Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Holtomiglan – holtodiglan boldogságban 1. rész

  1. Párválasztás
  2. Jó házasság
  3. Rossz házasság

I.     Párválasztás

Ki ne szeretné a holtig tartó „boldogan éltek együtt...”   történetet megélni? Mindenki vágyódik rá,

azonban keveseknek sikerül.  Tulajdonképpen nagyon sok múlik már a legelején, a párválasztásnál. Itt dőlhet el, amennyiben jól választunk, boldog élet lesz a jutalma.

Amikor szerelemes lesz az ember, módja van rá, hogy előbb próbáljon közeledni, kideríteni, mire számíthat hosszú távon a másiktól. Ha már tudja, remélhetőleg nem éri meglepetés. Szokták mondani, úgy szeretlek, ahogy vagy. Ez akkor szép, ha fel is tudjuk sorolni, mi konkrétan az „úgy, ahogy vagy” 

Egy boldog kapcsolatban kölcsönösen figyelnek egymásra, alkalmazkodnak, hosszú távon. (Ez nem egyenlő a megalkuvással!) A másik tisztelete, elfogadása fontos, mert ebben nagy erő van. 

Van, létezik holtig tartó szerelem, tisztelet. Magam is részese vagyok egy ilyen kapcsoltnak. De mi a titok?

Tévedni lehet könnyen, ha valaki azt gondolja, ellentétek vonzzák egymást. Ez csak egy mondás! Hiszen, ha egy rendetlen ember egy precíz társsal találkozik, biztosra vehető a hamarosan beköszöntő veszekedés.  De az otthonülő is hamarosan rosszul fogja érezni magát egy folyton nyüzsgő társ mellett. A hasonló emberek tudnak együtt élni hosszú távon! Szükség van a hasonlóságra, és az alapvető értékek egyezésére!

Figyelmet érdemel továbbá a nonverbális kommunikáció. Ha már az elején a kapcsolatnak feltűnik, hogy tévúton jár az ember, bármilyen okokból, nem érdemes várni. Soha nem oldódnak meg az elakadások maguktól. Kár az időt arra pazarolni, hogy „majd megváltozik”, vagy főleg arra, hogy „majd én megváltoztatom”. Ez soha nem szokott megtörténni sajnos, senki ne számítson erre. Ennek az az oka, hogy még ha akar is megváltozni valaki, annak őszintén és belülről kell fakadnia a késztetésnek, és legalább 1-2 év a megrögzött szokás megváltoztatása.

Nem segíti a fiatalok elképzelését a párkeresésről a romantikus vígjátékok sokasága. Ezek általában viccesek, játszmáznak bennük, hazudoznak. Hiányzik belőlük többnyire a tudatos viselkedés. Az ilyen emberek milyen társakká válnak? 

Persze ezeket a filmeket nem a mélységükért, hanem egy álomvilágért szokták nézni. Aztán azt elhiszik a fiatalok, - bármennyire is bizonygatják az ellenkezőjét, mert hinni szeretnék, hogy így is működik.

Vannak valószínűleg előre kudarcra ítélt kapcsolatok. Ezek közé tartozik a főnök-beosztott kapcsolat.   Lehetnének akár jók, - de a főnökét tiszteli az ember, felnéz rá, ezért is társul hozzá szívesen.

 Ezekben a kapcsolatokban azonban mindig van egy alá-fölérendeltség, ami megmarad. Nem tudnak egyenrangúak lenni nagy valószínűséggel későbbiekben sem.

Egy alkalommal 30-as éveiben járó, csinos, jó állással rendelkező lány kérdezte, miért nem talál magának párt Ő és a korosztálya? 

Megkérdeztem, milyen párt keres, mi az elképzelése? A válasza a következő volt: legyen sportos, magas, lehetőleg szőke és hullámos hajú, mert az nagyon tetszik Neki, és jól öltözködjön.  Ezek után megkérdeztem van-e olyan belső tulajdonság, ami fontos számára a másikban? Azt mondta, igen, legyen vicces!

Ugye más is látja a hibát a tervben?

A 30-as korosztály valóban nehezen talál manapság párt, egyik nem a másikra tolja, miért. 

Egyfelől ott vannak az értelmiségi fiatalok, akik végig tanulták az eddigi életüket, nem a párválasztás volt a fő gondjuk. Másfelől ott vannak azok a fiatalok, akik végig bulizták az elmúlt éveiket. Mindkét csoport egyszer csak ott találja magát igazi pár nélkül.

Nagy teret kapott az internetes ismerkedés is, ami sok buktatót hordoz, mindenki tudja miért. Néhány igaz történetet elmondok a netes első randik tapasztalatáról!  Sokadik randinak is furcsák lennének, de első randinak végképp!!

Lány mesélte: moziba mentek, a lány fizetett, mivel a fiú zsebre dugott kézzel csak állt. A visszajárót a fiú pedig eltette.

Lány mesélte: Viberen átküldte az étlapot a fiú ahová másnap vinni fogja. Amikor nem tudott választani másnap mit enne, a fiú visszaírta, reméli, nem a legdrágább ételt fogja választani.

Fiú mesélte: a randi közben megjelent a lány exe és felpofozta, majd futva menekült előle.

Fiú mesélte: az étterem parkolójában kitöltetett a lány hirtelen egy személyiség tesztet.

Fiú mesélte: megkérdezte a lány, 5 év múlva hol látja magunkat és hány gyerekük lesz?

