Az egészséges önbizalom

Ez az a dolog, amivel jó estben egyáltalán nem kellene foglalkoznunk!  Mert van, és az a természetes!

Mégis miért kell oly sokszor emlegetni?

Azért, mert hadilábon állnak az emberek az önbizalommal. Az is lehet, hogy sokkal inkább a hiánya okozza a problémát! Az sem jó, ha kevés van, az sem jó, ha túlteng. Vannak, akiknek nehéz a középút. Sokszor gátolnak az önkorlátozó hiedelmek, máskor pedig a rossz reflexek, félelmek.

A legszomorúbb, amikor valaki olyan nyírbálja a másik önbizalmát, aki maga is irigyen és önbizalomhiánnyal szenvedve figyeli, hogy a másik ember próbál szárnyra kapni. 

Problémát jelenthet, hogy néha az emberek saját sikereiket, eredményeiket -jogosan- elismertetik a környezetükkel, míg a másik ember eredményét, legyen az akár annak a félnek nagyon fontos az Ő területén, mégsem veszik komolyan.

Nem arról van szó, hogy értékeljék túl, de ha mégannyira „kevéssé fontosnak” tartják a másik munkáját (és talán létezik valóban fontosabb is) akkor is mindenképpen elismerésre érdemes ha sok munkát fektetett bele, igyekszik, és elér vele valamit, a számára fontos területen.

Miért nem lehet az elismerő szó kölcsönös? 

A „későn érő” a magyar nyelvben degradáló kifejezés. Pedig senki nincs semmiről elkésve.

Ha elnézzük a fiatalok arcát, egyformák. Sok minden van előttük, de még semmi nincs mögöttük. Mégis elégedettek tudnak lenni magukkal, tele vannak kamaszöntudattal. Úgy érzik, sokkal többet érdemelnek, mint amit kapnak, de ha valaki megkérdezi tőlük, miért is különbek, vagy, hogy mivel is érnek többet, arra értelmes választ nem igen kapunk. De mindezek ellenére bízni tudnak magukban.

Aztán vannak az ötvenesek, akik az új negyvenesek. Mögöttük már van élettapasztalat és szakmai tapasztalatok. Jó esetben erejük teljében még bőven vannak ötleteik, elképzeléseik. Nekik az okozhat problémát, hogy a fiatalabb generáció a kicsattanó életkedvével energiabombaként tervez, alkot, megvalósít. Ha e mellé párosul, hogy kissé lesajnálóan említi a fiatal az idősebb korosztályba tartozó kollégáját, akkor az könnyen visszahúzódhat. Főleg, ha ráakasszák a „későn érő” kifejezést.

Ezek is önértékelési problémák.

Személyesen ismerek valakit, aki 65 évesen doktorált le.  Nyilván nagy szüksége szakmailag nem volt erre, csak azért tette, hogy az önbizalmának a kedvében járjon. 

Nem könnyű a helyzete egyetlen korcsoportnak sem amennyiben önbizalomhiányos.

Azonban ha valaki, aki érez magában motivációt, legyen bárhány éves, az inspiráló, nem szabadna visszahúzni negatív szetereotípiákkal. Azzal is baj van, ha az emberek nem tudják elmondani az érzelmeiket.  Nem tudják elmondani, mi bántja őket, miért szomorúak, csalódottak vagy boldogtalanok.

Arról nem is beszélve, hogy azt sem tudják kifejezésre juttatni, minek örülnek, mitől érzik jól magukat a bőrükben, mitől boldogok.

Ezeket meg kellene tudni fogalmazni a valós önismerethez. Sok oka lehet az önbizalomhiánynak. Esetlegesen nem is szívesen beszélnek ezekről az emberek.

Ha valaki lehúzó környezetben élt sokáig, vagy akár tévesen leértékeli saját magát, nagy munka felkapaszkodni arra a szintre, hogy magabiztosan álljon a lábán. Ha egyedül tudja ezt elérni, az bizony komoly munka eredménye. Ha az önbizalomhiányos embert környezete segíti mindeközben, az felemelő.

Meglepő módon néha az is segíthet ha normális, emberi hangnemben és módon reagálunk helyzetekre. A mai világban amikor egyre kevesebben használják az amúgy preferált viselkedésmódot, beszédet, ha valaki így reagál, sok pozitív visszacsatolást kaphat, ami szintén növeli az önbizalmat. Az önbizalom szerencsére fejleszthető is, sok segítséget tud nyújtani egy szakember is ebben, például coaching keretében.

