Februárban színkarneváloztunk a Glossy Jewel Ajándék-, Ékszergalériában. Vidám
Mindii Design ékszereket ‘workshopoltunk’ Bartók Melindával, ami mesés élmény volt. A Mindii egy új, friss, színekkel teli ékszermárka. Az Opel Dakar Team magyar csapatának rendezvénykoordinátora tehát szabad idejében is kreatív kihívásokkal teli, színes életet él. Life coachnak tanul nálunk, így adódik, hogy egy coaching módszert, Edward de Bono Hatkalapját (http://hu.wikipedia.org/wiki/Hat_gondolkodó_kalap) hívjam segítségül, amikor ékszerkészítéssel kapcsolatos inspirációiról, szenvedélyéről, “színéhségéről” kérdezem.
S.J. : Mi kerül a témával kapcsolatban a Tények, vagyis a fehér kalapodba?
B.M.: Két éve készítek ékszereket - alumínium drótból. Lisszabonban egy kézműves vásáron láttam először hasonló gyűrűket és teljesen lenyűgözött az irányzat. Ettől függetlenül el kellett telnie némi időnek, mire a „fejlesztőmunka” eredményeként megvalósult az álmom, és másoknak is bemutathattam a Mindii-t. Az alkotás, az ékszerkészítés rengeteg munkával jár és még több időt igényel, azonban mindezért cserébe hihetetlen mennyiségű örömet adok és kapok.
S.J. : Milyen érzések dominálnak munka közben, mi van a piros kalapodban?
B.M. : Például nem szeretem kimondani, hogy alumínium drót. Mert ez nagyon távol áll az én igazságomtól. Én ugyanis színeket látok. A színekből pedig formák lesznek, a kettő ötvözetéből pedig érzések. És ezeket az érzéseket adom át másoknak. Az örömöt, a szeretetet, a lelkesedést, az örökös megújulást, a kreativitásomat. Egy darabot magamból, egy őszinte szeletet a lelkemből.
Hogy mit érzek, miközben alkotok?
Legjobban úgy tudnám megfogalmazni, hogy éhséget. Színéhséget. És ékszerkészítés közben, ezekkel a színekkel lakok jól. Közben pedig annyira belemerülök a színek világába, hogy a hátfájás vagy a farkaséhség (az igazi) zökkent csak ki az alkotásból. Alig tudok elaludni az izgatottságtól, amikor igazán szépre sikerül egy-egy darab és felfokozott állapotban, izgatottan várom, hogy másnap megmutassam a világnak (de legalább a Facebook rajongói tábornak), hogy mi készült éjjel Mindii műhelyében. (Értsd otthon, a citromsárga pléden és parkettán.) Számomra pedig a legnagyobb öröm az a szabadság, amikor reggelente, miután kitaláltam, hogy milyen színű ruhához lenne ma kedvem, néhány perc alatt készítek hozzá és a hangulatomhoz passzoló ékszereket.
S.J. : Nálad milyen akadályok merülnek alkotói folyamat közben, mik kerülnek fekete kalapodba?
B.M. : Sokszor az alkotással kapcsolatban lányregényes gondolataink támadnak, hiszen csak a végeredményt látjuk. Azt gondoljuk, a kézműveskedés biztos valami olyasmi, aminek a kedvéért az ember rohan haza munka után, hogy újabb apró csodákkal lepje meg magát, közben pedig szivárványokon táncoló angyalkák vezetik elméjét és tetteit. Azonban a teljes igazság más, csak erről talán nem beszélünk. Sokszor megesik, hogy rá kell vennem, valósággal kényszerítenem kell magam, hogy újra és újra nekiüljek. Mennyivel egyszerűbb lenne inkább elmenni moziba vagy csak bambulni a Szulejmánt a tévében. De még el kell készíteni a rendeléseket és amúgy is van két-három ötlet, amit jó lenne kipróbálni… Úgyhogy áthúzom magam a komfortzónámon és újra megtapasztalom – megint megérte.
Gyönyörű lett a rendelésre készült ékszer, no meg a többi is, és annyira tetszik, hogy legszívesebben megtartanám. Ezzel pedig el is érkezik az ember a következő csapdához. Jajj, de jó lenne megtartani…. Nah jó, akkor ebből készítek még egyet. De az már nem olyan. Hiszen valamit ismételni akartam, ami már nem tud ugyanolyan lenni. Ilyenkor megbeszélem magammal, hogy ezzel valakinek legközelebb nagyon nagy örömet fogok szerezni, és tényleg. Majdhogynem 100 százalékos aránnyal a szívemnek a legkedvesebbet fogják elsőre kiválasztani, megvenni. Ekkor ismét megbizonyosodom, hogy ez így jó, ennek így kellett lennie. A lelkes mosolyok és a színektől megbabonázott szemek mindig a legjobb visszajelzések.
S.J. : Milyen vagy sárga kalapban? Kérlek, hogy mesélj róla!
