Proaktív coaching

Találós kérdés, bár a cím elolvasása után nem nehéz megválaszolni. Mi az, amire mindenki vágyik, de nagyon kevesen élnek vele? Természetesen az ŐSZINTESÉG!

Nagyon velős téma, több száz oldal is kevés a feldolgozásához, de szeretném a blog formát megtartva tömören leírni a véleményemet.

A nehezebb kérdések a témához kapcsolódóan, hogy miért és mikor érdemes élni vele? Kivel szemben legyünk azok, és miért hasznos számunkra?

Kinek mit jelent, hogy tudnád megfogalmazni?

A Wikipédiát idézve találtam egy jó leírást:

„Egyszerűen megfogalmazva az őszinteség annyit tesz, hogy mindent úgy adunk elő, ahogyan azt valóban hisszük is. Saját vágyaink, indítékaink és belső valóságunk önmagunkkal szembeni őszinte elismerése, éppúgy ide tartozik, ahogy a másokkal szemben tanúsított őszinteség is.”

Tehát kimondjuk azt, amit hiszünk, amit gondolunk, és mindenféle félelemtől nem tartva ezt mások felé képesek vagyunk kommunikálni, anélkül hogy megijednénk, hogy emiatt nem fogadnak el, vagy a vélemény különbözés miatt kisebb vita, diskurzus alakul ki.  Magyarul felvállaljuk magunkat, nem játszunk szerepet, nem keveredünk saját megmásításunk hálójába, nem okozunk magunknak belső görcsöket, egyszerűbbé, kiegyensúlyozottabbá, boldogabbá tesszük életünket. Milyen egyszerűen hangzik, nem igaz? Mégis mi gátolja meg a többséget, hogy éljen ezzel a lehetőséggel?

Az egyik válasz ez lehet:

„Az őszinteség néha nagyon tud fájni - de a fájdalom a fejlődés velejárója.” - Csernus Imre

Nézzük a következő élethelyzeteket, ahol fontos szerepet játszik az őszinteség, vagy annak hiánya.

Munkahelyen

Napunk legnagyobb részét itt töltjük általában, és a legtöbb új emberrel az életünkben is itt kerülünk kapcsolatba.

Nézzük a munkahelyi első belépőnket, az állásinterjút. Őszinték szoktunk lenni, vagy egy olyan képet festünk le magunkról, aminek a fele sem igaz, hogy felvegyenek bennünket? Én személy szerint az elsőnek vagyok híve, hiszen ha nyíltan elmondjuk tapasztalatainkat, leírjuk személyiségünket, tudni fogják, hogy mi vagyunk azok az emberek, akiket keresnek vagy sem. Ezzel mi is nyerünk, mert nem fogják két hetes munkaviszony után az asztalunkra tenni az elbocsátó levelet, és ők is jól járnak, mert időt nem húzva tudják a pozíciót olyan személynek adni, aki erre alkalmas. Persze ehhez a munkáltató őszintesége is szükségeltetik az adott állással kapcsolatban, tisztán elmondják, mire számíthatunk, ha elvállaljuk az állást, megbízatást.

A pozíció elnyerése után 8-9 órát töltünk emberekkel, akikkel, idővel meg fogjuk osztani magánéletünket, személyes élményeinket, néha még barátságok is kialakulhatnak. Hogy érdemes kommunikálni velük? A véleményem az, hogy teljesen helyzet- és személyfüggő. Bármennyire is optimista vagyok, a munkahelyek többsége nem az a terep, ahol a teljes őszintésséggel célt érhetünk sajnos… Neked kell megválasztanod, kivel, milyen szinten osztod meg életed momentumait. Nem mindenki olyan beállítottságú (olvasóimat ismerve, becsületes, őszinte, jó értékrenddel rendelkező) mint te. Visszaélhetnek sajnos a rólad megszerzett információkkal, érdemes tehát vigyázni, szűrni. Hagyj időt az emberek megismerésének, hogy tudd, kitől mire számíthatsz. Akklimatizálódj, figyeld meg a környezeted részletesen.

A munkahelyi problémák, szituációk megoldásában viszont teljesen helyénvaló az őszinte kommunikáció. Legyen szó egy projektről, műszaki feladatról, munkaerő felvételről. Ha elbeszélnek egymás mellett az illetékes terület vezetői, dolgozói, nem lehet hatékony megoldást sem találni. Célravezető az adott szituáció minden részletét tisztázni, felmérni, ötleteket gyártani (brainstorming), megvitatni, értékelni, dönteni, akciótervet készíteni, bevezetni, ellenőrizni. Sikeres kommunikáció = sikeres csapatmunka.

Házasságban, párkapcsolatban

A válások számának növekedésével úgy érzem a házasságon belüli őszinteségről is van mit tanulni, van hova fejlődni. Ha nincs őszinteség, nincs problémamegoldás sem. És a megoldatlan problémák száma csak nő az idő előrehaladtával.  És mi a vége? Az egyik fél besokall, és megteszi a lépéseket a házasság, kapcsolat befejezése érdekében, és széttárt karokkal hónapig merengenek, hogy mit ronthattak el, majd belevágnak egy új kapcsolatba, de ugyanazokkal a módszerekkel ugyanaz az eredmény fog bekövetkezni.