Egészen bizonyos, hogy mindenkinek van az életében valamilyen pozitív élménye. Érdemes ezeket dédelgetni, ebből erőt meríteni, bátorságot meríteni a további kihívásokhoz, mert ezek segítenek felépíteni az önbizalmat! Nem a problémára kell koncentrálni, a negatív élményt újra kell inkább értékelni. Nem egyből magunkban kell keresni a hibát, mert egyáltalán nem biztos, hogy jó helyen keressük ilyenkor. A negatív tapasztalatok is részei az életünknek. Hamar rájöhetünk azonban, hogy rengeteg pozitív tulajdonsággal rendelkezünk, és így könnyebb a fontos dolgokra koncentrálni. Aki bízik önmagában és pozitívan látja a történéseket, kevesebb stresszhormont termel. Az optimisták, népszerűbbek, vonzóbbnak találják őket mások. 

Nehéz dolog elmondani a véleményünket, vagy egy fontos lépést megtenni, de csak azért, mert a képzelőerőnk mesteri módon inkább azt játssza le előttünk, ami a legijesztőbb verzió. A félelem és bizonytalanság természetes érzés, de egyben óvatosságra ösztönözhet, ami viszont jó dolog.

A mai populista világ sem támogatja sajnálatos módon a fiatalok önbizalmát, amikor azt harsogják a reklámok, óriásplakátok, hogy „mindent elérhetsz”, „álmaidnak semmi nem szab határt” „nincsenek szabályok, bármit megváltoztathatsz”, „saját szabályaim szerint fogok élni”. Ezek közismert cégek szlogenjei, és villám sebesen, egyenes úton vezethetnek a nárcisztikus zavarokhoz. Az sem nyújt segítséget, ha pontokba szedve akarják élni az életet. 10 lépés, hogyan pasizz be, 5 mondat, mit ne higgyél el soha, 8 ok amiért szeretjük……. !    

Ezek a mai kor sajátos betegségei, amik vonzzák az önbizalomhiányt.

Meg kell próbálni a józan észre hallgatni, a már elért sikerekre koncentrálni, az erősségeinkre, és bátran beleállni az előttünk lévő helyzetekbe, amikből így vagy úgy, de mindenképpen tanulunk, sikerélményt és önbizalmat meríthetünk. 

Mindegy milyen volt a tegnap. Ma új nap van. Mindent újra kezdhetsz!

Tarnóci Ágnes 

life coach írása

0 Tovább

Önkéntesség, önismeret, önbizalom

Mélyponton voltam. Se pasi, se elég munka, se elég pénz. Ugyanakkor volt még az a megbocsáthatatlan bűnöm is, hogy még mindig szerelmes voltam az exembe. Nem nagyon vettem fel a telefont még a barátaimnak sem, mert már én is untam magam, nem akartam, hogy ők is eljussanak idáig. Rossz nő vagyok, rossz anya, most már rossz barát is. Rosszul csinálom a dolgaimat, még mindig itt tartok! Hol? Ebben a valamiben, ami nyomja a mellkasomat, ahol több a szürke, mint amit el tudok viselni, visz magával le oda, ahová azt hittem, hogy már nem tudok többé kerülni, de sikerült. Hogy nem vettem észre, amikor kezdődött? Hogy nem tudtam megállítani? Ezt is elszúrtam. Már megint elszúrtam. Ki kéne jönni ebből valahogy! De hogy? Alkalmatlan vagyok rá. Erre is. Bűntudat bűntudat hátán.Pörgött az ujjam a telefonon, bambán meredtem a Facebookra. Új profilkép, ezt ebédeltem, politika, eltűnt kutya, itt buliztam, vicces vagyok, nem vagy vicces, új háttérkép. Tekertem, tekertem, tekertem. Aztán egy „Te mit tennél?” című videóra végre rányomtam. Ez volt az. https://www.youtube.com/watch?v=xP2g2nQq1wI

