Megfigyeltétek magatokon, hogyan hat egy egy kedves elismerő szó a baráttól, férjtől, főnöktől, munkatárstól, bárkitől?
Hogyan érezzük magunkat, amikor megdicsérnek bennünket? A hajunkat, a munkánkat, vagy egy ötletünket, akár az újrakezdésünket... Számtalan ok lehet a dicséretre és számtalan forrásból jöhetne, mégis milyen ritkán kapunk vagy adunk.
Inkább az a jellemző, hogy „nem mondom, nehogy elbízza magát”, vagy „úgyis tudja magáról, hogy jó ebben, miért is mondjam”?? Pedig olyan pozitív energia van egy - egy dícséretben, ami sokakat az egész napjukra feltölt.
Sajnos sokszor benne van a magyar mentalitásban, hogy ha valakivel jó történik, ne örüljünk neki. Hogy még meg is dícsérjük, már tényleg sok lenne...
Akkor most kiemelem: a dicséret ingyen van, nem kerül sem pénzbe, sem túl nagy energiába. Lehet egy szó is: „Remek!/Szuper!/Tetszik.” 2 szó: ”Jó ötlet! / Ügyes vagy! /Menni fog./ Büszke vagyok./Szép munka! „Sokszor ennyi is elég és a másik szárnyra kap. Akkor mégis miért fukarkodunk vele??
A legrosszabb, ha semmi visszajelzést nem kapunk: a figyelmen kívül hagyás. Attól már sokszor az is jobb, ha kritikával élnek felénk, mert még az is inkább azt jelenti, hogy foglalkoznak velünk.
Persze, nem mindegy, hogy mikor és milyen esetben dicsérünk. Az sem megfelelő, mikor egy anya a gyermek minden lépését megdicséri: "ügyes vagy kisfiam, ezt is jól csináltad, azt is jól csináltad". Ekkor már súlytalanná válik az elismerés, és csak az tűnik fel a gyereknek, hogy ha véletlenül kimarad a dicséret. Tehát fontos , hogy mikor dicsérünk, tudjuk, hogy az tényleg egy megérdemelt esemény vagy szituáció szüleménye. pl.: „Ügyes vagy, mert ez egy nagyon nehéz feladat volt és te mégis megoldottad.”
Még egy dolog: a dicséret mértéke sem mindegy. Például azért, mert egy átlagos házi feladatot megcsinált a gyermek, még ne adjunk barcelonai nyaralást.
Viszont akár magunkat is jutalmazhatjuk akkor, ha egy nagyobb célt sikerült elérnünk. Például: Ha megírtam a szakdolgozatomat vagy ha sikeresen befejezem a vizsgaidőszakot, akkor elutazom Horvátországba. Ami elég motiváló tud lenni ahhoz, hogy nap mint nap leülj és hozzáláss a kitűzött feladathoz.
És végezetül még azt emelném ki, ha már megdicsértük az illetőt az első félmondattal, ne vonjuk vissza a következő féllel. Akkor már adjuk oda egészben azt a dicséretet. Például: „Örülök, hogy sikerült a vizsgád. Remélem, a következőn sem buksz el.” vagy: „Szép vagy ma. Hála Istennek nem azt a borzalmas felsőt vetted fel, mint tegnap.” Ismerős? Hihetetlen tehetséggel vonjuk vissza azt a pár kedves szót is.
Kezdd el a pozitívan ösztönző dicsérést már ma! Mondj a párodnak, barátodnak, szülődnek, tanítványodnak, kollégádnak, beosztottadnak egy őszinte dicsérő szót és nézd meg a hatását. Hajrá!:)
Beke Éva life coach
Teljesítményorientált világunkban talán nem túlzás, ha azt állítjuk, az élet minden pillanatában megfelelni kényszerülünk valakinek, vagy valami irányába. A stressz mindennapi életünk része lett. A kérdés csak az, tudjuk-e kezelni, tudunk-e különbséget tenni az egyes helyzetek okozta stresszek között?
