"Saját szárnyakkal repülni" - ez a mondat néhány héttel ezelőtt ragadott magával. Nem mondom, hogy szárnyalok azóta folyamatosan, de az, hogy most e sorokat írom, elrepít a célom felé. 

Hosszú és kanyargós út vezetett idáig. Most nem is ez a lényeg. 

Az idáig vezető út a lényeg. Számomra.

Lehet, hogy Neked az út szó láttán vagy hallatán elmegy a kedved mindentől, mert mindenhonnan ez "jön": "Ez az én utam.", vagy éppen "Ez nem az én utam.", a "közös utak"-ról meg nem is beszélve. :) Teljesen mindegy, hogy minek nevezzük: céllal születtünk. Mindenkinek más természetesen. Vannak hasonló célok, hasonló sorsok. 

Szóval sok kitérőt tettem. Ha visszanézek olykor, azt kívánom egyes kitérőknél, tévutaknál, hogy bárcsak ne történt volna meg. Miért nem gondolkodtam, miért nem láttam, hogy hova vezet ... Sokszor vagyunk ilyen helyzetben, hogy feltesszük magunknak ezeket a kérdéseket, de a válasz nem érkezik meg. Ugyanis nincs válasz. Minden ballépésem formált, hol kérgessé tett, hol csiszolt rajtam, hogy Fényemet magam is érzékelhessem. Biztos vagyok benne: minden jól van úgy, ahogy van. Szinte óránként halljuk vagy olvassuk valahol, hogy minden okkal történik. Igen, oka van mindennek. A legegyszerűbb ok, amit el sem tudtam eddig képzelni: Boldognak Lenni. Szabadon és Szeretetben Élni. Ennyi az Élet. Persze, vannak körülmények, amelyeken nem tudunk változtatni, ugyanis nincs ráhatásunk. Pont ezekkel a dolgokkal nem kell(ene) foglalkoznunk.

Ma az oktatáson stresszkezelésről láthattunk prezentációt. Kiderült, hogy az aggodalmaink 8%-a valós aggodalom és ebből 4%-ra nincs, illetve 4%-ra van ráhatásunk. 

Ez azt jelenti, hogy 100-ból 4 probléma valós probléma. Lesarkítottam, de a lényeg ez. Elképesztő. És észre sem vesszük. Nulla-huszonnégyben megy a műsor, a vetítés a fejünkben. 

Egy döntés az egész, egy pillanat, néha sokszor kell abból a pillanatból, de meglátjuk, hogy mit művelünk magunkkal, és így az életünkkel is és a környezetünkben lévőkkel is. A gondolatok formálnak. A gondolataink jellege a fizikai állapotunkat is befolyásolják és meghatározzák. 

A másik hatalmas formáló erő a környezetünk. A Szüleink, a Pedagógusaink. Ők azok, akik először megmondják nekünk, hogy milyenek vagyunk. És elhisszük. Nemcsak elhisszük Nekik, hanem ezek által a jelzők által határozzuk meg mi is magunkat. Hatalmas felelősség ez. Nem célom megbántani másokat, nem is megyek ebbe bele mélyebben. Azon viszont érdemes elgondolkodni, hogy Ki Vagy Te?

Honnan is tudhatnád, ha még nem hámoztad le magadról azt a sok mindent, amilyennek hallottad magad az eddigi életed során. És, ha nem tudjuk, hogy kik vagyunk, akkor honnan tudhatnánk, hogy mi a célunk, hogy mi a jó nekünk, hogy mit szeretnénk valójában? Lehet, el sem gondolkoztál még ezen. Pedig nagyon érdekes - amikor magadra fordítod az időt és a figyelmed, és túl azon, hogy milyen színű a hajad, a szemed, milyen magas vagy, mi a nemed, kinek a gyermeke, testvére vagy, mi a végzettséged, mi a munkád...-, mi marad a végén? Ki marad a végén? 

Ha erre megleled a választ, akkor mindenre megkapod a választ. A jel az a fajta szívdobbanás, ami összetéveszthetetlen. Ez nem a Karácsonyvárós, nem a szívszorító, nem az adrenalinos... Ez akkora dobbanás, hogyha éppen van melletted valaki, akkor gyorsan ránézel, hogy hallja-e :) Ettől a dobbanástól úgy érzed, hogy egyszerre ugrasz ki a bőrödből és ölelsz szét mindenkit és megtörhetetlen erő visz előre, és már ott van az is, hogy hová. 

Mert tervek azok mindig vannak. Sokszor annyira makacsul ragaszkodunk az elképzeléseinkhez, hogy hajlamosak vagyunk belefájdulni, ha nem úgy, vagy nem akkor, amikor akarjuk, vagy esetleg egyáltalán nem jön össze a tervünk. Itt is lehet vizsgálódni, hogy miért nem ....

Nincs többé titok, ami rejtve marad előtted. 

A baj az, hogy ezt a megtalált önmagadat könnyen elveszítheted. Mindig vannak olyan emberek, akik jól megmondják, hogy szerintük teljesen elment az eszed, hogyan gondolhatsz bármi jót magadról vagy az életedről vagy egyáltalán. Ilyenkor kell az önmotiváció, vagy számtalan helyen fellelhető motivációs írás, vagy az előzőekben említett személyekkel való kontakt behatárolása.

Így teljesen más megvilágításba helyezem a sokszor használt búcsú mondatot: "Vigyázz magadra!" :)

Csak Te tudhatod, hogy Ki Vagy Te, és annak az Erőnek, ami Benned van, miként kell Megnyilvánulnia.

Pipó Renáta life coach írása