Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Miről álmodik az olvasó?


Nagyapámnak volt egy álma. Arról álmodott, hogy egyszer eljut Székelyföldre. Nem tudom, miért éppen oda vágyott, hiszen másfelé sem sokat utazott. Talán a romantikus hegyvidék, talán a korondi kerámiák, vagy a székely viccek legendás világa vonzotta oda. Talán épp azért volt és maradt ez vonzó cél számára, mert autója nem volt, az út pedig túl hosszú volt ahhoz, hogy motorbiciklijén nekivágjon.

Nyugdíjas éveiben sok időt töltött a kertben. A zöldségágyások között mérnöki pontossággal kilyukasztott locsolócsövek feküdtek, a kerti szerszámok példás rendben álltak a műhely sarkában. Sőt, a kimosott mézesbödönök is szépen, sorban csöpögtek a terasz szélén. Nagyapám példás rendett tartott a dolgai között, és néha felsóhajtott: “Hajjaj, fiam, ha én egyszer eljuthatnék Székelyföldre!”

A kilencvenes évek elején egyszerre több autó is került a családba. A gyerekei is többet utaztak, és egy napon a fia, aki épp üzleti útra készült, örömmel állt meg nagyapám előtt: “Édesapám, csomagolj, két nap múlva utazunk. Elviszlek Székelyföldre!”

Nagyapám előbb kicsit meglepődött, elmosolyodott, de hamar visszanyerte lélekjelenlétét: “Nem úgy van az, fiam. Nem mehetek én el csak úgy!” De hát mi dolga lehetett? Próbáltuk meggyőzni, hogy munkába mennie nem kell, az állatokat és a kertet pedig pár napig nyugodtan rábízhatja nagymamára. “Miért, mit csinálsz, apukám?” próbálta faggatni a fia, amire nagyapám kivágta magát: “Lesem az időt!”

Ez a három szó bevonult a családi legendáriumba, és azóta is mosolyogva emlegetjük.

Nagyon eltérően viszonyulunk az álmainkhoz, mint ahogy az is eltérő, hogy mennyire kezeljük őket tudatosan. Álmodozni persze önfeledten, szárnyalón az igazi! Az álmodozás egy könnyű, színes takaró, amibe bármikor bele lehet kapaszkodni. Néha érdemes viszont elgondolkozni: mihez kezdek én ezzel a könnyű, színes takaróval? Mit akarok én az álmaimmal?

Mindannyian hajlamosak vagyunk a nagy elhatározásokra. Kész, vége. Új állást keresek. Beadom a felmondásomat. Idén nyáron tényleg megszerzem azt a nyelvvizsgát! Holnaptól fogyókúrázom. Ezek az elhatározások azonban könnyen megakadnak az üres lózungok szintjén, ha tetteket  nem kapcsolunk  hozzájuk. Vannak olyanok, akik azonnal nekilátnak megvalósítani az álmukat, amint az megfogant bennük.  Mások ezzel szemben egyáltalán nem álmodoznak, mert úgy érzik, hogy álmodni komolytalan.

A coach segíthet abban, hogy közelebbi ismeretséget kössünk az álmainkkal. Sokszor már az is a felismerés erejével hat, ha megfogalmazzuk, és kimondjuk a legfontosabb céljainkat. Érdemes ilyenkor felmérni, hogy mennyire vagyunk elkötelezettek a cél irányában, milyen eszközeink vannak, és milyen akadályokkal kell számolnunk a megvalósítás során. Gondoljuk át, mennyi időt, energiát szánunk a cél elérésére. Nézzük meg, van-e valami akadálya annak, hogy már ma megtegyük az első lépést.

Figyeljük meg a gondolatainkat. Van-e olyan ötletünk, tervünk, amire mostanában gyakran gondolunk? Mert ha egy terv már háromszor felötlött bennünk, akkor azt érdemes komolyan vennünk, hiszen várhatóan negyedjére is eszünkbe jut.  Az álmainkkal ugyanis nem az a feladatunk, hogy valóra váltsuk, hanem hogy felismerjük őket, és megtegyük irányukba a magunk lépéseit.

Nagyapám végül nem jutott el Székelyföldre, talán nem is vágyott erre igazán. Talán ez volt az ő könnyű, színes takarója.

És a kedves olvasónak van színes takarója? Miről álmodik az olvasó?

Ármos Lóránd business coach írása

0 Tovább

Hogyan változtatja meg a coaching az életed?

Gerard O’Donovan coach azt a kérdést fejti ki, hogy mire jó a life coaching. Miért érdemes vele foglalkozni és mit adhat, mivel teheti többé életünket.

Hogyan változtatja meg a coaching az életed?

A körülöttünk lévő világ igen versengővé vált és mindannyiunk számára tartogat éjjel és nappal különböző kihívásokat mind magánéletünkben mind munkahelyünkön. O’Donovan emlékeztet minket, ha nem vagyunk képesek lépést tartani a világ fejlődésével sajnálatos módon hamar hátrányba kerülünk. Ennélfogva igen kifizetődő például egy life coach szolgálatát felkeresni, aki tréningek vagy személyes beszélgetések révén segít eljuttatni minket egy olyan szintre, ahol képesek vagyunk már felismerni, hogy miben lehetünk jobbak, azaz miben érdemes elmélyednünk, hogyan fejlődjünk, és miként ne álljunk meg az ismétlődően megjelenő korlátok előtt.

Egy life coach segít megváltoztatni az életed és pozitívan értékelni annak teljességét. Felbérelhetsz egy személyes coach-ot akivel nem csak személyesen, de az internet segítségével email-en, chat-en vagy telekonferencián is tudsz érintkezni. Egy általános coaching ülés sorozat során az életed alappilléreit definiálhatod újra, feltérképezheted mi az, amire igazán vágysz. Meg fogsz tanulni olyan technikákat és módszereket melyekkel már önállóan is tudsz lépések tenni a céljaid megvalósulása felé.

