Proaktív coaching

JÖVŐTERVEZÉS

Címkék: coaching, coach, jövő

Amikor hajt a vágy, hogy valamit megtegyél, magadért, a jövődért…

Amikor a lelkesedés a zsigereidet hatja át, és örömmámor úszik át

az egész lényeden: mert itt a lehetőség, tegyed, amit tenned kell..

Amiért éveket vártál és éjjeleket áldoztál…

Amit mindig is magadnak éreztél, de még nem volt a tiéd,

mert kiforratlan volt az egész…

Most itt van egy alkalom, a tudás hatalom – ezzel mindenki egyetért,

mégis van, aki inkább lebeszél… vagy a hátad mögött kibeszél.

Mit tegyél? Hallgass a „reálisan látókra”: minek változtatni, jó volt eddig is!

Tudod, hol a helyed, mi a feladatod – a szádat befoghatod.  Ne kavard meg

az állóvizet, mert nem tudhatod, hogy mi lesz.

Veszélyes a változás, nehogy feleslegesen áldozz rá!

Ez így mind igaz!  De a mostani állóvíz is úgy lett, hogy hoztál egy döntést,

és úgy lett. Talán akkor is voltak ellenszurkolók és drukkerek, akik a helyzetedet

nem könnyítették meg. Három napig csámcsogtak az ügyeden, ma meg már

megy minden tovább a mókuskerékben.

Elcsitíthatod magadban az érzéseidet, megfelelhetsz, ha akarsz a környezetednek.

Ám a vágyak kívánságok maradnak, és mindig benned lappanganak.

Alkalomadtán elő fognak jönni, nem lehet tőlük pihenni.

Elcsitítani őket és bólogatni a népnek ugyanannyi energia,

mintha kiállnál magadért és nem hatna rád a vita.

Szabad neked tenned magadért!

Ha megvan az úti cél, az erő legyen veled, hogy megvalósítsd a saját tervedet!


Nyisztor Melinda life coach írása

Komment 0 | Reblog! 0 |

Padlógázzal

Címkék: coaching, coach, bátorság

„Csupán egyszer megyünk végig ezen az úton.
Tipeghetünk lábujjhegyen is, abban a reményben,
hogy viszonylag ép bőrrel jutunk el a befejezésig,
vagy élhetünk teljes életet, amelyben minden célunkat
és legmerészebb álmainkat is meg tudjuk valósítani.”
 
Bob Proctor
 
Mindannyian meg akarjuk valósítani az álmainkat. Senki nem kívánja, hogy lábujjhegyen, észrevétlenül somfordálja végig az életét. Én még sosem hallottam senki szájából, hogy az álmom az, hogy jelentéktelen legyek.
Akarunk, teszünk, tanulunk, igyekszünk. Mégsem mindig sikerül tartós eredményt elérni.
 
Jó esetben padlógázzal tartasz a célod felé, rosszabb esetben éppen megrekedtél egy döntés előtt.
 
Vajon mégis min múlik az, hogy néhányan lazán lépkednek előre a céljuk felé?
Szemmel láthatóan a kétség szikrája nélkül haladnak előre és sugárzik róluk, hogy élvezik, amit csinálnak.
 
Mintha őket sosem nyomná az élet súlya!
 
Tudják szeretni magukat. Tudnak lelkesedni.
Tudnak motiváló célokat kitűzni és el tudják érni azokat. Tudják irányítani az életüket és mindezt képesek lazán, örömmel tenni. Tartalmas és értelmes életet élnek.
 
Nevezzük el ezeket a „szerencsés”fickókat Joe-nak.
Ismerek egy Joe-t, akinek a kedvenc mondása a fent olvasható Bob Proctor idézet.
Meggyőződése, hogy az életet csakis úgy érdemes élni, hogy beleadsz mindent, ami a csövön kifér.
 
Megkértem, hogy osszon meg velünk egy értékes tanácsot, mely segít megérteni, hogy miként tudunk mi is nap mint nap kirobbanó energiával tenni a céljainkért:
 
-       Arra vagy kíváncsi, hogy mi a titka annak, hogy nem állok meg félúton a céljaim felé vezető ösvényen?
Az, hogy csak olyan célokat tűzök ki, amelyek illeszkednek a saját víziómhoz.
 
