Az én Apám újságíró szeretett volna lenni, bejárni a nagy világot. Látni idegen tájakat, városokat...megismerni más kultúrákat, és mindent leírni, lerajzolni, megfesteni, átadni mindenkinek aki nyitott rá!
Sajnos nem tehette, az Ő korában nem volt szabad utazni, az Ő idejében szakma kellett, gyorsan kétkezi munka amelyből meg lehet élni, eltartani a családot.
Azt gondolnánk szegény ember, milyen boldogtalan, szárnyaszegett életre kényszerült, pedig határtalan szabadság volt a kezében...
Beutazta a világot, és nem kellett hozzá vonatra szállnia, elég volt a tudásszomj, az elme szabadsága, a lélek szárnyalása, a tehetsége, hogy képeket láttasson akkor is ha repülőgép helyett a képzelet szárnyán szállt, és szálltunk vele mind akik szerettük...
A boldogság, a szabadság két múlandó, kósza tünemény, megfoghatatlan..., s mi mégis görcsösen meg akarjuk ragadni, mindannyian úgy, de úgy vágyunk rá....csak legtöbbször nem jó helyen keressük.
Azt hisszük akkor lesz a miénk, ha mindent jól csinálunk. Mindent megszerzünk amire szükségünk van. Megtaláljuk a szerelmet, jól keresünk, sikeresek leszünk, kivívjuk mások elismerését, szép házban élünk, csodás gyermekeket nevelünk, szuper a szexuális életünk, és még sorolhatnám... Mégis valami mindig elromlik, és a hőn áhított kósza tünemény újra, és újra kisiklik a kezünk közül....
A gyermekeim egyik kedvenc meséje a Trollok. A legfontosabb tanulsága ennek a mesének, hogy „a boldogságot nem kell megenni, vagy meginni, mert az ott van bennünk, csak kell valaki aki segít megtalálni”
Én azt hiszem a szabadság is önmagunkban keresendő, ott van mindenkiben, csak fel kellene ismernünk! A szabadság is akár a boldogság egyénre szabott, személyes dolog. Ahogy egyedi és megismételhetetlen lény minden egyes ember, a benne rejlő szabadság is az. Mindenkié más, akárcsak az ujjlenyomatunk, és mindenkinek mást jelent.
Nekem hihetetlen felszabaditó élményt, kifogyhatatlan örömforrást biztosít az az egyszerű képességem, hogy észre veszem a szépet. Mindig mindenhol, mindenkiben és mindenben meglátom akkor is, mikor épp úgy érzem darabokra hullik az életem, és nem látom a kiutat.
De meglátom a csodát akár egyetlen esőcseppben..., és ez felszabadít, mert jogom van örülni neki akkor is, ha épp összedől a világ!
De óriási szabadság az is, ha az ember megengedi magának, hogy hibázzon, ha elhiszi, hogy attól, hogy nem hibátlan, még nem rossz, csak emberi. Az én egyik kedvenc mesém a Robinson család titka, mert arra tanít, hogy ünnepeljük meg a kudarcainkat és tanuljunk belőlük, mert legjobban ezek visznek előre. Na, ez olyasvalami ami igazán szárnyakat ad!
Ha felismerjük a tehetséget önmagunkban, és megérezzük a fejlődés lehetőségét, mikor bizonyossá válik számunkra, hogy csak idő és kitartás kérdése, hogy ledönthessük saját korlátjainkat...így is szárnyakat növeszthetünk...
De ha csak annyit meg tudunk tenni egy-egy nehéz helyzetben, hogy felállunk az asztal tetejére és onnan is körbe nézünk, mint a Holt költők társasága című filmben...... Vagy ha megengedjük magunknak, hogy a látszólag lehetetlen lehetőségeket is megfontoljuk, ha őszinték tudunk lenni magunkhoz, ha hiszünk abban, hogy a gondolataink csak a mieink, és mi dönthetjük el, hogy megosztjuk, vagy megtartjuk magunknak őket, ez már óriási szabadság!
És hozhatnék még számtalan példát, mert a szabadság, a boldogság....e két kósza tünemény mindenki számára elérhető, a hozzájuk vezető eszközök olyan sokszínűek, mint mi emberek. A lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen, ha jó helyen keresünk...
Hiszem, hogy ott van mindenkiben, csak kell valaki aki segít megtalálni...
Nagy-Bana Helga life coach írása