Lány mesélte: egy neveletlen, kulturálatlan, udvariatlan, vízszerelő (nem ezzel volt a baj) srác jött a randira, aki intelligensnek írta le magát. A rövid beszélgetés után a lány azt mondta, Ő komoly, diplomás ember, mit gondol, hogy illenek össze? Mire a fiú lehordta, hogy mennyire beképzelt, öntelt, és szerinte összeillenek, mert a lány szép, okos, és Ő pedig igényes nagyon kivel jár együtt.

Pechére a lány is igényes volt.

Egy fiatal ügyvéd férfi baráttal beszélgettem a párválasztás nehézségeiről. Ő mesélte, hogy a 30-as és 40-es éveiben járó férfiaknak sem könnyű, mert ha eddig nem nősült meg, akkor a munkával kapcsolatos ismeretségek jöhetnek szóba leginkább, mivel legtöbb idejét ezeken a helyeken tölti.

Azonban ezek a kapcsolatok is inkább néhány emberre szűkülnek és sokkal inkább kollégális vagy baráti kapcsolatoknak mondhatóak.

Amikor viszont sikerül ismeretséget kötnie, és kiderül, hogy ügyvéd, a legtöbb esetben azonnal a jó egzisztenciát, biztos jövőt látják a hölgyek benne. Tapasztalata szerint a 30-as még nem házas nők, akiket „már sürget az idő” ebben a pillanatban lelkükben az esküvői harangok zúgását vélik hallani.

Erőltetni sem lehet a pártalálást, idő kell és türelem ahhoz, hogy megtaláljuk a hozzánk illő párt. Nagyon sokszor hajlamosak elfelejteni ezt a fiatalok. Hihető, hogy nagyon vágynak már igazi társra, de nem a sürgetéstől fog rátalálni a szerelem senkire, sőt, még rosszabb, mert csak frusztrált lesz, hogy az idő múlik, és még nem történt semmi.

Mindezek ellenére egyszer eljön a pillanat, amikor találkozik az ember Valakivel! Akkor kell felmérni, ez lehet-e a holtig tartó szeretet, vagy nem érdemes rá időt, energiát pazarolni.

A minőségi kapcsolatok azok, amik egészségessé és boldoggá tesznek minket! Az elégedett élethez nem csodaszerre van szükség, hanem tenni kell érte nap mint nap. Minden befektetés megtérül, hisz magunkért tesszük.

Senki nem állítja, hogy könnyű megtalálni a megfelelő párt.  A kapcsolat akkor működik, ha mindketten jelen vannak benne, meg tudnak beszélni problémákat is. Egyszerre tudnak mozdulni, ha kell, észreveszik, ha szükség is van erre, nem várnak addig míg bekövetkezik a krízis. Azonosak az értékrendjük a feleknek, támogatóak egymással, együttműködőek.  A közös életben felelősek vagyunk egymásért. Közösen felelünk a sikerekért és kudarcokért. Közösen élünk meg mindent.   Egymás fejlődése iránt is elkötelezettnek, empatikusnak kell lenni.

Meg kell tanulni megélni az élet ritka és ünnepi pillanatait együtt. Ez tud feltölteni hosszútávon. 

Sokszor mondják a fiataloknak, hogy majd jönnek a szürke hétköznapok, azok mutatják meg, mihez tudnak kezdeni együtt. Ennek egyáltalán nem kell így lennie. Miért ne lehetne úgy élni, hogy színes hétköznapokról beszéljünk? Mindenképpen érdemes ezt kipróbálni. Hiszen azokból van a több, nem az ünnepnapokból.  

Persze, hogy vannak rossz és nehéz időszakok. Ha van azonban valaki, aki ott áll támaszként, akkor minden elviselhetőbbé válik. 

Ha nemcsak szívvel, de józan ésszel választ az ember párt, eltöltenek együtt több évszakot, több közös ünnepet átélnek együtt, és működik a kémia, érdemes belevágni a hosszú távú közös életbe, mert nagyon sok örömben lehet részük.

Tarnóci Ágnes life coach

0 Tovább

A távolság jótékony hatása

Az elmúlt évtized derekán mintegy 4 éven keresztül rendszeresen utaztam munkaügyben. Minden második héten a reptéren kezdtem valamelyik napot, és hol rövidebb hol hosszabb időre és rövidebb-hosszabb távolságra repültem. Legtöbbször nem volt velem kolléga vagy ismerős.

Imádtam a repülést, csodálom a gépeket és az embert, hogy ezt a technológiai remekművet megalkotta. Ma arra a technológiára tartogatom a csodálatomat, amely lehetővé teszi a fenntartható mobilitást, így a repülést is. Bízom benne, hogy nincs már messze. 

A hosszabb útjaim során sok új ismeretséget kötöttem, például üzletemberekkel a világ minden tájáról, de fiatal amerikai misszionárius hölggyel is beszélgettem már a Budapest-New York járaton. 

Valahogy ott fent, 10000 méter magasan és ezer kilométerekre otthontól minden olyan könnyeddé válik, rámosolyogni és megszólítani a melletted ülőt, belemenni akár sorskérdések, munka vagy párkapcsolati problémák megbeszélésébe is. Ezek az alkalmak emlékeztettek azokra a fiatalkori időkre, amikor vonaton, vagy autóstoppal utaztam és pillanatok alatt fontos témákat is megvitattam az utastársaimmal.

