Proaktív coaching

Életem első, coaching témájú cikkét kezdeném egy rövid bemutatkozással. Stelén Gábor vagyok, okleveles vegyészmérnök, valamint life coach. 2015 szeptemberében, a diplomám megszerzése után a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Kémiai és Környezeti Folyamatmérnöki Tanszékén helyezkedtem el, mint tudományos segédmunkatárs. Munkaviszonyom kezdetétől fogva részt veszek a vegyész-, bio- és környezetmérnök hallgatók oktatásában, valamint a tanszéki kutatómunkában.

2017 tavaszán végeztem el a life coach képzést. Eddig főként az oktatói munkám során, valamint a saját életemben használtam a coaching rendkívül gazdag eszköztárát, de remélem, hogy idővel minél több alkalmam lesz „élesben” is kipróbálni azt a rengeteg nagyszerű dolgot, amit tanultunk.

Egykori hallgatóként, valamint jelenlegi oktatóként maximálisan megértem és átérzem a diákok és a hozzám hasonló fiatal kollégák, pályakezdők problémáit, hiszen én is számos nehézségen keresztülmentem. A következő sorokban saját személyes tapasztalataimból kiindulva igyekszem összefoglalni, hogy az egyetemi hallgatóknak, fiatal munkavállalóknak milyen esetekben nyújthat hatékony segítséget a life coaching

• Nagyon félek az xy vizsgától/zh-tól/tanártól! Hogyan küzdjem ezt le?

Minden képzésnek, szaknak megvannak azok a tárgyai, illetve tanárai, melyek hírhedtek a diákok körében. Sok esetben olyan tantárgyakról van szó, melyek keretein belül az adott szakma alapjait oktatják, emiatt számos tárgy épül rájuk. Ezek elbukása általában azzal jár, hogy a hallgató csúszik egy, vagy akár több félévet. Ez, valamint az a tény, hogy sokszor a tanárok sem könnyítik meg a hozzáállásukkal a diákok dolgát, valamint a hallgatók sem mindig nyugtatják egymást egy-egy nehéz számonkéréssel kapcsolatban (épp ellenkezőleg, sokszor terjesztik a különféle rémhíreket), még a szakmailag jól felkészült diákoknak is magas szintű distresszt okozhat. A negatív stressz feloldásában, egy tanárral való szembekerülés (pl. szóbeli vizsgán) okozta félelem leküzdésében sokszor nem elég az, ha a barátainktól (akik hasonló problémával küzdenek) kérünk tanácsot, jól jöhet ennél professzionálisabb segítség is.

• Hogyan osszam be jól az időmet?

Számos feladattal találkozik az, aki egyetemre megy: előadások, kötelező gyakorlatok, beadandók, zh-k, vizsgák, házi feladatok, csak hogy a legfontosabbakat említsem. Időnként annyi a feladat, hogy szükséges priorizálni, olykor az is előfordulhat, hogy egy-egy zh-t, vizsgát, vagy akár tantárgyat úgymond „elenged” az ember azért, hogy a fontosabbakra több idő és energia jusson. A coach segíthet megtalálni azokat a területeket, melyekre a legtöbb erőfeszítést érdemes fordítani, valamint kategorizálni a különböző feladatokat.

• Rengeteg a tanulnivaló/a munka, és ott vannak még a barátok/a párom/a családom. Hogyan teremtsek egyensúlyt?

Ez a pont részben összefügg az előzővel, de itt az egyetemi és nem egyetemi feladatok, programok szétválasztására helyezném a hangsúlyt. Sokan dolgoznak egyetem mellett, párkapcsolatban élnek (vagy szeretnének élni), és időnként jól esik meglátogatni a szülőket, nagyszülőket, valamint jó lenne időnként szórakozni, kikapcsolódni a barátokkal. Ezeket sokszor nehéz összeegyeztetni az egyetemmel, különösen vizsgaidőszakban, amikor napok telhetnek el úgy, hogy a hallgató mást se csinál, csak tanul, és néha alszik egy keveset (ugye ismerős? J ). A coaching során lehetőség van meghatározni és külön kezelni a fontos és a csak annak látszó dolgokat.

• Nagy a nyomás a tanáraim/ a szüleim/ a témavezetőm/ önmagam részéről. Hogyan kezeljem?

