A sport vitathatatlanul egyike azon tevékenységeknek, amely a legtöbb egészséges ember számára örömet okoz, nem véletlen, hogy a gyerekek is szívesen játszanak mozgásos játékokat. Amikor sportolunk, elfelejtkezünk az élet nehézségeiről, gondjainkról.
Ezt a felszabadult életérzést fedezhetjük fel akkor is, amikor magának a sport kifejezésnek az eredetét vizsgáljuk, „desporter” (mulatságoknak élő). De ugyanezt tükrözi a 15. századi „szórakozás, időtöltés” értelmezés is. Ekkor még a verseny, a mérkőzés, a díjért való küzdelem nem párosult a sport fogalmához.
Mára a sport azonban sokak számára nem azt az egészséges, örömteli testmozgást jelenti, amely segít elűzni a gondjainkat, megtartani az egészségünket, javítani életminőségünket.
A sport manapság sokkal inkább jelenti az élsportot, amely sajnos már nem az egészségről, hanem a minél nagyobb teljesítmény elérésének hajszolásáról szól. Az élsport rengeteg, a siker elérése érdekében tett lemondással jár. Ez számos veszélyt rejt magában.
A különböző klubok, sportegyesületek számára kiemelkedően fontos, hogy a felnőtt korosztályban versenyzők ott legyenek a legjobbak között, de ugyanennyire odafigyelnek az utánpótlás-nevelésre is, amely sportágaktól függően 6-10 éves kortól megkezdődik. Természetesen az utánpótláskorú igazolt játékosok közül nem mindenki fog felkerülni az élvonalba, de ha mégis, csak jobb esetben teszik ezt saját megfontolásból. A régi „jó” szokás, miszerint a szülők azt gondolják, hogy életkoruk, a számukra minden bizonnyal fontos és értékes élettapasztalataik elegendőek ahhoz, hogy a gyerekeket már egészen korán olyan pálya irányába tereljék, amely valójában nem a gyermek, hanem a saját be nem valósított álmaikról, vagy éppen a családi tradícióról szól, a sport területén talán még inkább jellemző. Mindez feszültséget, a stressz növekedését okozza a fiatalokban, ami komoly lelki és esetenként fizikai tünetekben is kicsúcsosodhat.
Amíg az élsportolók életét és karrierjét különféle sportszakemberek, sportmenedzserek irányítják és támogatják, addig a gyermekek „menedzserei” maguk a szülők, így coachként sok esetben elsősorban az ő elfogult vagy nem kellően objektív gondolkodásukból adódó elakadások, konfliktusok kezelésén keresztül juthatunk el a gyerekek problémájának megoldásáig, amelynek egyik eszköze maga a sport.
Bármely utánpótlás korosztályról legyen is szó, a gyerekek (6-16 éves) folyamatos társadalmi, szülői, edzői vagy éppen a kortársak által támasztott elvárásoknak, nyomásnak, versengésnek vannak kitéve, erősödik bennük a felülkerekedés vágya, a győzelem örömének igénye, ami motiválja őket.
A sport számos pozitív értéket is adhat a gyerekeknek, amennyiben a sportágat a kellő körültekintéssel, a gyermek testalkatát, természetét és nem utolsó sorban véleményét is figyelembe véve választották számukra. Ebben az esetben a sport jótékony, nevelő hatása sem marad el – sportágtól függően fejlődik a gyermek ügyessége, kondícionális-, koordinációs-és koncentrációs képessége, a reakciókészsége, az állóképessége, önfegyelme, önbizalma, kudarctűrő képessége. A sport tiszteletre, kitartásra, az állatok szeretetére (például: lovaglás), gondoskodásra és nem utolsó sorban az egészséges életmód szemléletére nevel.
Tehát a probléma gyökere nem ott van, hogy vajon sportoljon-e a gyermek, hiszen vitathatatlanul igaz az a mondás, hogy „Ép testben ép lélek”. A kérdés sokkal inkább az, hogy hol húzzuk meg a határokat.
Mennyire ismeri a szülő magát? Mennyire ismeri a szülő gyermekét, az ő személyiségét, testi és szellemi képességeit és korlátait? Képese a határok elfogadására és új irányok meghatározására?
Ilyen értelemben a sport személyiséghez illeszkedő kiválasztása és alkalmazása kiváló coach eszköz lehet mind a gyerekek, mind felnőttek körében.
Összegezve tehát, nem szabad megfeledkezni a gyerekek életkori sajátosságairól, az egyes életkori, fejlődési szakaszokról, amelyekhez testi, idegrendszeri, megismerési, érzelmi, viselkedési és érési fokozatok tartoznak. Az óvodáskor a személyiségfejlődés szempontjából kiemelkedően fontos szakasz, a kisiskoláskor fontos társadalmi állomás, ekkor alakul ki a tanuláshoz, ismeretszerzéshez való viszony, amely döntő mértékben meghatározza a későbbi életpályát, a gyerekek kommunikációs –és kapcsolatteremtő képességét. A serdülőkor (pubertás) pedig az identitás szempontjából fontos szakasz, amelynek lefolyása nagyon eltérő lehet. Ha mindezen időszakok természetszerű igényeit figyelmen kívül hagyjuk és az áhított cél miatt – ami sok esetben nem is a gyermek, mintsem a szülők célja - nem figyelünk oda kellőképpen a gyerek szükségleteire, háttérbe szorítjuk azokat, vagy hiányukat csak későn vesszük észre, olyan károkat okozhatunk, amely a későbbiekben – akár felnőtt korban is - komoly önismereti problémákat, az élet egyes területein elakadásokat okozhatnak.
A mértékletes és örömmel végzett sport vagy elért eredmény nagyon fontos a gyermek testi-lelki fejlődése szempontjából, és képes visszaadni mindazt, amit a túlzásba vitt sport vagy a kikényszerített teljesítmény elvehet: önbizalom, kudarctűrő képesség, kitartás, stb.
Harmos Andrea business és life coach írása
Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sportpszichol%C3%B3gia
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sport
http://www.webbeteg.hu/cikkek/sport_egeszseg/7799/mit-sportoljon-a-gyerek