Az a tudat, hogy valószínűleg nem fogunk többet találkozni és nem lesz következménye a kitárulkozásnak felszabadító és bizalmat ébresztő sok ember számára. Vagyis szükségünk van egymásra, arra, hogy meghallgassuk egymást és meghallgattassunk minden ítélkezés nélkül. Nekem a fenti tapasztalataim azt mutatják, hogy képesek is vagyunk erre, ha félelmeinket háttérbe szorítva egyszerűen csak bízunk a másikban. Egyszóval a vonaton vagy repülőn ismerkedés és beszélgetés felér akár egy coaching üléssel is.

A valóban hosszú 10-12 órás repülőutak során előfordult, hogy jó néhány órát olvasással, vagy ha már abba is belefáradtam akkor egyszerűen csak pihenéssel, esetleg alvással töltöttem.

Nem tudom pontosan mikor és hogyan tudatosodott bennem legelőször, csak egyszerűen megtörtént az, hogy a repülőn ültem, lehunytam a szemem és teljesen máshogy láttam a helyzetemet és a problémáimat. Egyszerűen csak mintha kívülről láttam volna magam. Minél távolabb járt a repülőgép Budapesttől annál tisztább lett a kép.  

Csakhogy konkrétan is érzékeltessem ezt a folyamatot, egy baráti kapcsolatban éppen zajló nehézségekre kezdtem másképp figyelni. Mintha minden zavaró érzés, mint például a csalódás eltűnt volna és egyre jobban láttam azt mi fog történni, ha ebben a mederben folytatom a kommunikációt és ha nem értékelem át az érzéseimet. Tisztán láttam, ha nem változtatom meg a hozzáállásom, akkor elveszítem a barátságot és tűpontosan láttam azt is, hogy mit kell tennem, mondanom, hogy ami jó az megmaradjon. Az is egyértelmű lett, hogy az én felelősségem a cselekvés, nekem kell lépnem és nem várhatok tovább. Lenyűgöző, fantasztikus felismerés és tapasztalás volt, és olyan egyértelműen és elementárisan jött elő a semmiből, amit soha nem éltem még át.

Ettől az alkalomtól kezdve szinten minden hosszabb úton volt hasonló élményem és tettekkel is követtem azt, amit a repülőút során megértettem és elterveztem.

Amikor 10000 méter magasról lenéztem a Szaharára vagy Iszfahán fényeire számos napi fájó probléma összezsugorodik, más értelmet kap, egyrészről azért, mert magasról látva csodálatos világunkat minden más eltörpül, másrészről azért, mert térben és időben is még messze vagyok attól, hogy visszatérjek közéjük. Amikor pedig hazafelé tartottam egy-egy hosszabb útról a hála és öröm vezérelt, hogy ismét otthon lehetek, láthatom szeretteimet és ezáltal is erőt éreztem ahhoz, hogy a tisztánlátásban született gondolataimat tettekkel váltsam valóra.

A térbeli vagy időbeli távolságot egy problémától nem csak fizikailag lehet megteremteni. A coachingban alkalmazott eszközök segítségével ezt egy ülés során is elérhetjük. Martin Wehrle A 100 legjobb coaching gyakorlat című könyvében is megjelenik a disszociáció, téren és időn át ívelő utazásként. 

Ez egy olyan célkitűzést is segítő gyakorlat, amely során távolságból tudunk tekinteni magunkra, és a térbeli távolság gondolkodási távolságot is eredményez. Hátra tudjuk hagyni azokat az érzelmeket, félelmeket és esetleg részleteket is, amelyek akadályoznak haladásunkban, céljaink kitűzésében, megértésében, vagyis a tisztánlátásban.

 Wehrle a disszociáció előidézése érdekében az alábbi kérdésfelvetéseket javasolja:

„Hogyan látná a problémáját, ha…

  • asztronautaként szembesülne vele a világűrben
  • a vakáció alatt merülne fel, a strandon
  • világutazóként találkozna vele Ausztráliában, a Föld másik oldalán?”

Nagyon szeretem Wehrle praktikus, hatalmas tapasztalatról tanúskodó munkáit, kézikönyveit és számos ötletet merítek belőlük. 

Emellett a saját élményeimet és coaching tapasztalataimat ötvözve az alábbi kérdéseket is szoktam alkalmazni, hogy ügyfeleim figyelmüket a céllehetőségeikre irányítsák és más, ha lehet felszabadító perspektívából nézzenek saját jelenlegi helyzetükre:

  • Képzelje el, hogy el kellett utaznia egy távoli országba és nem látta szeretteit már egy hete.

Írja le hol van, mit csinál, hogy érzi magát. Ha visszatekint innen, mit értékelne a legjobban az egy héttel ezelőtti helyzetéből? 

  • És most képzelje el, hogy már egy hónapja ott van.
  • És most képzelje el, hogy már egy éve.

Fontos szempont, hogy az ügyfél valóban beleélje magát a térbeli és a fokozatosan növekvő időbeli távolságba, hogy el tudja engedni a kevésbé fontos részleteket, a jelen problémáit és szorítását és felértékelődjön minden, ami fontos számára. 

Így könnyen elérheti a 10000 méteres utazási magasságot és amikor megpillantja a napfényben ragyogó Fudzsi hegyet már pontosan tudja mit akar elérni és mi lesz az első lépés.

Bujdosó Andrea 

vezetői tanácsadó&coach írása

weboldal: andition.eu

0 Tovább

MBO: Tudatos vezetés célok mentén

Az MBO a “Management by Objectives” rövidítése, magyar megfelelője a “vezetés célok mentén”.

