Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Földesurak napjainkban…

Az ember társra vágyik, törekszik a teljességre. Kapcsolatok tekervényes útvesztői során keresi-kutatja azt a személyt, aki minden értelemben és síkon (lelki – szellemi – fizikai) megfelelő útitársa lehet a legnagyobb kalandban.

A XXI. században nem meglepő módon a legtöbben egyenlőségen alapuló párkapcsolatra vágynak, amelyben kiteljesedhet az életük. A nőknek az egyenlőségért nagyon sokat kellett tenni, harcolni a történelem folyamán, hogy megszerezzék az őket alapvetően megillető jogokat, s élhessenek a választás és a döntés szabadságával. Szívüknek és akaratuknak megfelelően szabadon alakíthassák kapcsolataikat az élet minden területén. Eredményeik önmagukért beszélnek, mert párkapcsolataikban minden hagyományosnak mondható női szerepben (Anya, feleség, szerető, házi tündér stb.) való őszinte helyt állásra törekednek, miközben a munkaerő-piacon értékesítik tudásuk legjavát, s ezzel is kiveszik részüket a családi kosár megtöltéséből.

Miután a nők kiléptek a patriarchális szemléletű rendszerek árnyékából, s az otthoni végeláthatatlan „ezt még meg kell csinálnom” teendők listáján kívüli, még meg nem hódított munka világára vetődött a tekintetük, új élet perspektívája került megvilágításba számukra. Plusz munkavállalásukkal a „családfenntartásban” (Az idézőjel azért, mert a családfenntartás legnehezebb „munkáit” végezték otthon, különösebb díjazás nélkül.) betöltött szerepük jelentősen megnőtt, s a hagyományosnak mondható családon belüli női-férfi szerepek megváltoztak.

Ennek pozitív hozadéka, hogy a férfi felismerheti magában a mesterszakácsot, felismerve, hogy a villa nemcsak az ördögtől való; ha nem is Poszeidon-féle technikával, de egy mosógéppel úrrá lehet a családi szennyes tengerén; - összegezve: besegíthet a háztartásban. Nagyobb részt vállal a gyermeknevelésben és hagyja, hogy a nő munkájával értéket teremtsen. Így a férfira nem egyedül hárul a családfenntartás feladata, amelyben oly sokáig jeleskedett a biztos családi háttér tudatában.

Mindez nagyon harmonikus, de vannak olyan pillanatok az életben, amikor felborítjuk a férfi és nő közötti párkapcsolati egyensúlyt. Nem akarjuk bántani a másikat, de sokszor megtesszük. Emberek vagyunk, hibázunk, ha nem hibáznánk, talán nem is embernek neveznének minket, esendőségünk mondhatnánk gyári hiba. Van, hogy szavak nélkül tesszük, bezárkózunk a világunkba, de a lényeg elzárkózunk a másik elől.

Nem kommunikálunk, szavaink helyett csak a szorongó csöndet engedjük megjelenni, hogy néma kiáltásával megtöltse az étert. Felhúzzuk saját hangszigetelt falunkat, ahova a másik már nem ér el, s a falakból felépül a középkori vár, ahol megjelenik a földesúr, aki mindent uralni akar, egyéni birtokjoga alapján. Patricia Evans írja „Szavakkal verve…” c. könyvében, hogy „az uralkodáshoz való „jog” vélelme az egyik legrombolóbb vélekedés a párkapcsolatokra vonatkozó minden vélekedés között. Mind a szóbeli, mind a fizikai bántalmazás kétségtelenül e vélekedéssel függ össze.”

Természetesen nem egy kosztümös film forgatókönyvének olvasásába csöppent a kedves olvasó, de ez a birtoklási vágy, a földhöz, a röghöz kötöttség olyan anakronisztikus számomra, hogy a középkor földesurának „szellemét” idézi meg. A röghöz kötöttség a párkapcsolat talaján megkövesedett női-férfi szerepekben is tetten érhető. Másról is felismerhető a „birtokán” (család) pöffeszkedő földesúr, aki a párkapcsolatában nem a weberi uralmat igyekszik gyakorolni, hanem hatalomra tör despotaként. Féltve igyekszik megóvni vezetői tekintélyét, s hatalma alatt tartani a párját, vagy a családtagokat. Pozíciójából eredően leginkább egyirányú kommunikációra képes (bár vannak pillanatai, amikor engedékeny, hogy célt érjen bizonyos helyzetekben), fentről lefelé, az élet minden területét ellenőrzése alatt akarja tudni.

A földesúr olykor tudatosan, olykor tudattalanul megtesz mindent pozíciójának stabilizálásáért. Ha kell, becsmérel, rombolja a másik önbecsülését, manipulál, bagatellizál („Túl érzékeny vagy”; „Már megint hisztizel.”), vádaskodik, ítélkezik, ellenkezik, hibáztat, fenyeget, aláás, érzelmileg zsarol, fenyeget, bosszút helyez kilátásba. Rengeteg személyiség romboló módszer van az eszköztárában. Mindezzel mit ér el?

Teljesen „leértékeli” a párját, állandóan összezavarja, folyamatosan szorongásos állapotban tartja, amelyben önértékelési problémák és kétségek ejtik rabul a másik felet.  Ebben a káosszal teli és készenléti, feszült állapotban egyszerű a hatalom gyakorlása a despotának. Ez a félelemmel teli időszak, a szorongás, az állandó készenlétből adódik, hogy a nő nem tudhatja mikor, melyik pillanatban bújik elő a férfiból a földesúr.

Hogyan készítsük fel a nőt a földesúrral való találkozásra a coaching segítségével?

  • Timothy Gallwey „The Inner Game of Tennis” c. könyvében megemlíti, hogy a saját fejünkben lévő ellenség sokkal félelmetesebb, mint a teniszháló túloldalán. A félelem a fejünkben mindig a jövőre irányuló elképzelésünkben ölt testet, ezt a fantáziánk még ijesztőbben árnyalhatja, vagy színezheti ki. Meg kell vizsgálni a jelenben, mennyire valóságos ez a félelem. Tényleg olyan ijesztő ez a kép, vagy egy huszárvágással átkeretezhető és más gondolati pályára állítható? 
  • Önismeret fejlesztéssel – fedezze fel a saját földjében rejlő természeti kincseket! Ha stabil énképpel, pozitív önértékeléssel vértezzük fel a coaching során, akkor a földesúr személyiséget aláásó próbálkozásai nem jutnak át a vár fokán.
  • Ha már meglelte a magában rejlő ékkövet, akkor hozzásegítjük az érdekeinek érvényesítéséhez, amelyhez a jogot az önbizalom birtoklása adja. Asszertív magatartásával megtalálja a megkövesedett földesúri elvek lebontásához szükséges lépéseket, s megteremthesse egy egyenlőségen alapuló párkapcsolat lehetőségét.

 Veres Richárd proaktív life és business coach írása

0 Tovább

Tréning vagy coaching?

Mikor szükséges? Mire jó valójában? Mire használható? Kinek ajánlható? Ki vegye igénybe és mikor? Lehet, hogy munkatársa alulmotivált, vagy egyéni készségfejlesztésre van szükség? Ezekhez a kérdésekhez ad segítséget cikkünk írója, aki mindkét szemlélet birtokosa.

A tréning kifejezés mára már sok mindenre használatos, leginkább mindenféle vállalati képzések gyűjtőfogalmává vált. De nem minden képzés tréning és van, hogy pusztán képzés marad. Ilyenkor legtöbbször ismeretátadásról van szó.

„Csak tiszta forrásból” (Bartók Béla)

Ha visszanyúlunk az eredeti fogalomhoz, akkor tudnunk kell, hogy az USA-ból indult útjára az a T-csoportos technika, melyet a csoportterápiában jártas pszichiáterek és pszichológusok alkalmaztak a Vietnámból hazatérő lelkileg megviselt katonák számára. Később ez tevődött át a normál életbe, az un. „naiv-csoportokba”, majd a vállalati környezetbe, ahol képzett tréner által vezetett készségfejlesztő programok sora valósulhat meg.

A kis csoportlétszám (8-15 fő) miatt beindulnak a csoportdinamikai folyamatok, melyet nagyon jó hatékonysággal fel tud használni a tréner, és valódi készségfejlesztést tud elindítani az egyénben vagy képes team-mé kovácsolni pár nap alatt egy vállalati csoportot.

A mindannyiunk által jól ismert bogár és rovar esete ide éppen nem mondható el, mert nem minden tréner coach és nem minden coach egyben tréner is. Ugyanakkor elmondható, hogy vannak trénerek, akik coachok is, így ők mindkét szemüveggel fel vannak vértezve.

A tréner tehát nem más, mint a csoportdinamikai folyamatok felelőse és irányítója egy-egy képzési program ideje alatt, akár több napon keresztül. A tréningfajták számtalan variációja alkalmas különféle vállalati policy vagy a szervezeti kultúrában történő kommunikáció javítására, vagy a munkatársak motiválására stb. A tréning alkalmas az egyénben a felismerések megszületésére, készségfejlesztésre, a coaching folyamat pedig alkalmas az életbe/munkába való átültetésre az elindított készségek elmélyítésére és alkalmazására.

 A coach tehát olyan szakember, aki az élet különböző területein történő elakadásokat képes feloldani és különféle coaching eszközökkel és technikákkal segíti az egyént abban, hogy számára „elég jó” döntést hozzon, és azt maga képes legyen megoldani.

