Test és tánc a life coachingban, de „hogyan”?

Sokszor találkozom azzal, hogy mennyire nincsnek békében az emberek magukkal, leginkább a fizikai megjelenésükkel: a testükkel.

Igen, persze, mindig van hova fejlődni ebben is, hiszen lehetünk még soványabbak, izmosabbak, szebbek, kerekebbek – kinek mi a vágya. De vajon tudunk-e komfortosan, elégedetten és összhangban létezni a testünkben? Milyen a viszonyunk lényünk eme meghatározó részéhez? És hogyan gondolunk rá, miként vélekedünk róla, és mire használjuk, vagy mire használ minket? És hogyan vesz részt a coachingban?

…Ez utóbbi kérdésemre gondolom, rögtön rávágtad a választ: „hát ülve”, mondhatnád.

És tényleg: hiszen két ember kényelmesen elhelyezkedve beszélget egymással. Ha kizárólag külső jellemzőkkel akarnánk megragadni a coaching folyamatát, akkor a nagy többségnek ez lenne a válasza. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy számos eszköz – sőt nézetem szerint minden eszköz, amire az ügyfél nyitott – segítheti a kommunikációt, az „aha” élményeket, vagy akár a konfrontációt – mikor mire van éppen szükség a folyamatok eredményességéhez.

A tánc – esetemben ezen belül is a nomádok tánca – egy olyan katalizátorként működik, ami a fizikai és a lelki tapasztalás párhuzamos történése által indítja be a gondolatok és érzések folyamát.

Nézetem szerint az élet minden területére igaz, hogy a célok eléréséhez nélkülözhetetlen a test-lélek harmóniája, de persze lehetnek hangsúlyosabban érintett témák is: egy olyan coaching során, ahol előtérbe kerül a nyitottság vs. zárkózottság kérdése, néhány táncmozdulat segíti a tudatosítást, az adott érzet azonnali megélését.

Ahol kérdéses, hogy az ügyfél a biztonságot, szabadságot vagy bármely egyéb érzést – akár önmagát – mások követésében, vagy vezetésében tudja megélni, az azonnal kideríthető, amint táncolni kezdünk: ki táncoltat meg kit?

Az, hogy a viszonyítási pontokat hol keresi valaki az adott lelki pillanatban, szintén párhuzamba állítható azzal, ha párszor megfordul a tengelye körül: mit keres a tekintetével? A földön, szemmagasságban, vagy feljebb keresi-e a fix pontokat? (Persze, ha keresi egyáltalán…)

A coaching folyamatban tehát leginkább illusztrálunk, részben egy konkrét mozdulattal, részben pedig azzal az érzettel, melyet az adott mozdulat, „testi ábrázolás” közben az ügyfél önmagában megél. A cél pedig a saját élményen keresztüli belső tapasztalás, megélés.

coach coaching tánc

A tánc különösen izgalmas alternatíva ott, ahol az ügyfél nincs kibékülve a testével: tapasztalhatja, hogy az ő (szerinte) „csúnya” teste milyen szépen tud alkotni egy-egy mozdulatot-mozdulattal. Ezért (is) fontos az, hogy a táncnak milyen illetve melyik stílusát alkalmazom: a másik emberrel való testi kontaktust és célzottan erotikus mozdulatokat nélkülözve, ugyanakkor a „nő” és „férfi” lényeget megragadva a nomád népek táncai között találjuk azokat a motívumokat, melyek először a testünkben és a testünkkel való komfortot szolgálják, azért, hogy önmagunkkal harmóniában léphessünk ki a komfortzónából.

És ennél a pontnál érkeztünk el a legfontosabb állomáshoz:

Mivel fontosnak tartom a coaching önismeret mélyítő szerepét, és eddig minden esetben tapasztaltam, hogy a saját magunkról alkotott kép pozitív irányba változása lendíti előre a „külső” eseményeket is, az eredményesség hatványozását látom abban, ha valaki önmagát teljes egészében elfogadja és szereti. Ezzel gondolom nem mondtam semmi újat, hiszen ezzel valamennyien tisztában vagyunk. Mégis: hányan érzik azt, hogy „jóban vagyok a testemmel”. Ha most megkérdezem, mikor voltál hálás a testednek, lehet, hogy azt gondolod, megbolondultam. De én így is kérlek: kicsit gondolj ebbe mélyebben bele: mi közvetíti Feléd az ízeket, mi juttatott el ide a monitor elé, hogy elolvasd ezt az írást, vagy mi segít abban, hogy felállj a képernyőtől? Valamelyik testrészed. Ugye milyen egyszerű, „primitív” dolgok ezek? Sokan vagyunk mégis, akik elégedetlenek valamely testrésszel, vagy annak valamely jellemzőjével, vagy úgy az egésszel általában.  

