Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Célok! Segítenek, vagy Akadályoznak?

Kedves Olvasók,

Szeretnék így az írásom legelején 2 dolgot elmondani: 

  1. Jelen írás első ilyen írásom, ezért kérlek nézzétek el nekem, ha kicsit rendszertelen, ha vannak benne hibák. Köszönettel elfogadom, és várom mind a negatív, és természetesen nagyobb örömmel a pozitív visszajelzéseket, tanácsokat is. 

  2. A címben is megjelölt kérdésre nem szeretnék választ adni. A célom a téma felvetése volt. 

Szóval célok! 

Örök, állandóan vissza-visszatérő kérdésként motoszkál bennem az a gondolat, hogy a célok meghatározása, kitűzése vajon segít engem, vagy akadályoz abban, hogy jól érezzem magam a bőrömben a mindennapok során.

Az önsegítő könyvek folyamatosan azt sulykolják belénk, hogy ha el akarunk érni valamit, akkor pontosan, de tényleg minden részletre kiterjedően határozzuk meg, sőt írjuk is le elérni kívánt célunkat. További opcióként szokták megemlíteni, hogy tűzzük ki ezeket a leírt céljainkat minden látható helyre, és/vagy vizualizáció segítségével képzeljük el a legélethűbben azt az állapotot, amikor már elértük kitűzött célunkat. Ezt követően pedig szemünket vakon a célra összpontosítva menjünk előre. Ne vegyünk tudomást a problémákról, a negatív érzéseinkről, csak menjünk előre szemünket pedig nem vegyük le a kijelölt célról. 

A legtöbb coaching irányzatban szintén fontos szerepet játszik a célok meghatározása, kitűzése. Azonban a coaching folyamat szerencsére tovább megy, mint az önfejlesztő könyvek többsége, ugyanis megpróbálja az ügyfélben tudatosítani a kitűzött célt, illetve vizsgálódik abban az irányban, hogy reális, elérhető-e egyáltalán az ügyfél célja. Nagyon szerencsés esetben arra is megpróbál figyelmet fordítani, hogy az elérendő cél egyezik-e az ügyfél értékrendjével, és utánajár annak, hogy mit ad az ügyfélnek az elérendő cél, egyáltalán szolgálja-e a cél elérése az ügyfelet. 

A cél pontos meghatározása, kitűzése igazi motivációt jelent kliensünk számára. Az akcióterv elkészítése pedig valóban nagy segítség annak elérésében. A lépésről-lépésre meghatározott tennivaló, és ebből adódóan a kisebb célok elérése igazi hajtóerő, motiváció lehet kliensünk számára. 

Ezek azok a pontok, amelyek alátámasztják a célok kitűzésének fontosságát és hatékonyságát, és ezek pozitív erejét maximálisan elismerem.
Bármennyire is tudom, hogy ezek jó, működőképes tényezők, mégis nagyon sokszor az az érzés alakul ki bennem, hogy a célok kitűzése komoly problémákat, boldogtalanságot tud okozni a mindennapjainkban.

Amikor megfigyelem magamban a megjelenő érzéseket, és a hozzájuk kapcsolódó gondolatokat akkor sok a fentieknek ellentmondó gondolatot fedezek fel.

Mi is a cél?
A cél mindig valamilyen hiányállapotot takar. Valami olyat ami jelen pillanatban nincs meg az életünkben, de nagyon vágyunk rá. Az, hogy figyelmünket mindig a célon tartjuk, azt is jelenti, hogy folyamatosan az jár a fejünkben amire vágyunk, tehát az, ami jelenleg NINCS meg. Ebből adódóan a folyamatos célra koncentrálás egy hiányállapotot teremt. Az pedig, hogy folyamatosan arra gondolunk, hogy nincs meg az életünkben valami, amit nagyon szeretnénk stresszt, boldogtalanságot eredményezhet, hosszú távon pedig akár depresszióhoz is vezethet. 

További feszültség forrást jelenthet az, ha megyünk az úton, de valamiért úgy érezzük, hogy nem kerültünk közelebb a meghatározott célhoz. Ilyenkor türelmetlenek lehetünk, és kialakulhat a szorongás, félelem attól, nem érjük el célunkat. 

