„Mindig van valaki melletted, soha nem vagy egyedül…” - ááá, a hideg kiráz már az
ilyen sablonszövegektől! Még hogy nem vagyok egyedül: nincs párom, tehát egyedülálló vagyok, itt kezdődik az egész!
A családom messze van, és különben is csak formaságokról szoktunk beszélgetni. A barátnőm igencsak profitorientált kisasszony lett, neki csak a karrier számít. A szomszédom egy bunkó, senki nem érdekli saját magán kívül.
A munkatársaim… hát van, aki kedves, de tartózkodó, aztán van a kétszínű banda, meg a 2-3 fős klikkek, akik elvannak a kis világukban. Az edzőterembe mindenki a saját testével és méreteivel van elfoglalva. Még a boltos nénivel sem tudok egy jóízűt beszélgetni, mert ő mindent csak pénzben mér. A benzinkutas meg állandóan csak a dekoltázsomat lesi.
- A postás, a hentes, és a pék? Velük mi van? – Á, őket még nem ismerem, csak most költöztem ide. – Na, akkor még van remény. Van egyáltalán valaki, akivel jól kijössz? - Tulajdonképpen mindenkivel jóban vagyok, kedves vagyok! De nincs senki, aki olyan igazi lehetne… érted? – Mindenkivel bajod van? - Igen, mindenkibe van valami, ami idegesít, zavar, amivel nem értek egyet. Olyan furák az emberek. – Magaddal mi a bajod? - Magammal? Hát... én jól vagyok! Csak az zavar, hogy mindenkinek meglátom a hibáját. – De te jól vagy, és jó vagy tulajdonképpen. – Igen. – A saját hibáidat mikor szoktad keresni? Azelőtt, vagy azután, hogy a másokét forszírozod? – De..khm…én…más…szóval…én… - Mit gondolsz, rólad mit gondolnak az emberek? - …ööö…én - Ahogy te meglátod másban a negatívat, ugyanúgy ők is meglátják benned. Ugyanolyan emberek vagyunk mind, csak más a körítés és a tálalás – hogy miért lettünk olyanok, amilyenek, miért viselkedünk úgy, ahogy.
Lehet, hogy ők – a boltos, a barátnő, a kollegák - így érzik jól magukat. Vagy ők is éppen azon keseregnek, hogy a vevőjük, a barátnőjük, a munkatársuk „milyen izé, és olyan fura”. Esetleg ők is keresik a helyüket, az érvényesülésüket a nagy világban. Tudod, ami megadja a nyugalmukat, a biztonságukat. – Te is ezt keresed, nem? – Igen. – Akkor magaddal miért nem vagy jóban?
Szerethetnéd önmagad… hogy mindig legyen valaki… valaki, akinek de jó, hogy van családja, ahol nemcsak rossz dolgok történnek. Valaki, aki felállít magának „A” és „B”- tervet és tesz a holnapjáért. Valaki, aki átvisz egy tálca süteményt a szomszédjának, mert az most veszítette el az édesanyját, és mély gyászban van. Valaki, aki számolgatja a pénzét, mert hiába, pénzből élünk, azon tudjuk megvenni a napi betevőt. Valaki, aki nézegeti magát a tükörben, hogy milyen szép és formás lett – kívülről mindenképp. És belülről? Mit mutat a tükörkép?
Nem baj, ha néha meg vagy zavarodva, de tudd, hogy mindig van valaki… mindig van valaki: Te. Te mindig ott vagy magadnak. Így aztán soha nem vagy egyedül. Saját magad legyél a jó barátod… Te magad – akiben megbízhatsz, akire számíthatsz, akivel a legőszintébben beszélgethetsz, akit szerethetsz. És így elfogadhatsz másokat.
Nyisztor Melinda írása
