Proaktív coaching

Talán hallotta már a mondást, miszerint odavezethetjük a csődört a vízhez, de megitatni nem tudjuk/inni nem tudunk helyette. (Egyébként a kancát sem, ha már itt tartunk.)

Ezt tényként állítom. Többször teszteltem már ezt az örökérvényű bölcsességet és minden alkalommal igaznak bizonyult.

Hányszor vezette és támogatta ügyfeleit a céljaik, álmaik és vágyaik elérésében és hányszor szembesült azzal, hogy megmakacsolják magukat az utolsó előtti pillanatban? Valami felsikít bennük: ÁLLJ! és az ügyfélnek valóban nincs más választása, mint megállni.

És akkor megszólal a coach fejében a hang: “Várjunk csak! Mi történt?” Úgy tűnt, minden sínen van. “Mi felett siklottam el?” “Hiszen a tanult technikákat alkalmazom.”

Ez az egyik ok, amiért a tanult technikák fontosak. Segítenek kapcsolatot teremteni – olyan kapcsolatot, amely autonóm. Végső soron az ügyfél saját tapasztalatainak mestere.

Coachként azért használjuk a technikákat, hogy a függetlenségünket megőrizzük és a coach/ügyfél kapcsolaton belül megfelelően alakíthassuk a tanulási és növekedési folyamatot. Nem az ügyfelek döntései alapján mérjük fel értékeinket és hatásunkat. Csak az egyik részét képezzük ennek a kapcsolatnak. A coachok értéke ettől független.

Azért vagyunk felelősek, hogy teljes mértékben jelen legyünk az üléseken. Az ügyfél sikerességéért nem vállalhatunk felelősséget.

A technikák ösvényt biztosítanak a tiszta vízhez a forró, poros, izzadságos út után, amely során megfogalmazódott az ügyfélben a coach támogatása iránti igény.

Elvezethetjük őket a lehetőségek vizéhez, de nem kényszeríthatjük rá, hogy igyanak is belőle.

Forrás: https://certifiedcoach.org/2016/05/the-waters-of-possibility/

Orbán Orsolya cikkfordítása

Sokszor találkozom azzal, hogy mennyire nincsnek békében az emberek magukkal, leginkább a fizikai megjelenésükkel: a testükkel.

Igen, persze, mindig van hova fejlődni ebben is, hiszen lehetünk még soványabbak, izmosabbak, szebbek, kerekebbek – kinek mi a vágya. De vajon tudunk-e komfortosan, elégedetten és összhangban létezni a testünkben? Milyen a viszonyunk lényünk eme meghatározó részéhez? És hogyan gondolunk rá, miként vélekedünk róla, és mire használjuk, vagy mire használ minket? És hogyan vesz részt a coachingban?

…Ez utóbbi kérdésemre gondolom, rögtön rávágtad a választ: „hát ülve”, mondhatnád.

És tényleg: hiszen két ember kényelmesen elhelyezkedve beszélget egymással. Ha kizárólag külső jellemzőkkel akarnánk megragadni a coaching folyamatát, akkor a nagy többségnek ez lenne a válasza. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy számos eszköz – sőt nézetem szerint minden eszköz, amire az ügyfél nyitott – segítheti a kommunikációt, az „aha” élményeket, vagy akár a konfrontációt – mikor mire van éppen szükség a folyamatok eredményességéhez.

A tánc – esetemben ezen belül is a nomádok tánca – egy olyan katalizátorként működik, ami a fizikai és a lelki tapasztalás párhuzamos történése által indítja be a gondolatok és érzések folyamát.

Nézetem szerint az élet minden területére igaz, hogy a célok eléréséhez nélkülözhetetlen a test-lélek harmóniája, de persze lehetnek hangsúlyosabban érintett témák is: egy olyan coaching során, ahol előtérbe kerül a nyitottság vs. zárkózottság kérdése, néhány táncmozdulat segíti a tudatosítást, az adott érzet azonnali megélését.

Ahol kérdéses, hogy az ügyfél a biztonságot, szabadságot vagy bármely egyéb érzést – akár önmagát – mások követésében, vagy vezetésében tudja megélni, az azonnal kideríthető, amint táncolni kezdünk: ki táncoltat meg kit?

Az, hogy a viszonyítási pontokat hol keresi valaki az adott lelki pillanatban, szintén párhuzamba állítható azzal, ha párszor megfordul a tengelye körül: mit keres a tekintetével? A földön, szemmagasságban, vagy feljebb keresi-e a fix pontokat? (Persze, ha keresi egyáltalán…)

A coaching folyamatban tehát leginkább illusztrálunk, részben egy konkrét mozdulattal, részben pedig azzal az érzettel, melyet az adott mozdulat, „testi ábrázolás” közben az ügyfél önmagában megél. A cél pedig a saját élményen keresztüli belső tapasztalás, megélés.

A tánc különösen izgalmas alternatíva ott, ahol az ügyfél nincs kibékülve a testével: tapasztalhatja, hogy az ő (szerinte) „csúnya” teste milyen szépen tud alkotni egy-egy mozdulatot-mozdulattal. Ezért (is) fontos az, hogy a táncnak milyen illetve melyik stílusát alkalmazom: a másik emberrel való testi kontaktust és célzottan erotikus mozdulatokat nélkülözve, ugyanakkor a „nő” és „férfi” lényeget megragadva a nomád népek táncai között találjuk azokat a motívumokat, melyek először a testünkben és a testünkkel való komfortot szolgálják, azért, hogy önmagunkkal harmóniában léphessünk ki a komfortzónából.

És ennél a pontnál érkeztünk el a legfontosabb állomáshoz:

Mivel fontosnak tartom a coaching önismeret mélyítő szerepét, és eddig minden esetben tapasztaltam, hogy a saját magunkról alkotott kép pozitív irányba változása lendíti előre a „külső” eseményeket is, az eredményesség hatványozását látom abban, ha valaki önmagát teljes egészében elfogadja és szereti. Ezzel gondolom nem mondtam semmi újat, hiszen ezzel valamennyien tisztában vagyunk. Mégis: hányan érzik azt, hogy „jóban vagyok a testemmel”. Ha most megkérdezem, mikor voltál hálás a testednek, lehet, hogy azt gondolod, megbolondultam. De én így is kérlek: kicsit gondolj ebbe mélyebben bele: mi közvetíti Feléd az ízeket, mi juttatott el ide a monitor elé, hogy elolvasd ezt az írást, vagy mi segít abban, hogy felállj a képernyőtől? Valamelyik testrészed. Ugye milyen egyszerű, „primitív” dolgok ezek? Sokan vagyunk mégis, akik elégedetlenek valamely testrésszel, vagy annak valamely jellemzőjével, vagy úgy az egésszel általában.  

Ha viszont tudod azt, hogy a hozzáállás mennyit és milyen arányban lendít a dolgokon, akkor itt miért ne működne? Ja, igen: nem lesz senki máról-holnapra tíz kilóval könnyebb, és nem lesz alacsonyabb-magasabb-szélesebb-hosszabb-rövidebb-kisebb-nagyobb sem. De tényleg ez számít? Vagy elég az, ha „szép” vagy és jól érzed magad? „Elég jól?” Tudom én is, hogy több kell, mint a hozzáállás, és azt is tudom, hogy ITT és MOST jó lenne már eredményt látni. Ezért használom a táncot: közelebb visz ahhoz, hogy a tested és Te egységben legyetek. Ha ez megvan, innen már néhány lépés, hogy ezt a harmóniát megragadd, és a tudatod és tested kölcsönhatásait használd énképed szilárdításához vagy éppen rugalmasságához, és más külső körülményekhez való viszonyulásod azonosításához. – Nálam ez a kulcs, ez a „hogyanja” magának a (nomád)tánc-coachingnak.

Technikailag a mozdulatok tudatosításán keresztül, a tudatos mozgás, majd tánc felé igyekszünk akkor, ha a feladat struktúrája ezt igényli: van olyan, hogy a gondolatoknak elég megszületniük és nem feltétlenül szavakkal kell kifejezni azokat. Persze ezt nem én döntöm el, hanem az ügyfél.

Így hát a coachingot én inkább táncterembe „ültetem”, és abban segítek, hogy az ügyfél teste legyen a coach, ne is én. A nomád táncok pedig egy kezdeti struktúrát adnak ott, ahol még csiszolni kell a kapcsolaton a test és (ön)tudatosság között. Később pedig az ügyfél dönt, hogy marad ezen az úton, vagy csupán kiegészíteni kívánja a nomád táncok színes eszközrendszerével a folyamatot, illetve visszaül a fotelbe. Persze, csak ha hozott magával, mert nálam a fotel (igény híján) egyenlőre hiánycikk ;-)

Petik Rozália life coach írása

A mindennapjainkban sokszor felmerül a kérdés, ki a coach valójában, mit is csinál? Szabad fordításban a coach edzőt jelent, munkáját tekintve egy támogató, segítő ember. Olyan, mint egy támasz, aki mindig ott van, ha kell. Kicsit olyan, mint egy Anya, aki mindenben támogat, segít az életben, fejleszt, önbizalmat nyújt.  Ezért is szeretnék kitérni egy kicsit az anyaságra, hiszen ők kulcs emberek az életünkben, akiknek úgyanúgy szüksége van támaszra, segítségre, egy anyacoachra.

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy miért is? Kezdjük is a legelején….

Amikor megfogalmazódik bennünk a vágy, hogy anyák legyük, már akkor aggódunk, hogy elég jó szülők leszünk-e?! Mikor is vállaljunk gyereket, hiszen még úgy érezzük, hogy nem is állunk készen rá. Talán teljesen készen sosem érezzük magunkat egy ilyen nagy feladatra, de nem is baj. Az élet olyan szépen alakít mindent. Amikor megtudjuk, hogy egy élet kezd el bennünk növekedni, elképzeljük milyen lesz majd, ha megszületik, óvjuk majd mindentől és már akkor mindennél jobban szeretjük őt.

Ott van az a csodás 9 hónap, amikor is bennünk növekszik, amikor felkészülhetünk az érkezésére. Természetesen mindenkiben végigfutnak a szülés körüli kérdések, aggodalmak, fájdalmak. Vajon, hogy fogom bírni, elég erős leszek-e végigcsinálni, ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel bennünk. Ilyenkor a legjobb, ha beszélünk róla, felkészülünk, és a legfontosabb, hogy hiszünk magunkban. Ilyenkor kezdünk el keresni szüléssel kapcsolatos könyveket, cikkeket, Anyákat, akik átélték már mindezt, hogy meséljenek. Ez nem is lenne baj, csak a mai világban sajnos nem mindig a megfelelő információ jut el hozzánk, lehet, hogy a rémtörténetek hallatán még jobban feszültebbek, aggódóbbak leszünk, ami nem jó senkinek. Ezért is jó, ha ilyenkor egy anyacoachhoz fordulunk, aki segít, akivel őszintén tudunk beszélni, aki átsegít a nehézségeken, és aki önbizalmat önt belénk, hogy higgyünk magunkban! Ez, ami az egész anyasághoz nélkülözhetetlen.

Miért van az, hogy manapság a nők nem hisznek magunkban? Ennyi aggodalmuk, félelmük van? Eléggé más a mai világ, mint pl. 50-60 évvel ezelőtt. Akkor még több generációs családokban nőttek fel a gyermekek. Együtt élt nagyülő, szülő, gyerek. Nem volt ritka a több testvér, a lányok látták, hogyan kell gondoskodni a kisebb testvérről, sőt, volt, hogy ők nevelték fel. Aztán később, amikor a lányból nő lett, és aztán várandós, ott volt a nagyszülő, szülő is, hogy segítsen a kezdeti nehézségekben, mivel nem költözött külön a házaspár. Nem beszélve arról, hogy a média, a sok szakkönyv, a sok „okosabb” ember, tehát a túl sok információ elbizonytalanítja az embert, elnyomja a bennünk lévő anyai ösztönt.

Aztán persze, amikor már kézben tarthatjuk a kis csodánkat, jön a többi kétely, hogy mit, hogyan csináljunk, mindenki mást mond, kire hallgassak? Nyilván vannak fontos tanácsok, amit megfogadunk, de ne nyomjuk el a bennünk megszülető gondolatokat, hiszen a legjobban csak mi ismerhetjük saját gyermekünket. Úgy, mint ahogy a saját érzéseinket is mi ismerjük legjobban, így a bennünk felmerülő kérdésre is csak mi tudjuk a legjobb választ adni, ezért sem ad tanácsot egy coach sem. A coach abban segít, hogy a választ magadban találd meg. Neki elmondhatod őszintén, hogy mit érzel, nem fog ítélkezni, mint azt sokan teszik. Átsegíthet nehéz helyzeteken, beszélhetsz vele a változásokról, az elérendő céljaidról és segít, hogy ehhez vezető saját utad megtaláld.

Mindenki a legjobb anyuka szeretne lenni, aki helyt áll mindenhol. Nyilván nem egyszerű anyaként, társként, dolgozó nőként helyt állni, és még magunkra is szánni időt. Igen, az időgazdálkodás ilyen szempontból nagyon fontos szerepet játszik, hiszen egy gyermekkel nem egyszerű beosztani a napunkat, hogy abba minden beleférjen. Ilyenkor sokszor anyaként azt gondoljuk, hogy valamit nem csinálunk jól, jön a lelkiismeret-furdalás, meg, hogy nem vagyunk elég jó anyák. De az anyák is emberek, nincs 6 kezük 2 fejük, 4 lábuk, hogy mindent bele tudjanak zsúfolni egy napba. Pláne a szülés után még azzal is meg kell küzdeni, hogy elfogadjuk az új testünket, hogy az anya szereppel azonosulni tudjunk. Kell egy szemléletváltás, egy más hozzáállás, ezerszeres energia.

Míg meg nem születik a gyermekünk, dolgozunk, megyünk ide-oda, találkozunk emberekkel, beszélgetünk, viszont amikor már kezünkbe tartjuk gyermekünket, nem csak azzal kell megküzdeni, hogy mindent próbáljunk jól csinálni, hanem azzal is, hogy hirtelen otthon maradunk egy kisbabával, akihez hiába beszélünk, nem beszél vissza, hiányzik az egész napi kommunikáció, ezért sok anyuka egy idő után bezárkózik.

Szerencsés, ha van segítségünk, társaságunk, akivel meg tudjuk osztani kérdéseinket, tapasztalatainkat, félelmeinket. Akinek viszont nincs, az is tud már anyacoachoz fordulni. Hiszen az édesanyáknak is kell egy támasz, aki pl. egy nehezebb nap után segít újra felállni, aki újra pozitív töltettel indítja útnak, aki a negatív énképét önbizalommal tölti fel. Ezért gondolom, hogy jó, hogy manapság már van kihez fordulni, és sosem szégyen segítséget kérni, mert az inkább erény, hogy valaki szeretné megoldani az elakadásait, vagy csak szimplán szebbé tenni az életét.

Minden nap egy kihívás, de én úgy gondolom, hogy a nők mivel nagyon erősek, meg van a képesség bennük, hogy mindent jól megcsináljanak. A gyermekünktől kapott önzetlen szeretet, a kacagás, az a csillogó szempár, amivel ránk tudnak nézni mindenért kárpótol, és az ő életfelfogásuk, bátorságuk, ahogy az élethez állnak, mindenkinek jó példa.

Legjobban egy általam írt vers részlettel tudnám bíztatni az összes édesanyát:

„Belecsöppensz a világba,

Folyik az életed, hol jó, hol rossz irányba.

Mikor megérint a nap sugara,

Boldog vagy, s nevetsz.

Néha eltakar a szürke felhő árnyéka,

Ilyenkor rossz, s nem érzed, hol van a helyed?

Ám folyik tovább az élet,

S mindig van csillanás, s vannak árnyékos percek.

Ne hagyd, hogy elfújjon a szél,

Ne hagyd, hogy valami gátolja utad!

Csak folyjál szépen,

S csak azt vedd észre, mikor megérint a nap!”