Mikorra vonatkozik a cél?
Amikor kitűzünk egy célt, akkor, ahogy fent is írtam egy olyan dologra vágyunk, ami “itt és most” még nincs meg az életünkben. A cél mindig egy jövőbeli dolgot jelent. Ha folyamatosan a célon tartjuk a szemünket, akkor folyamatosan a jövőbe tekintünk, a jövőben elérni kívánt állapotra koncentrálunk, azaz álmodozunk. És miközben mi álmodozunk a jelen pillanat elmegy mellettünk úgy, hogy mi abban nem tudtunk részt venni. Mivel folyamatosan az elérni kívánt célra koncentrálunk nem látjuk meg a jelenben megjelenő pozitív eseményeket, a lehetőségeket. Nem leszünk jelen saját életünkben, mert folyamatosan a fejünkben lévő célt kergetjük. Nem fogjuk tudni élvezni, amit csinálunk. 

A bennem lévő érzések azt mondják jó, ha van célom. Tudjam mit szeretnék elérni, legyen egy irány amerre el tudok indulni, tudjam merre menjek. Tudjam, hogy mire van szükségem. Azonban részletesen meghatározott, pontos célra nincs szükségem.
És olyan utam legyen amit szenvedéllyel tudok csinálni. Úgy gondolom, hogy ha szenvedéllyel csinálom, teszem a dolgom, akkor az eredmények melléktermékként megjelennek az életemben. És közben nem szorongok a cél elérése, vagy el nem érése miatt. Ezért sokkal fontosabbnak tartom annak meghatározását, hogy mit szeretnék csinálni. Mi az amiben jól érzem magam.  

Hol az igazság? Határozott érzésem, hogy mind a két oldalnak megvannak a hívei, én nem szeretnék igazságot tenni. Azt is érzem, hogy sok negatív visszajelzést fogok kapni írásomban megfogalmazottak miatt, amiket előre is nagyon köszönök. 

Nagy Péter

Life Coach

0 Tovább

Dr. Buda László: Mit üzen a lelked? c. könyvének szubjektív összefoglalója

Egy agresszív apa kizárása a szívből látszólagos megoldás. Az évek alatt felhalmozott csalódottság, hiányérzet, a bántásokból eredő szégyen és neheztelés ezzel nem oldódik fel. A mélyben lüktet egy góc, ami gyógyulásra vár és félelmet, szorongást kelt, valahányszor egy férfi közeledik. 

Önszabotázs – siker és boldogságkerülés

  1. Kiskori elhanyagolás, figyelmen kívül hagyás miattsérül a „kellek és szerethető vagyok” élményünk. Ezt később túlzott ragaszkodással, követelőzéssel igyekszünk újra átélni, hiszen emiatt az emberek menekülőre fogják, mi pedig megkaphatjuk megint a „nemtörődöm veled” élményt.
  2. Gyerekkori elutasításból bizonytalanság és szorongás fakad. Felnőve versengés, irigység, féltékenykedés tehet rossz partnerré, akit elutasítanak.
  3. Ha fizikai vagy érzelmi abúzus, bántalmazás ért minket kicsiként, akkor a határaink védelmévellesznek gondjaink később, ami miatt újra és újra bántalmazó helyzetekbe, kapcsolatokba kerülhetünk. Életünk céljává válhat a kontroll megszerzése életünk, kapcsolataink felett, pedig a régi sebek gyógyu-lására lenne szükség. 
  4. Ha megszoktuk a hiányt, szükséget, a „nincs elég” és az ezekhez kapcsolódó elégedetlenség megtapasztalását, akkor később vonzhat minket az élet nehézsége, küzdelme, és kísérthet a gyűjtögetési kényszer.
  5. Ha túl sok kritikát kaptunk, sosem volt elég jó, amit csináltunk, mert mindig kiigazítást kaptunk, és a hibáinkra fókuszáltak, akkor felnőttként lehet, hogy mi is szigorúak leszünk magunkkal. Irreálisan magasra tehetjük a lécet, túlfeszített ambícióval tüzeljük magunkat. Teljesítmény-szorongásunk, görcsös iparkodásunk azonban negatívan hat teljesítményünkre.
  6. Elárulásnak éljük meg, ha rájövünk, hogy szüleink nem szeretnek, vagy nem ismernek, nem csupa jót akarnak, becsapnak, nem osztják a számunkra fontos értékeket. Felnőttként hasonló helyzetekbe kerülhetünk: valaki elárul minket, vagy mi tesszük ugyanezt másokkal.
  7. Függőségben tartó, túlgondoskodó szülőnk lehetett, aki ránk telepedettEmiatt később félhetünk a ragaszkodástól, elköteleződéstől, intimitástól. Kifejlesztünk egy érzelmi bénultságot, érzéketlenséget. „Lefagyhatunk” és elköteleződési nehézségeink lehetnek (munkában, házasságban, család felé).

