Proaktív coaching

Bár már túl vagyunk az évfordulón, de az újévkor tett ígéreteink, fogadalmaink jó esetben még mindig itt kísértenek a mindennapjainkban. Ha készítenénk egy felmérést, hogy az év mely szakaszában kerül megfogalmazásra a legtöbb soha be nem váltott ígéret és fogadalom, akkor nagy valószínűséggel ez az időszak december 25. és január 10. között lenne valahol.

A hagyomány szerint az új év egyben új kezdetet, új lehetőséget jelent az egyén számára, egyfajta virtuális „reset” gombként működik sokak elméjében. Ilyenkor új célokat tűzünk ki és hajlamosak vagyunk soha be nem teljesülő újévi fogadalmakat tenni.

Minap sétálva a Deák Ferenc téren megpillantottam egy kinn felejtett plakátot, amely éppen erre a pszichológiai tényre próbál lecsapni és becsatornázni az plakátolvasó figyelmét és ezzel egy időben pénzét is…  A plakáton egy banki hirdetés olvasható az alábbi felszólítással „tegyen könnyen betartható újévi fogadalmat.“ Elgondolkodtató, hogy a szlogen szerint a fogadalmakkal kapcsolatban a legalapvetőbb probléma az, hogy azok könnyen vagy nehezen tarthatók-e be. Nyilvánvalóan nem szükséges különösebben hangsúlyozni azt, hogy erősen szubjektív kérdés, hogy mi tekinthető könnyűnek vagy nehéznek, tovább pedig a legtöbb esetben a könnyen betartható fogadalmakat sem tartjuk be.

A gond tehát nem az, hogy könnyen vagy nehezen tartható-e be egy ígéret vagy fogadalom, hanem az, hogy mennyire gondoljuk komolyan, mennyiben kapcsolódik alapvető értékeinkhez, távlati és más céljainkhoz és hogy egyáltalán milyen eszközöket tudunk mozgósítani nap mint nap céljaink, fogadalmaink beváltásához, betartásához. Egyszóval elmondható, hogy ha egy fogadalmunk nem találkozik valódi motivációval és egy cselekvési tervvel, akkor abból nem igen lesz semmi, függetlenül pl. attól, hogy 1 vagy 15 kilót szeretnénk leadni.

A plakát olvasása előtt pár nappal a kiváló blog- és újságíró, Leo Babauta könyvét fogtam a kezembe (A kevesebb ereje – Lényegre szorítkozás az üzleti- és magánéletben), amelyben egy rövid bekezdés éppen a fogadalmaknak van szentelve. Babauta arra hívja fel a figyelmet, hogy az éves céljainkat célszerű háromra szorítani, mert körülbelül ennyit tudunk egyszerre befogadni és ennyit leszünk képesek egy időben kezelni, majd pedig teljesíteni.

Babauta nem csak az éves célok, hanem a napi teljesítendő fő feladatok számát is háromban határozza meg. A lényeg, hogy minden nap tegyünk valamit a nagyobb céljaink érdekében, nem a méret, hanem a folytonosság a lényeg. Miért is több a kevesebb? A fogadalmak kapcsán azért, mert ha komolyan vesszük a fogadalmainkat, akkor az, hogy az adott évünket sikeresnek nevezzük, avagy sem, nagyrészt attól függ, hogy a kitűzött céljainkat sikerül-e teljesíteni. A kevesebb pedig könnyebben teljesíthető.

Többnyire elfelejtjük, hogy egy fogadalom nem csak abból az egy mondatból áll, amelyet a szilveszteri pezsgőgőzben megfogalmazunk, hanem abból a motivációból, amelyből gyökerezik és egy hosszabb távú cselekvési tervből, ami meghatározza a lépéseket a cél felé. Egy éves projektünk sikeressége attól függ, hogy mennyire vagyunk képesek a projekt részmozzanatait a mindennapok tevékenységeiben megjeleníteni.

