Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Szülő-gyerek coaching a jó családi kapcsolatokért

A harmonikus, boldog családi élethez két dologra feltétlenül szükség van. Az egyik a „kommunikáció” a családtagok között, a másik a „jó kommunikáció” a családtagok között.

Pedagógusként és coachként is gyakran szembesülök azzal, hogy a szülők nem igazán találják meg a „jó kommunikációs” formákat a gyermekeikhez, a gyermekek pedig alig kommunikálnak a szülőkkel. Gyakran mindkét fél számára problémás ez az állapot, de persze ezt is „le kellene kommunikálni valahogy” a másik fél számára.

Nehezítheti a kommunikációt az is, hogy a fiatalok az online világ stílusában igyekeznek élni a mindennapjaikat. Online egy kattintás és másik szerepben vagy, másik pályán, másik szereplőkkel. Pillanatok alatt össze lehet hozni egy bulira való csapatot. Nem kell érzéseket kifejezni, nincs lehetőség a metakommunikációra, meg minek is. Ha megléptél egy szintet a játékban, már szuper vagy sőt akár hős is lehetsz. Jöhet a like. A gyerekek és kamaszok számára az online világ biztonságos közeg. Az lehet ami lenni akar, akkor, amikor.

A szülők nehezen tudják elfogadni azt, hogy a gyerekek keveset kommunikálnak velük, inkább nyomkodják a telefont vagy a kortársakkal bandáznak, gépeznek. A szülő vagy beletörődik és - nulla kommunikációval - tudomásul veszi a számára megmásíthatatlant, vagy zsörtölődik és elidegeníti a legnagyobb kincsét magától, a gyermekét. A probléma önmagát gerjesztően circulus vitiosussá válik, kialakul az ördögi kör. Már akkor sem beszélnek egymással, amikor feltétlen szükséges. Érzelmekről különösen nem. A gyenge tanulmányi eredmény, az iskolai magatartási nehézség tovább rontja az amúgy is súlyos helyzetet.

A megromlott szülő-gyerek kapcsolat mindkét fél számára érzelmileg is komoly teher, különösen hosszú távon. Megbillen a családi egyensúly, elsikkadnak a közös célok, a család – funkciójában – megszűnik családként működni. A jó kommunikációval a folyamat visszafordítható. Soha nem késő javítani, korrigálni.

A coaching kiváló lehetőség lehet arra, hogy helyreálljon a kommunikáció a szülő és gyermek között. Néhány alkalmas foglalkozás coach irányítása mellett, megnyitja azokat az utakat, amelyek a későbbiekben is járhatóak lesznek, már szakember segítsége nélkül is.

Győr, 2019.07.20.

Füves Zsuzsa
okleveles gyógypedagógus coach, tréner

0 Tovább

A coachning és a testbeszéd

A coaching ülések alapvetően egy rendszerezett, kérdezéstechnikán alapuló kommunikációs folyamat mentén zajlanak.

A coach által irányított beszélgetés a feltett kérdések és az azokra adott válaszok témakörei mentén haladnak. A coach feladata értő figyelem alkalmazásával pontosan érteni, - megérteni – az ügyfél által elmondottakat.

A folyamat sikere nagyban függ az ügyfél együttműködésétől, mindenkori nyitott kommunikációjától.

Ezzel együtt az ülések alkalmával (többnyire a folyamat elején) olyan helyzetek is adódhatnak, mikor az ügyfél  verbális válaszai  nincsenek összhangban az azt kísérő nonverbális közlésekkel.

Ilyen esetekben rendkívül fontos, hogy a coach észlelje a verbális és nonverbális közlések közötti ellentmondásokat, és időben megtegye a megfelelő lépéseket az adott válaszok pontosítására.

Bizonyos helyzetekben érdemes egyértelműen tisztázni, hogy esetleg olyan területet érintettünk-e, melyről a coachee nem kíván beszélni.