Mindig kényes téma a pároddal szembeni őszinteség, de a kapcsolatotokról van szó, mi lehet ennél fontosabb?! Mit jelent számodra egy jól működő kapcsolat? Mik a fontos dolgok, mit vársz el a másiktól? Elmered neki mondani, vagy halogatjátok? Hosszútávon gondolkoztok?

Ha komoly és kiegyensúlyozott kapcsolatban tervezitek el jövőtöket, nem tudjátok és nem is érdemes elkerülni a beszélgetéseket, amik arra vonatkoznak, hogy merre tartotok, hogyan képzelitek el a továbbiakat. És ilyenkor mondd ki, amit tényleg gondolsz, és nem érdemes azon „agyalnod”, hogy ha nem azt közlöd a másikkal, amit a másik hallani szeretne, akkor esetleg elhagy. Ha így is van, valószínű nem egymást keresitek, csak egymás idejét húzzátok, és elódázzátok az elkerülhetetlent. Időben kell tisztázni, hogy mit keresel a másikban, őszintén magadba nézni, hogy tudod-e azt nyújtani a párodnak, amire vágyik, és nem egy szerepet játszol el, képes vagy-e azokon a dolgokon változtatni, ami zavarja, anélkül hogy elveszítenéd a személyiséged. Ezek a beszélgetések előre viszik az életed menetét, és egy jó nagy lépést teszel a boldogságotok felé vezető úton.

Persze ha ruháról és sminkről vagy arról van szó, hogy ki a legszebb a társaságban néha egy-egy füllentés nem árthat. ;-)

„A boldogság az, tudják, amikor sugárzik az emberről az érzés: hogy jól van. A boldogság üt. De ez a hosszú folyamat, amíg a titokból, az elhallgatásból őszinteség lesz, és lassan szembenézek mindazzal, ami fáj. Ez aztán hatással lesz az egész életemre, és akkor eljön az az időszak, amikor nem csak látszatember leszek, hanem hiszek majd önmagamban, tehát lesz önbizalmam. Vagyis a boldogságukat kockáztatják mindazok, akik az elhallgatást választják.”- Csernus Imre

Gyerekekkel szemben

Egy őszintétlen kapcsolatban született gyermekek mit fognak tanulni a szüleiktől? Többek közt felesleges játszmázás, hazugságok gyártása, elfojtás, ferdítés, önmaguk becsapása, értéktelen kapcsolatok kialakítása, és a sort hosszan lehetne folytatni. Ne csak beszélj nekik, hogy legyenek őszinték veled, mutass példát is, hogy kiegyensúlyozott, boldog emberekké váljanak, akik nem félnek kimondani, amit gondolnak, amiben hisznek! Amikor pedig olyan dolgot mondanak el neked, ami téged zavar, ne kapd fel a vizet, ne legyél mérges, hanem próbálj meg segíteni a problémáin, adj útmutatást. Ezzel eléred, hogy ne záruljon be, megbízzon benned, és legközelebb is mindent elmondjon, ami vele történt, legyen az pozitív vagy negatív.

Barátokkal

„Minden barátság alapja az őszinteség. Két ember között mindig ott kezdődik, hogy egymásra bízzák a titkaikat.” - Rejtő Jenő

Egy baráti kapcsolatban természetesen nincs helye mellébeszélésnek, hazugságoknak. Ismeritek egymást, sokszor szavak nélkül is tudjátok, a másik mit gondol, és hogy reagálna egy-egy megjegyzésre. Egyszerűen mindent meg tudtok beszélni, megoldást találni, nem kell visszafognod magad semmilyen témával kapcsolatban. Ettől tudod ezeket a kapcsolatokat megbecsülni, ezért érzed jól magad a társaságában, mert vele 100 %-osan önmagad lehetsz. Nincs színészkedés, nem fáradsz le egy szerep megjátszásában vagy az igazság elfojtásában. Felszabadultan, örömmel töltötök el közösen minőségi időt. Hogy sikerülne mindez őszinteség nélkül?

Új emberekkel

„Az őszinteség nem azt jelenti, hogy meg kell bántani másokat, hanem csak azt, hogy kezdettől fogva legyen bátorságunk vállalni önmagunkat.” - Frank Arjava Petters

Nap, mint nap találkozol számodra még ismeretlen emberekkel, új kollégák, üzletfelek, az ellenkező nem képviselői. Sosem tudhatod, melyik ismeretségből milyen kapcsolat alakulhat ki, akár komoly kapcsolat, házasság vagy barátság. Légy nyitott, őszinte és barátságos, nehogy elszalassz egy kiváló lehetőséget. Az első perctől kezdve érdemes magadat adni, hiszen ha megkedvelitek egymást, nem egy kirakatba tett embert fog megismerni, hanem saját önmagadat. Csak nyerhetsz!