Korábban sokszor megesett, hogy nem tudtam elérni a kitűzött célomat.
Nem értettem, hogy mi az oka, hiszen rengeteget dolgoztam a megvalósításon. Vegyük példának azt az esetet, amikor elhatároztam, hogy 1 év alatt megtanulok japánul.
 
Felfogadtam a legjobb magántanárt, oktatóanyagokat vásároltam, heti 5 órát foglalkoztam a nyelvtanulással, sőt még a japán kultúrát is tanulmányozni kezdtem.
Az elején még motivált voltam, aztán éreztem, hogy a vállalásom inkább teher, mint öröm. Ennek ellenére nem hagytam abba és erőltettem a tanulást.
5 hónap múlva azon kaptam magam, hogy nem fejlődök, szinte ugyanannyit tudtam, mint két hónappal azelőtt.
Ezen a ponton elgondolkoztam, hogy miért is akarok én megtanulni japánul.
Nem találtam olyan okot, ami megdobogtatta volna a szívemet.
Az igazság az, hogy az apám vágya volt, hogy valamilyen egzotikus nyelvet beszéljek. Nem az én vágyam volt.
Ekkor jött az AHA élmény. Rájöttem, hogy azok a céljaim sosem teljesültek, amik nem a sajátjaim voltak!
Nagy fordulópont volt ez az életemben, mert megértettem, hogy mi a kulcsa a céljaim elérésének. Azóta mindig szem előtt tartom a „Négy Pontot”.
Azt javaslom, gondolkodj el rajtuk te is, mielőtt elhatározod magad egy cél mellett:
 
·       tégy különbséget mások elvárása és a saját akaratod között
·       légy tisztában a saját mozgatórugóiddal
·       vedd észre, hogy miben vagy tehetséges
·       fesd le a jövőképet, mely örömmel tölt el és 100%-osan passzol hozzád
 
Amikor a célod harmóniában van veled, a motivációd is életben marad.”
 
Joe szerint nem a szerencse kérdése, hogy a fékről a gázpedálra rakjuk a lábunkat.
Próbáljuk ki! J

Kozma Rita life coach írása

Komment 0 | Reblog! 0 |

„SZÉP AZ ÉLET, CSAK TUNDI KELL ÉLNI VELE!” 

Címkék: coaching, coach, élet

"Szép az élet, csak tudni kell vele élni" - ez a kedvenc idézetem, mert ebben számomra oly sok minden benne van.

Adrenalin növelő az amúgy is mosolygós napokon és vigaszom a lehangoltságban. Mert mit jelent ez? Szép az élet! Igen, hiszem hogy a létezésünk örömteli, hogy a cél, a békés, nyugodt élet. Mert ez tartja életben az embert.

Igen, tudom, nem egyszerű. Mindenkinél vannak hullámvölgyek, buktatók, nagy
csapások, szenvedések. Ezek közepette is meg lehet találni az apró örömöket, melyek lelkesítenek, és egy kis időre felszabadulttá tesznek. Érdemes azon dolgozni, hogy ez az egész testet átjáró kellemes könnyedség egyre hosszabb ideig tartson, illetve egyre többször kerítsen minket hatalmába.
 
Nem kell nagy dolgokra gondolni. Mert mi vigasztalja azt, akinek bizonytalan a munkahelye, családi dráma folyik otthonában vagy súlyos betegségben szenved? Ezek mind egyedi esetek, melyek lelki-szellemi-fizikai megoldásai nem lehetnek sablonosak. Viszont igenis vannak olyan lelket simogató, megnyugvást adó pillanatok, melyek mindenkinek megadatnak - csak nem kellene legyinteni rájuk, hagyva magunkat a szomorúságnak.
 