Az élet számos területén sokszor csak a coaching folyamat hozhat eredményt. Ilyen, ha az egyénnek magánéleti problémája vagy életvezetési gondjai vannak például a párjával vagy serdülő/kamasz gyermekével stb.

A coaching, mint egyfajta képzési eszköz pontosan ugyan ilyen jól alkalmazható vállalati környezetben is, ha a munkatárs valamilyen irányú fejlesztése a cél. Ha egy vállalati csoportot szeretnénk fejleszteni, úgy team coaching jöhet számításba (8-12 fő), ha pedig az egyén fejlesztése a cél a csoporton belül, úgy csoport coachingra van szükség (6-8 fő).

Lehet, hogy munkatársa alulmotivált, vagy egyéni készségfejlesztésre van szükség? A vezető jó döntése ilyenkor sokat ér, miközben lehetséges, hogy magának a vezetőnek is coachra lenne szüksége. A mai modern menedzsmentben a coaching orientált vezető lehet optimális vagy kívánatos egy szervezet számára. Ezt azonban tanulni kell! A jó hír minden vállalat vezető számára, hogy a coaching tanulható, bár be kell lássuk olykor a coaching orientált vezető számára is kell egy coach, és ez akkor működik jól, ha külső személy segíti őt coach-á válásában.

A tréningen elindult képzési folyamatot, felismerést vagy készségfejlesztést tehát jól egészíti ki a tréning utáni coaching folyamat egy vállalt életében. Ehhez kell megtalálni a képzésekben jártas megfelelő külső szakembert (képzési tanácsadót), aki pontosan a megfelelő módszert ajánlja a vezető számára.

Használjuk bátran ezeket az új módszereket, mindegyiket a megfelelő helyen és időben a megfelelő szakember támogatásával!

Dr. Császárné Joó Gyöngyi tréner, business és life coach írása

0 Tovább

Reziliencia - sikeres alkalmazkodás a gyakorlatban

Korábbi sorozatunkban a sakkbábuk mentén vizsgáltunk olyan fogalmakat, illetve kvalitásokat melyek eredményesebbé tehetnek minket életünk legkülönbözőbb helyzeteiben. Feladatmegoldásaink során a királytól a gyalogig választhatjuk ki a szükséges megközelítést, technikát, vagy egy kívánt területen tudatosan fejlesztve magunkat „hordhatjuk a megfelelő bábut a zsebünkben”. 

coaching alkalmazkodás coachA bástya figurája a rezilienciát, vagyis a sikeres alkalmazkodás (rugalmas ellenállás) képességét jelképezi. Ez a személy azon tulajdonsága, melynek segítségével rezisztens tud maradni a negatív hatásokkal szemben, ugyanakkor képes aktívan alkalmazkodni az életében fellépő krízisek esetén drasztikusan megváltozó körülményekhez. Mindenki irigyli azokat, akik minden gödörből ki tudnak mászni, és bár a reziliencia sok embernél adottság, de tudatosan is fejleszthető. Az alábbi felsorolás ehhez nyújt segítséget:

A reziliens személy:

-         nem fél változni

Az alkalmazkodóképesség kulcsa a rezilienciának. Képesnek kell lennünk véleményeink, gondolkodásunk, szokásaink megváltoztatására, hogy személyiségünk ne váljon „merevvé” és roppanjon meg a nagyobb nyomás alatt.

-         bízik magában

Közhelyes ugyan, de ahhoz, hogy kimásszunk a gödörből, először el kell hinnünk, hogy ki tudunk mászni. Alakítsunk ki egy pozitív belső párbeszédet magunkkal, mely során emlékeztetjük énünket erősségeinkre és eddigi sikereinkre!

-         látja a válságban a lehetőséget

A jelen gazdasági helyzetben egészen könnyen érthető üzenet, de életünk bármely más krízisét is hasonlóan lehet szükséges látnunk. Ezek a mélypontok képesek aktiválni eddig kihasználatlan erőforrásainkat és lehetővé teszik saját magunk mélyebb megismerését.

-         tudja, hogy a pozitív változáshoz is alkalmazkodni kell

Legyen szó lottónyereményről, vagy előléptetésről, a nagyobb horderejű pozitív hatások is megváltoztatják életkörülményeinket, így alkalmazkodást igényelnek. Ennek hiányában személyes fejlődésünk gátjává is válhat egy kívánatos állapot beteljesülése.

-         az alapoknál kezdi

Bármilyen nagyobb ívű problémamegoldásnál szükségünk van elemi erőforrásainkra. A megfelelő alvás, táplálkozás és rendszeres testmozgás teremti meg a fizikai alapját ellenálló képességünknek.

-         nem akar mindenben győzni

Miért félünk beismerni, hogy veszítettünk, sikertelenek voltunk vagy bajban vagyunk? Ha nem kezeljük tabuként a vereséget, hanem elfogadjuk, már megtettük az első lépést az újraépülés felé: ha tudjuk, hogy a padlón vagyunk, akkor azt is, hogy a lehetőségeink mind felfele mutatnak.

-         ismeri a siker útját

Márpedig az sikertelenséggel van kikövezve. Rengeteg történetet lelhetünk föl kimagaslóan sikeres emberekről, akik pályájuk elején minduntalan elutasításba ütköztek. Ha tényleg hiszünk abban, amit csinálunk, nem szegheti kedvünk egy-két buktató. Ezekből folyamatosan tanulva és a próbálkozásaink számát növelve, könnyen belátható, hogy sikerességünk valószínűsége többszörösére nőhet.

-         keresi az értelmet

Amennyiben képesek vagyunk a minket érő negatív hatásokat és kríziseket értelmezni és jelentőséget tulajdonítani nekik, akkor már nem a balsors hepe-hupáiként, hanem fejlődésünket szolgáló akadályokként tekintünk rájuk.

-         mer segítséget kérni

A családtagjaink, barátaink, mind rengeteg erőt tudnak adni, ha szükségünk van rá. A mi feladatunk, hogy merjünk élni ezzel a lehetőséggel és ne gondoljuk ezt gyengeségnek.

-         nem problémát, kihívást lát

Nehézségeink interpretációja meghatározza a válaszreakciónkat is. A bajra vagy  nagy problémára félelemmel, önsajnálattal, bűnbak kereséssel, mártíromsággal vagy passzivitással reagálunk. A kihívás viszont cselekvést kíván, és ez a „gödörből kimászás” leghatékonyabb módja.

-         felelősséget vállal, bűntudatot nem

Ha semmi felelősséget nem vállalunk aktuális élethelyzetünkért, hogyan tudnánk annak megváltoztatásáért? Életünk − problémáink és gyengeségeink csakúgy, mint erényeink és erősségeink – mi vagyunk, és ennek tudatában kell alakítanunk azt. Ehhez pedig  szükséges, hogy elsősorban jelenünkkel és jövőnkkel foglalkozzunk, és ne kössön minket a hibánk miatt érzett bűntudat a múltba.

-         sosem veszti el a humorérzékét

A legdrámaibb helyzet is könnyen feloldódik egy nevetésben vagy őszinte mosolyban. Merjünk viccelni saját nehézségünkkel, hiszen miért is kéne mindezt olyan komolyan venni?

0 Tovább

Minősítve szebb a világ?

Miért akarunk mindig minden helyzetben minősíteni? Miért jó ez nekünk? Minősítünk, ítélkezünk, vagy csak véleményt formálunk? Hol húzódik a határ? Mi történne, ha nem tennénk? Mikor jó, ha nem tesszük? Miben segíthet a coaching folyamata?

Az emberi elme alaptermészete a minősítés?

Az emberi elme alapjáraton minősít, kategorizál, az analitikus gondolkodással teszi könnyebbé a mindennapjainkat. Életünk során rengeteg helyzettel találkozunk, amelyben gondolatainknak, érzéseinknek megfelelően reagálunk, cselekszünk, kommunikálunk, tehát jelen vagyunk. Megéljük, megismerjük ezeket a helyzeteket, ebből létrehozunk egy információs rendszert, egy adatbázist, amelyből dolgozhat az elme. Minden tapasztalatot minősít, „felcímkézve” bejegyzésre kerül a nyilvántartásába, hogy pontosan milyen helyzetben használható az az „információhalmaz” vagy minta, amely segíthet a megoldásban.

Megmentővé, minden helyzetet, problémát megoldó hőssé lép elő. Életvezetésünkben az állandóan jelenlevő feladatok, cselekvések megvalósítása során hálásak lehetünk ezért, mert nem okoz különösebb fennakadást, zavart rendszerünkben, ezeknek a feladatoknak a rutinszerű ellátása. Ezek az élethelyzetek nem vesznek el több időt az életünkből, mint amennyit szükséges.

Gondoljunk bele, milyen lenne az életünk, ha minden egyes élethelyzetet az újdonság erejével élnénk meg, mennyi időt venne igénybe, hogy megtalálhassuk a szituációnak leginkább megfelelő cselekvési, vagy gondolati mintát. Ebben az értelmezésben nagyon jó, hogy minősítünk, mert az analitikus elme ezzel az automatikus gondolkodással „élhetővé” teszi az életet, szabad folyást tesz lehetővé és nem akasztja meg minden egyes pillanatban.   