Ha viszont tudod azt, hogy a hozzáállás mennyit és milyen arányban lendít a dolgokon, akkor itt miért ne működne? Ja, igen: nem lesz senki máról-holnapra tíz kilóval könnyebb, és nem lesz alacsonyabb-magasabb-szélesebb-hosszabb-rövidebb-kisebb-nagyobb sem. De tényleg ez számít? Vagy elég az, ha „szép” vagy és jól érzed magad? „Elég jól?” Tudom én is, hogy több kell, mint a hozzáállás, és azt is tudom, hogy ITT és MOST jó lenne már eredményt látni. Ezért használom a táncot: közelebb visz ahhoz, hogy a tested és Te egységben legyetek. Ha ez megvan, innen már néhány lépés, hogy ezt a harmóniát megragadd, és a tudatod és tested kölcsönhatásait használd énképed szilárdításához vagy éppen rugalmasságához, és más külső körülményekhez való viszonyulásod azonosításához. – Nálam ez a kulcs, ez a „hogyanja” magának a (nomád)tánc-coachingnak.

Technikailag a mozdulatok tudatosításán keresztül, a tudatos mozgás, majd tánc felé igyekszünk akkor, ha a feladat struktúrája ezt igényli: van olyan, hogy a gondolatoknak elég megszületniük és nem feltétlenül szavakkal kell kifejezni azokat. Persze ezt nem én döntöm el, hanem az ügyfél.

Így hát a coachingot én inkább táncterembe „ültetem”, és abban segítek, hogy az ügyfél teste legyen a coach, ne is én. A nomád táncok pedig egy kezdeti struktúrát adnak ott, ahol még csiszolni kell a kapcsolaton a test és (ön)tudatosság között. Később pedig az ügyfél dönt, hogy marad ezen az úton, vagy csupán kiegészíteni kívánja a nomád táncok színes eszközrendszerével a folyamatot, illetve visszaül a fotelbe. Persze, csak ha hozott magával, mert nálam a fotel (igény híján) egyenlőre hiánycikk ;-)

Petik Rozália life coach írása

0 Tovább

Az Anyai lélek

A mindennapjainkban sokszor felmerül a kérdés, ki a coach valójában, mit is csinál? Szabad fordításban a coach edzőt jelent, munkáját tekintve egy támogató, segítő ember. Olyan, mint egy támasz, aki mindig ott van, ha kell. Kicsit olyan, mint egy Anya, aki mindenben támogat, segít az életben, fejleszt, önbizalmat nyújt.  Ezért is szeretnék kitérni egy kicsit az anyaságra, hiszen ők kulcs emberek az életünkben, akiknek úgyanúgy szüksége van támaszra, segítségre, egy anyacoachra.

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy miért is? Kezdjük is a legelején….

Amikor megfogalmazódik bennünk a vágy, hogy anyák legyük, már akkor aggódunk, hogy elég jó szülők leszünk-e?! Mikor is vállaljunk gyereket, hiszen még úgy érezzük, hogy nem is állunk készen rá. Talán teljesen készen sosem érezzük magunkat egy ilyen nagy feladatra, de nem is baj. Az élet olyan szépen alakít mindent. Amikor megtudjuk, hogy egy élet kezd el bennünk növekedni, elképzeljük milyen lesz majd, ha megszületik, óvjuk majd mindentől és már akkor mindennél jobban szeretjük őt.

Ott van az a csodás 9 hónap, amikor is bennünk növekszik, amikor felkészülhetünk az érkezésére. Természetesen mindenkiben végigfutnak a szülés körüli kérdések, aggodalmak, fájdalmak. Vajon, hogy fogom bírni, elég erős leszek-e végigcsinálni, ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel bennünk. Ilyenkor a legjobb, ha beszélünk róla, felkészülünk, és a legfontosabb, hogy hiszünk magunkban. Ilyenkor kezdünk el keresni szüléssel kapcsolatos könyveket, cikkeket, Anyákat, akik átélték már mindezt, hogy meséljenek. Ez nem is lenne baj, csak a mai világban sajnos nem mindig a megfelelő információ jut el hozzánk, lehet, hogy a rémtörténetek hallatán még jobban feszültebbek, aggódóbbak leszünk, ami nem jó senkinek. Ezért is jó, ha ilyenkor egy anyacoachhoz fordulunk, aki segít, akivel őszintén tudunk beszélni, aki átsegít a nehézségeken, és aki önbizalmat önt belénk, hogy higgyünk magunkban! Ez, ami az egész anyasághoz nélkülözhetetlen.

Miért van az, hogy manapság a nők nem hisznek magunkban? Ennyi aggodalmuk, félelmük van? Eléggé más a mai világ, mint pl. 50-60 évvel ezelőtt. Akkor még több generációs családokban nőttek fel a gyermekek. Együtt élt nagyülő, szülő, gyerek. Nem volt ritka a több testvér, a lányok látták, hogyan kell gondoskodni a kisebb testvérről, sőt, volt, hogy ők nevelték fel. Aztán később, amikor a lányból nő lett, és aztán várandós, ott volt a nagyszülő, szülő is, hogy segítsen a kezdeti nehézségekben, mivel nem költözött külön a házaspár. Nem beszélve arról, hogy a média, a sok szakkönyv, a sok „okosabb” ember, tehát a túl sok információ elbizonytalanítja az embert, elnyomja a bennünk lévő anyai ösztönt.