Összefoglalásom1. őrizkedj a túlzott ragaszkodástól, követelőzéstől 2. védd a határaidat 3. lazán végezd tennivalóidat, hálaadással, görcsölés nélkül 4. megbízható emberekkel vedd magad körül 5. érezz együtt másokkal, és fogalmazd meg érzéseidet, szükségleteidet.

Valóság!:                                                                az illúziók helyett:        

Összetartozás, egység       

                                                                különállás

bőség, hála, megvan minden, ami szükséges   

                        hiány, nélkülözés, szükség

természetes önbizalom, önbecsülés   

                                                    valami baj van velem

végtelenség, öröklét      

                                                                             végesség 

Ha nem éljük át a valóságot, akkor hazugságban élünk, aggodalom, kiszolgáltatottság, tehetetlenség, passzivitás és szorongás fogságában. Elfogadás, tisztelet, megbecsülés, szeretet jellemezheti önma-gunkkal való kapcsolatunkat és kíváncsisággal, együttérzéssel, elköteleződéssel fordulhatunk mások felé.

Tegyem fel a kérdést: Jellemzően milyen reakciókat váltok ki az emberekből, hogyan fordulnak hozzám? Mi zavar másokban leginkább? – vigyázat, ott van bennem is letagadva, fel nem ismerve, fel nem dolgozva!

Vizsgáld meg visszatérő élethelyzeteidet: család, iskola/munka, barátok. Milyen szándék lehet mögöttük, ha én idézem elő őket?

Egy, az egész világot átölelni kész, szeretetteljes érzelmeitől, lelkivilágától „elvarázsolt” fiatalembernek tanácsolta a szerző: 

Van, akinek ez fura: önelfogadás, együtt érző szeretet magad és mások felé. Ne akarj senkit „megtérí-teni” vagy megváltoztatni; tedd láthatóvá, amid van - aki vagy -, és engedd, hogy vegyen, aki szeretne belőle; tudd, milyen közegben élsz, ne botránkoztass, vedd figyelembe az emberi együttműködés szabályait. Keresd a hasonló emberek társaságát. Légy tudatában érzelmeid teljes skálájának, maradj kapcsolatban a „talajjal”, hogy el ne szállj. Ne add fel, ne engedd, hogy „lehűtsenek”.

Az intézményesített vallás nem az egyetlen vagy nem a legjobb mindenki számára. Az egyéni vagy személyes vallás is a gyümölcseiről ismerhető fel. Jó-e, azaz békét ad-e, inspirál-e, szolgálni segít-e? Vagy összezavar, térítési kényszert vált ki, arrogánssá tesz és egocentrikus világba zár?

Az ’igen’ útja– átölel: magamat és a világot. A ’nem’ útja nyugtalanságot szül, szorongást, erőlködést, keresgélést vált ki, elfáraszt. Menekülés magam és a világ elől. Támadás magam ellen, a világ ellen. Megjavítás kényszere – magamat és a világot.

A kétely, a fájdalom, szomorúság, sóvárgás, félelemkeltő gondolatok – nem biztos, hogy hibák, melyek kijavítandóak, meggyógyítandóak. Nem kell mást sem „meggyógyítani”, kényszeresen megváltani, megmenteni. Ítélkezés-mentes elfogadás, tanulás, változás, tanítás, segítés, törekvés, szolgálat! Mi legyen az indíték? Ne belső elégedetlenség, hatalomvágy, bizonyítási vágy, kényszeresség, önmagam és mások elfogadásának hiánya vagy figyelemelterelés saját nyomorúságomról!