„X tanár szerint az ő tárgya, Y szerint az övé, Z szerint az övé a legfontosabb a világon, aki azt nem tudja még annál is jobban, mint maga az oktató, az nem való az adott pályára! A témavezetőm folyton nyaggat, hogy mennyit haladtam a szakdolgozatommal, ha küldök neki egy verziót, annyi mindent javít bele, hogy mindegy lenne, ha ő írná. A szüleimnek több diplomája és nyelvvizsgája is van, emellett helytállnak a munka és a gyereknevelés világában, én meg az alapképzést is alig bírom – mi lesz így belőlem, fogom egyáltalán valamire vinni az életben?” Elismerem, ezek erősen túlzó, lesarkított példák, viszont olykor pont ezekhez hasonló, eltúlzott elvárásoknak igyekeznek megfelelni a hallgatók. Ehelyett hasznosabb, ha reális elvárásokat támasztunk magunk felé. Nem kell másoknak megfelelni, nem kell állandóan másokhoz mérni magunkat, találjunk egy belőlünk fakadó, reális mércét! Ehhez szükség lehet egy jó coachra.

• Jól döntöttem, amikor az adott szakra jelentkeztem?

A pályaválasztás fontos része az életünknek. Ez egy olyan döntés, mely akár az egész további életünkre, de a következő pár évre mindenképp kihat. Van, aki olyanba kezd bele, amelyet igazán szeret, viszont sokakban a képzés közben merül fel, hogy talán mégsem az a szakma az igazi, amelyet választottak. Ekkor segíthet a coach dönteni – lehet, hogy a coachee rájön végül, hogy mégiscsak jó helyen van, viszont az is elképzelhető, hogy kimondja, rossz pályát választott. Utóbbi esetben a coaching után az ügyfél már nem rossz pályaválasztásra fog koncentrálni, hanem meg fogja látni a lehetőségeket ebben az új helyzetben.

• Mi legyen az alapképzés végeztével? Helyezkedjek el dolgozni? Váltsak szakot/egyetemet? Maradjak a jelenlegi szakomon?

Köztudott, hogy jelenleg az egyetemi és főiskolai képzések döntő többsége osztott formában (BSc. és MSc.) működik. Ennek következtében 3 vagy 3 és fél év után döntési helyzetbe kerülnek a diákok. Azért állítom ezt, mert tapasztalataim szerint egyáltalán nem magától értetődő, hogy valaki ugyanazon a szakon folytatja a mesterképzést, amelyiken az alapképzést befejezte. Előfordulhat, hogy az érdeklődési kör változik, rájön az ember, hogy mégsem azt szeretné csinálni, amit elkezdett. Ezen kívül problémát jelenthet az is, ha valaki az alapképzésen elkezdett szakot szeretné folytatni, de azon az egyetemen nincs erre lehetőség, ahol a BSc. oklevelét megszerezte. Ekkor dönteni kell, hogy az illető váltson-e szakot, hagyja-e el az addigi jól megszokott környezetét, netán lépjen-e ki a munkaerőpiacra.  

• Egyetem befejezve – merre tovább?

Számos lehetősége van egy frissdiplomásnak az egyetem elvégzése után, például maradhat az egyetemen doktori képzésen, vagy elhelyezkedhet a versenyszférában. Utóbbi esetben felmerül egyrészt az, hogy hol vállaljon munkát az illető? A lakóhelyén? Ott, ahol az egyetemet végezte? Távol a családtól? Esetleg külföldön? Valamint, milyen jellegű céghez menjen? Legyen részese egy világpiacon lévő multinak? Esetleg csatlakozzon egy kisebb, családiasabb légkörű céghez? Netán alapítson saját vállalkozást? Ezek nehéz kérdések, melyekre egyedül nehéz választ találni, illetve a barátok, családtagok tanácsai sem feltétlenül elegendőek.

• Jól döntés volt doktori képzésen/oktatni/kutatni maradni az egyetemen?

Nem könnyű a felsőoktatásban dolgozók helyzete. Ugye ott vannak az oktatási teendők, emellett helyt kell állni kutatóként, témavezetőként, később kutatócsoport, esetleg egy tanszék vezetőjeként, valamint rengeteg az adminisztrációs feladat. A fiatalabbakban, mivel (saját tapasztalataim alapján) nincsenek megfelelően felkészítve ezekre a kihívásokra, felmerülhet kérdésként, hogy megéri-e éveket eltölteni az egyetemen, vagy pedig engedjenek-e a versenyszféra csábításának. Ebben a nehéz döntésben hatékony segítséget nyújthat a life coaching.

• Szeretnék dolgozni, de félek az állásinterjútól. Hogyan küzdjem ezt le?