Nem tudom megmagyarázni, de miközben néztem, erős bizsergés járta át az egész testemet. Arra is emlékszem, hogy a gyomromban kezdődött. Mire észbe kaptam, már megkerestem a videóhoz tartozó civil szervezetet, és le is írtam nekik, hogy nem tudom kik ők, és pontosan mit csinálnak, de amit láttam, az nagyon tetszik, ráadásul erős fizikai tünetet is kivált belőlem (ezt részleteztem is), szóval nagyon érdekel, és nagyon szívesen csatlakoznék hozzájuk! Majd megdöbbenve attól, hogy azt írtam, amit írtam, és képes voltam még elküldeni is, gyorsan visszamásztam az önbántás mély bugyraiba, hogy újabb és újabb szegmensét fedezzem fel. Legnagyobb meglepetésemre hamarosan válasz érkezett. Találkozóra invitáltak. Így kezdődött az együttműködésem a Hősök Tere Kezdeményezéssel, és így kezdődött az én új életem.

A közös munka a mai napig tart, pedig évek teltek el azóta. A mélypontról való kijutás észrevétlenül történt, nem tudom felidézni, mert már nem arra figyeltem. A lelkesedés, a hit abban, amit csinálunk, a tettek vették át a helyét. Egyre magabiztosabb, empatikusabb, nyitottabb lettem. És bár a körülményeim nem változtak, mégis boldog voltam. Minden nap. Később raktam csak össze, hogy mi is történt. Utólag.

Azon az elképesztő nagy értéken, tudáson túl, amit a HT képvisel, sok minden kellett még, hogy az legyek, aki ma vagyok. Új közeg, más gondolkodás, más eszközök, mint amikhez hozzá voltam szokva. Kiléptettek a komfortzónámból! Másokért tettem, már jól tettem másokért, és ez felszabadított, átformált. Teljesen új területeken próbáltam ki magam, mert ott volt feladat, és kiderült, hogy alkalmas vagyok rá! A dicséret, elismerés, a sok köszönöm, de jó vagy, szuper, amit csinálsz, rengeteget számított! Mertem bátor lenni, mertem hibázni! Megtanultam, hogy lehet, szabad, kell, mert azt jelenti, hogy próbálkozom, és megmutatja, hogy merre ne, vagy hogyan ne! És onnan csak egy lépés, hogy de akkor hogyan másképp?

Azóta egy másik remek önkéntes csapathoz is csatlakoztam, a Budapest Bike Maffiához. Megint más közeg, más gondolkodás, más eszközök. És még biciklim sincs. Sok idő, sok meló, sok energia, de jó ügy, jó emberek, új kihívás, és mennyi mindenkinek segít! Még mindig boldog vagyok. Minden nap. Önkéntesség= önismeret+önbizalom.

Ja! És még valami. Jó barát vagyok, jó anya, és talán még jó nő is :)

Czirják Csilla life coach írása

0 Tovább

Az élet színháza

Az élet színház és játék, földi ajándék…coach életszerepek életmód bizalom változás

A szereplők jönnek-mennek, a szerepek cserélődnek.

A nézőpontok berögzülnek, a tévhitek megdőlnek.

Az emberek össze-vissza menekülnek. Keresik a fogódzót, miben látnak kapaszkodót?

Dicséret, kudarc mind jó barát, mert az utad, hogy meglegyen, segíteni megtalál.

Adja meg az ég, amit a szíved kíván,

adja meg az ég, amit a lelked diktál!

Az ember mindig kapkod, keres és kitalál, lelkesíti önmagát.

És kérdez: Mi, hogy lesz ezután? A Jóisten tudja csak igazán.

De neked ez nem elég, minden lépésről kell, hogy tudj, hogy ne félj.

Ám az ember nem így működik igazán, a sors kifürkészhetetlen, sok a talány.

Te ezt a szíved mélyén tudod – hisz nincs is más választásod.

Harmónia és egyensúly a színterek között, humorral kezeld a kialakult űrt.

Meglesz, meglesz a munkád gyümölcse, csak ne gyötörd magad vörösre!

Tedd, tedd a dolgod, amiről azt hiszed, hogy az a legjobb!

Most fáradt vagy és kimerült, a válaszod is ingerült – ezzel nem vagy egyedül

De lépj ki a sorból és érts a szóból: ember, tanulj a jóból!

Nyisztor Melinda írása

0 Tovább

Mindig van valaki

„Mindig van valaki melletted, soha nem vagy egyedül…” - ááá, a hideg kiráz már azcoaching coach bizalom önbizalom önismeret ilyen sablonszövegektől! Még hogy nem vagyok egyedül: nincs párom, tehát egyedülálló vagyok, itt kezdődik az egész!