Magaddal szemben

„Csak a teljes őszinteség tesz szabaddá és védetté. Mert ha félelmeinket legyőzve kimondjuk az igazat önmagunkról, akkor már nem maradnak olyan támadási felületeink, amelyeken keresztül bárki megzsarolhatna vagy manipulálhatna minket. Mert nem az őszinteség tesz védtelenné, hanem azok a félelmeink, amelyek elől menekülve elkezdünk hazudni vagy hamis szerepeket játszani.” - Jávorkai Judit

Az egyik legkényesebb kérdések egyike. Magaddal szemben mennyire vagy őszinte? Pontosan ismered az erősségeidet, gyengeségeidet? Megsértődsz, ha valaki olyat mond Rád, amit valahol mélyen te is tudsz magadról?

Az érett személyiség minden esetben őszinte magával szemben. Nem áltatja magát, nem hazudik a tükörbe, miután oda is tudott állni. Ez az egyik kulcsa, hogy személyiségedet időről-időre fejleszteni tudjad. Önvizsgálatot kell tartanod, hogy melyek azok a területek, ahol tanulásra van szükséged, melyek azok a tulajdonságaid, amik előre fognak vinni célod elérésében.

És te mennyire vagy őszinte, de őszintén? J

 „Az őszinteség nem azt jelenti, hogy mindent kimondunk, amit gondolunk, hanem azt, hogy meggondolunk mindent, amit kimondunk.”- Hypolite De Livry

Simon István, Life Coach

Az igazat megvallva, nem láttam először a lényeget. Hagyok időt a kedves olvasónak is, pár percig érdemes nézni, akinek elsőre nem esik le a tantusz, tartalmas, sokatmondó.

Ma gondolkodtam el a vonaton ülve, ahogy figyeltem a telefonnyomkodó embereket, hogy mennyire formálta át társadalmunkat ezeknek a kütyüknek és oldalaknak a használata. Okos telefon, facebook, képmegosztó oldalak stb. Nem kell bemutatnom, mindenki kívülről sorolja őket. Érdemes tömegközlekedési eszközökön, utcán zsebre tenni a telefonod, és megfigyelni a környezeted. A többség élő zombi módban élő hús helyett halott információkra vadászik. A jelenség legalább annyira fertőző, mint filmbéli megfelelője, az egész világon nagyon rövid idő alatt végigsöpört.

Nem vagyok álszent, én is használok okos telefont, használom a facebook lehetőségeit, de a hangsúly a használat mennyiségén és minőségén van. Mint minden, ez is a te döntésed, a te felelősséged, mire használod a lehetőségeidet, eszközeidet, erőforrásaidat.

Személyes kapcsolatok

Az egyik legszembetűnőbb változás számomra a személyes kapcsolatok, és emberi viselkedés változásában látható. Állandóan online vagyunk, mindenkivel folyamatos kapcsolatban, mégis összerezzenünk, ha valaki odajön hozzánk az utcán útbaigazítást kérve például, de mi már azt feltételezzük, hogy kéreget, vagy el akar adni valamit, esetleg aláírást gyűjt egy számára fontos ügyhöz. Sok ember úgy viselkedik, hogy hozzá se szóljanak, a testtartásából látható, hogy nem óhajt beszélni senkivel, mert nem is tudom, milyen katasztrófa történne, ha megismerne egy új embert, miközben belül ki van éhezve arra, hogy kommunikáljanak vele, mert ebben a pillanatban is valakivel chatel.

Akkor hogy is van ez?! Emberi kapcsolatokra vágyunk, de csak virtuális felületen? És mi lesz később, csak akkor találkozunk, ha már minden információt meg tudtuk a másikról személyes benyomások nélkül? Erre van időnk, találkozni nem? Hova tűnt a személyes ismerkedés varázsa?

Persze ez nem mindenkire vonatkozik, de sajnos a nagy többségen ez tapasztalható.

Felelősségteljes használat

Előny vs. hátrány, mint bármilyen más témában. Nem tagadom, rengeteg előnye van a modern eszközöknek. Régi ismerősök felkutatása, munkakeresés, hasznos információk begyűjtése, úti terv elkészítése, segítség hívása és még számtalan lehetőség.

A hátrányok pedig lehetnek paradox módon az emberek elidegenülése egymástól, túlzott reklámfogyasztás, emberi viselkedéstorzulás, függőség. Biztos vagyok benne, hogy mindezeket te is tapasztaltad már, és tudnád folytatni a sort.  

Nem szeretném részletesebben taglalni, de amire ki akarok lyukadni:

EZ A TE DÖNTÉSED, A TE FELELŐSSÉGED, HOGY MIRE HASZNÁLOD!

Éld meg a pillanatot posztolás nélkül!

Egyik mobil kommunikációs cég reklámjában szerepelt a következő szöveg: „Ha nem posztolod, meg sem történt!”

Engem teljesen ledöbbentett őszintén szólva. Milyen üzenetet hordoz ez magában?