Egy állásinterjún nem csak a szakmai tudás számít, hanem az, hogy hogyan tudja úgymond eladni magát az ember. A legfontosabb talán az, hogy magabiztosan viselkedjünk az interjún. Ehhez szükség van arra, hogy tisztában legyünk az erősségeinkkel, és mindezt képesek legyünk hatékonyan kommunikálni mind verbálisan, mind non-verbálisan. Akinek ez nehezebben megy, annak sem kell kétségbe esni, ezek a képességek ugyanis tanulhatóak. Egy független, külső szakember hatékony segítséget nyújthat egyrészt az erősségek feltárásában, másrészt bátoríthatja az ügyfelet arra, hogy olyan megmérettetéseket vállaljon be, amelyek növelik az önbizalmát. Ezek hatása nemcsak egy állásinterjún, hanem bármilyen olyan szituációban érezhető lesz, amikor az embernek ki kell állnia magáért.

• Több év egyetem után elhelyezkedtem a szakmámban, de rájöttem, hogy nem tetszik. Mitévő legyek?

Korábban utaltam rá, hogy a pályaválasztás fontos döntés az életünkben. Viszont elképzelhető, hogy már elhelyezkedett az ember abban a szakmában, amelynek tanulásával éveket foglalkozott, és akkor jön rá, hogy nem tetszik neki. Mit lehet ilyenkor tenni? Az egyik lehetőség, hogy maradunk az adott szakmában, mondván, hogy úgyis megszeretjük. Viszont számos lehetőség van manapság a tanulásra akár felnőtt, dolgozó emberként is, a hagyományos egyetemi képzések mellett választhatunk levelező képzést, tanfolyamokat, vagy akár online kurzusokat is. Természetesen ez mind időbe és pénzbe kerül, valamint össze kell tudni egyeztetni a munkánkkal és a magánéletünkkel is. Ebben, valamint abban, hogy rátaláljunk arra, ami igazán érdekel, egy coach képes lehet segíteni. Érdemes ezt megfontolni, ha nem szeretjük a munkánkat, ugyanis ha hosszú távon boldogok szeretnénk lenni, fontos, hogy élvezzük a munkánkat.

Ezek lennének hát azok az esetek, melyekkel kapcsolatban véleményem szerint érdemes felkeresni egy egyetemistának, vagy egy hozzám hasonló fiatal egyetemi dolgozónak, illetve pályakezdőnek egy life coachot. A listát még nem érzem teljesnek, személyes tapasztalataimból kiindulva egyelőre ennyi jutott eszembe. Amennyiben a cikk olvasása közben felmerül Benned bármilyen gondolat, kérlek, jelezd kommentben, vagy az sg31coach@gmail.com email címen! Köszönöm, hogy elolvastad a cikkemet!

Stelén Gábor

Life coach; vegyészmérnök

sites.google.com/site/stelengabor

A sport vitathatatlanul egyike azon tevékenységeknek, amely a legtöbb egészséges ember számára örömet okoz, nem véletlen, hogy a gyerekek is szívesen játszanak mozgásos játékokat. Amikor sportolunk, elfelejtkezünk az élet nehézségeiről, gondjainkról.

Ezt a felszabadult életérzést fedezhetjük fel akkor is, amikor magának a sport kifejezésnek az eredetét vizsgáljuk, „desporter” (mulatságoknak élő). De ugyanezt tükrözi a 15. századi „szórakozás, időtöltés” értelmezés is. Ekkor még a verseny, a mérkőzés, a díjért való küzdelem nem párosult a sport fogalmához.

Mára a sport azonban sokak számára nem azt az egészséges, örömteli testmozgást jelenti, amely segít elűzni a gondjainkat, megtartani az egészségünket, javítani életminőségünket.

A sport manapság sokkal inkább jelenti az élsportot, amely sajnos már nem az egészségről, hanem a minél nagyobb teljesítmény elérésének hajszolásáról szól. Az élsport rengeteg, a siker elérése érdekében tett lemondással jár. Ez számos veszélyt rejt magában.

A különböző klubok, sportegyesületek számára kiemelkedően fontos, hogy a felnőtt korosztályban versenyzők ott legyenek a legjobbak között, de ugyanennyire odafigyelnek az utánpótlás-nevelésre is, amely sportágaktól függően 6-10 éves kortól megkezdődik. Természetesen az utánpótláskorú igazolt játékosok közül nem mindenki fog felkerülni az élvonalba, de ha mégis, csak jobb esetben teszik ezt saját megfontolásból. A régi „jó” szokás, miszerint a szülők azt gondolják, hogy életkoruk, a számukra minden bizonnyal fontos és értékes élettapasztalataik elegendőek ahhoz, hogy a gyerekeket már egészen korán olyan pálya irányába tereljék, amely valójában nem a gyermek, hanem a saját be nem valósított álmaikról, vagy éppen a családi tradícióról szól, a sport területén talán még inkább jellemző. Mindez feszültséget, a stressz növekedését okozza a fiatalokban, ami komoly lelki és esetenként fizikai tünetekben is kicsúcsosodhat.