A családom messze van, és különben is csak formaságokról szoktunk beszélgetni. A barátnőm igencsak profitorientált kisasszony lett, neki csak a karrier számít. A szomszédom egy bunkó, senki nem érdekli saját magán kívül.

A munkatársaim… hát van, aki kedves, de tartózkodó, aztán van a kétszínű banda, meg a 2-3 fős klikkek, akik elvannak a kis világukban. Az edzőterembe mindenki a saját testével és méreteivel van elfoglalva. Még a boltos nénivel sem tudok egy jóízűt beszélgetni, mert ő mindent csak pénzben mér. A benzinkutas meg állandóan csak a dekoltázsomat lesi.

-       A postás, a hentes, és a pék? Velük mi van? – Á, őket még nem ismerem, csak most költöztem ide. – Na, akkor még van remény. Van egyáltalán valaki, akivel jól kijössz?  - Tulajdonképpen mindenkivel jóban vagyok, kedves vagyok! De nincs senki, aki olyan igazi lehetne… érted? – Mindenkivel bajod van?  - Igen, mindenkibe van valami, ami idegesít, zavar, amivel nem értek egyet. Olyan furák az emberek.  – Magaddal mi a bajod?  - Magammal? Hát... én jól vagyok! Csak az zavar, hogy mindenkinek meglátom a hibáját. – De te jól vagy, és jó vagy tulajdonképpen. – Igen. – A saját hibáidat mikor szoktad keresni? Azelőtt, vagy azután, hogy a másokét forszírozod? – De..khm…én…más…szóval…én… - Mit gondolsz, rólad mit gondolnak az emberek? - …ööö…én - Ahogy te meglátod másban a negatívat, ugyanúgy ők is meglátják benned. Ugyanolyan emberek vagyunk mind, csak más a körítés és a tálalás – hogy miért lettünk olyanok, amilyenek, miért viselkedünk úgy, ahogy.

Lehet, hogy ők – a boltos, a barátnő, a kollegák - így érzik jól magukat. Vagy ők is éppen azon keseregnek, hogy a vevőjük, a barátnőjük, a munkatársuk „milyen izé, és olyan fura”. Esetleg ők is keresik a helyüket, az érvényesülésüket a nagy világban. Tudod, ami megadja a nyugalmukat, a biztonságukat. – Te is ezt keresed, nem? – Igen. – Akkor magaddal miért nem vagy jóban?

Szerethetnéd önmagad… hogy mindig legyen valaki… valaki, akinek de jó, hogy van családja, ahol nemcsak rossz dolgok történnek. Valaki, aki felállít magának „A” és „B”- tervet és tesz a holnapjáért. Valaki, aki átvisz egy tálca süteményt a szomszédjának, mert az most veszítette el az édesanyját, és mély gyászban van. Valaki, aki számolgatja a pénzét, mert hiába, pénzből élünk, azon tudjuk megvenni a napi betevőt. Valaki, aki nézegeti magát a tükörben, hogy milyen szép és formás lett – kívülről mindenképp. És belülről? Mit mutat a tükörkép?

Nem baj, ha néha meg vagy zavarodva, de tudd, hogy mindig van valaki… mindig van valaki: Te. Te mindig ott vagy magadnak. Így aztán soha nem vagy egyedül. Saját magad legyél a jó barátod… Te magad – akiben megbízhatsz, akire számíthatsz, akivel a legőszintébben beszélgethetsz, akit szerethetsz. És így elfogadhatsz másokat.

Nyisztor Melinda írása

0 Tovább

Miért lehet veszélyes az újévi fogadalom?

Sokaknál szokás, hogy újévi fogadalmat tesznek. Lefogynak, leszoknak a káros szenvedélyekről, eljárnak kondizni, fejlesztik az önismeretüket stb... Ismerős, igaz?

Ha Neked sikerült betartani az újévi fogadalmad szerencsés vagy.

 De miért lehet veszélyes, ha nem tartod be a saját magad számára tett fogadalmadat?

Lelkiismeretfurdalához, depresszióhoz vezethet. Önmarcangolhatod magad amiatt, amiért ismét kudarcot vallottál és becsaptad saját magad. Önbizalmadat rombolhatja.