 Egy life coach segíthet elérni értékelhető és jó eredményeket nem csak szakmai, személyes, de társadalmi területen is. A megismert technikákat, amiket tanulsz az ülések alatt, fel tudod használni, hogy felfedezd mik is a valós céljaid, meghatározd az értékrendszered és fent tartsd azt a sikerformulát, ami vágyaid felé visz. Összességében Gerard O’Donovan azt mondja, a coaching segít eldönteni melyik úton haladj, mi az, amit igazán szeretnél vagy hogyan színesítsd kapcsolataidat, sok egyéb más mellett.

Gerard felhívja a figyelmet arra, hogy sok embernek megvan a vágya arra, hogy csináljon valamit, de az irányultságuk hiánya miatt valahol elvész a folyamat intenzitása. Ebben játszik igazán fontos szerepet a life coaching, megtalálni azt a bizonyos elég jó irányt. Ezáltal tapasztalhatjuk meg milyen magával ragadó és professzionális tud lenni a coaching ezen ága. O’Donovan szerint, ha használod azt, amit a life coaching során megtanultál egyértelmű bizonyítékokat tudsz felmutatni arra vonatkozóan, hogy földi léted jobbá, teljesebbé válik. Ha képes vagy felfedezni értékeidet és bátran feltérképezed életed szegmenseit, képes leszel a legtöbb dolgodon változtatni. Természetesen ehhez szükséges egy nagy adag őszinteségre és kitartásra is.

A life coaching nem csak egy elméleti tudáshalmaz, amit könyvekből meg lehet tanulni. Inkább valami olyasmi összessége, amit minden nap tudsz használni az életedben. A coaching segít neked, hogy összpontosítsd céljaidat és megértsd, miként tudsz jó eredményeket elérni és miként legyél képes kemény munkát és figyelmet is szentelni a feladataidnak. A coaching alap pillére közé tartozik az is, hogy hidat építsen a segítségeddel, hidat mely egyik pontja az, ahol most vagy és a másik az, ahova el szeretnél jutni.

Az átkelés majd a Te dolgod lesz! Szerencsére manapság már bárki kereshet coachot magánemberként és szervezetként is. Gerard O’Donovan szerint a legizgalmasabb az egészben, hogy az életünk bármely részében tudjuk alkalmazni a life coachingot. Legyen az például tanulás, karrier, személyes fejlesztés, kommunikáció, egészség megőrzés, pénzügyi kérdés vagy esetleg spirituális kérdéskör. A Noble Manhattan alapítója arra ösztökél mindenkit, hogy vegye fel a kesztyűt és induljon el egy jó életből egy még jobb élet felé. Ha ez az elhatározás már érik valakiben, akkor itt az ideje felvenni a kapcsolatot a legközelebbi life coach-al.

Forrás: http://www.international-coaching-news.net/creating-powerful-presentation-tips/

Galgovszki L. András           

  Life és Business Coach

 

0 Tovább

Az ÉRDEKlődés kettősége

Meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy az élet nem megy kapcsolatok nélkül. Persze az emberek azt szajkózzák, hogy nekik nem kellenek érdekbarátok és csak a tiszta, meghitt önzetlen kapcsolatokat keresik. Valóban így lenne? Az emberek miért akarják mindenhol a legjobb arcukat mutatni? Miért a szeretteiken vezetik le a feszültséget és miért nem az ismeretlenek? Akár munkahelyen akár baráti körben, szinte mindenhol szerepeket játszunk.

Mégis nagy ellenkezésbe kezdünk, ha azt merik mondani, hogy érdek-emberek vagyunk. Sajnálatos módon el kell fogadnunk, hogy valamilyen módon mindenki az! De, hogy ez olyan egetverően nagy baj lenne? Az állatvilágban ez ugyanúgy fellelhető. Az emberszabású majomtól kezdve az elefántokon keresztül a hangyák is csoportokba, csordákba rendeződnek és együtt élnek és néznek szembe a mindennapok harcaival. Vajon érdekből teszik ezt? Igen…mert egyedül nem megy! Az ember társas lény, szeret közösségben lenni.

„Az embereket nem az érdekli ki vagy. Az akarják tudni, hogy milyen előnyük származhat belőled”1. Nógrádi Bence gondolata más és más érzéseket válthat ki az egyénből, mégis a mögöttes tartalma tükrözi az ember gondolkodásmódját. A és B másképp vélekedik erről a kijelentésről:

a)      Védekező. Persze, hogy engem is kihasználnak állandóan, nem érdemes megbízni senkiben sem a mai világban.

b)      Elfogadó: Valóban igaz, hogy az emberek azt keresik, hogy miben segíthetek nekik, ergo én nekem is jogomban áll, hogy segítséget kérjek tőlük.

A és B között hatalmas a különbség. „A” védi az „értékeit”,de nem akarja megosztani senkivel.” B” is védi az „értékeit”, de tudja, ha összefog embertársaival, akkor egy gyümölcsöző együttműködést hozhat létre.

„A legsikeresebb emberek tették a legtöbbet másokért”2. Merjünk segítséget adni. Merjünk odaállni az emberek elé és a lehető legjobbat nyújtani nekik. Miért fontos ez?

 Tegyük fel, hogy egy két új kolléga érkezik a munkahelyre:

a)      Mindenkihez odamegy és kedvesen érdeklődik a családja, hobbijai és munkája iránt. Feladatait alaposan végzi, mindig mosolyog, azonban ha fontos dolga akad nem ér rá semmire és senkire. Majd egyre gyakrabban kér a kollégáktól kisebb-nagyobb szívességet.

b)      Kedvesen felméri a terepet, mindenkihez van egy két kedves szava. Segít, ha megkérik és hasznosan tölti el az idejét. Szépen lépésről lépésre kerül egyre közelebb, baráti viszonyba a kollégáihoz.  Ezzel a kivárással, érdekessé teszi magát a többiek számára! Ha sietnie kell, akkor is szakít egy pár pillanatot arra, hogy mikor lesz ideje a kérdéssel foglalkozni.