Amíg az élsportolók életét és karrierjét különféle sportszakemberek, sportmenedzserek irányítják és támogatják, addig a gyermekek „menedzserei” maguk a szülők, így coachként sok esetben elsősorban az ő elfogult vagy nem kellően objektív gondolkodásukból adódó elakadások, konfliktusok kezelésén keresztül juthatunk el a gyerekek problémájának megoldásáig, amelynek egyik eszköze maga a sport.

Bármely utánpótlás korosztályról legyen is szó, a gyerekek (6-16 éves) folyamatos társadalmi, szülői, edzői vagy éppen a kortársak által támasztott elvárásoknak, nyomásnak, versengésnek vannak kitéve, erősödik bennük a felülkerekedés vágya, a győzelem örömének igénye, ami motiválja őket.

A sport számos pozitív értéket is adhat a gyerekeknek, amennyiben a sportágat a kellő körültekintéssel, a gyermek testalkatát, természetét és nem utolsó sorban véleményét is figyelembe véve választották számukra. Ebben az esetben a sport jótékony, nevelő hatása sem marad el – sportágtól függően fejlődik a gyermek ügyessége, kondícionális-, koordinációs-és koncentrációs képessége, a reakciókészsége, az állóképessége, önfegyelme, önbizalma, kudarctűrő képessége. A sport tiszteletre, kitartásra, az állatok szeretetére (például: lovaglás), gondoskodásra és nem utolsó sorban az egészséges életmód szemléletére nevel.

Tehát a probléma gyökere nem ott van, hogy vajon sportoljon-e a gyermek, hiszen vitathatatlanul igaz az a mondás, hogy „Ép testben ép lélek”. A kérdés sokkal inkább az, hogy hol húzzuk meg a határokat.

Mennyire ismeri a szülő magát? Mennyire ismeri a szülő gyermekét, az ő személyiségét, testi és szellemi képességeit és korlátait? Képese a határok elfogadására és új irányok meghatározására?

Ilyen értelemben a sport személyiséghez illeszkedő kiválasztása és alkalmazása kiváló coach eszköz lehet mind a gyerekek, mind felnőttek körében.

Összegezve tehát, nem szabad megfeledkezni a gyerekek életkori sajátosságairól, az egyes életkori, fejlődési szakaszokról, amelyekhez testi, idegrendszeri, megismerési, érzelmi, viselkedési és érési fokozatok tartoznak. Az óvodáskor a személyiségfejlődés szempontjából kiemelkedően fontos szakasz, a kisiskoláskor fontos társadalmi állomás, ekkor alakul ki a tanuláshoz, ismeretszerzéshez való viszony, amely döntő mértékben meghatározza a későbbi életpályát, a gyerekek kommunikációs –és kapcsolatteremtő képességét. A serdülőkor (pubertás) pedig az identitás szempontjából fontos szakasz, amelynek lefolyása nagyon eltérő lehet. Ha mindezen időszakok természetszerű igényeit figyelmen kívül hagyjuk és az áhított cél miatt – ami sok esetben nem is a gyermek, mintsem a szülők célja - nem figyelünk oda kellőképpen a gyerek szükségleteire, háttérbe szorítjuk azokat, vagy hiányukat csak későn vesszük észre, olyan károkat okozhatunk, amely a későbbiekben – akár felnőtt korban is - komoly önismereti problémákat, az élet egyes területein elakadásokat okozhatnak.

A mértékletes és örömmel végzett sport vagy elért eredmény nagyon fontos a gyermek testi-lelki fejlődése szempontjából, és képes visszaadni mindazt, amit a túlzásba vitt sport vagy a kikényszerített teljesítmény elvehet: önbizalom, kudarctűrő képesség, kitartás, stb.

Harmos Andrea business és life coach írása

Források:

http://janus.ttk.pte.hu/tamop/kaposvari_anyag/jozsef_istvan/letkori_sajtossgok_s_fejldsi_szakaszok.html

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sportpszichol%C3%B3gia

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sport

http://www.webbeteg.hu/cikkek/sport_egeszseg/7799/mit-sportoljon-a-gyerek

Dietetikusként, fitness edzőként és life coachként, én elsősorban a wellness coachingnak nevezett irányzattal foglalkozom, melyben a fő cél az ügyfél életmódjának javítása a testi-lelki jóllét érdekében. Ebben a cikkben a munkám során használt egyik leghasznosabb eszközt szeretném bemutatni, amit minden coachnak érdemes ismerni: ez a motivációs interjú.