A mai gazdasági környezetben általánosságban elmondható, hogy a legtöbb vállalat – a lehetőség szerint – a költségek növekedése nélkül kíván elérni teljesítménynövekedést. Ha ebből indulunk ki, akkor már eleve hangsúlyos szerepet kap az „emberi oldal”.

 Az MBO esetében egy olyan szervezeti filozófiáról, illetve gyakorlati megközelítésről van szó, amelyben hangsúlyos szerepet kap az egyén bevonása már a célkitűzés szintjén. Ez egyben azt is sugallja, hogy az egyéni én-hatékonyságok kollektív én-hatékonysággá való összeforrása lesz a folyamat kísérője.

 Mi is az a Management by Objectives?

A célközpontú vezetést (MBO) Peter Drucker az ötvenes években fejlesztette ki. A „The Practice of Management” c. könyvében a szerző részletesen tárgyalta a célközpontú vezetés működési elvét.

 Az MBO megjelenését követően sokan elvárták azt, hogy  a módszert alkalmazva mintegy varázsütésre megoldódjanak a vezetéssel kapcsolatos problémák. Ez természetesen nem történt meg, a lehetetlen elvárások és ezek következményeképpen rossz híre terjedt a módszernek.

 Mindezek ellenére továbbra is sokan próbálkoztak a célközpontú vezetés alkalmazásával.  A kritikák megoszlottak. A bürokrácia megjelenése korlátozta a célközpontú vezetés eredményes alkalmazását, mivel a célközpontú vezetés egy alternatív szemléletet hozott. Némiképp szembe ment ugyanis azzal a felfogással, hogy a munkavállalónak a szervezethez való csatlakozásával egyidejűleg el kell fogadnia a szervezet céljait is – így, ha azokkal nem tud azonosulni, akkor jobb, ha máshol keresgél.

Az MBO azon szemlélete, hogy a dolgozói célok együttesen teszik ki a vállalati célokat, illetve az egyéni célokat a szervezeti célokhoz illeszkedően célszerű definiálni, ettől idegennek bizonyult. Az elképzelés pedig logikus, amennyiben elfogadjuk azt az alapgondolatot, hogy az ember (elsődlegesen) mindig a saját célját próbálja meg elérni.

Ha a szervezeti célokban ott lapulnak a munkavállalók céljai is, akkor elvárható, hogy a dolgozók a vállalat misszióját is a sajátjuknak érzik, bevonódnak, és motiváltak lesznek abban a folyamatban, amely a szervezet jobbítását tűzi zászlajára. Magát a fejlődési folyamatot Druckner úgy írja le, mint szabad emberi lények irányítását, fókuszálását és egyesítését azon közös erőfeszítés érdekében, amely kimenetele egy egységes egész.

Az MBO során meghatározhatunk bizonyos szempontokat/ lépéseket, melyeket a vállalatnak kiviteleznie kell, hogy sikerre vigye céljait. A továbbiakban ezeket a sajátosságokat tekintjük át.

A szervezet definiálja céljait!

A konkrét, specifikus célokat mind az egész szervezetre, mind pedig az azon belüli összes egységre nézve meg kell határozni.

Elemezzük a teljes környezetet!

Maga a szervezet (mint rendszer) is egy lényegesen nagyobb rendszer része. A külső környezet (mint nagyobb rendszer) minden esetben hatást gyakorol a szervezetre.

Integrált terveket állítsunk elő!

Ahogyan a céloknál is érvényes az, hogy az egyes szervezeti egységek igényei tükröződjenek bennük, úgy a terveknél is elmondható, hogy nem csupán holisztikusan, de koordinált módon, szervezeti egység szinten is elő kell állítani azokat.

Lássuk el minden szükséges információval a szervezetet!

Nem elég a célok, és a teljesítési kritériumok meghatározása. Az is szükséges, hogy ezeket valamennyi munkatárs megismerje.

Értsük meg, és fejlesszük ki a szükséges képességeket!

Az MBO résztvevőinek érteniük kell a teljes vezetési folyamatot, szert kell tenniük a szükséges (funkcionális) képességekre és folyamatosan lépést kell tartaniuk saját területük fejlődésével. Ezek mind olyan tényezők, amelyek megalapozzák az egyéni kompetencia, azon keresztül pedig az én-hatékonyság érzetét.

Fektessük le az egyéni célokat!

Ezen a ponton jön elő a munkavállaló vezetőjének/ felettesének a felelőssége, hogy informálja beosztottját a célokról, és segítsen neki meghatározni az egyéni célt is. A célok specifikálását követően a munkavállaló feladata azokat elérni, azokért megküzdeni.

 Az MBO hitvallása szerint a sok egyéni célokba fektetett munka és energia összeadódik, amely végső soron magával vonja az elvárt eredmény elérését az egyes szervezeti egységekben, valamint a szervezet céljainak a teljesítését is.

Motiváljuk a résztvevőket!

A szervezeti célokhoz illeszkedő egyéni célok lefektetésének már önmagában van egy motivációs „mellékhatása”. Gondoljunk csak bele! Nem csupán arról van szó, hogy az adott munkavállaló jobban küzd egy olyan célért, amivel tud azonosulni. Annak megélése is a folyamat részét képezi, hogy a munkavállaló a saját céljaiba fektetett minden egyes munkaórával hozzájárul a „nagy egészhez”, a közös szervezeti sikerhez. Ez már önmagában megalapozza a motivációt, szemben olyan célokkal, melyeket úgy erőszakoltak rá.