Mit tehetsz ez ellen?

Mit szólnál ahhoz, ha nem várnál az év végéig, hanem elkezdenéd megvalósítani a céljaidat?

Mi lenne, ha a "majd holnap" kifejezést a szótáradban a MOST-ra cserélnéd?

És mit kapsz ezért cserébe? Örömet, boldogságot, önbizalmat, sikert.

Kívánom, hogy 2015-ben is légy egészséges, sikeres, boldog és valósítsd meg a céljaidat!

Ha az egyik célod az önismereted fejlesztése és mások "segítése", akkor szeretettel várunk téged az ország egyik legsikeresebb coach iskolájában; http://www.probona.hu/#!coachkepzesek/c1zka.

Szeretettel;

Erdélyi Zsuzsanna

Business & Life coach

www.probona.hu

coaching célkitűzés Itt és Most önbizalom boldogság proaktivitás

0 Tovább
«
12

Proaktív coaching

blogavatar

A Pro Bona Coaching & Training Center blogja. Hírek és érdekességek a coaching hazai és nemzetközi világából. Témánk az üzleti és életvezetési fejlesztés, melyet színes tippekkel és megközelítésekkel szeretnénk közel hozni az olvasóinkhoz.

Címkefelhő

coaching (174),coach (166),szakirodalom (38),célkitűzés (25),önismeret (24),motiváció (24),technikák (21),life coaching (20),változás (14),vezetés (13),boldogság (12),proaktivitás (12),stresszkezelés (11),kreativitás (10),business coaching (10),önbecsülés (9),önbizalom (9),siker (8),időbeosztás (7),karrier (7),átkeretezés (7),együttműködés (7),tudatosság (7),értékesítés (6),pozitív pszichológia (6),interjú (5),felelősség (5),nők helyzete (5),tánc (5),értő figyelem (4),kérdezéstechnika (4),párkapcsolat (4),asszertivitás (4),elismerés (4),fogyás (4),pszichológia (4),férfiak helyzete (4),túra coaching (4),elégedettség (4),testbeszéd (3),bátorság (3),kultúra (3),reframing (3),szabadság (3),Itt és Most (3),kommunikáció (3),oktatás (3),irányítás (2),praxis (2),egyensúly (2),kritika (2),játék (2),bizalom (2),multi (2),vállalat (2),mozgás (2),csend (2),életmód (2),Martin Wehrle (2),álom (2),életciklus (2),Edward de Bono (2),pénz (2),mese (2),megismerés (2),szinergia (2),érzelmi intelligencia (2),reziliencia (2),alkalmazkodás (2),önérvényesítés (2),tervezés (2),rugalmasság (2),ROI (2),edzés (1),fluencia (1),Appreciative Inquiry (1),önkéntesség (1),sport (1),edző (1),szuperérzékenység (1),orvos (1),beteg (1),személyiség (1),kitartás (1),metakommunikáció (1),érzékenység (1),Fontos és Sürgős (1),tárgyalástechnika (1),teljesség (1),Toastmasters (1),akaraterő (1),caoaching (1),bántalmazás (1),a coaching hatása (1),tanulás (1),jövő (1),akarat (1),fogadalmak (1),megbocsátás (1),én-erő (1),y generáció (1),szeretet (1),őszinteség (1),hős (1),SMART (1),anyaszerep (1),szokás (1),önértékelés (1),munka (1),vállalat (1),optimizmus (1),interkulturális (1),metafora (1),tréning (1),delegálás (1),játszmák (1),élet (1),ítélkezés (1),divat (1),böjt (1),fair play (1),Gordon (1),egyenjogúság (1),áramlás (1),ügyfél (1),önzetlenség (1),önállóság (1),karizma (1),függetlenség (1),megértés (1),belső logika (1),fejlesztés (1),méltányosság (1),életszerepek (1),Szentgyörgyi Romeo (1),irigység (1),életvezetés (1),empátia (1),dicséret (1),nagylelkűség (1),ügyfélszerzés (1),megbecsülés (1),előrelátás (1),Csikszentmihalyi Mihaly (1),cselekvés (1),kifogás (1),FISH! (1),introvertált (1),tanácsadás (1),Kiyosaki (1),etika (1),tranzakcióanalízis (1)

Feedek