Csombor-Budavári Bernadett anya coach

Az emberek azt mondják, boldogok akarnak lenni! Sokszor „csak” a boldogságért.

Amikor pedig megadatik nekik, természetesnek veszik és nem értékelik nagyra. Sokkal inkább foglalkoznak vele amikor hiányzik!

Tenni érte, dolgozni érte, megtartani, miért nem sikerül, ha az emberek nagy többségének ennyire fontos?

Úgy tűnik, az y generáció is rosszul áll a boldogsággal. A személyes kontaktus igénye csökken, az átélhető, igazi érzelmek miatt viszont nő a szorongásuk. Ez pedig már erősen kihat a felnőtt kori életükre. Olyan világban élünk, ahol egyre inkább nincs iránytű, csak a saját értékrendünkben bízhatunk. Rajtunk múlik, hol húzzuk meg a határokat, mi az, ami belefér, mi az, ami nem egy kapcsolatba.

Sok mindent meg kellene tartani abból a világból, amiben a x generáció tagjai éltek, - az y generáció szülei. Ha valami félelmet kell átélni, végig kellene gondolni, hogyan szüntethetem meg, nem mások kárára, hanem asszertív módon, konstruktívan.

Miért indulnak mégis sokszor az agresszivitás felé a mai fiatalok, miért nem tudnak boldogok lenni? Ez egy olyan érzelmi reakció, amin az idősebb generációnak el kellene gondolkodnia! Mi húzódik meg az idősebb generáció reagálása mögött? Rivalizálás érzése? Harag, mert „mi nem úgy szoktuk”? Az x generáció úgy emlékszik a fiatal korára, hogy minden rendben volt akkor még. Ideje felhagyni ezzel a  nosztalgiázással.

Az sem volt sem jobb, sem rosszabb világ, csak más! Igaz, közelebb volt a realitáshoz.

Az y generáció majdnem mindent készen kap és azonnal. Minden elérhető lett az internettel.

Ez nem okoz akkora örömöt mint a felfedezések, vagy mint kitalálni valamit, rájönni valamire, kreatívnak lenni.

Elmondható, hogy ebben a felgyorsult világban az a boldogabb ember, aki nem hiszi el, hogy az érintőképernyő megold minden problémát.

A fiatalok ebben a környezetben élnek, ezekhez a viszonyokhoz kell alkalmazkodniuk, ami nem könnyű egyáltalán! Az az igazság, kétségbeejtően nehéz dolguk van! És akkor is el kell indulni a felnőtt élet felé!

A mai digitális világ megkönnyíti a felszínességet. A közösségi médiák oldalain jelen lenni és menőnek lenni szinte muszáj. Megindul a folyamatos „énreprezentáció” már egészen fiatal korban.

Meg kellene mondani őszintén, ne feltétlenül hidd el, hogy bármi lehetsz, bármit elérhetsz! Sajnos ugyanis sokszor egyszerűen nem igaz!

Tévesen, de azt hiszik, elég csak akarni, és mindent megkaphatnak. Hibásak lehetnek a nevelőik, szüleik is, akik ezt sugallják – merő jó szándékból. Ez a generáció nagyon sokszor érdemtelenül kap  dicséretet. Ez egyben leértékeli a sikereket is. Miért küzdjön, ha a legutolsónak is jár a dicséret? Ez annak is zavarba ejtő, aki pontosan tudja, hogy érdemtelenül kap elismerést. Sokan azért járnak kiemelt osztályokba, mert a szüleik oda íratták be, nem pedig az érdemeik alapján.

Később rájön a tanulmányai során vagy munkába állásakor, hogy nem különleges, mivel a kortársai is okosak, ügyesek, nagyon is széleskörű a tudásuk.  Ezért aztán van egy teljes generáció, akik mikor kilépnek az életbe, az előző generációkhoz képest rosszabbul becsülik meg magukat. Ehhez jön a technológia: FB, instagram, okostelefon. Ebben a világban élünk. Megtanulunk mutatni magunkról egy képet, ami szemfényvesztés. Beleszülettek egy olyan világba, ahol el sem tudják képzelni az életüket a modern technikák nélkül.

Ha valaki magáról beszél a hálón, vagy Instagramon képek rakosgat ki az életéről, kimutatták, hogy öröm érzetet vált ki az agyban, dopamint kezd termelni. Ha figyelemben lesz részük, dopamin szabadul fel, ez pedig jó érzéssel tölt el, ezért is kell folyamatosan jelen lenni a Facebook-on és Instagramon. Egy teljes generáció fér hozzá ehhez a függőséget okozó életmódhoz.

Nincs baj a közösségi oldalakkal, csupán a mértékkel van a probléma!

Az online tér nem nyújthat soha igazi segítséget, csak az offline anya, apa, támogató családi kör!

Az y generációnak meg kell tanulnia ráadásul a türelmet.  Ahogyan azt is, mely dolgok számítanak igazán az életben. Mint az önbizalom, életszeretet, elégedettség, öröm, munkában talált örömök, szerelem. Ezekhez pedig türelem és idő szükséges!  Ezek a dolgok mind időt igényelnek, nincs rögtön és azonnal.

A nagyszerű ötletek akkor tudnak születni, amikor a gondolatok elkalandoznak, és azt mondja az ember, „fogadjunk, ezt meg lehetne oldani..!” Ez az innováció!

Miért nem boldogok mégsem az y generáció tagjai?

Mert igen sok és nehéz gonddal küzdenek meg nap mint nap, ami ez előtti generációknál még másképpen volt. 

Ez a generáció pedig igen gyakorlatias, okosak, ügyesek, már kisiskolás korukban tudnak számítógépet használni, okostelefont, rengeteg tudást szednek össze tanulmányaik során, nyelveket beszélnek, a szüleik azokat az alkalmazásokat használják, amiket a gyerekei töltenek le számukra.

Küzdenek, ahogy tudnak. A családi környezet sokat segíthet. Mindkét generáció sokat tanulhat egymástól, szülők és gyerekek egyaránt. Mindkét generáció rendelkezik olyan tudással, amit érdemes megtanulni, elsajátítani a másiktól! Az idősebb generációnak több megértés, elfogadás, a fiatalabb generációnak sokkal több tisztelet és türelem szükséges. Ezen viselkedés minták ha kölcsönösek, célravezetőek.

Ha értő figyelemmel hallgatjuk a másikat, támogatjuk szeretteinket, elfogadjuk egymást olyannak, amilyen, sokkal több boldog ember lenne, és az y generáció arcán is több mosolyt látnánk.

Mert alapvetően minden adva van ahhoz, hogy boldogan élhessünk, rajtunk múlik.

Tarnóci Ágnes

life coach

„Csak úgy és akkor ott táncoltok. Értem, ez biztos jó lehet. De ez mitől lesz coaching?” – Kaptam a napokban a kérdést, amiért nagyon hálás vagyok!

A lehetőséget megragadva, itt (is) szeretném megosztani a választ minazokkal, akik kíváncsiak rá. Aztán persze tovább kérdezek…

Röviden: a tánc attól (is) coaching, hogy személyes fejesztő folyamat eszközeként alkalmazom a következő – szabadon bővíthető – területeken: harmónia megteremtése a különböző életszerepek között, önmagunk és ezen keresztül adott helyzetek kontrollálásának elsajátítása, a szellem-test-lélek egységén alapuló belső origó megtalálásának elősegítése, önismeret és önazonosság fejlesztése, hatékony kommunikáció és asszertív viselkedés erősítése, saját élmény szerzése, komfortzóna tágítása, flow megtapasztalása.

Hosszabban: a tánc a coachingban alapvetően metaforaként működik: Hány lépéssel oldható meg a feladat? Ha túl nagy a pörgés, hol keressek viszonyítási pontokat? Mi van, ha beleszédülök már csak a gondolatba is? Hol vannak a határok? Mennyire tudok rugalmas lenni egy adott helyzetben? Szeretem, mikor én diktálom a tempót? Vagy inkább az a jó, ha felveszem a ritmust? Milyen a körön kívül lenni, és annak közepén? Együtt vagy párban? Szemtől szemben vagy háttal?

Ezek általános kérdések, melyeket izgalmas feltenni -és megválaszolni, számomra pedig még izgalmasabb, ha térbe/fizikai/testi dimenziókba helyezem. Ez utóbbira törekszem tehát a folyamatok során, miközben a táncmotívumoknak egy olyan eszközrendszerét használom, amely neutrális, ősi gyökerekből táplálkozik, ugyanakkor igazítható az adott hely(zet)re.

Miért pont tánc?

Hiszem, hogy rendszerhez rendszert lehet hatékonyan kapcsolni, egy folyamatnak kézenfekvő kiegészítője egy analóg folyamat. A coaching határozott struktúrával rendelkező, célorientált folyamat, amelyben a mozgás, mint eszköz szintén szervezettséggel és rendszerrel kell, hogy rendelkezzen. Ahogy a coaching több mint beszélgetés, a tánc is több mint mozgás: elemei önmagukban is művészi igényességet és a folyamatba rendeződés lehetőségét hordozzák.

…Na de milyen tánc?

„Neutrális és ősi gyökerekből táplálkozó”, mely a nő mozdulatában a NŐ a férfi mozdulatában a FÉRFI. Ami szelíd vagy harcos, akár szelíd-harcos, ártalmatlan és nem mindig ártatlan…

Hordozói úton vannak – ahogy mind úton vagyunk.

Azokról a nomád táncmotívumokról beszélek, melyeket többségében (Közép –) Ázsia és a Közel-Kelet valamint India, Afganisztán útjain járóknak köszönhetünk.

És hogy milyen konkrét területeken tud a nomád tánc-coaching hatékonyan működni?

Eddigi tapasztalataim szerint ott ahol a test és az én kapcsolatában fennakadás van, párkapcsolaton belüli kommunikációs problémáknál, hölgyeknél a nőség (nem véletlenül nőség és nem nőiesség) megélése, nemtől függetlenül pedig súlyproblémák, és dominancia kérdések esetén.

Érzéseim szerint a variációk száma itt (is) végtelen, törekszem rá, hogy minél színesebb és kalandosabb utakat járhassak-járhassunk be, ígérem, majd arról is beszámolok.

És ami a legfontosabb, így a végére: Nekem a tánc mitől coaching? – Attól, hogy belső szabályok alakításához segít, alázatra, önfegyelemre és kitartásra tanít, kapcsolatot teremt az ösztönök és tudatosság között, mélyíti az önismeretet, tisztázza a célokat, miközben a szabadság olyan megélését adja, ami katalizátora terveim konkrét megvalósításának.

Még valamivel adós vagyok… Ez pedig a „hogyan?” Ígérem, elmondom majd azt is, hamarosan.

Petik Rozália life coach írása

Életem első, coaching témájú cikkét kezdeném egy rövid bemutatkozással. Stelén Gábor vagyok, okleveles vegyészmérnök, valamint life coach. 2015 szeptemberében, a diplomám megszerzése után a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Kémiai és Környezeti Folyamatmérnöki Tanszékén helyezkedtem el, mint tudományos segédmunkatárs. Munkaviszonyom kezdetétől fogva részt veszek a vegyész-, bio- és környezetmérnök hallgatók oktatásában, valamint a tanszéki kutatómunkában.

2017 tavaszán végeztem el a life coach képzést. Eddig főként az oktatói munkám során, valamint a saját életemben használtam a coaching rendkívül gazdag eszköztárát, de remélem, hogy idővel minél több alkalmam lesz „élesben” is kipróbálni azt a rengeteg nagyszerű dolgot, amit tanultunk.

Egykori hallgatóként, valamint jelenlegi oktatóként maximálisan megértem és átérzem a diákok és a hozzám hasonló fiatal kollégák, pályakezdők problémáit, hiszen én is számos nehézségen keresztülmentem. A következő sorokban saját személyes tapasztalataimból kiindulva igyekszem összefoglalni, hogy az egyetemi hallgatóknak, fiatal munkavállalóknak milyen esetekben nyújthat hatékony segítséget a life coaching

• Nagyon félek az xy vizsgától/zh-tól/tanártól! Hogyan küzdjem ezt le?

Minden képzésnek, szaknak megvannak azok a tárgyai, illetve tanárai, melyek hírhedtek a diákok körében. Sok esetben olyan tantárgyakról van szó, melyek keretein belül az adott szakma alapjait oktatják, emiatt számos tárgy épül rájuk. Ezek elbukása általában azzal jár, hogy a hallgató csúszik egy, vagy akár több félévet. Ez, valamint az a tény, hogy sokszor a tanárok sem könnyítik meg a hozzáállásukkal a diákok dolgát, valamint a hallgatók sem mindig nyugtatják egymást egy-egy nehéz számonkéréssel kapcsolatban (épp ellenkezőleg, sokszor terjesztik a különféle rémhíreket), még a szakmailag jól felkészült diákoknak is magas szintű distresszt okozhat. A negatív stressz feloldásában, egy tanárral való szembekerülés (pl. szóbeli vizsgán) okozta félelem leküzdésében sokszor nem elég az, ha a barátainktól (akik hasonló problémával küzdenek) kérünk tanácsot, jól jöhet ennél professzionálisabb segítség is.

• Hogyan osszam be jól az időmet?

Számos feladattal találkozik az, aki egyetemre megy: előadások, kötelező gyakorlatok, beadandók, zh-k, vizsgák, házi feladatok, csak hogy a legfontosabbakat említsem. Időnként annyi a feladat, hogy szükséges priorizálni, olykor az is előfordulhat, hogy egy-egy zh-t, vizsgát, vagy akár tantárgyat úgymond „elenged” az ember azért, hogy a fontosabbakra több idő és energia jusson. A coach segíthet megtalálni azokat a területeket, melyekre a legtöbb erőfeszítést érdemes fordítani, valamint kategorizálni a különböző feladatokat.

• Rengeteg a tanulnivaló/a munka, és ott vannak még a barátok/a párom/a családom. Hogyan teremtsek egyensúlyt?

Ez a pont részben összefügg az előzővel, de itt az egyetemi és nem egyetemi feladatok, programok szétválasztására helyezném a hangsúlyt. Sokan dolgoznak egyetem mellett, párkapcsolatban élnek (vagy szeretnének élni), és időnként jól esik meglátogatni a szülőket, nagyszülőket, valamint jó lenne időnként szórakozni, kikapcsolódni a barátokkal. Ezeket sokszor nehéz összeegyeztetni az egyetemmel, különösen vizsgaidőszakban, amikor napok telhetnek el úgy, hogy a hallgató mást se csinál, csak tanul, és néha alszik egy keveset (ugye ismerős? J ). A coaching során lehetőség van meghatározni és külön kezelni a fontos és a csak annak látszó dolgokat.

• Nagy a nyomás a tanáraim/ a szüleim/ a témavezetőm/ önmagam részéről. Hogyan kezeljem?

„X tanár szerint az ő tárgya, Y szerint az övé, Z szerint az övé a legfontosabb a világon, aki azt nem tudja még annál is jobban, mint maga az oktató, az nem való az adott pályára! A témavezetőm folyton nyaggat, hogy mennyit haladtam a szakdolgozatommal, ha küldök neki egy verziót, annyi mindent javít bele, hogy mindegy lenne, ha ő írná. A szüleimnek több diplomája és nyelvvizsgája is van, emellett helytállnak a munka és a gyereknevelés világában, én meg az alapképzést is alig bírom – mi lesz így belőlem, fogom egyáltalán valamire vinni az életben?” Elismerem, ezek erősen túlzó, lesarkított példák, viszont olykor pont ezekhez hasonló, eltúlzott elvárásoknak igyekeznek megfelelni a hallgatók. Ehelyett hasznosabb, ha reális elvárásokat támasztunk magunk felé. Nem kell másoknak megfelelni, nem kell állandóan másokhoz mérni magunkat, találjunk egy belőlünk fakadó, reális mércét! Ehhez szükség lehet egy jó coachra.