Amikor a megmentőből akadályozó lesz…

Mivel a minősítés megkönnyíti életünket, ezért rendszeresen élünk is ezzel az „eljárással”. Mondhatnánk, minősítési kényszerünk van. Találkozunk egy új helyezettel, amelyre nézve még nem rendelkezünk tapasztalattal, elfog minket a pánik, talán kétségbe nem esünk, de szorongunk. Az elme megmentőként, effektek nélkül, csendben surranva érkezik segítségünkre, megpróbálja a tárhely megfelelő rekeszéből előhúzni a joker lapot (cselekvési, vagy gondolati mintát), amellyel az adott helyzetben automatikusan visszaállítja a komfortérzetünket.

Jó, hogy ilyen fitten és jól kondicionáltan működik a rendszerünk (ez elvárható egy hőstől), csak egy baj van vele, hogy előre minősítjük a helyzetet. Esélyt sem adunk arra, hogy az adott pillanatnyi helyzetet megismerjük. Kizárjuk magunkat a saját, jelenlévő gondolatainkból, teret engedve az automatizmusoknak. Az új gondolataink, az alternatív lehetőségeink kialakulását akadályozzuk meg ezzel a folyamattal.  

Annyira gyakorlottak vagyunk, hogy nemcsak a helyzeteket szeretjük minősíteni, hanem egymást is, sőt ítélkezni még jobban szeretünk…

Valljuk be egymásnak, szeretünk másokkal foglalkozni. Ha másokkal foglalkozunk, nem kell magunkkal, s ez általában a legtöbb embernek tetszik. Mindig van olyan ember, aki az érdeklődésünkbe kerül, s ez sokszor jobb, mint önmagunkkal találkozni. Örömmel vesszük a fáradságot, hogy mások ügyes-bajos dolgaival foglalkozzunk és minősítjük megoldásaikat.

Továbbhaladva nagyon könnyen kimondjuk az ítéletet is, hogy ezt, vagy azt, „jól elszúrta”, „rossz anya/apa”. Szeretjük, ha az ülés végén koppanó bírói kalapács más ügyében ítél. Ezzel lezártnak tekintjük a helyzetet, ítész módjára bevezettük a határozatok tárába az ítéletet. Szeretünk a saját házunk táján söprögetni, miközben fél szemünk kémleli, hogy a másik éppen mit tesz-vesz. Gondolatban pedig már mondjuk is a magunkét, addig se vagyunk magunkkal.

Konfrontálódás, vita során „védelmi” célokat szolgál az, hogy minősítünk.

Miközben másokkal „hadakozunk”, mindig bennünk van a félelem, hogy nem mi irányítunk és elveszítjük az „ütközetet”. Amint „leminősítjük” a vitapartnerünket, ráhúzunk valami, gyakran nyomdafestéket nem tűrő, cifrán cizellált kategóriát, oldódik szorongásunk. Megpróbáljuk megvédeni magunkat azzal, hogy a másik személyt „miniatürizáljuk”, s míg mi óriássá növeljük magunkat, a partner törpévé zsugorodik.

A szorongás elmúlik a másik leminősítésével, s úgy érezzük, ezzel a helyzetet is uraljuk. Elégedettek lehetünk, a védelmi funkció megint jól működött, csak éppen nem figyeltünk a másikra, a helyzetre. Ebben az állapotban csak azt hallottuk meg, amit meg akartunk hallani, ami beilleszthető volt a klisénkbe. Süketek maradtunk a másik felvetéseire, s így a mondanivalója nem ért fel hozzánk.

Figyeljünk, hogy ne kapcsolódjon be automatikusan

Vannak olyan pillanatok az életünkben, amikor helye van a minősítésnek. Meg kell viszont látnunk azokat a helyzeteket is, ahol nem engedhetjük meg magunknak az ítélkezést. Azért nem engedhetjük meg, mert ezzel elzárjuk magunk elől a lehetőséget. A felfedezés, megismerés lehetőségét. Ne „kondicionáljuk” túl a helyzetet már az elején, hagyjuk kibontakozni, ismerjük meg, engedjük, hogy elménk játékos kreativitása felfedezze magának a „kincsesbányát”!

Egy-egy vitás beszélgetés során természetesen szorongunk, mégis hagynunk kell, hogy helyzetünk tudatos megmentőivé, megoldóivá váljunk, s ne az elménk tudattalan, csapongó játékszerei legyünk.

A tiszta véleményformálás, az erőszakmentes kommunikáció és az érzelmi intelligencia szerepe az életünkben

Ahhoz, hogy meghalljuk a másikat, figyelnünk kell rá. A coaching ebben is tud segíteni, több terület fejlesztésével:

  • Az érzelmi intelligencia fejlődésével, az érzelmeink tudatosabb kezelésével, empatikusabbá válunk, nyitottabbak leszünk a másik fél érzéseire, gondolataira.
  • Az erőszakmentes kommunikáció (megfigyelés – érzések – szükségletek – kérések) pedig rászoktat minket, hogy tisztán és őszintén fejezzük ki magunkat, miközben tisztelettel és együttérzéssel figyelünk a másikra.”

Az érzelmi intelligencia fejlesztésével, az erőszakmentes kommunikáció alapelveinek a magunkévá tételével pedig minősítés nélkül, tisztán fogalmazhatjuk meg véleményünket, miközben meglátjuk a helyzet másik résztvevőjében az embert.

Summa summarum, minősítve színes az élet, de nélküle lehet sokkal szebb is…

 Veres Richárd proaktív life és business coach írása

0 Tovább

Könyvismertető: Coaching-Tools I-III.

A blog élete során már számtalan különböző irányból próbáltuk bemutatni a coaching határtalanul színes világát és igyekszünk minden tekintetben eligazítani az érdeklődő olvasóinkat ezen a területen. Könyvbemutatásra még ez idáig nem került sor, de fontosnak tartjuk, hogy az alapvető, illetve friss szakirodalomról is átfogó képet adjunk és folyamatosan tudósítsunk mind a külföldi, mind pedig a hazai piacon megjelent releváns szakirodalomról.

coaching szakirodalom technikák coachÉppen ezért egy méltán népszerű német nyelvű könyvet, illetve immáron sorozatot szeretnénk röviden bemutatni. Christopher Rauen a managerSeminare Verlags-nál jelentette meg a Coaching-Tools I. (2004), a Coaching-Tools II. (2007) könyveit, és idén október 31-én jelenik meg a sorozat harmadik része a Coaching-Tools III. Az első két kötet már több mint 8 kiadást megélt, így érzékelhető, hogy a könyv milyen fontos szerepet tölt be a - coaching szempontjából is fejlett - német, és ezáltal általában a coaching szakirodalom területén. A szerkesztő, Christopher Rauen, olyan első vonalbeli német coachok írásait közli, akik rendelkeznek kellő mennyiségű gyakorlattal egy-egy coaching technika alkalmazása kapcsán.

Már csak azért is érdemes fellapozni a könyvet, hogy lássuk, kik számítanak ma sikeres coachnak Németországban, és hogy ők milyen eszközöket és technikákat alkalmaznak praxisuk során. Mindegyik könyv tematikus fejezetekre bomlik, úgy mint első találkozás, analízis, változás stb., és a fejezetek alatt kimerítő ismertetőket talál az olvasó olyan technikákról, amelyek az adott témában alkalmazhatók lehetnek. Szokták mondani, hogy egy coach praxisa során kb. 15-20 eszközt tud hatékonyan használni, így a könyvekben található rengeteg eszköz megzavarhatja az érdeklődőt, viszont lehetővé teszi, hogy önmaga és kliensei számára a legalkalmasabbakat felfedezze és kiválogassa. A tematikus fejezetek mellett az egyes cikkek is logikusan és egységesen épülnek fel.

Az olvasó először egy rövid leírást kap az eszközről, majd a szerzők megadják a technika alkalmazási területét, ahol szerintük a legnagyobb hatékonysággal lehet használni. A következő cikkrész mindig a célkitűzéseket/hatásokat veszi szemügyre az adott technika kapcsán. A három bevezető rész után részletesen kifejtik, hogyan és milyen esetben alkalmazandó a tárgyalt eszköz. Továbbá a szerzők mindig felsorolják, hogy milyen előfeltételek/ismeretek szükségeltetnek az adott technika alkalmazásakor, melyek a hatékony működés szempontjából elengedhetetlenek.

Minden cikk végén a szerzők megosztják személyes véleményüket/tapasztalataikat, melyeket a kliensekkel való közös munka során észleltek. Természetesen azok számára, akik az adott eszközzel, technikával kapcsolatban további, mélyebb ismeretekre kívánnak szert tenni, egy rövid bibliográfia is tartozik a cikkekhez, aminek segítségével tovább tudnak haladni. A könyvekben olyan jelentős eszközök kerülnek kifejtésre, mint a kompetencia iránytű, értéknégyszög vagy a perspektíva kerék, amely Edward de Bono 6 kalap módszerének újraértelmezése; de ezek mellett biztos mindenki talál számára megfelelő és új eszközöket, amelyeket sikerrel tud hasznosítani coaching ülései során. Egy biztos: azok számára kötelező a könyv, akik coachok, vagy érdeklődnek a coaching gyakorlata iránt és olvasnak németül.

Takács István írása

0 Tovább

Fair play! Fair play?

Nem csak a sport világában, de a jogi, üzleti életben és a családi ügyekben is gyakran alapvető kérdésünk, hogy egy viselkedés erkölcsileg elfogadható-e. Az ember egyik karakteres jellemzője a méltányosság és méltánytalanság megkülönböztetésének képessége – de pontosan mit is értünk ezen?