Ilyen esetekben a coach természetesen tiszteletben tartja az ügyfél akaratát és amennyiben ennek figyelembe vétele mellett a folyamat folytatható, más irányú megközelítést alkalmaz a továbbiak során.

Az általánosan elfogadott arány szerint kommunikációnk 30-35%-ban áll verbális közlésekből, és 65-70%-ot tesz ki a nonverbális közlések aránya.

Az említett arányok ismeretében a coach számára rendkívül lényeges odafigyelni az ügyfél metakommunikációjára, ezen belül testbeszédére is.

Egyik leggyakrabban alkalmazott gesztusunk a mellkasunk előtt összefont kar, mely védekező, elhatárolódó negatív viselkedést fejez ki.

Gyakran megfigyelhető ez a gesztus olyan esetekben például, ha valaki idegenek közé kerül, vagy másokkak együtt szűk-, zárt térben tartózkodik, esetleg sorban áll. Ezzel a jelzéssel a kívülállók tudtára adjuk, hogy védősorompót emeltünk magunk és a minket körülvevők közé.

Az összefontkar gesztust érintő egyik vizsgálat során két diákcsoportot ültettek be egy-egy előadásra.

Az egyik csoport résztvevőit arra kérték, hogy üljenek az előadás ideje alatt fesztelenül, karjukat, lábukat ne tegyék keresztbe.

A másik csoport az ellenkező feladatot kapta és keresztbe font karral kellett az előadást végighallgatniuk.

Az átadott tudásanyag visszakérdezésének eredményei szerint az összefontkarú diákok 38 százalékkal kevesebbet sajátítottak el a közölt anyagból, mint a fesztelenül ülő társaik.

 

Különböző tudásszint mérő vizsgálatok eredményei szerint, amikor a hallgató összefonja a karját, nemcsak kevésbé figyel az elhangzottakra, hanem az előadóról is negatívabb véleményt alkot.

Utóbbiak  nem csak a coaching alkalmmazásában, hanem több más területen is – tárgyalástechnika, értékesítés – nagy jelentőséggel bírnak.

Fontos tudatában lenni annak, hogy a nonverbális közlés jelentése nem csak a közlő-, hanem a befogadó személyre is vonatkozik.

Egy beszélgetés alkalmával érezhetjük magunkat kényelmesen összefont karral, viszont a másik fél negatívan fogja értékelni eme gesztusunkat.

Tapasztalt prezenterek tisztában vannak azzal, ha az előadásukon résztvevő közönség tagjai ezzel a jelzéssel élnek, akkor szükség van egy „jégtörő” eszköz bevetésére, mely befogadóbbá teszi a hallgatóságot.

Amíg az összefontkarok gesztusa megmarad, addig a negatív magatartás is folytatódik.

Allan Pease Tetbeszéd című könyvében hatásos „jégtörő” eszközöket ismertet a személyes beszélgetések alkalmával történt összefontkar gesztus és annak negatív velejárójuk megszüntetésére:

A könyvben leírtak szerint ilyen esetekben célszerű  tollat, könyvet vagy valami más tárgyat adni a másik félnek, mivel ezzel más testhelyzetet kell felvennie azzal, hogy az átnyújtott  tárgyat átvehesse. Az elhatárolódó testhelyzet megszűnésével az azt kísérő negatív hozzáállás is véget ér.

Amennyiben az előzőekben leírt elhatárolódó, negatív nonverbális közlések megszűntek, jó eséllyel folytathatjuk a kommunikációt.  Természetesen ezek után is folyamatosan figyelemmel kísérve a szóban- és a metakommunikációval közölt információk összhangját, illetve esetleges további ellentmondását.

 

Gáspár Sándor

Business Coach

 

Felhasznált irodalom: Allan Pease - Testbeszéd

0 Tovább

Az ÉRDEKlődés kettősége

Meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy az élet nem megy kapcsolatok nélkül. Persze az emberek azt szajkózzák, hogy nekik nem kellenek érdekbarátok és csak a tiszta, meghitt önzetlen kapcsolatokat keresik. Valóban így lenne? Az emberek miért akarják mindenhol a legjobb arcukat mutatni? Miért a szeretteiken vezetik le a feszültséget és miért nem az ismeretlenek? Akár munkahelyen akár baráti körben, szinte mindenhol szerepeket játszunk.