• Jól döntöttem, amikor az adott szakra jelentkeztem?

A pályaválasztás fontos része az életünknek. Ez egy olyan döntés, mely akár az egész további életünkre, de a következő pár évre mindenképp kihat. Van, aki olyanba kezd bele, amelyet igazán szeret, viszont sokakban a képzés közben merül fel, hogy talán mégsem az a szakma az igazi, amelyet választottak. Ekkor segíthet a coach dönteni – lehet, hogy a coachee rájön végül, hogy mégiscsak jó helyen van, viszont az is elképzelhető, hogy kimondja, rossz pályát választott. Utóbbi esetben a coaching után az ügyfél már nem rossz pályaválasztásra fog koncentrálni, hanem meg fogja látni a lehetőségeket ebben az új helyzetben.

• Mi legyen az alapképzés végeztével? Helyezkedjek el dolgozni? Váltsak szakot/egyetemet? Maradjak a jelenlegi szakomon?

Köztudott, hogy jelenleg az egyetemi és főiskolai képzések döntő többsége osztott formában (BSc. és MSc.) működik. Ennek következtében 3 vagy 3 és fél év után döntési helyzetbe kerülnek a diákok. Azért állítom ezt, mert tapasztalataim szerint egyáltalán nem magától értetődő, hogy valaki ugyanazon a szakon folytatja a mesterképzést, amelyiken az alapképzést befejezte. Előfordulhat, hogy az érdeklődési kör változik, rájön az ember, hogy mégsem azt szeretné csinálni, amit elkezdett. Ezen kívül problémát jelenthet az is, ha valaki az alapképzésen elkezdett szakot szeretné folytatni, de azon az egyetemen nincs erre lehetőség, ahol a BSc. oklevelét megszerezte. Ekkor dönteni kell, hogy az illető váltson-e szakot, hagyja-e el az addigi jól megszokott környezetét, netán lépjen-e ki a munkaerőpiacra.  

• Egyetem befejezve – merre tovább?

Számos lehetősége van egy frissdiplomásnak az egyetem elvégzése után, például maradhat az egyetemen doktori képzésen, vagy elhelyezkedhet a versenyszférában. Utóbbi esetben felmerül egyrészt az, hogy hol vállaljon munkát az illető? A lakóhelyén? Ott, ahol az egyetemet végezte? Távol a családtól? Esetleg külföldön? Valamint, milyen jellegű céghez menjen? Legyen részese egy világpiacon lévő multinak? Esetleg csatlakozzon egy kisebb, családiasabb légkörű céghez? Netán alapítson saját vállalkozást? Ezek nehéz kérdések, melyekre egyedül nehéz választ találni, illetve a barátok, családtagok tanácsai sem feltétlenül elegendőek.

• Jól döntés volt doktori képzésen/oktatni/kutatni maradni az egyetemen?

Nem könnyű a felsőoktatásban dolgozók helyzete. Ugye ott vannak az oktatási teendők, emellett helyt kell állni kutatóként, témavezetőként, később kutatócsoport, esetleg egy tanszék vezetőjeként, valamint rengeteg az adminisztrációs feladat. A fiatalabbakban, mivel (saját tapasztalataim alapján) nincsenek megfelelően felkészítve ezekre a kihívásokra, felmerülhet kérdésként, hogy megéri-e éveket eltölteni az egyetemen, vagy pedig engedjenek-e a versenyszféra csábításának. Ebben a nehéz döntésben hatékony segítséget nyújthat a life coaching.

• Szeretnék dolgozni, de félek az állásinterjútól. Hogyan küzdjem ezt le?

Egy állásinterjún nem csak a szakmai tudás számít, hanem az, hogy hogyan tudja úgymond eladni magát az ember. A legfontosabb talán az, hogy magabiztosan viselkedjünk az interjún. Ehhez szükség van arra, hogy tisztában legyünk az erősségeinkkel, és mindezt képesek legyünk hatékonyan kommunikálni mind verbálisan, mind non-verbálisan. Akinek ez nehezebben megy, annak sem kell kétségbe esni, ezek a képességek ugyanis tanulhatóak. Egy független, külső szakember hatékony segítséget nyújthat egyrészt az erősségek feltárásában, másrészt bátoríthatja az ügyfelet arra, hogy olyan megmérettetéseket vállaljon be, amelyek növelik az önbizalmát. Ezek hatása nemcsak egy állásinterjún, hanem bármilyen olyan szituációban érezhető lesz, amikor az embernek ki kell állnia magáért.

• Több év egyetem után elhelyezkedtem a szakmámban, de rájöttem, hogy nem tetszik. Mitévő legyek?

Korábban utaltam rá, hogy a pályaválasztás fontos döntés az életünkben. Viszont elképzelhető, hogy már elhelyezkedett az ember abban a szakmában, amelynek tanulásával éveket foglalkozott, és akkor jön rá, hogy nem tetszik neki. Mit lehet ilyenkor tenni? Az egyik lehetőség, hogy maradunk az adott szakmában, mondván, hogy úgyis megszeretjük. Viszont számos lehetőség van manapság a tanulásra akár felnőtt, dolgozó emberként is, a hagyományos egyetemi képzések mellett választhatunk levelező képzést, tanfolyamokat, vagy akár online kurzusokat is. Természetesen ez mind időbe és pénzbe kerül, valamint össze kell tudni egyeztetni a munkánkkal és a magánéletünkkel is. Ebben, valamint abban, hogy rátaláljunk arra, ami igazán érdekel, egy coach képes lehet segíteni. Érdemes ezt megfontolni, ha nem szeretjük a munkánkat, ugyanis ha hosszú távon boldogok szeretnénk lenni, fontos, hogy élvezzük a munkánkat.

Ezek lennének hát azok az esetek, melyekkel kapcsolatban véleményem szerint érdemes felkeresni egy egyetemistának, vagy egy hozzám hasonló fiatal egyetemi dolgozónak, illetve pályakezdőnek egy life coachot. A listát még nem érzem teljesnek, személyes tapasztalataimból kiindulva egyelőre ennyi jutott eszembe. Amennyiben a cikk olvasása közben felmerül Benned bármilyen gondolat, kérlek, jelezd kommentben, vagy az sg31coach@gmail.com email címen! Köszönöm, hogy elolvastad a cikkemet!

Stelén Gábor

Life coach; vegyészmérnök

sites.google.com/site/stelengabor

A sport vitathatatlanul egyike azon tevékenységeknek, amely a legtöbb egészséges ember számára örömet okoz, nem véletlen, hogy a gyerekek is szívesen játszanak mozgásos játékokat. Amikor sportolunk, elfelejtkezünk az élet nehézségeiről, gondjainkról.

Ezt a felszabadult életérzést fedezhetjük fel akkor is, amikor magának a sport kifejezésnek az eredetét vizsgáljuk, „desporter” (mulatságoknak élő). De ugyanezt tükrözi a 15. századi „szórakozás, időtöltés” értelmezés is. Ekkor még a verseny, a mérkőzés, a díjért való küzdelem nem párosult a sport fogalmához.

Mára a sport azonban sokak számára nem azt az egészséges, örömteli testmozgást jelenti, amely segít elűzni a gondjainkat, megtartani az egészségünket, javítani életminőségünket.

A sport manapság sokkal inkább jelenti az élsportot, amely sajnos már nem az egészségről, hanem a minél nagyobb teljesítmény elérésének hajszolásáról szól. Az élsport rengeteg, a siker elérése érdekében tett lemondással jár. Ez számos veszélyt rejt magában.

A különböző klubok, sportegyesületek számára kiemelkedően fontos, hogy a felnőtt korosztályban versenyzők ott legyenek a legjobbak között, de ugyanennyire odafigyelnek az utánpótlás-nevelésre is, amely sportágaktól függően 6-10 éves kortól megkezdődik. Természetesen az utánpótláskorú igazolt játékosok közül nem mindenki fog felkerülni az élvonalba, de ha mégis, csak jobb esetben teszik ezt saját megfontolásból. A régi „jó” szokás, miszerint a szülők azt gondolják, hogy életkoruk, a számukra minden bizonnyal fontos és értékes élettapasztalataik elegendőek ahhoz, hogy a gyerekeket már egészen korán olyan pálya irányába tereljék, amely valójában nem a gyermek, hanem a saját be nem valósított álmaikról, vagy éppen a családi tradícióról szól, a sport területén talán még inkább jellemző. Mindez feszültséget, a stressz növekedését okozza a fiatalokban, ami komoly lelki és esetenként fizikai tünetekben is kicsúcsosodhat.

Amíg az élsportolók életét és karrierjét különféle sportszakemberek, sportmenedzserek irányítják és támogatják, addig a gyermekek „menedzserei” maguk a szülők, így coachként sok esetben elsősorban az ő elfogult vagy nem kellően objektív gondolkodásukból adódó elakadások, konfliktusok kezelésén keresztül juthatunk el a gyerekek problémájának megoldásáig, amelynek egyik eszköze maga a sport.

Bármely utánpótlás korosztályról legyen is szó, a gyerekek (6-16 éves) folyamatos társadalmi, szülői, edzői vagy éppen a kortársak által támasztott elvárásoknak, nyomásnak, versengésnek vannak kitéve, erősödik bennük a felülkerekedés vágya, a győzelem örömének igénye, ami motiválja őket.

A sport számos pozitív értéket is adhat a gyerekeknek, amennyiben a sportágat a kellő körültekintéssel, a gyermek testalkatát, természetét és nem utolsó sorban véleményét is figyelembe véve választották számukra. Ebben az esetben a sport jótékony, nevelő hatása sem marad el – sportágtól függően fejlődik a gyermek ügyessége, kondícionális-, koordinációs-és koncentrációs képessége, a reakciókészsége, az állóképessége, önfegyelme, önbizalma, kudarctűrő képessége. A sport tiszteletre, kitartásra, az állatok szeretetére (például: lovaglás), gondoskodásra és nem utolsó sorban az egészséges életmód szemléletére nevel.

Tehát a probléma gyökere nem ott van, hogy vajon sportoljon-e a gyermek, hiszen vitathatatlanul igaz az a mondás, hogy „Ép testben ép lélek”. A kérdés sokkal inkább az, hogy hol húzzuk meg a határokat.

Mennyire ismeri a szülő magát? Mennyire ismeri a szülő gyermekét, az ő személyiségét, testi és szellemi képességeit és korlátait? Képese a határok elfogadására és új irányok meghatározására?

Ilyen értelemben a sport személyiséghez illeszkedő kiválasztása és alkalmazása kiváló coach eszköz lehet mind a gyerekek, mind felnőttek körében.

Összegezve tehát, nem szabad megfeledkezni a gyerekek életkori sajátosságairól, az egyes életkori, fejlődési szakaszokról, amelyekhez testi, idegrendszeri, megismerési, érzelmi, viselkedési és érési fokozatok tartoznak. Az óvodáskor a személyiségfejlődés szempontjából kiemelkedően fontos szakasz, a kisiskoláskor fontos társadalmi állomás, ekkor alakul ki a tanuláshoz, ismeretszerzéshez való viszony, amely döntő mértékben meghatározza a későbbi életpályát, a gyerekek kommunikációs –és kapcsolatteremtő képességét. A serdülőkor (pubertás) pedig az identitás szempontjából fontos szakasz, amelynek lefolyása nagyon eltérő lehet. Ha mindezen időszakok természetszerű igényeit figyelmen kívül hagyjuk és az áhított cél miatt – ami sok esetben nem is a gyermek, mintsem a szülők célja - nem figyelünk oda kellőképpen a gyerek szükségleteire, háttérbe szorítjuk azokat, vagy hiányukat csak későn vesszük észre, olyan károkat okozhatunk, amely a későbbiekben – akár felnőtt korban is - komoly önismereti problémákat, az élet egyes területein elakadásokat okozhatnak.

A mértékletes és örömmel végzett sport vagy elért eredmény nagyon fontos a gyermek testi-lelki fejlődése szempontjából, és képes visszaadni mindazt, amit a túlzásba vitt sport vagy a kikényszerített teljesítmény elvehet: önbizalom, kudarctűrő képesség, kitartás, stb.

Harmos Andrea business és life coach írása

Források:

http://janus.ttk.pte.hu/tamop/kaposvari_anyag/jozsef_istvan/letkori_sajtossgok_s_fejldsi_szakaszok.html

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sportpszichol%C3%B3gia

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sport

http://www.webbeteg.hu/cikkek/sport_egeszseg/7799/mit-sportoljon-a-gyerek

Dietetikusként, fitness edzőként és life coachként, én elsősorban a wellness coachingnak nevezett irányzattal foglalkozom, melyben a fő cél az ügyfél életmódjának javítása a testi-lelki jóllét érdekében. Ebben a cikkben a munkám során használt egyik leghasznosabb eszközt szeretném bemutatni, amit minden coachnak érdemes ismerni: ez a motivációs interjú.

A motivációs interjú fogalma William R. Miller és Stephen Rollnick nevéhez fűződik, akik addiktológiai tanácsadásuk során fejlesztették ki ezt a módszert az 1980-as években. Azóta több száz tanulmány született a témában, és a motivációs interjú igen hatékonynak bizonyult a viselkedésváltozás elérésének katalizálásában.

A motivációs interjú egy személyközpontú tanácsadói stílus, amivel kivédhető az ambivalencia problémája. A beszélgetés során a kliens van a vezetői ülésben, és szabadon hozhat döntéseket a céljainak, értékeinek és életmódjának megfelelően.

A motivációs interjú során a szakember támogatja a kliens autonómiáját, és segíti, hogy reflektáljon a saját motivációjára a változással kapcsolatban.

Ennek a módszernek az az alapja, hogy az emberek általában nem szeretik, ha megmondják nekik, mit tegyenek. Ezzel azt érhetjük el, hogy a kliens elkezdi védeni a változással szembeni álláspontját. Az eredmény: ellenállás.

A motivációs interjút vezető személy nem ítélkezik. Reflektív hallgatással, a kliens szavainak átfogalmazásával, nyitott kérdésekkel és megerősítésekkel dolgozik. Ha a kliens szeretné (de csakis akkor), a szakember információt adhat át, vagy változtatási stratégiákat javasolhat.

Az Egyesült Államokban ezt a módszert számos egészségügyi szakember (pl. orvos, dietetikus) alkalmazza igen eredményesen.

Mivel nem arról van szó, hogy a szakember megmondja, mit tegyen az illető a változás érdekében, meg tudja előzni a változással szembeni rezisztenciát. Így a kliens nyitottabb lesz, és a saját motivációit fogja felhozni, melyek erősíteni fogják abban, hogy lépéseket tegyen a változás érdekében.

A motivációs interjú fő jellemzői a következők:

• PARTNERSÉG: a szakember fő szerepe a kliens támogatása, hisz ő tudhatja legjobban, mi válhat be neki.
• ELFOGADÁS: a szakember nem ítélkezik, hanem empátiát tanúsít, és a jó dolgok megerősítésével támogatja a klienst.
• EGYÜTTÉRZÉS: a szakember őszinte együttérzést fejez ki, és teljes mértékben a kliens javát keresi.
• FELIDÉZÉS: a szakember a kliens nyelvezetét használva megismétli és átfogalmazza a pozitív kijelentéseket.

A motivációs interjúnak 4 fő szakasza van:

1. BEVONÓDÁS: a kapcsolatépítés első fázisa. A szakember megpróbálja minél jobban megérteni a kliens helyzetét.
2. FÓKUSZÁLÁS: összpontosítás a viselkedésváltozás konkrétumaira.
3. ELŐIDÉZÉS: annak előmozdítása, hogy a kliens elmondja, miért szeretne változtatni. Fő eszköze az úgynevezett „change talk”, ami a viselkedésváltozásra utaló kijelentéseket jelenti. Pl.: „Minden délután fáradt vagyok, de nem akarok energiaitalokon élni.”
4. TERVEZÉS: célok meghatározása és konkrét cselekvési terv megfogalmazása.

