Az erősségek azok a személyes tulajdonságok, előnyös oldalak és képességek, melyekben az adott személy jól teljesít, melyek használatakor a használó pozitív lelki- és tudati állapotba kerül.

Az erősségeink többé-kevésbé velünk született jellemzők, de folyamatos gyakorlásuk nélkül elsorvadhatnak. A folyamatos gyakorlással viszont az erősségek fejleszthetőek - a személyes fejlődésünk biztosítottá tehető. 

Geroge Reavis 1940-ben írta meg az Állatok iskolája című tanmeséjét, amely remekül megmutatja, hogy mi történik, ha nem vesszük figyelembe az egyének erősségeit és a gyengeségek mentén kezdünk fejlesztésbe.

George Reavis: Az állatok iskolája

(szabad fordítás)

Egyszer volt, hol nem volt, az állatok elhatározták, hogy tenniük kell valami hősies dolgot, amivel megküzdhetnek az „Új világ” problémáival. Ezért alapítottak egy iskolát.

Kidolgoztak egy tantervet mely futásból, mászásból, úszásból és repülésből állt. Azért, hogy az adminisztráció egyszerű legyen, minden állatnak, minden tantárgyat tanulnia kellett.

A kacsa kiváló volt úszásból. Tulajdonképpen jobb, mint a tanár. De éppen, hogy csak megfelelő jegyeket kapott repülésből és nagyon rossz volt futásból. Mivel túl lassan futott, iskola után maradnia kellett és néhány úszás órát is el kellett hagynia, hogy a futást gyakorolhassa. Ez addig folytatódott, amíg az úszóhártyás lába ki nem sebesedett és úszásból is csak átlagos teljesítményt tudott nyújtani.

Azonban az átlagos elfogadható volt az iskolában. Senkit sem zavart ez a dolog - csak a kacsát. 

A nyúl a legjobb futó volt az osztályában, de idegösszeomlást kapott, mert annyit kellett gyakorolnia az úszást.

A mókus remekül mászott, addig, amíg egy hatalmas szintű frusztráció ki nem alakult benne a repülés miatt, amely tárgyban a tanára a Földről való felszállást gyakoroltatta vele. A gyakorlás miatt kialakult nála egy térd betegség, aminek a következtében hármast kapott mászásból és kettest futásból.

A sas nagyon problémás volt. Számos alkalommal kellett fegyelmezni. A mászás órákon mindig elsőként jutott fel a fa tetejére, de nem mászott, hanem repült!

A tanév végén egy rendellenes angolnát - aki kielégítően úszott, futott, mászott és repült - ért a megtiszteltetés, hogy évzáró beszédet mondhasson. 

A prérikutyák kimaradtak az iskolából, mert nem került bele a tantervbe az ásás és azóta is a hivatali adminisztrációval küzdenek. Egy borzhoz küldték a gyermekeiket tanulni, később pedig összefogtak a mormotákkal és a pockokkal, majd közösen alapítottak egy sikeres magániskolát.

A cikk következő részében az intelligencia különféle megjelenési formáit fogom bemutatni.

Gáspár Álmos
gasparalmos.hu