Ilyen például, amikor egy rég nem látott jó barátunk integet nekünk az utca túloldaláról; amikor meghalljuk kedvenc dalunkat a rádióban; amikor egy bűbájos kisgyerek ránk mosolyog; a tavaszi, melengető napsütés; a frissen nyírt fű illata, egy korty hűsítő ital a nagy melegben, vagy forró ital a hidegben.
Az érzés, amikor jóllakunk, amikor korgó gyomrunk megnyugszik.
Amikor ki tudunk fizetni egy számlát, vagy sikerül elintéznünk valamit.
Amikor este álomra hajtjuk a fejünket, és azt gondoljuk, ma már nem érdekel semmi, alszom, pihenek.
Ilyen, amikor szeretettel megérint minket valaki; amikor kedvesen szól hozzánk a boltban az eladó; vagy amikor az udvariasságot fontosnak tartva előreenged minket valaki az ajtón.
Érzelemre ható felsorolás ez, mely mindannyiunk életében megvannak. Át tudjuk érezni? Tudunk rajta mosolyogni?...

Akkor gyerünk, vegyük észre ezeket a mindennapokban is. Nem kötelező hagyni, hogy az önsajnálat, a magány, a mártírkodás elhatalmasodjon rajtunk. Ne hagyjuk, hogy bekebelezzen minket más ember féltékenykedése azért, mert mi jól érezzük magunkat.


Vannak dolgok, melyeket rajtunk kívülálló okok miatt nem tudunk megváltoztatni. De a hozzáállásunk csak rajtunk múlik. Mindig vannak lehetőségek. A világ nem fehér vagy fekete, hanem színes. A festők pedig mi vagyunk!

Nyisztor Melinda írása

Komment 0 | Reblog! 0 |

Interjú Bartók Melindával - A Mindii-sztori

Címkék: coach, coaching, kreatív

Februárban színkarneváloztunk a Glossy Jewel Ajándék-, Ékszergalériában. Vidám Mindii Design ékszereket ‘workshopoltunk’ Bartók Melindával, ami mesés élmény volt. A Mindii egy új, friss, színekkel teli ékszermárka. Az Opel Dakar Team magyar csapatának rendezvénykoordinátora tehát szabad idejében is kreatív kihívásokkal teli, színes életet él. Life coachnak tanul nálunk, így adódik, hogy egy coaching módszert, Edward de Bono Hatkalapját (http://hu.wikipedia.org/wiki/Hat_gondolkodó_kalap) hívjam segítségül, amikor ékszerkészítéssel kapcsolatos inspirációiról, szenvedélyéről, “színéhségéről” kérdezem.

 

S.J. : Mi kerül a témával kapcsolatban a Tények, vagyis a fehér kalapodba?

B.M.: Két éve készítek ékszereket - alumínium drótból. Lisszabonban egy kézműves vásáron láttam először hasonló gyűrűket és teljesen lenyűgözött az irányzat. Ettől függetlenül el kellett telnie némi időnek, mire a „fejlesztőmunka” eredményeként megvalósult az álmom, és másoknak is bemutathattam a Mindii-t. Az alkotás, az ékszerkészítés rengeteg munkával jár és még több időt igényel, azonban mindezért cserébe hihetetlen mennyiségű örömet adok és kapok.

S.J. : Milyen érzések dominálnak munka közben, mi van a piros kalapodban?

B.M. : Például nem szeretem kimondani, hogy alumínium drót. Mert ez nagyon távol áll az én igazságomtól. Én ugyanis színeket látok. A színekből pedig formák lesznek, a kettő ötvözetéből pedig érzések. És ezeket az érzéseket adom át másoknak. Az örömöt, a szeretetet, a lelkesedést, az örökös megújulást, a kreativitásomat. Egy darabot magamból, egy őszinte szeletet a lelkemből.

Hogy mit érzek, miközben alkotok?

Legjobban úgy tudnám megfogalmazni, hogy éhséget. Színéhséget. És ékszerkészítés közben, ezekkel a színekkel lakok jól. Közben pedig annyira belemerülök a színek világába, hogy a hátfájás vagy a farkaséhség (az igazi) zökkent csak ki az alkotásból. Alig tudok elaludni az izgatottságtól, amikor igazán szépre sikerül egy-egy darab és felfokozott állapotban, izgatottan várom, hogy másnap megmutassam a világnak (de legalább a Facebook rajongói tábornak), hogy mi készült éjjel Mindii műhelyében. (Értsd otthon, a citromsárga pléden és parkettán.) Számomra pedig a legnagyobb öröm az a szabadság, amikor reggelente, miután kitaláltam, hogy milyen színű ruhához lenne ma kedvem, néhány perc alatt készítek hozzá és a hangulatomhoz passzoló ékszereket. 

