜLÉS

Jó volt rá leülni, rajta az árnyékban megpihenni. Messziről hívogatott robusztus, erőt sugárzó lényével. Ugyanakkor szép is volt, ügyes kezek virágminták szövetét faragták bele egykor. Aki csak meglátta a míves tölgyfa padot nem tudott úgy elmenni mellette, hogy akár csak egy simításnyira meg ne érintse. Élt ez a pad, a kivágott fa csodás átlényegüléseként. Sok nemzedéket kiszolgált, az évek mély ráncokat róttak belé, a nap kicserzette fáját, de még így öregen sem veszítette el méltóságát, különleges kisugárzását.

Egyszer, egy nyárvégi forró délután hirtelen furcsa érzete támadt, mintha belülről magához akarná vonzani valamiféle erő. Ismeretlen volt számára és oly hatalmas, hogy nem tudott mit tenni, így hát bölcsen megadta magát neki. Ebben a pillanatban hirtelen eleredt az eső. Viharos szél támadt, s a víz, zuhatagként ömlött alá, mintha egy óriás sírna vigasztalhatatlanul. Villámok villództak, dörgött morajlott az ég. A közelben cikázó villám a pad mellett álló fában nyert megnyugvást, hatalmas lángnyelveket hagyva maga után. A lángok a padot is elérték, nyaldostál szép fáját, feltartóztathatatlanul nyomultak előre, s addig-addig falták, míg üszkös feketeséggé nem változtatták.

Termékenységet hozó, tápláló fahamuvá lett a valamikori szépséges pad. A fahamut összegyűjtötték és elszórták a kertben, annak is egy kies zugában. Tavasszal aztán színes virágok nőttek ki ott a földből. Egyik a másik után dugta ki fejecskéjét csalogatva ezzel az utána jövőt, hogy aztán együtt egész virágszőnyeget alkotva viríthassanak. Mintha csak tudták volna, hogy eljön a nap, amikor kis gyerekkezek simogatják majd szirmaikat.

Az a kicsi lány, aki nem is olyan rég még a padon ülve játszadozott, most lágy érintéssel futtatta végig ujjacskáit a selymes virágokon. Miközben így élvezte a finom puhaságot, egyszer csak felkiáltott: Nézd nagypapa, pont olyanok ezek a virágok, mint amilyenek a kedvenc padunkon voltak!

A nagypapa mosolyogva bólogatott. Bütykös kezei tovasiklottak a nagy farönkön, amit éppen faragni kezdett. Pad lesz belőle – gondolta – egy szép új pad!

Kiss Eszter írása

0 Tovább

Coaching technikák alkalmazása a forgalmunk növelésére

Ha a coachingban használt főbb technikákat összehasonlítjuk az eladástechnikai eszközökkel, sok hasonlóságot fedezhetünk fel, nem úgy, mint e fogalmak jelentésében.  Maga a coach egy segítő, támogató személy, akinek feladata kizárólag ügyfelének fejlesztése, személyre szabott szakmai támogatás nyújtásával a nagyobb hatékonyság és sikeresség elérése érdekében. Míg az eladás szűkebb értelemben egy olyan tevékenység, amely a vevők/felhasználók igényeinek kielégítése érdekében határozza meg az eladni kívánt terméket és szolgáltatásokat, megszervezi az értékesítést és befolyásolja a vásárlókat. Több lényeges ponton találkozik ez a két látszólag különböző terület, nézzük,melyek ezek és a coaching technikákkal hogyan növelhetjük  forgalmunkat.

Egy termék eladása személyes és nem személyes módon történhet. Az optimális helyzet az, amikor van lehetőségünk a személyes találkozóra és rendelkezésünkre áll elegendő idő az üzlet lebonyolítására. A cikkben ezt fogjuk alapul venni, de minden más körülménynél is lehet használni ezeket az eszközöket, bizonyos elemeit be lehet építeni az adott szituációba. 

Tekintsük át az üzletkötés lépéseit, ötvözve coaching elemekkel:

Felkészülés a tárgyalásra: Még mielőtt találkoznánk ügyfelünkkel, gondoljuk át, hogy mi is a célunk, hogy szeretnénk azt elérni, érdemes végiggondolni, elképzelni a tárgyalás menetét, illetve ami talán a legfontosabb, az az eladni kívánt termék szakszerű ismerete.  Számolnunk kell azzal, hogy minden ember más, mindenkit más érdekel, ne kerüljünk kellemetlen helyzetbe, tudjuk pontosan, hogy kinek mit adunk el.     

