Az élet színház és játék, földi ajándék…
A szereplők jönnek-mennek, a szerepek cserélődnek.
A nézőpontok berögzülnek, a tévhitek megdőlnek.
Az emberek össze-vissza menekülnek. Keresik a fogódzót, miben látnak kapaszkodót?
Dicséret, kudarc mind jó barát, mert az utad, hogy meglegyen, segíteni megtalál.
Adja meg az ég, amit a szíved kíván,
adja meg az ég, amit a lelked diktál!
Az ember mindig kapkod, keres és kitalál, lelkesíti önmagát.
És kérdez: Mi, hogy lesz ezután? A Jóisten tudja csak igazán.
De neked ez nem elég, minden lépésről kell, hogy tudj, hogy ne félj.
Ám az ember nem így működik igazán, a sors kifürkészhetetlen, sok a talány.
Te ezt a szíved mélyén tudod – hisz nincs is más választásod.
Harmónia és egyensúly a színterek között, humorral kezeld a kialakult űrt.
Meglesz, meglesz a munkád gyümölcse, csak ne gyötörd magad vörösre!
Tedd, tedd a dolgod, amiről azt hiszed, hogy az a legjobb!
Most fáradt vagy és kimerült, a válaszod is ingerült – ezzel nem vagy egyedül
De lépj ki a sorból és érts a szóból: ember, tanulj a jóból!
Nyisztor Melinda írása