Nem tudok megélni egy kiváló pillanatot, anélkül hogy más látná a közösségi hálón?! Vagy azért maradjak le róla, mert kapkodok a telefon után, vagy annak kijelzőjén keresztül nézzem a saját szemeim helyett?! Nem hinném, hogy ez a helyes irány. Viccesnek találom, mikor a párjukkal készített „romantikus pillanat kettesben” című képet 500-an kedvelik, és ezt a pillanatot tényleg magukénak érzik. Ilyen esetben elvesztette a lényegét, azt az érzést, amit egy pár csak akkor tudhat magáénak, amit senki más nem láthatott, élhetett át, csak ők kettesben. 

Itt is vannak kivételek természetesen. Nyilván a család szívesen teszi fel szeretett unokájukról a ballagási képet, hadd lássák a rokonok, és joggal büszkék rá. Nem kell fotóalbumokat egymás közt cserélgetni, és a nagy távolság ellenére látható lesz. Ahogy az sem gond, hogy látják, hogy lefutottad a maratont, vagy posztolod, amire joggal büszke lehetsz. De életed minden momentumát megosztani finoman szólva is túlzás.

Neked van olyan emléked, amiről nem készült kép, mégis látod lelki szemeid előtt, amíg csak élsz?! Ezek számítanak igazán, és nem egy reklám üzenete, ami meg akarja neked mondani, hogy mit tegyél. Éld át a pillanatot!

Nem kell mindig nálad lennie

Valamilyen furcsa kényszerből az emberek úgy érzik, hogy minden pillanatban náluk kell lennie a telefonnak. A legmeglepőbb számomra, mikor az edzőteremben látom egy-egy gyakorlat után azonnal a telefon után kapkodni az illetőt, hogy pötyöghessen vagy beszélhessen.

Hogy akarsz az edzésre koncentrálni vagy jól érezni magad, mikor már arra gondolsz, hogy ismét kezedbe vedd a telefonod 30 másodperc után?

Számomra kifejezetten üdítő élmény mikor végre nem vagyok elérhető, magam lehetek vagy egy jó társasággal, legyen szó akár strandról, edzőteremről, romantikus vacsoráról vagy családi ünnepekről. Itt és most arra tudok koncentrálni, ami tényleg számít, amire tényleg kíváncsi vagyok.

Válaszd meg azt a helyzetet, amikor tényleg szükséges, hogy nálad legyen a telefon!

Társkereső

Ismerős a kép?! J

Szinte mindenki használt már társkereső alkalmazást.

Elismerem az előnyeit, ha kevés az időd vagy ritkán találkozol új emberekkel napközben, helyzetet teremt az ismerkedésre.  Esélyt ad találkozni a nagy Ő-vel.

Hátrány lehet a bőség zavara. Megtetszik egy srác vagy lány, jajj de várj, van itt még jobb is felkiáltással egyszerre már 10 új emberrel chatelsz, és nem tudsz dönteni, hogy kivel találkozz, és a végén lehet senkivel sem.

De ez is rajtad múlik! Véleményem szerint a személyes találkozó alapján tudod csak eldönteni, hogy a kiválasztott személy tetszik-e vagy sem. A nevetése, a kisugárzása, a gondolkodása, értékrendje nem fog látszódni egy trópusi szigeten készítette fotón, ahol éppen egy delfint simogat.  Azokon a képeken általában minden idilli és tökéletes, de ne hagyd magad becsapni. Élőben minden más! Tapasztalj, ismerkedj személyesen, legyél nyitott a virtuális világon kívüli kapcsolatteremtésre, buszon, koncerten, utcán, bárhol, ahol éppen vagy!

Most pedig telefonokat el, és irány a valódi világ!

Simon István, Life Coach

Számomra igen izgalmas volt követni okfejtéseit, a kísérletek bemutatását és a megszólaló kutatók eredményeit, végül a kikristályosodó válaszokat. Tehát, ha ilyen okos vagy, miért nem vagy boldog? Azért, mert rendszeresen elköveted a boldogság elleni hét „halálos” vétek egyikét-másikát? Jó hír: a boldog emberek hét szokását követve ezek a vétkek kiküszöbölhetőek, mint rossz szokások felülírhatóak!

Lássuk a hét jó szokást - szembeállítva azzal, hogy mit tudunk tenni mi emberek a boldogságunk ellen.

A boldog okosok…

1. fontossági sorrendeket állítanak fel, de nem hajhásszák a boldogságot. Sorra veszik milyen tényezőket tartanak lényegesnek a boldogságukhoz és a „listát” nem tévesztik szem elől a hétköznapokon. (Kíváncsi vagy milyen elemek szerepelnek a listán? Kinek mi. Sokuknak pl. elegendő alvás, testmozgás, egészséges táplálék, hasznos tevékenység, eredményes munka, időtöltés a családdal és barátokkal, jó kapcsolatok, jó könyvek, filmek). Nem méricskélik, nem elemezgetik boldogságszintjüket. (Victor E. Frankl: minél inkább űzöd-hajtod a boldogságot, annál inkább elszalasztod.) Nem értékelik túl egyes közvetítő elemek (pl. pénz) szerepét. Egyes félreértésekkel szemben a boldogok nem lusták, sőt, kreatívabbak, minden téren sikeresebbek és segítőkészebbek, mint nem boldog társaik.