 Ám a motivációval kapcsolatban azért még akadnak feladatok, és ebből a szempontból is lényeges, hogy megadjuk a folyamatnak a struktúrát és a kereteket. Hiszen a menedzsment aktív támogatásával, a tervek kidolgozásába való bevonódással, az információval való folyamatos ellátottsággal, a felelősök delegálásával, illetve a csapatmunkára való ösztökéléssel elérhető, hogy a dolgozók egyfajta vállalkozóként viselkednek a szervezeten belül.

Ne csak tervezzünk, cselekedjünk is!

A tervek bizony álmok maradnak, ha azokat nem követi munka. Ehhez kapcsolódóan megosztanék egy olyan allegóriát (Buzsáki Gábortól), amely az egyik személyes kedvencem, és jól ábrázolja a cselekvés fontosságát, pontosabban azt, hogy a „tudom” és a „teszem” mindketten kellenek a siker eléréséhez.

Csak az egyikkel vagy a másikkal nem fog működni. A „tudom” és a „teszem” – mondjuk úgy – dimenziókat úgy kell felfogni, mint egy csónak evezőlapátjait. Vajon merre halad az a csónak, amelyben csak a „tudom” evezőt használják? Úgy bizony: körbe-körbe. Itt is pontosan erről van szó. A tervek önmagukban csak arra lennének elegendők, hogy a szervezet a végkimerülésig forogjon saját tengelye körül. Ahogyan a célkitűzésre épült a tervezés, úgy épül rá a tervezésre a cselekvés.

 A kontextus, amelyben a változás végbemegy, nem statikus. A szervezeti környezet változik, így értelemszerűen azt is monitorozni kell, hogy időközben változnak-e a feltételek, és ha igen, akkor vajon e változások olyan mértékűek-e, hogy módosítani kell az eredeti célokon. 

Jutalmazzuk a teljesítést!

Szükség van a feedback-re. Az MBO egyébként azzal, hogy hangsúlyozza az individuális célok megfogalmazását, egyben megágyaz az önellenőrzésnek is. Ugyanakkor mivel e célok a felettes aktív részvételével együtt születnek meg, kézenfekvő az is, hogy a folyamat részeként a célok teljesülésének áttekintése is a vezetővel együtt történjen.

Összefoglalva, a célközpontú vezetés egy olyan filozófia és gyakorlati megközelítés, amely erősen épít a szervezetben dolgozó egyének aktív hozzájárulására, nem csupán a cselekvés, de már a célkitűzések és a tervezés szintjén is. Nem arról van szó, hogy a beosztottak döntenek a vezetők helyett.

 A vezetőknek kiemelt feladata van itt is, gondoljunk csak arra, hogy az egyéni célok megfogalmazása is az ő részvételükkel történik. Ám ezen túl érdemes megemlíteni Peter Drucker azon gondolatát, mi szerint:

 „Az MBO megmondja a vezetőknek, hogy mit kellene tenniük, egy jó szervezet pedig lehetővé teszi, hogy ezt végre is hajtsák. De a szervezet lelke az, amely meghatározza, hogy a vezetők ténylegesen milyen akciókat hajtanak végre”.

Ez arra utal, hogy az MBO szellemisége, illetve az arra épülő módszertan soha nem lesz sikeres egy olyan szervezeti kultúrában, amely ettől teljesen eltérő értékek mentén működik. 

Eszlári László Executive és Business Coach írása

A cikk részletesebb változata a következő oldalon érhető el:

https://eszlari.hu/mbo-tudatos-vezetes-celok-menten/

0 Tovább

A coach nem tanácsadó!

Mi az, ami szerinted visszatart?

Amikor a közeli ismerőseim tudomást szereztek Life Coach tanulmányaimról, túlnyomó részben negatívan ítélték meg a coachok tevékenységi körét. Arra gondoltam, hogy a coachingtól való távolságtartás a magyar nyelv mélyén gyökerezik. A legtöbb esetben életvezetési tanácsadásként fordítják, holott a coach, sosem ad tanácsot! 

A magyar nyelven beszélő és gondolkodó ember számára a szó a valóságot jelöli, melyhez jelzőket gondol hozzá. Ezek a jelzők fakadhatnak tudattalanul olyan közmondásainkból is, mint: „Adnak tanácsot, de nem adnak kalácsot. Egészséges a betegnek könnyen adhat tanácsot. Másnak akarsz tanácsot adni, magadnak oktondi vagy. Nem minden tanács jó tanács.” Folytathatnánk a sort, ki- ki kedve és ismeretei szerint. 

Mindenekelőtt első pillantásra egy olyan személy képe jelent meg a szemük előtt, aki bele akar szólni az életükbe, mert azt gondolja, hogy jobban tudja. Ezt az elidegenítő érzést a szó mai jelentése is közvetíti. Véleményt mondani arról, hogy mit kellene tenni, hogyan kellene csinálni valamit. Eredetileg, ómagyar nyelvünkben azonban a tanálcs- tanál jelentése: „tudtára jutni valaminek.” Jászay Pál nyelvtörténész kutatása alapján „Ki tanát ácsol, csinál, értekezik.” 

Pontosan úgy, ahogy a coaching ülések alkalmával a coach, aki valójában nem tanácsadó feltesz a szóban forgó élethelyzettel kapcsolatban pár kérdést, és a coachee a saját válaszai és gondolatmenete alapján tudtára jut valaminek, vagyis tanát ácsolja, értekezik. Önmagával. Önnön belső, rejtett erőforrásai és képességei felszínre törése révén alkotja meg azt, amivel elakadásán felülkerekedhet.