Ha van lehetőségünk a megbeszélt helyen idő előtt megjelenni, akkor alkalmunk nyílik a legjobb ülőhely kiválasztására a partnerünk számára. Célszerű a legneutrálisabb hellyel kínálni. Gondoskodjunk a székek elhelyezéséről is. A székek egymással 90 fokos szöget zárjanak be, egy téglalap alakú asztalnál sarokhelyzetet válasszunk. Stratégiailag ez a legjobb hely ahonnan előadhatunk, bemutathatunk. Ha erre nincs lehetőségünk, mert ügyfelünkhöz mi megyünk, akkor mindenképpen figyeljünk arra oda, hogy egy olyan pozíciót vegyünk fel, amiben nem ülünk egymással szemben, egy kicsit forduljunk ki a síkjából, hiszen szembe ülve valakivel konfrontatív atmoszférát jelent és könnyen az álláspontok megszilárdulásához vezet.

Kellemes légkör: Érdemes ügyfelünket kizökkenteni a mindennapok terhei alól, így nyitásnak a bemutatkozást követően, indítsuk beszélgetésünket egy személyes jellegű kérdéssel, itt pl. érdeklődhetünk, hogy várta e már a találkozásunkat, hogy tetszik neki a környezet ahova hívtuk, ha hozzá megyünk, akkor pl. megkérdezhetjük, hogy az ő ízlésvilágát tükrözi-e az adott helyszín. Dicsérjük meg, kapjon elismerő szavakat, érezze az ügyfél, hogy pozitívan állunk hozzá és hogy nyitottak vagyunk rá, érdeklődünk felőle. Elkerülendő kérdések: Hogy van? Milyen a napja? stb… ezek kétélű kérdések, hiszen ha ügyfelünk rossz passzban van, akkor mélyről, negatívan indíthatjuk tárgyalásunkat, innen nehéz visszanyerni lendületünket. A pozitív pszichológiára építve tegyünk fel kérdést és dicsérjük teljes őszinteséggel tárgyaló partnerünket. Legyen mindez hiteles, fejezzük ki érdeklődésünket. Ezekkel a pozitív kérdésekkel sok információhoz juthatunk ügyfelünk hozzáállásáról, lelki állapotáról.

Igényfeltárás: Ez a tárgyalás legfontosabb része, hiszen meg kell tudnunk, hogy mit jelent üzleti partnerünk számára az a termék, amit eladni kívánunk neki. Ennek kiderítésére, jól megfontolt, gondolkodásra késztető kérdéseket kell feltennünk.  Először nyitott kérdezési technikát alkalmazzunk, hogy képet kapjunk az ügyfelünk meglátásairól, gondolkodásmódjáról. Később a kérdezés egyre koncentráltabbá válik, majd zárt kérdésekkel tárhatjuk fel azokat a részleteket, melyeket ügyfelünk kihagyott.  Ha igazán fantáziadús kérdésekkel szeretnénk operálni, akkor jó segítségül szolgálhat az 500 legjobb coaching-kérdés könyv.

A kommunikáció hatékonyságát illetően elengedhetetlenek az időnkénti összefoglalások, illetve visszacsatolások. Ezek átláthatóvá teszik a helyzetet, valamint tudatosítják a célokat, felismeréseket, feladatokat. A jól feltett irányított kérdésekkel kiderül ügyfelünk igénye. Terméktől/tárgyalástól illetve bátorságunktól függően akár rajzoltathatunk ügyfelünkkel, de jó praktika lehet az is, ha mi jegyzeteljük vagy rajzoljuk le az elhangzottakat, így az ügyfél nem csak elképzeli, hanem láthatja is azt, amit kimond.

Haszonérvelés: Igényfeltárást követően rajtunk a sor. A termékjellemzők puszta felsorolása nem vezet eredményre, hiszen meg kell mutatnunk a vásárlónak, érzékeltetnünk kell vele, érvelnünk kell, hogy mivel is tud többet az általunk ajánlott termék, mint egy másik. Haszonérvelés során folytassunk párbeszédet vásárlónkkal, miközben az igényének megfelelő üzenetet adjuk át neki. Alkalmanként kérdezzünk vissza, pl. egyet ért-e velünk, stb.