Ezek közül a „Bevonódás” mindig a legelső fázis. A további részek az aktuális helyzettől függően felcserélhetők. Fontos a rugalmasság, és a kliens igényeinek szem előtt tartása.

Véleményem szerint a motivációs interjú egy nagyon hasznos eszköz. Jó lenne, ha több egészségügyi szakember is alkalmazná! Azt gondolom, coachként is érdemes bevenni az eszközök repertoárjába.

Pődör-Novák Réka life coach írása

https://podornovakreka.hu/

Felhasznált irodalom: Motivational Interviewing  -Today's Dietitian Vol. 18 No. 7 P. 48

Kétrészes cikkemben a minden coach által elérhető, egyszerű és olcsó értékesítési technikákat foglalom össze.

Az első részben arról írtam, hogy ha hiszel magadban, akkor a hétköznapi beszélgetésid során könnyen terelheted a szót a másik fél problémájára. Ily módon találhatsz magadnak segítőket is, akik szívesen tovább adják a névjegyedet/ismertetődet azoknak, akiken segíteni tudsz. Ebben a második részben néhány technikai tanáccsal, és egy-két újabb hasznos tennivalóval teszem teljessé a képet.

Csak azt veszik meg, amiről tudnak

Sok kezdő coach van olyan helyzetben, hogy nem tud milliókat költeni online marketingre és személyes márkaépítésre. Lehet, hogy te sem tudsz. Nem szeretnélek a marketing ellen hangolni, ha van lehetőséged rá, élj vele. Azonban az első akkor is az legyen, hogy tedd meg azokat a lépéseket, amelyekkel csekély idő- és pénzráfordítással te magad is a leendő ügyfeleid látókörébe kerülhetsz.

Szükséged lesz:

• bemutatkozó anyagra,
• névjegyre
• e-mail aláírásra és
• egyszerű internetes ismertetőre.

A4-es terjedelmű bemutatkozó anyag

Javaslom, hogy készíts egy maximum kétoldalas figyelemfelkeltő anyagot, aminek kétharmadából meg lehet tudni, hogy

• miben és hogyan tudsz segíteni,
• ki vagy és
• hogyan lehet elérni téged.

Az utolsó harmad tartalmazzon ajánlásokat, amelyekből kiderül, hogy miért érdemes téged választani. Nem baj, ha még nincsenek ügyfeleid. A mi tanfolyamunkon csupa olyan résztvevő volt, akik így vagy úgy már korábban is sok olyan segítséget nyújtottak, amiket a coaching munka során is fel lehet tüntetni referenciaként.

Kérd meg a segített személyeket, hogy írásban fogalmazzanak meg egy maximum 300 leütésből álló ajánlást, és szerezz hozzájárulást ahhoz, hogy használhasd az anyagot a bemutatkozó lapodon, később a honlapodon. Az ajánlás lehet néhány köszönő sor is, vagy annak leírása, hogy miben segítettél. A végéről ne maradjon le a név és titulus sem. Titulus helyett az is megfelelő például, hogy „négy gyermek édesanyja”. A bemutatkozó anyagot e-mailen elküldheted azoknak, akik érdeklődnek a munkád iránt, és kapják meg a jövőbeni segítőid, akikről az első részben írtam.

Névjegy

A másik fontos információs anyag az egyszerű, letisztult névjegy. Első oldalán szerepeljen a neved, a foglalkozásod és az elérhetőséged, esetleg egy kis dizájn elem, a hátoldalán pedig az, hogy miben tudsz segíteni.

Mindig hordj magadnál több névjegyet, mert minden pillanatban adódhat olyan alkalom, amikor valaki kíváncsi arra, hogy mivel foglalkozol! Ilyenkor elmondod, hogy miben tudsz segíteni, és adsz egy névjegyet, aminek a hátulján bekarikázod a szóban forgó területet. Ezzel máris biztosítottad annak a lehetőségét, hogy később megkeressenek. A névjegyedet te magad is megtervezheted, az előállítás pedig nem kerül többe, mint egy két gyerekes család vasárnapi fagyizása. Mintaként szerepeljen itt az én névjegyem, hogy lásd, mire gondolok:

E-mail aláírás

Az e-mail még olcsóbb reklám: nem kerül semmibe. A levél végére ne csak a nevedet írd, hanem automatikus aláírással írj oda néhány sort arról, hogy mivel foglalkozol. Elég egy figyelemfelkeltő mondat, és az elérhetőséged. Ha van már weboldalad, akkor annak a címét is írd oda! Így minden egyes e-mailed a reklámod is lesz egyben.

Honlap

Kezdetnek megteszi egy nagyon egyszerű honlap, aminek nem kell többnek lennie az ismertetőnél. Ha van rá módod, akkor azért érdemes elkészítened, mert egyre többen szeretnek az interneten tájékozódni. Nagyon hasznos, ha a névjegyeden feltünteted a honlap-címedet, ami által még több információt tudsz adni magadról. Léteznek díjmentes honlap készítési lehetőségek, de az is elég, ha készítesz egy anyagot, amit felteszel pl. a Dropbox-ra, és ott – egy rövid, könnyen beírható linket közbe iktatva - nyilvánosan elérhetővé teszed. Egy kis gondolkodással biztosan találsz valakit, aki segíteni tud neked ebben. Sőt találhatsz olyan informatikust, akinek coaching szolgáltatással fizetsz egy komplett honlapért.

Jó bornak nem kell cégér

A coaching legegyszerűbb és legolcsóbb eladási módja, a jó coach. Könnyen beláthatod, hogy ha a vizsgád után folyamatosan képzed magadat (olvasol, szakmai délutánokra, konferenciákra jársz, előadásokat tartasz, stb.), akkor egyre jobb leszel. Mágnesként vonzod az ügyfeleket, ha a coachinggal eggyé válsz, és árad belőled a (visszafogott) segíteni akarás. A folyamatos önképzés által nem csak jobb segítséget, hanem élményt is nyújthatsz az ügyfeleidnek. Az élmény érzelem, ami szárnyra kap, és viszi a híredet a világban, mint a madár. A jó coach holtig tanul.

Az első mindig a legnehezebb

A tanfolyamon azt tanultuk, hogy ingyen, vagy az arányos viszonzás valamilyen lehetősége nélkül lehetőség szerint ne biztosítsunk coaching szolgáltatást, mivel az ügyfél motivációja kisebb lesz. Ebben sok igazság van, különösen, ha figyelembe vesszük azt a mondást, ami szerint: Ha tudnánk, hogy mennyit ér a munkánk, soha nem adnánk egy forint kedvezményt sem. Két olyan ügyfelem van most, akik nem fizetnek a coachingért. Legalább is pénzzel nem. Az egyiktől irodahasználatot kapok cserébe, így van hol tartanom az üléseimet. A másik ügyfelem egy tanfolyamtársam, akivel egymást segítjük a coaching tudásunkkal. Szakmán belül ez talán nem olyan nagy bűn. A két munka során nem csak segítséget adok, hanem alkalmam van a szakma gyakorlására is. A harmadik ügyfelem már fizet. Nem fogod kitalálni, hogy miként találkoztunk! Az egyik „gyakorló” ügyfelem hozott össze bennünket. Tehát nyugodtan felajánlhatod a díjmentes segítségedet egy-két távoli ismerősödnek, ha egy szabályt szem előtt tartasz: kérj valami számodra fontos, értékben azonos dolgot cserébe, amit a másik fél könnyebben tud adni a pénznél!

Jót, s jól

Most már tudod, hogy léteznek egyszerű módszerek és eszközök, amelyeket te magad is használhatsz. Naponta vár rád sok új lehetőség, ahol olyan szituációba kerülhetsz - akár tudatosan is -, ahol hatásosan elmondhatod, hogy mivel foglalkozol, és kereshetsz magadnak segítőket, akik hírvivőid lehetnek.

Azonban mit ér egy jó problémafeltáró mini coaching, ha elbaltázod egy hebegő-habogó „Mi is az a coaching…” szöveggel? Hiába tudod jól bemutatni a szolgáltatásodat, ha nem teremted meg a megfelelő légkört hozzá. Mennyivel több ügyfeled lehet, ha nem arra vársz, hogy a segítők kopogtassanak az ajtódon, hanem te mész el hozzájuk? S mennyivel több coachee-d lehet, ha rászánod az idődet, és kiképzed a segítődet arra, hogy kinek, milyen esetekben és HOGYAN ajánljon téged?

Azt javaslom, hogy írd meg a bemutatkozó szövegedet minden területre, amivel foglalkozni szeretnél, pontosítsd és egyszerűsítsd, hangosan mondd el magadnak! Mondd el a férjednek, feleségednek, barátodnak, és kérj visszajelzéseket: elég érthető? Elég rövid? Hatásos, de nem túlzó?

A kész szövegeket tanuld meg, és mondd el olyan sokszor, amilyen sokszor csak lehet. Úgy kell tudnod, hogy akkor is eladd magad, ha a legmélyebb álmodból költenek fel. Így biztosíthatod, hogy a jól időzített bemutatásod frappáns legyen, amivel növelni fogod a megkereséseid valószínűségét és számát. Elsőre furcsának tűnik, de ez egy nagyon fontos alap, és hidd el, én is ezt csinálom.

A másik tanácsom az, hogy tudatosan keresd a segítőidet. Írj össze annyi lehetséges segítőt, amennyit csak tudsz! Ha úgy érzed, készen vagy, írj hozzá még egyet, és még egyet. Írj le mindenkit, aki eszedbe jut! Nem alkalmas? Sebaj, írd le, maximum később kitörlöd a listáról. A lényeg, hogy ne szalassz el senkit, aki segítőd lehet. Ezután értékeld a személyeket egyenként, húzd ki, akit mégsem keresel meg, vedd előre a legalkalmasabb és a legtöbb ajánlással kecsegtető segítőidet.

 Készíts megkeresési tervet, tervezd meg, hogy kinek mit, mikor és hogyan mondasz el. Ha talpraesett vagy a segítővel való egyeztetésben, profinak érzi majd a coaching szolgáltatásodat is, és jó eséllyel tovább is adja a névjegyedet (vagy az ismertetődet).

„Nem elég a jóra vágyni, …, de tenni, tenni kell!”

Joggal merül fel a kérdés, hogy hányszor mutasd be személyesen a szolgáltatásodat, és hány segítőt keress magadnak. Nincsenek varázsszámok. A lényeg, hogy csináld meg a névjegyet, az ismertetőt, stb., gyakorold a bemutatást és a segítői ismertetődet. Ha ez jól megy, próbáld ki a gyakorlatban. Nyilván nem lesz egy ügyfeled sem az itt leírt módon, ha soha senkinek nem mondod el a bemutatódat, és nem keresel egy segítőt sem. Ugyanakkor attól is óvlak, hogy megszámlálatlanul keresd az ügyfeleket és a segítőket, mert az sem vezet jóra, ha e körül forog minden gondolatod. Kezdd el, legyél természetes, és meglátod, hogy miből mennyit kell csinálnod. Ha mindenképpen számot kell mondanom, akkor próbáld meg kezdeten heti 3-4-szer elérni, hogy be kelljen mutatnod a szolgáltatásodat, és állíts össze egy 15 fős segítői listát, akiket valóban meg is keresel.

Összefoglalás

Képezd magad, bízzál magadban, teremts minél több olyan helyzetet, amikor természetes módon bemutathatod a szolgáltatásodat, és keress segítőket! Használd a legegyszerűbb segédeszközöket, és profin begyakorolt mondatokkal biztosítsd, hogy minél több embernek legyen olyan érzése, hogy neki vagy ismerőseinek rád van szüksége!

Magda Attila

tréner, life coach

www.magdaattila.hu

Mit tegyünk , ha megcsaltak....

Mit tegyünk, ha szeretővé váltunk...

Hogyan álljunk fel egy méltatlan kapcsolatból....

Biztosan fel kell állnunk?

Olyan kérdések ezek, melyekről nem szívesen beszélünk...

Nem tudom a válaszokat, csak azt, hogy fontos beszélni ezekről a kínos dolgokról. Úgy gondolom nincs kész recept, melyet alkalmazva bármely hasonló probléma garantáltan orvosolható lenne.

De azt tudom, hogy mindenki találhat önmaga számára jó, egyedi megoldást!

Milyen könnyű lenne úgy tenni, mintha ilyesmi velünk nem történhetne meg. De valljuk be, sokkal gyakrabban, és könnyebben megtörténik, mint szeretnénk. És nem ítélkezhetünk, nem törhetünk pálcát senki felett, mert tényleg bármikor, bárki beleléphet efféle csapdákba szinte észrevétlenül sodródva az eseményekkel. Holnap talán a Te lányod lesz egy nős ember szeretője, vagy a legjobb barátod csalja meg a társát a szemed előtt, vagy épp mi magunk leszünk csalók, vagy megcsalatottak....

Sajnos az az édes, szenvedélyes, lángoló szerelem nem tart örökké. Olyan, mint a csodás szivárvány színekben pompázó, könnyedén repkedő szappanbuborék...varázslatos, érzékeny, múlandó....

Aki komolyan gondolja a holtomiglan- holtodiglan szóló esküjét, annak tudnia kell, hogy az együtt megöregedéshez nem elég a szerelem, bár elengedhetetlen, de annál sokkal több kell!

Talán a két legfontosabb dolog : az önismeret, és a nagy Ő alapos ismerete. Érett, harmonikus, kiegyensúlyozott kapcsolat olyan emberek között lehetséges akik már nem „zöldek” , éretlenek. Akik tisztán látják egymást és önmagukat.

És még ez sem garancia. Állandóan a föld felett járni pár centivel nem lehet, még a mesékben sincs állandó boldogság, mindig történik valami (valaki), és megnehezíti a szereplők életét. De hiszem, hogy nem elérhetetlen a jó kapcsolat, melyben lehetséges eltölteni akár egy egész életet, együtt, változásokon keresztül.... hegyeken-völgyeken át.

Tudnunk kell mire vágyunk, mi az ami fontos számunkra, és mi nem az. És a párunknak is tudnia kell... Egymásról, és önmagunkról egyaránt!

Mitől borulunk ki teljesen, min tudunk hosszan, felszabadultan kacagni, hogyan viselkedik Ő, ha sarokba szorítják, s hogyan reagálok én stresszhelyzetben? Undorodós-e, milyen a számára tökéletes tejberizs....egyáltalán ez fontos-e?

Régi mondás: „ néma gyereknek anyja se érti a szavát” , és mekkora igazság!

Nagyon lényeges, hogy megfogalmazzuk, hogy mi mit jelent. Mi a szerelem, milyen egy számunkra jó kapcsolat, mit jelent a család fogalma, mit értünk megcsalás, elhanyagolás, elhagyás alatt, hiszen mind különbözünk, így a fogalmaink, elképzeléseink se lehetnek egyformák.

 A coachingban az egyik legalapvetőbb eszköz az értő figyelem, a tényleges jelenlét, itt és most! De ez igaz az élet minden területén. Figyeljünk egymásra, és önmagunkra!

A tudás, az információ hatalom...a hétköznapi emberek hétköznapi életében is!

Mert ha tudjuk, értjük a problémát a megoldást is könnyebb megtalálni!

„Egyetlen probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett. „ ( Einstein )

Nagy-Bana Helga life coach írása

1. rész

A coaching és az értékesítés néhány tekintetben igen hasonlóak. A két szakma, ha nem is édestestvér, de nagyon közeli rokonságban áll egymással. Hiszen a személyes értékesítés alapjai is az ügyfél helyzetének feltárása, a kérdezéstechnika, az értő figyelem és társai. Az értékesítő ugyanúgy megoldást keres az ügyfél számára, mint a coach. A szükséges attitűd, vagyis a másik helyzetére való érzékenység, nyitottság és proaktivitás gyakorlatilag ugyanaz. Abban van csupán különbség, hogy míg a coach a megoldást az ügyfélből varázsolja elő, addig az értékesítő a termékeivel és a szolgáltatásaival nyújt segítséget a vevője számára.