Igazság szerint, mind a két módszer képviselője eléri a célját, azaz bizalmasa lesz a csoportnak. Mégis „A”  először a többiekből merít, onnan szerez információkat és utána fedi fel magát. Míg „B” először elvégez minden fontos munkát, kialakít egy profi munkakapcsolatot. Ezt követően mivel megvan a „hitele” elkezd megbarátkozni a többiekkel. Érdek? Igen, mindkettőben van érdek! Az érdekük, hogy jól érezzék magukat a munkahelyen és, hogy jó munkakapcsolatot ápoljanak a többiekkel. Óriási erkölcsi probléma-e ez? Nem feltétlenül, hisz érdek nélkül nincs „kommunikáció”! Viszont a kölcsönös segítségnyújtás mélyebb kapcsolatokat eredményezhet. „A” rosszabb ember lenne, mint „B”? Nem, csak más típusú ember.

Mégis miként cselekedjünk? „ Olyan területeken érintkezz emberekkel, amiben otthon vannak”3. Ha szeretnénk közös alapot találni egy-egy munkatársunkkal, akkor érdemes oda kell figyelni rá. Mit gondol, és hogyan közli mondandóját? Fel kell tennünk bátran két-három személyes kérdést neki. Így idővel kialakulhat egy már majdnem baráti munkakapcsolat. Legyünk bátrak és tegyük meg az első lépést, nekünk is „hasznunk” lesz belőle.

Mindenkinek vannak barátai. Egyesek az iskolából vagy hobbi tevékenységek révén, mások munkahelyükön kötnek életre szóló barátságokat. De mégis kikkel érdemes igazán barátkozni? Robert T. Kiyosaki a következőképp vélekedik erről:  „Először is nem a bankszámlájuk alapján válogatom meg a barátaimat. Vannak olyan barátaim, akik szegénységi fogadalmat tettek és vannak , akik dollármilliókat keresnek évente. A lényeg, hogy mindkettőjüktől tanulok és erre tudatosan törekszem.4” Az üzenet fő mondanivalója: mindenkitől tanulunk, pontosabban mindenkitől lehet tanulni. A lényeg, hogy minősítés nélkül tegyük, hiszen mindenkinek szíve joga eldönteni, miben hisz és miért.

A mások iránti ÉRDEKlődés tehát, lehet jó is rossz is. Teljesen az egyéntől függ, ki mit kezd vele. Egy dolog azonban biztos, életünket szebbé, gazdagabbá tehetjük, ha nyitunk és nyitottak vagyunk embertársaink felé.  Persze felvetődhet a kérdés, hogy az érdeklődés maga hogyan lehet teljes és őszinte? Anthony De Mello gondolatai megadják a választ: „A tanítvány így szólt a mesterhez: Én azért jöttem, hogy felajánljam szolgálataimat. – Ha elhagynád az ént, akkor azonnal automatikusan következne a szolgálat. Ha arra fordítanád minden vagyonodat, hogy a szegényeket tápláld, elégethetnéd a tested,és akkor sem lesz benned szeretet. Tartsd meg a vagyonodat és hagyd el az „én”-t! Ne égesd el a tested, gyújtsd fel az egodat! A szeretet ekkor automatikusan megjelenik.

Galgovszki L. András

Business Coach

Felhasznált irodalom:

1.1.       Rinocérosz üzletkötés Nógrádi Bence 23.oldal

2.2.       Üzleti Patika Tonk Emil 112. oldal

3.3.       A vezető 21 nélkülözhetetlen tulajdonsága John C. Maxwell 86. oldal

4.4.       Gazdag Papa, szegény papa Robert T. Kiyosaki 187. oldal

5.5.       A madár dala Anthony De Mello 106-107. oldal

0 Tovább

Kifogástalan kifogásaink

Kétbalkezes vagyok, csak érettségim van, nem értek a műszaki dolgokhoz, ha akarnék, bármikor le tudnék szokni, én ilyen vagyok, már túl öreg vagyok, még túl fiatal vagyok, nem is olyan rossz ez a helyzet, itt már nincs mit tenni, ez egyszerűen lehetetlen, meg van kötve a kezem, a piac rákényszerít, ha az anyám/apám nem nyomott volna el, most sokkal több önbizalmam lenne, majd ha befejezem, ha több időm lesz…

Ugye ismerős? Ki ne találkozna nap, mint nap ezekkel a frázisokkal, játszmákkal? Úgy tűnik ugyanis, hogy senki sem tudja kivonni magát a nagy kifogás című társasjáték alól. És bizony nem csak elszenvedői vagyunk, hanem hús-vér szereplői, játékosok, akik az egyik percben aktív, a másik percben passzív részvevőként, de csatasorban állunk. Felvesszük, vagy éppen hogy bedobjuk azt a bizonyos kesztyűt.

Mit is jelent a kifogás? A kifogás ürügy, arra hogy elkerüljünk valamilyen, számunkra kellemetlen dolgot, szituációt, például egy konfliktust, egy rázós helyzetet, vagy, hogy ne csináljunk meg valamit, vagy éppen, hogy megcsinálhassunk, vagy, hogy elodázhassunk egy döntést. A kifogás segítőtárs, haver, aki ártatlanságot, menedéket, védelmet biztosít, ami mögé bebújhatunk, elrejtőzhetünk, azért, hogy ne kelljen kiállnunk a világ, vagy még inkább magunk elé, hogy ne kelljen szembesülnünk tényekkel, helyzetekkel, hogy ne kelljen belenéznünk az elénk tartott tükörbe, hogy ne kelljen felvenni a másként látó szemüvegünket és sorolhatnám.

