Önmagunk megítélésével kapcsolatban csak egy dolog biztos: sosem lehetünk teljesen objektívek. A pesszimizmus, kishitűség azonban komoly problémák forrása lehet, ezért érdemes tudatosítanunk magunkban, ha kevesebbnek érezzük magunkat annál, mint akik józan megfontolás, vagy ismerőseink megítélése alapján lehetnénk.

coach coaching önismeret önbecsülés szakirodalomA The Coaching Academy Blog írása hasznos tanácsokkal vértezi fel mindazokat, akik gyenge önértékeléssel, önbizalomhiánnyal küzdenek. A következő hét lépés segít, hogy pozitívabban gondoljunk önmagunkra, ezzel életünk szinte minden területét könnyebbé és szebbé téve.

1. Ki vagyok én?

Érdemes időt szánni rá, hogy pontokba szedve összegyűjtsük, mit is gondolunk magunkról. Igen tanulságos lehet a jellemvonások, erények és hibák lajstromba szedése. Különösen fontos, ha arra jutunk, hogy csak bizonyos helyzetekben jelentkeznek hibáink. Célszerű elgondolkodni, mely szituációk érintenek érzékenyen, és pontosan miért hívják elő rosszabb tulajdonságainkat. Sok negatívumról alaposabb töprengés során ki fog derülni, hogy leginkább csak saját elképzeléseinkben létezik.

2. Miért kell megváltozni?

Fontos felismernünk, hogy milyen nagy hatással lehetnek ránk önmagunkra vonatkozó negatív előfeltevéseink. Szedjük össze, hogy eddigi életünk során mikor, hogyan akadályoztak minket az előrelépésben, fejlődésben ezek a vélekedések! Ha őszinték vagyunk, ez fájdalmas folyamatnak ígérkezik, de nem is szabad sokáig időzni felette: beazonosításuk után fogadjuk meg, hogy nem ismétlődhetnek meg a korábbi hibák. Összpontosítsunk a változás igényére!

3. Alkossunk új énképet!

Megtartva a korábbi lista pozitívumait, a rossz tulajdonságokat fogalmazzuk újra, hogy kedvező erényekké váljanak. A félénkségből így lehet megfontoltság, a lobbanékonyságból őszinteség, és így tovább. Két héten keresztül olvasgassuk magunkban ezt az újraírt lajstromot, mígnem azt vesszük észre, hogy valóban úgy kezdünk viselkedni, ahogy a papírunkon olvasható. Döntéseinket immár pozitív érzelmi alapon tudjuk meghozni!

4. Pozitív példaképek

Figyeljünk meg olyan személyeket a környezetünkben, akiknek pozitív tulajdonságaira némi csodálattal vagy – valljuk be, irigységgel – tekintünk. Hogyan tekintenek ők saját életükre? Hogyan beszélnek róla? Igyekezzük ellesni a titkukat. Hasznosabb, ha csodáljuk mások jó tulajdonságait, és beépítjük saját fegyvertárunkba, mintha a biztos kisebbrendűséget alapul véve hasonlítgatjuk hozzájuk magunkat, egyre csak a kudarcot ismételve.

5. Képzeljük el!

Míg megbarátkozunk saját új énképünkkel, érdemes már menet közben is elképzelni magunkat fontos szituációkban. Hogyan fogunk viselkedni, reagálni emberekre és helyzetekre? Érdemes fejben előre eljátszani ezeket a forgatókönyveket, hogy nagyobb eséllyel válthassuk valóra őket később.

6. Elég az önkritikából!

Figyeljük meg, miként beszélünk magunkról. Tudatosan kerüljük a negatív, önmagunkat becsmérlő állításokat, mint „sosem voltam jó ebben vagy abban”, „csak a szerencsének köszönhetem”. Ha mások előtt így beszélünk önmagunkról, azzal azt üzenjük, hogy nem sokra tartjuk magunkat, és tőlük sem várunk megbecsülést – ez pedig könnyen önmagát erősítő körforgássá válhat.

7. A külső is fontos!

Ha belső önbizalmunk erősödik, érdemes ezt megjelenésünknek, öltözködésünknek is visszatükröznie. Ezek is erősíthetik, vagy épp gyengíthetik frissen kiépített pozitív énképünket, ezért nem szabad elhanyagolni a reggeli készülődést! Járjunk fodrászhoz, edzőterembe és masszázsra, ha jobban érezzük magunkat tőle. Talán egy kisebb fogyókúrára is szükségünk volna? Ha törődünk magunkkal, azzal nap mint nap erősítjük a tiszteletet az iránt a személy iránt, akit úgy hívunk: Én.