Felelősségvállalás életemért – jó kapcsolat magammal:fegyelmezett, tudatos, elfogadó, szeretetteli attitűd jellemezzen! A legtöbben ezt nem kapjuk meg gyerekkorunkban – ezért lelki értelemben újra fel kell nevelni magunkat. Az önismeret és önszeretet útján tudatosan kell közelednünk magunkhoz.Önelfogadás  – a nem kellemes részünkkel, sajátosságunkkal együtt. A világ és a társadalom elfogadása is fontos, annak „kellemetlen részével” együtt. 

A megbocsátáshoz vezető úton először azonosítjuk az elkövetőt, bántalmazót. Azután találkoznunk kell érzelmeinkkel. Átéljükakár saját vétkünkkel kapcsolatos rossz érzéseinket, átadjuk magunkat nekik. Lehet sírni, kiabálni, mozogni. Lehet haragudni, szomorúnak lenni, undorodni, csalódást kiadni magunkból, míg el nem jutunk az üresség, kiüresedés állapotáig. Vigyázat: hozzánk ne nőjjön az önsajnálat, veszteség, nyíltan vállalt sérültség! Megbocsátásunkat elengedés kövesse.  

Játékok és gyakorlatok (egyedül vagy párban): 

1. Szemlélődés tükör előtt. 2. Párbeszéd tükörbeli képmásunkkal: szeretlek. Isten szavait is mondhatjuk, ahogy megismertük - például a Bibliából. 3. Nehéz érzés, feszültség, szomorúság, kényelmetlenség elfogadása. Adj időt, teret ezeknek az érzéseknek. 4. Kedves testem….Beszélj a testeddel, testednek élő társa vagy. 5. Kedves testrészem… 6. Kedves betegségem…Szimbólumok alkalmazhatók, tárgyak is, melyekhez beszélhetsz, mint (beteg) testrészedhez. 7. Egy elrendezetlen ügy elrendezése – egy érintett személy megjelenítésével. 8. Háromlépcsős megbocsátás: a) kiadni magunkból az érzelmeket b) átélni az ürességet, utána megértésre jutni, belátni, megbocsátani. c) hála, átkeretezés. 9. Szereplők meghívása (szülők, testvér stb), és elmondani nekik a bennünk feszülő dolgokat. Lehetünk udvariasak, és nem udvariasak, minden jöhet. Végül megköszönjük a meghallgatást. Megjegyzés: a másikról magunkban őrzött képpel dolgozunk, ám a tényleges kapcsolat is javulásnak indul! 10. Találkozás egy másik életkorú önmagaddal – fénykép, tárgy segítségével. Cél: Összhang legyen, lelki béke: múlt-jelen-jövő. Jó kapcsolatban legyünk múltunkkal, különösen gyermekkorunkkal! Önelfogadással, együttérzéssel legyünk gyerekkori önmagunk iránt. 

Hasznos, hogy túljuss megfelelési kényszereken, félelmeken, vagy bármilyen káros megnyilvánuláson. Segítsd a „belső gyermeket”, vigasztald szükség szerint. Cél: a félelem stopja, helyette a szeretet beengedése a szívünkbe. Jövő: Szólhatunk 60, 80 éves, vagy akár halál előtt álló önmagunkhoz is. 11. Töltsd fel a mindennapokat önszeretettel – alakítsd ki ezt a szokást! Csend – hála.

Reggel az öltöz-ködésnél tetsszél magadnak! Örülj a bóknak, és te is adj bókot. Tarts kávészünetet, keresd a szépet, élvezd saját társaságod. Mosolyogj, keresd az örömöt – mozgásban is. Selejtezz. Ne vacillálj sokat, dönts igen vagy nem mellett. Egyébként: neurotikus szenvedést élsz át. Olyasmiket tégy, amikre 100%-ban igent mondasz, élvezd az életet. Szeretet – szemkontaktus! Ereszd ki a hangod, énekelj! minden nap. Legyen támogató, harmóniát munkáló társaságod, társad! A megváltoztathatatlan dolgokra kevésbé figyelj. 

Összefoglalás:

Köss békét magaddal, múltaddal, életeddel. 