2. odaadóan végeznek tehetségük legjavát, vagy még egy picit annál is többet megkívánó tevékenységeket. Az adott feladatra, lépésre koncentrálnak, nem az eredményre (még kevésbé önmagukra). Belefeledkezve a feladatba „flow”-ban tudnak működni. (Csíkszentmihályi Mihály). Mindezzel ugye nem fér össze, hogy saját felsőbbrendűségüket keressék, azt igyekezvén bizonyítani.

3. megbocsátanak önmaguknak és másoknak. Szeretnek, adnak, hálásak, kedvesek és nagylelkűek. Vagyis összhangban élnek elemi emberi szükségleteikkel! Nem kerülik a kapcsolatokat, de nem is gondolják, hogy mindent másoktól kell megkapniuk. A másik emberre fókuszálva adnak, adják magukat is, közben vigyáznak magukra. Kreatívan önzetlenek: ők is jól érzik magukat, mialatt kedvesek és nagylelkűek. 

4. önuralommal rendelkeznek gondolataik és érzelmeik felett. Nem akarnak mindent és mindenkit irányítani maguk körül. Ez utóbbival elkerülik a természetes pszichológiai ellenállást – és saját kudarcukat. Személyes felelősséget vállalnak reakcióikért, boldogságukért a külső körülmények és mások cselekedeteinek erőterében. Szokásuk, hogy látszólag negatív eseményeknek is megkeresik a jó oldalát.

5. bíznak másokban – okosan, azaz nem téve ki magukat nagy sérelemnek. Egy kutatásban meghatározták különböző országok boldogságszintjét, egy másik felmérésben pedig értékelték azt is, hogy ezen országokban mennyire bíznak meg egymásban az emberek. Eredmények: a) a lakosok minden országban alábecsülték polgártársaik megbízhatóságát b) az országonként mért boldogságszint egyenes arányban állt az emberek egymás iránti bizalmának mértékével.

6. bizakodóak, bíznak az életben. Van elképzelésük arról, hogy mit szeretnének, és mit a legjobban ám sem előre sem utólag nem minősítik le az eseményeket.

7. élnek a lehetőséggel, hogy kívülről vegyék szemügyre érzelmeiket és gondolataikat. Nem sétálnak bele az ítélkezés, kategorizálás, agyonelemzés csapdáiban. Őrködnek. Nem hagyják figyelmen kívül belső erősségeiket. Élvezik e belső tudatosság hozadékát: csökkent stressz, lassuló öregedés, fokozódó érdeklődés a mindennapok dolgai iránt, rugalmasság, érett döntések, nagyobb érzelmi intelligencia.

Hadd zárjam egy párhuzammal, ami eszembe ötlött, mire a hét pont végére értem: A boldogság hasonlít a nyelvtudásra, az anyanyelv tudására is: Lehet gyakorolni, használni, fejleszteni. Életre szóló program.

Kovács Katalin life coach összefoglaló írása

 Arra kevesen gondolnak, hogy a szervezeti kultúra valójában a szervezetet alkotó emberek egyedi kultúrájának, világfelfogásának különös egyvelege, amit gyakran olyan kollégák szokásai, hiedelmei is befolyásolnak, akik már rég nem dolgoznak a cégnél.

 Még az arra hivatottak – a vezetők – is ritkán gondolnak rá úgy, hogy változtatható, befolyásolható és mielőtt az határozna meg minket és a vállalat életét, azelőtt (és egyébként utána is) van lehetőségünk alakítani azt. Mégpedig egy „nagyon egyszerű” módon: az alkotóelemein keresztül.

 A szervezeti kultúrát számtalan „dolog” alakítja (döntéshozatali mechanizmus, értekezleti rend, dress code, hogyan viselkedik a főnök a büfében stb.), de megítélésem szerint van kettő, ami alapjaiban határozza meg a szervezet hatékonyságát, és mindenekelőtt az ott dolgozó emberek életét. Ez egyrészről a hibákhoz való viszony (milyen a megítélése az elkövetett hibáknak), másrészről pedig együttműködési hajlandóság az, amin keresztül jól megragadható a kultúra milyensége.

 Nézzük először a hibákat! Tapasztalatom szerint minden feladat megoldása a később esetlegesen elkövetett hibák felelősének előzetes kijelölésével kezdődik, arra az esetre ha a dolgok elromlanának. Az első kérdés úgyis ez lesz: ki ezért a felelős? Ezzel a hozzáállással pedig máris szereztünk egy jó pontot, hiszen gondolkodás nélkül rá tudunk mutatni valakire…

Ha félre tesszük az iróniát, azért egy nagyon komoly problémára máris rávilágíthatunk: a legtöbb szervezet életében a hiba elkövetése nem elfogadott, feltárása (?) esetén pedig azonnal a felelős megtalálása és megbüntetése a legfontosabb szempont.

 Ennek a felfogásnak a gyökerei mélyen keresendők, biztosan van némi köze az oktatásban szerzett tapasztalatainkhoz, de ne keressünk felelősöket!