S.J. : Nálad milyen akadályok merülnek alkotói folyamat közben, mik kerülnek fekete kalapodba?

B.M. : Sokszor az alkotással kapcsolatban lányregényes gondolataink támadnak, hiszen csak a végeredményt látjuk. Azt gondoljuk, a kézműveskedés biztos valami olyasmi, aminek a kedvéért az ember rohan haza munka után, hogy újabb apró csodákkal lepje meg magát, közben pedig szivárványokon táncoló angyalkák vezetik elméjét és tetteit. Azonban a teljes igazság más, csak erről talán nem beszélünk. Sokszor megesik, hogy rá kell vennem, valósággal kényszerítenem kell magam, hogy újra és újra nekiüljek. Mennyivel egyszerűbb lenne inkább elmenni moziba vagy csak bambulni a Szulejmánt a tévében. De még el kell készíteni a rendeléseket és amúgy is van két-három ötlet, amit jó lenne kipróbálni… Úgyhogy áthúzom magam a komfortzónámon és újra megtapasztalom – megint megérte.

Gyönyörű lett a rendelésre készült ékszer, no meg a többi is, és annyira tetszik, hogy legszívesebben megtartanám. Ezzel pedig el is érkezik az ember a következő csapdához. Jajj, de jó lenne megtartani…. Nah jó, akkor ebből készítek még egyet. De az már nem olyan. Hiszen valamit ismételni akartam, ami már nem tud ugyanolyan lenni. Ilyenkor  megbeszélem magammal, hogy ezzel valakinek legközelebb nagyon nagy örömet fogok szerezni, és tényleg. Majdhogynem 100 százalékos aránnyal a szívemnek a legkedvesebbet fogják elsőre kiválasztani, megvenni. Ekkor ismét megbizonyosodom, hogy ez így jó, ennek így kellett lennie. A lelkes mosolyok és a színektől megbabonázott szemek mindig a legjobb visszajelzések.

S.J. : Milyen vagy sárga kalapban? Kérlek, hogy mesélj róla!

B.M. : A kezdet kezdetén, azaz 2 évvel ezelőtt készítettem egy ezüst drótból készült gyűrűt, antik hatású gyönggyel a közepén. Ez így talán nem is hangzik annyira rosszul, de higgyétek el nekem, nagyon csúnya volt. Virágszerű formának indult, de csak egy furcsa drót-tekeredés lett belőle. Tényleg, szabályos se volt, a drót megviselt lett a sok-sok kísérletezéstől, hajlítgatástól és egyszerűen nem találtam harmonikusnak.

Kísérleti jelleggel beledobtam a „rút kiskacsát” a készletbe és kíváncsian vártam sorsa alakulását. 1 évig jött velem, vitték, sodródott a kotorászó kezek között. Majd egy napon bejött egy lány az egyik üzletbe, pont ott álltam és kávéztam. Meglátta a kihelyezett tálban az ékszereket és semelyik másik nem érdekelte. Rányúlt, azt mondta, hogy ez csodás, neki nem kell más. Ahogy a szerelem. Jön, kiválaszt és nincs több kérdés. Minden egyes darabnak megvan a gazdája. Csak van, hogy ki kell várni a találkozást.

S.J. : Mit jelent a kreativitás a számodra, milyen a zöld kalapod?

B.M. : Colour your life, azaz színezem az életem. Úgy kezdtem, ahogy mindenki. Nekem nincs kézügyességem! De tényleg, biztosan nincs! Majd ezt a gondolatmalmot forgattam a fejemben folyamatosan. Aztán nekiláttam, és nagyon mérges lettem. Éreztem az ellenállásomat, szembesültem a bénázásommal, a gyengeségeimmel. Hogy miért nem megy valami azonnal?

Így újra és újra nekifogtam. Aztán egyszer csak jött egy új ötlet. Mi lenne, ha keverném a pirosat a rózsaszínnel? Mi lenne, ha most másik irányból tekerném, hajlítanám? Mi lenne ha tennék hozzá gyöngyöt is? És rádöbbentem, hogy ez jó. Aztán már azon törtem a fejem,  hogyan lehetne ezt hordhatóvá tenni? Hogyan lehetne olyan minőségre fejleszteni, hogy eladható legyen? És kitaláltam, hogy hogyan. Erre mondják, hogy egyszerűen csak jött… Biztosan lehet másként is, jobban is, de ezek a számomra legjobb megoldások.