Építsd fel személyiségedet életed első felében, majd oldozd el magad ezektől, indulj felfedező útra.

Szeretetteljesen közelíts magadhoz, Isten szemével lásd utadat is.

Játszd az életed, ahelyett, hogy megoldani akarnád.

Bánj jól magaddal, így lehetsz ajándék, áldás!

Az elakadás, olyan, mint egy gerenda a folyón: egyetlen keresztbeállása gátolja a többi továbbhaladását, nagy torlódást okozva.

Dr. Buda László a Youtube-on is hallgatható!

Kovács Katalin összefoglaló írása

0 Tovább

Mondd mi motivál?

A motiváció, hajlandóság a cselekvésre. Tanulóknál gyakori probléma, hogy nincs hajlandóságuk a tanulásra.

Sajnos a motiváció nem úgy működik, hogy:

- Gyere fiam ülj le, most akkor motivállak! Érezni ugye, hogy ez viccnek is rossz.

Az életünkben nagyon sok mindent örömmel és motiváltan csinálunk, akár hosszú távon is.

A tanulókat sem egy dolog motiválja, mégis nehéz sokszor rábírni a gyerekeket a tanulásra. Hol rejtőzik ilyenkor a motiváció?

Előfordul, hogy a szülő pénzt ad gyerekének a jó teljesítményért. A dolog addig működik kiválóan, míg a gyermek a legmodernebb okostelefon árához viszonyítva, még több pénzt kér a még jobb jegyért. Az sem jó, ha abban nő fel a gyermekünk, hogy a nagyobb teljesítményért több pénz jár, mivel a munka világában ez nem feltétlen lesz jellemző. (Sőt, a munkapszichológusok szerint, a ritkán adott - de nagyobb összeg- a motiválóbb a munkahelyen. )

A „ha-akkor” típusú jutalmak egy idő után megölik a belső motivációt, mert a jutalomra koncentrál a gyermek és nem az őt ért tanulási élményekre és az elérendő célra. A célja a jutalom lesz, a gyermek magatartása inkább a jutalomtól függ.

A motiváció másik, de egészen hasonló útja az, ha a gyermek azért tesz meg dolgokat, hogy kapjon vagy éppen ne kapjon valamit. Például azért tanul, hogy jó jegyet kapjon és ne kapjonegyest. Ez egy jutalmazás-büntetés motiváció, ami szintén hosszan kitart, akár a tanulmányok során is. Hol marad viszont az érdeklődés? Biztos, hogy kamaszkorban isműködni fog?

Az igazi értékes motiváció az, ha a megismerési vágy viszi előre a gyermeket a tanulásban. Ekkor elérheti azt az állapotot, amikor a tudásvágy és érdeklődés, mint belső szükséglethajtja. Ez ad kitartást és igazi tanulási élményeket.

A jól motiválhatóságot viszont nem feltétlen a tanulás folyamatában tanulja meg a gyermek, hanem számtalan más területen a családban és az iskolában. Első és legalkalmasabb terep a család, a motiváció kialakítására.

Egy közös játékban megtalálható az öröm, a kíváncsiság, az érdeklődés, a küzdés és még sok másfajta érzést, amit a gyermek „levesz”, beépít és továbbfejleszt magában.

Szükségszerű rendszeresen beszélgetni a tanulóval. Így év elején például átnézni vele az új könyveket, megkérdezni tőle, hogy szerinte miben lesz sikeres idén. Mi fog előre láthatólag nehézséget jelenteni számára az év során. Miben kér majd segítséget a tanulás folyamatában, mi az, amit önállóan is fog tudni csinálni. Fel kell kelteni az érdeklődését a könyvek iránt, de a saját képessége iránt is. Tűzzön ki célokat már év elején. Vágyjon az önállóságra és kívánja a sikert. Felnőtt életének ez lesz az alapja. A jutalom pedig maga a cél elérése lesz és az odavezető út.

Bizalommal kell fordulni a pedagógusokhoz. Meg kell kérdezni a tanárait, hogy milyen tevékenységekben merül el a gyermek hosszabban, mikor csillog a szeme igazán, mikorszűnik meg számára a világ. Nagyon lényeges az iskola és a szülői ház partnersége ebben is.

