A csend, amely megállít– egy utazás margójára  

A csend-amelyben megmutatkozhat igazi valónk, oly ritka manapság. Nyüzsgünk, zizegünk, kattogunk, csevegünk, teszünk-veszünk, aztán ha beköszöntene a csend ideje, még akkor is...

…mert nem tanultunk meg vele bánni….mert nem ismerjük…s amit az ember nem ismer, az idegen és attól fél. Mert megtanultuk az elrejtés művészetét ebben a finoman pókhálózott, szocializált létben. 

A legőszintébb nyelvünk: a testünk. A test mindig igazat mond. Még akkor is, ha a száj mást közvetít. Megtanultuk azt mondani, amit kell, amit illik, amit várnak tőlünk. S közben az az egység élménye veszett el, ami a vágyott boldogságunk kulcsa. Mert a boldog ember az, akiben a gondolat- a szó – és a cselekedet azonos.  

Hihetetlen mennyiségű szakirodalmat, boldogság-projektet zúdítanak ránk manapság, kapkodunk utána s aztán kifacsarva újabb irodalomért nyúlunk. Mert nem változott semmi, mert a világ ugyanúgy rohan és a kidíszített jelenetekből, kifényesített színfalak közül még mindig hiányzik valami. Újra útnak indulunk, mint a szegénylegény, azzal a különbséggel, hogy a mi életünkben nem változik semmi….

amíg rá nem jövünk, hogy megállnunk kell, nem mennünk, amíg nem engedjük meg a nemcselekvést…a csendet…a mozdulatlanságot…a passzivitást…a visszavonulást…addig nem tapasztaljuk meg, hogy a csend a jelen-lét imája, s az változtatja meg a valósághoz fűződő viszonyunkat. Az életet, ami sikerülni akar bennünk is. Egy beszélgetésben ugyanolyan beszédes és értékes a csend. Mindennek megvan a maga ideje, s ha ezt ellopjuk, nem adjuk meg, nem tartjuk tiszteletben, nincs egyensúly.

Egy nyitva hagyott kérdésben, az érdeklődő figyelem csöndjében több erő és világosságlehet, mint az elsietett válasz biztonságában. S igazán csak akkor találkozhatom bárkivel, ha jelen vagyok, ott vagyok vele, benne, érte, általa. Magamtól s elvárásaimtól függetlenül. Ez az összeszedettség állapota…amely a csendben születik.

Az összeszedettség tehát figyelem, érdeklődés, bizalom. Engedem, hogy legyen, hogy jöjjön, hogy hasson, ahogy akar, akkor, amikor akar. S a hozzáállásom alázatos, csendes, se kontrollálni, se kényszeríteni nem akarom.  Nem koncentrálok…megengedek…a koncentrálásban összeszűkülnek a pupillák, akar a test valamit.

Az összeszedettségben a pupillák kitágulnak, mintha csodálkoznék, s a test elernyed, ellazul. A koncentráció az akaraterőn múlik, míg az összeszedettség: a megengedésen. Mennyire tudom megengedni, hogy a jelen hasson rám, úgy, ahogy körülöttem létezik.  S ebben a megengedésben magamnak is meg tudom engedni azt, hogy úgy bontakozzam ki, ahogy a csend, a pillanat, a jelenlegi állapotom kibont, képessé tesz a kibontakozásra. Amikor végre a gondolat- a szó- és a cselekedet egybefonódik kisimítva bennem mindent, ami elmúlt, kisimítva a jelent s a jövőt…. 

Lovász Adrienn írása

0 Tovább

Csönd!!!

Szóval…

… ugyebár a szövegben is zavaró a csönd? Hát még az életben… Napjaink pörgős életében nem vagyunk hozzászokva, nem tudunk vele mit kezdeni, ezért aztán sokszor kerüljük is, pedig a csönd, akár a külső, akár a belső csönd sokszor segíthet a stressz csökkentésében, a nyugiban.

Furcsa dolog a csönd, mert félünk tőle… ha megnézzük a nyelvet, akkor olyan, mint “vészterhes csend”, “síri csend” kifejezések okozzák azt, hogy valahogy tartunk a csendtől. A csend pedig lehet jó is… két féle csendet különböztethetünk meg, a belső és a külső csendet.