S.J. : Kék kalapban, menedzserként milyen kihívásokkal találkozol?

B.M. : 2 évnyi munka, elkeseredés, hátfájás, energia, gondolat-zuhatagok, kudarcok és mindemellett csodálatos teremtő erő van ezekben az ékszerekben.

Tisztán emlékszem, amikor nekiláttam elkészíteni a Facebook oldalamat, és lebegtettem percekig az egeret az oldal publikussá tétele gomb felett. Úgy éreztem, hogy most kiteszem a szívem a világba és ott tényleg mindenki azt kezd vele, amit akar. Hiszen ez a műfaj nem olyan, mint egy munkahelyi email elküldése. Itt kitársz a világnak egy darabot magadból, ami Te vagy, igazán, belül. Aztán fogod és elengeded a gyerek kezét és hagyod, hogy fejlődjön magától. Ahogyan az áramlás viszi.

Döbbenetesen sok jó visszajelzést kaptam és kapok a mai napig. Azonban ezek a külső megerősítések hamar elillannak, ha nincs valós belső meggyőződés, hogy amit csinálsz az jó és nem csak neked, hanem másoknak is. Akkor kezdtem el igazán hinni, hogy ez tényleg örömet szerez és van rá kereslet, amikor érzésekről számoltak be a vásárlók. Hiszen a vásárlás, az egy döntés következtében született tény.

Azonban a tényeket érzésekkel egészítették ki. A bizonyíték pedig az volt, amikor már nem csak az anyukám és a legjobb barátnőm dicsérte, hanem elkezdtek jönni sorban a rendelések, az igények és a kérések. Majd engem kerestek meg helyek, kávézók, üzletek, ismerősök, hogy szeretnék értékesíteni. És nem azért, hogy döbbenetes haszonnal tömjék tele a zsebüket, hanem azért, hogy mások is elvarázsolódhassanak a színek és formák kavalkádjában és ők is további örömet szerezhessenek másoknak.

S.J. : Mit tartasz eddigi legnagyobb elismerésednek?

B.M. : Igen gyorsan jelentkezett a konkurencia. Elkezdtek nem másolni, hanem szó szerint utánozni. Ahogyan kiteszek a Facebookra egy képet, új modellt, pár nappal később viszontlátom. Elsőre nehéz volt elfogadni, hogy ez történik. Aztán egy napon rájöttem, hogy ez a lehető legnagyobb elismerés. A teljes bizonyosság, hogy amit teremtek, arra van igény alkotói és vásárlói oldalról egyaránt. Most már ez is ösztönöz, csinálom,  és én vagyok az, aki elöl megy ezen az úton. Velem tartasz?

S.J. : Köszönöm, hogy elmesélted a Mindii sztorit! Találkozunk a következő ékszer-workshopodon!

Az interjút készítette dr. Solymosi Julietta Ildikó jogász végzettségű coach, tréner, ötvös-fémműves

Komment 0 | Reblog! 0 |

SzemlÉLET

Címkék: coaching, siker, élet

Mostanság gyakran elmerengek rajta, hogy vajon vállalom-e a felelősséget az életemért 100%-osan.

Minden helyzetben eszembe jut, hogy én választok, én teremtek és én alkotok?

Vagy előfordul még, hogy áldozatszerepben találom magam?

Egy tanulságos és megható sztori néha jobban érzékelteti a lényeget, mint a személyes gondolatok kifejtése. Találtam is nektek egy történetet, amely kellő mélységben adja át a helyes hozzáállás és felelősségvállalás „életbevágó”fontosságát.  (http://www.sikerkozosseg.hu)

Michael egy olyan típusú srác volt, aki tényleg szerette az életet. Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani. Ha valaki megkérdezte, hogy hogy van, azt válaszolta:

-Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem.

Született optimista volt. Ha valamelyik beosztottjának rossz napja volt, Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie.

Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam:

-Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogyan csinálod ezt?

Michael azt válaszolta:

-Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: Két lehetőséged van. Választhatsz, hogy jó, vagy rosszkedvű akarsz-e lenni. Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle.