Bátran fordulhatunk külső szakemberhez is, akivel közösen lehet kialakítani a célt és a hozzá vezető stratégiát.

Az érdekes és változatos játékokban, feladatokban, a tartalmas beszélgetésekben, az önálló szárnypróbálgatásokban, megtanul önmagára és a másikra is figyelni a gyermekünk. Kitartást és türelmet tanul, együttműködést, kreatívvá és siker keresővé válik. Melyik nem kell a tanuláshoz? Melyik nem alapozza meg a belső motivációt?

Töretlen fejlődést kívánok az új tanévben.

Győr, 2019. 08.31.

Füves Zsuzsa
okleveles gyógypedagógus coach, tréner

0 Tovább

Szülő-gyerek coaching a jó családi kapcsolatokért

A harmonikus, boldog családi élethez két dologra feltétlenül szükség van. Az egyik a „kommunikáció” a családtagok között, a másik a „jó kommunikáció” a családtagok között.

Pedagógusként és coachként is gyakran szembesülök azzal, hogy a szülők nem igazán találják meg a „jó kommunikációs” formákat a gyermekeikhez, a gyermekek pedig alig kommunikálnak a szülőkkel. Gyakran mindkét fél számára problémás ez az állapot, de persze ezt is „le kellene kommunikálni valahogy” a másik fél számára.

Nehezítheti a kommunikációt az is, hogy a fiatalok az online világ stílusában igyekeznek élni a mindennapjaikat. Online egy kattintás és másik szerepben vagy, másik pályán, másik szereplőkkel. Pillanatok alatt össze lehet hozni egy bulira való csapatot. Nem kell érzéseket kifejezni, nincs lehetőség a metakommunikációra, meg minek is. Ha megléptél egy szintet a játékban, már szuper vagy sőt akár hős is lehetsz. Jöhet a like. A gyerekek és kamaszok számára az online világ biztonságos közeg. Az lehet ami lenni akar, akkor, amikor.

A szülők nehezen tudják elfogadni azt, hogy a gyerekek keveset kommunikálnak velük, inkább nyomkodják a telefont vagy a kortársakkal bandáznak, gépeznek. A szülő vagy beletörődik és - nulla kommunikációval - tudomásul veszi a számára megmásíthatatlant, vagy zsörtölődik és elidegeníti a legnagyobb kincsét magától, a gyermekét. A probléma önmagát gerjesztően circulus vitiosussá válik, kialakul az ördögi kör. Már akkor sem beszélnek egymással, amikor feltétlen szükséges. Érzelmekről különösen nem. A gyenge tanulmányi eredmény, az iskolai magatartási nehézség tovább rontja az amúgy is súlyos helyzetet.

A megromlott szülő-gyerek kapcsolat mindkét fél számára érzelmileg is komoly teher, különösen hosszú távon. Megbillen a családi egyensúly, elsikkadnak a közös célok, a család – funkciójában – megszűnik családként működni. A jó kommunikációval a folyamat visszafordítható. Soha nem késő javítani, korrigálni.

A coaching kiváló lehetőség lehet arra, hogy helyreálljon a kommunikáció a szülő és gyermek között. Néhány alkalmas foglalkozás coach irányítása mellett, megnyitja azokat az utakat, amelyek a későbbiekben is járhatóak lesznek, már szakember segítsége nélkül is.

Győr, 2019.07.20.

Füves Zsuzsa
okleveles gyógypedagógus coach, tréner

0 Tovább

Stressz – elkerülés vagy kezelés?

"Olyan nyúzottnak tűnsz. Nem stresszelsz túl sokat? Pihenned kéne, még beteg leszel."; "Kerülnie kéne a stresszt!"; "Próbáljon kevesebbet stresszelni!" - az ilyen és ehhez hasonló "jó" tanácsokat már valamennyien hallottuk az értünk aggódó rokonoktól, ismerősöktől, orvostól, a szomszéd nénitől, stb. De vajon, ha visszakérdeznénk, "Kerüljem a stresszt? Jó, azt hogyan kell csinálni?" - kapnánk érdemleges választ? Ez nem olyasmi, hogy mikor meglátjuk, hogy jön az utcán szembe, gyorsan átmegyünk a túloldalra...

