A tánc, mint mozgás és benne a nomádok kincse még alkalmazásra váró, izgalmas és ezzel együtt reális eszközként jelenhet meg a coaching folyamatában. Miért? Azért, mert…
…nálam a tudatosság csak cselekvéssel párban értelmezhető, a cselekvés számomra a mozdulat, vagy „mozgás”, és így a tudatosság és célorientált cselekvés összehangolásának gyakorlata, összeolvadásának manifesztuma: a tánc.
A coaching-folyamatban a tánc, mint mozgás-eszköz úgy lesz bevethető, ha valóságként tudjuk elfogadni a mozgás és tudat összefüggését, melyet a tudomány is alátámaszt: Paul Ekman arckifejezés-felismerés kutató szerint érzelmeink és testünk fizikai jelzései kölcsönösen hatnak egymásra. Adam Galinsky szociál-pszichológusnak a pszichikai és fizikai hatásaiban is legpozitívabb változást előidéző mozdulat – mely a jógából ismert kobra póz – azonosítását köszönhetjük. Moshe Feldenkrais állítása, hogy „fokozott testi tudatosságra és relaxációs technikákra van szükségünk, hogy az idegrendszerünk működését karbantartsuk”.
Hogy mára elménk és mozgásunk kölcsönössége tudományosan is elfogadott tény, az ennek hatásai során szorgalmazott tudatosság minden eddiginél hatékonyabb eszközt ad kezünkbe a fejlődésünket célzó úton; és nem pusztán, ha magért a mozgásért mozgunk. Könnyen belátható az is, hogy szokásaink mennyire „húsba vágó” módon tükröződnek mozdulatainkban (gondoljunk például a gibbon-pózban eltöltött órákra a monitor előtt). Célszerű ezért (is) élni a lehetőséggel, hogy az egyén a saját igényeire szabottan „újra- huzalozza” magát (a kifejezés Moshe Feldenkraistól ered).
Mikor saját fejlődésemen dolgozom, az elmém és testem egysége a coach, „aki” a tánc, mint eszköz által fizikai tapasztalásokon keresztül, metaforák felismerésével és használatával, tudatos(an) rendszerbe (anatómia, ritmus és zene) foglaltan segít strukturálni a kompetenciákat, megélni energiákat.
A coaching így értelmezhető egyfajta újrahuzalozásnak, ahol a coachee saját marionettjének szálait saját kezébe véve teremti önmaga dinamikáját. A coach, mint kísérő egy olyan lehetőséget igyekszik észre vétetni, aktivizálni, ami itt és most elérhető: a test mindig rendelkezésre áll, a mozdulat azonnal képes hatni.
A coaching mint irányított, strukturált folyamat, módszereitől is megkívánja ezen feltételeket, így logikusan az alkalmazott mozdulatoknak is orientálódniuk kell. A tánc maradéktalanul megfelel a követelményeknek: rendszerbe foglalt, összefüggő, kerettel és önmagában is célra irányzott cselekvések sorozatából áll, mely a coaching egyéb eszközeinek, mint a metaforák, kommunikációs stílusok láttatása, improvizációk, stb. sajátos szubszumálására is alkalmas.
A tánc képes visszatükrözni az aktuális állapotot és személyiséget, így direkt és indirekt módon szolgálva az önismeretet, rámutatva az optimális fejlődési irányokra. A nomád attitűd kincseinek táncban megmutatkozó stílusjegyei ez idáig még alkalmazásra váró, izgalmas és ezzel együtt reális eszközként – természetesen csak az ügyfél egyértelmű felhatalmazásával – vihetők be a coaching folyamatába. A példaként említhető mongol, uyguhr, ghashghaee, karaçay, tajik, kochy, sapera és további táncok a népi, nemzeti (esetleg vallási) sajátosságukból és a gazdasági, földrajzi vagy történelmi környezetükből egyaránt kiragadottan képezik a módszer alapját, melynek szempontjából ezek – bár a stílusjegyek katalogizálását segítik és a szubjektív esztétikai értékelés alapját adhatják – csupán periférikus jellemzők lehetnek.
A lényeg egzakt megvilágítása, hogy a nomádok azok, akik – mondta a francia filozófus, esztéta Gilles Deleuze –„(…) nem tartoznak a történelemhez; (…) metamorfizálódnak, hogy másutt megint felmerülhessenek: váratlan formákban - egy társadalmi mező enyészvonalai között.” A habitus lényege –Tillmann J.A. nyomán –, hogy „a nomádság a majd mindent behálózó és egyre jobban átható rendszerek és intézmények közül kiutat mutat: az átjárást, a rések észrevevését, a közlekedést a különféle kontextusok között.” A nomádok „a szabadság számára hódítanak vissza területeket” (Fenyvesi Ottó), és mindez a táncaik elemeiben, szimbolikájában megragadható.
A muszlim területek nomádjai, az indiai valamint európai cigány táncok motívumai által tudom felkínálni ennek a világnak a megtapasztalásán keresztül a személyes fejlődésnek, az önreflexiónak, a kommunikációs hatékonyság elősegítésének, az elakadások oldásának egy kalandos, szabad alternatíváját.
Az alkalmazás legfőbb elve, hogy „a mozgás általi tudatossággal együtt járó tanulás örömteli érzések forrása, amely azonban veszít tisztaságából, ha bármi elhomályosítja ezt az élvezetet” (Moshe Feldenkrais).
Petik Rozália life coach írása
