Talán hallotta már a mondást, miszerint odavezethetjük a csődört a vízhez, de megitatni nem tudjuk/inni nem tudunk helyette. (Egyébként a kancát sem, ha már itt tartunk.)
Ezt tényként állítom. Többször teszteltem már ezt az örökérvényű bölcsességet és minden alkalommal igaznak bizonyult.
Hányszor vezette és támogatta ügyfeleit a céljaik, álmaik és vágyaik elérésében és hányszor szembesült azzal, hogy megmakacsolják magukat az utolsó előtti pillanatban? Valami felsikít bennük: ÁLLJ! és az ügyfélnek valóban nincs más választása, mint megállni.
És akkor megszólal a coach fejében a hang: “Várjunk csak! Mi történt?” Úgy tűnt, minden sínen van. “Mi felett siklottam el?” “Hiszen a tanult technikákat alkalmazom.”
Ez az egyik ok, amiért a tanult technikák fontosak. Segítenek kapcsolatot teremteni – olyan kapcsolatot, amely autonóm. Végső soron az ügyfél saját tapasztalatainak mestere.
Coachként azért használjuk a technikákat, hogy a függetlenségünket megőrizzük és a coach/ügyfél kapcsolaton belül megfelelően alakíthassuk a tanulási és növekedési folyamatot. Nem az ügyfelek döntései alapján mérjük fel értékeinket és hatásunkat. Csak az egyik részét képezzük ennek a kapcsolatnak. A coachok értéke ettől független.
Azért vagyunk felelősek, hogy teljes mértékben jelen legyünk az üléseken. Az ügyfél sikerességéért nem vállalhatunk felelősséget.
A technikák ösvényt biztosítanak a tiszta vízhez a forró, poros, izzadságos út után, amely során megfogalmazódott az ügyfélben a coach támogatása iránti igény.
Elvezethetjük őket a lehetőségek vizéhez, de nem kényszeríthatjük rá, hogy igyanak is belőle.
Forrás: https://certifiedcoach.org/
Orbán Orsolya cikkfordítása
