Tanultam az elmúlt 20 évben pszichológiát, keleti-nyugati medicinát, egészségügyi szakvizsgákra tettem szert, ashramokban, zen-templomokban meditáltam, jógáztam szerzetesekkel és közben mindig is a valódi önismeret érdekelt. Megtudni, hogy miért vagyunk itt, mi az élet értelme és mi ad valódi szabadságot számunkra, függetlenül a folyton változó életeseményektől. Hiszen egy duális világban a jó és rossz tekintetében, természetes módon a hegyet a völgy követi… Mindig.
Túl sok energia különféle állapotokat fenntartani, melyek úgyis ellenkezőjükbe fordulnak idővel. De, akkor mi a megoldás?
A life coaching egy nagyszerű eszköz arra, hogy egészséges pszichével rendelkező emberek számára tartózkodva a múlt elemzésétől, és konkrét tanácsoktól, más eszközökkel érjünk el hatásos eredményt.
Ez azt jelenti, hogy példának okáért megfelelő kérdéstechnikával segítjük az ügyfelünket. Ezért pontosan onnan mélyítjük el az önismereti tudást, ahol éppen van az illető és a függőség helyett önmagában találja meg a valódi megoldást a kereső. Önmaga is bármikor alkalmazni tudja a megfelelő eszközt, ha elakad élete során. Az önismereti life coachingon kívül ez kiegészülhet esetleg oktatással is, ha bizonyos információra szüksége van a kliensnek vagy érdekfeszítőnek tart egyes témákat.
Mindannyian a szabadságra, boldogságra, békére vágyunk
Az emberek szeretnék elkerülni a szenvedést és jól érezni magukat. Ezért különféle tárgyakra, élményekre, kapcsolatokra, ételekre, italokra és biztonságra vágyunk. Ez teljesen érthető. Ám, ha az önismeretünkkel nem foglalkozunk, akkor olyanná válhatunk, mint az az ember, aki hiába tud megvásárolni bármilyen ízletes ételt, amit csak szeretne, az mégsem okoz számára örömet egy oknál fogva.
Ez az ok nem más - ebben a szimbolikus példában -, hogy egy nagy seb van a szájüreg nyálkahártyáján, így bármilyen falat ételt fogyaszt el, mindaz egyben fájdalmat, szenvedést is rejteget a számára. Ha ugyanis a véleményt a ténytől nem tudom elkülöníteni, nem vizsgálom meg önmagam reakcióit, félelmeimet, vágyaimat, akkor teljesen szubjektívvé válok.
Kik vagyunk valójában a gondolatokon, érzelmeken, hangulatokon túl?
Erőfeszítés nélkül folyamatosan létezünk. A tudatunkban felmerülnek gondolatok, érzelmek, hangulatok, testérzetek és észlelések. Azonosulva velük (identifikáció), ezek az impressziók okozhatnak jó és rossz tapasztalatot egyaránt. Ahogyan egy krimi és vígjáték megtekintése után más-más hangulatunk van (amivel éppen azonosultunk).
Ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy „Kihez jön ez a gondolat?”, „Ki érez szomorúságot/boldogságot, fáradtságot/energiát stb.?”, „Ki érzékeli a testtudatosságot?” akkor első körben az „én” jelenik meg válaszként. Ha sosem érjük be a felmerülő válasszal, hanem folytatjuk a kérdezést tovább nem törődve a válasszal: „Ki vagyok én?”, „Ki sétál/mosogat/gondolkodik stb.?”„Kiben jelenik meg az én?”, „Ki keresi a választ?” és így tovább, akkor érdekes dolgot tapasztalunk meg.
Figyelmünk egy állandó, végtelen térre irányul és nem a benne felmerülő gondolatokra, érzelmekre, melyek természetes módon továbbra is felmerülnek, jönnek s mennek egymás után.
Ez a fajta alap, folyamatosan létezik a folyton változó gondolatok és érzelmek ellenére, amolyan alap szubsztrátumként. Ebben jelenik meg minden. Sőt, idővel azt tapasztaljuk, hogy ennek részeként. Ezzel azonosulva (a gondolatok, érzelmek helyett) teljesen objektívvé válunk. Fontos azonban, hogy a felmerülő gondolatok továbbgondolása helyett is használjuk a kérdéstechnikát továbbra is.
A megfelelő kérdéssel egy szemlélődő állapotban (introspekció) lassan felsejlik a személyiségünk, a félelmeink, ragaszkodásaink, vágyaink, melyek automatikusan tudatosulnak, és a helyükre kerülnek. Ennek köszönhetően mellékhatásként békét és boldogságot, szeretet, együttérzést élünk meg függetlenül attól, hogy mi történik velünk.
Jó gyakorlást és tapasztalatszerzést kívánok!
Keresztes Attila, személyes/online önismereti life coaching
www.keresztesattila.hu