A külső csendet a coaching beszélgetések során is jól lehet használni, egy pici csend a coacheeban lehetőséget ad a válasz végiggondolására, miközben a csend a némiképp kényszerítő hatással is van a válaszadásra. Érdemes kipróbálni, hogy ki hogyan reagál a külső csendre. Saját emlékem, hogy Tapolcán egy barlangban éltem meg életem egyik legérdekesebb csend élményét… ahol valóban tökéletes csend volt, nem szűrődött be a külvilág semmilyen zaja… és az agyam úgy reagált a teljesen ingermentes környezetre, hogy kikapcsolt, és elaludtam… azt hiszem az a fél óra alvás, ott a barlangban hatékonyabb volt, mint máskor 8-10 óra alvás szokott.

A belső csend egy másik téma, amely mindenkinél másképp működik. A belső csend tulajdonképpen a lényegtelen dolgok elengedése, az itt és mostra fókuszálás, a célok jó meghatározása. Ilyenkor az ember nem pörgeti az agyában a mozit, a mókuskerék nem pörög, hogy mi lenne, ha?, mi lesz holnap?, és ilyenek, hanem az ember végzi a feladatát, és halad a részcéljai, céljai elérése felé. Az ilyen állapot elérését mentálisan a coaching nagyban tudja segíteni. A célok jó megfogalmazása, részcélokra bontása, és akciók kidolgozása a napi stressz szintjét szinte automatikusan csökkenti.

Szóval, ne féljünk a csendtől, keressük a lehetőséget a belső és külső csend megélésére.

Molnár Zsolt business coach írása

0 Tovább

Proaktív coaching

blogavatar

A Pro Bona Coaching & Training Center blogja. Hírek és érdekességek a coaching hazai és nemzetközi világából. Témánk az üzleti és életvezetési fejlesztés, melyet színes tippekkel és megközelítésekkel szeretnénk közel hozni az olvasóinkhoz.

Címkefelhő

coaching (169),coach (160),szakirodalom (38),célkitűzés (25),önismeret (24),motiváció (22),technikák (21),life coaching (20),változás (14),vezetés (13),proaktivitás (12),boldogság (12),stresszkezelés (11),business coaching (10),kreativitás (10),önbecsülés (9),siker (8),önbizalom (8),tudatosság (7),átkeretezés (7),karrier (7),időbeosztás (7),együttműködés (7),értékesítés (6),pozitív pszichológia (6),interjú (5),tánc (5),felelősség (5),nők helyzete (5),férfiak helyzete (4),túra coaching (4),értő figyelem (4),elismerés (4),pszichológia (4),kérdezéstechnika (4),párkapcsolat (4),asszertivitás (4),fogyás (4),elégedettség (4),bátorság (3),testbeszéd (3),oktatás (3),reframing (3),kultúra (3),kommunikáció (3),szabadság (3),Itt és Most (3),praxis (2),vállalat (2),egyensúly (2),életciklus (2),Martin Wehrle (2),pénz (2),bizalom (2),életmód (2),multi (2),Edward de Bono (2),álom (2),megismerés (2),irányítás (2),kritika (2),mese (2),játék (2),alkalmazkodás (2),szinergia (2),önérvényesítés (2),rugalmasság (2),csend (2),tervezés (2),reziliencia (2),mozgás (2),ROI (2),érzelmi intelligencia (2),szeretet (1),önkéntesség (1),orvos (1),hős (1),edző (1),tranzakcióanalízis (1),interkulturális (1),bántalmazás (1),dicséret (1),a coaching hatása (1),beteg (1),tanulás (1),y generáció (1),munka (1),SMART (1),akaraterő (1),őszinteség (1),Appreciative Inquiry (1),optimizmus (1),sport (1),szuperérzékenység (1),érzékenység (1),anyaszerep (1),szokás (1),vállalat (1),edzés (1),metakommunikáció (1),Toastmasters (1),kitartás (1),teljesség (1),Fontos és Sürgős (1),személyiség (1),tárgyalástechnika (1),megértés (1),ítélkezés (1),fair play (1),méltányosság (1),tréning (1),egyenjogúság (1),áramlás (1),önállóság (1),függetlenség (1),introvertált (1),etika (1),ügyfélszerzés (1),fluencia (1),önértékelés (1),empátia (1),irigység (1),tanácsadás (1),előrelátás (1),megbecsülés (1),önzetlenség (1),nagylelkűség (1),cselekvés (1),kifogás (1),fejlesztés (1),Csikszentmihalyi Mihaly (1),FISH! (1),életszerepek (1),Szentgyörgyi Romeo (1),Kiyosaki (1),divat (1),böjt (1),belső logika (1),karizma (1),ügyfél (1),Gordon (1),játszmák (1),élet (1),metafora (1),delegálás (1),életvezetés (1)

Feedek