Hit és önbizalom

A proaktív coaching alapelemei többek között a pozitív pszichológia, a hit és a jövőbe vetett bizalom. Ugyanezen erények birtokában értékesítheted a szolgáltatásaidat, hiszen ki más hihetne jobban abban, hogy mások segítségére lehetsz, mint te magad. Az egészséges magabiztosság és a pozitív jövőkép olyan kisugárzást biztosít, ami önbeteljesítő jóslatként hozza el hozzád az érdeklődő ügyfeleket, akik közül sokan meg is veszik majd a szolgáltatásaidat. Ha valakinek, akkor neked nem kell elmondanom, hogy a hit és az önbizalom fejleszthető.

Kérdezni jól tudsz, használd az értékesítéshez is!

Az ügyfelek saját elhatározásból hívják fel a coachot. Ők azok az emberek, akik tudatában vannak a problémájuknak, és megoldást keresnek az élethelyzetükre. Azért hívnak fel, mert segítséget várnak tőled. Ahhoz, hogy annyi ügyfeled legyen, amennyit szeretnél, azt kell elérned, hogy sokan érezzék úgy, hogy szükség van rád. A helyzetük megoldására vágyó embereket kell keresned, majd ki kell billentened őket a komfortzónájukból annak érdekében, hogy eljöjjenek a coaching ülésre.Tudom, hogy kezdetben ez nem olyan könnyű, mert nem állhatsz ki a fő térre, hogy: „Hahó, kinek van itt problémája, kérem szépen, mert xxxxx Ft-os ülésenkénti díjért bárkinek segítek!” De nem is nehéz, mert nyitott ember lévén bizonyára könnyen szóba állsz bárhol, bárkivel.

Tételezzük fel, hogy másfél órát utazol egy vonaton. Ha csak nem temetkezik a mobiljába vagy egy könyvbe az utastársad, akkor egyszerűen válhatsz egy kedvesen és tapintatosan érdeklődő valakivé, aki a kérdezéstechnika és az értő figyelem erejét használva előhozza a megoldandó élethelyzeteket. A kérdések során néhány coaching technikát alkalmazva megdolgoztathatod egy picit, ami által ráérezhet arra, hogy te vagy az ő embere. A csillagok megfelelő állása esetén elmondhatod, hogy te éppen ilyen esetekben tudsz segíteni. Ha ez így van, akkor a coaching lényegének ismertetése részben abból áll, hogy rávilágítasz arra, hogy most is éppen az történik, mint ami a coaching folyamat során szokott. Aztán tarthatsz egy rövid ismertetést. Minél nagyobb a mini coaching során az ügyfél „AHA” élménye, annál nagyobb az esély, hogy a bizalmába fogad, elkéri a névjegyedet, és később felhív téged. 

Ne értékesíts, megoldást adj!

A jó értékesítő nem elad, hanem értéket teremt. Összekapcsolja az igényeket a megoldásokkal. Működése során nem lehet észrevenni, hogy elad, mert valójában nem is akar eladni. Azt szeretné, hogy megoldást vásároljanak tőle. Tudatában van a munkája értékének, és tudja, hogy csak annyi a dolga, hogy megfelelő helyzetet teremtsen a „vásárláshoz”. Ez nem más, mint az ügyfél kimozdítása a komfortzónájából, aminek hatására – megfelelő fizetőképesség esetén – segítséget fog kérni. Nem baj, ha itt és most nem lesz „üzlet”. Nem az a cél, hogy ezekben az estekben ügyfelet szerezz, hanem az, hogy sok olyan helyzetet hozz létre, amiből kiderül, hogy segíthetsz.

Soha nem szabad nyomulni, mert az ellenállást és bizalmatlanságot eredményez. Tudom, nehéz megállni, ha még kevés ügyfeled van, de ne csak tudd, hanem érezd is, hogy az ügyfélkör kialakítása időt vesz igénybe, nem megy egyik napról a másikra. Eljön majd az idő, amikor kézről kézre jár a telefonszámod, és hobbiként tekintsz majd arra, hogy megoldandó élethelyzeteket keress például a vonaton.

Ugyanakkor, ha határozottan úgy érzed, hogy a másik vevő a megoldásodra, akkor kérdezz rá nyugodtan, hogy kéri-e a segítségedet. Abból fogod észrevenni, hogy hajlik rá, hogy elkezd egyre több gyakorlati részletről beszélni. Milyen hasonló ügyfeleid voltak? Hol van az irodád, mikor tartod az üléseket? Stb. Némi tapasztalat után érezni fogod, hogy valódi érdeklődő áll előtted vagy sem. Ha igen, akkor a rákérdezés legyen konkrét, határozott („Szeretné, hogy segítsek?”). Ha még nem vagy biztos a dolgodban, akkor inkább kérdezz tovább, vagy pedig teszteld a vásárlási szándékát:  „Mit gondol, segíthet Önnek egy ilyen professzionális beszélgetés sorozat?” Azonban mindenképpen jobb, ha addig kérdezed a helyzetről, amíg nem vagy biztos a dolgodban, vagy pedig ő maga nem kéri a segítségedet.

Legyél konkrét, amennyire csak lehet!

Ha felmerül a kérdés, hogy hány ülésből áll majd a folyamat, akkor elbizonytalanító lehet, ha csupán azt mondod, hogy 4-10 ülésre lehet számítani, és a pontos szám a körülményektől függ. Ehelyett célszerűbb azt mondanod, hogy ilyen esetekben kb. három hónap alatt érjük el a célt, az ülések száma helyzetfüggő. Nem mondtál ülésszámot, mégis adtál egy határozott választ.

Keress minél több segítőt!

Minél több segítőd van, annál jobb. Segítőd lehet mindenki, aki szívesen tovább adja a névjegyedet, amikor olyan helyzeteket lát, ahol a te segítséged szóba jöhet. Szinte mindegy, hogy neked akar segíteni vagy éppen a leendő coachee-nak. Az a fontos, hogy összehozzon benneteket. Ehhez az kell, hogy - szintén kérdésekkel – megismerd a motivációját, és megnyomd a nyomógombját, aminek hatására mindig cselekedni fog, amikor kell. A motivációja lehet önzetlen segítségnyújtás, lehet, hogy az önbecsülését növeli ezzel, lehet, hogy egy indirekt  üzleti érdek vezeti, lehet bármi. A lényeg, hogy ha tudatosítod benne, hogy miért jó neki, akkor nagyobb eséllyel adja tovább a névjegyedet.

Ha ez megvan, akkor már csak el kell mondanod, hogy mi a coaching, milyen esetekben hatásos. Hagyj nála névjegyet és ismertetőt is. A segítőiddel mindenképpen tartsd a kapcsolatot, hívd fel a névnapján, írj neki néha egy érdeklődő e-mailt, ugorj be hozzá időnként. Ezek az alkalmak 90%-ban róla szóljanak, amit a többségük ajánlásokkal fog meghálálni. Lehet, hogy kezdetben idegennek érzed majd, hogy „érdekből” ápolj kapcsolatokat, de egy idő után természetessé válik, és néhány emberi kapcsolattal gazdagabb leszel.

Mondj egy árat, és a szemed se rebbenjen!

A segítőknek nem kell feltétlenül árat mondanod. Az ő dolga, hogy ajánljon téged, te pedig majd telefonon – annak szűkebb keretei között, de lényegében ugyanúgy, mint a vonaton – megkérdezed, hogy miben segíthetsz. Ha segítő közvetítése útján hív fel valaki, akkor biztos, hogy van problémája. Neked már csak az a dolgod, hogy kibillentsd a komfortzónájából, amivel eléred, hogy eljöjjön az első ülésre. Az árakat illetően ne legyél szégyellős: inkább közelíts a piaci ártartomány felső határhoz, mint az alsóhoz, és mindig ugyanazt a díjat mondd. Lehet, hogy megmentesz egy házasságot, megoldasz egy kiégési problémát, de lehet bármi más élethelyzet is, amiben segítesz.

Nem tudok olyan coaching helyzetről, ami ne érné meg azt a néhány százezer forintot, amibe egy ülés sorozat kerül.  Más kérdés, hogyha a vevő nem tudja megfizetni. Ez azonban nem a te problémád, hanem az övé. Ilyenkor lépj tovább.  Akkor se adj kedvezményt, ha kezdő vagy! Egyrészt az ügyfél nem tud erről, másrészt felelős vizsgáztatók már meggyőződtek arról, hogy elég jó coach vagy. Ne vágd magad alatt a fát azzal, hogy kezdőnek nyilvánítod magadat! Mit szólnál ahhoz a műtőasztalon, ha sebész jelezné, hogy ez az első önálló műtétje? Egy esetben tartom elfogadhatónak a kedvezményt: ha azzal azonos értéket kapsz cserébe. De ingyen semmi esetre se adj engedményt, mert azzal a saját munkád értékét csökkented. Ha pedig eljutottunk idáig, akkor lépj vissza ahhoz a mondathoz, amely így kezdődik: „Lehet, hogy megmentesz egy házasságot…”

Összefoglalás

Minél jobban hiszel önmagadban és abban, hogy igény van a szolgáltatásodra, annál gyorsabban épül ki az ügyfélköröd. Persze, ha csak te tudsz róla, akkor hiába vársz a jelentkezőkre. Ezért kitartóan és tudatosan vevőjelölteket kell és segítőket kell keresned a coach tudásod felhasználásával. Minden képességgel rendelkezel, ami hozzásegít ehhez. Nem szabad túl rámenősnek lenned, és megoldást kell nyújtanod a coaching értékesítése helyett. Te tudod, hogyan működik az, amikor a másik jön rá arra, hogy mit kell tennie, és tudod, hogy értékes, amit csinálsz. Ez a lényeg.

Kétrészes cikkem első részében foglalkoztam a coaching értékesítési folyamat néhány fontos elemével, de nem tértem ki egy rendkívül fontos tényezőre, ami ahhoz szükséges, hogy könnyedén eladd magad. Nem volt szó az értékesítés azon technikai elemeiről sem, melyek befektetés nélkül könnyedén megvalósíthatók. Mindezekről a második részben írok majd.

Magda Attila

tréner, life coach

www.magdaattila.hu

Szóval…

… ugyebár a szövegben is zavaró a csönd? Hát még az életben… Napjaink pörgős életében nem vagyunk hozzászokva, nem tudunk vele mit kezdeni, ezért aztán sokszor kerüljük is, pedig a csönd, akár a külső, akár a belső csönd sokszor segíthet a stressz csökkentésében, a nyugiban.

Furcsa dolog a csönd, mert félünk tőle… ha megnézzük a nyelvet, akkor olyan, mint “vészterhes csend”, “síri csend” kifejezések okozzák azt, hogy valahogy tartunk a csendtől. A csend pedig lehet jó is… két féle csendet különböztethetünk meg, a belső és a külső csendet.

A külső csendet a coaching beszélgetések során is jól lehet használni, egy pici csend a coacheeban lehetőséget ad a válasz végiggondolására, miközben a csend a némiképp kényszerítő hatással is van a válaszadásra. Érdemes kipróbálni, hogy ki hogyan reagál a külső csendre. Saját emlékem, hogy Tapolcán egy barlangban éltem meg életem egyik legérdekesebb csend élményét… ahol valóban tökéletes csend volt, nem szűrődött be a külvilág semmilyen zaja… és az agyam úgy reagált a teljesen ingermentes környezetre, hogy kikapcsolt, és elaludtam… azt hiszem az a fél óra alvás, ott a barlangban hatékonyabb volt, mint máskor 8-10 óra alvás szokott.

A belső csend egy másik téma, amely mindenkinél másképp működik. A belső csend tulajdonképpen a lényegtelen dolgok elengedése, az itt és mostra fókuszálás, a célok jó meghatározása. Ilyenkor az ember nem pörgeti az agyában a mozit, a mókuskerék nem pörög, hogy mi lenne, ha?, mi lesz holnap?, és ilyenek, hanem az ember végzi a feladatát, és halad a részcéljai, céljai elérése felé. Az ilyen állapot elérését mentálisan a coaching nagyban tudja segíteni. A célok jó megfogalmazása, részcélokra bontása, és akciók kidolgozása a napi stressz szintjét szinte automatikusan csökkenti.

Szóval, ne féljünk a csendtől, keressük a lehetőséget a belső és külső csend megélésére.

Molnár Zsolt business coach írása

Az én Apám újságíró szeretett volna lenni, bejárni a nagy világot. Látni idegen tájakat, városokat...megismerni más kultúrákat, és mindent leírni, lerajzolni, megfesteni, átadni mindenkinek aki nyitott rá!

Sajnos nem tehette, az Ő korában nem volt szabad utazni, az Ő idejében szakma kellett, gyorsan kétkezi munka amelyből meg lehet élni, eltartani a családot.

Azt gondolnánk szegény ember, milyen boldogtalan, szárnyaszegett életre kényszerült, pedig határtalan szabadság volt a kezében...

Beutazta a világot, és nem kellett hozzá vonatra szállnia, elég volt a tudásszomj, az elme szabadsága, a lélek szárnyalása, a tehetsége, hogy képeket láttasson akkor is ha repülőgép helyett a képzelet szárnyán szállt, és szálltunk vele mind akik szerettük...

A boldogság, a szabadság két múlandó, kósza tünemény, megfoghatatlan..., s mi mégis görcsösen meg akarjuk ragadni, mindannyian úgy, de úgy vágyunk rá....csak legtöbbször nem jó helyen keressük.

Azt hisszük akkor lesz a miénk, ha mindent jól csinálunk. Mindent megszerzünk amire szükségünk van. Megtaláljuk a szerelmet, jól keresünk, sikeresek leszünk, kivívjuk mások elismerését, szép házban élünk, csodás gyermekeket nevelünk, szuper a szexuális életünk, és még sorolhatnám... Mégis valami mindig elromlik, és a hőn áhított kósza tünemény újra, és újra kisiklik a kezünk közül....

A gyermekeim egyik kedvenc meséje a Trollok. A legfontosabb tanulsága ennek a mesének, hogy „a boldogságot nem kell megenni, vagy meginni, mert az ott van bennünk, csak kell valaki aki segít megtalálni”

Én azt hiszem a szabadság is önmagunkban keresendő, ott van mindenkiben, csak fel kellene ismernünk! A szabadság is akár a boldogság egyénre szabott, személyes dolog. Ahogy egyedi és megismételhetetlen lény minden egyes ember, a benne rejlő szabadság is az. Mindenkié más, akárcsak az ujjlenyomatunk, és mindenkinek mást jelent.

Nekem hihetetlen felszabaditó élményt, kifogyhatatlan örömforrást biztosít az az egyszerű képességem, hogy észre veszem a szépet. Mindig mindenhol, mindenkiben és mindenben meglátom akkor is, mikor épp úgy érzem darabokra hullik az életem, és nem látom a kiutat.

De meglátom a csodát akár egyetlen esőcseppben..., és ez felszabadít, mert jogom van örülni neki akkor is, ha épp összedől a világ!

De óriási szabadság az is, ha az ember megengedi magának, hogy hibázzon, ha elhiszi, hogy attól, hogy nem hibátlan, még nem rossz, csak emberi. Az én egyik kedvenc mesém a Robinson család titka, mert arra tanít, hogy ünnepeljük meg a kudarcainkat és tanuljunk belőlük, mert legjobban ezek visznek előre. Na, ez olyasvalami ami igazán szárnyakat ad!

Ha felismerjük a tehetséget önmagunkban, és megérezzük a fejlődés lehetőségét, mikor bizonyossá válik számunkra, hogy csak idő és kitartás kérdése, hogy ledönthessük saját korlátjainkat...így is szárnyakat növeszthetünk...