Aztán persze, amikor már kézben tarthatjuk a kis csodánkat, jön a többi kétely, hogy mit, hogyan csináljunk, mindenki mást mond, kire hallgassak? Nyilván vannak fontos tanácsok, amit megfogadunk, de ne nyomjuk el a bennünk megszülető gondolatokat, hiszen a legjobban csak mi ismerhetjük saját gyermekünket. Úgy, mint ahogy a saját érzéseinket is mi ismerjük legjobban, így a bennünk felmerülő kérdésre is csak mi tudjuk a legjobb választ adni, ezért sem ad tanácsot egy coach sem. A coach abban segít, hogy a választ magadban találd meg. Neki elmondhatod őszintén, hogy mit érzel, nem fog ítélkezni, mint azt sokan teszik. Átsegíthet nehéz helyzeteken, beszélhetsz vele a változásokról, az elérendő céljaidról és segít, hogy ehhez vezető saját utad megtaláld.

Mindenki a legjobb anyuka szeretne lenni, aki helyt áll mindenhol. Nyilván nem egyszerű anyaként, társként, dolgozó nőként helyt állni, és még magunkra is szánni időt. Igen, az időgazdálkodás ilyen szempontból nagyon fontos szerepet játszik, hiszen egy gyermekkel nem egyszerű beosztani a napunkat, hogy abba minden beleférjen. Ilyenkor sokszor anyaként azt gondoljuk, hogy valamit nem csinálunk jól, jön a lelkiismeret-furdalás, meg, hogy nem vagyunk elég jó anyák. De az anyák is emberek, nincs 6 kezük 2 fejük, 4 lábuk, hogy mindent bele tudjanak zsúfolni egy napba. Pláne a szülés után még azzal is meg kell küzdeni, hogy elfogadjuk az új testünket, hogy az anya szereppel azonosulni tudjunk. Kell egy szemléletváltás, egy más hozzáállás, ezerszeres energia.

Míg meg nem születik a gyermekünk, dolgozunk, megyünk ide-oda, találkozunk emberekkel, beszélgetünk, viszont amikor már kezünkbe tartjuk gyermekünket, nem csak azzal kell megküzdeni, hogy mindent próbáljunk jól csinálni, hanem azzal is, hogy hirtelen otthon maradunk egy kisbabával, akihez hiába beszélünk, nem beszél vissza, hiányzik az egész napi kommunikáció, ezért sok anyuka egy idő után bezárkózik.

Szerencsés, ha van segítségünk, társaságunk, akivel meg tudjuk osztani kérdéseinket, tapasztalatainkat, félelmeinket. Akinek viszont nincs, az is tud már anyacoachoz fordulni. Hiszen az édesanyáknak is kell egy támasz, aki pl. egy nehezebb nap után segít újra felállni, aki újra pozitív töltettel indítja útnak, aki a negatív énképét önbizalommal tölti fel. Ezért gondolom, hogy jó, hogy manapság már van kihez fordulni, és sosem szégyen segítséget kérni, mert az inkább erény, hogy valaki szeretné megoldani az elakadásait, vagy csak szimplán szebbé tenni az életét.

Minden nap egy kihívás, de én úgy gondolom, hogy a nők mivel nagyon erősek, meg van a képesség bennük, hogy mindent jól megcsináljanak. A gyermekünktől kapott önzetlen szeretet, a kacagás, az a csillogó szempár, amivel ránk tudnak nézni mindenért kárpótol, és az ő életfelfogásuk, bátorságuk, ahogy az élethez állnak, mindenkinek jó példa.

Legjobban egy általam írt vers részlettel tudnám bíztatni az összes édesanyát:

„Belecsöppensz a világba,

Folyik az életed, hol jó, hol rossz irányba.

Mikor megérint a nap sugara,

Boldog vagy, s nevetsz.

Néha eltakar a szürke felhő árnyéka,

Ilyenkor rossz, s nem érzed, hol van a helyed?

Ám folyik tovább az élet,

S mindig van csillanás, s vannak árnyékos percek.

Ne hagyd, hogy elfújjon a szél,

Ne hagyd, hogy valami gátolja utad!

Csak folyjál szépen,

S csak azt vedd észre, mikor megérint a nap!”

Csombor-Budavári Bernadett anya coach

0 Tovább

Miért YGEN boldogtalan egy teljes generáció? Valóban azok lennének?

Az emberek azt mondják, boldogok akarnak lenni! Sokszor „csak” a boldogságért.

Amikor pedig megadatik nekik, természetesnek veszik és nem értékelik nagyra. Sokkal inkább foglalkoznak vele amikor hiányzik!

Tenni érte, dolgozni érte, megtartani, miért nem sikerül, ha az emberek nagy többségének ennyire fontos?

Úgy tűnik, az y generáció is rosszul áll a boldogsággal. A személyes kontaktus igénye csökken, az átélhető, igazi érzelmek miatt viszont nő a szorongásuk. Ez pedig már erősen kihat a felnőtt kori életükre. Olyan világban élünk, ahol egyre inkább nincs iránytű, csak a saját értékrendünkben bízhatunk. Rajtunk múlik, hol húzzuk meg a határokat, mi az, ami belefér, mi az, ami nem egy kapcsolatba.

