Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés

„NEM DŐL ÖSSZE AZ EGÉSZ VILÁGOM!”

Az írásom a depresszióhoz vezető utat, annak fokozatait, és elkerülésének lehetőségeit vizsgálja.

Témáját a saját életemben megélt tapasztalataim ihlették, melyben a betegség legmélyebb szintjein is jártam.

Az egyik cél, annak elemzése, hogy az általam megélt krízis elkerülhető lett volna e, a megelőző szakaszokban történő felismeréssel, és megfelelő szakember felkeresésével.

További célom meggyőzni az olvasót, hogy minden élethelyzetben kialakult problémára van megoldás, és nem gyengeség segítséget kérni.

Támpontot adok, ahhoz, hogy milyen élethelyzetre, milyen szakember segítsége javasolt egy pozitív irányba történő elmozdulás érdekében.

Bemutatom a jó coach ismérveit, amelyek elengedhetetlenek, hogy a klienssel az együttműködése eredményes és sikeres legyen.

1. „Nem dől össze az egész világom!”

Egy mondat, -amelyet nagy vágyam lenne hallani; belőlem, a mélységemből, meggyőzően, hangosan! Hogy elhiggyem! Hogy tudjam! És sosem felejtsem el!

Mindannyiunknak az életútja során vannak rövidebb hosszabb életszakaszok, amikor azt érezzük, hogy amennyiben a saját magunkban észlelt lehetőségekkel megyünk tovább, akkor nem haladunk, vagy nem jó úton haladunk. Minden erőfeszítésünk ellenére sem találjuk már az áhított testi, lelki és érzelmi színességünket.

El kell, hogy higgyük, nem léteznek olyan szélsőséges helyzetek az életünkben, amelyhez ne született volna meg velünk együtt a megoldások lehetőségeinek tárháza.

A csodálatos színekben pompázó Danxia hegyekkel jól illusztrálható; magunkba, befelé nézve a belső világunk, és a minket körülvevő világ.

coach coaching depresszióSzínes Danxia hegyek (Saját kutatás)

2. A Depresszió „Összedőlt az egész világom!”

A népesség kb. 10%-a az élete során legalább egyszer átél súlyos depressziót. A mai rohanó világunkban egyre több az olyan ember aki, ha nem is jut el a betegség megtapasztalásához, ne küzdene annak enyhébb tüneteivel az élete egyes szakaszaiban újra és újra.

2.1. A depresszió kialakulása

A betegség kialakulásához egyszerre több tényező egyidejű megjelenése vezethet. Az összeomlás előtti utolsó szakaszban megfigyelhető, hogy az engem körülvevő világban (társam, gyermekeim, otthonom, munkahelyem, baráti társaságom, tevékenységek) nem ismerek fel, és nem tudok befogadni konstruktív /építő, haladást szolgáló, pozitív/ érzéseket.

A tudati káoszomat tovább fokozza az irányíthatatlan, destruktív /romboló szándékú, pusztító/ üzenetekre kiélezett elmém.

A folyamat utolsó stádiumban a kognitív /gondolkodó/ és emocionális /érzelmi/ folyamatok megrekednek, amelyre az alábbi tünetek jellemzőek:

2.2. Kognitív tünetei

A kognitív tevékenységek meggyengülnek, majd képtelenek lesznek ellátni funkciójukat. Ezek, azok az adottságaink, amelyekkel érzékeljük, felfogjuk és felhasználjuk megszerzett tudásunkat, vagyis lehetővé teszik a tudatos értelmi működést.

  • érzékelés és észlelés -többek között a látás, hallás, tapintás, szaglás,
  • figyelem -figyelem fenntartása, és annak szándékos irányítása is ide sorolható
  • gondolkodás -pl. tervezés, döntéshozás, érvelés stb.,
  • emlékezés –rövid és hosszabb távú memória, emlékek felidézése.

2.3. Motiváltságbeli szempontok

Motiváció teljes hiánya. Az érdeklődés produktivitása, aktivitása csökken. Hatalmába kerít az apatikus érzelem minden formája, vagyis hangulat nyomott, levert, érdektelen, egykedvű, életunt.

2.4. Érzelmi jellemzők

Érzelmileg jellemzően negatív beállítottságra történő átállás. Meghatározó érzések a szomorúság, rosszkedv, magányosság, örömképtelenség, szeretetképtelenség, öngyűlölet és a reménytelenség.

2.5. ”A köd”

Viselkedése már-már a létét veszélyezteti. A legalapvetőbb hétköznapi tevékenységek is nagy nehézséget okoznak. Ide értve a felkelést, tisztálkodást, öltözködést, étkezést. Nincs kellő energia. Az elveszett, összezavarodott, értetlen, érzéketlen, bizonytalan érzetek lelassítják. Testtartása görnyedt, befelé forduló. Kevés és halk beszéd a jellemző.

Negatív testi tünetek sokasága jelentkezik: fejfájás, emésztési zavarok, fogyás vagy hízás, szédülés, alvászavar. A test állandóan elnehezedett, tehetetlen, fájós, élettelen, és csúnya.

Ekkor már nem találom önmagam, a tudat képtelen megküzdeni a bennem és körülöttem zajló zűrzavarral és megmenthet engem az őrülettől azzal, hogy kikapcsolja hivatott funkcióit, és megállásra kényszerít.

Félek, hogy a ködbe veszek (Bikini együttes)

coach coaching depresszió

A Magas-Tátra Kárpátok legmagasabb hegyvonulata, s egyben a világ legkisebb magashegysége (Saját kutatás)

A feldolgozhatatlannak vélt probléma észlelésének -nem észlelésének- pillanatától, a depressziós megbetegedésig egy hosszabb- rövidebb idő intervallumról beszélhetünk. Ebben a szakaszban számtalan lehetőség, és eszköz létezik, melynek tudatos keresésének, gyakorlásának és használatának hiánya vezet a tudatunk elborulásához.

