A mindennapjainkban sokszor felmerül a kérdés, ki a coach valójában, mit is csinál? Szabad fordításban a coach edzőt jelent, munkáját tekintve egy támogató, segítő ember. Olyan, mint egy támasz, aki mindig ott van, ha kell. Kicsit olyan, mint egy Anya, aki mindenben támogat, segít az életben, fejleszt, önbizalmat nyújt.  Ezért is szeretnék kitérni egy kicsit az anyaságra, hiszen ők kulcs emberek az életünkben, akiknek úgyanúgy szüksége van támaszra, segítségre, egy anyacoachra.

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy miért is? Kezdjük is a legelején….

Amikor megfogalmazódik bennünk a vágy, hogy anyák legyük, már akkor aggódunk, hogy elég jó szülők leszünk-e?! Mikor is vállaljunk gyereket, hiszen még úgy érezzük, hogy nem is állunk készen rá. Talán teljesen készen sosem érezzük magunkat egy ilyen nagy feladatra, de nem is baj. Az élet olyan szépen alakít mindent. Amikor megtudjuk, hogy egy élet kezd el bennünk növekedni, elképzeljük milyen lesz majd, ha megszületik, óvjuk majd mindentől és már akkor mindennél jobban szeretjük őt.

Ott van az a csodás 9 hónap, amikor is bennünk növekszik, amikor felkészülhetünk az érkezésére. Természetesen mindenkiben végigfutnak a szülés körüli kérdések, aggodalmak, fájdalmak. Vajon, hogy fogom bírni, elég erős leszek-e végigcsinálni, ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel bennünk. Ilyenkor a legjobb, ha beszélünk róla, felkészülünk, és a legfontosabb, hogy hiszünk magunkban. Ilyenkor kezdünk el keresni szüléssel kapcsolatos könyveket, cikkeket, Anyákat, akik átélték már mindezt, hogy meséljenek. Ez nem is lenne baj, csak a mai világban sajnos nem mindig a megfelelő információ jut el hozzánk, lehet, hogy a rémtörténetek hallatán még jobban feszültebbek, aggódóbbak leszünk, ami nem jó senkinek. Ezért is jó, ha ilyenkor egy anyacoachhoz fordulunk, aki segít, akivel őszintén tudunk beszélni, aki átsegít a nehézségeken, és aki önbizalmat önt belénk, hogy higgyünk magunkban! Ez, ami az egész anyasághoz nélkülözhetetlen.

Miért van az, hogy manapság a nők nem hisznek magunkban? Ennyi aggodalmuk, félelmük van? Eléggé más a mai világ, mint pl. 50-60 évvel ezelőtt. Akkor még több generációs családokban nőttek fel a gyermekek. Együtt élt nagyülő, szülő, gyerek. Nem volt ritka a több testvér, a lányok látták, hogyan kell gondoskodni a kisebb testvérről, sőt, volt, hogy ők nevelték fel. Aztán később, amikor a lányból nő lett, és aztán várandós, ott volt a nagyszülő, szülő is, hogy segítsen a kezdeti nehézségekben, mivel nem költözött külön a házaspár. Nem beszélve arról, hogy a média, a sok szakkönyv, a sok „okosabb” ember, tehát a túl sok információ elbizonytalanítja az embert, elnyomja a bennünk lévő anyai ösztönt.

Aztán persze, amikor már kézben tarthatjuk a kis csodánkat, jön a többi kétely, hogy mit, hogyan csináljunk, mindenki mást mond, kire hallgassak? Nyilván vannak fontos tanácsok, amit megfogadunk, de ne nyomjuk el a bennünk megszülető gondolatokat, hiszen a legjobban csak mi ismerhetjük saját gyermekünket. Úgy, mint ahogy a saját érzéseinket is mi ismerjük legjobban, így a bennünk felmerülő kérdésre is csak mi tudjuk a legjobb választ adni, ezért sem ad tanácsot egy coach sem. A coach abban segít, hogy a választ magadban találd meg. Neki elmondhatod őszintén, hogy mit érzel, nem fog ítélkezni, mint azt sokan teszik. Átsegíthet nehéz helyzeteken, beszélhetsz vele a változásokról, az elérendő céljaidról és segít, hogy ehhez vezető saját utad megtaláld.

Mindenki a legjobb anyuka szeretne lenni, aki helyt áll mindenhol. Nyilván nem egyszerű anyaként, társként, dolgozó nőként helyt állni, és még magunkra is szánni időt. Igen, az időgazdálkodás ilyen szempontból nagyon fontos szerepet játszik, hiszen egy gyermekkel nem egyszerű beosztani a napunkat, hogy abba minden beleférjen. Ilyenkor sokszor anyaként azt gondoljuk, hogy valamit nem csinálunk jól, jön a lelkiismeret-furdalás, meg, hogy nem vagyunk elég jó anyák. De az anyák is emberek, nincs 6 kezük 2 fejük, 4 lábuk, hogy mindent bele tudjanak zsúfolni egy napba. Pláne a szülés után még azzal is meg kell küzdeni, hogy elfogadjuk az új testünket, hogy az anya szereppel azonosulni tudjunk. Kell egy szemléletváltás, egy más hozzáállás, ezerszeres energia.

Míg meg nem születik a gyermekünk, dolgozunk, megyünk ide-oda, találkozunk emberekkel, beszélgetünk, viszont amikor már kezünkbe tartjuk gyermekünket, nem csak azzal kell megküzdeni, hogy mindent próbáljunk jól csinálni, hanem azzal is, hogy hirtelen otthon maradunk egy kisbabával, akihez hiába beszélünk, nem beszél vissza, hiányzik az egész napi kommunikáció, ezért sok anyuka egy idő után bezárkózik.

Szerencsés, ha van segítségünk, társaságunk, akivel meg tudjuk osztani kérdéseinket, tapasztalatainkat, félelmeinket. Akinek viszont nincs, az is tud már anyacoachoz fordulni. Hiszen az édesanyáknak is kell egy támasz, aki pl. egy nehezebb nap után segít újra felállni, aki újra pozitív töltettel indítja útnak, aki a negatív énképét önbizalommal tölti fel. Ezért gondolom, hogy jó, hogy manapság már van kihez fordulni, és sosem szégyen segítséget kérni, mert az inkább erény, hogy valaki szeretné megoldani az elakadásait, vagy csak szimplán szebbé tenni az életét.

Minden nap egy kihívás, de én úgy gondolom, hogy a nők mivel nagyon erősek, meg van a képesség bennük, hogy mindent jól megcsináljanak. A gyermekünktől kapott önzetlen szeretet, a kacagás, az a csillogó szempár, amivel ránk tudnak nézni mindenért kárpótol, és az ő életfelfogásuk, bátorságuk, ahogy az élethez állnak, mindenkinek jó példa.

Legjobban egy általam írt vers részlettel tudnám bíztatni az összes édesanyát:

„Belecsöppensz a világba,

Folyik az életed, hol jó, hol rossz irányba.

Mikor megérint a nap sugara,

Boldog vagy, s nevetsz.

Néha eltakar a szürke felhő árnyéka,

Ilyenkor rossz, s nem érzed, hol van a helyed?

Ám folyik tovább az élet,

S mindig van csillanás, s vannak árnyékos percek.

Ne hagyd, hogy elfújjon a szél,

Ne hagyd, hogy valami gátolja utad!

Csak folyjál szépen,

S csak azt vedd észre, mikor megérint a nap!”

Csombor-Budavári Bernadett anya coach