A mostanában leginkább a „túlfizetett” bankárokkal és brókerekkel szemben megfogalmazott rosszalló reakciók kapcsán került előtérbe, hogy voltaképp máig nincs egyértelmű, széles körben elfogadott meghatározása annak, hogy mit is értünk méltányosságon – helyesebben, milyen viselkedést érzünk tisztességesnek. Nichola Raihani a londoni University College-ről és Katherine McAuliffe, a Harvard kutatója ennek jártak utána rendhagyó kísérletükben – számolt be az Economist.

Vizsgálatukban két általános hipotézist vettek górcső alá. Az első feltételezés szerint a másik ember megbüntetésének vágya automatikusan következik abból, ha valaki érzelmeinket vagy érdekeinket sértően viselkedik. A másik feltevés szerint az elégtétel vágya voltaképp az igazságtalan következmények kiegyenlítésére irányul – tehát, ha elvesznek tőlünk valamit, akkor az eredeti állapotot szeretnénk visszaállítani.

A vizsgálathoz újszerű módszerrel gyűjtöttek aktivistákat is. A megszokott, egyetemi hallgatókból álló alanyok helyett az Amazon webáruház rendszerén keresztül toborozták a résztvevőket. Így nem csak sokkal több – ötszázhatvan – résztvevőt sikerült összeszedni, mint rendszerint a pszichológiai kísérletekben, de a korcsoport sem volt a 21 évesnél fiatalabbakra korlátozva.

A kísérletben párba rendezték a résztvevőket, akiknek játszaniuk kellett. Mindketten kaptak egy kis összeg pénzt. A játék azzal indult, hogy az egyik játékos elvehetett párjától egy előre meghatározott összeget, vagy dönthetett úgy is, hogy ezt nem teszi meg. Ez után a másik fél dönthetett úgy, hogy a párja bukjon el egy jelentősebb hányadot saját pénzéből – ezt nem ő kapta meg, hanem kikerült a játékból –, azon az áron, hogy ő maga is elveszít valamennyit keretéből.

A három forgatókönyv szerint is lefolytatott kísérletben az első játékos 10, 30 vagy 70 centet kapott, míg a második minden esetben 70-et. Az első játékos ezután elvehetett 20 centet a másodiktól. Végül a második játékos kapta a lehetőséget, hogy 30 centtel csökkentse az első vagyonát, de csak akkor, ha közben ő is feláldoz 10 centet a saját pénzéből.

A játék lényege, hogy a második játékos mindhárom esetben ugyanakkora veszteséget szenved el, ha az első játékos úgy dönt, hogy pénzt vesz el tőle. A sérelem, másképp fogalmazva, mindig ugyanakkora. De a kezdőtőke függvényében megváltozik a játék végkimenetele, ha a második játékos lemond a megtorlásról: az első forgatókönyvben ekkor jobban jár, a második változatban azonos eredménnyel zárnak, míg a harmadik kiindulási helyzet esetén a második játékos mindenképp rosszabb eredménnyel zárja a játékot.

A játékban tapasztalt viselkedés meglepő eredményeket hozott. Az első két esetben, tehát, amikor jobban vagy azonos eredménnyel zárhatták a játékot, a kettes számú játékosoknak csak a 15 százaléka döntött a tőlük is áldozatot kívánó megtorlás mellett. A harmadik típusú játszmákban azonban, amikor mindenképp az egyes számú játékos kerül ki jobb helyzetben a játékból, a kettes számú résztvevők 40 százaléka döntött a költséges „válaszcsapás” mellett, ha az első játékos pénzt vett el tőlük.

Az eredmények arra utalnak, hogy az embereket nem az bőszíti fel igazán, hogy megkárosítják őket, hanem az, ha a sértő fél ez által előnyre tesz szert velük szemben. A cikk egy figyelmeztetéssel zárul: ha már a néhány cent veszteség is képes irracionális válaszlépéseket kiváltani, akkor a csillagászati fizetéseket zsebre tevő, a válságért okolt bankárok elkezdhetnek aggódni – fogalmaz az Economist írása.

Coachként érdemes azonban továbbgondolni a történetet. Míg a kísérlet szereplői sem a játék előtt, sem azt követően nem ismerték meg egymást, a valóságban azonban sokszor hosszú távú, mondhatni stratégiai interakciókban veszünk részt. A bosszúállás, ahogy a kísérletben is, mindkét fél számára költségként, veszteségként írható le. Ha végtelen spirál bontakozik ki, az eredmény – akár anyagilag, akár érzelmileg – katasztrofális lehet. Fontos azonban, hogy szem előtt tartsuk, milyen ösztönös késztetések állnak a „szemet szemért” elve mögött: már csak azért is, hogy leküzdhessük őket!

0 Tovább

Hét lépés a jobb énkép érdekében

Önmagunk megítélésével kapcsolatban csak egy dolog biztos: sosem lehetünk teljesen objektívek. A pesszimizmus, kishitűség azonban komoly problémák forrása lehet, ezért érdemes tudatosítanunk magunkban, ha kevesebbnek érezzük magunkat annál, mint akik józan megfontolás, vagy ismerőseink megítélése alapján lehetnénk.

coach coaching önismeret önbecsülés szakirodalomA The Coaching Academy Blog írása hasznos tanácsokkal vértezi fel mindazokat, akik gyenge önértékeléssel, önbizalomhiánnyal küzdenek. A következő hét lépés segít, hogy pozitívabban gondoljunk önmagunkra, ezzel életünk szinte minden területét könnyebbé és szebbé téve.

1. Ki vagyok én?

Érdemes időt szánni rá, hogy pontokba szedve összegyűjtsük, mit is gondolunk magunkról. Igen tanulságos lehet a jellemvonások, erények és hibák lajstromba szedése. Különösen fontos, ha arra jutunk, hogy csak bizonyos helyzetekben jelentkeznek hibáink. Célszerű elgondolkodni, mely szituációk érintenek érzékenyen, és pontosan miért hívják elő rosszabb tulajdonságainkat. Sok negatívumról alaposabb töprengés során ki fog derülni, hogy leginkább csak saját elképzeléseinkben létezik.

2. Miért kell megváltozni?

Fontos felismernünk, hogy milyen nagy hatással lehetnek ránk önmagunkra vonatkozó negatív előfeltevéseink. Szedjük össze, hogy eddigi életünk során mikor, hogyan akadályoztak minket az előrelépésben, fejlődésben ezek a vélekedések! Ha őszinték vagyunk, ez fájdalmas folyamatnak ígérkezik, de nem is szabad sokáig időzni felette: beazonosításuk után fogadjuk meg, hogy nem ismétlődhetnek meg a korábbi hibák. Összpontosítsunk a változás igényére!

3. Alkossunk új énképet!

Megtartva a korábbi lista pozitívumait, a rossz tulajdonságokat fogalmazzuk újra, hogy kedvező erényekké váljanak. A félénkségből így lehet megfontoltság, a lobbanékonyságból őszinteség, és így tovább. Két héten keresztül olvasgassuk magunkban ezt az újraírt lajstromot, mígnem azt vesszük észre, hogy valóban úgy kezdünk viselkedni, ahogy a papírunkon olvasható. Döntéseinket immár pozitív érzelmi alapon tudjuk meghozni!

4. Pozitív példaképek

Figyeljünk meg olyan személyeket a környezetünkben, akiknek pozitív tulajdonságaira némi csodálattal vagy – valljuk be, irigységgel – tekintünk. Hogyan tekintenek ők saját életükre? Hogyan beszélnek róla? Igyekezzük ellesni a titkukat. Hasznosabb, ha csodáljuk mások jó tulajdonságait, és beépítjük saját fegyvertárunkba, mintha a biztos kisebbrendűséget alapul véve hasonlítgatjuk hozzájuk magunkat, egyre csak a kudarcot ismételve.

5. Képzeljük el!

Míg megbarátkozunk saját új énképünkkel, érdemes már menet közben is elképzelni magunkat fontos szituációkban. Hogyan fogunk viselkedni, reagálni emberekre és helyzetekre? Érdemes fejben előre eljátszani ezeket a forgatókönyveket, hogy nagyobb eséllyel válthassuk valóra őket később.

6. Elég az önkritikából!

Figyeljük meg, miként beszélünk magunkról. Tudatosan kerüljük a negatív, önmagunkat becsmérlő állításokat, mint „sosem voltam jó ebben vagy abban”, „csak a szerencsének köszönhetem”. Ha mások előtt így beszélünk önmagunkról, azzal azt üzenjük, hogy nem sokra tartjuk magunkat, és tőlük sem várunk megbecsülést – ez pedig könnyen önmagát erősítő körforgássá válhat.

7. A külső is fontos!

Ha belső önbizalmunk erősödik, érdemes ezt megjelenésünknek, öltözködésünknek is visszatükröznie. Ezek is erősíthetik, vagy épp gyengíthetik frissen kiépített pozitív énképünket, ezért nem szabad elhanyagolni a reggeli készülődést! Járjunk fodrászhoz, edzőterembe és masszázsra, ha jobban érezzük magunkat tőle. Talán egy kisebb fogyókúrára is szükségünk volna? Ha törődünk magunkkal, azzal nap mint nap erősítjük a tiszteletet az iránt a személy iránt, akit úgy hívunk: Én.

0 Tovább

Mire számíthat, aki coachot keres?