Mégis nagy ellenkezésbe kezdünk, ha azt merik mondani, hogy érdek-emberek vagyunk. Sajnálatos módon el kell fogadnunk, hogy valamilyen módon mindenki az! De, hogy ez olyan egetverően nagy baj lenne? Az állatvilágban ez ugyanúgy fellelhető. Az emberszabású majomtól kezdve az elefántokon keresztül a hangyák is csoportokba, csordákba rendeződnek és együtt élnek és néznek szembe a mindennapok harcaival. Vajon érdekből teszik ezt? Igen…mert egyedül nem megy! Az ember társas lény, szeret közösségben lenni.

„Az embereket nem az érdekli ki vagy. Az akarják tudni, hogy milyen előnyük származhat belőled”1. Nógrádi Bence gondolata más és más érzéseket válthat ki az egyénből, mégis a mögöttes tartalma tükrözi az ember gondolkodásmódját. A és B másképp vélekedik erről a kijelentésről:

a)      Védekező. Persze, hogy engem is kihasználnak állandóan, nem érdemes megbízni senkiben sem a mai világban.

b)      Elfogadó: Valóban igaz, hogy az emberek azt keresik, hogy miben segíthetek nekik, ergo én nekem is jogomban áll, hogy segítséget kérjek tőlük.

A és B között hatalmas a különbség. „A” védi az „értékeit”,de nem akarja megosztani senkivel.” B” is védi az „értékeit”, de tudja, ha összefog embertársaival, akkor egy gyümölcsöző együttműködést hozhat létre.

„A legsikeresebb emberek tették a legtöbbet másokért”2. Merjünk segítséget adni. Merjünk odaállni az emberek elé és a lehető legjobbat nyújtani nekik. Miért fontos ez?

 Tegyük fel, hogy egy két új kolléga érkezik a munkahelyre:

a)      Mindenkihez odamegy és kedvesen érdeklődik a családja, hobbijai és munkája iránt. Feladatait alaposan végzi, mindig mosolyog, azonban ha fontos dolga akad nem ér rá semmire és senkire. Majd egyre gyakrabban kér a kollégáktól kisebb-nagyobb szívességet.

b)      Kedvesen felméri a terepet, mindenkihez van egy két kedves szava. Segít, ha megkérik és hasznosan tölti el az idejét. Szépen lépésről lépésre kerül egyre közelebb, baráti viszonyba a kollégáihoz.  Ezzel a kivárással, érdekessé teszi magát a többiek számára! Ha sietnie kell, akkor is szakít egy pár pillanatot arra, hogy mikor lesz ideje a kérdéssel foglalkozni.

Igazság szerint, mind a két módszer képviselője eléri a célját, azaz bizalmasa lesz a csoportnak. Mégis „A”  először a többiekből merít, onnan szerez információkat és utána fedi fel magát. Míg „B” először elvégez minden fontos munkát, kialakít egy profi munkakapcsolatot. Ezt követően mivel megvan a „hitele” elkezd megbarátkozni a többiekkel. Érdek? Igen, mindkettőben van érdek! Az érdekük, hogy jól érezzék magukat a munkahelyen és, hogy jó munkakapcsolatot ápoljanak a többiekkel. Óriási erkölcsi probléma-e ez? Nem feltétlenül, hisz érdek nélkül nincs „kommunikáció”! Viszont a kölcsönös segítségnyújtás mélyebb kapcsolatokat eredményezhet. „A” rosszabb ember lenne, mint „B”? Nem, csak más típusú ember.

