Miután megismertem az asszertivitás elméleti oldalát azt láttam, hogy alapjaiban nem vagyok messze az asszertivitástól, de azért még bőven van fejlesztendő terület a kommunikációmban, így még fontosabb kérdéssé vált, hogy hogyan tudom az eddig megszerzett ismereteket a gyakorlatban is tudatosan alkalmazni.
Kapaszkodókat kerestem olyan szavak, mondatok, és kifejezések formájában, amelyeket mintegy mintát tudok használni az asszertív magatartás elérése érdekében; kutattam az asszertivitás „hogyanját” amely iránytűként szolgál a célom elérésében.
A szavak és mondatok tekintetében a szakirodalomban széles kínálat található, amelyekből igyekeztem kiválasztani néhányat, melyek az asszertivitást tükrözik:
- Nagy szükségem lenne a segítségedre abban, hogy…
- Szeretnék több információhoz jutni, de ehhez szükségem lesz az ön segítségére.
- Te hogy látod ezt? Te mit gondolsz erről?
- Rosszul esik nekem, hogy ezt mondod. Szomorú vagyok.
- Mérgesnek látszol, mi rosszat mondtam?
- Szeretnék segíteni, de sajnos…
- Megértem, hogy fontos számodra a karriered, de mindenképp szeretném, ha egymásra is fordítanánk időt legalább egy kirándulás erejéig.
- Hálás lennék, ha ön…
- Köszönöm.
- Kérlek, ha te érsz előbb haza, készíts vacsorát.
Természetesen nem szabad elfelejteni az asszertivitás előfeltételét! Mint ahogy, azt „Az asszertivitásról röviden”című írásban már leírtam az asszertivitás elengedhetetlen előfeltétele a megfelelő önbizalom és határozottság megléte. Amennyiben ezek hiányoznak akkor, még ha papírról olvassuk is fel ezeket a kifejezéseket, akkor sem lesznek hitelesek és hatásosak, így mindenekelőtt nekünk kell kellő erővel és önbizalommal rendelkezni érdekeink érvényesítéséhez.
Tapasztalatom szerint amennyiben az önbizalmunk nő, nyitottabban, elfogadóbban közelítünk a másokhoz, és akkor ezek a kifejezések – minden különösebb erőfeszítés nélkül – már maguktól válnak kommunikációnk részévé.
A hogyan kérdésre már nem volt egyszerű válasz. Különböző módszerek leírásával találkoztam, amelyek bár sokban hasonlítottak egymáshoz, de mégis több területes eltéréseket is mutattak, így igyekeztem egy olyan sorvezetőt leírni, amely számomra követhető lépéseket ad.
A módszer, amelyet most bemutatok igazából egy olyan tevékenység lista, amelyen ha
– az egyes pontokat megvizsgálva – végigmegyünk, majd az eredményeket kifejezzük, akkor el is érkezünk a célunkhoz, és asszertívan kommunikálunk.
1., helyzet tisztázása, érzéseid felismerése
Az érzések és érzelmek azok a reakciók, amelyek bennünk keletkeznek egy adott helyzettel kapcsolatban. Nem kérdés, ha jó érzésem van (öröm, elégedettség, büszkeség) egy helyzettel, cselekedettel kapcsolatban, akkor minden a helyén van. Viszont, ha rosszul érezzük magunkat (bánat, düh, szorongás) valamivel kapcsolatban, akkor porszem került a gépezetbe. Ezen a ponton kell dönteni, hogy megosztjuk-e érzéseinket a környezetünkkel, és ha igen, akkor hogyan.