Az interneten böngészve számtalan, egymástól többé-kevésbé eltérő coaching szolgáltatást találunk és sokszor zavarba ejtő, hogy a találatok kapcsán nem teljesen világos, hogy mire is számíthatunk. Éppen ezért hasznosnak tűnik rendet tenni és röviden bemutatni, hogy a főbb coaching típusok miben hasonlítanak, avagy éppenséggel térnek el egymástól.

coach business coaching life coaching együttműködés értő figyelemTöbb nagyobb és egyértelmű csoportot különböztethetünk meg, figyelembe véve, hogy mi a coaching célja, ki az ügyfél illetve a megrendelő, milyen eszközökkel dolgozik a coach és hogy anyagilag ez mit jelent a megrendelő számára.

Valószínűleg az olvasó számára is feltűnt, ha a coaching szóra keres, akkor leggyakrabban a life (magánéleti, életviteli, életvezetési) coaching vagy a business (üzleti, vezetői) coaching szavakat találja.  E két típus elsősorban nem módszertanában különbözik egymástól, hanem céljuk tekintetében. A life coaching célja mindig valamilyen személyes, egyéni cél, melynek sikeressége és a cél elérése leginkább magától az ügyféltől függ.

Habár a business coaching kapcsán is elmondhatjuk, hogy a coaching folyamat érint személyes célokat és figyelembe veszi a munkahelyi szféra mellett a magánéletet is, az ülések célja egyértelműen munkahelyi vagy üzleti jellegű, a cél elérésében pedig nagyobb szerepet játszhat a külső (szervezeti) környezet és interakciók.

A célkijelölés tehát megadja a skála két szélső értékét, a life coaching személyes fejlődéssel, személyes jellegű célkitűzésekkel és annak elérésével foglalkozik, míg a business coaching kifejezetten üzleti vagy munkahelyi problémák megoldását tűzi ki célul.

E két terület között található egy harmadik típus, a karrier coaching, ami egyre népszerűbb ma Magyarországon. Mint ahogy azt a karrier szó sejtetni engedi, a karrier coaching folyamán az ügyfél éppen annyira megfogalmazhat személyes, mint üzleti vagy munkahelyi célokat, tehát itt a két terület egyenlő hangsúllyal van jelen és emellett a tanulmányok, a készségek és képességek fejlesztése is kiemelt szerepet kap.

A megrendelő tekintetében is vizsgálhatjuk e három típust: amíg a life- és a karrier coaching esetében a megrendelő és az ügyfél személye mindig megegyezik, addig ez nem feltétlenül igaz a business coaching esetén, hiszen itt a megrendelő éppen úgy lehet egy cég, mint egy magánember.

Helyszűke miatt itt nem térhetünk ki részletesen rá, de a célok illetve a megrendelő személye mellett a coaching folyamat során használt eszközök is, érthető okokból, eltérőek lehetnek life és business coaching folyamatában.

A business coachingon belül megkülönböztetünk még egy területet az executive coachingot, ami abban tér el, hogy kifejezetten csak felsővezetőkkel foglalkozik. Éppen ezért itt a megoldandó célok és ahhoz kapcsolódó eszközök is jóval specializáltabbak.

Az art (kreativitás-, művészeti-) coaching az ötlet szintű kreativitás fejlesztésén keresztül segíti az ügyfeleket az üzleti vagy a magánéleti területen.

Egy újabb válfaj az üzleti területen a csoportos (team- és csoport) coaching, mely hatékonyabb és hosszabb kihatású megoldást nyújt egy szervezet számára, mint a hagyományos tréning. Ezt a típusú coachingot szinte minden esetben egy cég HR osztálya rendeli meg a dolgozók (vezetők) részére. A team coaching során egy szervezeten belüli csoport van jelen és így a coach több ügyféllel foglalkozik egyszerre. Azonban fontos megjegyezni, hogy a coach éppúgy foglalkozik az ügyfelekkel egyéni, mint csoportos szinten.

Magánéleti területen szintén létezik kettőnél (coach és egy ügyfél) több résztvevős coaching: a párkapcsolati, a kamasz-szülő és családi coaching, melyek a hagyományos coaching eszközök mellett a mediáció eszköztárát is hasznosítják.

Az árak tekintetében az executive coaching a legdrágább (óradíj: 35.000,- forinttól), ezt követi a business- a team- és az art coaching (20.000 forinttól) és a karrier coaching (10.000-15.000 forinttól), a sort pedig a life coaching (8.000 forinttól) zárja.

Takács István írása

0 Tovább

Önérvényesítés a mindennapokban

Korábbi sorozatunkban a sakkbábuk mentén vizsgáltunk olyan fogalmakat, illetve kvalitásokat melyek eredményesebbé tehetnek minket életünk legkülönbözőbb helyzeteiben. Feladatmegoldásaink során a királytól a gyalogig választhatjuk ki a szükséges megközelítést, technikát, vagy egy kívánt területen tudatosan fejlesztve magunkat „hordhatjuk a megfelelő bábut a zsebünkben”.

coaching önérvényesítés méltányosságA vezér figurája az asszertivitást, vagyis a méltányos önérvényesítést jelképezi. Az asszertív személy nem csupán fizikailag van jelen a világban, hanem aktívan képviseli érdekeit is. Teszi ezt úgy, hogy közben nem rendeli alá mások akaratát sajátjának. A gyakorlatban ez a következő elvek mentén valósul meg:

A Vezér…

-    testtartása, megjelenése önbizalmat sugároz

Tudatában kell lennünk, hogy minden szociális helyzetben tudattalanul is kommunikálunk. Alakítsunk ki olyan viselkedést, hogy testhelyzetünk, fizikai megjelenésünk akaratunknak megfelelően reprezentáljon minket.

-    tudja, hogy mindenki egyenlő

Szerep szerint nem mindenki egyenrangú, de emberként mindenki egyenértékű. Jusson eszünkbe, hogy a félelmetes vezérigazgató is csak ember, hasonló problémákkal és bizonytalanságokkal, mint mi.

-    úgy kommunikál, ahogy elvárja, hogy vele kommunikáljanak

Amikor nem tudjuk, hogy asszertívan viselkedünk-e, gondoljuk magunkat a másik fél helyébe, és rögtön világos lesz, hogy ezt várjuk-e magunktól vagy sem.

-    nem manipulál

A manipuláció egy egyoldalú kapcsolat, az egyik fél szándékát leplezve, akarata alá rendeli a másikat. Egy kölcsönös kapcsolatban két ember között a legrövidebb (kommunikációs) út: az egyenes.

-    win - win szituációkat keres

A kölcsönösség jegyében olyan helyzetek megteremtésére kell törekednünk, amit mindegyik fél pozitívnak könyvelhet el.

-    tud és mer nemet mondani

„Szelektálnunk és választanunk kell az elvárások között. Ennek mértéke pedig saját meggyőződésünk, lelkiismeretünk. Ezért adott esetben igenis tudnunk kell nemet mondani." Popper Péter

-    figyeli a hangját

Az, hogy magas vagy mély hangon szólalunk meg, sokszor sok mindent elárul szociális helyzetünkről (alá− vagy fölérendeltségünkről) az adott szituációban. A hangmagasságunk tudatos megváltoztatása (csak úgy, mint megjelenésünké) visszahat az egész viselkedésünkre.

-    a beszédben bízik, nem a gondolatolvasásban

Ahhoz, hogy érdekeink szem előtt tartását bárkin számon kérhessük, ki kell mondanunk azokat. Ne titkoljuk és ne is fedjük el ál-érdekekkel a valódiakat, ha ez nem szükséges.

-    nem keres ál-problémákat

Ne pesztráljuk a másikat mondvacsinált problémákkal. Ha valami bajunk van valamivel vagy valakivel, azt igyekezzünk tudatosítani magunkban és méltányosan tudatni a másikkal. A problémába való őszinte beavatással szövetségest nyerhetünk a megoldáshoz. (Pl. ne legyünk idegesek a pincérrel a szakács hibája miatt)

-    nem színészkedik

Ha kell, vegyünk egy nagy levegőt és játsszunk el asszertív önmagunkkal, de más - megjátszott - szerepekbe bonyolódni legtöbbször fölösleges komplikáció.

-    lassan beszél és világosan

Ha nem rohanunk a beszéddel, az (mind hangzását, mind jelentéstartalmát tekintve) érthetőbbé válik a többi ember számára, és közben mi is időt nyerünk mondandónk formálására.

-    a másik szemébe néz

Ezzel fejezzük ki leginkább egyértelműen figyelmünket.

-     nem fél kérdezni

Kevesen merjük feltenni a kezünket előadás közben, ha valamit nem értünk. Pedig a sikeres kommunikáció alapja a releváns információ átadása.

-    kicsiben kezdte

Nem kell rögtön a legnehezebb helyzetben asszertívnak lennünk, megfelelő gyakorlás, ha visszaküldjük a túl sós ételt az étteremben, ha szóvá tesszük a pénztárosnak, hogy rosszul adott vissza, vagy ha nem vállaljuk el a szívességet, melyre se időnk se kedvünk nincs…

-    asszertív és nem agresszív

Az asszertív viselkedés gyakorlása során áteshetünk a ló másik oldalára, és agresszív önérvényesítőkké válhatunk. Figyeljünk rá, hogy nyugodtan, a másik személyt nem megsértve képviseljük érdekeinket.

-    élvezi a kommunikációt

Élvezzük a jogainkat, fejezzük ki érzelmeinket, véleményünket, érdeklődjünk a többi ember iránt - őszintén és tisztelettel. És adjuk meg a lehetőséget másoknak, hogy ők is így tehessenek.