A tükör, az nem az én arcom.

A coaching folyamat során az önismereti módszerek alkalmazása kiemelten hangsúlyos szerepet kap, hiszen a különböző élethelyzetek kíséréséhez biztonságos alapot szolgáltat, megkönnyítve ezzel a célkitűzés sikerességét. Olyan kiindulópont, amelynek középpontjában az ’Én’ önreferenciális jellege áll. Felszínre kerülnek az egyén rejtett erőforrásai, képességei. Kellő önismeret birtokában erősödik az önértékelése, kiteljesedik az önbecsülése, utóbbi hatását tekintve pedig a közvetlen környezet számára is érezhető önbizalom növekedést eredményez. Személyes útján lépésről- lépésre tekint önmagára, ha tetszik: „tanát ácsolja”.

A születés pillanatától befolyásolja az egyén önmeghatározásának sikerességét az őt ért külső környezeti hatások, de ugyanilyen fontos szempontok a szociális,- anyagi,- társadalmi helyzet is. A coaching folyamata, vagyis a tan ácsolása az önmagunkra való rálátás lehetőségének legfontosabb eszközével az „itt és most” jelen helyzetekhez köthető különböző emberi,- és társas kapcsolatainkra vonatkozó reflexióival érhetőek tetten. Az önmagával azonos ember pedig képessé válik életét tudatos, proaktív döntések meghozatalával kiteljesíteni, elérve így azt a boldog állapotot, ami felé születése óta törekszik. Mert az út a fontos, nem a cél.

Ujkéry Zsófia Éva

Proaktív Life Coach

0 Tovább

Stressz és hatásai

Civilizált társadalmunkban a stressz jelentős szerepet tölt be. Szinte minden helyzetben ki vagyunk téve stresszes helyzeteknek. Akár a dugóban ülünk, sorban állunk, munkahelyünkön, vagy akár otthon is. 

Az emberek legtöbbször, ha meghallják ezt a szót, annak csak a negatív, pejoratív értelmére gondolnak. 

Pedig kétféle stresszt tudunk elkülöníteni egymástól, az egyik a pozitív stressz (eustressz) a másik a negatív (distressz)

A stressz pozitív hatásai:  

  1. Rövid távon a stressz ahelyett, hogy kikészítene minket, arra késztet, hogy megoldjunk egy adott problémákat, aminek köszönhetően nő az önbizalmunk, és ezáltal még a készségeinket is fejleszthetjük. A megnövekedett önbizalom hatására kevésbé félünk az új helyzetektől.  
  2. Míg sok stressz hatására csökken a motiváció, addig a közepes és rövid ideig fennálló stressz segíthet a feladat megoldásában. Egy feladat közeli határideje például segíthet a feladatra való összpontosításban, az idő múlásával nő a motivációnk, hogy időben elkészüljünk vele.
  3. A stresszmentes élet nem minden esetben jó, hiszen azokra a dolgokra vagyunk a legbüszkébbek, melyeket a legnehezebb volt elérni. Ha kitörölnénk a stresszt az életünkből, akkor számos értékes dolgot is elveszítenénk.
  4. A stressz egyik legmeglepőbb pozitív velejárója, hogy képes javítani az emberi kapcsolatokon. Ha az emberek szeretve és megértve érzik magukat, akkor nem érzik magukat magányosnak.

Általánosságban elmondható, hogy a pozitív stressz rövid ideig áll fenn és utána a szervezet visszatér a nyugalmi állapotába, számos pozitív eredményt hagyva maga után. Ilyen lehet pl: szerelem, extrém sportok, vizsga helyzet, stb.

A tartós stressz a fiziológiai vagy pszichológiai válasz egy hosszan tartó belső vagy külső stresszes helyzetre. Ez az, ami igazán problémát jelenthet az életünkben. Ma már bizonyított tény, hogy a tartósan, huzamosabb ideje fennálló stressz betegségek kialakulásához vezet, ráadásul ezt nagyon gyakran, alattomos módon teszi, és már csak akkor vesszük észre, ha a betegség kialakult. Nem csak a túl sok munka, a megfelelési kényszer, de a nem megfelelő táplálkozás és a mozgásszegény életmód is stresszforrás. Érdekes módon a huzamosabb ideje fennálló stressz nagyon gyakran saját félelmeinkből táplálkozik. 

Személyiségünkből adódóan és a helyzettől függően, máshogy szállhatunk szembe a stresszes helyzetekkel. Más megküzdési stratégiát alkalmazhatunk. Az egyik a problémaorientált válasz, ilyenkor az adott problémára fokúszálunk és így próbáljuk azt megváltoztatni és a jövőben elkerülni. Az érzelemorientált megküzdési stratégiát akkor használhatjuk, ha a helyzetet magát megváltoztatni nem tudjuk. Ilyenkor a stresszhelyzetből adódó érzelmi reakciókra érdemes fókuszálni.  

A stressz, ahogy már korábban is írtam elkerülhetetlen, azonban nem kell, hogy kiszolgáltatottak legyünk ezzel szemben. Amikor úgy érezzük, hogy egyedül nem boldogulunk a megoldással, nem érdemes a végsőkig várni, érdemes szakember segítségét kérni, illetve a támogató közegnek is nagy szerepe lehet. 