3. A testi-lelki egyensúly fenntartásának eszközei napjainkban

Az ellehetetlenülés nem a probléma érzékelése okán történik meg, hanem, hogy a repertoárunkban lévő megoldási kísérleteink elégtelennek bizonyulnak.

Nézzük meg, milyen megközelítésben nézünk magunkra, érzéseinkre, cselekedeteinkre akár egy napon belül is.

A nap egyes szakaszaiban érezzük, hogy valami nincs rendben velünk, feszületet érzünk belsőnkben, figyelmünk lankad, szétszórttá válunk, vagy túlpörgünk. Életünk során számtalanszor a különböző érzelmi helyzetek kielégítését, csak az úgynevezett alap megoldásokkal kapcsoljuk össze, ezek az éhség, szomjúság, alvás.

Miért történik ez? Mert az attitűdjeinkbe ezek a megoldási sémák /a lényeges vonásokat kiemelő egyszerű ábrázolás/ épültek bele viselkedésként elődjeinktől, ezeket tanultuk meg. (Hányszor halljuk, hogy ha most nem eszem vagy iszom, nem vagyok képes tovább végezni a feladatomat.)

A XX. század tágított ezeken a megoldási szokásainkon, amellyel a testünket, lelkünket és az elménket időlegesen helyre tudjuk billenteni. Ide sorolnám a fitnesz, és edzőtermeket, a szépségiparban elterjedt mű-kellékek végeláthatatlan repertoárját, a kisállatok, mint lakótárs tartását, az élelmiszerek, italok fogyasztásának, a dohányzási lehetőségek kínálatának naponta változó bő kínálatát, és még sorolhatnám. 

Azt gondolom, hogy mindent meg kell tapasztalnunk, ami felkelti az érdeklődésünket.

3.1. Túlzott alkalmazásuk

A túlzott,- vagyis az észszerű mértéket meghaladó dolgok, felismerhetőek, mivel már meghaladják a mértékletességet, nincs hosszú távú hasznos céljuk, csupán öncélt szolgálók. Ezen szokások mögött meghúzódó indokok közül az egyik, és talán a legnehezebben tudatosítható, az érzelmi ok. Szinte bármilyen érzés átélése alkalmat adhat az eltévelyedésre, többek között a búskomorság, bizonytalanság, borúlátás, erőltetettség, felpörgöttség, ingerlékenység, kapkodás, szorongás, magányoság, csalódottság valamint az eufórikus-extatikus érzések.

4. Felismerés

A probléma felismeréséhez megnéztük már a kognitív és emocionális figyelmeztető jeleket. Beszéltünk az általunk ismert lehetőségek sokaságának némelyikéről, amelyeket megoldásnak vélhetünk. 

De biztosak vagyunk abban, hogy az alap szükségleteink kielégítetlensége a problémánk, és a túlzott kompenzációk a megoldások rá?

„Nem szükséges, hogy szétessek. Nem kell az elmét, a testet, a lelket széttépnem.” (Chong An Sunim apát)

Az együttérzést magammal szemben is működtetni kell, amelynek egyik értelmezése, hogy értő figyelemmel és empátiával fordulok magam felé. A másik fontos megközelítés, hogy együtt érzem, az elmét, a testet és a lelket.

A feladatunk magunkért annyi, figyeljünk arra, hogy tényleg színesebbé tesszük a már jól működő életünket, vagy a fentiekben említett viselkedési formákba kapaszkodva, azok túlzott megjelenésével próbáljuk a valós érzéseinket elfedni, amelyek a folyamatos hiányérzetünket okozzák.

5. ”Nem vagyok egyedül a problémámmal

Erőteljesebb intervencióra /beavatkozásra/ van szükség az autentikus /valódi/ helyzet felismeréséhezEzen felül, a beavatkozások során, számunkra hasznos, segítséget nyújtó eszközöket be kell integrálni /beilleszteni/ saját attitűdjeink közé.

Nem vagyok egyedül a problémámmal, nem vagyok támasz nélkül, van segítség!

coach coaching depresszióCau Vang, "aranyhíd” Megtalálható a vietnami Da Nang feletti hegyekben. (Saját kutatás)

Mi alapján döntsük el, hogy tréner, tanácsadó, vagy coach segítségét kérjük?

A tréning, a tanácsadás és a coaching főbb ismérvei:

Tréner segítségét kérjük, amikor saját problémamegoldó képességeinket, készségeinket szeretnénk javítani, fejleszteni. A készségek tréningezése, gyakorlása, használata segít abban, hogy a saját problémamegoldó képességünk teljesebb legyen.

Tanácsadó javasolt egy adott probléma felismeréséhez, megoldásához szükséges külső képességek, készségek segítségül hívásában.

Coach-ra van szükségünk, amikor egy adott probléma megoldásához a saját tulajdonságaink előhívása megoldás lehet. A coach nem oldja meg a problémát, de elősegíti, hogy hatékonyabban valósítsuk meg céljaikat, miközben tanulunk és fejlődünk. Fejleszt, hatékonyabbá tesz, és nem gyógyít. A coaching a jelenből kiindulva a jövőre fókuszál, és a „hogyan oldjuk meg a helyzetet” kérdésre helyezi a hangsúlyt.

Coaching akkor segít, amikor érzed, hogy jól mennek a dolgok, de mehetnének jobban is. Egy új lendületet szeretnél nyerni, új célokat kitűzni, és nincsenek különösebb érzelmi elakadásaid. A coachal történő beszélgetés tökéletesen működik enyhe, legfeljebb közepes intenzitású érzelmek esetén.

6. Coach

Coachingra akkor van szükséged, ha az életed bármely területén el vagy akadva, legyen szó párkapcsolatról, családról, munkahelyről, vagy akár saját magaddal érzett problémáról. A coach konkrét szakmai tudással és tapasztalattal rendelkezik, ismeri az eszközöket, módszereket az elakadás okának feltárásához és megoldás hozzásegítéséhez. A coaching folyamatában a jelenben fennálló probléma feltárására, a cél kitűzésére és pozitív elmozdulásra helyeződik a hangsúly.

