Az irigység alapvetően negatív, romboló hatású, agresszióra sarkalló érzés – tartották egészen a közelmúltig. Ám új kutatások kimutatták, hogy létezik pozitív oldala is: újra, jobbra, többre ösztökél.

Vajon mi a különbség a két, hasonló érzés között? A PsyBlog írása szerint az irigyelt „másik” sikerének alapja a kulcskérdés. Ha azt érezzük, jogtalanul, érdemtelenül ért el eredményt, hajlamosak vagyunk ellenszenvvel viseltetni iránta, és mint Niels van de Ven és szintén a Tilburgi Egyetemen dolgozó társai kimutatták(1), ez agresszív érzéseket szül.

Azonban az említett kutatók 2011-es eredményei azt is megmutatták, hogy ha jogosnak, megérdemeltnek tartjuk a sikereket, akkor az ilyen esetekben átélt „pozitív irigység” az egyik legerősebb motivációt adhatja. Mint megmutatták, a feltétlen rajongásnál, csodálatnál is több erőt ad saját teljesítményünk fokozásához. A PsyBlog írása arra is rávilágít, miként állíthatjuk ezt az érzést saját magunk, fejlődésünk szolgálatába.

Hogy a pozitív késztetést érezhessük, fontos, hogy a megfelelő személlyel hasonlítsuk össze magunkat. Ha azonos súlycsoportban van a kiszemeltünk, motiválni fognak eredményei. Azonban, ha túllövünk a célon és elérhetetlen magasságokra tekintünk, az csak rombolja az önbizalmat – mint azt Penelope Lockwood és Ziva Kunda 1997-es kutatása(2) is kimutatta.

A jótékony irigység egész egyszerűen jó érzéssel tölt el, hiszen ha látunk másokat jól teljesíteni, az nekünk is reményt ad. Ahogy Simon Latham írja könyvében(3), „az összehasonlítás információt ad arról, hogyan lehet egy feladatot teljesíteni. Ha lehetőségünk van rá, hogy egy jól teljesítő személyt megfigyeljünk, abból tanulhatunk, és magunk is jobb eredményre leszünk képesek. (…) Az irigység eltolja a lehetséges és lehetetlen dolgok közti határvonalat, és nagyobbnak érezzük tőle saját esélyeinket a sikerre.”

Kreatívabbá, talpraesettebbé is válhatunk, ha mások sikereit tekintjük elérendő célként. Johnson és Stapel 2007-es kísérlete(4) mutatta meg, hogy ha az önértékelésünket potenciálisan veszélyeztető helyzetbe kerülünk, ötletesebbé válunk, mint ha ez a presztízsveszteség nem fenyeget. Egy másik kutatás(5) (Blanton és társai, 1999) arra világított rá, hogy jobban teljesítenek az iskolában azok a diákok, akik másokhoz hasonlítják eredményeiket.

Az irigység tehát nem mindig a „sárga szörny” képében jelentkezik. Ha megtanuljuk használni, komoly hajtóerőt adhat, korábbi teljesítményünk túszárnyalására sarkallva!

(VIA: PsyBlog)

1) Why Envy Outperforms Admiration” (2011, Personality and Social Psychology Bulletin, 37/6, pp.784-795)

2) „Superstars and me: Predicting the impact of role models on the self” (1997, Journal of Personality and Social Psychology, 73.
szám, pp. 91-103.)

3) „The Science of Sin: The Psychology of the Seven Deadlies (and Why They Are So Good for You)” (2012, Three Rivers Press)

4) „No pain, no gain: The conditions under which upward comparisons lead to better performance” (2007, Journal of Personality and
Social Psychology, 92. szám, pp.1051-1067.)

5) „When better-than-others compare upward: Choice of comparison and comparative evaluation as independent predictors of
academic performance” (1999, Journal of Personality and Social Psychology, 76. szám, pp.420-430.)