A motivációs interjú fogalma William R. Miller és Stephen Rollnick nevéhez fűződik, akik addiktológiai tanácsadásuk során fejlesztették ki ezt a módszert az 1980-as években. Azóta több száz tanulmány született a témában, és a motivációs interjú igen hatékonynak bizonyult a viselkedésváltozás elérésének katalizálásában.

A motivációs interjú egy személyközpontú tanácsadói stílus, amivel kivédhető az ambivalencia problémája. A beszélgetés során a kliens van a vezetői ülésben, és szabadon hozhat döntéseket a céljainak, értékeinek és életmódjának megfelelően.

A motivációs interjú során a szakember támogatja a kliens autonómiáját, és segíti, hogy reflektáljon a saját motivációjára a változással kapcsolatban.

Ennek a módszernek az az alapja, hogy az emberek általában nem szeretik, ha megmondják nekik, mit tegyenek. Ezzel azt érhetjük el, hogy a kliens elkezdi védeni a változással szembeni álláspontját. Az eredmény: ellenállás.

A motivációs interjút vezető személy nem ítélkezik. Reflektív hallgatással, a kliens szavainak átfogalmazásával, nyitott kérdésekkel és megerősítésekkel dolgozik. Ha a kliens szeretné (de csakis akkor), a szakember információt adhat át, vagy változtatási stratégiákat javasolhat.

Az Egyesült Államokban ezt a módszert számos egészségügyi szakember (pl. orvos, dietetikus) alkalmazza igen eredményesen.

Mivel nem arról van szó, hogy a szakember megmondja, mit tegyen az illető a változás érdekében, meg tudja előzni a változással szembeni rezisztenciát. Így a kliens nyitottabb lesz, és a saját motivációit fogja felhozni, melyek erősíteni fogják abban, hogy lépéseket tegyen a változás érdekében.

A motivációs interjú fő jellemzői a következők:

• PARTNERSÉG: a szakember fő szerepe a kliens támogatása, hisz ő tudhatja legjobban, mi válhat be neki.
• ELFOGADÁS: a szakember nem ítélkezik, hanem empátiát tanúsít, és a jó dolgok megerősítésével támogatja a klienst.
• EGYÜTTÉRZÉS: a szakember őszinte együttérzést fejez ki, és teljes mértékben a kliens javát keresi.
• FELIDÉZÉS: a szakember a kliens nyelvezetét használva megismétli és átfogalmazza a pozitív kijelentéseket.

A motivációs interjúnak 4 fő szakasza van:

1. BEVONÓDÁS: a kapcsolatépítés első fázisa. A szakember megpróbálja minél jobban megérteni a kliens helyzetét.
2. FÓKUSZÁLÁS: összpontosítás a viselkedésváltozás konkrétumaira.
3. ELŐIDÉZÉS: annak előmozdítása, hogy a kliens elmondja, miért szeretne változtatni. Fő eszköze az úgynevezett „change talk”, ami a viselkedésváltozásra utaló kijelentéseket jelenti. Pl.: „Minden délután fáradt vagyok, de nem akarok energiaitalokon élni.”
4. TERVEZÉS: célok meghatározása és konkrét cselekvési terv megfogalmazása.

Ezek közül a „Bevonódás” mindig a legelső fázis. A további részek az aktuális helyzettől függően felcserélhetők. Fontos a rugalmasság, és a kliens igényeinek szem előtt tartása.

Véleményem szerint a motivációs interjú egy nagyon hasznos eszköz. Jó lenne, ha több egészségügyi szakember is alkalmazná! Azt gondolom, coachként is érdemes bevenni az eszközök repertoárjába.

Pődör-Novák Réka life coach írása

https://podornovakreka.hu/

Felhasznált irodalom: Motivational Interviewing  -Today's Dietitian Vol. 18 No. 7 P. 48

Kétrészes cikkemben a minden coach által elérhető, egyszerű és olcsó értékesítési technikákat foglalom össze.

Az első részben arról írtam, hogy ha hiszel magadban, akkor a hétköznapi beszélgetésid során könnyen terelheted a szót a másik fél problémájára. Ily módon találhatsz magadnak segítőket is, akik szívesen tovább adják a névjegyedet/ismertetődet azoknak, akiken segíteni tudsz. Ebben a második részben néhány technikai tanáccsal, és egy-két újabb hasznos tennivalóval teszem teljessé a képet.

Csak azt veszik meg, amiről tudnak

Sok kezdő coach van olyan helyzetben, hogy nem tud milliókat költeni online marketingre és személyes márkaépítésre. Lehet, hogy te sem tudsz. Nem szeretnélek a marketing ellen hangolni, ha van lehetőséged rá, élj vele. Azonban az első akkor is az legyen, hogy tedd meg azokat a lépéseket, amelyekkel csekély idő- és pénzráfordítással te magad is a leendő ügyfeleid látókörébe kerülhetsz.