 A lényeg, hogy ez a hozzáállás mit eredményez a szervezetben. Könnyen belátható, hogy senki nem szeretne bűnbakként karriert csinálni, ennél fogva a legtöbben rendkívül óvatosak lesznek, kerülnek minden olyan helyzetet, ami felelősségre vonást eredményezhet. Az innovatív megoldások keresése helyett arra fordítják energiáikat, hogy katasztrófa esetére a kellő számú írásos bizonyíték rendelkezésre álljon saját ártatlanságuk és valaki más bűnösségének igazolására. További energiákat emészt fel az is, hogy elkövetett hiba és rosszul dokumentált ártatlanság esetén a hibát lehetőség szerint a szőnyeg alatt tartsuk, akár szervezeti egységeken átívelő kéz-kezet-mos szövetségek segítségével.

 Ennek eredményeképpen képesek vagyunk létrehozni azokat a szervezeteket, amelyek sosem hibáznak, csak éppen selejteket gyártanak… Amit tehát ezen az üzleten bukhatunk: kezdeményező készség, az elkövetett hibák javítása, szervezeti tanulás, fejlődés, hatékonyságnövelés. Amit viszont nyerhetünk: félelem, alakoskodás, a szervezetbe genetikailag kódolt hibák, rossz hangulat, csökkenő profit, fenntarthatatlan működés.

 Azt hiszem, hogy nincs az a cégvezető, tulajdonos, aki ezt az üzletet igazán akarja. Pedig nap mint nap teszünk érte azzal a felfogással, miszerint a félelem ösztönöz, ha nyilvánosan elfogadjuk a hibákat azzal slendriánságra biztatjuk az alkalmazottakat. Pedig elhihetik nekem: mi (Önök) is hibázunk, és bármennyire szeretnénk hinni abban, hogy felfogásunk eredményeképpen a kollégáink nem fognak, de bizony fognak.

 Mit tehetünk akkor hát? Félre ne értsék, nem akarok arra kérni senkit, hogy jutalmazza a hibát. Inkább azt javaslom, hogy fogadjuk el a létezésüket, ne legyen minden hiba főben járó bűn (a hanyagság más tészta), ne a felelőst hanem a megoldást keressük, bátorítsuk a kollégákat arra, hogy próbálkozzanak (még akkor is, ha esetleg hibázni fognak), fedjék fel és javítsák ki a hibáikat, a tapasztalatokat pedig osszák meg. Így az elkövetett hibák nem vezetnek katasztrófához, sőt mintegy szervezeti védőoltásként („legyengített krízisek”) szolgálhatnak, amik segítségével megelőzhető a nagyobb baj.

 Mit veszíthetünk? Azt amit eddigi filozófiánkkal néhány bekezdéssel korábban megnyertünk. Abban viszont megállapodhatunk, hogy a vezető felelőssége a hibákhoz való viszony alakítása. És ami külön öröm, ezen keresztül a szervezeti kultúrára is jelentős hatást gyakorolhat.

 Részben kapcsolódik ehhez a témához a szervezeti kultúrát szerintem határozottan befolyásoló másik téma, az együttműködési hajlandóság, hiszen önmagában a hibák megosztása, felfedése is egyfajta együttműködés.

 Miért tartom olyan fontosnak ezt a témát? Bár ennek jelentőségét azt hiszem kevesebben vitatnák, íme egy triviális példa: vegyünk egy szimfonikus zenekart, amelynek minden tagja saját belátása szerint, az együttműködés kizárásával játssza – tegyük fel legalább ugyanazt – a művet. Ugye megvan mindenkinek a fejében a zenei élmény, amit így kaphatunk?

 Azt hiszem az együttműködés hiányán keresztül érthető meg annak igazi jelentősége, hiszen annak híján a szervezetben is hasonló „hangzavar” keletkezik. De vajon létrejöhet-e az együttműködés spontán az emberek között? Azt hiszem egyszerű esetekben (pl. merjük ki a csónakból a vizet, mert különben elsüllyed) igen, de egy szervezet céljait és feladatait illetően, ha realisták vagyunk akkor nem. Éppen ezért van jelentősége a karmesternek (a vezetőnek) ennek a kultúrát meghatározó elemnek az alakításában.

 Ő az akinek feladata, hogy bátorítsa, terelgesse a kollégáit az együttműködés irányába, annak érdekében, hogy minél összehangoltabban tudjanak fellépni a feladatok elvégzése során.

Mi lehet a kívánt állapot? Talán az, hogy ha a saját munkája során érzékeli a munkavállaló, hogy birtokában van olyan információnak, ami a másik számára fontos és meg is osztja azt. Vagy egyszerűen tudatában van annak, hogy az általa előállított output a másik számára input és ezáltal jelentősen befolyásolja annak lehetőségeit.