De ha csak annyit meg tudunk tenni egy-egy nehéz helyzetben, hogy felállunk az asztal tetejére és onnan is körbe nézünk, mint a Holt költők társasága című filmben...... Vagy ha megengedjük magunknak, hogy a látszólag lehetetlen lehetőségeket is megfontoljuk, ha őszinték tudunk lenni magunkhoz, ha hiszünk abban, hogy a gondolataink csak a mieink, és mi dönthetjük el, hogy megosztjuk, vagy megtartjuk magunknak őket, ez már óriási szabadság!

És hozhatnék még számtalan példát, mert a szabadság, a boldogság....e két kósza tünemény mindenki számára elérhető, a hozzájuk vezető eszközök olyan sokszínűek, mint mi emberek. A lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen, ha jó helyen keresünk...

Hiszem, hogy ott van mindenkiben, csak kell valaki aki segít megtalálni...

Nagy-Bana Helga life coach írása

Tisztelt Olvasóm, Hölgyem, Uram, Coach kollégiám, Coaching iránt érdeklődők! A tapasztalatom azt mutatja, hogy míg Ausztriában, ha valakinek azt mondom, hogy Life Coach vagyok, azonnal tudja, miről van szó. Ellenben Magyarországon az esetek többségében el kell magyaráznom, mi is ez a szakma, módszer, hivatás valójában. Ezért szeretném most a témát körül járni, és egy Coaching témájú cikkben összefoglalni. Ehhez néhány kedves volt kliensem segítségét kértem, akiknek ezúton is köszönöm a közreműködést. A Coaching folyamat végeztével megkértem őket arra, hogy válaszoljanak írásban néhány kérdésre a témával kapcsolatban. Ezeket a válaszokat is felhasználva, szeretném bemutatni azt, hogy mi a Life Coaching; milyen esetekben alkalmazható; milyen azok között a laikusok, nem szakmabeliek között a megítélése, akik használták; valamint mennyire eredményre vezető. Legyen ez az írás laikusoknak útmutató a témában, szakmabelieknek pedig igazolás hivatásunk és módszerünk eredményességéről, használhatóságáról, és létjogosultságáról!

Mi a Life Coaching, mit csinál a Life Coach?

Az ehhez kapcsolódó kérdések a kérdőívben a következők voltak: „Fogalmazd meg kérlek saját szavaiddal, mi az amit én csinálok?”, és „Fogalmazd meg saját szavaiddal: ki az a Life Coach?”

A válaszok ezek, és ehhez hasonlók voltak: „Gyógyító”, „Lelki tréner”, „Pszichológus”, „Diploma nélküli pszichológus”, „Mentor”, „Megláttatod velem a dolgok jobb / pozitívabb oldalát.”, „Megfelelő mederbe tereled az embert.”

Látható, hogy több rokon szakma került megnevezésre. Ez azért van, mert a fent említett szakmák bizonyos vonásait, jellemzőit valóban tartalmazza a Coaching.

Gyógyító abban az értelemben, hogy javítja a kliens életminőségét. Fontos megemlíteni viszont, hogy betegségeket nem kezel, lelkileg egészséges emberekkel dolgozik, célzottan nem gyógyít sem neurózist, sem pedig pszichózist. A Life Coaching célja egy adott probléma megoldása – valamint annak megfogalmazása, hogy mi is a probléma -, emellett a személyiség célzott fejlesztése, általános pozitív lelkiállapot előteremtése, az önismeret és érzelmi intelligencia fejlesztése, az adott probléma megoldásához támogatás biztosítása, az adott helyzet több nézőpontból történő megvilágítása. Ha ezeket alapul vesszük, akkor közvetve megszüntethet akár pszichoszomatikus és lelki tüneteket is bizonyos neurotikus betegségek (pl. depresszió, pánikbetegség, kényszerneurózis, fóbiák, szorongásos neurózis) esetén, viszont a neurózis gyökeréig sosem vezethet, így nem kezelheti. Nem is lehet ez soha a Coaching célja.

Az egyik legjobb megfogalmazás a lelki tréner. A Coach tükörfordításban edzőt jelent. Ez közelebb áll a valósághoz, mint a manapság használatos fordítása: életvezetési tanácsadó. A Coach közvetlenül nem ad tanácsot. Nem az történik a Coaching során, hogy a kliens felsorolja a problémáit, a szakember pedig elmondja, hogy ezt és ezt kell tennie. A Coaching során több oldalról járjuk körül a problémát, új nézőpontokat hozunk elő. Megfogalmazzuk a célokat, és megkeressük a megoldást, valamint kap a kliens fejlesztő feladatokat is. Az ülés során a kliens aktivitása megegyezik a Coach-éval. Az igazi változás a tettek színterén jön létre, az ülések között, a valódi életben. Ha az ülések között nem cselekszik a kliens, nem is fog változni semmi. A 60 perces beszélgetések eredményeit, a beszélgetéseken tapasztalt érzéseket, és elindult gondolatokat a kliensnek át kell ültetnie a gyakorlatba. Ez pedig áldozatos és kőkemény munka. A Life Coaching ülések során meghatározott, és a találkozások között végre hajtott kemény, tudatos, áldozatos lelki, valamint cselekvésben megnyilvánuló munka az, ami a változást hozza.

A pszichológus megfogalmazás is fedi a valóságnak egy részét. Először vegyük számba a különbségeket, majd pedig rátérek a hasonlóságokra. A pszichológus valamely egyetem bölcsésztudományi szakán szerzett egyetemi diplomát, majd pedig szakvizsgákat tett, mellyel klinikai pszichológus, pszichoterapeuta, illetve választása szerint egyéb szakág tudományát sajátíthatja el, címét szerezheti meg. Végzettsége szerint gyógyíthat akár neurotikus, pszichotikus megbetegedéseket is. A Life Coach valamely felnőttképzési intézmény képzésén szerzett végzettséget, elméleti és gyakorlati tudást szerezve. Elsajátította a Life Coaching módszertanát, rendelkezik továbbá pszichológiai, szociológiai ismeretekkel. Például a pszichoanalitikus pszichoterapeuta a terápia során sok esetben visszavezet a gyökerekig, időben és érzelmekben egyaránt. Ezzel szemben a Coaching a múltat csak a megértés szintjéig vizsgálja, de szigorúan a jelenre és a jövőre koncentrál.  Sok esetben a pszichológus is Coachingot használ, amennyiben ismeri az eszközeit. Hasonlóság, hogy mindkét segítő szakember – amennyiben valóban hivatásának tekinti, és eltökélt – nagy tudással rendelkezik a lélektan területén. Végzettségük után folyamatosan képzik magukat. Céljuk a probléma megoldása, a kliens lelkiállapotának, életminőségének és kapcsolatainak javítása. Módszereik –mely számtalan lehet, mind a pszichológia, mind a Coaching területén- alkalmazásával a kliens mellett állnak, és támogatják, fejlesztik őt.

A mentor megfogalmazással kapcsolatban elsőként leszögezem, hogy a Coaching nem mentoring. A mentor utat mutat, tanácsot ad. Ami ennek a megfogalmazásnak a létjogosultságát fenntartja, az, hogy a Coach kérdéseivel, alkalmazott technikáival előhozza a kliensből a változtatáshoz szükséges új meglátásokat, fejlődést. Fontos szó itt a változtatás. A Coaching egyik legfontosabb alapfeltétele a kliens részéről a változtatni akarás. E nélkül ugyanis hasztalan. Ha valaki azt várja, hogy más –a Coach – oldja meg a problémáját, akkor az nem vezet célra. Visszatérve tehát, mivel a Coaching folyamat beszélgetései előhozzák a kliens új meglátásait, és fejlődését elősegítik, közvetve megmutatja az utat. Ennek az útnak a felismerése viszont a kliens tudatában merül fel, és nem közvetlenül a Coachtól származik. Az új megoldások, nézőpontok, és a fejlődés a kliensben van, csak épp nem ismeri. A Coach ezt hozza felszínre.

A coach „megláttatja a dolgok jobb, pozitívabb oldalát” és „megfelelő mederbe tereli az embert”. Fontos mondatok ezek, mivel a Coaching talán két legfontosabb jellemzőjét tárják elénk. Egyik alaptétel az, hogy a kliensben van a megoldás, csak még nem ismeri. Ennek felszínre hozásához szükséges, hogy több nézőpontból meglássa az adott helyzetet. Ún. átkeretezéssel a Coach megláttatja kliensével a dolgok jobb, pozitívabb oldalát, így el tud indulni addig ismeretlen utakon is, mely a megoldáshoz vezet. El is érkeztünk a másik mondathoz, ami a megfelelő mederbe való terelés. Ha a kliens képes a helyzetet másként szemlélni, hiedelmeit és feltételezéseit lebontani, akkor az az egész szituációra kihat, és létre jön a cselekvésbeli változás is. Az élete új mederben kezd folyni. Ez utóbbi elgondolás az alapja a kognitív viselkedésterápiának is, mely szoros rokonságban áll a Coachinggal.

Ezek alapján szeretném kijelenteni a Life Coaching átfogó értelmezését: Olyan, pszichoterápiához hasonló, de nem pszichoterápiás folyamat a Life Coach és a kliens / kliensek részvételével, melynek célja a kliens adott, megfogalmazott és körülhatárolt életbeli problémájának körüljárása, ezzel kapcsolatos céljának strukturált megfogalmazása és megvalósítása, erre megoldás keresése és gyakorlatba való átültetése, a kliens általános lelkiállapotának pozitívvá tétele, személyiségének, önismeretének fejlesztése, életminőségének javítása. Heti – kétheti, általában 60 perces beszélgetésekből, és a beszélgetések között történő, kliens részéről, a Coachal egyeztetett cselekvésekből, változtatásokból áll, időtartama néhány héttől néhány hónapig terjed.

Milyen esetekben alkalmazható?

A Life Coaching szinte minden, élet során felmerülő probléma megoldásában segítség lehet, néhány kritérium azonban akad. Fontos, hogy a kliensnek legyen egy adott problémája, melyen változtatni akar, illetve mentálisan egészséges és cselekvőképes legyen. A Coaching mindenkori célja megérteni a problémát a jelenben, és megoldást találni a jövőre vonatkoztatva. A múlt feldolgozása csak részlegesen történik, olyan mértékben, hogy az lehetővé tegye a változást.

A leggyakoribb felmerülő problémákat szeretném itt felsorolni, melyekre megoldást nyújt a Life Coaching:

• Párkapcsolat / házasság javítása
• Munkahelyi problémák
• Pályaorientációs problémák
• Szülő – gyermek / kamasz viszony javítása
• Családi kapcsolatok javítása, problémák megoldása
• Munkahelyváltás
• Érzelmi problémák megoldása, lelkiállapot pozitívvá tétele
• Motiváció visszaszerzése
• Célok megvalósítása, hatékonyság növelése az élet bármely területén
• Burn-out szindróma, kiégés kezelése
• Munka-magánélet egyensúly kialakítása
• Céltalanság megszüntetése, célok kitűzése
• Tinédzserek problémáinak megoldása
• Döntésképtelenség esetén a legjobb opció megtalálása
• Általános pozitív lelkiállapot teremtése, boldog élet megtalálása
• Stresszkezelés
• Konfliktuskezelés
• Önismeret, önbizalom növelése
• Időgazdálkodás, életszervezés
• Pozitív tulajdonságok felismerése és kiaknázása

A teljesség igénye nélkül, ezek, és hasonló problémák megoldására alkalmazható a Life Coaching.

A Life Coaching megítélése, eredményei

Ennek a témának az ismertetésénél ismét a kérdőív válaszaihoz nyúlnék, hiszen így lehetséges a leghitelesebben és legsokrétűbben bemutatnom a Life Coaching eredményességét.

Az ehhez kapcsolódó kérdéseim a következők voltak: „Miben segítettem neked? Miben változott az életed?” és „Miért volt leghasznosabb számodra a Life Coaching? Mikkel gazdagodtál?”

A válaszok a következők:

• „Segítesz jobb embert varázsolni belőlem.”
• „A jó kérdések miatt megtaláltam a válaszokat magamban.”
• „Bennem keringő válaszokkal gazdagodtam.”
• „Egyik napról a másikra felmentem a netre állásokat nézegetni. A változás már megkezdődött, mert próbaidős vagyok egy cégnél.”
• „Más szemszögből való meglátással gazdagodtam.”
• „A nehézségeket, problémákat könnyebb megoldani.”
• „Egy adott problémát külső szemmel is tudok nézni, nem csak elszenvedni.”
• „A hozzáállásom pozitívabb.”
• „A világ kevésbé tűnik rossznak.”
• „Tudom már, hogy mindenért keményen küzdeni kell.”

Úgy vélem, ezek a válaszok bizonyítják a Life Coaching fogalmánál általam bemutatott szempontokat, a módszer létjogosultságát és hatékonyságát.

A személyiség és a viselkedés pozitív irányba fejlődik, „jobb embert varázsol” a Coach klienséből. A személyiség struktúrája megmarad, ennek átformálása a pszichoanalízis feladata. A Coaching kiaknázza a meglévő pozitív tulajdonságokat, ezekre épít.

A kliens megtalálja a válaszokat magában. Ez igazolja a Coaching alapfeltevését, miszerint a megoldás a kliensben van, csak eddig elkerülte a tudatát.

Volt egy kedves kliensem, aki váltani akart a munkában, de fogalma sem volt, hogy tudna kiszakadni a korábbi közegből, illetve a munkahelyéről, és egészen másba fogni. Egyszer járt nálam, majd pedig a néhány héttel később küldött kérdőívemre írta a fent olvasható negyedik választ. A változás megkezdődött a beszélgetésünk után: érzelmi, gondolatbeli változások történtek a beszélgetés alatt, mely az utána következett hetekben cselekvésbeli, majd életbeli változásokat is hozott, a kliens elérte egész életét megváltoztató célját.

A „más szemszögből való meglátás” igazolja a Life Coaching folyamán történő nézőpontváltás, átkeretezés sikerességét.

A hozzáállás pozitívabb, nem szenvedő alany a kliens többé, a világot nem látja olyan rossznak, meg tud küzdeni egyedül is a problémákkal, és tudja azt, hogy mindenért tenni kell. Ezek mind olyan eredmények, melyek miatt a Coaching feltevései és módszerei bizonyítást nyernek. Majdhogynem egyedülálló módszer, amennyiben azt is figyelembe vesszük, hogy a személyiség mély átstrukturálása és évekig tartó terápia nélkül képes elérni a fent leírt célokat.

Kedves Olvasóm, köszönöm, hogy időt szántál írásomra, remélem hiteles és értékes információkkal gazdagodtál!

Ha tetszett, csatlakozz közösségemhez, lájkold a facebook oldalamat (www.facebook.com/nagydavidlifecoach)!

Nagy Dávid
Life Coach - Életvezetési tanácsadó
www.legyelboldog.hu
www.facebook.com/nagydavidlifecoach

A múlt héten részt vettem Gary Chapman: Az 5 szeretetnyelv- Az életre szóló szeretet titka című előadásán. Ez az az elmélet, melyre alapozva a világhírű párterapeuta emberi kapcsolatok (és itt nem csak a házasságra kell gondolni, de szülő-gyermek kapcsolatok, testvér-testvér kapcsolatok stb. ) tízezreit javította meg, hozta rendbe, mentette meg.

Mivel coaching során is többször előkerül az 5 szeretetnyelv elmélete, az ügyfelek abszolút nyitottak rá és elsajátítva azt sikerekről számolnak be, ezért álljon itt most pár gondolat az előadásról. Kissé szubjektíven, a friss élménytől még áthatva.
Merthogy tényleg csodás élmény élőben hallgatni és látni azt, akinek a tanításait "használja" az ember mind munkája, mind magánélete során.

És a legcsodásabb benne talán az, hogy az 5 szeretetnyelv esetén nem kell ám semmi nagy hókuszpókuszra gondolni, sőt, azt hiszem, a dolog lényege pont az egyszerűségében rejlik!
Gary Chapman amellett, hogy kiváló szakember, szellemes előadó is, sok-sok életből merített példával, történettel támasztotta alá elméletét.