A coaching tehát az a folyamat, amikor a coach a kliensének segítséget nyújt gondolatilag, érzelmileg és testileg egy egységet teremteni, vagyis a teljességre, az egészre törekedni, úgy, hogy figyelembe veszi, és figyelemmel kíséri az egyén értelmi, fizikai és szociális állapotát is. Hívatása segíteni különböző eszközökkel és energiával felismertetni azokat a kliensben lévő erősségeket, amelyek a jelen problémás állapotban elhalványultak.

Carl Ransom Rogers hangsúlyozza az énkép szerepét, a feltétel nélküli elfogadását, pozitív értékelését, elismerését, szeretetét. Elmélete szerint a lelki problémák egyik alapja, hogy az időszerű, reális énkép és az ideálisnak képzelt énkép /énideál/ nagymértékben eltér egymástól.

Úgy vélem, hogy Super is az énképről elmélkedett 1957-ben, amikor az önfelfogás (önmeghatározás) fogalmát bevezette a pályalélektanba. Super azt a képet érti önfelfogáson, amelyet valaki saját magáról értelmez. E meghatározás alapja a szituációkban, funkciókban, kapcsolatokban megélt élményekkel történő azonosulás.

A coach feladata, hogy segítsen csökkenteni a személyben zajló zűrzavart, ezáltal olyan energiák szabadulnak fel, amelyeket a személy a hatékonyabb életre fordíthat. A coaching akkor sikeres, ha a kliens felismeri erősségeit, önbizalma nő, és ezekkel az értékeivel az életét, számára pozitív irányba változtatja.

7. A coach személyiségének három fő ismérvei

1. Őszinteség

Őszintén, nyíltan éli meg érzéseit és attitűdjeit, amelyet kliensével átélhetővé, tudatosíthatóvá tesz, és megfelelő időben kifejez. Hiteles, önmagát adja, vállalva sebezhetőségét ez által egyenrangú viszonyt alakít ki 

2. Nyitottság

Kedves odafigyeléssel fogadja el a kliens által megosztott történéseket. Szükségünk van arra, hogy olyannak fogadjanak el bennünket, amilyenek vagyunk jó és rossz érzéseinkkel, jellemvonásainkkal. Rogers nevet is adott ennek az attitűdnek a „feltétel nélküli elfogadásnak” nevezte el, amelyet egy pozitív viszony jellemez. Egy ilyen viszony kialakítása elengedhetetlen a coaching folyamat során.

3. Empátia

Az kliens saját világának empátiával történő pontos átélése. A coach úgy érezze a kliense érzéseit „mintha” az a sajátjai lennének. Nagyon fontos, hogy a düh, az elkeseredettség, a szomorúság stb. érzelmek ne keveredjenek bele a megértési folyamatba. A megértett összefüggések tudatosulása segíti a klienst saját belső világának megértésében és a valóság felismerésében. 100% empátia, 0% azonosulás.

A három fő attitűd meglétével kialakul egy olyan bizalmi kapcsolat a coach és kliense között, amely előremutató. A kliens érzi a coaching folyamat alatt, hogy megértik őt, a személyes belső világát, és elfogadják olyannak amilyen. Ezáltal nyitottabb lesz és befogadóbb a változtatásra.

8. A hatékony coaching felépítése

Elsődleges feladat az kliens megismerése.

 A verbális kommunikáció mellett nagy hangsúlyt kell fektetni a nonverbális kommunikációra is.

Kommunikációs csatornák:

  • Verbális:  amit mondunk          7%
  • Vokális:                ahogy mondjuk                    38%
  • Testbeszéd:        amit közben csinálunk, és amit érzünk   55%

Sokat megtudunk például a kliens öltözködéséből, hajviseletéből, zónatávolság kijelöléséből. Az elbeszélése folyamán fel kell ismerni a szavai mellé ösztönből érkező kommunikációt is. A metakommunikáció a kommunikációt kísérő, legnagyobbrészt öntudatlan közlés, amelynek lehet valami teljesen más üzenete, akár az ellenkezője is (irónia). Ez a nem-verbális másodlagos kommunikáció arról ad felismerést, hogy egy információdarabot hogyan kell értelmezni, segít a valós közlés felismerésében. Ide tartozik többek között a gesztus, a testbeszéd, testtartás, mimika. A metakommunikáció hűen tükrözi a közlő belső állapotát.

A coaching első lépései közé sorolnám az életterületek –párkapcsolat, gyermek(ek), szülő(k), munkahely, barátok- szétválasztását az autentikus probléma feltárásához. Azon területeket is, ahol a jól működés tapasztalható, fel lehet használni pozitív élményként a tanácsadás folyamatában. A pozitív terület élményeiből töltődve növelhető a magabiztosság érzése, amely egy hit, egyfajta meggyőződés, hogy jól csinálom azt, amit csinálok. Ez az életérzés átvihető a problémás területekre, amely már alapot tud nyújtani egy olyan szintű egészséges önbizalom felépítéshez, amely a megoldás felé mozdító. A kliens belső hitrendszerében elültetett és gyökeret fogó önbizalom érzését, valamint a kívülről érkező elengedhetetlen támogatás, biztonságot adó érzést kell egyre jobban magáévá tennie. Eredményesnek mondható a coaching, amikor már az egyén felmer vállalni döntéseket és lépéseket a probléma megoldása érdekében.

A coaching folyamata ekkor már elért abba a szakaszba, amikor a kliens nyugodtabb, rendezettebb és nyitottabb, befogadóbb az új dolgokra. A coach segítségével tisztábban, és nagyobb dimenzióban látja helyzetét, ezáltal több lehetőséget ismer fel a problémája megoldásához. Ettől az időszaktól -a megismerés, terelgetés, felismertetés időszaka után- egy erőteljesebb intervenció következhet az erősségei tudatosításához, amely nélkülözhetetlen a célja eléréséhez.

„Nem dőlt össze az egész világom!”