Szükséged lesz:

• bemutatkozó anyagra,
• névjegyre
• e-mail aláírásra és
• egyszerű internetes ismertetőre.

A4-es terjedelmű bemutatkozó anyag

Javaslom, hogy készíts egy maximum kétoldalas figyelemfelkeltő anyagot, aminek kétharmadából meg lehet tudni, hogy

• miben és hogyan tudsz segíteni,
• ki vagy és
• hogyan lehet elérni téged.

Az utolsó harmad tartalmazzon ajánlásokat, amelyekből kiderül, hogy miért érdemes téged választani. Nem baj, ha még nincsenek ügyfeleid. A mi tanfolyamunkon csupa olyan résztvevő volt, akik így vagy úgy már korábban is sok olyan segítséget nyújtottak, amiket a coaching munka során is fel lehet tüntetni referenciaként.

Kérd meg a segített személyeket, hogy írásban fogalmazzanak meg egy maximum 300 leütésből álló ajánlást, és szerezz hozzájárulást ahhoz, hogy használhasd az anyagot a bemutatkozó lapodon, később a honlapodon. Az ajánlás lehet néhány köszönő sor is, vagy annak leírása, hogy miben segítettél. A végéről ne maradjon le a név és titulus sem. Titulus helyett az is megfelelő például, hogy „négy gyermek édesanyja”. A bemutatkozó anyagot e-mailen elküldheted azoknak, akik érdeklődnek a munkád iránt, és kapják meg a jövőbeni segítőid, akikről az első részben írtam.

Névjegy

A másik fontos információs anyag az egyszerű, letisztult névjegy. Első oldalán szerepeljen a neved, a foglalkozásod és az elérhetőséged, esetleg egy kis dizájn elem, a hátoldalán pedig az, hogy miben tudsz segíteni.

Mindig hordj magadnál több névjegyet, mert minden pillanatban adódhat olyan alkalom, amikor valaki kíváncsi arra, hogy mivel foglalkozol! Ilyenkor elmondod, hogy miben tudsz segíteni, és adsz egy névjegyet, aminek a hátulján bekarikázod a szóban forgó területet. Ezzel máris biztosítottad annak a lehetőségét, hogy később megkeressenek. A névjegyedet te magad is megtervezheted, az előállítás pedig nem kerül többe, mint egy két gyerekes család vasárnapi fagyizása. Mintaként szerepeljen itt az én névjegyem, hogy lásd, mire gondolok:

E-mail aláírás

Az e-mail még olcsóbb reklám: nem kerül semmibe. A levél végére ne csak a nevedet írd, hanem automatikus aláírással írj oda néhány sort arról, hogy mivel foglalkozol. Elég egy figyelemfelkeltő mondat, és az elérhetőséged. Ha van már weboldalad, akkor annak a címét is írd oda! Így minden egyes e-mailed a reklámod is lesz egyben.

Honlap

Kezdetnek megteszi egy nagyon egyszerű honlap, aminek nem kell többnek lennie az ismertetőnél. Ha van rá módod, akkor azért érdemes elkészítened, mert egyre többen szeretnek az interneten tájékozódni. Nagyon hasznos, ha a névjegyeden feltünteted a honlap-címedet, ami által még több információt tudsz adni magadról. Léteznek díjmentes honlap készítési lehetőségek, de az is elég, ha készítesz egy anyagot, amit felteszel pl. a Dropbox-ra, és ott – egy rövid, könnyen beírható linket közbe iktatva - nyilvánosan elérhetővé teszed. Egy kis gondolkodással biztosan találsz valakit, aki segíteni tud neked ebben. Sőt találhatsz olyan informatikust, akinek coaching szolgáltatással fizetsz egy komplett honlapért.

Jó bornak nem kell cégér

A coaching legegyszerűbb és legolcsóbb eladási módja, a jó coach. Könnyen beláthatod, hogy ha a vizsgád után folyamatosan képzed magadat (olvasol, szakmai délutánokra, konferenciákra jársz, előadásokat tartasz, stb.), akkor egyre jobb leszel. Mágnesként vonzod az ügyfeleket, ha a coachinggal eggyé válsz, és árad belőled a (visszafogott) segíteni akarás. A folyamatos önképzés által nem csak jobb segítséget, hanem élményt is nyújthatsz az ügyfeleidnek. Az élmény érzelem, ami szárnyra kap, és viszi a híredet a világban, mint a madár. A jó coach holtig tanul.