Tartsuk szem előtt a három alappillért Tulajdonság Előny Haszon! Eladóként tisztában kell lennünk termékünk tulajdonságaival, ezeket az információkat előnnyé, majd haszonná kell transzformálni. „Ennek az az előnye, hogy…, aminek az a haszna, hogy…”

Ellenvetés kezelés: Ritka a bizonytalanság nélküli vevő ezért szükségünk van kész válaszokra a kifogások kezelésére, illetve bevethetünk egyéb módszereket, mint például a  SWOT analízist. Erősségek, gyengeségek, lehetőségek és veszélyek oldaláról is bemutatjuk termékünket, ezzel bizonyítva, hogy tisztában vagyunk a piaci helyzettel. Fontos, hogy a probléma helyett a megoldásra figyeljünk! Élhetünk az átkeretezés technikájával vagy akár egy művészien alkalmazott konfrontatív kérdéssel.

Megállapodás, Zárás: Indítsunk egy rövid összefoglalással, beszéljük át az ügyféllel, hogy miről volt szó, kinek mi a feladata stb. Az eladás e részében legyünk bátrak és merjünk kérni, ajánlani.

Itt alkalmunk nyílik új időpont egyeztetésére is.

Látogatás értékelése: Gondoljuk át a főbb történéseket, elemezzük teljesítményünket. Az ember legjobban saját hibáiból okul. Készítsünk jegyzetet! Mi hangzott el a tárgyaláson az ügyfél és a mi oldalunkról egyaránt. Az ilyen jegyzetekből számos dolgot tanulhatunk, továbbá nagy haszna lehet későbbi találkozók során, főleg, ha kapcsolatot kell tartanunk az ügyfeleinkkel. 

Célszerű a teljesítés után megkeresni vevőnket pl. telefonon és figyelmesen érdeklődni a termékünkkel kapcsolatos elégedettségéről, hiszen a figyelmességet gyakran tippadással honorálják.

Esetleges reklamáció esetén kérdésekkel tényszerűsítsük a problémát, vizsgáljuk/vizsgáltassuk meg a terméket, az eredményt pedig késedelem nélkül közöljük a vásárlóval.

A coaching szépsége abban rejlik, hogy a legegyszerűbb eszközöket használva érjük el mindazt, ami az ügyfél számára a legjobb. Mindig az ügyfél érdekeit tartsuk szem előtt. A cikk rövid terjedelme miatt itt csak pár technika került megemlítésre, azonban forgalmunk növelése szempontjából bármilyen módszert alkalmazhatunk, amit az adott szituációban helyesnek ítélünk meg. Legyünk kreatívak, bátrak, teremtsünk kellemes légkört, merjünk kérdezni, beszéltessük/beszélgessünk partnerünkel! A coaching lehetőséget ad arra, hogy az eladás ne egy rábeszélés vagy stresszel járó feladat, hanem egy felfedezés legyen, mely során értéket adhatunk át a legfantáziadúsabb eszközökkel.

 „Gondolkodj, higgy, álmodj, és merj!”

Walt Disney

Homonnai Henrietta business coach írása

0 Tovább

Van egy álmom

Az oktatás kérdése egy örökzöld téma, mely mindenkit érint. Egykor mi is diákok voltunk, majd a legtöbben szülők lettünk. Mikor diákok voltunk, akkor is voltak álmaink, és sorsfordító erejű volt, ha valaki mellénk állt. Szüleink, egy tanár, egy barát, valaki. Van, aki ezt megtapasztalta, és talán könnyebben, messzebbre jutott. Van olyan is, akinek egyedül kellett eljutnia az Üveghegyen túlra, és vannak sokan, akik még most is örülnének egy-két bátorító szónak.

De mi a helyzet gyermekeinkkel? Milyen plusz lehetőséget tudnánk nekik biztosítani? Járnak iskolába, járhatnak felkészítőkre, gyarapíthatják tárgyi ismereteiket, és itt is rátalálhatnak álmaik támogatóira. De miért ne lehetne ezt célirányosan biztosítani?