Jellemzően akkor használunk kifogásokat, ha valamit igazolni, megmagyarázni akarunk, akár másoknak, akár önmagunknak és eközben elszakadunk a realitástól, a valóságtól, a tényektől. Vegyünk egy klasszikust: hányszor hallottuk már túlsúlyos ismerősök, barátok szájából, hogy én nem eszem sokat, nálam ez hormonális probléma, sőt tovább megyek, családi örökség.

Nem vonom kétségbe, a túlsúly valóban több tényezős helyzet, azonban a tudomány mai állása szerint, ahogy nem lehet fénnyel táplálkozni, úgy a levegőtől sem lehet meghízni. Ergo az érintettnek ennie kell, mégpedig többet, mint amennyi, ahhoz szükséges, hogy a fogyás megindulhasson, és az ennek eredményeként elnyert optimális állapot fennmaradjon. Ráadásul, ha megkérnénk őket, hogy írják össze, hogy az elmúlt időszakban konkrétan mit tettek annak érdekében, hogy csökkentsék a súlyfeleslegüket, valószínűleg egy igen szerény listát kapnánk, rosszabb esetben odabiggyesztetnének néhány jónak tűnő kifogást.

A kifogás, bármilyen drasztikusan is hangzik tehát a hazugság egy formája. Amikor ugyanis kifogásokat gyártunk azt jellemzően tudatosan és célzottan tesszük, tisztában vagyunk, hogy mit akarunk elérni, vagy éppen elkerülni vele. Persze előfordulhat, hogy igaznak tartjuk a saját verziónkat, mondjuk, eljutunk odáig, hogy az agyunk boszorkány-konyhájában megfőzött magyarázat olyan tökéletesre sikerül, hogy mi magunk is elhisszük, de azért nem ez a tipikus.

Az is biztos persze, hogy nem élhetünk kegyes hazugságok nélkül. Azért vagyunk gondolkodó lények, hogy fel tudjuk mérni egy-egy szituáció jelentőségét, azt, hogy érdemes-e konfliktusba bonyolódni, felvegyük-e az elénk dobott kesztyűt, belebonyolódjunk-e egy kilátástalannak, értelmetlennek tűnő vitába, megbántsunk-e valakit, akit egyébként szeretünk, keltsünk-e felesleges feszültséget és így tovább.

Az én válaszom határozottan az, hogy ne! Nem élhetünk kifogások nélkül, segítségükkel ugyanis kezelni tudunk kínos pillanatokat, meg tudjuk könnyíteni saját és mások életét, elkerülhetjük a felesleges bántást, szorongást, ha úgy tetszik, számtalan eset van, amikor tovább gördítik a társas kapcsolatokat, fenntartják a harmóniát, őrzik a családi, baráti tűzhelyet, időt adnak olyankor, amikor még nem érezzük magunkat felkészültnek a döntésre. Következésképpen a kifogások többsége hasznos és ártalmatlan. Persze hosszú távon ezeknek is lehetnek mellékhatásai, hiszen ha lebukunk, csökken a bizalom, a szavahihetőség, ezt pedig emberi kapcsolataink szenvedik meg.

Az ennél súlyosabb probléma azonban ott kezdődik, amikor a kifogások károssá válnak, amikor megakadályozzák, hogy lépjünk, továbblépjünk, cselekedjünk, döntsünk, amikor zsákutcába visznek, vagy abban tartanak. A kifogások nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy ne legyünk képesek megoldani aktuális életfeladatainkat, megakadályoznak ugyanis abban, hogy időben cselekedjünk. Cinkostársaink a halogatásban, az ide-oda tologatásban, a kockázatok elhárításában, a terelésben. Sajnos azonban, mint ahogy mindennek a világon, ennek a magatartásnak is ára van, mégpedig igen súlyos, business coachként azt is mondhatom nyugodtan, hogy kemény forintokban mérhető a veszteség.

A kifogásokkal ugyanis elodázzuk a döntéseket, elszalasztjuk életünk nagy lehetőségeit, pedig jó, ha tudjuk, hogy ezek nem a végtelenségig állnak rendelkezésünkre, minden nagy lehetőségnek van „szavatossága”, ezen időpont után nem felhasználható, vagy ha mégis igen, akkor is csupán számottevően csökkent értékkel. Ráadásul tökéletesen mindegy, hogy milyen jónak tűnik az általunk végtelen kreativitással megkreált kifogás az adott pillanatban, életünk végén kizárólag az számít majd, amit átéltünk, amit megtettünk, amit megvalósítottunk, nem pedig az, amit elszalasztottunk.

A kifogások szorosan összefonódnak az ember problémafókuszált magatartásával, azzal, hogy hajlamosak vagyunk egy-egy nehéz helyzetbe beleragadni, ráfeszülni, magunkat odabéklyózni, csőlátást produkálni. Ez nem kritika, ez tény, viszont jó, ha tudjuk, hogy ez az attitűd megváltoztatható, elkötelezettséggel, szorgalommal minden problémás helyzet a javunkra fordítható. Coacként mindig arra motiválom az ügyfeleket, hogy vegyék le a tekintetüket a problémáról, ez ugyanis a siker kulcsa. Engedjék el a problémát, engedjék meg magunknak, hogy leszakadjanak róla, gondolkodjanak a megoldásokon, a lehetőségeiken. És ami nagyon fontos, hogy ne várják meg, hogy az adott helyzet az elviselhetetlenségig fokozódjon, ne ragaszkodjanak a megszokott álbiztonsághoz addig, ameddig az már akkora nyomással jár, hogy annál már minden jobb, akár a tényleges cselekvés okozta vélt, vagy még inkább valós bizonytalanság, kockázat is.

A problémákról nem lehet kizárólag csak beszélni, terveket szövögetni, ez a magatartás ugyan ideig-óráig megkönnyebbedést hoz, megnyugtat, hiszen egyelőre nem kell semmit csinálnunk, legalább foglalkozunk az üggyel, ráadásul terveink kommunikálásával elmondhatjuk, hogy azért tettünk valamit, ha mást nem elhatároztuk, hogy majd egyszer, valamikor ezt és ezt fogjuk csinálni. Vagyis találtunk legalább egy jó kifogást, hogy miért nem én, miért nem most, de összességében azért valljuk be, időt pazaroltunk.