Az első mindig a legnehezebb

A tanfolyamon azt tanultuk, hogy ingyen, vagy az arányos viszonzás valamilyen lehetősége nélkül lehetőség szerint ne biztosítsunk coaching szolgáltatást, mivel az ügyfél motivációja kisebb lesz. Ebben sok igazság van, különösen, ha figyelembe vesszük azt a mondást, ami szerint: Ha tudnánk, hogy mennyit ér a munkánk, soha nem adnánk egy forint kedvezményt sem. Két olyan ügyfelem van most, akik nem fizetnek a coachingért. Legalább is pénzzel nem. Az egyiktől irodahasználatot kapok cserébe, így van hol tartanom az üléseimet. A másik ügyfelem egy tanfolyamtársam, akivel egymást segítjük a coaching tudásunkkal. Szakmán belül ez talán nem olyan nagy bűn. A két munka során nem csak segítséget adok, hanem alkalmam van a szakma gyakorlására is. A harmadik ügyfelem már fizet. Nem fogod kitalálni, hogy miként találkoztunk! Az egyik „gyakorló” ügyfelem hozott össze bennünket. Tehát nyugodtan felajánlhatod a díjmentes segítségedet egy-két távoli ismerősödnek, ha egy szabályt szem előtt tartasz: kérj valami számodra fontos, értékben azonos dolgot cserébe, amit a másik fél könnyebben tud adni a pénznél!

Jót, s jól

Most már tudod, hogy léteznek egyszerű módszerek és eszközök, amelyeket te magad is használhatsz. Naponta vár rád sok új lehetőség, ahol olyan szituációba kerülhetsz - akár tudatosan is -, ahol hatásosan elmondhatod, hogy mivel foglalkozol, és kereshetsz magadnak segítőket, akik hírvivőid lehetnek.

Azonban mit ér egy jó problémafeltáró mini coaching, ha elbaltázod egy hebegő-habogó „Mi is az a coaching…” szöveggel? Hiába tudod jól bemutatni a szolgáltatásodat, ha nem teremted meg a megfelelő légkört hozzá. Mennyivel több ügyfeled lehet, ha nem arra vársz, hogy a segítők kopogtassanak az ajtódon, hanem te mész el hozzájuk? S mennyivel több coachee-d lehet, ha rászánod az idődet, és kiképzed a segítődet arra, hogy kinek, milyen esetekben és HOGYAN ajánljon téged?

Azt javaslom, hogy írd meg a bemutatkozó szövegedet minden területre, amivel foglalkozni szeretnél, pontosítsd és egyszerűsítsd, hangosan mondd el magadnak! Mondd el a férjednek, feleségednek, barátodnak, és kérj visszajelzéseket: elég érthető? Elég rövid? Hatásos, de nem túlzó?

A kész szövegeket tanuld meg, és mondd el olyan sokszor, amilyen sokszor csak lehet. Úgy kell tudnod, hogy akkor is eladd magad, ha a legmélyebb álmodból költenek fel. Így biztosíthatod, hogy a jól időzített bemutatásod frappáns legyen, amivel növelni fogod a megkereséseid valószínűségét és számát. Elsőre furcsának tűnik, de ez egy nagyon fontos alap, és hidd el, én is ezt csinálom.

A másik tanácsom az, hogy tudatosan keresd a segítőidet. Írj össze annyi lehetséges segítőt, amennyit csak tudsz! Ha úgy érzed, készen vagy, írj hozzá még egyet, és még egyet. Írj le mindenkit, aki eszedbe jut! Nem alkalmas? Sebaj, írd le, maximum később kitörlöd a listáról. A lényeg, hogy ne szalassz el senkit, aki segítőd lehet. Ezután értékeld a személyeket egyenként, húzd ki, akit mégsem keresel meg, vedd előre a legalkalmasabb és a legtöbb ajánlással kecsegtető segítőidet.

 Készíts megkeresési tervet, tervezd meg, hogy kinek mit, mikor és hogyan mondasz el. Ha talpraesett vagy a segítővel való egyeztetésben, profinak érzi majd a coaching szolgáltatásodat is, és jó eséllyel tovább is adja a névjegyedet (vagy az ismertetődet).

„Nem elég a jóra vágyni, …, de tenni, tenni kell!”

Joggal merül fel a kérdés, hogy hányszor mutasd be személyesen a szolgáltatásodat, és hány segítőt keress magadnak. Nincsenek varázsszámok. A lényeg, hogy csináld meg a névjegyet, az ismertetőt, stb., gyakorold a bemutatást és a segítői ismertetődet. Ha ez jól megy, próbáld ki a gyakorlatban. Nyilván nem lesz egy ügyfeled sem az itt leírt módon, ha soha senkinek nem mondod el a bemutatódat, és nem keresel egy segítőt sem. Ugyanakkor attól is óvlak, hogy megszámlálatlanul keresd az ügyfeleket és a segítőket, mert az sem vezet jóra, ha e körül forog minden gondolatod. Kezdd el, legyél természetes, és meglátod, hogy miből mennyit kell csinálnod. Ha mindenképpen számot kell mondanom, akkor próbáld meg kezdeten heti 3-4-szer elérni, hogy be kelljen mutatnod a szolgáltatásodat, és állíts össze egy 15 fős segítői listát, akiket valóban meg is keresel.