Mégis miként cselekedjünk? „ Olyan területeken érintkezz emberekkel, amiben otthon vannak”3. Ha szeretnénk közös alapot találni egy-egy munkatársunkkal, akkor érdemes oda kell figyelni rá. Mit gondol, és hogyan közli mondandóját? Fel kell tennünk bátran két-három személyes kérdést neki. Így idővel kialakulhat egy már majdnem baráti munkakapcsolat. Legyünk bátrak és tegyük meg az első lépést, nekünk is „hasznunk” lesz belőle.

Mindenkinek vannak barátai. Egyesek az iskolából vagy hobbi tevékenységek révén, mások munkahelyükön kötnek életre szóló barátságokat. De mégis kikkel érdemes igazán barátkozni? Robert T. Kiyosaki a következőképp vélekedik erről:  „Először is nem a bankszámlájuk alapján válogatom meg a barátaimat. Vannak olyan barátaim, akik szegénységi fogadalmat tettek és vannak , akik dollármilliókat keresnek évente. A lényeg, hogy mindkettőjüktől tanulok és erre tudatosan törekszem.4” Az üzenet fő mondanivalója: mindenkitől tanulunk, pontosabban mindenkitől lehet tanulni. A lényeg, hogy minősítés nélkül tegyük, hiszen mindenkinek szíve joga eldönteni, miben hisz és miért.

A mások iránti ÉRDEKlődés tehát, lehet jó is rossz is. Teljesen az egyéntől függ, ki mit kezd vele. Egy dolog azonban biztos, életünket szebbé, gazdagabbá tehetjük, ha nyitunk és nyitottak vagyunk embertársaink felé.  Persze felvetődhet a kérdés, hogy az érdeklődés maga hogyan lehet teljes és őszinte? Anthony De Mello gondolatai megadják a választ: „A tanítvány így szólt a mesterhez: Én azért jöttem, hogy felajánljam szolgálataimat. – Ha elhagynád az ént, akkor azonnal automatikusan következne a szolgálat. Ha arra fordítanád minden vagyonodat, hogy a szegényeket tápláld, elégethetnéd a tested,és akkor sem lesz benned szeretet. Tartsd meg a vagyonodat és hagyd el az „én”-t! Ne égesd el a tested, gyújtsd fel az egodat! A szeretet ekkor automatikusan megjelenik.

Galgovszki L. András

Business Coach

Felhasznált irodalom:

1.1.       Rinocérosz üzletkötés Nógrádi Bence 23.oldal

2.2.       Üzleti Patika Tonk Emil 112. oldal

3.3.       A vezető 21 nélkülözhetetlen tulajdonsága John C. Maxwell 86. oldal

4.4.       Gazdag Papa, szegény papa Robert T. Kiyosaki 187. oldal

5.5.       A madár dala Anthony De Mello 106-107. oldal

0 Tovább

Ha a Nő kritizál…

A kritika. Mindannyian átérezzük ennek az egyszerű szónak a súlyát, főleg akkor, ha velünk szemben fogalmazzák meg. Itt adódik a kérdés, vajon egészen biztos, hogy velünk szemben, vagy inkább értünk teszik, akik élnek ezzel az éles véleménynyilvánítással? Mi történik, amikor a szeretett nő fogalmazza ezt meg?

Szerepek leosztása: a férfi a védelmező, a nő a védelmezett.

Minket, férfiakat, gyerekkorunktól kezdve arra neveltek, hogy erősek legyünk. Mi vagyunk a férfiak, akik oltalmazzák, védik a nőket. Erről szólnak az esti mesék, amelyben a legkisebb szegénylegény elindul szerencsét próbálni, kalandjai során megbirkózik a sárkánnyal, kibogozza a bűbáj szövevényes szálait, kiállja a próbák sorozatát és végül elnyeri a királylány kezét. A mesehős, a fiú az utazása során erős férfivá érik, aki fáradtságot és sebezhetőséget nem ismerve, mindenre elszántan küzd a királykisasszony kezéért. Természetesen nemcsak a mesék, a család, az egész társadalom azt az általános üzenetet fogalmazza meg és közvetíti a férfi felé, hogy ő az erősebbik, a nő gyengébbik nem, akit védelmezni kell.