Tény és való, hogy életünk egyik legnagyobb kihívása, hogy tudjunk szembesülni hiányosságainkkal és ezen felismerés mentén képesek legyünk irányt váltani, és ideje korán cselekedni, nem kárt menteni tehát, hanem kárt megelőzni. Coacként elkötelezetten hiszem, hogy az erő velünk van, kérdés, hogy mire fordítjuk? Kifogásokat gyártunk, amelyek segítségével hamvába halasszuk álmainkat, szép reményeinket, vagy ösztönös kreativitásunkat a megoldásokra, a ténykedésre fordítjuk az értékes, tartalmas, harmóniát és elégedettséget biztosító létezés érdekében. Tessék választani!

Dr. Füzi Mariann business és life coach írása

0 Tovább

Túrázni mentem

Azt tervezem, hogy felállok. Aznap túracipőben jövök be, kimegyek az irodából, és meg sem állok az erdőig.

Jólesik végre kihúzni magam. Jólesik pólót viselni ing helyett. Jólesik olyan messzire ellátni, amilyenre a belváros utcáin soha. Jólesik magam mögött hagyni az épületeket, és beszívni az erdő illatát.

Túrázni megyek. A fák ágai összehajolnak mögöttem, a csend egyre nagyobbá válik, és rájövök, hogy egyedül vagyok. Jó alkalom egy kis önvizsgálatra.  A túrázásban az a jó, hogy próbára tehetem magam, és megfigyelhetem, hogyan viselkedek különböző helyzetekben.

Mint minden vállalkozásom, a túra is egy álommal kezdődik. Arról álmodom például, hogy nyáron bejárom a Kék Túrát. Arról álmodom, hogy indítok egy blogot. Hogy megtanulok franciául. Fontos, hogy merjek álmodni, hiszen csak azt tudom megvalósítani, amit korábban megálmodtam. Mint ahogy segítséget is csak akkor kérhetek, ha valaminek nekivágtam.

Az álmodozást a mérlegelés követi: Elinduljak? Ne menjek? Kell ez nekem? Mire jó ez egyáltalán? Az életben a legtöbb vállalkozásunk olyan, mint egy séta a tavaszi erdőben. Szép, jó, de nélküle is jól megvagyunk. Minek kellene ezért az erdőbe menni? Ösztönösen mindannyian az állandóságra vágyunk, de mennyire felszabadító érzés leküzdeni a kényelmünket, és elszánni magunkat valamire!

És eljön a nagy nap, az indulás. Amire vágytunk, végre elkezdődik! Ez az első, lendületes lépések, az illúziók mámoros időszaka. Jókedvűek vagyunk, és tapasztalatlanok. Örömünk felhőtlen, és az egész világ egy nagy, nagy lehetőség!

Aztán lépésről lépésre egyre több tapasztalatot szerzünk. Rájövünk, hol kell jobban koncentrálni, és hol bámulhatjuk önfeledten a lombokat. Megismerjük az utat, az útitársakat. Kiderül, mik a tényleges lehetőségek, és melyek azok a veszélyek, amikre korábban nem számítottunk. Lassan a kitűzött célokról is kiderül, hogy melyik megvalósítható, és milyen áron.

És jönnek, persze, a nehézségek is. A csúszkálás a sáros talajon. Egy lezárt erdőrész, amit meg kell kerülnünk.  Egy tüskés bozót, amin átkelünk. Fizikai korlátaink. A fáradás. Ezekkel ott, a helyszínen mind meg kell küzdenünk, mégis, a célból visszatekintve nagyon megerősítő a tudat, hogy ennyi akadályon átverekedtük magunkat.

Egy jó túra a kitartásunkat is próbára teszi. Biztosan ismerjük azt az érzést, hogy eddig bírtuk, de most már vége, feladom, jöjjön, aminek jönnie kell. Legjobb lenne kiszállni, és elfelejteni az egészet. Nos, ez az, amit az erdő közepén nem tehetünk meg. Ott egyszerűen nincs más választás, össze kell szedni az erőnket, és bandukolni tovább az erdő széle felé, ha otthon szeretnénk vacsorázni.

Előfordulhat az is, hogy eltévedünk. Akkor bizony el kell gondolkoznunk, hol volt az utolsó pont, ahol még láttuk a jelet. És addig vissza kell menni, fáradtan is. És újra elindulni, a helyes irányba. Tudunk ilyen fegyelmezettek lenni a mindennapokban is?

A nap vége felé egyre gyakrabban fogunk megállni. Szorosabbra húzzuk a cipőfűzőt, megigazítjuk a hátizsákot. Iszunk egy korty vizet, harapunk valamit. Jó megélni, hogy tíz perc pihenő, egy megigazított ruhadarab, pár szem szőlőcukor mennyire feltölt. Még az erdő is szebbnek tűnik egy pihenő után. Fontos, hogy a mindennapok során is megtartsuk a pihenőket. Kapcsolódjunk ki, töltődjünk fel, hogy aztán újult erővel folytathassuk a dolgainkat.

És végül az aznapi cél. Az édes fáradtság, ahogy ledobjuk a hátizsákot, és az ágyra rogyunk. Hát megcsináltuk.  A lábaink zsibonganak, a tenyerünket felsebezték a tüskék. A cipőnk beázott, a kabát elszakadt, mégis, ezt az érzést nem cserélnénk el semmire. Jó örülni a megérdemelt pihenésnek.  Az aznapi siker megerősít, bíztatást nyújt a másnapra is.

Előfordulhat persze, hogy nem érünk célba. Lehet, hogy valamiért vissza kell fordulnunk. Lehet, hogy félbe kell szakítanunk az utat, vagy máshol esteledik ránk, mint ahol terveztük. Hogyan viselkedünk akkor? Dühöngeni kezdünk? Magunkat hibáztatjuk, vagy másokat? Megmártózunk a kudarc élményében, vagy inkább azon gondolkozunk, hogy holnap hogyan tovább?