Egy mondat, -amelyet hallok; belőlem, a mélységemből, meggyőzően, hangosan! Hiszem! Tudom! És sosem felejtem el!

„Ott van benned valaki, aki erős, akit nem tört ketté az élet.

Ott van benned valaki, aki előre tol, amikor épp feladni készülsz.

Ott van, aki ha kell, a hajadnál fogva rángat fel a padlóról, és nem hagyja, hogy elveszítsed a reményt. 

Ott van benned valaki, aki mindennél jobban ismer. A hősöd, aki nem hagyja, hogy az önsajnálat meleg, de álszent leple eltakarjon.

Ott van benned valaki, akit nem lehet ellökni, sem eltiporni, aki nem hátrál meg gyáván, hanem emelt fővel küzd, ha az élet ezt kívánja.

Ott van benned, a sebzett, akit a hegek tettek erőssé és büszkévé, aki tudja, hogy áldozat nélkül nincs boldogság.

Ott van benned, aki érzi, hogy visszafordulni és újra kezdeni nem kudarcot, hanem bátorságot jelent.

Ott van benned valaki, aki ha kell, suttog az éjszaka csendjében, vagy kiált, mert fáj neki az, ami most van.

Ott van benned, aki jót akar, aki tudja, hogy erősebb vagy, mint gondolnád, és bátrabb, mint azt valaha hitted volna.

Ő vagy Te. Bízz benne.”

(Todorovits Rea )

Bármilyen negatív érzés dominál bennünk, bármilyen mélységekben is érezzük magunkat, meg tudjuk találni az áhított testi, lelki és érzelmi színességünket.

coach coaching depresszió

9. Összefoglalás, konklúzió

Az írásom fő vonulata annak felismertetése volt, hogy valós önvizsgálattal, és hiteles kommunikációs segítséggel, elkerülhető a depressziós megbetegedés.

Elsődlegesen rámutattam, hogy milyen jellemző tünetek vannak a minden életterületet érintő reményvesztettséghez vezető úton.

Vizsgáltam a nem kívánt érzéseink elnyomására szolgáló, múltból hozott és a XX. században bővült örömszerzésre használt lehetőségek sokaságát.

Célom volt tudatosítani azokat a túlzott eszközöket, amelyek nem segítik az egészséges és fejlett önértékelés kialakulását, sőt még mélyebre taszítja az önbecsülésünket, mivel eltávolít a valós önmagunktól.

A „Nem vagyok egyedül a problémámmal” című fejezettől segítséget adtam az egyénnek és a segítőnek is abban, hogy figyeljen azokra az ismérvekre, amelyek egy előre mutató együttműködést eredményeznek.

Bízom abban, hogy írásommal ösztönöztem Önöket arra, hogy testi-lelki egészségben, örömökben gazdag, kiegyensúlyozott, tartalmas élet megélésére törekedjenek.

Héda Ilona írása

10. Felhasznált irodalom, forrás

            Pro Bona Coaching Centrum

-           Karla McLaren /2017./ Az érzelmek nyelvén Central Médiacsoport Zrt.

-   Dr. Móré Mariann főiskolai docens A tanácsadás elmélete Tanulási segédanyag a Debreceni Egyetem Emberi Erőforrás Tanácsadó mesterképzés hallgatóiszámára. (4.o.)

-           LEGE ARTIS Akkreditált Felnőttképzési Intézmény tananyaga.

-           Személyiségelmélet https://semmelweis.hu/pszichiatria/files/2013/02/szemelm.pdf

-           Wikipédia kutatások

-           Magyarországi Kineziológiai Alapítvány 2017.01.27.

-   Tokár-Szadai Ágnes Tanácsadói szerepek, kompetenciák. VEZETÉSTUDOMÁNY XLIV. ÉVF. 2013. 3. SZÁM / ISSN 0133-0179.

-           A Vezetési Tanácsadók Magyarországi Szövetségének Etikai Kódexe

https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0049_13_vallalati_tanacsadas/6164/index.scorml (2021.05.14.)

0 Tovább

Holtomiglan – holtodiglan boldogságban 1. rész

  1. Párválasztás
  2. Jó házasság
  3. Rossz házasság

I.     Párválasztás

Ki ne szeretné a holtig tartó „boldogan éltek együtt...”   történetet megélni? Mindenki vágyódik rá,

azonban keveseknek sikerül.  Tulajdonképpen nagyon sok múlik már a legelején, a párválasztásnál. Itt dőlhet el, amennyiben jól választunk, boldog élet lesz a jutalma.

Amikor szerelemes lesz az ember, módja van rá, hogy előbb próbáljon közeledni, kideríteni, mire számíthat hosszú távon a másiktól. Ha már tudja, remélhetőleg nem éri meglepetés. Szokták mondani, úgy szeretlek, ahogy vagy. Ez akkor szép, ha fel is tudjuk sorolni, mi konkrétan az „úgy, ahogy vagy” 

Egy boldog kapcsolatban kölcsönösen figyelnek egymásra, alkalmazkodnak, hosszú távon. (Ez nem egyenlő a megalkuvással!) A másik tisztelete, elfogadása fontos, mert ebben nagy erő van. 

Van, létezik holtig tartó szerelem, tisztelet. Magam is részese vagyok egy ilyen kapcsoltnak. De mi a titok?

Tévedni lehet könnyen, ha valaki azt gondolja, ellentétek vonzzák egymást. Ez csak egy mondás! Hiszen, ha egy rendetlen ember egy precíz társsal találkozik, biztosra vehető a hamarosan beköszöntő veszekedés.  De az otthonülő is hamarosan rosszul fogja érezni magát egy folyton nyüzsgő társ mellett. A hasonló emberek tudnak együtt élni hosszú távon! Szükség van a hasonlóságra, és az alapvető értékek egyezésére!