Minden alkalommal, ha odajön hozzám valaki, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását, vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam.

-Jó rendben, de ez nem olyan egyszerű.” – szóltam közbe.

-De egyszerű.”- mondta Michael, - az élet csupa választási lehetőségből áll. Te döntöd el, hog hogyan reagálsz különböző helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatodat. A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életed.

Elgondolkodtam Michael szavain. Rövid idővel később elhagytam a Tower Industrie-t, hogy önálló legyek. Szem elől tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem élek.

Néhány évvel később megtudtam, hogy Michael súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb.18 méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes intenzív ápolás után Michaelt elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában.

Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát. Azt válaszolta:

-Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a sebem?

Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset pillanatában.

-Nos, az első ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom – aki pár hét múlva jön a világra – jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy élek, vagy meghalok.

-Féltél? Elvesztetted az emlékezeted? - akartam tudni.

Michael folytatta:

-Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok.

De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: Halott ember.

És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást.

-Mit csináltál?  - kérdeztem tőle.

-Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszom.

Mély levegőt vettem és visszaordítottam: A gravitációra!

Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az életet választottam.

Tehát úgy operáltak meg, mintha élő lennék és nem halott.”

Michael a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni való hozzáállása nélkül másképp fejeződne be a történet. Tőle tanultam, hogy minden nap lehetőségünk van a teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. Ezért ne aggódj amiatt, mi lesz holnap.

Minden nap van elég, ami miatt aggódhatsz. És a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál. Most szabadon választhatsz.

Forrás: http://www.sikerkozosseg.hu

Kozma Rita írása

Komment 0 | Reblog! 0 |

Proaktív coaching

Hírek és érdekességek a coaching hazai és nemzetközi világából. Témánk az üzleti és életvezetési fejlesztés, melyet színes tippekkel és megközelítésekkel szeretnénk közel hozni az olvasóinkhoz.

proaktív coach

A Pro Bona Coaching & Training Center blogja

Ország: Magyarország
Település: Budapest
Link: http://acoach.hu

Naptár

Címkefelhő

coaching, coach, élet, stressz, túra, motiváció, kreativitás, Pszichológia, túra coaching, praxis, interjú, Edward de Bono, életciklus, pszichológia, coach képzés, feladat, újév, értékesítés, coacing, cél, pénz, life, reframing, vezető, proaktív, business, szinergia, kritika, , fejlesztés, divat, stylist, böjt, győzelem, férfi, önbecsülés, delegálás, testbeszéd, esély, változás, játék, megoldás, szerep, megismerés, játszma, metafora, kritikus, irányítás, kifogás, Gordon, kapcsolat, belső, FISH!, coaching kézikönyv, szakirodalom, célkitűzés, napfény, fal, alkotás, bátorítás, társ, life coach, bátorság, jövő, kreatív, siker, szentgyörgyi romeo, színház, kérdezéstechnika, könyv, Csikszentmihalyi Mihaly, megértés, NEWS, értő figyelem, kirándulás, érdek, álom, mese, gondolkodás, most, erzelmi intelligencia, Kiyosaki, intuíció, munkavégzés, film, cselekvés, együttműködés, Elismerés, Megbecsülés, Önérzet, irigység, rugalmasság, Coaching, célkitűzések, Elégedettség, Boldogság, etika, introvertált, flirt, tanácsadás, proaktivitás, félelem, előrelátás, álláskeresés, life coaching, reziliencia, pozitív pszichológia, fluencia, asszertív, asszertivitás, ROI, roi, mellébeszélés, Itt és most, empátia, Szépség, önbizalom, ügyfélszerzés, coah, időbeosztás, alvás, szemezés, tervezés, átkeretezés, prekoncepció, ügyfél, nagylelkűség, önzetlenség, önállóság, áramlás, munka, szabadidő, fogadalom, tavasz, karizma, népszerű, ismertség, egyensúly, edző, függetlenség, vezetés, énkép, fair play, szakkönyv, önértékelés, méltányosság, tudatosság, önérvényesítés, ismertető, ítélkezés, férfiak, kultúra, nők, egyenjogúság, alkalmazkodás, tréning, belső logika

Feedek