Ez az én álmom. Kínáljunk nekik konkrét támogatást abban, hogy merjenek álmodni, és kovácsoljanak álmaikból kézzelfogható célokat. Tudják meg, hogy a megvalósítás nagymértékben tőlük függ. Azzal foglalkozzanak, ami rajtuk múlik, de azt kezdjék el ma, és tegyenek érte minden nap. Legyenek tudatában annak, hogy lesznek akadályok, hogy el fognak esni, de újra felállhatnak, és a kiértékelt tapasztalatból tanulhatnak. Az adottság, a tehetség ott van bennünk, és ezt nem lehet csupán a hivatalos tantárgyakra szűkíteni, egységesített tankönyvekbe zárni. Ezernyi értékes cél létezik, és számtalan készség juttathat el hozzájuk. Ismerjék fel személyes erősségeiket, fejlesszék őket, építsenek rájuk, és így induljanak felfedező útra, elhagyva a langymeleg komfort zónát.

Ugye magától értetődő, hogy minden élsportolónak van edzője? Nos, mindannyian élsportolóknak kell lennünk, abban a sportágban, amit úgy hívnak: Élet. Tegnapi önmagunkhoz képest, kell ma jobbnak lennünk, és majdan a lehető legjobbnak.

Ebben szeretnék én segíteni, és ehhez keresek társakat. Támogassuk a fiatalokat abban, hogy magukra találjanak, és a legjobbat tudják nyújtani.

Miért? Mert hiszek bennük. Mert tudom, hogy képesek rá. Mert szeretem a gyermekeimet, és szeretem a mások gyermekeit is. Mert a ti gyermekeitek lesznek az én gyermekeim férje, felesége, barátja, főnöke, beosztottja, honfitársa, embertársa. Hiszem, hogy sok kincset kaptam eddigi utamon, amit szeretnék megosztani. Hiszem, hogy olyan társakra fogok találni, akik ebben az ügyben a magukéra fognak ismerni, és majdan egy jól működő csapatként tudunk széles körben olyasmit nyújtani, ami örömet, elégedettséget terem, azoknak is, akik adják, és azoknak is, akik kapják.

Nagyot álmodtam, mert ezt szeretném továbbadni gyermekeimnek, gyermekeidnek, neked.

Darabos József Attila

életre-edző

0 Tovább

A betegség mint átkeretezés

Az életünkben jelenlévő elakadások során jobb esetben kérünk külső segítséget.

A gyakran előforduló esetek döntő többsége erre a segítségre a párkapcsolat, szülő-gyermek kapcsolat, munkahelyi problémák tárgyköréből kerülnek ki.

Vajon gondolkodtunk-e már azon, hogy egy orvosi diagnózis által elindult kálvária kapcsán van-e szükség külső segítségre? És ha igen a coachingban megtalálhatjuk-e azt, amire ilyen esetben szükségünk lehet?

Ehhez feltétlenül fontos tudnunk, hogy jelenleg Magyarországon az orvosok túlterheltsége miatt kevés mód van a diagnózis és a testi kezelésen túl bármilyen támogatást kapni. A családban betöltött szerepeinkbe pedig sokszor nem szeretjük bevinni azt a fajta „gyengeséget”, ami adott esetben egy hosszantartó betegségből fakadhat. Illetve túlzottan is bevihetjük, ami pedig felboríthatja az egész család homeosztázisát.

Ha a betegség alatt azt értjük, hogy hosszantartó, az életvitelünket akadályozó, több életterületet érintő állapot akkor ehhez a mondathoz a képzeletbeli egyenlőség jelünk után odaírhatjuk a megküzdés szót.

Megküzdeni pedig sokféleképpen lehet. Például erőtartalékainkat kimerítve negatív spirálba kerülve. Ami minél több fordulóból áll, annál nehezebb belőle kijönni.

Ha már benne vagyunk, hogyan lehet irányt váltani? És miként kerülhetjük el azt proaktív módon?

A betegségben az egyik legnehezebb elfogadni azt a tényt, hogy nem dönthetjük el annak meglétét. Úgy érezzük nincs választásunk, viselnünk kell, pedig nem kértük. Ez önmagában egy erős és folyamatos frusztráció lehet a betegség viselője számára.

Azt viszont lehetőségünkben áll eldönteni, hogy miként tekintünk a saját állapotunkra.

Feltételezhetjük, hogy valamilyen összefüggésben minden tapasztalat értelmes és hasznos lehet. Kiléphetünk eddigi paradigmáinkból és új értelmet kereshetünk egy addig negatív asszociációval telített szónak, mint például a betegség. Megnézhetjük késztet-e bennünket valamilyen változásra az adott helyzet? A változás hozhat-e pozitív fordulópontokat az életünkben hosszútávon? Vajon megtettük volna-e az erre irányuló lépéseket a betegség nélkül is? Aki egy ilyen élethelyzetben ezeket a kérdéseket ízlelgeti, még az is kiderülhet, hogy olyan motivációkat, célokat talál, amiket addig nem látott annak.