Ebben nagy segítségünkre lehet a Coach, aki számos olyan eszközt adhat a kezünkbe, melyek hatékonyan csökkentik a stresszt, és ezek az eszközök későbbi stresszhelyzetekben is rendkívül jó szolgálatot tehetnek. 

Molnár Ágnes life coach írása

0 Tovább

Mese és valóság kapcsolata

Számtalan olyan élethelyzet van, amikor egy jó mese irányítja figyelmünket és gondolatainkat. A mesék leggyakrabban a gyermeki személyiségfejlődés szempontjából jönnek szóba, holott coachként tudom, hogy hatásos a mese a képzelet beindítása, az akarat erősítése, a dilemma élethelyzetetek feloldása esetén is felnőtt korban.

Mesepedagógusként és meséket szerető magánemberként mindenkit csak bíztatni tudok, hogy találkozzon mesékkel, történetekkel gyakrabban.
Amikor fiam kicsi volt, minden este elutaztunk a Mesék Birodalmába. Óvodás korában csak rá figyelve olvasás nélkül meséltem. Két nagyon népszerű kitalált témánk volt. Az elsőt kisebbként, a másodikat nagyobb gyermekként hallgatta.

Az első téma volt, hogyan viszonyult ő a környezetéhez? Beleszőttem olyan élethelyzeteket, amit egy óvoda vagy család nyújthat egy kisgyereknek. Képzeletben odaadta a játékát pajtásainak, asztalt terített, nagyot köszönt az óvónéniknek, szerették egymást a nagyszüleivel. Mondanom nem kell, hogy a személyiségfejlődésére ez hogyan hatott. Kialakítottunk a mese által a jó szokásokat és fejlesztettük érzelemvilágát is.

A másik téma már nagyobb óvodásként talált meg minket. Az őserdőben játszódott, az Állatok Birodalmában. Két állandó szereplője volt mesénknek. Papi, a mindenkit támogató papagáj és Bölcs Bagoly, aki bölcsességével segített túl lenni a nehézségeken. Minden mese boldogan végződött.

Meséljünk! A világra jött gyermeknek arról, hogy mennyire örülünk annak, hogy közénk jött. A csecsemőknek a ritmikus, mozgásos, verses mesék a kedvenceik. A kisgyermeket érzései vezetik a világban, utánoz. Meséljünk a környezetünkről, a világ titkairól az ő szintjén. Szeretik a gyerekek ebben a korban a varázsmeséket, tündérmeséket is. A mese hősével könnyen tudnak azonosulni. Kamaszoknál az élettörténetek, az ifjúsági irodalmak kerülnek általuk olvasásra - ha megszerették az olvasást.

A felnőttek az élethelyzetüknek megfelelő, akár saját mesét is tudnak alkotni, a sors-meséket. (Szakember útmutatásával javasolt feldolgozni.)
A mesék kísérnek minket, fejlődik személyiségünk és a lelki világunk. A meséknek rengeteg fejlesztő hatása van, kár lenne lemondani róla.

A cikknek nem célja a tanulási képességek fejlődésének mesék általi bemutatása, de tudjunk róla, hogy ezeket a képességeket is célba veszi a mese. Meséljünk hát!

Győr, 2020.11.30.

Füves Zsuzsa

okleveles gyógypedagógus, mentálhigiénés szakember, tréner, coach, tanácsadó

www.fuveszsuzsacoach.hu

0 Tovább

A coach nem mindenható

„Te coach vagy, tudsz abban segíteni a férjemnek, hogy legyen egy jó állása?” – kérdezte egy ismerősöm pár hónapja tőlem. Amennyiben igennel vagy nemmel kellene válaszolni, bajban lennék. A coaching során a coach és a kliens is felelősséget vállal. Elsősorban mindenki önmagáért, másodsorban a másikért, harmadsorban az ülésen történtekért. A delphoi jósda bejáratánál olvashatta, aki arra járt azt a bölcsességet, amit minden embernek magáévá kellene tenni: „Ismerd meg önmagad…” Kiegészíteném a bölcsességet, ismerd meg felelősségeidet is. Miért nem segít a coach egy jó munkahely megtalálásában? Mert nem ezért felel.

A coacing során a coach is fejlődik. Több diplomás emberként is elmondhatom, hogy egy-egy élethelyzet, egy-egy coaching ülés vagy tréning, engem is ráébreszt arra, hogy nem vagyok mindenható. Még többet kellene tudnom magamról és a világról is. Nekem is fejlődnöm kell folyamatosan. Önmagamat jobban megismerve, a klienst valamennyire kiismerve. A kliensünk nehézségét mindkettőnknek látnunk kell, értenünk és erőteljes munkával legyőznünk. Nyilván, akinek megélhetési problémája van, nem coachingra vagy tréningre fogja költeni a pénzét. Egy létéért küzdő cég, nem külső szakembert hív tréningre, mert erre nincs kerete. 

Hosszú távon gondolkodva, minőségi változás érhető el a coachingok és a tréningek során. Amennyiben vannak céljaink, bevonzzuk azokat az embereket, eszközöket és körülményeket, akik vagy amik segítenek a célok megvalósításában. Néhány coaching ülés kapcsán ezeket megtaláljuk, átbeszéljük, pártatlan, „helikopter szemléletű” coach segítségével. Természetesen a megfelelő célokat kell kitűzni, ebben az ülés is segít. Néha, csak a célok sorrendjével van a gond.