Amikor borul a játszma…

Erősek vagyunk, tőlünk elvárható, hogy minden, ami fájdalommal jár „az katonadolog”. Egészen hozzászokunk, hogy nem sírunk és nem mutatjuk ki az érzéseinket, pláne nem beszélünk róla. Mienk a védelmezői szerepkör. Ezért furcsa és nem várt helyzet áll elő, amikor a védelmezett kritikával illeti a védelmezőt. Felborul a játszma, amit a sorskönyvünkben megírtunk magunknak. Hogy is van ez? Az elméletileg áldozati szerepet megformáló akcióba lendül és „behúz egy jobb horgot” kritikájával az erősebbik félnek. Ilyenkor halljuk meg azt a bizonyos kürtjelet, amely jelzi, hogy itt az ideje a visszavonulásnak. A nőkért vagyunk „beprogramozva”, hogy az élet küzdelmei során megóvjuk őket a veszélyes helyzetektől, konfliktusoktól. Éppen ezért, azokkal a helyzettel nem tudunk mit kezdeni, amikor magunk vagyunk a célkeresztben a konfliktus forrásai. Az elvonulás, illetve abban reménykedni, hogy majd megnyugszik a másik fél, nem megoldás.

A jó hír, hogy a belénk táplált program felülírható.

Amikor a párunk kritikával illet minket, ne meneküljünk el, és ne vegyük fel a bokszkesztyűt. Nem, ez vezet eredményre. Ahelyett, hogy a ringben táncolunk és elhajolunk egymás ütései elől, inkább próbáljuk meg elfogadni a tényt, hogy valami nem stimmel.

Tegyük fel a kérdést, mi lehet a célja a kritikával?

Valamit nyilván az értésemre kíván adni, élesebben fogalmaz, mint kellene. Az erős érzelmi felindultság ellenére, azt kell tudatosítanunk magunkban, hogy ez a kritika értünk (párkapcsolatunkért) szól és nem ellenünk. Ez így elég erősnek tűnhet, ha a feleségem éppen kioszt, akkor az értem van, tényleg furán hangzik. Összességében azonban erről van szó. Szeret engem annyira, hogy még ezt is megteszi értem. Vállalja a kockázatot, hogy megsért, és ezzel eltaszít magától, annak reményében, hogy meghallgatásra talál a kritikája.

Mi a teendő, ha a szeretett nő kritizál bennünket?

Ne reagáljunk az elvonulásra felhívó kürtjelre. Egy tapodtat se mozduljunk onnan, legyünk így, ebben a formában erősek és merjünk szembenézni a minket ért kritikával. Tanuljuk meg élni a férfiasság erejének ezzel az új formájával, amely lehetővé teszi az erőszakmentes kommunikációt. A kritika fogadása-megfogalmazása („kapása-adása”) tanulható és az erőszakmentes kommunikáció elsajátításának irányába mutat. Amikor a szeretett nő a kritikáját fogalmazza meg, ezzel az érzelmi biztonságát, boldogságát kockáztatja, adjuk meg neki a lehetőséget, hogy elmondhassa, kifejthesse véleményét. Teremtsünk érzelmi biztonságot számára, hiszen éppen az ellenérzései megfogalmazására törekszik, amivel fel akarja oldani a közelebbi, meghittebb kapcsolat útjában álló gátakat. Ezekkel a lépésekkel segíthetjük partnerünket, hogy megfogalmazza véleményét[1]:

-         támogassuk partnerünket szemkontaktussal;

-         mutassuk meg partnerünknek, hogy értjük, amit mond (foglaljuk össze, hogy jól értjük-e, amit mondott);

-         kérjük meg partnerünket, hogy tisztázzuk, ha valamit félreértettünk, vagy kifelejtettünk;

-         ismételjünk vissza fordított szereposztásban.