Könnyen szembesülhet azzal, hogy jól működik a problémamegoldó képessége. Ez egyenes visszacsatolás az önértékelésre.

Aminek bő hozománya lehet A FEJLŐDÉS!Tehát, a bajba jutott ember rejtett tartalékok birtokába juthat. Megváltoztathatja azt, ami az adott helyzetben megváltoztatható és rádöbbenhet arra, hogy el tudja fogadni vagy együtt tud élni azzal,amin nem lehet változtatni.

Ezzel pedig meg is érkeztünk a coach hatékony eszközeihez. Egy testi állapot megváltozása és az abból fakadó lelkiek során adhatunk magunknak belső engedélyt a segítségkérésre. A coachingban pedig megléphetjük az elérhető legjobb állapothoz való lépcsőfokokat.

 Szanyi Tímea life coach írása

0 Tovább

Önkéntesség, önismeret, önbizalom

Mélyponton voltam. Se pasi, se elég munka, se elég pénz. Ugyanakkor volt még az a megbocsáthatatlan bűnöm is, hogy még mindig szerelmes voltam az exembe. Nem nagyon vettem fel a telefont még a barátaimnak sem, mert már én is untam magam, nem akartam, hogy ők is eljussanak idáig. Rossz nő vagyok, rossz anya, most már rossz barát is. Rosszul csinálom a dolgaimat, még mindig itt tartok! Hol? Ebben a valamiben, ami nyomja a mellkasomat, ahol több a szürke, mint amit el tudok viselni, visz magával le oda, ahová azt hittem, hogy már nem tudok többé kerülni, de sikerült. Hogy nem vettem észre, amikor kezdődött? Hogy nem tudtam megállítani? Ezt is elszúrtam. Már megint elszúrtam. Ki kéne jönni ebből valahogy! De hogy? Alkalmatlan vagyok rá. Erre is. Bűntudat bűntudat hátán.Pörgött az ujjam a telefonon, bambán meredtem a Facebookra. Új profilkép, ezt ebédeltem, politika, eltűnt kutya, itt buliztam, vicces vagyok, nem vagy vicces, új háttérkép. Tekertem, tekertem, tekertem. Aztán egy „Te mit tennél?” című videóra végre rányomtam. Ez volt az. https://www.youtube.com/watch?v=xP2g2nQq1wI

Nem tudom megmagyarázni, de miközben néztem, erős bizsergés járta át az egész testemet. Arra is emlékszem, hogy a gyomromban kezdődött. Mire észbe kaptam, már megkerestem a videóhoz tartozó civil szervezetet, és le is írtam nekik, hogy nem tudom kik ők, és pontosan mit csinálnak, de amit láttam, az nagyon tetszik, ráadásul erős fizikai tünetet is kivált belőlem (ezt részleteztem is), szóval nagyon érdekel, és nagyon szívesen csatlakoznék hozzájuk! Majd megdöbbenve attól, hogy azt írtam, amit írtam, és képes voltam még elküldeni is, gyorsan visszamásztam az önbántás mély bugyraiba, hogy újabb és újabb szegmensét fedezzem fel. Legnagyobb meglepetésemre hamarosan válasz érkezett. Találkozóra invitáltak. Így kezdődött az együttműködésem a Hősök Tere Kezdeményezéssel, és így kezdődött az én új életem.

A közös munka a mai napig tart, pedig évek teltek el azóta. A mélypontról való kijutás észrevétlenül történt, nem tudom felidézni, mert már nem arra figyeltem. A lelkesedés, a hit abban, amit csinálunk, a tettek vették át a helyét. Egyre magabiztosabb, empatikusabb, nyitottabb lettem. És bár a körülményeim nem változtak, mégis boldog voltam. Minden nap. Később raktam csak össze, hogy mi is történt. Utólag.