Nem hiszem, hogy véletlen volt magyarországi látogatása alatt a teltház és a ráadás előadás (szintén teltházzal...). Láttam videót a közönségtalálkozóról is és, kígyózó sorokat dedikálásra várva.
Ez az ember nagyon rájött valamire!

Miről is szól az öt szeretetnyelv elmélete?

Gary Chapman abból indult ki, hogy a szerelem, mint bizsergés és mint érzelmi megszállottság bizonyosan alábbhagy körülbelül két év kapcsolatban élés után. Ekkor leszállunk a földre a rózsaszín fellegek közül és meglátjuk a másik gyengeségeit, hibáit is és itt jönnek elő azok a nehézségek, konfliktusok, amelyeket ha nem kezelünk megfelelően, sajnos könnyen a kapcsolat végét jelenthetik.
Ha azonban mindig a szerelem, a bizsergés után mennénk, akkor számtalan kapcsolatunk is lehetne akár életünk során és nyilván nem ez a cél, hanem az, hogy az a kapcsolat, amiben éppen vagyunk, igenis MŰKÖDŐKÉPES LEGYEN.

Chapman elmélete szerint ezért kilépés helyett inkább azon kell dolgozunk, hogyan tegyük jobbá jelenlegi kapcsolatunkat!
Mert ha szállunk virágról virágra, a bizsergés így is-úgy is elmúlik mindenhol néhány év alatt és csak csöbörből vödörbe jutunk.

A szeretet ezért elsősorban hozzáállás kérdése: azt teszem, ami a TE javadat szolgálja, ez a kiindulópont. És az örök kérdés: hogyan segíthetnék neked?
Mert a szeretet, mint érzelmi szükséglet minden emberben benne van, mindenki arra vágyik, hogy szeressék.

Mégis, mi lehet akkor a gond egy kapcsolatban, ha a felek az állítják, hogy igenis szeretik egymás, valamiért mégsem működik a dolog?

A válasz pedig az, hogy az emberi kapcsolatokban a legritkább esetben fordul elő az, hogy a két fél ugyanazt a szeretetnyelvet beszéli, azaz ugyanúgy mutatja ki a másik iránti szeretetét. Vagyis gyakorlatilag elbeszélnek egymás mellett. A probléma tehát nem az, hogy nem szeretik egymást, hanem hogy nem úgy kommunikálnak egymással, hogy a másik fél érezze a szeretetet.

Mert a szeretet-tartályt többféleképpen fel lehet tölteni és fontos tudunk, hogy társunk (gyermekünk, barátaink stb.) szeretet-tartályát pontosan mivel lehet feltölteni!

Hogy mivel is?
    •    Elismerő szavakkal
    •    Ajándékozással
    •    Szívességekkel
    •    Minőségi idővel
    •    Testi érintéssel

Igen ez az 5 szeretetnyelv!

Chapman elmélete szerint mindannyiunknak van egy elsődleges szeretetnyelve (sokaknak egy majdnem ugyanolyan súlyú második is), de a továbbiak kevésbé meghatározóak számára.
És a nehézség abban nyilvánul meg egy kapcsolatban, hogy az eltérő szeretetnyelvünk okán másképp értük azt, amit a másik mond, mondani akar számunkra. Így fordulhat elő, hogy akár teljesen jó szándékú emberek is "elbeszélnek" egymás mellett!

Természetünknél fogva ugyanis a saját szeretetnyelvünket ismerjük és használjuk, éppen ezért a jó kapcsolat alapja, hogy meg kell tanulnunk parterünk (gyermekünk, barátunk stb.) szeretetnyelvét!
Gary Chapman felismerte: egymás szeretet-tartályának a feltöltése megmentheti a házasságot!

Számomra az előadás legfőbb üzenete a következő volt: 

A SZERETET-DÖNTÉS! Rajtunk áll, mi döntünk arról, hogy tele vagy üres szeretet-tartályú emberrel szeretnénk élni és nyilván ha a tartály üres, megjósolható a kapcsolat kimenete is...
Éppen ezért Chapman szerint létezik három olyan kérdés, melyet (rendszeresen!) fel kell tennünk a párunknak, ha szeretnénk feltölteni a szeretet-tartályát.
    1.    Mivel segíthetnék neked?
    2.    Hogyan tehetném könnyebbé az életedet?
    3.    Hogyan lehetnék jobb társad?

Azaz lényegében MEGTANÍTJUK a társunknak, hogyan is szeressen minket!
A jó és működőképes házassághoz (és már emberi kapcsolathoz is) szolgáló és szeretetteljes hozzáállás szükséges, ez Chapman elméletének központi eleme!

S ahogy a Mester fogalmazott: az információ az Önöké, az, hogy ki mit kezd vele, az már rajta múlik! Mert Chapman senki házasságát nem mentheti meg, azon mindenkinek magának kell dolgoznia!
Az információ a miénk, hisz ismerjük az 5 szeretetnyelvet! Javítsuk meg kapcsolatainkat, használjuk társunk, testvérünk, gyermekünk, barátaink szeretetnyelvét és érezhető lesz a pozitív változás!
Én mindig jó szívvel ajánlom Gary Chapman könyveit is ügyfeleimnek, beszélgetünk az elméletről és most hálás vagyok azért, hogy személyesen is hallhattam dr. Chapmant,  hogy részt vehettem az előadásán. Életre szóló élmény volt!

dr. Domokos Katalin
anyacoach
gyerekzsivaj blog & coaching

Érezted már azt, hogy átadva magadat a mozgás örömének könnyedén áramlasz egyik mozdulatból a másikba és folyamatosan rácsodálkozol ennek a természetességére? És vajon azt észrevetted-e már, hogy egy örömtelien induló nap minden éppen úgy rendeződik el, úgy alakul, ahogy az a legjobb neked? Vajon mi lehet a közös ezekben a történésekben?

Mikor megszületett bennem a honlapom címe, biztosra vettem volna, hogy nincs még egy olyan “csodabogár”, aki ezt a két tevékenységet összekapcsolja. Aztán meghívást kaptam egy olyan előadásra, mely a life coaching és a nomád tánc kapcsolatáról szólt. (Petik Rozália: Te mozdulsz rá?)

Örömmel vettem, hogy mást is foglalkoztat ez a fajta megközelítés és az előadás arra inspirált, hogy jobban megvizsgáljam a tánc és a coaching kapcsolatát az életemben, különös tekintettel azokra a táncokra, melyekkel foglalkozom.

A szabad tánc során belülről induló mozdulatokat jelenítünk meg, melynek a fókuszában mindig az áll, hogy akkor és ott hogyan vagyok jelen a testemben, hogyan érzem magam. Ez leginkább önmagam megfigyelésére tanít, mennyire vagyok hiteles a mozdulataimban, mennyire van összhangban a belső világom a külsőmegnyilvánulásaimmal.

A coaching során is az elsőlépés, hogy megvizsgálom magamat, adott élethelyzetemet, hogy mi van most, mi a kiinduló állapot. Ehhez nagy őszinteségre van szükség, hogy szembenézzek önmagammal. Nem minősítem magamat, de megfogalmazom, hogy mit is szeretnék valójában megélni, min szeretnék változtatni.

Ahogy új nézőpontokat, lehetőségeket, eszközöket behozunk és kipróbálunk, olyan, mint amikor az eddig agyonhallgatott lemezt kicseréljük, és új ritmusokra, dallamokra próbálunk mozdulni. Rácsodálkozunk arra, hogy milyen új képességeket, érzéseket hoznak ki belőlünk és megfogalmazódik az a kérdés, miért is nem csináltuk ezt eddig?

A táncban a zenékkel és a ritmusokkal át tudjuk hangolni magunkat más lelki állapotokra és ezáltal megtapasztalhatjuk azokat az érzelmeket, érzéseket is, melyek esetleg eddig a komfortzónánkon kívül estek. Milyen is az, amikor egy csendes, melankólikus hangulatból hirtelen egy dübörgő, dinamikus zene közepén találjuk magunkat? Fel tudjuk venni a ritmust vagy ellenállást szül bennünk? Ha esetleg megengedjük magunknak, hogy kipróbáljuk, akkor talán új oldalunkat ismerhetjük meg. Ez mind tapasztalati tanulás, megismerés, akár csak a coachingban, ha új képességeket szeretnénk kifejleszteni, akkor is ki kell próbálnunk olyan helyzeteket, módszereket, melyek eltérőek az eddigiektől.

A kulcs a mozdulás. Kimozdulni a megszokott helyzetből és már mindent másképp láthatunk.

Tánc során sokat segít mások mozdulatainak megfigyelése és kipróbálása is. Hiszen mindannyiunknak vannak mozgássémái, amelyeken nem kell gondolkodni, automatikusak, viszont mint sémák, erősen behatárolják a lehetőségeinket. Új mozdulatokkal kitágíthatjuk a mozgástartományunkat, új érzéseket indukálhatunk és ha ezek jól esnek, akkor integrálhatjuk a saját működésünkbe.

Új mozdulatokat tanulhatunk a Nia során is, mely táncos és harcművészeti elemekkel fejleszti a testtudatosságunkat. Megfigyelhetjük mik azok a mozdulatok, melyek könnyen mennek, örömet adnak és melyek jelentenek kihívást számunkra. Persze ahogy az utóbbiakat többször ismételjük, már nem is lesznek olyan idegenek és meglepve tapasztaljuk, hogy jé, hát ez nem is olyan nehéz, még az is lehet, hogy izgalmas. Talán már veled is történt olyan, hogy amitől kezdetben idegenkedtél, vagy féltél, miután megtapasztaltad már nem is tűnt olyan félelmetesnek, vagy az is lehet, hogy megszeretted.

A Niában és más koreografált táncokban is - például a szakrális körtánc során -, kívülről befelé hatunk, vagyis a mozdulatokat, lépéseket tesszük belső élménnyé és így megfigyelhetjük, hogy milyen testi és lelki változásokat eredményeznek. A szakrális körtáncban is vannak jellemző lépések, mint például a szőlőindalépés, mellyel egyfajta áramlást hozunk létre, vagy a szökkenésekkel a belső tüzet szítjuk magunkban. Így a táncok megválasztásával tudatosan irányíthatjuk a bennünk levő energiákat.

Biztos sok összefüggést lehetne még találni a tánc és a coaching között, de talán a legfontosabb közös jellemző a flow, az az áramlás, mely akkor valósul meg, ha a lelkünkre hangolódunk és önmagunk lehetünk. Ennek megtapasztalására mind a tánc, mind a coaching jó lehetőséget ad.

Végső soron bármit is csinálunk, ha igazán szeretjük, mindenben megtalálhatjuk magunkat!

Szeretettel kívánok mindenkinek örömteli, áramlós pillanatokat!

Pókecz Szilvia


life coach

www.tanc-coaching.hu

Ha egy folyamatban egyszerre törekszünk fizikai és szellemi síkon is aktívan jelen lenni, sokkal mélyebb és maradandóbb saját élményt nyerhetünk: itt az ideje a coachingban a „tér-hódításnak”, legyen a coaching tudatosan háromdimenziós!

- hiszen a  coaching számos gyakorlatot alkalmaz: a két szék technika, az üres szék technikája, szerepcserék, tükrözés stb. Alkalmazásuk során a hatékonyság növelése érdekében gyakran történik fizikai hely(zet)váltás is, hiszen a résztvevők gyakran szó szerint ülnek át egyik vagy másik székbe –szerepbe.

Meggyőződésem, hogy ha egy folyamatban egyszerre törekszünk fizikai és szellemi síkon is aktívan jelen lenni, sokkal mélyebb és maradandóbb saját élményt nyerhetünk, miért ne vihetnénk ezért (még) több aktivitást akár egy „klasszikus” coachingba?

Térre van szüksége, helyes lépés, visszatáncol, hátat fordít, lógatja az orrát, mélyre ás, befordul, kinyílik, félvállról vesz, felülkerekedik, fejet hajt, rámozdul, elkerül, kitart, belelendül, átugrik rajta, befeszül, fel van pörögve… csak egy rövidke felsorolás a teljesség igénye nélkül.

Ha az ügyfél ilyen és hasonló kifejezéseket használ, érdemes ezeket megragadni: felajánlani annak lehetőségét, hogy az általa vázolt szituációt – vagy annak egy részét – egyszerűen helyezzük „térbe” és a mozgás dimenzióiba.

Hogy miről is van szó – konkrétabban:

Nézzük a szerepcserét vagy az adott probléma több szempontú megközelítését: A tényleges helyváltoztatás – például a másik fotelben történő helyet foglalás, segíti, hogy ügyfelünk könnyebben tudjon belépni az adott állapotba.

A logika fordítva is működik, sőt! A mozgás tudatos alkalmazása – melynek alapja az ügyfél erre való nyitottsága – katalizátora lehet a folyamatnak: előbb vegyen fel egy pózt/pozíciót, egy olyan helyzetet, ami képes kivetíteni a gondolatot, megmutatni a kapcsolódást az adott problémához.  Akrobatikus mutatványokra persze nincs szükség, már az eleve sokat lendíthet az aktuális szituáció feltárásában, ha egy konkrét érzetet, pl.: „felszabadultság” próbálunk a verbalitás „fogságából” kiragadni és mozdulatokkal lefesteni, mint ahogy azzal is lehet kísérletezni, hogy kis, vagy nagyobb lépésekkel érezzük-e komfortosabbnak a haladást, nem is beszélve arról, hogy átlépünk vagy megkerülünk dolgokat…

Azt gondolom tehát, eljött az ideje a coachingban a „tér-hódításnak”, ahogy a túra-coaching is új ösvényeket nyitott már a coaching és a fizikai aktivitás ötvözése által, úgy bármilyen mozgás-kultúra, vagy „csak” önmagában a mozgás tudatos használata további izgalmas lehetőségeket kínál.

Nekem a nomád táncok színes és kreatív, ugyanakkor egy egészen jól katalogizálható és rendszerezett mozgásstruktúrája adja azt az eszközt, mely kellően nyitott és rugalmas ahhoz, hogy bárhol, bármikor alkalmazható legyen:

• segítségével megtalálható és gyakorolható az egyensúly,
• megtapasztalható milyen minden részünkkel jelenLENNI,
• felfedezhető a pozitív feszültség,
• fejleszthető az önismeret
• megélhető a harmónia és az öröm.

Ezek a táncok ugyanis olyan nyers, tiszta lenyomatát adják az alap-érzelmeknek és ösztönöknek, melyek segítik a kapcsolódást önmagunkhoz és a természethez egyaránt, mely utóbbinak mi is részesei vagyunk. Ráadásul az a mozdulat-készlet, melyből a táncok építkeznek, önálló elemeire bontva is használható.  

Érdemes tehát próbára tenni – ha eddig nem tettük, akkor először önmagunkat – tágítani a határokat és egy kicsit elkalandozni a mozgás – tánc – coaching összefüggéseinek területére.

 Petik Rozália life coach írása

Sokan beszélnek pénzügyi, környezetvédelmi, állami, és minden fajta válságról. A 2010-es évek egyik legnagyobb kihívása a párkapcsolati kérdések és pont! Csak ezt nem tanítják az iskolában, nem mondja a híradó. A környezetemben körbenézve mindenki erről beszél. Láttam már felkapott adok-kapok cikkeket, mind női, mind férfi oldalról, de mi lenne, ha semleges nemben közelítenénk meg a témát?

Feltetted már magadnak a kérdést valaha, hogy mit vársz a másiktól? Hogy mit jelent az a szó, hogy életed partnere, társa? Mi az, hogy igazi párkapcsolat? Hagyok pár percet, fogalmazd meg magadban, és akkor olvasd tovább a cikket!

Mire jutottál? J

Nagyon nagy zavar van sokak fejében ezeket a kérdéseket illetően, pedig alapvető eleme egy kiegyensúlyozott ÉLETNEK.

Megálmodtad, elképzelted valaha, hogy nézne ki az ideális párod, akivel hosszú éveket tudnál leélni? Túljutottál azon a ponton, hogy a barátnő nézzen ki jól, a pasi meg legyen egzisztenciálisan rendben?