2., érzelmek egyértelmű és egyenes kifejezése
Asszertív kommunikáció esetén nagyon fontos, hogy a pontosan felismert és meghatározott érzelmeinket mások hibáztatása, és minősítése nélkül fejezzük ki:
felmérgesítettél helyett mérges vagyok
hazudtál nekem helyett becsapva érzem magam
3., igényeid megfogalmazása, másikkal szembeni kérések pontos kifejezése
Az érzelmeink felismerésével más pontosan körvonalazódnak igényeink is, így azokat már könnyebb lesz tömören és világosan megfogalmazni. Pontosan tudni fogjuk, hogy mi az, amit szeretnénk, és mi az amit nem.
4., mások nézeteinek, jogainak meghallgatása
Természetesen, ahogy jogunk van vágyaink eléréséhez, úgy másokat is megillet ez. Nem mehetünk el mások nézetei, jogai mellett még akkor sem, ha nem értünk vele egyet, vagy adott esetben ütközik a sajátjainkkal. Asszertívnek lenni nem egyenlő azzal, hogy mindig minden úgy van, ahogy mi akarjuk.
5., felelősségvállalás
Ha vállaljuk az érzéseinkért, kommunikációnkért a felelősséget, akkor nem hibáztatunk másokat. A hibáztatással csak az idő és az energia megy el, és addig, amíg másokat hibáztatunk és velük foglalkozunk, addig sajnos nem magunkra koncentrálunk. Ez ilyen egyszerű.
Nagyon fontos, hogy NE LEGYEN BÜNTUDATUNK, csak azért mert kimondtuk a vágyainkat, vagy mert nemet mondtunk hiszen „NEM vagyunk felelősek a többiek minden vágyának a teljesítéséért”. (Sue Hadfield-Gill Hasson)
Arra a kérdésre, hogy milyen eredményekről tudok beszámolni saját magammal kapcsolatban az asszertivitás tekintetében nem tudok egyszerű válasszal szolgálni. Hol jó, hol még jobb eredményeket érek el, és van olyan is, amikor kevésbé büszkélkedhetek.
Mint ahogy nincs két egyforma napunk, hangulatunk, így az asszertív viselkedést sem lehet, és nem is kell egyformán alkalmazni életünk minden percében, illetve nem is biztos, hogy minden élethelyzetben lehetséges annak használata.
Ami viszont biztos, hogy mindenképpen törekszek ezen magatartás lehető legtöbb esetben történő alkalmazására, hiszen ahogy Popper Péter mondja:
„Senkinek sem kell tökéletesnek lennie. Bőven elég a törekvés arra, hogy kicsit csiszolni próbáljunk magunkon. Ez elérhető, a tökéletességeleve reménytelen. Sok minden zsúfolódik össze egy emberben: "sugár és salak", ettől ember.”
El kell fogadni, hogy ez sem egyik napról a másikra veszi át a korábbi, kevésbé asszertív magatartás helyét, de kellő türelemmel és kitartással hamar jelentkeznek az eredmények.
Dr. Balogh Ildi
proaktív life coach gyakornok
Forrás:
Sue Hadfield – Gill Hasson: Asszertivitás,Scolar Kiadó, 2012
Rusznák Péter: Asszertív konfliktuskezelés (előadás)
http://elet-gyik.blog.hu/2012/08/21/mi_az_asszertivitas_asszertiv_kommunikacio_asszertiv_viselkedes
Mozgásterünk leginkább önértékelésünkből fakad. Képesnek kell tartanunk magunkat a fontos lépések megtételére. A proaktív, királyi akarat végrehajtója az asszertív én: az egyén folyamatos, vezéri jelenléte a pályán. Ahhoz, hogy a társadalmi és munkahelyi normák négyzetrácsán könnyedén mozogjunk, elsősorban önbizalomra van szükség: tudnom kell, hogy nem alárendelt figurája vagyok az élethelyzeteimnek: szóvá tehetem az újságárusnak, ha rosszul adott vissza, a barátomnak, ha megsértett valamivel, vagy a főnökömnek, ha nem értetettem a mondanivalóját. Önértékelésünk fejlesztésével nyithatók meg a kommunikáció új oszlopai és átlói.