„Csak úgy és akkor ott táncoltok. Értem, ez biztos jó lehet. De ez mitől lesz coaching?” – Kaptam a napokban a kérdést, amiért nagyon hálás vagyok!

A lehetőséget megragadva, itt (is) szeretném megosztani a választ minazokkal, akik kíváncsiak rá. Aztán persze tovább kérdezek…

Röviden: a tánc attól (is) coaching, hogy személyes fejesztő folyamat eszközeként alkalmazom a következő – szabadon bővíthető – területeken: harmónia megteremtése a különböző életszerepek között, önmagunk és ezen keresztül adott helyzetek kontrollálásának elsajátítása, a szellem-test-lélek egységén alapuló belső origó megtalálásának elősegítése, önismeret és önazonosság fejlesztése, hatékony kommunikáció és asszertív viselkedés erősítése, saját élmény szerzése, komfortzóna tágítása, flow megtapasztalása.

Hosszabban: a tánc a coachingban alapvetően metaforaként működik: Hány lépéssel oldható meg a feladat? Ha túl nagy a pörgés, hol keressek viszonyítási pontokat? Mi van, ha beleszédülök már csak a gondolatba is? Hol vannak a határok? Mennyire tudok rugalmas lenni egy adott helyzetben? Szeretem, mikor én diktálom a tempót? Vagy inkább az a jó, ha felveszem a ritmust? Milyen a körön kívül lenni, és annak közepén? Együtt vagy párban? Szemtől szemben vagy háttal?

Ezek általános kérdések, melyeket izgalmas feltenni -és megválaszolni, számomra pedig még izgalmasabb, ha térbe/fizikai/testi dimenziókba helyezem. Ez utóbbira törekszem tehát a folyamatok során, miközben a táncmotívumoknak egy olyan eszközrendszerét használom, amely neutrális, ősi gyökerekből táplálkozik, ugyanakkor igazítható az adott hely(zet)re.

Miért pont tánc?

Hiszem, hogy rendszerhez rendszert lehet hatékonyan kapcsolni, egy folyamatnak kézenfekvő kiegészítője egy analóg folyamat. A coaching határozott struktúrával rendelkező, célorientált folyamat, amelyben a mozgás, mint eszköz szintén szervezettséggel és rendszerrel kell, hogy rendelkezzen. Ahogy a coaching több mint beszélgetés, a tánc is több mint mozgás: elemei önmagukban is művészi igényességet és a folyamatba rendeződés lehetőségét hordozzák.

…Na de milyen tánc?

„Neutrális és ősi gyökerekből táplálkozó”, mely a nő mozdulatában a NŐ a férfi mozdulatában a FÉRFI. Ami szelíd vagy harcos, akár szelíd-harcos, ártalmatlan és nem mindig ártatlan…

Hordozói úton vannak – ahogy mind úton vagyunk.

Azokról a nomád táncmotívumokról beszélek, melyeket többségében (Közép –) Ázsia és a Közel-Kelet valamint India, Afganisztán útjain járóknak köszönhetünk.

És hogy milyen konkrét területeken tud a nomád tánc-coaching hatékonyan működni?

Eddigi tapasztalataim szerint ott ahol a test és az én kapcsolatában fennakadás van, párkapcsolaton belüli kommunikációs problémáknál, hölgyeknél a nőség (nem véletlenül nőség és nem nőiesség) megélése, nemtől függetlenül pedig súlyproblémák, és dominancia kérdések esetén.

Érzéseim szerint a variációk száma itt (is) végtelen, törekszem rá, hogy minél színesebb és kalandosabb utakat járhassak-járhassunk be, ígérem, majd arról is beszámolok.

És ami a legfontosabb, így a végére: Nekem a tánc mitől coaching? – Attól, hogy belső szabályok alakításához segít, alázatra, önfegyelemre és kitartásra tanít, kapcsolatot teremt az ösztönök és tudatosság között, mélyíti az önismeretet, tisztázza a célokat, miközben a szabadság olyan megélését adja, ami katalizátora terveim konkrét megvalósításának.

Még valamivel adós vagyok… Ez pedig a „hogyan?” Ígérem, elmondom majd azt is, hamarosan.

Petik Rozália life coach írása