Azt tervezem, hogy felállok. Az asztalomon egy papírt hagyok hátra, rajta mindössze két szó: Túrázni mentem.

Akinek kedve van, jöjjön utánam.


Ármos Lóránd business coach írása

0 Tovább

Négy koncepció az embereid fejlesztésére

D. Richard Norris a „Leading Men Only” közösség alapítója, coach és tréner. Az International Coaching News újság egyik cikkében a négy legfontosabb lépést magyarázza el, ami szükséges az emberek fejlesztéséhez.

Le kell szögezni, hogy Dr. Norris elmondása szerint itt nem egy professzionális és „szervezetközpontú” fejlesztésről van szó. Az emberek fejlesztése ennél még összetettebb és megfoghatatlanabb.

A „régimódi” fejlesztés a személyt csak egy szemszögből nézi, mégpedig a munka szemüvegén keresztül. Az emberek fejlesztése, amit nevezhetünk személyes fejlesztésnek ugyanazt az embert egészben akarja látni, az ő összességét egyes egyedül. Ebbe beletartozik szinte minden, ami vele kapcsolatos. Dr. Norris szerint ilyen lehet például a : partneri viszonya, pszichikai tűrőképessége, irányítói készsége és egyéb személyes kompetenciái.

Ha nem figyelünk csak a munkába betöltött szerepkörére, akkor nem tudunk megfelelő hatékonyságot elérni az adott személynél, ami tovább görgetheti a láthatatlan nehézségeket a csapat és a szervezet teljesítményéhez is. Ezek szemmel látható következményei a teljesség igénye nélkül például a szervezetben történő bármilyen elakadás, esetleges többletköltségek megjelenése vagy épp a profit csökkenése.

Dr. Norris felhívja a figyelmet arra, hogy a munkába járó emberek nem tudják levetkőzni a munkán kívüli „álarcaikat, szerepeiket”. Sokuk esetében a legmérvadóbbak megjelennek viselkedésükben. Megfigyelhető ezáltal, hogy mennyire is tudnak megbirkózni a kihívásokkal és mennyire tudnak helytállni stresszes környezetben. Ha a munkahelyen nem képesek erre, akkor valószínűleg otthon sem. Igazi veszélyforrás, ha egy-egy kolléga a „meg nem értettsége” miatt frusztráltan dolgozik, ezáltal hátrányos helyzetbe hozva saját magát. Ennek a hosszú távú hatásaként az adott részleg sem fog megfelelően működni.

Dr. Norris szerint ahhoz, hogy fejleszteni tudjuk az embereinket a legvégső szintig és kihozzuk belőlük a legjobb teljesítményt, feladat-specifikus stratégiai megközelítésre van szükség. Ez a szemlélet holisztikus, azaz teljes körű, mely az egyént állítja pellengérre. A négy lépés a következő:

A teljes kép megalkotása:

Próbáljuk meg a kirakós játékhoz hasonlóan feltérképezni a teljes képet. Hogyan jelennek meg a feladatok az egyéneknél, egy-egy csoport vagy épp a vállalat teljes egészének elrendezésében.

A csúcsteljesítmény meghatározása:

Határozzuk meg milyen a csúcsteljesítmény? Képzeljük el, hogyan mennének akkor a dolgok! Hogyan éreznénk magunkat akkor? Milyen viselkedésminták lennének megfigyelhetőek a kollégáknál? Ha ezeket mind leírtuk, akkor érdemes megvizsgálni milyen kompetenciákra van szükség, hogy ezt megvalósítsuk? Hogyan és miként tudnánk elkötelezni magunkat és kollégáinkat a cél eléréséhez? Milyen kommunikációra lenne szükségünk, hogy ezt fenntartsuk? Mikre van még szükségünk, ahhoz, hogy a cselekvés- és a gondolkodásmód együtt mozogjon ezzel a céllal?

A csúcsteljesítményhez felé vezető út:

Helyezzük el egy diagramon, hol is tart a cég vagy a szervezet! Határozzuk meg mi az, ami visszatartja és mi az, ami segíthet a felmerülő korlátok leküzdésében. Dr. Norris felhívja a figyelmet arra, hogy csupán ezután határozható meg teljesen a csúcsteljesítmény kérdésköre minden szemszögből.

A feladat orientált fejlődés meghatározása:

Határozzuk meg milyen tudatos cselekvésekre van szükség, ami segíthet a fejlődésben. Hinnünk kell abban, hogy megtaláljuk a megoldást, megtaláljuk a rejtélyt. Hol is tartunk? Merre is kell mennünk? Mire is van szüksége az embereinknek? Mire is van szükségük, hogy növekedjenek? Mi is kell, hogy jobb eredményeink legyenek?

Dr. Richard Norris saját cégében is alkalmazza a fent említett négy lépést, mely segítségével maximalizálni tudja a 1ROI-t. Ugyanis, ezen befektetés révén az emberek fejlesztése megtörténik, aminek segítségével hathatósabb eredmények születnek. Az kollégákból akkor sikerül kihozni a legjobbat, ha megmutatjuk nekik, mennyire is értékesek és milyen fontosak is a cég életében. Mi több, az ez érzés segít nekik más szerepeik felvállalásában és esetlegesen jobbá tételében is.  Ez a plusz szinergia egy pozitívabb kohéziót tud teremteni például a hivatástudat és a családi élet között is.

Dr. Norris koncepciója az, hogy az emberek a legfőbb vagyona egy cégnek. Őket megvédve, segítve és fejlesztve lehet elérni hosszútávon a legjobban jövedelmező befektetést és profitot. Egy erős és emberbarát szervezet a piacon is nagyobb részesedést érhet el és vagyona nem csak pénzben, de humán értékekben is erősödhet.

