No meg, azért valamiből mindezt finanszírozni is kéne, és már készen állsz a szellemi kihívásokra is a sok beszéd után.
Szóval fogod, és előkapod a netet, elolvasod az összes time managementről szóló cikket, amiben benne van jó pár ötlet, mit is csinálj. Fogod a To-Do listát, csinálsz sürgős / nem sürgős táblázatot. Megírod, kitöltöd, elégedett vagy.
Aztán pár hatékony nap után, megint elmarad a várt tüchtig munkatempó és kezdődik elölről, hogy szétcsúszol és feltornyosulnak a teendőid. Közben folyamatosan elfoglaltnak érzed magad, és érzed a nyomást. Sok is az idő, meg kevés is. Aztán meg nem elég 24 óra sem… Eredmény viszont csak kevés van, ahhoz képest, amit elvársz magadtól. Tényleg kevés a 24 óra?
Mi lehet ennek az oka?
Amikor kilépünk a munkahelyi környezetből a ránk szakadt szabadság minden pozitívumával magával hozza kevésbé átgondolt, de annál fontosabb melléktermékeit. Ezek:
- A felelősség saját IDŐnk felett. Tudatosítani, hogy bár nem szabja meg más az időbeosztásunkat, attól még magunknak meg kell szabni.”Mennyit dolgozom ma?” Ki kell pontosan mondani, hogy ne dolgozzunk se kevesebbet, se többet, mint amennyit rászántunk a konkrét munkára. Természetesen itt máris bejön a szabadágunk, mert megtehetjük, hogy egyik nap többet dolgozunk, és másnap szabadnapot adunk magunknak. A lényeg, hogy ez irányított legyen, és tudatosan mi osszuk be időnket a munka elvégzéséhez.
- A felelősség saját CÉLjaink pontos kitűzésére, úm. „Hol leszek szakmailag 6 hónap múlva?”, „Mit akarok pontosan elérni?”
- TERVEZÉS: A Nagy Cél kitűzése, például egy project, önmagában akkor valósulhat meg jól, ha kisebb részcélokra osztjuk. Ezáltal könnyebben nyomon tudjuk követni, éppen hol tartunk a folyamatban. Értékelni és tudatosítani tudjuk az eddig elért sikereinket, melyek mindig újabb lendületet adnak a folytatáshoz. Ezáltal elkerülhetjük az „Állandóan elfoglalt vagyok” mondatokat, mert nem egy nagy nyomásként éljük meg célunkat, hanem apró sikersorozatok halmazaként.
- FÓKUSZálni arra, amit éppen csinálunk. Ne hagyjuk, hogy megzavarjanak e-mailek, telefonhívások (még szakmai sem), miközben dolgozunk. Minden külső inger után 15 percet vesz igénybe, hogy visszarázódjunk munkánkba!!!!!
- Annyit VÁLLALNI, amit a lehető legjobban tudunk megcsinálni. Nem kell multitaskingolni, mert az a minőség rovására megy.
- SZÜNETEKET, aktív pihenéseket beiktatni, hogy tudjunk regenerálódni, kerüljük a túlhajszoltságot.
- Szigorúan különválasztani a családra és munkára fordított időt.
A szabadúszók abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy döntést hozhatnak mit, mikor, mennyit, hol dolgoznak. Ahhoz azonban, hogy ez hatékony legyen, le kell ülni saját magukkal meetingelni. Nem elegendő a napi feladatokat lelistázni. Célirányosan, és fókusszal, tudatosan kell megélnünk a munkánkat beiktatva, hogy a Nagy Célhoz képest hol tartunk most. Vagyis a napi teendők = a JELEN mellett egy fontos tényezőt kellene beiktatni a szabadúszóknak, ami nem más, mint a JÖVŐKÉP.
Abban az esetben, ha a gondosan átgondolt jövőképet magunk előtt tartjuk, és a napi teendőinket ennek tudatában végezzük, könnyebben fenntartható hosszútávon motivációnk is.
Mi az, ami a fentiek közül könnyebben megy, mi az, ami nem? Hogyan tudom a felismert gyengeségeimet fejleszteni annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból?
Business Coaching ülések alkalmával a fenti témák részletes átgondolásával tudunk rövid idő alatt hatalmas pozitív változásokat hozni, amik előre lendítik hatékonyságodat és rutinná változtatják újonnan szerzett készségeidet.
Fekete-Budai Nikolett
Mind Coaching