Ezek a lépések hozzásegíthetnek, hogy meghalljuk a megfogalmazott kritikában a másik hangját. Nem egyszerű a pontok életben tartása, de gyakorlással (a hét egy alkalmas napjának kijelölésével ezekre a beszélgetésekre) megteremtheti a párbeszéd alapjait és közelebb viheti a férfit és a nőt egymáshoz a látszólagos „programhibák” ellenére.

 Veres Richárd proaktív life és business coach írása

Felhasznált irodalom

Warren Farrel (2012) Miért nem értik a Nők, amit a Férfiak nem mondanak ki, avagy ki védi meg a férfiakat?, Kossuth Kiadó.


[1] Válaszok Warren Farrel „Miért nem értik a Nők, amit a Férfiak nem mondanak ki, avagy ki védi meg a férfiakat?” könyve alapján, 77. o.

0 Tovább

A mellébeszélés művészetéről

Vetít, ködösít, kertel, hárít, köntörfalaz: rokon értelmű szavak a mellébeszélés kifejezésére. Nem kell különösebben megerőltetni magunkat, hogy tovább folytassuk a felsorolást. Számos lehetőség kínálkozik arra, ha a lényegről nem kívánunk beszélni:

-    átlátszó kifogások garmadával hárítunk;

-    olyan filmet kezdünk el vetíteni, melyről jól tudjuk, hogy igazságtartalma kétséges;

-    köntörfalazva kitérünk a kérdések elől;

-    kertelve beszélünk az élethelyzetéről;

-    kicsit ködösítünk, hogy a helyzet elsőre ne legyen átlátható.

Találékony a magyar, s ez megjelenik a nyelvhasználatunkban. Nincs még egy olyan nyelv, amely ennyire gazdag és sokszínűségével képes megjeleníteni az érzések közötti apró különbségeket. Ötletességünk nemcsak a magyar nyelvhasználatban jut kifejezésre, hanem az élet minden területén jellemez minket. Ahogy mondani szokás, „az élet megtanított minket egymásra”. A történelem egyes időszakaiban az ember alkalmazkodni kényszerült a túlélése érdekében, vagy az adott rendszer kijátszására törekedett (például gondoljunk az ország három részre szakadása idején az adózás alóli kibújásra, vagy a mai adófizetési morálra etc.). Mindenféleképpen kereste annak lehetőségét, hogy a rákényszerített élethelyzetén könnyítsen.

Ismerjük be, hogy naponta kerülünk olyan helyzetbe, amelyben komfortérzetünk szinte a nullára zuhan, s jól jönne egy laza klikkelést követően a „Simses” feltöltés. Mivel nem egy játékvilágban élünk, s ez a kattintás elmarad, így ettől a kellemetlen érzéstől a valóságban egy „belső klikkeléssel” próbálunk szabadulni. Sokszor megtesszük ezt, szinte észrevétlenül beindulnak ezek a lelki működések, belső átkapcsolások.

Életbe lépnek a tudattalan elhárító mechanizmusok és megakadályozzák az egyént abban, hogy felismeréseket tegyen az „én”-jét fenyegető mozzanatokkal szemben, amelyek előbb-utóbb szorongásos, distresszes állapothoz vezetnek. Az ilyen és ehhez hasonló nem kívánt állapotok elkerülése érdekében inkább az önáltatás, a tagadás jótékony és egy ideig kényelmes, puha, mindent elfedő köntösébe burkolózunk.

Ezekkel a természetes, de tudattalan lelki folyamatokkal találkozhatunk a coaching ülések során, amelynek egészét az őszinteség és a bizalom légkörének kell áthatnia. E két alappillér elengedhetetlen ahhoz, hogy a coach segítségével a coachee (ügyfél) biztonságos környezetben építhesse az álmaihoz vezető eredményes útját.

