Érezted már azt, hogy átadva magadat a mozgás örömének könnyedén áramlasz egyik mozdulatból a másikba és folyamatosan rácsodálkozol ennek a természetességére? És vajon azt észrevetted-e már, hogy egy örömtelien induló nap minden éppen úgy rendeződik el, úgy alakul, ahogy az a legjobb neked? Vajon mi lehet a közös ezekben a történésekben?
Mikor megszületett bennem a honlapom címe, biztosra vettem volna, hogy nincs még egy olyan “csodabogár”, aki ezt a két tevékenységet összekapcsolja. Aztán meghívást kaptam egy olyan előadásra, mely a life coaching és a nomád tánc kapcsolatáról szólt. (Petik Rozália: Te mozdulsz rá?)
Örömmel vettem, hogy mást is foglalkoztat ez a fajta megközelítés és az előadás arra inspirált, hogy jobban megvizsgáljam a tánc és a coaching kapcsolatát az életemben, különös tekintettel azokra a táncokra, melyekkel foglalkozom.
A szabad tánc során belülről induló mozdulatokat jelenítünk meg, melynek a fókuszában mindig az áll, hogy akkor és ott hogyan vagyok jelen a testemben, hogyan érzem magam. Ez leginkább önmagam megfigyelésére tanít, mennyire vagyok hiteles a mozdulataimban, mennyire van összhangban a belső világom a külsőmegnyilvánulásaimmal.
A coaching során is az elsőlépés, hogy megvizsgálom magamat, adott élethelyzetemet, hogy mi van most, mi a kiinduló állapot. Ehhez nagy őszinteségre van szükség, hogy szembenézzek önmagammal. Nem minősítem magamat, de megfogalmazom, hogy mit is szeretnék valójában megélni, min szeretnék változtatni.
Ahogy új nézőpontokat, lehetőségeket, eszközöket behozunk és kipróbálunk, olyan, mint amikor az eddig agyonhallgatott lemezt kicseréljük, és új ritmusokra, dallamokra próbálunk mozdulni. Rácsodálkozunk arra, hogy milyen új képességeket, érzéseket hoznak ki belőlünk és megfogalmazódik az a kérdés, miért is nem csináltuk ezt eddig?
A táncban a zenékkel és a ritmusokkal át tudjuk hangolni magunkat más lelki állapotokra és ezáltal megtapasztalhatjuk azokat az érzelmeket, érzéseket is, melyek esetleg eddig a komfortzónánkon kívül estek. Milyen is az, amikor egy csendes, melankólikus hangulatból hirtelen egy dübörgő, dinamikus zene közepén találjuk magunkat? Fel tudjuk venni a ritmust vagy ellenállást szül bennünk? Ha esetleg megengedjük magunknak, hogy kipróbáljuk, akkor talán új oldalunkat ismerhetjük meg. Ez mind tapasztalati tanulás, megismerés, akár csak a coachingban, ha új képességeket szeretnénk kifejleszteni, akkor is ki kell próbálnunk olyan helyzeteket, módszereket, melyek eltérőek az eddigiektől.
A kulcs a mozdulás. Kimozdulni a megszokott helyzetből és már mindent másképp láthatunk.
Tánc során sokat segít mások mozdulatainak megfigyelése és kipróbálása is. Hiszen mindannyiunknak vannak mozgássémái, amelyeken nem kell gondolkodni, automatikusak, viszont mint sémák, erősen behatárolják a lehetőségeinket. Új mozdulatokkal kitágíthatjuk a mozgástartományunkat, új érzéseket indukálhatunk és ha ezek jól esnek, akkor integrálhatjuk a saját működésünkbe.
Új mozdulatokat tanulhatunk a Nia során is, mely táncos és harcművészeti elemekkel fejleszti a testtudatosságunkat. Megfigyelhetjük mik azok a mozdulatok, melyek könnyen mennek, örömet adnak és melyek jelentenek kihívást számunkra. Persze ahogy az utóbbiakat többször ismételjük, már nem is lesznek olyan idegenek és meglepve tapasztaljuk, hogy jé, hát ez nem is olyan nehéz, még az is lehet, hogy izgalmas. Talán már veled is történt olyan, hogy amitől kezdetben idegenkedtél, vagy féltél, miután megtapasztaltad már nem is tűnt olyan félelmetesnek, vagy az is lehet, hogy megszeretted.
A Niában és más koreografált táncokban is - például a szakrális körtánc során -, kívülről befelé hatunk, vagyis a mozdulatokat, lépéseket tesszük belső élménnyé és így megfigyelhetjük, hogy milyen testi és lelki változásokat eredményeznek. A szakrális körtáncban is vannak jellemző lépések, mint például a szőlőindalépés, mellyel egyfajta áramlást hozunk létre, vagy a szökkenésekkel a belső tüzet szítjuk magunkban. Így a táncok megválasztásával tudatosan irányíthatjuk a bennünk levő energiákat.
Biztos sok összefüggést lehetne még találni a tánc és a coaching között, de talán a legfontosabb közös jellemző a flow, az az áramlás, mely akkor valósul meg, ha a lelkünkre hangolódunk és önmagunk lehetünk. Ennek megtapasztalására mind a tánc, mind a coaching jó lehetőséget ad.
Végső soron bármit is csinálunk, ha igazán szeretjük, mindenben megtalálhatjuk magunkat!
Szeretettel kívánok mindenkinek örömteli, áramlós pillanatokat!
Pókecz Szilvia
life coach
