Az emberek azt mondják, boldogok akarnak lenni! Sokszor „csak” a boldogságért.
Amikor pedig megadatik nekik, természetesnek veszik és nem értékelik nagyra. Sokkal inkább foglalkoznak vele amikor hiányzik!
Tenni érte, dolgozni érte, megtartani, miért nem sikerül, ha az emberek nagy többségének ennyire fontos?
Úgy tűnik, az y generáció is rosszul áll a boldogsággal. A személyes kontaktus igénye csökken, az átélhető, igazi érzelmek miatt viszont nő a szorongásuk. Ez pedig már erősen kihat a felnőtt kori életükre. Olyan világban élünk, ahol egyre inkább nincs iránytű, csak a saját értékrendünkben bízhatunk. Rajtunk múlik, hol húzzuk meg a határokat, mi az, ami belefér, mi az, ami nem egy kapcsolatba.
Sok mindent meg kellene tartani abból a világból, amiben a x generáció tagjai éltek, - az y generáció szülei. Ha valami félelmet kell átélni, végig kellene gondolni, hogyan szüntethetem meg, nem mások kárára, hanem asszertív módon, konstruktívan.
Miért indulnak mégis sokszor az agresszivitás felé a mai fiatalok, miért nem tudnak boldogok lenni? Ez egy olyan érzelmi reakció, amin az idősebb generációnak el kellene gondolkodnia! Mi húzódik meg az idősebb generáció reagálása mögött? Rivalizálás érzése? Harag, mert „mi nem úgy szoktuk”? Az x generáció úgy emlékszik a fiatal korára, hogy minden rendben volt akkor még. Ideje felhagyni ezzel a nosztalgiázással.
Az sem volt sem jobb, sem rosszabb világ, csak más! Igaz, közelebb volt a realitáshoz.
Az y generáció majdnem mindent készen kap és azonnal. Minden elérhető lett az internettel.
Ez nem okoz akkora örömöt mint a felfedezések, vagy mint kitalálni valamit, rájönni valamire, kreatívnak lenni.
Elmondható, hogy ebben a felgyorsult világban az a boldogabb ember, aki nem hiszi el, hogy az érintőképernyő megold minden problémát.
A fiatalok ebben a környezetben élnek, ezekhez a viszonyokhoz kell alkalmazkodniuk, ami nem könnyű egyáltalán! Az az igazság, kétségbeejtően nehéz dolguk van! És akkor is el kell indulni a felnőtt élet felé!
A mai digitális világ megkönnyíti a felszínességet. A közösségi médiák oldalain jelen lenni és menőnek lenni szinte muszáj. Megindul a folyamatos „énreprezentáció” már egészen fiatal korban.
Meg kellene mondani őszintén, ne feltétlenül hidd el, hogy bármi lehetsz, bármit elérhetsz! Sajnos ugyanis sokszor egyszerűen nem igaz!
Tévesen, de azt hiszik, elég csak akarni, és mindent megkaphatnak. Hibásak lehetnek a nevelőik, szüleik is, akik ezt sugallják – merő jó szándékból. Ez a generáció nagyon sokszor érdemtelenül kap dicséretet. Ez egyben leértékeli a sikereket is. Miért küzdjön, ha a legutolsónak is jár a dicséret? Ez annak is zavarba ejtő, aki pontosan tudja, hogy érdemtelenül kap elismerést. Sokan azért járnak kiemelt osztályokba, mert a szüleik oda íratták be, nem pedig az érdemeik alapján.
Később rájön a tanulmányai során vagy munkába állásakor, hogy nem különleges, mivel a kortársai is okosak, ügyesek, nagyon is széleskörű a tudásuk. Ezért aztán van egy teljes generáció, akik mikor kilépnek az életbe, az előző generációkhoz képest rosszabbul becsülik meg magukat. Ehhez jön a technológia: FB, instagram, okostelefon. Ebben a világban élünk. Megtanulunk mutatni magunkról egy képet, ami szemfényvesztés. Beleszülettek egy olyan világba, ahol el sem tudják képzelni az életüket a modern technikák nélkül.
Ha valaki magáról beszél a hálón, vagy Instagramon képek rakosgat ki az életéről, kimutatták, hogy öröm érzetet vált ki az agyban, dopamint kezd termelni. Ha figyelemben lesz részük, dopamin szabadul fel, ez pedig jó érzéssel tölt el, ezért is kell folyamatosan jelen lenni a Facebook-on és Instagramon. Egy teljes generáció fér hozzá ehhez a függőséget okozó életmódhoz.
Nincs baj a közösségi oldalakkal, csupán a mértékkel van a probléma!
Az online tér nem nyújthat soha igazi segítséget, csak az offline anya, apa, támogató családi kör!
Az y generációnak meg kell tanulnia ráadásul a türelmet. Ahogyan azt is, mely dolgok számítanak igazán az életben. Mint az önbizalom, életszeretet, elégedettség, öröm, munkában talált örömök, szerelem. Ezekhez pedig türelem és idő szükséges! Ezek a dolgok mind időt igényelnek, nincs rögtön és azonnal.
A nagyszerű ötletek akkor tudnak születni, amikor a gondolatok elkalandoznak, és azt mondja az ember, „fogadjunk, ezt meg lehetne oldani..!” Ez az innováció!
Miért nem boldogok mégsem az y generáció tagjai?
Mert igen sok és nehéz gonddal küzdenek meg nap mint nap, ami ez előtti generációknál még másképpen volt.
Ez a generáció pedig igen gyakorlatias, okosak, ügyesek, már kisiskolás korukban tudnak számítógépet használni, okostelefont, rengeteg tudást szednek össze tanulmányaik során, nyelveket beszélnek, a szüleik azokat az alkalmazásokat használják, amiket a gyerekei töltenek le számukra.
Küzdenek, ahogy tudnak. A családi környezet sokat segíthet. Mindkét generáció sokat tanulhat egymástól, szülők és gyerekek egyaránt. Mindkét generáció rendelkezik olyan tudással, amit érdemes megtanulni, elsajátítani a másiktól! Az idősebb generációnak több megértés, elfogadás, a fiatalabb generációnak sokkal több tisztelet és türelem szükséges. Ezen viselkedés minták ha kölcsönösek, célravezetőek.
Ha értő figyelemmel hallgatjuk a másikat, támogatjuk szeretteinket, elfogadjuk egymást olyannak, amilyen, sokkal több boldog ember lenne, és az y generáció arcán is több mosolyt látnánk.
Mert alapvetően minden adva van ahhoz, hogy boldogan élhessünk, rajtunk múlik.
Tarnóci Ágnes
life coach