Figyelmet érdemel továbbá a nonverbális kommunikáció. Ha már az elején a kapcsolatnak feltűnik, hogy tévúton jár az ember, bármilyen okokból, nem érdemes várni. Soha nem oldódnak meg az elakadások maguktól. Kár az időt arra pazarolni, hogy „majd megváltozik”, vagy főleg arra, hogy „majd én megváltoztatom”. Ez soha nem szokott megtörténni sajnos, senki ne számítson erre. Ennek az az oka, hogy még ha akar is megváltozni valaki, annak őszintén és belülről kell fakadnia a késztetésnek, és legalább 1-2 év a megrögzött szokás megváltoztatása.

Nem segíti a fiatalok elképzelését a párkeresésről a romantikus vígjátékok sokasága. Ezek általában viccesek, játszmáznak bennük, hazudoznak. Hiányzik belőlük többnyire a tudatos viselkedés. Az ilyen emberek milyen társakká válnak? 

Persze ezeket a filmeket nem a mélységükért, hanem egy álomvilágért szokták nézni. Aztán azt elhiszik a fiatalok, - bármennyire is bizonygatják az ellenkezőjét, mert hinni szeretnék, hogy így is működik.

Vannak valószínűleg előre kudarcra ítélt kapcsolatok. Ezek közé tartozik a főnök-beosztott kapcsolat.   Lehetnének akár jók, - de a főnökét tiszteli az ember, felnéz rá, ezért is társul hozzá szívesen.

 Ezekben a kapcsolatokban azonban mindig van egy alá-fölérendeltség, ami megmarad. Nem tudnak egyenrangúak lenni nagy valószínűséggel későbbiekben sem.

Egy alkalommal 30-as éveiben járó, csinos, jó állással rendelkező lány kérdezte, miért nem talál magának párt Ő és a korosztálya? 

Megkérdeztem, milyen párt keres, mi az elképzelése? A válasza a következő volt: legyen sportos, magas, lehetőleg szőke és hullámos hajú, mert az nagyon tetszik Neki, és jól öltözködjön.  Ezek után megkérdeztem van-e olyan belső tulajdonság, ami fontos számára a másikban? Azt mondta, igen, legyen vicces!

Ugye más is látja a hibát a tervben?

A 30-as korosztály valóban nehezen talál manapság párt, egyik nem a másikra tolja, miért. 

Egyfelől ott vannak az értelmiségi fiatalok, akik végig tanulták az eddigi életüket, nem a párválasztás volt a fő gondjuk. Másfelől ott vannak azok a fiatalok, akik végig bulizták az elmúlt éveiket. Mindkét csoport egyszer csak ott találja magát igazi pár nélkül.

Nagy teret kapott az internetes ismerkedés is, ami sok buktatót hordoz, mindenki tudja miért. Néhány igaz történetet elmondok a netes első randik tapasztalatáról!  Sokadik randinak is furcsák lennének, de első randinak végképp!!

Lány mesélte: moziba mentek, a lány fizetett, mivel a fiú zsebre dugott kézzel csak állt. A visszajárót a fiú pedig eltette.

Lány mesélte: Viberen átküldte az étlapot a fiú ahová másnap vinni fogja. Amikor nem tudott választani másnap mit enne, a fiú visszaírta, reméli, nem a legdrágább ételt fogja választani.

Fiú mesélte: a randi közben megjelent a lány exe és felpofozta, majd futva menekült előle.

Fiú mesélte: az étterem parkolójában kitöltetett a lány hirtelen egy személyiség tesztet.

Fiú mesélte: megkérdezte a lány, 5 év múlva hol látja magunkat és hány gyerekük lesz?

Lány mesélte: egy neveletlen, kulturálatlan, udvariatlan, vízszerelő (nem ezzel volt a baj) srác jött a randira, aki intelligensnek írta le magát. A rövid beszélgetés után a lány azt mondta, Ő komoly, diplomás ember, mit gondol, hogy illenek össze? Mire a fiú lehordta, hogy mennyire beképzelt, öntelt, és szerinte összeillenek, mert a lány szép, okos, és Ő pedig igényes nagyon kivel jár együtt.

Pechére a lány is igényes volt.

Egy fiatal ügyvéd férfi baráttal beszélgettem a párválasztás nehézségeiről. Ő mesélte, hogy a 30-as és 40-es éveiben járó férfiaknak sem könnyű, mert ha eddig nem nősült meg, akkor a munkával kapcsolatos ismeretségek jöhetnek szóba leginkább, mivel legtöbb idejét ezeken a helyeken tölti.

Azonban ezek a kapcsolatok is inkább néhány emberre szűkülnek és sokkal inkább kollégális vagy baráti kapcsolatoknak mondhatóak.

Amikor viszont sikerül ismeretséget kötnie, és kiderül, hogy ügyvéd, a legtöbb esetben azonnal a jó egzisztenciát, biztos jövőt látják a hölgyek benne. Tapasztalata szerint a 30-as még nem házas nők, akiket „már sürget az idő” ebben a pillanatban lelkükben az esküvői harangok zúgását vélik hallani.

Erőltetni sem lehet a pártalálást, idő kell és türelem ahhoz, hogy megtaláljuk a hozzánk illő párt. Nagyon sokszor hajlamosak elfelejteni ezt a fiatalok. Hihető, hogy nagyon vágynak már igazi társra, de nem a sürgetéstől fog rátalálni a szerelem senkire, sőt, még rosszabb, mert csak frusztrált lesz, hogy az idő múlik, és még nem történt semmi.

Mindezek ellenére egyszer eljön a pillanat, amikor találkozik az ember Valakivel! Akkor kell felmérni, ez lehet-e a holtig tartó szeretet, vagy nem érdemes rá időt, energiát pazarolni.

A minőségi kapcsolatok azok, amik egészségessé és boldoggá tesznek minket! Az elégedett élethez nem csodaszerre van szükség, hanem tenni kell érte nap mint nap. Minden befektetés megtérül, hisz magunkért tesszük.