Sok mindent meg kellene tartani abból a világból, amiben a x generáció tagjai éltek, - az y generáció szülei. Ha valami félelmet kell átélni, végig kellene gondolni, hogyan szüntethetem meg, nem mások kárára, hanem asszertív módon, konstruktívan.

Miért indulnak mégis sokszor az agresszivitás felé a mai fiatalok, miért nem tudnak boldogok lenni? Ez egy olyan érzelmi reakció, amin az idősebb generációnak el kellene gondolkodnia! Mi húzódik meg az idősebb generáció reagálása mögött? Rivalizálás érzése? Harag, mert „mi nem úgy szoktuk”? Az x generáció úgy emlékszik a fiatal korára, hogy minden rendben volt akkor még. Ideje felhagyni ezzel a  nosztalgiázással.

Az sem volt sem jobb, sem rosszabb világ, csak más! Igaz, közelebb volt a realitáshoz.

Az y generáció majdnem mindent készen kap és azonnal. Minden elérhető lett az internettel.

Ez nem okoz akkora örömöt mint a felfedezések, vagy mint kitalálni valamit, rájönni valamire, kreatívnak lenni.

Elmondható, hogy ebben a felgyorsult világban az a boldogabb ember, aki nem hiszi el, hogy az érintőképernyő megold minden problémát.

A fiatalok ebben a környezetben élnek, ezekhez a viszonyokhoz kell alkalmazkodniuk, ami nem könnyű egyáltalán! Az az igazság, kétségbeejtően nehéz dolguk van! És akkor is el kell indulni a felnőtt élet felé!

A mai digitális világ megkönnyíti a felszínességet. A közösségi médiák oldalain jelen lenni és menőnek lenni szinte muszáj. Megindul a folyamatos „énreprezentáció” már egészen fiatal korban.

Meg kellene mondani őszintén, ne feltétlenül hidd el, hogy bármi lehetsz, bármit elérhetsz! Sajnos ugyanis sokszor egyszerűen nem igaz!

Tévesen, de azt hiszik, elég csak akarni, és mindent megkaphatnak. Hibásak lehetnek a nevelőik, szüleik is, akik ezt sugallják – merő jó szándékból. Ez a generáció nagyon sokszor érdemtelenül kap  dicséretet. Ez egyben leértékeli a sikereket is. Miért küzdjön, ha a legutolsónak is jár a dicséret? Ez annak is zavarba ejtő, aki pontosan tudja, hogy érdemtelenül kap elismerést. Sokan azért járnak kiemelt osztályokba, mert a szüleik oda íratták be, nem pedig az érdemeik alapján.

Később rájön a tanulmányai során vagy munkába állásakor, hogy nem különleges, mivel a kortársai is okosak, ügyesek, nagyon is széleskörű a tudásuk.  Ezért aztán van egy teljes generáció, akik mikor kilépnek az életbe, az előző generációkhoz képest rosszabbul becsülik meg magukat. Ehhez jön a technológia: FB, instagram, okostelefon. Ebben a világban élünk. Megtanulunk mutatni magunkról egy képet, ami szemfényvesztés. Beleszülettek egy olyan világba, ahol el sem tudják képzelni az életüket a modern technikák nélkül.

Ha valaki magáról beszél a hálón, vagy Instagramon képek rakosgat ki az életéről, kimutatták, hogy öröm érzetet vált ki az agyban, dopamint kezd termelni. Ha figyelemben lesz részük, dopamin szabadul fel, ez pedig jó érzéssel tölt el, ezért is kell folyamatosan jelen lenni a Facebook-on és Instagramon. Egy teljes generáció fér hozzá ehhez a függőséget okozó életmódhoz.

Nincs baj a közösségi oldalakkal, csupán a mértékkel van a probléma!

Az online tér nem nyújthat soha igazi segítséget, csak az offline anya, apa, támogató családi kör!

Az y generációnak meg kell tanulnia ráadásul a türelmet.  Ahogyan azt is, mely dolgok számítanak igazán az életben. Mint az önbizalom, életszeretet, elégedettség, öröm, munkában talált örömök, szerelem. Ezekhez pedig türelem és idő szükséges!  Ezek a dolgok mind időt igényelnek, nincs rögtön és azonnal.

A nagyszerű ötletek akkor tudnak születni, amikor a gondolatok elkalandoznak, és azt mondja az ember, „fogadjunk, ezt meg lehetne oldani..!” Ez az innováció!

Miért nem boldogok mégsem az y generáció tagjai?

Mert igen sok és nehéz gonddal küzdenek meg nap mint nap, ami ez előtti generációknál még másképpen volt. 

Ez a generáció pedig igen gyakorlatias, okosak, ügyesek, már kisiskolás korukban tudnak számítógépet használni, okostelefont, rengeteg tudást szednek össze tanulmányaik során, nyelveket beszélnek, a szüleik azokat az alkalmazásokat használják, amiket a gyerekei töltenek le számukra.