Gyakori probléma, hogy túl nagy célokat tűzünk ki, olyan nagyokat, amelyek hegyként tornyosulnak előttünk. Ha képesek vagyunk a nagy célt kisebb részcélokra, azokat feladatokra majd operatív tevékenységekre osztani és beépíteni a napi rutinba, akkor a cél már nem is egy nagy hegynek, hanem kisebb dombok sorozatának tűnik csak.

Mindemellett pedig akkor leszünk képesek napról napra a feladatokat teljesíteni, ha némi jutalmazást építünk be a rendszerbe önmagunk számára. Végső soron mit ér a cél, ha közben megfeledkezünk a legfontosabbról, t.i. élvezni az odafelé vezető utat…

Takács István, business coach írása

Öt egyszerű szempont, amelyek révén elkerülhetjük, hogy terveink papíron maradjanak.

A Nemzetközi Coaching Szövetség (IAC) magazinja, a VOICE hasábjain Annette Sharpe osztotta meg  tanácsait az üzleti-vállalati célkitűzések helyes megválasztásával kapcsolatban. Mára óriási irodalma van a célkitűzések helyes megválasztásának. Sharpe – az amerikai Growing for Success coaching cég alapítója – azonban öt kevésbé evidens szempontot emel ki a célkitűzéseinkkel kapcsolatban, amelyekkel reálisabbá, hatékonyabbá tehető a tervezés.

1. Emlékezz – neked is van életed!

Ne gondold, hogy minden egyes nap minden fontos dologgal egyszerre foglalkozhatsz. Neked is van életed, ami sok-sok területből áll össze, a személyes kapcsolatoktól az egészségeden át az üzletig és pénzügyekig. Ha csupán egyetlen területen tűzöl ki célokat, előbb-utóbb magadat, a valódi személyes célodat győzöd le.

2. Minden nap egy apró lépés

Bár lényeges, hogy fontosság szerint sorba rendezzük az adott napra kitűzött céljainkat, mégis az a legfontosabb – cégvezetőként legalábbis mindenképp –, hogy minden nap tegyünk egy kis lépést a nagy tervek, a nagy vállalati víziók megvalósításának irányába is. Ez lehet olyan apróság is, mint egy üzletfelünk felhívása telefonon, vagy egy szimpla, találkozót megerősítő üzenet elküldése valakinek.

3. Legyünk számonkérhetőek!

Egy vállalati vezető számára bizonyára ismerős, hogy hiába a napi tervezés, ha jön egy „fontosabb” új feladat, akkor az sokszor beelőzi a már beütemezetteket. Más a helyzet azonban, ha korábbi terveink végrehajtását személyesen megígértük valakinek, ha adott szavunk (vagy épp egy hatályos szerződés) kötelez erre. Érdemes elgondolkodni, hogy a magunk felé tett vállalásainkat, ígéreteinket mennyire kérjük számon magunkon. Az ügyfelek esetében pedig: milyen eszközökkel segítjük őket, hogy folyamatosan ellenőrizhessék az általuk kitűzött személyes céljaik megvalósulását?

4. Fókuszálj erősségeid megosztására másokkal!

Miért is kellene olyan célt kitűznünk, amelynek teljesülése esetén mások örülnek? Azért, mert a természetes erősségeiket, jó adottságaikat másokkal megosztó személyek boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak és sikeresebbek. Az adottságokat használni kell, ezért arra összpontosíts, amiben jó vagy, és amit szeretsz csinálni - emékeztet Sharpe. Ne pazarold az idődet, energiádat olyasmire, amit nem csinálsz szívesen, inkább hagyd, hogy mások csinálják meg azt, amiben ők a jobbak. A sokféle tehetséget egyesítő csapat felépítése neked is segít – közvetve vagy közvetlenül – hogy elérd céljaidat egy jó teamben.

5. Maradj nyitott a változásokra!

Az élet néha kiszámíthatatlan eseményeket hoz, ilyenkor hagyni kell, hogy a céged természetes, szerves módon is növekedjen. Egyszerűen túl sok az előreláthatatlan esemény, ahhoz, hogy minden aprósággal előre kalkuláljunk. Voltaképp, még ha azt is hisszük, hogy teljesen egyenes úton haladunk, az élet csodálatos szerpentinekre képes, amelyek egy coach közreműködésével a korábban vártnál jobb eredményt hozhatnak. Hogyan? Készülnöd kell a váratlan helyzetekben való gyors és jó döntés meghozatalára. Ehhez először el kell tudni fogadni a meglepetéseket, úgy ahogy vannak. Így képes leszel a változásokat céged, illetve önmagad fejlesztésére hasznosítani.