0 Tovább

A helyes időbeosztás tízparancsolata

Felgyorsult világunkban egyre többen, egyre gyakrabban érzik úgy, bárcsak több órából állna egy nap. Ha erre nincs is lehetőség, néhány alapszabály következetes alkalmazásával a legtöbbet hozhatjuk ki időnkből.

A Psychology Today cikke tíz pontba sűrítette a hatékony időbeosztás alapelveit. A jó tanácsok sikeres és aktív személyiségek tapasztalatait, bevált módszereit tükrözik.

1. Ne keverjük össze a produktivitást az elfoglaltsággal! A legtöbbet termelő-teremtő emberek közül sokan számszerűen nézve kevesebb időt töltenek munkával, mint a túlhajszolt, a tornyosuló feladatok árnyékában dolgozók. „Nem elég szorgosnak lenni, a hangyák is azok. Az a kérdés, miben vagyunk szorgalmasak?” –ahogy Henry David Thoreau, amerikai író, filozófus írta.

2. A sürgős és a fontos nem ugyanaz! Az utolsó percben beeső feladatok gyakran kevésbé fontosak, mint amelyek elvégzését megnehezítik, vagy épp veszélybe sodorják. Tanuljunk meg nemet mondani!

3. Az időbeosztás kulcsa a helyes önmenedzselés! Sok kis tényező összjátéka segíthet, hogy ne folyjanak el napjaink. Ha jobban kommunikálunk, megtanulunk nemet mondani, tisztában vagyunk céljainkkal, az idő strukturálása is könnyebbé válik.

4. Emlékezz a 80/20-as szabályra! Régi tanulság, hogy a fontos feladatok 80 százalékát rendszerint a tevékenységek 20 százalékában végezzük el. Ezért érdemes az aktuális feladatok legfontosabb egyötödére koncentrálni, hogy végül elégedettnek érezhessük magunkat.

5. Tervezd meg a napod! A határidőnaplók közül azok működnek a legjobban, amelyek legalább egy üres oldalt (vagy képernyőt) hagynak egy-egy napra.

6. Tudatosan válaszd el a rögzített feladatokat a szabadon beosztható időtől! Érdemes a mások felé tett vállalásaink, kötelességeink által szigorú keretek közé szorított feladatainkat (például a találkozókat, értekezleteket) előre „kőbe vésni”. A fennmaradó órákat kell a lehető legjobban gazdálkodva beosztani.

7. Lista a teendőkről. Minden reggel szedjük lajstromba aznapi teendőinket, kitűzött céljainkat! Nem tart sokáig, de nagy segítség, ha előre szembenézünk a kihívásokkal.

8. Rangsorolni, rangsorolni, rangsorolni. A reggel számba vett teendőket érdemes három kategóriába sorolni: A, B és C – „muszáj”, „lényeges” és „talán” – minősítéssel lássuk el a feladatainkat! Összetett feladatok esetén fontos azokat részletekre bontani, és azok között is beazonosítani e három kategória elemeit.

9. Megvalósítás, ellenőrzéssel. Egy adott napon rendelkezésre álló időben az „A” csoport feladatainak megvalósítására összpontosítsunk! Jelezzük pipával, ha végeztünk egy-egy tétellel a listánkon, ez pozitív visszaigazolást ad! A fentiekből is következik, hogy ha a napi lista egyötödét is sikerül csupán teljesíteni, azzal is 80 százalékos eredményt érhetünk el, ha figyelembe vesszük az egyes ügyek fontosságát.

10. Görgethető feladatok. A legritkább esetben kerül pipa minden feladat mellé egy adott napi listán. Jobb ezzel megbarátkozni, és a megmaradt teendőket továbbvinni a következő napra, amikor újra rangsorolhatjuk az aktuális ügyeket.

0 Tovább

„Nézz mélyen a szemembe…”

- avagy első lépés a jó kapcsolatfelvételért

Mi kell a nőnek? Már egy ideje izgalomban tartja ez a kérdés a férfitársadalmat. Talán nem kell egy bekapcsolt hajszárítóval a kezünkben beesni a fürdőkádba ahhoz, hogy ha nem is Mel Gibsonos, gondolatolvasós válaszokat, de tényleges visszajelzéseket kapjunk. Az érdemi reakció kiváltásához elég egy nagyon egyszerű lépést megtennünk: bele kell néznünk a lélek tükrébe. Ez azonban nem is olyan egyszerű, mint ahogy azt elsőre gondoljuk.

coaching párkapcsolat testbeszéd life coaching önismeret önbizalomEhhez is nyújthat segítséget a life coaching. Hogyan, mi módon, azt hamarosan látni fogjuk, de először tekintsük végig, miként értelmeztük át a kapcsolatfelvétel legegyszerűbb módját cseperedésünk fázisaiban.

Gyerekként minden olyan egyszerű és magától értetődő, csak mi felnőttek vagyunk hajlamosak arra, hogy mindent jól összekuszáljunk. Szóval tekerjünk egyet-kettőt visszafelé (kinek mennyit kell) a biológiai óránkon, s röpítsük magunkat vissza gyermekkorunkba, a helyszín legyen az óvoda udvara, amely tele van rajtunk kívül kisgyermekkel.

Szóval mi kell a nőnek? Tényleg örök kérdés?

Óvodásként általában még tudjuk a választ, mert, hogy nem is kérdés, ráérzünk. Mondhatni megérezzük ösztönösen, hogy mi a jó nekünk, s mi a jó a másiknak. Nyíltak és őszinték vagyunk. Emlékezzünk, mindannyian átéltük a rokonlátogatás kellemetlenül, kissé kényszeredetten kacagtató pillanatait, amikor a gyerekszáj a jelenlévők arcára a csodálkozás, a megdöbbenés és a felismerés hármas pírosítóját vitte fel make upként.

Őszinteségünknek köszönhetően könnyebben tudtunk kapcsolatot teremteni, az előbbi példán keresztül is láthattuk, hogy a felnőttekkel sem volt nehezebb, mint kortársainkkal. Ösztönösen, belülről, a magunk természetes módján nyitottunk a lányok felé. Akkor mi sem volt természetesebb, mint óvodásként együtt játszani az udvaron, a kapcsolatfelvétel szinte észrevétlenül megtörtént a játék nevében és hevében. Kíváncsian és fürkészve, nagy szemekkel belenézni a másik szemébe, az óvodásnak tehát nem kérdés.

Aztán később, kamaszkorban, amikor nemcsak a végtagjaink lengenek ki kajlán, hanem a lelki fejlődésünk is bejárja a maga szinuszgörbéjének mennyét és poklát, az óvodás élményeinket valahova mélyre taszítjuk, amit csak kanapén fekve „szeretünk” előbányászni. Kinőjük magunkat, levetkőzzük korábbi tapasztalatainkat, s maradnak az újradefiniálásra váró helyzetek. Újra meg kell tanulnunk felvenni a kapcsolatot a szebbik nemmel.

A szépségük olykor annyira zavarba ejtő, hogy a tekintetünket sem vesszük elő, inkább kiszúrunk magunknak egy, vagy több pontot a földön és azt kergetjük kiskamaszos tétovaságunkban. Valljuk be, nehezen ment, úgy voltunk vele, mint a mesében, a napra lehetett, rájuk nem. Pedig ez az első lépés, szembe kell néznünk a helyzettel, nincs mese, a szemükbe kell nézni. Meg kell látnunk, találnunk a másikat a meleg, barna (kék, zöld), ölelő szempárban.

Az évek telnek, az érzés megmarad, s a kérdőjel csak nagyobb, felnőtt alakban Ő. Nem véletlenül mondják, a szem a lélek tükre. Ezt megtapasztalhatjuk. Sokan nem állhatják mások tekintetét. Miért kapjuk el a fejünket olyan gyorsan? Mert a legapróbb érzelmi rezdülés is megjelenhet csillogón, vagy sejtelmes homályba burkolva fényünket. Minden lelki dobbanást közvetít, legyen szó szeretetről, szerelemről, érdeklődésről, elutasításról, haragról stb. A másik szemébe nézve megpillanthatjuk az Ő-t.

Hogy segíthet a life coach a párkeresésben elindulni? Hozzásegíthet az első lépéshez, ahhoz, hogy a kapcsolatfelvétel könnyedén, szinte magától megtörténhessen egy szemkontaktus megtalálásával. Mi kell ahhoz, hogy a másik szemébe nézhessünk?

1.    Önismeret. Először tehát, önmagunkkal kell szembenéznünk. A coaching egyben önismereti utazás, személyre szabott fejlesztő folyamat. A coach a nyílt és őszinte hangvételű konzultációk keretében kérdéseivel hozzásegít ahhoz, hogy levehessük a maszkot, ami mögé hétköznap rejtőzünk.  A coachee (ügyfél) megismeri vágyait, tisztán látja az érzéseit, kimondja az önmagára vonatkozó valóságot.

A párkereséshez elengedhetetlen az önismeret biztos talaja, erre lehet építkezni. A kellő önismerettel rendelkező ember már fürkészve tekint szét az utcán, hátha elkap egy-két futó tekintet, és nem süti le a szemét, hogy elmerülhessen a járdaszegély barázdáin sarjadó gyom szépségében.