Céltudatosság

Te mi alapján választasz párt? Végiggondoltad már valaha, hogy nézne ki, hogy viselkedne bizonyos helyzetekben, milyen a humora? Furcsának tűnhet a céltudatosság szó egy párválasztásnál, de tényleg annyi időd van, amennyit hiszel, hogy minden szembe jövő emberrel komoly kapcsolatba keveredj? Munka után sokszor fáradtan tényleg csak valakire vágysz, vagy a nagybetűs Ő-re, akivel életed minden kis momentumát meg tudod beszélni, és aki meghallgat? Gondold végig, hogy ki lenne az ideális partner számodra minden szempontból, és helyezd a fókuszod ilyen emberekkel való ismerkedésre! Lássuk részletesen!

Külcsín, kémia, szexualitás

Miért ezzel foglalkozok elsőre?! Lehetne írni sablonos dolgokat, hogy nem az számít, hogy néz ki, csak a lelke legyen szép, meg milyen felületes dolog ezzel foglalkozni. Szerintem mindenkinek alapvető fontosságú a kémia, a nélkül nem is tudsz elindulni a párkapcsolat rögös útján. Emberek vagyunk, mindenkinek fontos a szexualitás, és az testi vonzalom egyszerűen elengedhetetlen! Miért kezdenéd izzadságszagúan a kapcsolatot saját magad győzködésével, hogy majd később megtetszik az újdonsült partnered? Aki már átélt igazi kémiai vonzalmat, tudja nagyon jól, hogy nem érdemes nélküle belevágni egy bimbózó kapcsolatba. Persze, csak ha neked is fontos a jó szex! J

Humor

Nem szorul hosszabb magyarázatra. Van jobb dolog a közös nevetésnél? Azon kívül. J A humor fontos stressz oldó eszköz az életben sok pozitív tulajdonsága mellett (immunerősítő, fiatalító, betegségmegelőző), hiszen remekül fel tudtok vele dolgozni nehéz helyzeteket is.  Ha hasonló hullámhosszon pörög az agyatok ezen a téren is, rengeteg konfliktus csak egy kis semmiségnek fog tűnni, ha jót tudtok rajta mosolyogni együtt!

Családi háttér, értékrend

Ez a kettő nagyon is összefügg. Hasonló körülmények közt nevelkedtetek, hasonló neveltetést kaptatok? Milyen értékeket láttatok otthon? Szeretet, megbecsülés, bizalom jelen voltak az otthoni környezetben? Hogyan kezelték a szülők közösen a pénzügyeket, a családi kasszát? A gyerekek többsége hasonlóan viselkedik felnőtt korában, egy párkapcsolatban, ahogyan azt otthon látta. Nem akarok pszichológiai mélységekbe merülni a témában, de egy biztos, ha hasonszőrű értékrendet vallotok, könnyebben tudtok közös életet felépíteni.

Barátok, család véleménye

Talán nem a legfontosabb, de mindenképp érdemes megemlíteni. Biztos neked is volt már tapasztalatod, hogy mennyire tudja a baráti kör vagy család befolyásolni egy kapcsolat kimenetelét. Sokszor ez az egyik „teszt”, amin egy friss barátnak vagy barátnőnek át kell esni, amikor először bemutatják. Két eset lehetséges.

Az egyik, hogy nem tetszik nekik az illető, amikor egy barát, barátnő, családtag szava döntő fontosságú lehet. De ne hagyd magad! Ha tudod, kit akarsz, senki véleménye ne tántorítson el! Neked kell, tetsszen, neked kell majd vele együtt élned, és ami a legfontosabb te ismered őt igazán.

De persze van pozitív helyzet is, mikor teljesen jól kijönnek az újonnan érkezettel, ami csak hab a tortán, hiszen a közös programokról senkinek nem kell lemondania, és pozitív megerősítéseket kapsz a választásodban. J

Egzisztencia, pénzkérdés, közös költségek tervezése

Megosztó téma szintén, mert nem számít a pénz ugye?! „Pénzéhes nők, gazdag férfiak, akik úgy cserélik a nőket, mint az alsógatyát”. Igen, vannak ilyenek, is, de most nem ezzel foglalkozok.

A sikeres párkapcsolatok alapköve, hogy együtt építetek fel egy életet. Legyen szó házról, lakásvásárlásról, közös családi vállalkozásról stb. Működhet-e párkapcsolat nagy egzisztenciális különbségnél is? Szerintem IGEN. Ha a felek helyén kezelik a dolgokat, és később nem hányják a szemükre, hogy a másik nem olyan szinten áll pénzügyileg, mint Ő, vagy nem válik követelőzővé. De egy biztos, a pénz nagy szerepet játszik ez élet minden területén. Közös vásárlások, kiadások, utazás, gyerekvállalás, lakhatás, mind pénzbe kerül. Nagyon fontos a helyes kommunikáció erről a témáról. Hogy kezeli a partnered ezt a témát, mi fontos neki, mi nem? Megbeszéltétek már valaha? Nálunk, magyaroknál nagyon tabu téma a fizetés, az anyagiak. Mindenki sutyorog a másik háta mögött, vajon mennyit kereshet, miből telik erre meg arra. Párkapcsolatban nyíltan beszélni kell róla, amivel ezernyi felesleges veszekedés előzhető meg. Tervezzetek pénzügyileg is mindent közösen!

Munka, időbeosztás

A téma magért beszél, és pontosan tudjátok, miről beszélek. Nem maga a munka minősége fontos, hanem az, hogyan osztja be az időtöket. Hasonló időrendben dolgoztok, vagy teljesen eltérőben? Sajnos, ha nem tudtok elegendő minőségi időt együtt eltölteni, akkor az a kapcsolat nem lesz hosszú távú. Akkor esel haza, amikor a másik felkel, vagy amikor hétvégén pihennél, ő akkor menne kirándulni? Érdemes ebbe belegondolni, hogy mi lesz később, ha minden így marad! Ha fontos számodra a másik, változtatsz az életviteleden, és közös megoldást találtok.

Érdeklődési kör

Mit szeretsz csinálni a szabadidődben, mi az, ami igazán leköt, feltölt? És a párod? Életünk sava-borsát, nem a munkahelyen, hanem az életünk többi részében szeretnénk élvezni igazán, amikor lazíthatunk, és igazán jól érezhetjük magunkat. És ha ezt együtt tehetitek, az a tuti. Milyen közös programokat szerettek együtt csinálni? Kirándulás, sport, múzeumlátogatás? Bármi legyen is az, ha mindketten örömmel merültök el benne, akkor azt már együtt eltöltött minőségi időnek nevezhetitek, ami a párkapcsolatotok egyik alapköve.

Jövőkép

Mit szeretnétek elérni a jövőben? Közös a célotok? Sarkalatos pont a gyerekkérdés, karrier, lakás- vagy házvásárlás. Érdekes módon erről sokan nem is beszélnek, majd ahogy esik, úgy puffan. Csak ha nincsenek tisztázott közös célok, mi felé haladtok? Lehet, hogy egy csónakban eveztek, csak két különböző irányban. Ha megvan a közös terv, máris könnyebben tudtok együtt működni, hiszen tudjátok, hogy mindkettőtöknek ugyanazok a dolgok megvalósítása jár a fejetekben egész nap, és már azt is, hogy van kire támaszkodni a nehézségek idején.

Életkor

Azt hiszem ez nem a leglényegesebb pont, mégis fontos megemlíteni. Nem az életkor számít, hanem az érettségi szint, és ez nem feltétlen függ össze azzal, hogy ki hány gyertyát fújt már el a szülinapi tortáján. Érzelmi intelligencia és tapasztalat is szükségeltetik egy jó kapcsolathoz. Ha hasonlóan felkészültek vagytok agyban egy kiegyensúlyozott kapcsolathoz nem a leglényegesebb, hogy köztetek 10 év vagy 2 nap a korkülönbség.

Egy kapcsolat sem fekete-fehér, ahogy ez sem egy tudományos recept egy jó kapcsolathoz, de mindenesetre egy jó alapot, szűrőt építhetsz fel belőle, hogy hol keresgélj, milyen emberre is van szükséged igazán. Nyilván ezekből a dolgokból nem deríthetsz ki mindent a legelején, mielőtt választanál, sok mindenre menet közben jössz rá, de figyelj az apró jelekre, és vegyél róluk tudomást. Használd ki az időd, ahogy csak tudod, az évek gyorsan repülnek.

Sok sikert kívánok mindenkinek! ;-)

Simon István, Life és Business Coach

A Bright Side weboldal segítségével most 13 pontban hasonlítjuk össze az elfoglalt és a hatékony emberek közti különbséget.

1. Az elfoglalt ember úgy tesz, mint aki egy komoly küldetésben vesz részt.

A hatékony ember küldetése egész életére szól

2. Az elfoglalt ember számos különböző dolog fényében rangsorol.

A hatékony ember néhány fontos dolog tükrében rangsorol.

3. Az elfoglalt ember könnyen mond igent bármire.

A hatékony ember kétszer is meggondolja, mire mondjon igent.

4. Az elfoglalt ember arra fókuszál, hogy cselekszik.

A hatékony ember a cselekvés pontosságára fókuszál.

5. Az elfoglalt ember ajtaja mindig nyitva áll.

A hatékony ember zárt ajtók mögött dolgozik.

6. Az elfoglalt ember folyton hangoztatja, hogy mennyire elfoglalt.

A hatékony ember hagyja, hogy eredményei magukért beszéljenek.

7. Az elfoglalt embernek sosincs ideje.

A hatékony embernek a fontos dolgokra mindig van ideje.

8. Az elfoglalt ember több dologgal is foglalkozik egyszerre.

A hatékony ember csak egy dologra összpontosít.

9. Az elfoglalt ember minden bejövő üzenetre azonnal reagál.

A hatékony ember hagy magának elég időt a megfontolt válaszadásra.

10. Az elfoglalt ember azt szeretné, ha körülötte mindenki más is elfoglalt lenne.

A hatékony ember azt szeretné, ha körülötte mindenki más hatékony lenne.

11. Az elfoglalt ember energiáját a kétkedők meggyőzésére fordítja.

A hatékony ember a kliens érdekeit tartja szem előtt.

12. Az elfoglalt ember az elkövetkezendő változásokról beszél.

A hatékony ember maga a változás és annak rugója.

+1. Az elfoglalt mindig ember segítséget kér.

A hatékony ember hozzálát a munka elvégzéséhez.

Forrás: https://brightside.me/wonder-curiosities/13-differences-between-busy-and-effective-people-126505/#image871955

 Váradi Zsanett life coach cikkfordítása

 A tánc, mint mozgás és benne a nomádok kincse még alkalmazásra váró, izgalmas és ezzel együtt reális eszközként jelenhet meg a coaching folyamatában. Miért? Azért, mert…

…nálam a tudatosság csak cselekvéssel párban értelmezhető, a cselekvés számomra a mozdulat, vagy „mozgás”, és így a tudatosság és célorientált cselekvés összehangolásának gyakorlata, összeolvadásának manifesztuma: a tánc.

A coaching-folyamatban a tánc, mint mozgás-eszköz úgy lesz bevethető, ha  valóságként tudjuk elfogadni a mozgás és tudat összefüggését, melyet a tudomány is alátámaszt: Paul Ekman arckifejezés-felismerés kutató szerint érzelmeink és testünk fizikai jelzései kölcsönösen hatnak egymásra.  Adam Galinsky szociál-pszichológusnak a pszichikai és fizikai hatásaiban is legpozitívabb változást előidéző mozdulat – mely a jógából ismert kobra póz – azonosítását köszönhetjük. Moshe Feldenkrais állítása, hogy „fokozott testi tudatosságra és relaxációs technikákra van szükségünk, hogy az idegrendszerünk működését karbantartsuk”.

Hogy mára elménk és mozgásunk kölcsönössége tudományosan is elfogadott tény, az ennek hatásai során szorgalmazott tudatosság minden eddiginél hatékonyabb eszközt ad kezünkbe a fejlődésünket célzó úton; és nem pusztán, ha magért a mozgásért mozgunk. Könnyen belátható az is, hogy szokásaink mennyire „húsba vágó” módon tükröződnek mozdulatainkban (gondoljunk például a gibbon-pózban eltöltött órákra a monitor előtt). Célszerű ezért (is) élni a lehetőséggel, hogy az egyén a saját igényeire szabottan „újra- huzalozza” magát (a kifejezés Moshe Feldenkraistól ered).

Mikor saját fejlődésemen dolgozom, az elmém és testem egysége a coach, „aki” a tánc, mint eszköz által fizikai tapasztalásokon keresztül, metaforák felismerésével és használatával, tudatos(an) rendszerbe (anatómia, ritmus és zene) foglaltan segít strukturálni a kompetenciákat, megélni energiákat.

A coaching így értelmezhető egyfajta újrahuzalozásnak, ahol a coachee saját marionettjének szálait saját kezébe véve teremti önmaga dinamikáját. A coach, mint kísérő egy olyan lehetőséget igyekszik észre vétetni, aktivizálni, ami itt és most elérhető: a test mindig rendelkezésre áll, a mozdulat azonnal képes hatni.

A coaching mint irányított, strukturált folyamat, módszereitől is megkívánja ezen feltételeket, így logikusan az alkalmazott mozdulatoknak is orientálódniuk kell. A tánc maradéktalanul megfelel a követelményeknek: rendszerbe foglalt, összefüggő, kerettel és önmagában is célra irányzott cselekvések sorozatából áll, mely a coaching egyéb eszközeinek, mint a metaforák, kommunikációs stílusok láttatása, improvizációk, stb. sajátos szubszumálására is alkalmas.

A tánc képes visszatükrözni az aktuális állapotot és személyiséget, így direkt és indirekt módon szolgálva az önismeretet, rámutatva az optimális fejlődési irányokra. A nomád attitűd kincseinek táncban megmutatkozó stílusjegyei ez idáig még alkalmazásra váró, izgalmas és ezzel együtt reális eszközként – természetesen csak az ügyfél egyértelmű felhatalmazásával – vihetők be a coaching folyamatába. A példaként említhető mongol, uyguhr, ghashghaee, karaçay, tajik, kochy, sapera és további táncok a népi, nemzeti (esetleg vallási) sajátosságukból és a gazdasági, földrajzi vagy történelmi környezetükből egyaránt kiragadottan képezik a módszer alapját, melynek szempontjából ezek – bár a stílusjegyek katalogizálását segítik és a szubjektív esztétikai értékelés alapját adhatják – csupán periférikus jellemzők lehetnek.

A lényeg egzakt megvilágítása, hogy a nomádok azok, akik – mondta a francia filozófus, esztéta Gilles Deleuze –„(…) nem tartoznak a történelemhez; (…) metamorfizálódnak, hogy másutt megint felmerülhessenek: váratlan formákban - egy társadalmi mező enyészvonalai között.” A habitus lényege –Tillmann J.A. nyomán –, hogy „a nomádság a majd mindent behálózó és egyre jobban átható rendszerek és intézmények közül kiutat mutat: az átjárást, a rések észrevevését, a közlekedést a különféle kontextusok között.” A nomádok „a szabadság számára hódítanak vissza területeket” (Fenyvesi Ottó), és mindez a táncaik elemeiben, szimbolikájában megragadható.

A muszlim területek nomádjai, az indiai valamint európai cigány táncok motívumai által tudom felkínálni ennek a világnak a megtapasztalásán keresztül a személyes fejlődésnek, az önreflexiónak, a kommunikációs hatékonyság elősegítésének, az elakadások oldásának egy kalandos, szabad alternatíváját.

Az alkalmazás legfőbb elve, hogy „a mozgás általi tudatossággal együtt járó tanulás örömteli érzések forrása, amely azonban veszít tisztaságából, ha bármi elhomályosítja ezt az élvezetet” (Moshe Feldenkrais).

 Petik Rozália life coach írása