Senki nem állítja, hogy könnyű megtalálni a megfelelő párt.  A kapcsolat akkor működik, ha mindketten jelen vannak benne, meg tudnak beszélni problémákat is. Egyszerre tudnak mozdulni, ha kell, észreveszik, ha szükség is van erre, nem várnak addig míg bekövetkezik a krízis. Azonosak az értékrendjük a feleknek, támogatóak egymással, együttműködőek.  A közös életben felelősek vagyunk egymásért. Közösen felelünk a sikerekért és kudarcokért. Közösen élünk meg mindent.   Egymás fejlődése iránt is elkötelezettnek, empatikusnak kell lenni.

Meg kell tanulni megélni az élet ritka és ünnepi pillanatait együtt. Ez tud feltölteni hosszútávon. 

Sokszor mondják a fiataloknak, hogy majd jönnek a szürke hétköznapok, azok mutatják meg, mihez tudnak kezdeni együtt. Ennek egyáltalán nem kell így lennie. Miért ne lehetne úgy élni, hogy színes hétköznapokról beszéljünk? Mindenképpen érdemes ezt kipróbálni. Hiszen azokból van a több, nem az ünnepnapokból.  

Persze, hogy vannak rossz és nehéz időszakok. Ha van azonban valaki, aki ott áll támaszként, akkor minden elviselhetőbbé válik. 

Ha nemcsak szívvel, de józan ésszel választ az ember párt, eltöltenek együtt több évszakot, több közös ünnepet átélnek együtt, és működik a kémia, érdemes belevágni a hosszú távú közös életbe, mert nagyon sok örömben lehet részük.

Tarnóci Ágnes life coach

0 Tovább

Szabadság, boldogság.... két kósza tünemény

Az én Apám újságíró szeretett volna lenni, bejárni a nagy világot. Látni idegen tájakat, városokat...megismerni más kultúrákat, és mindent leírni, lerajzolni, megfesteni, átadni mindenkinek aki nyitott rá!

Sajnos nem tehette, az Ő korában nem volt szabad utazni, az Ő idejében szakma kellett, gyorsan kétkezi munka amelyből meg lehet élni, eltartani a családot.

Azt gondolnánk szegény ember, milyen boldogtalan, szárnyaszegett életre kényszerült, pedig határtalan szabadság volt a kezében...

Beutazta a világot, és nem kellett hozzá vonatra szállnia, elég volt a tudásszomj, az elme szabadsága, a lélek szárnyalása, a tehetsége, hogy képeket láttasson akkor is ha repülőgép helyett a képzelet szárnyán szállt, és szálltunk vele mind akik szerettük...

A boldogság, a szabadság két múlandó, kósza tünemény, megfoghatatlan..., s mi mégis görcsösen meg akarjuk ragadni, mindannyian úgy, de úgy vágyunk rá....csak legtöbbször nem jó helyen keressük.

Azt hisszük akkor lesz a miénk, ha mindent jól csinálunk. Mindent megszerzünk amire szükségünk van. Megtaláljuk a szerelmet, jól keresünk, sikeresek leszünk, kivívjuk mások elismerését, szép házban élünk, csodás gyermekeket nevelünk, szuper a szexuális életünk, és még sorolhatnám... Mégis valami mindig elromlik, és a hőn áhított kósza tünemény újra, és újra kisiklik a kezünk közül....

A gyermekeim egyik kedvenc meséje a Trollok. A legfontosabb tanulsága ennek a mesének, hogy „a boldogságot nem kell megenni, vagy meginni, mert az ott van bennünk, csak kell valaki aki segít megtalálni”

Én azt hiszem a szabadság is önmagunkban keresendő, ott van mindenkiben, csak fel kellene ismernünk! A szabadság is akár a boldogság egyénre szabott, személyes dolog. Ahogy egyedi és megismételhetetlen lény minden egyes ember, a benne rejlő szabadság is az. Mindenkié más, akárcsak az ujjlenyomatunk, és mindenkinek mást jelent.

Nekem hihetetlen felszabaditó élményt, kifogyhatatlan örömforrást biztosít az az egyszerű képességem, hogy észre veszem a szépet. Mindig mindenhol, mindenkiben és mindenben meglátom akkor is, mikor épp úgy érzem darabokra hullik az életem, és nem látom a kiutat.

coach coaching life coaching boldogság szabadság

De meglátom a csodát akár egyetlen esőcseppben..., és ez felszabadít, mert jogom van örülni neki akkor is, ha épp összedől a világ!

De óriási szabadság az is, ha az ember megengedi magának, hogy hibázzon, ha elhiszi, hogy attól, hogy nem hibátlan, még nem rossz, csak emberi. Az én egyik kedvenc mesém a Robinson család titka, mert arra tanít, hogy ünnepeljük meg a kudarcainkat és tanuljunk belőlük, mert legjobban ezek visznek előre. Na, ez olyasvalami ami igazán szárnyakat ad!

Ha felismerjük a tehetséget önmagunkban, és megérezzük a fejlődés lehetőségét, mikor bizonyossá válik számunkra, hogy csak idő és kitartás kérdése, hogy ledönthessük saját korlátjainkat...így is szárnyakat növeszthetünk...

De ha csak annyit meg tudunk tenni egy-egy nehéz helyzetben, hogy felállunk az asztal tetejére és onnan is körbe nézünk, mint a Holt költők társasága című filmben...... Vagy ha megengedjük magunknak, hogy a látszólag lehetetlen lehetőségeket is megfontoljuk, ha őszinték tudunk lenni magunkhoz, ha hiszünk abban, hogy a gondolataink csak a mieink, és mi dönthetjük el, hogy megosztjuk, vagy megtartjuk magunknak őket, ez már óriási szabadság!

És hozhatnék még számtalan példát, mert a szabadság, a boldogság....e két kósza tünemény mindenki számára elérhető, a hozzájuk vezető eszközök olyan sokszínűek, mint mi emberek. A lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen, ha jó helyen keresünk...

Hiszem, hogy ott van mindenkiben, csak kell valaki aki segít megtalálni...