Egy diplomás emberrel arról beszélgettünk, hogy művészeti pályázatot adna be. Pénzzel és elismeréssel járt a nyertes pályázat. Ez neki való cél volt. Azt jártuk körül, hogy milyen forrásokra lesz szüksége a pályázat megírásához. Kimondta ezt a célját és sok mindent a cél köré szerveztünk. Számára ez elsőrendű cél volt, több más, kisebb cél előtt.

Én is utána néztem a pályázatoknak, a lehetőségeknek. Ezen a téren sokat fejlődtem, de közben kliensem személyisége is fejlődött. Jobban megismerte önmagát, a vágyait, az egyéni feladatait, számba vette régi tapasztalatait. Foglalkoztunk a győzelemmel, de a pályázati sikertelenséggel is.

Egy munkahely megpályázásánál hasonló körülményekkel kell foglalkozni. Kell, hogy legyen tudásunk önmagunkról. Kell, hogy higgyünk magunkban. Kell, hogy legyen jövőképünk. Tudjunk dönteni és jól szerepelni. Jól határozzuk meg a céljaink sorrendjét, mi hasznos számunkra és mi a minket romboló energia. Hol vannak a gátak, ezek felimeréséhez legyenek módszereink. Önmagunk megismerése, egy társ, egy jóbarát vagy éppen egy coach segíthet ezek rendezésében. Cél az, hogy kielégítő legyen a tevékenység, amibe fogunk. A tanulás, ami az ismereteink bővítését jelenti, a sport, amiben győzünk, mert győzhetünk, munkahely keresése, ami feszültséggel jár, de jól toleráljuk mert közben fejlődünk. 

A coach nem mindenható, szakember és ember.

Füves Zsuzsa

coach, tréner, tanácsadó

www.fuveszsuzsacoach.hu

0 Tovább

Proaktív coaching

blogavatar

A Pro Bona Coaching & Training Center blogja. Hírek és érdekességek a coaching hazai és nemzetközi világából. Témánk az üzleti és életvezetési fejlesztés, melyet színes tippekkel és megközelítésekkel szeretnénk közel hozni az olvasóinkhoz.

Címkefelhő

coaching (213),coach (205),szakirodalom (38),célkitűzés (28),motiváció (28),önismeret (26),life coaching (22),technikák (21),változás (14),boldogság (14),vezetés (14),proaktivitás (14),kreativitás (13),stresszkezelés (11),business coaching (10),önbecsülés (9),karrier (9),önbizalom (9),siker (8),időbeosztás (8),párkapcsolat (7),tudatosság (7),átkeretezés (7),együttműködés (7),értékesítés (6),pozitív pszichológia (6),nők helyzete (5),felelősség (5),interjú (5),tánc (5),túra coaching (4),kommunikáció (4),értő figyelem (4),oktatás (4),kérdezéstechnika (4),fogyás (4),reziliencia (4),férfiak helyzete (4),elégedettség (4),pszichológia (4),asszertivitás (4),elismerés (4),bátorság (3),stressz (3),Itt és Most (3),kultúra (3),mese (3),szabadság (3),testbeszéd (3),reframing (3),egyensúly (2),bizalom (2),szinergia (2),megismerés (2),rugalmasság (2),játék (2),irányítás (2),életciklus (2),álom (2),csend (2),Edward de Bono (2),kritika (2),praxis (2),vállalat (2),pénz (2),Martin Wehrle (2),életmód (2),önérvényesítés (2),ítélkezés (2),tervezés (2),ROI (2),tanácsadás (2),érzékenység (2),mozgás (2),alkalmazkodás (2),érzelmi intelligencia (2),multi (2),iskola (2),munka (1),szuperérzékenység (1),teljesség (1),sport (1),edzés (1),anyaszerep (1),vállalat (1),SMART (1),akaraterő (1),optimizmus (1),őszinteség (1),Appreciative Inquiry (1),szokás (1),megbocsátás (1),erősség (1),munkahely (1),gyerek (1),társaság (1),Fontos és Sürgős (1),érzelmek (1),intelligencia (1),MBO (1),flow (1),szülő (1),érzékenyítés (1),szervezetfejlesztés (1),depresszió (1),család (1),kamasz-szülő (1),a coaching hatása (1),bántalmazás (1),helyzetfüggő vezetés (1),tanulás (1),y generáció (1),caoaching (1),jövő (1),coachcoaching (1),átirányítás (1),fogadalmak (1),én-erő (1),akarat (1),szeretet (1),böjt (1),önzetlenség (1),nagylelkűség (1),áramlás (1),önállóság (1),függetlenség (1),ügyfél (1),karizma (1),játszmák (1),Gordon (1),megértés (1),belső logika (1),egyenjogúság (1),tréning (1),empátia (1),irigység (1),ügyfélszerzés (1),fluencia (1),önértékelés (1),megbecsülés (1),előrelátás (1),fair play (1),méltányosság (1),introvertált (1),etika (1),delegálás (1),metafora (1),edző (1),önkéntesség (1),hős (1),tranzakcióanalízis (1),dicséret (1),orvos (1),beteg (1),kitartás (1),Toastmasters (1),metakommunikáció (1),tárgyalástechnika (1),interkulturális (1),életvezetés (1),kifogás (1),fejlesztés (1),divat (1),élet (1),cselekvés (1),Csikszentmihalyi Mihaly (1),életszerepek (1),Szentgyörgyi Romeo (1),Kiyosaki (1),FISH! (1),személyiség (1)

Feedek