Manapság sajnos rengeteg szó esik a bántalmazó kapcsolatban élőkről, mégpedig azokról, akik lelkierőszak áldozatai. Nem véletlenül. Egyre elterjedtebbek az ilyen élethelyzetek.
A lelkileg bántalmazó partner olyan mint a vulkán. Jó Vele fotózkodni, míg ki nem tör!
Legtöbbször naivan esnek bele az emberek és szerelmesen egy ilyen szituációba, és többnyire sok idő elteltével veszik észre, mi történik velük.
Nagyon szomorú és fájdalmas a felismerés. Ilyenkor a legjobb ha azonnal kilép az ember ebből a kapcsolatból és elmenekül. Ám ez nem könnyű egyáltalán. Sok lehet a félelem, és a józan ész ellenére is akár erősen ragaszkodik a másikhoz. Az embereket jól lehet manipulálni a félelemmel. Ugyanis nem arra fognak emlékezni, mit mondtak neki, hanem arra, hogy mit érzett amikor hallotta.
A bántalmazó fél célja legtöbbször az időhúzás, a számára kényelmes és kellemes kapcsolat fenntartása bármi áron. A birtokló személyiség egyik jellemzője, hogy folyamatos nyomást gyakorol, miközben jóindulatúnak próbálja magát feltüntetni. A biztonság érzetét akarja kelteni a másik félben, ami gyorsan át tud fordulni abba a fázisba, hogy életképtelennek minősíti a párját. Folyamatosan lekezeli a másikat, az önbizalmát porba tiporja.
Igazi rémálomként csak akkor szereti a másik felet, ha az úgy viselkedik, ahogyan a birtokló félnek tetszik. A kapcsolat elején az egekig emeli, hogy kötődjön hozzá, különlegesnek érezze magát..
Az ilyen partnernek a legnagyobb veszélyt a párjuk családja és a barátok jelentik. A külső szemlélő ugyanis elfogulatlanul látja az adott kapcsolatot. Elhangozhat a szájukból elgondolkodtató megjegyzés is.
Ezt elkerülendő, a párját igyekszik minél jobban elszigetelni módszeresen a külvilágtól, és kontroll alatt tartani. Egyfajta függőséget alakít ki, és elhiteti, hogy ez a normális viselkedés.
Egyáltalán nem mondható normálisnak az a viselkedés, ha a partner nem enged önálló döntést hozni, mindenre megjegyzéseket tesz, a leghétköznapibb dolgokra is.
Az ilyen ember szótárában ráadásul nem létezik a vélemény kifejezés, amit Ő mond, az az egyetlen járható út. Sokszor észre sem veszi, milyen ember Ő saját maga a valóságban! Aki nárcisztikus személyiségzavarral él, aligha változik meg!
Miért viselkedik így a párjával? Mert az hagyja, hogy megtehesse vele! Pedig senkinek sem kell az ilyen viselkedést eltűrnie! Az önbecsülésbe bele tartozik az is, hogy ne engedje az ember meg másnak, hogy megalázza. A verbális erőszak újabban elég gyakori jelenség, és egyáltalán nem kell elfogadni, hogy bántalmazó kapcsolatban éljen az ember!
Ha valaki hagyja magát lerombolni, az soha nem a másik felelőssége, hanem a sajátja.
Mielőtt depresszióval vagy alacsony önbecsüléssel diagnosztizálná bárki magát, győzödjön meg róla, hogy nem csupán egy nárcisztikus emberrel él-e együtt?
Erős tud lenni a késztetés, hogy konfrontatív módon távozzon a kapcsolatból, de ez veszélyes lehet, mivel az agresszív típusú ember bosszúálló, gyűlölködésre hajlamos és nagy árat lehet fizetni, akkor is, ha kulturáltan viselkedve próbál távozni Tőle a másik fél. Ez egy emberi játszma, amelyben a párját függőségben tartja a másik fél, hogy ne lehessen Őt egykönnyen elhagyni.
Egyik fő ismérvük pedig a visszajárás. Még akkor is visszajárnak, amikor azzal fenyegetőznek, többet nem látja Őt a másik. Visszatérnek, mert nagyon kevesen fogadják el nekik, hogy olyanok, amilyenek!!
A legjobb, ha tartja a távolságot az ilyen emberektől! Ha valaki ilyen emberrel él, jobban teszi, ha egy boldogabb élet reményében segítséget kér a családjától, a barátaitól, szakembertől, megkeresi a támogatói körét, mielőtt leragadna évekre egy olyan kapcsolatban ami lelkileg megnyomoríthatja!
A félelemérzet önmagában nem rossz, hiszen kiváló katalizátor lehet a pozitív változásokhoz. Van esély változtatni. Minden nap! Mivel az életünk limitálva van, ne pazaroljuk el feleslegesen, értelmetlenül eltöltött évekkel.
Tarnóci Ágnes
life coach