B.M. : A kezdet kezdetén, azaz 2 évvel ezelőtt készítettem egy ezüst drótból készült gyűrűt, antik hatású gyönggyel a közepén. Ez így talán nem is hangzik annyira rosszul, de higgyétek el nekem, nagyon csúnya volt. Virágszerű formának indult, de csak egy furcsa drót-tekeredés lett belőle. Tényleg, szabályos se volt, a drót megviselt lett a sok-sok kísérletezéstől, hajlítgatástól és egyszerűen nem találtam harmonikusnak.
Kísérleti jelleggel beledobtam a „rút kiskacsát” a készletbe és kíváncsian vártam sorsa alakulását. 1 évig jött velem, vitték, sodródott a kotorászó kezek között. Majd egy napon bejött egy lány az egyik üzletbe, pont ott álltam és kávéztam. Meglátta a kihelyezett tálban az ékszereket és semelyik másik nem érdekelte. Rányúlt, azt mondta, hogy ez csodás, neki nem kell más. Ahogy a szerelem. Jön, kiválaszt és nincs több kérdés. Minden egyes darabnak megvan a gazdája. Csak van, hogy ki kell várni a találkozást.
S.J. : Mit jelent a kreativitás a számodra, milyen a zöld kalapod?
B.M. : Colour your life, azaz színezem az életem. Úgy kezdtem, ahogy mindenki. Nekem nincs kézügyességem! De tényleg, biztosan nincs! Majd ezt a gondolatmalmot forgattam a fejemben folyamatosan. Aztán nekiláttam, és nagyon mérges lettem. Éreztem az ellenállásomat, szembesültem a bénázásommal, a gyengeségeimmel. Hogy miért nem megy valami azonnal?
Így újra és újra nekifogtam. Aztán egyszer csak jött egy új ötlet. Mi lenne, ha keverném a pirosat a rózsaszínnel? Mi lenne, ha most másik irányból tekerném, hajlítanám? Mi lenne ha tennék hozzá gyöngyöt is? És rádöbbentem, hogy ez jó. Aztán már azon törtem a fejem, hogyan lehetne ezt hordhatóvá tenni? Hogyan lehetne olyan minőségre fejleszteni, hogy eladható legyen? És kitaláltam, hogy hogyan. Erre mondják, hogy egyszerűen csak jött… Biztosan lehet másként is, jobban is, de ezek a számomra legjobb megoldások.
S.J. : Kék kalapban, menedzserként milyen kihívásokkal találkozol?
B.M. : 2 évnyi munka, elkeseredés, hátfájás, energia, gondolat-zuhatagok, kudarcok és mindemellett csodálatos teremtő erő van ezekben az ékszerekben.
Tisztán emlékszem, amikor nekiláttam elkészíteni a Facebook oldalamat, és lebegtettem percekig az egeret az oldal publikussá tétele gomb felett. Úgy éreztem, hogy most kiteszem a szívem a világba és ott tényleg mindenki azt kezd vele, amit akar. Hiszen ez a műfaj nem olyan, mint egy munkahelyi email elküldése. Itt kitársz a világnak egy darabot magadból, ami Te vagy, igazán, belül. Aztán fogod és elengeded a gyerek kezét és hagyod, hogy fejlődjön magától. Ahogyan az áramlás viszi.
Döbbenetesen sok jó visszajelzést kaptam és kapok a mai napig. Azonban ezek a külső megerősítések hamar elillannak, ha nincs valós belső meggyőződés, hogy amit csinálsz az jó és nem csak neked, hanem másoknak is. Akkor kezdtem el igazán hinni, hogy ez tényleg örömet szerez és van rá kereslet, amikor érzésekről számoltak be a vásárlók. Hiszen a vásárlás, az egy döntés következtében született tény.
Azonban a tényeket érzésekkel egészítették ki. A bizonyíték pedig az volt, amikor már nem csak az anyukám és a legjobb barátnőm dicsérte, hanem elkezdtek jönni sorban a rendelések, az igények és a kérések. Majd engem kerestek meg helyek, kávézók, üzletek, ismerősök, hogy szeretnék értékesíteni. És nem azért, hogy döbbenetes haszonnal tömjék tele a zsebüket, hanem azért, hogy mások is elvarázsolódhassanak a színek és formák kavalkádjában és ők is további örömet szerezhessenek másoknak.
S.J. : Mit tartasz eddigi legnagyobb elismerésednek?
B.M. : Igen gyorsan jelentkezett a konkurencia. Elkezdtek nem másolni, hanem szó szerint utánozni. Ahogyan kiteszek a Facebookra egy képet, új modellt, pár nappal később viszontlátom. Elsőre nehéz volt elfogadni, hogy ez történik. Aztán egy napon rájöttem, hogy ez a lehető legnagyobb elismerés. A teljes bizonyosság, hogy amit teremtek, arra van igény alkotói és vásárlói oldalról egyaránt. Most már ez is ösztönöz, csinálom, és én vagyok az, aki elöl megy ezen az úton. Velem tartasz?
S.J. : Köszönöm, hogy elmesélted a Mindii sztorit! Találkozunk a következő ékszer-workshopodon!
Az interjút készítette dr. Solymosi Julietta Ildikó jogász végzettségű coach, tréner, ötvös-fémműves
ilyen sablonszövegektől! Még hogy nem vagyok egyedül: nincs párom, tehát egyedülálló vagyok, itt kezdődik az egész!