Küzdenek, ahogy tudnak. A családi környezet sokat segíthet. Mindkét generáció sokat tanulhat egymástól, szülők és gyerekek egyaránt. Mindkét generáció rendelkezik olyan tudással, amit érdemes megtanulni, elsajátítani a másiktól! Az idősebb generációnak több megértés, elfogadás, a fiatalabb generációnak sokkal több tisztelet és türelem szükséges. Ezen viselkedés minták ha kölcsönösek, célravezetőek.

Ha értő figyelemmel hallgatjuk a másikat, támogatjuk szeretteinket, elfogadjuk egymást olyannak, amilyen, sokkal több boldog ember lenne, és az y generáció arcán is több mosolyt látnánk.

Mert alapvetően minden adva van ahhoz, hogy boldogan élhessünk, rajtunk múlik.

Tarnóci Ágnes

life coach

0 Tovább

TÁNC. Ez mitől coaching?!

„Csak úgy és akkor ott táncoltok. Értem, ez biztos jó lehet. De ez mitől lesz coaching?” – Kaptam a napokban a kérdést, amiért nagyon hálás vagyok!

A lehetőséget megragadva, itt (is) szeretném megosztani a választ minazokkal, akik kíváncsiak rá. Aztán persze tovább kérdezek…

Röviden: a tánc attól (is) coaching, hogy személyes fejesztő folyamat eszközeként alkalmazom a következő – szabadon bővíthető – területeken: harmónia megteremtése a különböző életszerepek között, önmagunk és ezen keresztül adott helyzetek kontrollálásának elsajátítása, a szellem-test-lélek egységén alapuló belső origó megtalálásának elősegítése, önismeret és önazonosság fejlesztése, hatékony kommunikáció és asszertív viselkedés erősítése, saját élmény szerzése, komfortzóna tágítása, flow megtapasztalása.

Hosszabban: a tánc a coachingban alapvetően metaforaként működik: Hány lépéssel oldható meg a feladat? Ha túl nagy a pörgés, hol keressek viszonyítási pontokat? Mi van, ha beleszédülök már csak a gondolatba is? Hol vannak a határok? Mennyire tudok rugalmas lenni egy adott helyzetben? Szeretem, mikor én diktálom a tempót? Vagy inkább az a jó, ha felveszem a ritmust? Milyen a körön kívül lenni, és annak közepén? Együtt vagy párban? Szemtől szemben vagy háttal?

Ezek általános kérdések, melyeket izgalmas feltenni -és megválaszolni, számomra pedig még izgalmasabb, ha térbe/fizikai/testi dimenziókba helyezem. Ez utóbbira törekszem tehát a folyamatok során, miközben a táncmotívumoknak egy olyan eszközrendszerét használom, amely neutrális, ősi gyökerekből táplálkozik, ugyanakkor igazítható az adott hely(zet)re.

Miért pont tánc?

Hiszem, hogy rendszerhez rendszert lehet hatékonyan kapcsolni, egy folyamatnak kézenfekvő kiegészítője egy analóg folyamat. A coaching határozott struktúrával rendelkező, célorientált folyamat, amelyben a mozgás, mint eszköz szintén szervezettséggel és rendszerrel kell, hogy rendelkezzen. Ahogy a coaching több mint beszélgetés, a tánc is több mint mozgás: elemei önmagukban is művészi igényességet és a folyamatba rendeződés lehetőségét hordozzák.

…Na de milyen tánc?

„Neutrális és ősi gyökerekből táplálkozó”, mely a nő mozdulatában a NŐ a férfi mozdulatában a FÉRFI. Ami szelíd vagy harcos, akár szelíd-harcos, ártalmatlan és nem mindig ártatlan…

Hordozói úton vannak – ahogy mind úton vagyunk.

Azokról a nomád táncmotívumokról beszélek, melyeket többségében (Közép –) Ázsia és a Közel-Kelet valamint India, Afganisztán útjain járóknak köszönhetünk.

És hogy milyen konkrét területeken tud a nomád tánc-coaching hatékonyan működni?

Eddigi tapasztalataim szerint ott ahol a test és az én kapcsolatában fennakadás van, párkapcsolaton belüli kommunikációs problémáknál, hölgyeknél a nőség (nem véletlenül nőség és nem nőiesség) megélése, nemtől függetlenül pedig súlyproblémák, és dominancia kérdések esetén.

Érzéseim szerint a variációk száma itt (is) végtelen, törekszem rá, hogy minél színesebb és kalandosabb utakat járhassak-járhassunk be, ígérem, majd arról is beszámolok.

És ami a legfontosabb, így a végére: Nekem a tánc mitől coaching? – Attól, hogy belső szabályok alakításához segít, alázatra, önfegyelemre és kitartásra tanít, kapcsolatot teremt az ösztönök és tudatosság között, mélyíti az önismeretet, tisztázza a célokat, miközben a szabadság olyan megélését adja, ami katalizátora terveim konkrét megvalósításának.

