Napjainkban egyre többször találkozunk az asszertív kommunikáció, asszertív magatartás, asszertivitás kifejezésekkel, de számomra igazából nem volt egyértelmű, hogy mit is takarnak ezek a fogalmak, és főleg hogyan lehet ezeket a mindennapi életben alkalmazni.

Mivel azt nagyon hamar érzékeltem, hogy ezek a szavak mindig csak pozitív jellemzőkkel párosulnak, így nem volt kérdés, hogy megéri elmélyülni a témában.

A számunkra fontos szükségletek, érzések kifejezése és érvényre juttatása többféleképpen lehetséges.

  1. ​​​ Agresszív magatartásesetén az érdekek kifejezése mások érdekeinek elutasításával valósul meg, gyakran éles, erős hanggal, vagy akár fenyegetőzéssel kísérve. Az állandó jellemzője mások legyőzése, elnyomása.
  2.  Passzív, alárendelő viselkedésnélmindig lesz egy alárendelt fél, aki feltétel nélkül tesz eleget mások elvárásainak, saját igényei, szükségletei elnyomása árán is.
  3.  A manipulatív kommunikáció, vagy más néven rejtett agresszív kommunikáció esetén bár kimondatlanul maradnak a valódi érzelmek, érzések és vágyak, de azok fontossága és elsőbbrendűsége miatt manipulatív cselekedetekkel, nyílt harc nélkül mindent megtesz a manipulatív fél akarata érvényesítése érdekében.
  4.  Asszertív viselkedésselmások érdekeit is szem előtt tartva nyugodtan, kellő határozottsággal kerülnek kifejezésre az érdekek, a vágyak, szükségletek és igények.

Az asszertivitás egy olyan életforma (magatartás, kommunikáció, önérvényesítési mód), amelyben az erős és egészséges önbizalommal rendelkező személy egyenesen, őszintén, nyíltan és határozottan fejezi ki, és érvényesíti vágyait és szükségleteit (szóban, írásban, mimikával, gesztussal) oly módon, hogy mindeközben semmi esetre se sértsen meg másokat. Fő célja, hogy összhangot teremtsen az érintett felek érdekei között.

Az asszertivitásra való képesség azonban van egy elengedhetetlen előfeltétele, az önbizalom. Az önbizalom, amely akkor van jelen, ha:

  • elhiszem hogy képes vagyok megtenni valamit,
  • ki tudom fejezni vágyaimat,
  • el tudom mondani, hogy mit nem szeretnék,
  • el merem mondani a gondolataimat.

Az asszertív életforma esetén cselekedeteink, viselkedésünk, kommunikációnk az együttműködést tükrözi. A másik felet figyelmesen meghallgatjuk, nézőpontját, véleményét elfogadjuk és nem ellenségnek, hanem olyan együttműködő partnernek tekintjük, akivel együttműködve megtaláljuk a közös nevezőt érdekeink érvényesítésére.

Légy, aki vagy, és mondd ki, amit érzel, mert akiket ez zavar, azok úgysem számítanak, akik számítanak, azokat úgysem zavarja!"

(Dr. Seuss)

Dr. Balogh Ildi

proaktív life coach gyakornok

Forrás:

Sue Hadfield – Gill Hasson: Asszertivitás, Scolar Kiadó, 2012