Azon az elképesztő nagy értéken, tudáson túl, amit a HT képvisel, sok minden kellett még, hogy az legyek, aki ma vagyok. Új közeg, más gondolkodás, más eszközök, mint amikhez hozzá voltam szokva. Kiléptettek a komfortzónámból! Másokért tettem, már jól tettem másokért, és ez felszabadított, átformált. Teljesen új területeken próbáltam ki magam, mert ott volt feladat, és kiderült, hogy alkalmas vagyok rá! A dicséret, elismerés, a sok köszönöm, de jó vagy, szuper, amit csinálsz, rengeteget számított! Mertem bátor lenni, mertem hibázni! Megtanultam, hogy lehet, szabad, kell, mert azt jelenti, hogy próbálkozom, és megmutatja, hogy merre ne, vagy hogyan ne! És onnan csak egy lépés, hogy de akkor hogyan másképp?

Azóta egy másik remek önkéntes csapathoz is csatlakoztam, a Budapest Bike Maffiához. Megint más közeg, más gondolkodás, más eszközök. És még biciklim sincs. Sok idő, sok meló, sok energia, de jó ügy, jó emberek, új kihívás, és mennyi mindenkinek segít! Még mindig boldog vagyok. Minden nap. Önkéntesség= önismeret+önbizalom.

Ja! És még valami. Jó barát vagyok, jó anya, és talán még jó nő is :)

Czirják Csilla life coach írása

0 Tovább

Proaktív coaching

blogavatar

A Pro Bona Coaching & Training Center blogja. Hírek és érdekességek a coaching hazai és nemzetközi világából. Témánk az üzleti és életvezetési fejlesztés, melyet színes tippekkel és megközelítésekkel szeretnénk közel hozni az olvasóinkhoz.

Címkefelhő

coaching (164),coach (155),szakirodalom (37),célkitűzés (25),önismeret (24),motiváció (22),technikák (21),life coaching (19),változás (14),vezetés (13),boldogság (12),proaktivitás (12),stresszkezelés (11),kreativitás (10),business coaching (10),önbecsülés (9),siker (8),önbizalom (8),átkeretezés (7),karrier (7),tudatosság (7),időbeosztás (7),együttműködés (7),értékesítés (6),pozitív pszichológia (6),felelősség (5),tánc (5),nők helyzete (5),interjú (5),túra coaching (4),elismerés (4),értő figyelem (4),kérdezéstechnika (4),fogyás (4),férfiak helyzete (4),pszichológia (4),elégedettség (4),párkapcsolat (4),testbeszéd (3),bátorság (3),kultúra (3),reframing (3),kommunikáció (3),Itt és Most (3),oktatás (3),szabadság (3),praxis (2),egyensúly (2),vállalat (2),életciklus (2),Martin Wehrle (2),pénz (2),bizalom (2),multi (2),életmód (2),Edward de Bono (2),álom (2),megismerés (2),irányítás (2),kritika (2),mese (2),játék (2),alkalmazkodás (2),szinergia (2),tervezés (2),önérvényesítés (2),rugalmasság (2),érzelmi intelligencia (2),reziliencia (2),asszertivitás (2),mozgás (2),ROI (2),orvos (1),önkéntesség (1),szeretet (1),hős (1),edző (1),y generáció (1),a coaching hatása (1),interkulturális (1),tanulás (1),dicséret (1),csend (1),beteg (1),tranzakcióanalízis (1),vállalat (1),SMART (1),teljesség (1),akaraterő (1),optimizmus (1),Appreciative Inquiry (1),sport (1),szuperérzékenység (1),érzékenység (1),őszinteség (1),anyaszerep (1),szokás (1),edzés (1),munka (1),metakommunikáció (1),Toastmasters (1),Fontos és Sürgős (1),személyiség (1),kitartás (1),tárgyalástechnika (1),megértés (1),ítélkezés (1),fair play (1),méltányosság (1),tréning (1),egyenjogúság (1),áramlás (1),önállóság (1),függetlenség (1),introvertált (1),etika (1),ügyfélszerzés (1),fluencia (1),önértékelés (1),empátia (1),irigység (1),tanácsadás (1),előrelátás (1),megbecsülés (1),önzetlenség (1),nagylelkűség (1),cselekvés (1),kifogás (1),fejlesztés (1),Csikszentmihalyi Mihaly (1),FISH! (1),életszerepek (1),Szentgyörgyi Romeo (1),Kiyosaki (1),divat (1),böjt (1),belső logika (1),karizma (1),ügyfél (1),Gordon (1),játszmák (1),élet (1),metafora (1),delegálás (1),életvezetés (1)

Feedek