Még valamivel adós vagyok… Ez pedig a „hogyan?” Ígérem, elmondom majd azt is, hamarosan.

Petik Rozália life coach írása

0 Tovább

Miben segíthet a coaching az egyetemistáknak, fiatal pályakezdőknek?

Életem első, coaching témájú cikkét kezdeném egy rövid bemutatkozással. Stelén Gábor vagyok, okleveles vegyészmérnök, valamint life coach. 2015 szeptemberében, a diplomám megszerzése után a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Kémiai és Környezeti Folyamatmérnöki Tanszékén helyezkedtem el, mint tudományos segédmunkatárs. Munkaviszonyom kezdetétől fogva részt veszek a vegyész-, bio- és környezetmérnök hallgatók oktatásában, valamint a tanszéki kutatómunkában.

2017 tavaszán végeztem el a life coach képzést. Eddig főként az oktatói munkám során, valamint a saját életemben használtam a coaching rendkívül gazdag eszköztárát, de remélem, hogy idővel minél több alkalmam lesz „élesben” is kipróbálni azt a rengeteg nagyszerű dolgot, amit tanultunk.

Egykori hallgatóként, valamint jelenlegi oktatóként maximálisan megértem és átérzem a diákok és a hozzám hasonló fiatal kollégák, pályakezdők problémáit, hiszen én is számos nehézségen keresztülmentem. A következő sorokban saját személyes tapasztalataimból kiindulva igyekszem összefoglalni, hogy az egyetemi hallgatóknak, fiatal munkavállalóknak milyen esetekben nyújthat hatékony segítséget a life coaching

  • Nagyon félek az xy vizsgától/zh-tól/tanártól! Hogyan küzdjem ezt le?

Minden képzésnek, szaknak megvannak azok a tárgyai, illetve tanárai, melyek hírhedtek a diákok körében. Sok esetben olyan tantárgyakról van szó, melyek keretein belül az adott szakma alapjait oktatják, emiatt számos tárgy épül rájuk. Ezek elbukása általában azzal jár, hogy a hallgató csúszik egy, vagy akár több félévet. Ez, valamint az a tény, hogy sokszor a tanárok sem könnyítik meg a hozzáállásukkal a diákok dolgát, valamint a hallgatók sem mindig nyugtatják egymást egy-egy nehéz számonkéréssel kapcsolatban (épp ellenkezőleg, sokszor terjesztik a különféle rémhíreket), még a szakmailag jól felkészült diákoknak is magas szintű distresszt okozhat. A negatív stressz feloldásában, egy tanárral való szembekerülés (pl. szóbeli vizsgán) okozta félelem leküzdésében sokszor nem elég az, ha a barátainktól (akik hasonló problémával küzdenek) kérünk tanácsot, jól jöhet ennél professzionálisabb segítség is.

  • Hogyan osszam be jól az időmet?

Számos feladattal találkozik az, aki egyetemre megy: előadások, kötelező gyakorlatok, beadandók, zh-k, vizsgák, házi feladatok, csak hogy a legfontosabbakat említsem. Időnként annyi a feladat, hogy szükséges priorizálni, olykor az is előfordulhat, hogy egy-egy zh-t, vizsgát, vagy akár tantárgyat úgymond „elenged” az ember azért, hogy a fontosabbakra több idő és energia jusson. A coach segíthet megtalálni azokat a területeket, melyekre a legtöbb erőfeszítést érdemes fordítani, valamint kategorizálni a különböző feladatokat.

  • Rengeteg a tanulnivaló/a munka, és ott vannak még a barátok/a párom/a családom. Hogyan teremtsek egyensúlyt?

Ez a pont részben összefügg az előzővel, de itt az egyetemi és nem egyetemi feladatok, programok szétválasztására helyezném a hangsúlyt. Sokan dolgoznak egyetem mellett, párkapcsolatban élnek (vagy szeretnének élni), és időnként jól esik meglátogatni a szülőket, nagyszülőket, valamint jó lenne időnként szórakozni, kikapcsolódni a barátokkal. Ezeket sokszor nehéz összeegyeztetni az egyetemmel, különösen vizsgaidőszakban, amikor napok telhetnek el úgy, hogy a hallgató mást se csinál, csak tanul, és néha alszik egy keveset (ugye ismerős? J ). A coaching során lehetőség van meghatározni és külön kezelni a fontos és a csak annak látszó dolgokat.

  • Nagy a nyomás a tanáraim/ a szüleim/ a témavezetőm/ önmagam részéről. Hogyan kezeljem?

„X tanár szerint az ő tárgya, Y szerint az övé, Z szerint az övé a legfontosabb a világon, aki azt nem tudja még annál is jobban, mint maga az oktató, az nem való az adott pályára! A témavezetőm folyton nyaggat, hogy mennyit haladtam a szakdolgozatommal, ha küldök neki egy verziót, annyi mindent javít bele, hogy mindegy lenne, ha ő írná. A szüleimnek több diplomája és nyelvvizsgája is van, emellett helytállnak a munka és a gyereknevelés világában, én meg az alapképzést is alig bírom – mi lesz így belőlem, fogom egyáltalán valamire vinni az életben?” Elismerem, ezek erősen túlzó, lesarkított példák, viszont olykor pont ezekhez hasonló, eltúlzott elvárásoknak igyekeznek megfelelni a hallgatók. Ehelyett hasznosabb, ha reális elvárásokat támasztunk magunk felé. Nem kell másoknak megfelelni, nem kell állandóan másokhoz mérni magunkat, találjunk egy belőlünk fakadó, reális mércét! Ehhez szükség lehet egy jó coachra.