Ha a coachee nem tudatosan, de mégis megpróbál minket egy átláthatatlan dzsungel felé terelni, lehetőleg ne egy machetével essünk neki a kusza és buja növényzetnek, hanem ismertessük fel vele Szinyei Merse Pál ecsetvonásai mentén, hogy az őserdőből kiérve nyári tisztás várja, ami remek piknik lehetőség az évnek ebben a szakában. A coachnak fel kell ismerni, ha az ügyfél hamis képet fest a helyzetéről, vagy üres foltokat hagy a vásznon, mivel az ő felelőssége, hogy a coaching folyamat teljes képpé teljesedik-e ki, vagy csak egy vázlat marad.

Milyen formában érhető tetten a mellébeszélés vagy hárítás?

1.    Amikor a coachee kerüli a legérzékenyebb témát, esetleg más szavakkal, de újra ugyanazt a képet próbálja megrajzolni nekünk, folyamatosan visszatérve a kiindulóponthoz.

2.    Diszharmóniát érzékelünk a coachee által elmondottak, valamint a metakommunikációja között.

3.    Abban az esetben, amikor a coachee „nagyokat hallgat” bizonyos területekről, s hiányérzetünk támad.

4.    Egy feltett kérdésünkre nem érkezik válasz.


Mit tehetünk, mint coach, ha észleltük a mellébeszélés jeleit?

1.    A saját meglévő és reálisan bővíthető lehetőségeire kérdezünk rá, láttatva a helyzetet, melyben hosszan várhatja az esetleges megoldást, vagy maga is tehet elég biztonságos és elég vonzó lépéseket a kívánt célért.

2.    Provokatív kérdésekkel tükröt tartunk, amelybe belenézve megpillanthatja, hogy van tükörképe, sőt némi ellentmondás mutatkozik a kép és a valóság között.

3.    Ha hiányérzetünk szirénaként jelezné, hogy bizonyos területek mellett csendben elhaladtunk, akkor életbe kell léptetnünk a biztonsági protokollt. A követendő eljárás: felderítő kérdések bevetése, hogy a coachee és mi is ráláthassunk a vakfoltokra.

4.    Nem tágítunk, csak a kérdéseink tárházát bővítjük. Esetleg átfogalmazva újra feltesszük azt, vagy formabontó kérdésekkel segítjük a megoldáshoz. A konfrontatív csend alkalmazásával is megbonthatjuk az ellenállás falait.

Előfordulhat az első ülés alkalmával, amikor az ügyfél annyira jó a mellébeszélésben, hogy képfestő technikájával magával ragadja a coachot, aki egészen belefeledkezik az esztétikai élmény csodálatába. Ha sikeres volt az elhárítás, s marad feltáratlan terület, nincs minden veszve, levonhatjuk a tanulságot.  A következő beszélgetések alkalmával támaszkodhatunk eme feltárt tulajdonságára, kreativitására, így a coach előtt felszáll a köd, az addig titkolt részletek kirajzolódnak.

Önmagunk legnagyobb varázslói vagyunk, mindannyian szüntelenül élünk a mellébeszélés adta lehetőségekkel, hogy a kellemetlen szituációkat elkerüljük, a nem kívánt helyzeteket elhárítsuk, ködbe burkoljuk mondanivalónkat, nagyokat hallgatva lépjünk túl már-már égbekiáltó problémákon. Így készíti el a művészetekben és varázslásban jártas emberi elme az életének kópiáját, így vetítjük magunknak azt a mozifilmet, amelyet szívesebben forgattunk le és rögzítettünk a valóság helyett.

Ezért ne csodálkozzunk, ha a másik székben ülő coachee szemébe nézve a tekintetéből visszanéz egy elmezsonglőr, aki mutatványaival vagy a mellébeszélés művészetével igyekszik vonzóbbá tenni életét. Ebben az esetben köszöntsük őt megfelelőképpen, és segítsünk neki, hogy belássa, ebben a székben lehullt a lepel, s őszinteségével kerül egyre közelebb céljai megvalósulásához.  

