- Párválasztás
- Jó házasság
- Rossz házasság
I. Párválasztás
Ki ne szeretné a holtig tartó „boldogan éltek együtt...” történetet megélni? Mindenki vágyódik rá,
azonban keveseknek sikerül. Tulajdonképpen nagyon sok múlik már a legelején, a párválasztásnál. Itt dőlhet el, amennyiben jól választunk, boldog élet lesz a jutalma.
Amikor szerelemes lesz az ember, módja van rá, hogy előbb próbáljon közeledni, kideríteni, mire számíthat hosszú távon a másiktól. Ha már tudja, remélhetőleg nem éri meglepetés. Szokták mondani, úgy szeretlek, ahogy vagy. Ez akkor szép, ha fel is tudjuk sorolni, mi konkrétan az „úgy, ahogy vagy”
Egy boldog kapcsolatban kölcsönösen figyelnek egymásra, alkalmazkodnak, hosszú távon. (Ez nem egyenlő a megalkuvással!) A másik tisztelete, elfogadása fontos, mert ebben nagy erő van.
Van, létezik holtig tartó szerelem, tisztelet. Magam is részese vagyok egy ilyen kapcsoltnak. De mi a titok?
Tévedni lehet könnyen, ha valaki azt gondolja, ellentétek vonzzák egymást. Ez csak egy mondás! Hiszen, ha egy rendetlen ember egy precíz társsal találkozik, biztosra vehető a hamarosan beköszöntő veszekedés. De az otthonülő is hamarosan rosszul fogja érezni magát egy folyton nyüzsgő társ mellett. A hasonló emberek tudnak együtt élni hosszú távon! Szükség van a hasonlóságra, és az alapvető értékek egyezésére!
Figyelmet érdemel továbbá a nonverbális kommunikáció. Ha már az elején a kapcsolatnak feltűnik, hogy tévúton jár az ember, bármilyen okokból, nem érdemes várni. Soha nem oldódnak meg az elakadások maguktól. Kár az időt arra pazarolni, hogy „majd megváltozik”, vagy főleg arra, hogy „majd én megváltoztatom”. Ez soha nem szokott megtörténni sajnos, senki ne számítson erre. Ennek az az oka, hogy még ha akar is megváltozni valaki, annak őszintén és belülről kell fakadnia a késztetésnek, és legalább 1-2 év a megrögzött szokás megváltoztatása.
Nem segíti a fiatalok elképzelését a párkeresésről a romantikus vígjátékok sokasága. Ezek általában viccesek, játszmáznak bennük, hazudoznak. Hiányzik belőlük többnyire a tudatos viselkedés. Az ilyen emberek milyen társakká válnak?
Persze ezeket a filmeket nem a mélységükért, hanem egy álomvilágért szokták nézni. Aztán azt elhiszik a fiatalok, - bármennyire is bizonygatják az ellenkezőjét, mert hinni szeretnék, hogy így is működik.
Vannak valószínűleg előre kudarcra ítélt kapcsolatok. Ezek közé tartozik a főnök-beosztott kapcsolat. Lehetnének akár jók, - de a főnökét tiszteli az ember, felnéz rá, ezért is társul hozzá szívesen.
Ezekben a kapcsolatokban azonban mindig van egy alá-fölérendeltség, ami megmarad. Nem tudnak egyenrangúak lenni nagy valószínűséggel későbbiekben sem.
Egy alkalommal 30-as éveiben járó, csinos, jó állással rendelkező lány kérdezte, miért nem talál magának párt Ő és a korosztálya?
Megkérdeztem, milyen párt keres, mi az elképzelése? A válasza a következő volt: legyen sportos, magas, lehetőleg szőke és hullámos hajú, mert az nagyon tetszik Neki, és jól öltözködjön. Ezek után megkérdeztem van-e olyan belső tulajdonság, ami fontos számára a másikban? Azt mondta, igen, legyen vicces!
Ugye más is látja a hibát a tervben?
A 30-as korosztály valóban nehezen talál manapság párt, egyik nem a másikra tolja, miért.
Egyfelől ott vannak az értelmiségi fiatalok, akik végig tanulták az eddigi életüket, nem a párválasztás volt a fő gondjuk. Másfelől ott vannak azok a fiatalok, akik végig bulizták az elmúlt éveiket. Mindkét csoport egyszer csak ott találja magát igazi pár nélkül.
Nagy teret kapott az internetes ismerkedés is, ami sok buktatót hordoz, mindenki tudja miért. Néhány igaz történetet elmondok a netes első randik tapasztalatáról! Sokadik randinak is furcsák lennének, de első randinak végképp!!