  • Jól döntöttem, amikor az adott szakra jelentkeztem?

A pályaválasztás fontos része az életünknek. Ez egy olyan döntés, mely akár az egész további életünkre, de a következő pár évre mindenképp kihat. Van, aki olyanba kezd bele, amelyet igazán szeret, viszont sokakban a képzés közben merül fel, hogy talán mégsem az a szakma az igazi, amelyet választottak. Ekkor segíthet a coach dönteni – lehet, hogy a coachee rájön végül, hogy mégiscsak jó helyen van, viszont az is elképzelhető, hogy kimondja, rossz pályát választott. Utóbbi esetben a coaching után az ügyfél már nem rossz pályaválasztásra fog koncentrálni, hanem meg fogja látni a lehetőségeket ebben az új helyzetben.

  • Mi legyen az alapképzés végeztével? Helyezkedjek el dolgozni? Váltsak szakot/egyetemet? Maradjak a jelenlegi szakomon?

Köztudott, hogy jelenleg az egyetemi és főiskolai képzések döntő többsége osztott formában (BSc. és MSc.) működik. Ennek következtében 3 vagy 3 és fél év után döntési helyzetbe kerülnek a diákok. Azért állítom ezt, mert tapasztalataim szerint egyáltalán nem magától értetődő, hogy valaki ugyanazon a szakon folytatja a mesterképzést, amelyiken az alapképzést befejezte. Előfordulhat, hogy az érdeklődési kör változik, rájön az ember, hogy mégsem azt szeretné csinálni, amit elkezdett. Ezen kívül problémát jelenthet az is, ha valaki az alapképzésen elkezdett szakot szeretné folytatni, de azon az egyetemen nincs erre lehetőség, ahol a BSc. oklevelét megszerezte. Ekkor dönteni kell, hogy az illető váltson-e szakot, hagyja-e el az addigi jól megszokott környezetét, netán lépjen-e ki a munkaerőpiacra.  

  • Egyetem befejezve – merre tovább?

Számos lehetősége van egy frissdiplomásnak az egyetem elvégzése után, például maradhat az egyetemen doktori képzésen, vagy elhelyezkedhet a versenyszférában. Utóbbi esetben felmerül egyrészt az, hogy hol vállaljon munkát az illető? A lakóhelyén? Ott, ahol az egyetemet végezte? Távol a családtól? Esetleg külföldön? Valamint, milyen jellegű céghez menjen? Legyen részese egy világpiacon lévő multinak? Esetleg csatlakozzon egy kisebb, családiasabb légkörű céghez? Netán alapítson saját vállalkozást? Ezek nehéz kérdések, melyekre egyedül nehéz választ találni, illetve a barátok, családtagok tanácsai sem feltétlenül elegendőek.

  • Jól döntés volt doktori képzésen/oktatni/kutatni maradni az egyetemen?

Nem könnyű a felsőoktatásban dolgozók helyzete. Ugye ott vannak az oktatási teendők, emellett helyt kell állni kutatóként, témavezetőként, később kutatócsoport, esetleg egy tanszék vezetőjeként, valamint rengeteg az adminisztrációs feladat. A fiatalabbakban, mivel (saját tapasztalataim alapján) nincsenek megfelelően felkészítve ezekre a kihívásokra, felmerülhet kérdésként, hogy megéri-e éveket eltölteni az egyetemen, vagy pedig engedjenek-e a versenyszféra csábításának. Ebben a nehéz döntésben hatékony segítséget nyújthat a life coaching.

  • Szeretnék dolgozni, de félek az állásinterjútól. Hogyan küzdjem ezt le?

Egy állásinterjún nem csak a szakmai tudás számít, hanem az, hogy hogyan tudja úgymond eladni magát az ember. A legfontosabb talán az, hogy magabiztosan viselkedjünk az interjún. Ehhez szükség van arra, hogy tisztában legyünk az erősségeinkkel, és mindezt képesek legyünk hatékonyan kommunikálni mind verbálisan, mind non-verbálisan. Akinek ez nehezebben megy, annak sem kell kétségbe esni, ezek a képességek ugyanis tanulhatóak. Egy független, külső szakember hatékony segítséget nyújthat egyrészt az erősségek feltárásában, másrészt bátoríthatja az ügyfelet arra, hogy olyan megmérettetéseket vállaljon be, amelyek növelik az önbizalmát. Ezek hatása nemcsak egy állásinterjún, hanem bármilyen olyan szituációban érezhető lesz, amikor az embernek ki kell állnia magáért.

