Proaktív coaching

Mi az, ami szerinted visszatart?

Amikor a közeli ismerőseim tudomást szereztek Life Coach tanulmányaimról, túlnyomó részben negatívan ítélték meg a coachok tevékenységi körét. Arra gondoltam, hogy a coachingtól való távolságtartás a magyar nyelv mélyén gyökerezik. A legtöbb esetben életvezetési tanácsadásként fordítják, holott a coach, sosem ad tanácsot! 

A magyar nyelven beszélő és gondolkodó ember számára a szó a valóságot jelöli, melyhez jelzőket gondol hozzá. Ezek a jelzők fakadhatnak tudattalanul olyan közmondásainkból is, mint: „Adnak tanácsot, de nem adnak kalácsot. Egészséges a betegnek könnyen adhat tanácsot. Másnak akarsz tanácsot adni, magadnak oktondi vagy. Nem minden tanács jó tanács.” Folytathatnánk a sort, ki- ki kedve és ismeretei szerint. 

Mindenekelőtt első pillantásra egy olyan személy képe jelent meg a szemük előtt, aki bele akar szólni az életükbe, mert azt gondolja, hogy jobban tudja. Ezt az elidegenítő érzést a szó mai jelentése is közvetíti. Véleményt mondani arról, hogy mit kellene tenni, hogyan kellene csinálni valamit. Eredetileg, ómagyar nyelvünkben azonban a tanálcs- tanál jelentése: „tudtára jutni valaminek.” Jászay Pál nyelvtörténész kutatása alapján „Ki tanát ácsol, csinál, értekezik.” 

Pontosan úgy, ahogy a coaching ülések alkalmával a coach, aki valójában nem tanácsadó feltesz a szóban forgó élethelyzettel kapcsolatban pár kérdést, és a coachee a saját válaszai és gondolatmenete alapján tudtára jut valaminek, vagyis tanát ácsolja, értekezik. Önmagával. Önnön belső, rejtett erőforrásai és képességei felszínre törése révén alkotja meg azt, amivel elakadásán felülkerekedhet.

A tükör, az nem az én arcom.

A coaching folyamat során az önismereti módszerek alkalmazása kiemelten hangsúlyos szerepet kap, hiszen a különböző élethelyzetek kíséréséhez biztonságos alapot szolgáltat, megkönnyítve ezzel a célkitűzés sikerességét. Olyan kiindulópont, amelynek középpontjában az ’Én’ önreferenciális jellege áll. Felszínre kerülnek az egyén rejtett erőforrásai, képességei. Kellő önismeret birtokában erősödik az önértékelése, kiteljesedik az önbecsülése, utóbbi hatását tekintve pedig a közvetlen környezet számára is érezhető önbizalom növekedést eredményez. Személyes útján lépésről- lépésre tekint önmagára, ha tetszik: „tanát ácsolja”.

A születés pillanatától befolyásolja az egyén önmeghatározásának sikerességét az őt ért külső környezeti hatások, de ugyanilyen fontos szempontok a szociális,- anyagi,- társadalmi helyzet is. A coaching folyamata, vagyis a tan ácsolása az önmagunkra való rálátás lehetőségének legfontosabb eszközével az „itt és most” jelen helyzetekhez köthető különböző emberi,- és társas kapcsolatainkra vonatkozó reflexióival érhetőek tetten. Az önmagával azonos ember pedig képessé válik életét tudatos, proaktív döntések meghozatalával kiteljesíteni, elérve így azt a boldog állapotot, ami felé születése óta törekszik. Mert az út a fontos, nem a cél.

Ujkéry Zsófia Éva

Proaktív Life Coach

   „A coaching nem tanácsadás.” Mi coach-ok gyakran hansúlyozzuk ezt a mondatot, de mit is értünk ezen? Talán azt sugalmazzuk, hogy a coaching jobb, mint a tanácsadás? Vagy egyszerűen csak a két módszer különbözőségére és eltérő alkalmazási lehetőségeire gondolunk? Mielőtt erre válaszolnánk, idézzük fel gyermekkorunk egyik kedvenc meséjét, a „Didergő király”-t (Móra Ferenc).

   A jéghideg szívű, megkeseredett király lelkének ürességét úgy érzékelte, hogy folyton fázott. Bölcs tudósai számtalan tanáccsal látták el, de egyik sem segített: „Adott is ezer bölcs ezeregy tanácsot, de együtt se ért az egy falat kalácsot.” Az általánosan igaz, legkézenfekvőbb megoldást az udvari bolond javasolta: „Hideg ellen legjobb a meleg kemence”.

Hiába tüzelték azonban el a királyság összes faanyagát az erdőktől a háztetőkig, a király továbbra is reszketett. Végül megjelent egy apró kislány, aki kedves kérdésével pozitív érzéseket szabadított fel a rideg uralkodóban, akinek azon nyomban melege lett: „Mint amikor nap süt a jeges ereszre, a király jégszíve harmatot ereszte”. Elhatározta, hogy örömét megosztja egész népével és ez még boldogabbá tette.

   Ebben a történetben megjelenik mind a tanácsadás, mind a coaching. A király abban látta a problémát, hogy nem elég meleg a szoba, erre várta tanácsadóitól a megoldást, azonban hideg érzetének oka a megkeseredettsége volt, ezért nem váltak be a tanácsok. A kislány kérdése ébresztette rá lelkének sivárságára, didergésének valódi okára: „- Minek szedetted le a házunk tetejét?

Hó is hullongázik, eső is szemezik, a mi padlásunkra az most mind beesik: elázik a bábum kimosott ruhája, vasárnap délután mit adok reája?” Ez a kissé konfrontatív kérdés kibillentette az uralkodót addigi álláspontjából, átkeretezte a problémáját, megváltoztatta a helyzethez való viszonyulását és elvezette őt a saját megoldásához: „- Olyan meleg van itt, hogy sok egymagamnak, juttatok belőle, aki fázik, annak!”.

   A didergő király esetében a coaching bizonyult megfelelőbb eszköznek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy tanácsadásra soha nem lehet szükség. Képzeljen el egy gusztusosan megrakott büféasztalt! Ön először bizonytalan abban, hogy mit egyen, majd elbeszélget a pincérrel a különböző fogásokról és ízlése szerint választ (coaching). Aztán elkéri a receptet a szakácstól, hogy a továbbiakban el tudja készíteni a megkedvelt ételt (tanácsadás). A különbségeket jól szemlélteti az alábbi táblázat:

   A tanácsadás tehát akkor lehet eredményes módszer, ha a „saját megoldás” – amelynek megvalósítása irányában az ügyfél jelentős elkötelezettséggel bír – már megszületett, de annak megvalósításához nincs elegendő belső, - vagy az ügyfél által elérhető körön belüli külső - erőforrás (pl. szakértelem, tapasztalat, idő).

   Ha a coach az adott témában jártas, vállalhat tanácsadói szerepet is a coaching folyamat lezárását követően – természetesen külön megállapodás alapján. Ez az ügyfél számára „instant” megoldások helyett „tailor-made” megoldásokat eredményezhet.

  Konklúzió: a coaching tehát valóban nem tanácsadás. Egymással összefügghetnek, egymást kiegészíthetik, és mindkettő eredményes lehet, ha az elérendő célnak megfelelőt alkalmazzuk.

Szilágyi Judit