Lány mesélte: moziba mentek, a lány fizetett, mivel a fiú zsebre dugott kézzel csak állt. A visszajárót a fiú pedig eltette.
Lány mesélte: Viberen átküldte az étlapot a fiú ahová másnap vinni fogja. Amikor nem tudott választani másnap mit enne, a fiú visszaírta, reméli, nem a legdrágább ételt fogja választani.
Fiú mesélte: a randi közben megjelent a lány exe és felpofozta, majd futva menekült előle.
Fiú mesélte: az étterem parkolójában kitöltetett a lány hirtelen egy személyiség tesztet.
Fiú mesélte: megkérdezte a lány, 5 év múlva hol látja magunkat és hány gyerekük lesz?
Lány mesélte: egy neveletlen, kulturálatlan, udvariatlan, vízszerelő (nem ezzel volt a baj) srác jött a randira, aki intelligensnek írta le magát. A rövid beszélgetés után a lány azt mondta, Ő komoly, diplomás ember, mit gondol, hogy illenek össze? Mire a fiú lehordta, hogy mennyire beképzelt, öntelt, és szerinte összeillenek, mert a lány szép, okos, és Ő pedig igényes nagyon kivel jár együtt.
Pechére a lány is igényes volt.
Egy fiatal ügyvéd férfi baráttal beszélgettem a párválasztás nehézségeiről. Ő mesélte, hogy a 30-as és 40-es éveiben járó férfiaknak sem könnyű, mert ha eddig nem nősült meg, akkor a munkával kapcsolatos ismeretségek jöhetnek szóba leginkább, mivel legtöbb idejét ezeken a helyeken tölti.
Azonban ezek a kapcsolatok is inkább néhány emberre szűkülnek és sokkal inkább kollégális vagy baráti kapcsolatoknak mondhatóak.
Amikor viszont sikerül ismeretséget kötnie, és kiderül, hogy ügyvéd, a legtöbb esetben azonnal a jó egzisztenciát, biztos jövőt látják a hölgyek benne. Tapasztalata szerint a 30-as még nem házas nők, akiket „már sürget az idő” ebben a pillanatban lelkükben az esküvői harangok zúgását vélik hallani.
Erőltetni sem lehet a pártalálást, idő kell és türelem ahhoz, hogy megtaláljuk a hozzánk illő párt. Nagyon sokszor hajlamosak elfelejteni ezt a fiatalok. Hihető, hogy nagyon vágynak már igazi társra, de nem a sürgetéstől fog rátalálni a szerelem senkire, sőt, még rosszabb, mert csak frusztrált lesz, hogy az idő múlik, és még nem történt semmi.
Mindezek ellenére egyszer eljön a pillanat, amikor találkozik az ember Valakivel! Akkor kell felmérni, ez lehet-e a holtig tartó szeretet, vagy nem érdemes rá időt, energiát pazarolni.
A minőségi kapcsolatok azok, amik egészségessé és boldoggá tesznek minket! Az elégedett élethez nem csodaszerre van szükség, hanem tenni kell érte nap mint nap. Minden befektetés megtérül, hisz magunkért tesszük.
Senki nem állítja, hogy könnyű megtalálni a megfelelő párt. A kapcsolat akkor működik, ha mindketten jelen vannak benne, meg tudnak beszélni problémákat is. Egyszerre tudnak mozdulni, ha kell, észreveszik, ha szükség is van erre, nem várnak addig míg bekövetkezik a krízis. Azonosak az értékrendjük a feleknek, támogatóak egymással, együttműködőek. A közös életben felelősek vagyunk egymásért. Közösen felelünk a sikerekért és kudarcokért. Közösen élünk meg mindent. Egymás fejlődése iránt is elkötelezettnek, empatikusnak kell lenni.
Meg kell tanulni megélni az élet ritka és ünnepi pillanatait együtt. Ez tud feltölteni hosszútávon.
Sokszor mondják a fiataloknak, hogy majd jönnek a szürke hétköznapok, azok mutatják meg, mihez tudnak kezdeni együtt. Ennek egyáltalán nem kell így lennie. Miért ne lehetne úgy élni, hogy színes hétköznapokról beszéljünk? Mindenképpen érdemes ezt kipróbálni. Hiszen azokból van a több, nem az ünnepnapokból.
Persze, hogy vannak rossz és nehéz időszakok. Ha van azonban valaki, aki ott áll támaszként, akkor minden elviselhetőbbé válik.
Ha nemcsak szívvel, de józan ésszel választ az ember párt, eltöltenek együtt több évszakot, több közös ünnepet átélnek együtt, és működik a kémia, érdemes belevágni a hosszú távú közös életbe, mert nagyon sok örömben lehet részük.
Tarnóci Ágnes life coach
