Az életünkben jelenlévő elakadások során jobb esetben kérünk külső segítséget.
A gyakran előforduló esetek döntő többsége erre a segítségre a párkapcsolat, szülő-gyermek kapcsolat, munkahelyi problémák tárgyköréből kerülnek ki.
Vajon gondolkodtunk-e már azon, hogy egy orvosi diagnózis által elindult kálvária kapcsán van-e szükség külső segítségre? És ha igen a coachingban megtalálhatjuk-e azt, amire ilyen esetben szükségünk lehet?
Ehhez feltétlenül fontos tudnunk, hogy jelenleg Magyarországon az orvosok túlterheltsége miatt kevés mód van a diagnózis és a testi kezelésen túl bármilyen támogatást kapni. A családban betöltött szerepeinkbe pedig sokszor nem szeretjük bevinni azt a fajta „gyengeséget”, ami adott esetben egy hosszantartó betegségből fakadhat. Illetve túlzottan is bevihetjük, ami pedig felboríthatja az egész család homeosztázisát.
Ha a betegség alatt azt értjük, hogy hosszantartó, az életvitelünket akadályozó, több életterületet érintő állapot akkor ehhez a mondathoz a képzeletbeli egyenlőség jelünk után odaírhatjuk a megküzdés szót.
Megküzdeni pedig sokféleképpen lehet. Például erőtartalékainkat kimerítve negatív spirálba kerülve. Ami minél több fordulóból áll, annál nehezebb belőle kijönni.
Ha már benne vagyunk, hogyan lehet irányt váltani? És miként kerülhetjük el azt proaktív módon?
A betegségben az egyik legnehezebb elfogadni azt a tényt, hogy nem dönthetjük el annak meglétét. Úgy érezzük nincs választásunk, viselnünk kell, pedig nem kértük. Ez önmagában egy erős és folyamatos frusztráció lehet a betegség viselője számára.
Azt viszont lehetőségünkben áll eldönteni, hogy miként tekintünk a saját állapotunkra.
Feltételezhetjük, hogy valamilyen összefüggésben minden tapasztalat értelmes és hasznos lehet. Kiléphetünk eddigi paradigmáinkból és új értelmet kereshetünk egy addig negatív asszociációval telített szónak, mint például a betegség. Megnézhetjük késztet-e bennünket valamilyen változásra az adott helyzet? A változás hozhat-e pozitív fordulópontokat az életünkben hosszútávon? Vajon megtettük volna-e az erre irányuló lépéseket a betegség nélkül is? Aki egy ilyen élethelyzetben ezeket a kérdéseket ízlelgeti, még az is kiderülhet, hogy olyan motivációkat, célokat talál, amiket addig nem látott annak.
Könnyen szembesülhet azzal, hogy jól működik a problémamegoldó képessége. Ez egyenes visszacsatolás az önértékelésre.
Aminek bő hozománya lehet A FEJLŐDÉS!Tehát, a bajba jutott ember rejtett tartalékok birtokába juthat. Megváltoztathatja azt, ami az adott helyzetben megváltoztatható és rádöbbenhet arra, hogy el tudja fogadni vagy együtt tud élni azzal,amin nem lehet változtatni.
Ezzel pedig meg is érkeztünk a coach hatékony eszközeihez. Egy testi állapot megváltozása és az abból fakadó lelkiek során adhatunk magunknak belső engedélyt a segítségkérésre. A coachingban pedig megléphetjük az elérhető legjobb állapothoz való lépcsőfokokat.
Szanyi Tímea life coach írása