Összefoglalás

Képezd magad, bízzál magadban, teremts minél több olyan helyzetet, amikor természetes módon bemutathatod a szolgáltatásodat, és keress segítőket! Használd a legegyszerűbb segédeszközöket, és profin begyakorolt mondatokkal biztosítsd, hogy minél több embernek legyen olyan érzése, hogy neki vagy ismerőseinek rád van szüksége!

Magda Attila

tréner, life coach

www.magdaattila.hu

Mit tegyünk , ha megcsaltak....

Mit tegyünk, ha szeretővé váltunk...

Hogyan álljunk fel egy méltatlan kapcsolatból....

Biztosan fel kell állnunk?

Olyan kérdések ezek, melyekről nem szívesen beszélünk...

Nem tudom a válaszokat, csak azt, hogy fontos beszélni ezekről a kínos dolgokról. Úgy gondolom nincs kész recept, melyet alkalmazva bármely hasonló probléma garantáltan orvosolható lenne.

De azt tudom, hogy mindenki találhat önmaga számára jó, egyedi megoldást!

Milyen könnyű lenne úgy tenni, mintha ilyesmi velünk nem történhetne meg. De valljuk be, sokkal gyakrabban, és könnyebben megtörténik, mint szeretnénk. És nem ítélkezhetünk, nem törhetünk pálcát senki felett, mert tényleg bármikor, bárki beleléphet efféle csapdákba szinte észrevétlenül sodródva az eseményekkel. Holnap talán a Te lányod lesz egy nős ember szeretője, vagy a legjobb barátod csalja meg a társát a szemed előtt, vagy épp mi magunk leszünk csalók, vagy megcsalatottak....

Sajnos az az édes, szenvedélyes, lángoló szerelem nem tart örökké. Olyan, mint a csodás szivárvány színekben pompázó, könnyedén repkedő szappanbuborék...varázslatos, érzékeny, múlandó....

Aki komolyan gondolja a holtomiglan- holtodiglan szóló esküjét, annak tudnia kell, hogy az együtt megöregedéshez nem elég a szerelem, bár elengedhetetlen, de annál sokkal több kell!

Talán a két legfontosabb dolog : az önismeret, és a nagy Ő alapos ismerete. Érett, harmonikus, kiegyensúlyozott kapcsolat olyan emberek között lehetséges akik már nem „zöldek” , éretlenek. Akik tisztán látják egymást és önmagukat.

És még ez sem garancia. Állandóan a föld felett járni pár centivel nem lehet, még a mesékben sincs állandó boldogság, mindig történik valami (valaki), és megnehezíti a szereplők életét. De hiszem, hogy nem elérhetetlen a jó kapcsolat, melyben lehetséges eltölteni akár egy egész életet, együtt, változásokon keresztül.... hegyeken-völgyeken át.

Tudnunk kell mire vágyunk, mi az ami fontos számunkra, és mi nem az. És a párunknak is tudnia kell... Egymásról, és önmagunkról egyaránt!

Mitől borulunk ki teljesen, min tudunk hosszan, felszabadultan kacagni, hogyan viselkedik Ő, ha sarokba szorítják, s hogyan reagálok én stresszhelyzetben? Undorodós-e, milyen a számára tökéletes tejberizs....egyáltalán ez fontos-e?

Régi mondás: „ néma gyereknek anyja se érti a szavát” , és mekkora igazság!

Nagyon lényeges, hogy megfogalmazzuk, hogy mi mit jelent. Mi a szerelem, milyen egy számunkra jó kapcsolat, mit jelent a család fogalma, mit értünk megcsalás, elhanyagolás, elhagyás alatt, hiszen mind különbözünk, így a fogalmaink, elképzeléseink se lehetnek egyformák.

 A coachingban az egyik legalapvetőbb eszköz az értő figyelem, a tényleges jelenlét, itt és most! De ez igaz az élet minden területén. Figyeljünk egymásra, és önmagunkra!

A tudás, az információ hatalom...a hétköznapi emberek hétköznapi életében is!

Mert ha tudjuk, értjük a problémát a megoldást is könnyebb megtalálni!

„Egyetlen probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett. „ ( Einstein )

Nagy-Bana Helga life coach írása