  • Több év egyetem után elhelyezkedtem a szakmámban, de rájöttem, hogy nem tetszik. Mitévő legyek?

Korábban utaltam rá, hogy a pályaválasztás fontos döntés az életünkben. Viszont elképzelhető, hogy már elhelyezkedett az ember abban a szakmában, amelynek tanulásával éveket foglalkozott, és akkor jön rá, hogy nem tetszik neki. Mit lehet ilyenkor tenni? Az egyik lehetőség, hogy maradunk az adott szakmában, mondván, hogy úgyis megszeretjük. Viszont számos lehetőség van manapság a tanulásra akár felnőtt, dolgozó emberként is, a hagyományos egyetemi képzések mellett választhatunk levelező képzést, tanfolyamokat, vagy akár online kurzusokat is. Természetesen ez mind időbe és pénzbe kerül, valamint össze kell tudni egyeztetni a munkánkkal és a magánéletünkkel is. Ebben, valamint abban, hogy rátaláljunk arra, ami igazán érdekel, egy coach képes lehet segíteni. Érdemes ezt megfontolni, ha nem szeretjük a munkánkat, ugyanis ha hosszú távon boldogok szeretnénk lenni, fontos, hogy élvezzük a munkánkat.

Ezek lennének hát azok az esetek, melyekkel kapcsolatban véleményem szerint érdemes felkeresni egy egyetemistának, vagy egy hozzám hasonló fiatal egyetemi dolgozónak, illetve pályakezdőnek egy life coachot. A listát még nem érzem teljesnek, személyes tapasztalataimból kiindulva egyelőre ennyi jutott eszembe. Amennyiben a cikk olvasása közben felmerül Benned bármilyen gondolat, kérlek, jelezd kommentben, vagy az sg31coach@gmail.com email címen! Köszönöm, hogy elolvastad a cikkemet!

Stelén Gábor

Life coach; vegyészmérnök

sites.google.com/site/stelengabor

0 Tovább

Proaktív coaching

blogavatar

A Pro Bona Coaching & Training Center blogja. Hírek és érdekességek a coaching hazai és nemzetközi világából. Témánk az üzleti és életvezetési fejlesztés, melyet színes tippekkel és megközelítésekkel szeretnénk közel hozni az olvasóinkhoz.

Címkefelhő

coaching (160),coach (151),szakirodalom (36),célkitűzés (25),önismeret (23),motiváció (22),technikák (21),life coaching (19),változás (14),vezetés (13),proaktivitás (12),boldogság (12),stresszkezelés (11),kreativitás (10),business coaching (10),önbecsülés (9),önbizalom (8),siker (8),karrier (7),tudatosság (7),időbeosztás (7),együttműködés (7),átkeretezés (7),értékesítés (6),pozitív pszichológia (6),interjú (5),felelősség (5),nők helyzete (5),tánc (5),párkapcsolat (4),kérdezéstechnika (4),értő figyelem (4),túra coaching (4),elégedettség (4),elismerés (4),pszichológia (4),fogyás (4),férfiak helyzete (4),reframing (3),bátorság (3),szabadság (3),testbeszéd (3),kultúra (3),kommunikáció (3),oktatás (3),Itt és Most (3),irányítás (2),játék (2),kritika (2),érzelmi intelligencia (2),mese (2),praxis (2),megismerés (2),egyensúly (2),vállalat (2),álom (2),multi (2),reziliencia (2),pénz (2),tervezés (2),Martin Wehrle (2),rugalmasság (2),mozgás (2),szinergia (2),bizalom (2),önérvényesítés (2),ROI (2),asszertivitás (2),Edward de Bono (2),életmód (2),életciklus (2),alkalmazkodás (2),életvezetés (1),orvos (1),beteg (1),tranzakcióanalízis (1),interkulturális (1),hős (1),dicséret (1),edző (1),önkéntesség (1),optimizmus (1),anyaszerep (1),őszinteség (1),akaraterő (1),SMART (1),szokás (1),vállalat (1),y generáció (1),csend (1),szeretet (1),munka (1),érzékenység (1),szuperérzékenység (1),személyiség (1),kitartás (1),Toastmasters (1),metakommunikáció (1),Fontos és Sürgős (1),teljesség (1),sport (1),edzés (1),Appreciative Inquiry (1),tárgyalástechnika (1),belső logika (1),ítélkezés (1),fair play (1),méltányosság (1),tréning (1),egyenjogúság (1),áramlás (1),önállóság (1),függetlenség (1),introvertált (1),etika (1),ügyfélszerzés (1),fluencia (1),önértékelés (1),empátia (1),irigység (1),tanácsadás (1),előrelátás (1),megbecsülés (1),önzetlenség (1),nagylelkűség (1),kifogás (1),fejlesztés (1),divat (1),cselekvés (1),Csikszentmihalyi Mihaly (1),Szentgyörgyi Romeo (1),Kiyosaki (1),FISH! (1),böjt (1),élet (1),megértés (1),karizma (1),ügyfél (1),Gordon (1),játszmák (1),metafora (1),delegálás (1),életszerepek (1)

Feedek