Nagy-Bana Helga life coach írása

0 Tovább

Ha ilyen okos vagy, miért nem vagy boldog?

Ezt a meghökkentő kérdést tette fel Dr. Raj Raghunathan, a Texas Egyetem marketing professzora. Hasonló című (If you are so smart why aren’t you happy?) könyvében, egy hathetes, ingyenes on-line kurzus (Massive Open Online Courses – A life of happiness and fulfillment) keretében, weboldalán és minden lehetséges fórumon válaszokat is ad a pszichológia neves képviselőinek és kutatási eredmények segítségével.

Számomra igen izgalmas volt követni okfejtéseit, a kísérletek bemutatását és a megszólaló kutatók eredményeit, végül a kikristályosodó válaszokat. Tehát, ha ilyen okos vagy, miért nem vagy boldog? Azért, mert rendszeresen elköveted a boldogság elleni hét „halálos” vétek egyikét-másikát? Jó hír: a boldog emberek hét szokását követve ezek a vétkek kiküszöbölhetőek, mint rossz szokások felülírhatóak!

Lássuk a hét jó szokást - szembeállítva azzal, hogy mit tudunk tenni mi emberek a boldogságunk ellen.

A boldog okosok…

1. fontossági sorrendeket állítanak fel, de nem hajhásszák a boldogságot. Sorra veszik milyen tényezőket tartanak lényegesnek a boldogságukhoz és a „listát” nem tévesztik szem elől a hétköznapokon. (Kíváncsi vagy milyen elemek szerepelnek a listán? Kinek mi. Sokuknak pl. elegendő alvás, testmozgás, egészséges táplálék, hasznos tevékenység, eredményes munka, időtöltés a családdal és barátokkal, jó kapcsolatok, jó könyvek, filmek). Nem méricskélik, nem elemezgetik boldogságszintjüket. (Victor E. Frankl: minél inkább űzöd-hajtod a boldogságot, annál inkább elszalasztod.) Nem értékelik túl egyes közvetítő elemek (pl. pénz) szerepét. Egyes félreértésekkel szemben a boldogok nem lusták, sőt, kreatívabbak, minden téren sikeresebbek és segítőkészebbek, mint nem boldog társaik.

2. odaadóan végeznek tehetségük legjavát, vagy még egy picit annál is többet megkívánó tevékenységeket. Az adott feladatra, lépésre koncentrálnak, nem az eredményre (még kevésbé önmagukra). Belefeledkezve a feladatba „flow”-ban tudnak működni. (Csíkszentmihályi Mihály). Mindezzel ugye nem fér össze, hogy saját felsőbbrendűségüket keressék, azt igyekezvén bizonyítani.

3. megbocsátanak önmaguknak és másoknak. Szeretnek, adnak, hálásak, kedvesek és nagylelkűek. Vagyis összhangban élnek elemi emberi szükségleteikkel! Nem kerülik a kapcsolatokat, de nem is gondolják, hogy mindent másoktól kell megkapniuk. A másik emberre fókuszálva adnak, adják magukat is, közben vigyáznak magukra. Kreatívan önzetlenek: ők is jól érzik magukat, mialatt kedvesek és nagylelkűek. 

4. önuralommal rendelkeznek gondolataik és érzelmeik felett. Nem akarnak mindent és mindenkit irányítani maguk körül. Ez utóbbival elkerülik a természetes pszichológiai ellenállást – és saját kudarcukat. Személyes felelősséget vállalnak reakcióikért, boldogságukért a külső körülmények és mások cselekedeteinek erőterében. Szokásuk, hogy látszólag negatív eseményeknek is megkeresik a jó oldalát.

5. bíznak másokban – okosan, azaz nem téve ki magukat nagy sérelemnek. Egy kutatásban meghatározták különböző országok boldogságszintjét, egy másik felmérésben pedig értékelték azt is, hogy ezen országokban mennyire bíznak meg egymásban az emberek. Eredmények: a) a lakosok minden országban alábecsülték polgártársaik megbízhatóságát b) az országonként mért boldogságszint egyenes arányban állt az emberek egymás iránti bizalmának mértékével.

6. bizakodóak, bíznak az életben. Van elképzelésük arról, hogy mit szeretnének, és mit a legjobban ám sem előre sem utólag nem minősítik le az eseményeket.

7. élnek a lehetőséggel, hogy kívülről vegyék szemügyre érzelmeiket és gondolataikat. Nem sétálnak bele az ítélkezés, kategorizálás, agyonelemzés csapdáiban. Őrködnek. Nem hagyják figyelmen kívül belső erősségeiket. Élvezik e belső tudatosság hozadékát: csökkent stressz, lassuló öregedés, fokozódó érdeklődés a mindennapok dolgai iránt, rugalmasság, érett döntések, nagyobb érzelmi intelligencia.

Hadd zárjam egy párhuzammal, ami eszembe ötlött, mire a hét pont végére értem: A boldogság hasonlít a nyelvtudásra, az anyanyelv tudására is: Lehet gyakorolni, használni, fejleszteni. Életre szóló program.

Kovács Katalin life coach összefoglaló írása

0 Tovább

„Nekem erre nincs időm”

Valószínű már mindenki könyökén jön ki ez a kifejezés: „Nekem erre nincs időm”.

És amire csuklóból jön a válasz, mindenkinek arra van ideje, amire akar.

Mind coachként, mind magánemberként rengetegszer hallani. Ezt bizonyítja a magyar utakon tapasztalt folyamatos dudálás; a BKK-s, 5 percenként induló buszokra siető, másokat szinte felöklelő utasok; az ideges vásárlók a boltban; az utcán gyerekükkel üvöltöző szülők. Mindenki rohan, elfoglalt, és nincs 5 perce semmire. Beláthatjuk világunk felgyorsult, és mindent szélsebesen és hatékonyan kell intéznünk, ha azt akarjuk, hogy életünk egyenesben legyen.