A következő lépés tehát legyen az, hogy megtervezzük milyen emberi fejlesztési stratégiát fogunk alkalmazni a közeljövőben, hisz egész jövőképünk ettől függ…

1:ROI: a Return on Investment, magyarul a befektetés megtérülésének mutatója

 http://ecopedia.hu/roi

Forrás:

International Coaching News 2. kiadás 2013/02  44. oldal

Galgovszki L. András

0 Tovább

Lelki Csokit Mindenkinek!

Örökzöld téma: MOTIVÁCIÓ. Számtalan írás, könyv, publikáció tárgya, mégis úgy tűnik, hogy kénytelenek vagyunk vele vissza-visszatérően foglalkozni, mert, hogy még mindig mutatkoznak hiányosságok a „gépezetben”. Arra kérdésre, hogy egy munkahelyen mi a leginkább motiváló tényező, 10 munkavállalóból 9 bizonyára gondolkodás nélkül rávágná, hogy a pénz, az anyagiak, hát mi más?!

Pedig sokszor és sok helyütt bizonyítást nyert, hogy önmagában a pénz nem tesz elégedetté. Nyilvánvalóan a hiánya elégedetlenséghez vezet, azonban az egyéb tényezők elégtelensége esetén kizárólag az anyagiak mégsem valódi motivátorok.

Ki akarja napjainak és így életének meghatározó részét kellemetlen munkahelyi környezet, acsarkodó, vagy éppen lehangolt kollégák között, unalmas, kihívásokat nem biztosító munkával tölteni? Hosszútávon feltehetően igen kevesek álma egy ilyen pozíció, még akkor is, ha mondjuk a bérezés, tegyük fel, versenyképes. Persze napjaink gazdasági helyzete miatt a munkaadók igyekeznek az egyéb, mondjuk úgy top motivátorokkal csínján bánni, így például az egyénre szabott cafetériával, vagy a teljesítményalapú bónusszal.

Régóta köztudott azonban, hogy van egy motivátor, ami ténylegesen semmibe sem kerül a cégeknek, mégis úgy tűnik, hogy a menedzsment nem képes a helyén kezelni. Miről is van szó? Nem másról, mint a rendszeres vezetői visszajelzésről, azon belül is elsősorban a teljesítmény szóbeli elismeréséről, ha úgy tetszik dicséretről. Az emberek többsége ugyanis igényli a rendszeres megerősítést, biztatást, elismerést, a jó szót, így vagyunk „összerakva”.

És félre értés ne essék, nem arra kívánok buzdítani, hogy időnként, véletlenszerűen, netán valódi meggyőződés, tényleges teljesítmény nélkül paskoljuk meg a beosztottak hátát. Nem! Egy teljesen tudatos, hangsúlyozom, pénzbe nem kerülő attitűdöt kell kialakítania, alkalmaznia a vezetőknek a legalacsonyabb szinttől a top kategóriáig egyaránt. Korunk vezetői, tisztelet a kivételnek, ugyanis nem tanultak meg dicsérni, vagy ha igen, akkor is igen csínján bánnak az építő szavakkal. De hogyan is tanultak volna meg, amikor többségük szeme előtt nincs hiteles minta, hiszen ők sem részesülnek benne feletteseik által.

Mert manapság a kiváló, első osztályú teljesítmény a norma, az ez alatti produkció, előbb-utóbb negatív kritikát, bírálatot kap. A pozitív kritika azonban ritka, igaz ez persze a vezetők vonatkozásában is, hiszen esetükben is az emberfeletti teljesítmény az elvárás. Hogyan is működhetne hát másként ez a fajta kommunikáció egy stresszes, elvárásoktól terhes, szigorú mutatókhoz kötött, nyereség-centrikus piaci környezetben? Pedig működhet! Működnie kell!

Az ugyanis biztos, hogy a munkavállalók sokasága él át rendszeres kudarcélményt a munkahelyén. Azt érzi, hogy sem anyagilag, sem pedig erkölcsileg nincs kellőképpen elismerve, teljesítménye egy a sok közül, ez pedig közömbössé, fásulttá, fáradttá teszi. Nem titok, hogy innen már csak néhány lépés az, hogy az érintett az első adandó alkalommal elhagyja a céget.

Persze lehet azzal érvelni, hogy jobb is, ha a motiválatlan, alulteljesítő munkatársak önszelekciót hajtanak végre, ráadásul manapság nem túl könnyű a végzettségünknek, képességeinknek, uram bocsá’ érdeklődési körünknek megfelelő állást találni, tehát jobb híjján, mindenki, „kicsitől a nagyig” tűr. Azonban ha már pénzről beszélünk, az is biztos, hogy a folyamatos fluktuáció sokkal többe kerül, mint a mentálisan és lelkileg is inspiráló munkahelyi környezet kialakítása.

Azt a vezetőt, aki ezt nem hajlandó belátni, feltételezem, hogy a számok nyelvén azért csak meg lehet győzni. Az egyenlet roppant egyszerű: a motiváció elmaradása, a hasznos vagyok a cégnek, értékteremtő munkát végzek érzések megszűnése=mentális, vagy fizikai betegség=táppénz/fluktuáció=teljesítmény kiesés. Meri valaki azt állítani, hogy ezek a tényezők nem számszerűsíthetők, nem támaszthatók alá látványos számadatokkal? Szerintem nincs ilyen ember!

„Egy mondókából vett hasonlattal Skonda Mária a munkavállalót a termelési/működési folyamat "patkószegének" írta le, ami ha nincs jól "beverve", azaz bevonva, motiválva, akkor a vállalat, vagy szélsőséges esetben nemzet akár a "gazdasági csatát" is elveszítheti. A szakember szerint a munkavállalónak ismernie, értenie kell a feladatát, és érzelmileg kötődnie kell a vezetőhöz, mert - szintén a gyermekek világából hozott példa alapján - sok esetben csak a vezetőhöz való viszonyulás az, ami miatt a dolgozó erején felül hajlandó teljesíteni.” (Forrás: Filius Ágnes: Már Jézus is coaching szemlélettel irányított (http://www.hrportal.hu/hr/mar-jezus-is-coaching-szemlelettel-iranyitott-20111221.html).