Gondoljunk bele, milyen unalmas lenne, ha mindenki világos, nyílt Rippl-Rónaiként tevékenykedne…

Veres Richárd írása

1 Tovább

Proaktív coaching

blogavatar

A Pro Bona Coaching & Training Center blogja. Hírek és érdekességek a coaching hazai és nemzetközi világából. Témánk az üzleti és életvezetési fejlesztés, melyet színes tippekkel és megközelítésekkel szeretnénk közel hozni az olvasóinkhoz.

Címkefelhő

coaching (216),coach (208),szakirodalom (38),célkitűzés (28),motiváció (28),önismeret (26),life coaching (22),technikák (21),kreativitás (14),proaktivitás (14),változás (14),boldogság (14),vezetés (14),stresszkezelés (11),business coaching (10),önbecsülés (9),karrier (9),önbizalom (9),időbeosztás (8),siker (8),átkeretezés (7),párkapcsolat (7),tudatosság (7),együttműködés (7),értékesítés (6),pozitív pszichológia (6),interjú (5),felelősség (5),tánc (5),nők helyzete (5),kommunikáció (4),fogyás (4),reziliencia (4),férfiak helyzete (4),elismerés (4),asszertivitás (4),elégedettség (4),értő figyelem (4),oktatás (4),kérdezéstechnika (4),túra coaching (4),pszichológia (4),bátorság (3),stressz (3),mese (3),kultúra (3),Itt és Most (3),szabadság (3),testbeszéd (3),reframing (3),irányítás (2),rugalmasság (2),kritika (2),Martin Wehrle (2),bizalom (2),játék (2),megismerés (2),szinergia (2),önérvényesítés (2),Edward de Bono (2),életciklus (2),csend (2),álom (2),pénz (2),mozgás (2),ROI (2),egyensúly (2),életmód (2),multi (2),tanácsadás (2),iskola (2),művészetterápia (2),érzelmi intelligencia (2),érzékenység (2),vállalat (2),tervezés (2),ítélkezés (2),alkalmazkodás (2),tranzakcióanalízis (2),praxis (2),Appreciative Inquiry (1),őszinteség (1),optimizmus (1),edzés (1),akaraterő (1),vállalat (1),szeretet (1),sport (1),SMART (1),szokás (1),munka (1),szuperérzékenység (1),anyaszerep (1),társaság (1),MBO (1),depresszió (1),intelligencia (1),erősség (1),teljesség (1),gyerek (1),szervezetfejlesztés (1),érzékenyítés (1),munkahely (1),TA (1),helyzetfüggő vezetés (1),szülő (1),flow (1),érzelmek (1),család (1),caoaching (1),jövő (1),bántalmazás (1),a coaching hatása (1),tanulás (1),akarat (1),én-erő (1),átirányítás (1),kamasz-szülő (1),coachcoaching (1),fogadalmak (1),megbocsátás (1),y generáció (1),divat (1),önzetlenség (1),nagylelkűség (1),áramlás (1),önállóság (1),függetlenség (1),ügyfél (1),karizma (1),játszmák (1),Gordon (1),megértés (1),belső logika (1),egyenjogúság (1),tréning (1),empátia (1),irigység (1),ügyfélszerzés (1),fluencia (1),önértékelés (1),megbecsülés (1),előrelátás (1),fair play (1),méltányosság (1),introvertált (1),etika (1),delegálás (1),metafora (1),önkéntesség (1),orvos (1),edző (1),hős (1),dicséret (1),beteg (1),tárgyalástechnika (1),személyiség (1),kitartás (1),Toastmasters (1),metakommunikáció (1),interkulturális (1),életvezetés (1),kifogás (1),fejlesztés (1),böjt (1),élet (1),cselekvés (1),Csikszentmihalyi Mihaly (1),életszerepek (1),Szentgyörgyi Romeo (1),Kiyosaki (1),FISH! (1),Fontos és Sürgős (1)

Feedek