Edző?
Életre edző?
Életre edzett embereket útjukra bocsátó kérdező- művész.
Mindannyian életrevalóak vagyunk.
Arra születtünk, hogy éljünk, és ráadásul minél teljesebb életet.
Élünk és életet adunk - mint szülők, gyerekek, barátok, nagyszülők, férjek, feleségek, osztálytársak, főnökök, beosztottak,… – sokféleképpen.
Hiszen életet menthet egy jó szó, a törődés, a bizalom, a szeretet.
Akkor legyen hát élet-edző, életvitel-edző, életre-edző.
Miről is szól az edzés – mely ugyan vitatott eredetű szó – de olyan, mint a folyó, magával ragad, és közben arra tanít, hogy ne sodródjunk az árral.
Szóval ez a kérdező-edző-művész kérdéseket tesz fel.
Az edzett fél pedig válaszol.
Amennyiben nem elég edzett még ehhez, az edző újra kérdez – valami könnyebbet.
És az életrevaló válaszol.
A jó edző pedig hisz abban, hogy a válasz ott van benned.
Ez mindkét félnek megnyugtató.
Minden válaszra újabb kérdés, újabb válasz épül.
A válaszok tettekben teljesednek ki, míg a tettek újfent kérdéseket szülnek, majd még jobb válaszokhoz vezetnek, és még tartalmasabb tetteket hívnak életre.
Így edzünk az életre.
Edzők mindig voltak, vannak, lesznek.
Csak keresni kell őket.
Csak észre kell venni őket.
…és be kell vállalnunk az edzést.
A jó edző nem függést teremt, talpra állít, elindít és elkísér egy szakaszon.
Talán ismered a régi történetet:
- Mikor a fövenyen csak egy pár lábnyomot látsz, és lázadnál, hogy elhagyott, kiderül, akkor éppen az ölében vitt.
Az edző segít fölfedezned magadban a jót és kihozni magadból a legjobbat.
Az edző motivál, buzdít, ha kell, számon kér, és mégsem számonkérő.
Az edző segít felállni, kiegyenesedni, tovább menni – egyenes derékkal.
Ő kívülről látja azt, aminek benned kell megszületnie, életre kelnie.
Támogat az elkötelezettségben, de nem kötelez, lehetőségeket, erősségeket tár fel. Megerősít az ezekre való építkezésben.
Az életre-edző a mindennapok versenyére készít fel. Segít megtalálni és megőrizni az optimális kihívásszintet. Nem pörgünk túl, nem „apatizálunk”, nem vegetálunk tanult tehetetlenségünkben.
Szándékos életet élünk, értéket kapunk és adunk tovább.
Néha a szarvacskánkra koppint, ha túláradó egónk másokat döfköd, megtanít észrevenni, tisztelni, értékelni a többi 8 milliárd sportolót magunk körül, mert ő tudja, hogy az élet egy olyan sport, melyr mindenkit beírattak.
És mindenkire várnak babérok, saját babérjaink.
Ez az edző kicsit pap is, vagy lelkész, csupa lélek, csupa ész, de nem prédikál.
Kicsit tanító, de nem leckéztet.
Kicsit főnök vagy inkább vezető, de nem uralkodik feletted, hanem kiszolgál téged.
Kicsit barát, de nem célja a haverkodás.
Egyenrangú embertárs, mert maga is küzd és fejlődni akar.
És ha jól meggondoljuk neki sem árt egy edző.
Darabos József Attila life coach írása