Hogyan lehet egyáltalán elkerülni, ha azt sem könnyű meghatározni, hogy mi okoz stresszt valakinek? Akár az is előfordulhat, hogy ami az egyik embernél beindítja a stresszreakciót, az a másiknak egyáltalán nem, sőt lehet, hogy még azt sem érti, hogy az előbbinek miért stresszes egy ilyen „hétköznapi” dolog. Ez azért van így, mert teljesen különböző az, ahogyan az egyes helyzeteket megéljük, vagyis egészen egyéni módon látjuk, ítéljük meg a dolgokat és az is egyéni, ahogy reagálunk rájuk. Például egy takarítónő reakciója valószínűleg más lesz, mint egy arachnofóbiásé, ha meglát a sarokban egy pókhálót (pláne, ha a készítő is a közelben tartózkodik).

Ráadásul a „vészreakció” lefutása automatikus, és nem minden stresszhelyzet elől lehet kitérni. De tulajdonképpen mit is jelent az elkerülés? Mint a strucc, dugjuk homokba a fejünket, és ne vegyünk róla tudomást? Attól még nem szűnik meg. Akkor viszont mit kezdjünk vele? Teljesen kiiktatni az életünkből nem tudjuk, de ez nem is gond, hiszen szükségünk van rá, és sok esetben éppen ez fokozza a teljesítményünket. Gond legfeljebb a mértékkel adódhat. Ha túl sok stresszhatás ér minket, az már ártalmas lehet, úgyhogy mindenképpen foglalkozni kell vele.

Azonban mielőtt görcsösen csak a stressz csökkentésére fókuszálnánk, gondoljuk végig, hogy tulajdonképpen mi a jobb megoldás: ha mindenáron el akarjuk kerülni a stresszes helyzeteket, vagy ha megtanuljuk hatékonyan kezelni őket? Hiszen, ha tudjuk kezelni, az akár már önmagában is csökkentheti a stressz jelenlétét az életünkben. (Arról nem is beszélve, hogy azzal is kezdeni kell valamit, ami elől nem tudunk „elbújni”.)

De hogyan találjuk meg a megfelelő technikát? Természetesen a mai felgyorsult világban mindenki szeretne azonnali és egyszerű megoldást a gondjaira. Sokan az internethez fordulnak segítségért, ahol valóban számos tippet, trükköt találhatnak a témában. Csakhogy nem árt alaposan megvizsgálni ezeket, abból a nem éppen lényegtelen szempontból, hogy vajon csak a tüneteket enyhítik vagy ténylegesenmegoldják a problémánkat. Ezzel a tényezővel is számolva érdemes jól megfontolni, hogy valamelyikkel kísérletezzünk-e (és ha igen, akkor melyikkel). Mindenestre elég különös, hogy ha létezik olyan „csodabogyó”, amiből 3x1-et beveszünk, vagy olyan „zseniális módszer”, amit hetente kétszer megteszünk, és már mérséklődik is a stressz jelenléte, akkor miért van még mindig ilyen sok stresszes ember? Miért nincs olyan kis „praktika”, ami mindenkinél működik?

Ez végül felvet még egy fontos kérdést: létezhet egyáltalán valamilyen általános recept a stressz kezelésére? Elgondolkodtató, hogy ha teljesen egyéni az, hogy mi vált ki stresszt, és az is, ahogyan reagálunk a stresszes helyzetekre, akkor vajon a számunkra megfelelő módszer nem lesz szintén egyéni?

Aki komolyan érdeklődik a stresszkezelés iránt, már bizonyára rájött, hogy nem is olyan könnyű feladat megtalálni azt a stratégiát (illetve stratégiákat), ami számára beválik. Az biztos, hogy ha nem veszünk róla tudomást, vagy valamilyen módon elnyomjuk, a végén csak rosszabb lesz. Vagyis hosszútávon a struccpolitika alkalmazása, illetve az alkohol és egyéb tompító szerek igénybevétele sem túl kifizetődő.