De tényleg nincs időnk semmire?! Végig gondoltuk valaha, hogy mit is csinálunk pontosan egy nap folyamán? Készítettünk valaha egy napi időbeosztást magunknak, hogy pontosan milyen tevékenységekre mennyi időt szánunk?

A fent említett ideges emberek többsége valószínű nem, különben nem kapkodnának. Ezzel a módszerrel egy tréning során ismerkedtem meg, ami nem egy új keletű találmány, de lássuk be, az emberek töredéke végezhette el valaha ezt a gyakorlatot. Egyszerűen naplót készítesz, egy papírlapra leírod óráról órára, hogy mivel foglalkozol, és ki tudod szűrni az időrabló tevékenységeidet.

Időrabló tevékenységek lehetnek a teljesség igénye nélkül:

- TV-zés (híradó, reklámok stb.)

- sorozat nézés

- facebook

- chatelés

- hírek olvasása

- olyan emberekkel töltött több órás beszélgetés, akikkel nem szívesen találkozol, de nem tudsz nemet mondani, nehogy megsértődjön

- olyan telefonokat veszel fel, amik megszakítanak egy célirányos tevékenység kivitelezése közben

- stb.

Egyszerűen minden olyan cselekvés, ami nem a CÉLJAID felé visz!!!

Mi a célod? Mit szeretnél elérni? Mi az, ami boldoggá tesz?

Eléggé logikusnak tűnik, hogy erre szeretnéd a legtöbb időt szánni, hisz ettől leszel kiegyensúlyozott, elégedett, ettől veszed könnyebben az akadályokat az életben, hisz tudni fogod, hogy jó irányba haladsz a boldogság felé vezető úton.

Minden más csak IDŐPAZARLÁS! Az IDŐ pedig az ÉLET maga! Persze fontos az egyensúly, és a pihenésre, szórakozásra ugyanúgy időt kell szánni, annak is célja (regenerálódás, lazítás) van, de például a statisztikák által mutatott napi 4-5 óra TV-zést nem nevezhetjük pihenésnek, ahogy a napi szintű sörözéseket sem lazításnak. 

Mindenkinek tudni kell a saját céljait, és ennek megfelelően kialakítani az életét, a napirendjét.

Az időhiány valójában a fontossági sorrend hiánya.”- Timothy Ferriss

És Neked mire van időd?

Ui. Köszönöm, hogy ennek a cikknek az elolvasására volt! J

Simon István life coach írása

0 Tovább
«
123

Proaktív coaching

blogavatar

A Pro Bona Coaching & Training Center blogja. Hírek és érdekességek a coaching hazai és nemzetközi világából. Témánk az üzleti és életvezetési fejlesztés, melyet színes tippekkel és megközelítésekkel szeretnénk közel hozni az olvasóinkhoz.

Címkefelhő

coaching (207),coach (199),szakirodalom (38),célkitűzés (28),motiváció (27),önismeret (26),life coaching (22),technikák (21),változás (14),proaktivitás (14),boldogság (14),vezetés (13),kreativitás (11),stresszkezelés (11),business coaching (10),önbizalom (9),önbecsülés (9),karrier (9),siker (8),időbeosztás (8),átkeretezés (7),tudatosság (7),együttműködés (7),párkapcsolat (7),pozitív pszichológia (6),értékesítés (6),felelősség (5),nők helyzete (5),interjú (5),tánc (5),elismerés (4),férfiak helyzete (4),értő figyelem (4),fogyás (4),oktatás (4),kérdezéstechnika (4),asszertivitás (4),elégedettség (4),kommunikáció (4),pszichológia (4),túra coaching (4),szabadság (3),kultúra (3),bátorság (3),mese (3),reziliencia (3),reframing (3),Itt és Most (3),testbeszéd (3),Martin Wehrle (2),irányítás (2),bizalom (2),megismerés (2),életmód (2),rugalmasság (2),játék (2),tervezés (2),pénz (2),álom (2),életciklus (2),ROI (2),mozgás (2),Edward de Bono (2),szinergia (2),csend (2),kritika (2),egyensúly (2),tanácsadás (2),praxis (2),vállalat (2),alkalmazkodás (2),önérvényesítés (2),ítélkezés (2),iskola (2),érzelmi intelligencia (2),stressz (2),érzékenység (2),multi (2),optimizmus (1),teljesség (1),szokás (1),személyiség (1),Fontos és Sürgős (1),Appreciative Inquiry (1),önértékelés (1),sport (1),szuperérzékenység (1),őszinteség (1),akaraterő (1),anyaszerep (1),edzés (1),SMART (1),tanulás (1),érzelmek (1),társaság (1),család (1),kamasz-szülő (1),átirányítás (1),gyerek (1),erősség (1),szervezetfejlesztés (1),érzékenyítés (1),depresszió (1),MBO (1),intelligencia (1),coachcoaching (1),fogadalmak (1),kitartás (1),a coaching hatása (1),y generáció (1),szeretet (1),munka (1),bántalmazás (1),caoaching (1),megbocsátás (1),én-erő (1),akarat (1),jövő (1),vállalat (1),életvezetés (1),karizma (1),ügyfél (1),irigység (1),nagylelkűség (1),belső logika (1),megértés (1),delegálás (1),játszmák (1),Gordon (1),empátia (1),önzetlenség (1),áramlás (1),tréning (1),fair play (1),introvertált (1),méltányosság (1),egyenjogúság (1),etika (1),önállóság (1),függetlenség (1),megbecsülés (1),előrelátás (1),metafora (1),élet (1),hős (1),tranzakcióanalízis (1),dicséret (1),interkulturális (1),edző (1),önkéntesség (1),metakommunikáció (1),tárgyalástechnika (1),beteg (1),orvos (1),életszerepek (1),Szentgyörgyi Romeo (1),fejlesztés (1),divat (1),böjt (1),ügyfélszerzés (1),kifogás (1),cselekvés (1),fluencia (1),Kiyosaki (1),FISH! (1),Csikszentmihalyi Mihaly (1),Toastmasters (1)

Feedek