 De mit tehet a vezető, hogy segítsen ebben? Teremtsen fórumokat, ahol az emberek együttműködhetnek (pl. workshopok), értékelje azokat az aktivitásokat, amikben az együttműködés megtestesülhet (pl. tudás önkéntes megosztása), mutasson példát azzal, hogy a szükséges információkat megosztja, legyen nyitott a kollégái által hozott problémákra, ötletekre.

Ebben a témában van egy rossz hírem: sokat tehetünk, de soha nem eleget, mivel az emberi természetből adódó individuális érdekeket megszüntetni nem tudjuk, így folyamatosan dolgoznunk kell az elért eredmény fenntartásán, továbbfejlesztésén. És ezen minden kollégának munkálkodnia kell, tudva, hogy az egyedi tehetségek és kiemelkedő teljesítmények csak együtt értelmezhetőek, önállóan csak rövid távú győzelmek érhetők el.

 A szervezeti kultúra általam kiemelkedően fontosnak ítélt két elemén keresztül érzékelhető, hogy van lehetőség annak változtatására, ha arra nem egy nagy masszaként tekintünk, hanem sok apró, ám annál fontosabb tényező összességeként.

Sok mindenről lehetne még ebben a témában beszélni, de hiszem, hogy ha ezt a két elemet szándékaink szerint formáljuk, akkor sokat tettünk azért, hogy az általunk vágyott kultúrát tapasztaljuk a mindennapokban.

 Holcinger László business coach írása

Egész életemben sportoltam, de kb. 1,5 éve komolyabban kezdtem foglalkozni vele, étkezés, edzésterv stb. Sokat fogytam, és a formám is elképzeléseim szerint alakul. Ezért sokan érdeklődtek nálam a következő témákkal kapcsolatban, látva változásomat, az életmódváltásom eredményeit: elhízás, helyes táplálkozás, mozgás, egészséges életmód.

Nemhogy lerágott csont, már csont sincs ezzel kapcsolatban. De mégis úgy döntöttem, hogy egyszerűen kihagyhatatlan, muszáj írnom róla.

Hogy miért?!

Mert az emberek többsége, főleg Magyarországon túlsúly problémákkal küzd, bár már ezzel a kifejezéssel sem értek teljes mértékben egyet. Számomra inkább akaraterő hiánynak, és a jövő egészségügyi veszélyeinek totális figyelmen kívül hagyásának tűnik, eltekintve azoktól a ritka esetektől, amikor tényleg valamilyen betegségben szenved, és azért alakult ki nála felesleg. Mert ha minden tudás adott (az interneten tényleg minden megtalálható két kattintással), miért van egyre több és több elhízott ember, nem kevés fiatalt érintve?! Véleményem szerint nem akarják eléggé, mert nem tudják, nem érezték még mennyi pozitívummal jár az egészséges testsúly, és mennyi veszéllyel az egészségtelen. 

Hiányos ismeretek

Magyarországon egyszerűen nem tanulnak az emberek az egészséges táplálkozásról. Iskolában nem nagyon tanítanak erről (legalábbis az én időmben biztos nem), aminek okait most nem szeretném boncolgatni, de most nem is ez az írásom tárgya. A többség a mai napig azt eszi, amit a szüleitől, nagyszüleitől látott, de sajnos többek közt a munkák mozgásszegényebb változása során ezek az étrendek egyszerűen elavultak. Egyszerűen nem égetünk el annyi energiát pl. az irodai munkákkal, mint amennyit elfogyasztunk. Szimpla matek az egész folyamat, többet fogyasztasz, mint elégetsz, akkor egyszerűen többletsúlyt szedsz fel.

Siker=Akaraterő + Változás igénye

De mitől is függ a jó forma elérése, a fogyás?! Mindenekelőtt attól, hogy van-e igény a változásra, igazán akarod-e, hogy jobban nézz ki. Ha nincs és neked teljesen mindegy, hogy nézel ki, és boldog vagy a bőrödben, nagyon jó. Ha van igényed, de tettek helyett csak kifogásokat keresel, nem lesz eredmény. Nincs siker egyszerűen akaraterő, és tettek nélkül!

Kifogások

Mikor elkezdek beszélni valakivel, aki tanácsot kér tőlem, hogy hogyan kellene jobban kinéznie vagy lefogynia, nagyon sok kifogást hallok:

• nincs időm
• nincs pénzem
• ezt meg azt a kaját, italt nem fogom megvonni magamtól
• nem olyan az alkatom, a genetikám

Erre a következőket kérdezem vissza, vagy válaszolok általában:

• Nincs időm:

Napi hány órát TV-zel, nézel sorozatokat, facebook-ozol?

Mivel töltöd a szabadidődet?

Miből tudnál elvenni napi 0,5-1 órát?

• Nincs pénzem:

Mennyi pénzt költesz csokira, nasira egy hónapban?

Utánanéztél mennyibe kerül egy bérlet a helyi edzőteremben?

Hogy aránylik a kettő egymáshoz?

Van ingyenes sportolási lehetőséged? (pl. futás, otthoni edzés)

• Ezt meg azt a kaját, italt nem fogom megvonni magamtól:

Jó hírem van, nem is kell, néha lehet bűnözni. De mi lenne, ha első lépésként elkezdenéd csökkenteni a mennyiségét, és ritkábban fogyasztanád?