2.    Ahhoz, hogy a futó tekintetváltásból, maratoni hosszúságú „szemezés” alakuljon, már önbizalom is szükséges. Ha kellő önismerettel rendelkezünk, akkor a korábbi pozitív tapasztalatokra építve, bizalmat lehet szavazni magunknak, vagyis felépíthetjük rá énünk védőbástyáját. Ha a kezdeti kapcsolatfelvétel után folyamatossá vált a tekintetek tánca, akkor nyílt és őszinte kommunikációval haladhatunk tovább az ismerkedés parkettjén.

Hogyan gyakorolhatjuk a „szemezést”?

Ahhoz, hogy megérkezzen a NŐ az életünkbe, sokszor szembe kell néznünk másokkal (ismerős, számunkra kevésbé vonzó vagy semleges személyekkel) gyakoroljunk nyugodtan.
A coaching is egy tesztkörnyezet, ahol a szemkontaktust ugyancsak lehet gyakorolni. A konzultációk alkalmával, szemünkkel is folyamatosan biztatjuk a másikat, valamint visszajelzünk a coacheenak, hogy igen, értelek, figyelek rád.

Tegyük meg az első lépést!

A szemkontaktus felvétele a párkeresésben döntő. Hiszen ha tetszik nekünk egy ember, óhatatlanul is odatéved a szemünk, keressük Őt, próbáljuk tekintetünkkel felfedezni a másikat. Ismerjük az érzést, amikor egy kósza tekintet magával ragadja, vonzza az embert és szemünk megállíthatatlanul tér vissza mindig ugyanarra a személyre.
Ahhoz, hogy a tekintetek egymásba fonódhassanak, hogy megpillanthassák a másikat, a coach önismeret fejlesztéssel, önbizalom építéssel és asszertivitásunk fokozásával segíthet hozzá.

Merjünk a másik szemébe nézni! Ha nem tesszük meg ezt az első lépést, miért várnánk el másoktól, hogy érdeklődéssel tekintsenek ránk?

Veres Richárd proaktív life coach írása

1 Tovább

Az introvertáltság előnyei

Korántsem biztos, hogy azok a leghasznosabb munkatársak, akik a legtöbbet szólnak hozzá értekezleteken, akik magukra vonják a figyelmet a brainstormingon. A nyitott, aktív és kezdeményező, tehát extrovertált személyiségeknek áll a világ, gondolhatnánk, ám, mint írásunkból is kiderül, az introverzió is komoly értéket képviselhet egy munkaszervezetben, vagy akár a mindennapokban.

Amanda Horne, executive coach arra keres választ írásában, hogy milyen érvényesülési stratégiák állnak azon introvertált személyiségek előtt, akik a szereplés és állandó kommunikáció helyett inkább a csendes, elemző gondolkodást részesítik előnyben.

Nem ritkán azzal fordulnak coach-hoz üzletemberek, menedzserek, hogy környezetük szerint gyakrabban kellene hangot adniuk meggyőződésüknek, pragmatikusabban kellene gondolkodniuk, gyakrabban ki kellene állniuk magukért. Megesik, hogy valakit a főnökei egyenesen azzal az észrevétellel küldenek coach-ülésekre, hogy tanuljon meg gyakrabban szót emelni értekezleteken, beszélgessen többet munkatársaival, építsen szerteágazóbb személyes hálózatot.

Könnyű volna a fent leírt kérések nyomán „problémáról” beszélgetni, és az illető személyiségének átformálására törekedni. Azonban, a pozitív pszichológia alapelveinek megfelelően, ilyen munkavállalóknál is a személyes erősségekből érdemes kiindulni, ahelyett, hogy a nehézségeket állítanánk a coaching munka középpontjába. Horne épp ezért rendszerint rögtön a közös munka elején arra kéri ügyfeleit, hogy mondják el, mit éreznek visszahúzódóbb és tartózkodóbb viselkedésük előnyeinek, hasznának. Erre rendszerint az a válasz hangzik el – többnyire megkönnyebbülten és energikusan –, hogy erejük épp e hallgatagságban, csendes és odafigyelő gondolkodásban rejlik. Nem nekik van problémájuk ezzel, hanem a környezetüknek!

Ahogy Susan Cain a közelmúltban kiadott könyve a Csend: az introvertáltak ereje egy olyan világban, amely folyvást csak beszél (Quiet: The Power of Introverts in a World That Can’t Stop Talking) is bemutatja, introvertáltnak lenni egyáltalán nem probléma, és fontos volna, hogy a vállalatok vezetői is inkább erényként, semmint leküzdendő gyengeségként tekintenének rá.

Az introvertált személyiségek adják az amerikai társadalom egyharmadát. Ők Cain meghatározása szerint azok, akik a csendesebb, zajban és akcióban szegényebb, kisebb stimulációt adó környezetet, szituációkat részesítik előnyben. Akkor érzik elemükben magukat, ha nem kell beszélniük. De nem antiszociálisak: ők máshogy szociálisak.

Szeretik mások társaságát, de csendesebb helyszíneken és visszafogottabb összejövetelek alkalmával. Nem hiányzik életükből az interakció másokkal, de határozottabb korlátok között teremtenek kapcsolatokat. Ugyanúgy szükségük van a környezetükben élők és dolgozók társaságára, mint mindenki másnak – azonban kisebb „adagokban” igénylik ezt, vagy jól ismert személyek közelségére van igényük.

- A szociális talpraesettség és a csapatmunka nem lebecsülendő. Azonban minél nagyobb szabadságot adnak a vezetők az introvertált embereknek, hogy önmaguk lehessenek, annál nagyobb eséllyel állnak elő a saját különleges megoldásukkal egy-egy problémára – fogalmaz Susan Cain. Meglátása szerint mind elhelyezhetőek vagyunk az extrovertált/introvertált skálán valahol, és e jegyek mindenkiben megtalálhatóak különböző arányban. Az „ambivertáltak”, tehát a túlnyomó többség, valahol a skála közepén találhatóak, és mindkét személyiségtípus előnyös tulajdonságaiból meríthetnek a mindennapok során.

Egyre inkább uralkodóvá válik a munkaszervezésben az a megközelítés, amelyik a csapatmunka, az együttműködés maximalizálására épül. Ennek velejárója a gyors ötletelés, közös döntéshozatal és a munkahelyi magánszféra zsugorodása. A csapatmunka előnyeit hiba volna alábecsülni, de azzal talán kevesebben számolnak, hogy a kreativitás eredhet a visszahúzódás csendesebb pillanataiból, az egyéni gondolkodásból is.

Egy sor területen a legkreatívabb emberek visszahúzódó személyiségek. Nem szabad lemondani az együttműködés hasznáról, de fontos, hogy minden vezető szem előtt tartsa: az egyedüllétre szükség van, és vannak, akiknek az éltető levegőt az jelenti, ha néha magukra maradhatnak.

Adam Grant, a Pennsylvania Egyetem Wharton Üzleti Iskolájának előadója érdekes kutatást végzett a témában, és arra jutott, hogy a vezetők esetében az introverzió gyakran még jobb eredményeket hoz, mint a kommunikatív-kezdeményező beállítódás. Ha ugyanis proaktív, önálló kezdeményezésre képes beosztottjaik vannak, a visszahúzódó főnökök nagyobb teret hagynak számukra, hogy elképzeléseiket megvalósítsák.

Az extrovertált menedzserek ugyanakkor hajlanak annyira izgalomba jönni egy-egy új ötlet, kezdeményezés nyomán, hogy óhatatlanul is mindenen rajtahagyják a kezük nyomát – ez pedig csökkentheti a beosztottak kezdeményezőkészségét.

Tanulságok vezetőknek

•    Fontoljuk meg, vajon nem csak a leghangosabb munkatársak hangjára figyelünk-e?

•    Hallgassuk meg azokat, akik hallgatnak!

•    Minden munkatárs számára alakítsunk ki a személyiségének megfelelő környezetet. Introvertáltak és extrovertáltak eltérő szituációkban képesek a legjobb teljesítményre.

•    Ha introvertáltak vagyunk, barátkozzunk meg adottságainkkal és legyünk büszkék rájuk!

•    Gondolkodjunk el, vajon a mi munkahelyünk mennyiben támogatja vagy akadályozza az introvertált személyiségeket a kibontakozásban?

•    Ne általánosítsunk az értékelések során, mindenkit „saját jogán” ítéljünk meg.

•    Teremtsük meg az egyedüllét lehetőségét, a zavartalan munkához és gondolkodáshoz!

És végül egy találó idézet a korábban már említett Susan Cain-műből: „Elég az állandó csapatmunka őrületéből! Rendben van, ha időnként kávé mellett beszélgetnek a munkatársak, és véletlenül még remek ötletek is születnek eközben, ami nagyszerű extrovertáltak és introvertáltak számára egyaránt. De nekünk több autonómiára, magánszférára és munkahelyi szabadságra van szükségünk. (…) Az introvertáltak mindent nagyon jól csinálnak, úgy, ahogy vannak.”

Tanácsok introvertált gyerekek szüleinek

A visszahúzódóbb kisgyerekek nem feltétlenül építenek széles baráti kört, inkább egy maroknyi ismerőssel alakítanak ki szorosabb kapcsolatot, akikkel csendesebben játszhatnak. Több időre van szükségük az átlagosnál, hogy kialakítsák saját személyes szférájukat, ahol otthonosan és biztonságban érzik magukat.