A pozitív üzleti pszichológia Dale Carnegie és Carl Rogers óta hangsúlyozza, hogy elfogadó, pozitív légkörben a jól motivált, elkötelezett emberek hegyeket tudnak megmozgatni.

Úgy tűnik tehát, hogy a szakma „nagyágyúinak” véleménye egyöntetűen az, hogy az empatikus, szakmailag és emberileg korrekt vezetőt a beosztottak hajlandók tűzön-vízen át követni, még akkor is, ha teszem azt a bérezésük nem éppen mondható első osztályúnak.

A lecke tehát tisztelt vezető pozícióban lévő hölgyek, urak nem túl bonyolult: tanuljanak meg dicsérni, szánjanak időt a pozitív visszacsatolásra, mozgósítsanak némi energia tartalékot és vegyék észre, találják meg nap, mint nap azokat a teljesítmény momentumokat, amelyek megérdemlik a jó szót. Bizonyára sokan önök közül rendelkeznek is ezen képességgel, hiszen, ha máshol nem, otthon, családi környezetben, mondjuk a gyermeknevelés kapcsán hathatósan gyakorolják a szülői jó szót, a biztatást, az ösztönzést szárnyakat adva ezáltal az ifjaknak.

Kérem, mentsék át ezt a jól bevált magatartási mintát a céges környezetbe! Tudatosítsák magukban, hogy a tekintélyük ezáltal legkevésbé sem fog csorbulni, sőt, kialakul egy olyan oda-visszacsatoláson alapuló, hiteles kommunikációt biztosító légkör, ahová alkalmazottként és vezetőként egyaránt öröm lesz bemenni, ahová jó érzés lesz tartozni, és amelynek áldásos hozadéka már rövidtávon is súlyos forintokban mérhető módon garantáltan megmutatkozik.

Bár túl vagyunk a Húsvéton, mégis zárszóként azt mondom, a jelszó: Lelki Csokit Mindenkinek!

Dr. Füzi Mariann business és life coach írása

0 Tovább

Proaktív coaching

blogavatar

A Pro Bona Coaching & Training Center blogja. Hírek és érdekességek a coaching hazai és nemzetközi világából. Témánk az üzleti és életvezetési fejlesztés, melyet színes tippekkel és megközelítésekkel szeretnénk közel hozni az olvasóinkhoz.

Címkefelhő

coaching (213),coach (205),szakirodalom (38),célkitűzés (28),motiváció (28),önismeret (26),life coaching (22),technikák (21),változás (14),boldogság (14),vezetés (14),proaktivitás (14),kreativitás (13),stresszkezelés (11),business coaching (10),önbecsülés (9),karrier (9),önbizalom (9),siker (8),időbeosztás (8),párkapcsolat (7),tudatosság (7),átkeretezés (7),együttműködés (7),értékesítés (6),pozitív pszichológia (6),nők helyzete (5),felelősség (5),interjú (5),tánc (5),túra coaching (4),kommunikáció (4),értő figyelem (4),oktatás (4),kérdezéstechnika (4),fogyás (4),reziliencia (4),férfiak helyzete (4),elégedettség (4),pszichológia (4),asszertivitás (4),elismerés (4),bátorság (3),stressz (3),Itt és Most (3),kultúra (3),mese (3),szabadság (3),testbeszéd (3),reframing (3),egyensúly (2),bizalom (2),szinergia (2),megismerés (2),rugalmasság (2),játék (2),irányítás (2),életciklus (2),álom (2),csend (2),Edward de Bono (2),kritika (2),praxis (2),vállalat (2),pénz (2),Martin Wehrle (2),életmód (2),önérvényesítés (2),ítélkezés (2),tervezés (2),ROI (2),tanácsadás (2),érzékenység (2),mozgás (2),alkalmazkodás (2),érzelmi intelligencia (2),multi (2),iskola (2),munka (1),szuperérzékenység (1),teljesség (1),sport (1),edzés (1),anyaszerep (1),vállalat (1),SMART (1),akaraterő (1),optimizmus (1),őszinteség (1),Appreciative Inquiry (1),szokás (1),megbocsátás (1),erősség (1),munkahely (1),gyerek (1),társaság (1),Fontos és Sürgős (1),érzelmek (1),intelligencia (1),MBO (1),flow (1),szülő (1),érzékenyítés (1),szervezetfejlesztés (1),depresszió (1),család (1),kamasz-szülő (1),a coaching hatása (1),bántalmazás (1),helyzetfüggő vezetés (1),tanulás (1),y generáció (1),caoaching (1),jövő (1),coachcoaching (1),átirányítás (1),fogadalmak (1),én-erő (1),akarat (1),szeretet (1),böjt (1),önzetlenség (1),nagylelkűség (1),áramlás (1),önállóság (1),függetlenség (1),ügyfél (1),karizma (1),játszmák (1),Gordon (1),megértés (1),belső logika (1),egyenjogúság (1),tréning (1),empátia (1),irigység (1),ügyfélszerzés (1),fluencia (1),önértékelés (1),megbecsülés (1),előrelátás (1),fair play (1),méltányosság (1),introvertált (1),etika (1),delegálás (1),metafora (1),edző (1),önkéntesség (1),hős (1),tranzakcióanalízis (1),dicséret (1),orvos (1),beteg (1),kitartás (1),Toastmasters (1),metakommunikáció (1),tárgyalástechnika (1),interkulturális (1),életvezetés (1),kifogás (1),fejlesztés (1),divat (1),élet (1),cselekvés (1),Csikszentmihalyi Mihaly (1),életszerepek (1),Szentgyörgyi Romeo (1),Kiyosaki (1),FISH! (1),személyiség (1)

Feedek