Mennyit eszel ezekből a hizlaló ételekből hetente-havonta?

• nem olyan az alkatom, a genetikám:

Milyen a genetikád, az alkatod?

Az alkatodhoz kell alakítani az étrended, ez tény. Utánanéztél már, hogy neked mit kellene fogyasztanod? 

„Titok”

Szenzációhajhász cikkek milliói írnak a sztárok fogyási „titkairól”. És az olvasó azt hiszi, hogy megtalálta a tutit. Csodagépek, „ezer éve” őrzött receptek, edzéstervek és egy photoshoppolt kép a nagy kedvencről. Pedig ő is csak emberből van, és ugyanazok a biológiai törvények vonatkoznak rá, akárcsak Rád!

A titok, hogy nincs semmilyen titok! A siker összetevője 70 %-ban helyes étkezés, 30 %-ban mozgás.

Ételt, italt tekintve dióhéjban a következő pontok a lényegesek:

Egyszerű matematika, három fontos dolgot kell szem előtt tartanod, fehérje, szénhidrát, zsír az alkatodhoz igazítva. Ha könnyen hízékony vagy, fogyassz több fehérjét, kevesebb szénhidrátot és zsírt. Ha nehezen veszel fel súlyt, de izmosodni szeretnél, nyugodtan fogyassz több szénhidrátot. Erről külön nem írok többet, most főleg a fogyás a cikk témája.

Az arányok nagyjából a következőek:

Hízékony alkat esetén:

Fehérje: 2 g / testsúly kg-onként

Szénhidrát: 1 g / testsúly kg-onként, de lehet ennél kevesebb is

Zsír: 0,25-0,3 g / testsúly kg-onként

És hogy számolod ki, hogy melyik ételben milyenek az arányok? Rengeteg táblázat van az interneten, ahol meg tudod nézni, csupán egyszer venned kell a fáradságot, hogy utánajárj, idővel pedig már tudni fogod rutinszerűen, miből mennyit fogyaszthatsz, a csomagolt ételekre pedig rá is van írva. Egy mérleget is célszerű beszerezned.

A vízből pedig napi 2-3 litert minimum fogyasztanod kell! Cukros üdítőitalok, és 100 %-os gyümölcslevek nem jók, mert a gyümölcscukor ugyanúgy hizlal. Nézd csak meg, mennyit tartalmaz egy-egy ilyen üveg.

Edzés:

Heti 3-4 edzés ajánlott, legalább 0,5-1 órában. Hogy mit sportolsz, az tőled függ, de szeresd csinálni!

Buta diéták és hatásaik

Ismerősek a következőek?

Káposztaleves kúra, gyümölcsdiéta, koplalás stb.

A legtöbb egyoldalú diéta semmit sem ér, azon kívül, hogy kiéhezteted a szervezeted, és abbahagyásuk után többet felszedsz, mint amennyit „leadtál”. Ez idő alatt főleg a maradék izmodat veszted el, hisz a szervezet azt bontja le először, ha nem kap elég tápanyagot, és utána a zsírt! Hiába mutat a mérleg kevesebbet, sajnos az elég csalóka. A lényeg, hogy ellásd a szervezeted mindenfajta tápanyaggal, ne éhezz, és minőségi ételt fogyassz, a fent írt arányokat betartva.

És a diéta után mit csinálnak általában az emberek?! Visszatérnek a régi étrendhez, ami miatt elkezdték az „önkínzást”, és alig várják, hogy az időszakos megvonás végeztével feltépjék a hűtőajtót, hogy magukba tömhessék az okokat kiváltó ételeket. De ekkor már a szervezet több felesleget képez belőlük a megvonás miatt, és ezért szednek fel többet, mint amennyit lefogytak.

Buta diéták helyett, alakíts ki megfelelő étrendet, amit innentől kezdve folyamatosan be tudsz tartani, anélkül hogy éheznél!

Anyagiak

Az egyik kifogásként a pénzt említettem. Ha igazán akarod, a sportolást ingyen is meg tudod oldani, de ha terembe szeretnél járni, nem kell nagy összegekre gondolni. Jól felszerelt terembe a bérlet árát tekintve 600-700 Ft-ra jön ki egy alkalom. 

Ételre sem kell többet költeni a jelenleginél, ha a fogyás a cél, és nem az, hogy úgy nézz ki mint egy profi testépítő, a sok szemét kaja elhagyásával még spórolni is tudsz.

És az elhízás okozta betegségek költségei mennyibe kerülnek?

A fitt életmód hatásai

És hogy miért csinálnád az egészet?

Rengeteg előnye van:

• jobban érzed magad a bőrödben
• egészséges szervezet
• vonzó leszel a másik nem számára
• könnyebben bírod a gyűrődést
• jobban állnak rajtad a ruhák
• nő az önbizalmad
• az edzés tartást, kiállást ad
• kiegyensúlyozottabb, boldogabb leszel!

Te mennyire akarod a változást?

Simon István, Life Coach