Bátorítással és támogatással arra kell törekednie a szüleiknek, hogy saját útjukon fejlődhessenek, tanulhassanak. A szűk körű vagy épp privát foglalkozások során sokkal gyorsabban haladhatnak, mint a nagyobb csoportban leadott tananyag elsajátításával. – Fontos, hogy érezzék, teljesen helyénvaló, hogy ők máshogy tanulnak, mint társaik nagy része – figyelmezteti a szülőket Cain. Meglátása szerint az introvertált gyerekek rendszerint előbb nagy kedvvel és kitartással tökélyre fejlesztik magukat egy területen, és utána eköré építik szociális életüket.

1 Tovább

A coach is mondhat nemet

Jelen írás a coach, mint ember és a coaching, mint szakma etikai határait kívánja körbejárni. Mikor mondhat a coach nemet, és irányíthatja más szakemberhez az ügyfelet?

Mivel kezdjük a terület bejárást? Azzal a megjegyzéssel, hogy ahány ember, annyi világ, ebből következik, hogy mindenkinél más az a bizonyos határ. Azonban ahogy az élet más területei esetében, a coachingban is van egy erkölcsi keret, ami alapvetően meghatározza a mozgásteret, s kötelező érvénnyel bír mind a coachra, mind a coaheera nézve.

A coaching terület kereteinek megismerése, vagyis az etikai alapelvek tisztázása.

Az első találkozó alkalmával célszerű a keret mentén elindulni, ha nem is egy posztóujjú mentében, de az etikai alapelvekkel jól átszőve, hogy az „utazás” körülményei komfortosak legyenek. Az egyik legfontosabb mozzanat a coaching folyamat első ülésén az ügyfél teljes körű tájékoztatása, többek közt a coaching folyamatról, a beszélgetésekre vonatkozó erkölcsi normákról.

Melyek ezek a kötőfonalak, amelyek alapjaiban tartják össze a coaching szövetét?

•    A Hit – Hinni kell az Ügyfélben! A benne szunnyadó „erő” (képességek, készségek) tudatosításával képessé válik életének irányítására.

•    Bizalom – Bízni kell az Ügyfélben, hogy ereje birtokában képes választási lehetőségeket teremteni, s jobb eredményt elérni. Legalább ilyen fontos, hogy az Ügyfél őszintén bízni tudjon a coachban.

•    Tisztelet – Egymás kölcsönös elfogadásán (értékrend, egyéniség) alapuló tisztelet.  

•    Információ – Teljes körű tájékoztatás a coaching folyamatáról. (időkeretek, struktúra, fókusz, szerepviszony, alapvető megközelítések tisztázása)

•    Szakmai, működési keretek tisztázása – Elhatárolások megtétele (a coaching nem terápia, nem tanácsadás, nem mentoring és nem tréning, bár számos elemet, eszközt használ ezen területekről). Csak olyan üggyel foglalkozzunk coachként, amelyre tudásunk, szakképzettségünk feljogosít.

•    Prioritás – A coachee számára legfontosabb kérdés az elsődleges. Meg kell találni, hogy mire van szüksége az Ügyfélnek ahhoz, hogy teljes életet élhessen.

•    Titoktartás – Szigorúan bizalmas! Minden, ami elhangzik a karosszékben, az ott is ragad!

•    Pontosság – Összeszedettség, felkészültség, elkötelezettség.

•    Üléseken kívüli találkozás – Törekedni kell arra, hogy csak a konzultációk keretében találkozzunk.

•    Működési határok – Nincs tanácsadás semmilyen formában! Csak, olyan üggyel foglalkozzunk, amelyre szakképzettségünk feljogosít.

•    Érdekkizárás – Az Ügyfélben megszülető ötletek saját érdekből történő felhasználása ki van zárva.

•    A folyamat megszakítása – Amennyiben úgy tapasztaljuk, hogy az Ügyfél problémája szakterületünkön kívülre esik, meg kell szakítani a folyamatot. Ajánlani kell egy másik szakembert.

•    Önfejlesztés – Coachként elkötelezettnek kell lennünk a saját személyes fejlődésünk iránt, kapcsolatban kell állni más coachokkal, szükség esetén szakszerű szupervíziót kell igénybe venni.

Ha ezeknek az alapelveknek a szövése megfelelő mindkét félnek, s az Ügyféllel kölcsönösen „felpróbálva” megállapítható, hogy a coaching mentéjéről nem pattannak le a gombok, akkor hátradőlhetünk a karosszékben és elkezdhetjük a közös munkát. Ha úgy érezzük, hogy az említett erkölcsi normák közül valamely „sérülhet”, nem tartható számunkra a megismert ügyet illetően, akkor kötelességünk „NEMET” mondani és ajánlani egy másik szakembert!

Az alapelveken túl, ahol a komfortérzet az úr  

Az alapelvek meghatározzák szakmai működésünk kereteit. Ezen túlmenően nagyon fontos, hogy a határok által kijelölt zóna, tényleges tartalommal töltődjön teljesen. Az egymásra találás, az összhang, a coachee és a coach között megszülető nyílt, őszinte munkakapcsolat, megteremtheti a lehetőséget a közös gondolkozásra. Egy bensőséges hangulatú beszélgetés során, ahol „biztonságban” vagyunk, s komfortérzetünk magas szinten jár, jobban tudunk összpontosítani. Ez mindkét fél számára elengedhetetlen, s a közös munka záloga is egyben!

Weöres Sándor szerint: „A szabály semmit sem ér, ha elhatározás-szerűen viseled, ha komoran és konokul csörömpöl rajtad; a szabály akkor jó, ha érzéseidbe ivódik és finoman, hajlékonyan támogat.” Szóval ne csak tegyük magunkévá az alapelveket, hanem használjuk, s hivatkozzunk rájuk bátran, mert ezen „szabályok” összessége komoly segítség a „türelmi” zóna kijelölésében.

Veres Richárd proaktív life és business coach írása

0 Tovább

Proaktív coaching

blogavatar

A Pro Bona Coaching & Training Center blogja. Hírek és érdekességek a coaching hazai és nemzetközi világából. Témánk az üzleti és életvezetési fejlesztés, melyet színes tippekkel és megközelítésekkel szeretnénk közel hozni az olvasóinkhoz.

Címkefelhő

coaching (216),coach (208),szakirodalom (38),célkitűzés (28),motiváció (28),önismeret (26),life coaching (22),technikák (21),kreativitás (14),proaktivitás (14),változás (14),boldogság (14),vezetés (14),stresszkezelés (11),business coaching (10),önbecsülés (9),karrier (9),önbizalom (9),időbeosztás (8),siker (8),átkeretezés (7),párkapcsolat (7),tudatosság (7),együttműködés (7),értékesítés (6),pozitív pszichológia (6),interjú (5),felelősség (5),tánc (5),nők helyzete (5),kommunikáció (4),fogyás (4),reziliencia (4),férfiak helyzete (4),elismerés (4),asszertivitás (4),elégedettség (4),értő figyelem (4),oktatás (4),kérdezéstechnika (4),túra coaching (4),pszichológia (4),bátorság (3),stressz (3),mese (3),kultúra (3),Itt és Most (3),szabadság (3),testbeszéd (3),reframing (3),irányítás (2),rugalmasság (2),kritika (2),Martin Wehrle (2),bizalom (2),játék (2),megismerés (2),szinergia (2),önérvényesítés (2),Edward de Bono (2),életciklus (2),csend (2),álom (2),pénz (2),mozgás (2),ROI (2),egyensúly (2),életmód (2),multi (2),tanácsadás (2),iskola (2),művészetterápia (2),érzelmi intelligencia (2),érzékenység (2),vállalat (2),tervezés (2),ítélkezés (2),alkalmazkodás (2),tranzakcióanalízis (2),praxis (2),Appreciative Inquiry (1),őszinteség (1),optimizmus (1),edzés (1),akaraterő (1),vállalat (1),szeretet (1),sport (1),SMART (1),szokás (1),munka (1),szuperérzékenység (1),anyaszerep (1),társaság (1),MBO (1),depresszió (1),intelligencia (1),erősség (1),teljesség (1),gyerek (1),szervezetfejlesztés (1),érzékenyítés (1),munkahely (1),TA (1),helyzetfüggő vezetés (1),szülő (1),flow (1),érzelmek (1),család (1),caoaching (1),jövő (1),bántalmazás (1),a coaching hatása (1),tanulás (1),akarat (1),én-erő (1),átirányítás (1),kamasz-szülő (1),coachcoaching (1),fogadalmak (1),megbocsátás (1),y generáció (1),divat (1),önzetlenség (1),nagylelkűség (1),áramlás (1),önállóság (1),függetlenség (1),ügyfél (1),karizma (1),játszmák (1),Gordon (1),megértés (1),belső logika (1),egyenjogúság (1),tréning (1),empátia (1),irigység (1),ügyfélszerzés (1),fluencia (1),önértékelés (1),megbecsülés (1),előrelátás (1),fair play (1),méltányosság (1),introvertált (1),etika (1),delegálás (1),metafora (1),önkéntesség (1),orvos (1),edző (1),hős (1),dicséret (1),beteg (1),tárgyalástechnika (1),személyiség (1),kitartás (1),Toastmasters (1),metakommunikáció (1),interkulturális (1),életvezetés (1),kifogás (1),fejlesztés (1),böjt (1),élet (1),cselekvés (1),Csikszentmihalyi Mihaly (1),életszerepek (1),Szentgyörgyi Romeo (1),Kiyosaki (1),FISH! (1),Fontos és Sürgős (1)

Feedek