Mindent összevetve az aggódóktól érkező jó tanácsokat ne vegyük semmibe, és mindenképpen figyeljünk oda a stressz mértékére életünkben! De célszerű szem előtt tartani: az elkerülés nemcsak hogy nem egyszerű küldetés, de nem is mindig kivitelezhető. A hangsúly sokkal inkább azon van, hogy idejében kell azonosítani a problémát és megtalálni azt az eszközt, amely segít „elbánni” vele, mert sajnos magától elég ritkán szűnik meg...

Szerző: Joó Judit

www.joocoaching.hu

0 Tovább

Proaktív coaching

blogavatar

A Pro Bona Coaching & Training Center blogja. Hírek és érdekességek a coaching hazai és nemzetközi világából. Témánk az üzleti és életvezetési fejlesztés, melyet színes tippekkel és megközelítésekkel szeretnénk közel hozni az olvasóinkhoz.

Címkefelhő

coaching (216),coach (208),szakirodalom (38),célkitűzés (28),motiváció (28),önismeret (26),life coaching (22),technikák (21),kreativitás (14),proaktivitás (14),változás (14),boldogság (14),vezetés (14),stresszkezelés (11),business coaching (10),önbecsülés (9),karrier (9),önbizalom (9),időbeosztás (8),siker (8),átkeretezés (7),párkapcsolat (7),tudatosság (7),együttműködés (7),értékesítés (6),pozitív pszichológia (6),interjú (5),felelősség (5),tánc (5),nők helyzete (5),kommunikáció (4),fogyás (4),reziliencia (4),férfiak helyzete (4),elismerés (4),asszertivitás (4),elégedettség (4),értő figyelem (4),oktatás (4),kérdezéstechnika (4),túra coaching (4),pszichológia (4),bátorság (3),stressz (3),mese (3),kultúra (3),Itt és Most (3),szabadság (3),testbeszéd (3),reframing (3),irányítás (2),rugalmasság (2),kritika (2),Martin Wehrle (2),bizalom (2),játék (2),megismerés (2),szinergia (2),önérvényesítés (2),Edward de Bono (2),életciklus (2),csend (2),álom (2),pénz (2),mozgás (2),ROI (2),egyensúly (2),életmód (2),multi (2),tanácsadás (2),iskola (2),művészetterápia (2),érzelmi intelligencia (2),érzékenység (2),vállalat (2),tervezés (2),ítélkezés (2),alkalmazkodás (2),tranzakcióanalízis (2),praxis (2),Appreciative Inquiry (1),őszinteség (1),optimizmus (1),edzés (1),akaraterő (1),vállalat (1),szeretet (1),sport (1),SMART (1),szokás (1),munka (1),szuperérzékenység (1),anyaszerep (1),társaság (1),MBO (1),depresszió (1),intelligencia (1),erősség (1),teljesség (1),gyerek (1),szervezetfejlesztés (1),érzékenyítés (1),munkahely (1),TA (1),helyzetfüggő vezetés (1),szülő (1),flow (1),érzelmek (1),család (1),caoaching (1),jövő (1),bántalmazás (1),a coaching hatása (1),tanulás (1),akarat (1),én-erő (1),átirányítás (1),kamasz-szülő (1),coachcoaching (1),fogadalmak (1),megbocsátás (1),y generáció (1),divat (1),önzetlenség (1),nagylelkűség (1),áramlás (1),önállóság (1),függetlenség (1),ügyfél (1),karizma (1),játszmák (1),Gordon (1),megértés (1),belső logika (1),egyenjogúság (1),tréning (1),empátia (1),irigység (1),ügyfélszerzés (1),fluencia (1),önértékelés (1),megbecsülés (1),előrelátás (1),fair play (1),méltányosság (1),introvertált (1),etika (1),delegálás (1),metafora (1),önkéntesség (1),orvos (1),edző (1),hős (1),dicséret (1),beteg (1),tárgyalástechnika (1),személyiség (1),kitartás (1),Toastmasters (1),metakommunikáció (1),interkulturális (1),életvezetés (1),kifogás (1),fejlesztés (1),böjt (1),élet (1),cselekvés (1),Csikszentmihalyi Mihaly (1),életszerepek (1),Szentgyörgyi Romeo (1),Kiyosaki (1),FISH! (1),Fontos és Sürgős (1)

Feedek