Váratlan dolgok mindig történnek. Végy egy nagy levegőt, gondold át újra a kihívásokat, és lépj tovább a tervezésre ismét. Ha a célhoz vezető úton, a nagy célok elérése mellett az értékes, kis lépésekre is koncentrálsz, megőrizheted a változások adta folyamatos lendületet üzletedben és magánéletedben egyaránt.

(VIA: IAC Voice)

Vetít, ködösít, kertel, hárít, köntörfalaz: rokon értelmű szavak a mellébeszélés kifejezésére. Nem kell különösebben megerőltetni magunkat, hogy tovább folytassuk a felsorolást. Számos lehetőség kínálkozik arra, ha a lényegről nem kívánunk beszélni:

-    átlátszó kifogások garmadával hárítunk;

-    olyan filmet kezdünk el vetíteni, melyről jól tudjuk, hogy igazságtartalma kétséges;

-    köntörfalazva kitérünk a kérdések elől;

-    kertelve beszélünk az élethelyzetéről;

-    kicsit ködösítünk, hogy a helyzet elsőre ne legyen átlátható.

Találékony a magyar, s ez megjelenik a nyelvhasználatunkban. Nincs még egy olyan nyelv, amely ennyire gazdag és sokszínűségével képes megjeleníteni az érzések közötti apró különbségeket. Ötletességünk nemcsak a magyar nyelvhasználatban jut kifejezésre, hanem az élet minden területén jellemez minket. Ahogy mondani szokás, „az élet megtanított minket egymásra”. A történelem egyes időszakaiban az ember alkalmazkodni kényszerült a túlélése érdekében, vagy az adott rendszer kijátszására törekedett (például gondoljunk az ország három részre szakadása idején az adózás alóli kibújásra, vagy a mai adófizetési morálra etc.). Mindenféleképpen kereste annak lehetőségét, hogy a rákényszerített élethelyzetén könnyítsen.

Ismerjük be, hogy naponta kerülünk olyan helyzetbe, amelyben komfortérzetünk szinte a nullára zuhan, s jól jönne egy laza klikkelést követően a „Simses” feltöltés. Mivel nem egy játékvilágban élünk, s ez a kattintás elmarad, így ettől a kellemetlen érzéstől a valóságban egy „belső klikkeléssel” próbálunk szabadulni. Sokszor megtesszük ezt, szinte észrevétlenül beindulnak ezek a lelki működések, belső átkapcsolások.

Életbe lépnek a tudattalan elhárító mechanizmusok és megakadályozzák az egyént abban, hogy felismeréseket tegyen az „én”-jét fenyegető mozzanatokkal szemben, amelyek előbb-utóbb szorongásos, distresszes állapothoz vezetnek. Az ilyen és ehhez hasonló nem kívánt állapotok elkerülése érdekében inkább az önáltatás, a tagadás jótékony és egy ideig kényelmes, puha, mindent elfedő köntösébe burkolózunk.

Ezekkel a természetes, de tudattalan lelki folyamatokkal találkozhatunk a coaching ülések során, amelynek egészét az őszinteség és a bizalom légkörének kell áthatnia. E két alappillér elengedhetetlen ahhoz, hogy a coach segítségével a coachee (ügyfél) biztonságos környezetben építhesse az álmaihoz vezető eredményes útját.

Ha a coachee nem tudatosan, de mégis megpróbál minket egy átláthatatlan dzsungel felé terelni, lehetőleg ne egy machetével essünk neki a kusza és buja növényzetnek, hanem ismertessük fel vele Szinyei Merse Pál ecsetvonásai mentén, hogy az őserdőből kiérve nyári tisztás várja, ami remek piknik lehetőség az évnek ebben a szakában. A coachnak fel kell ismerni, ha az ügyfél hamis képet fest a helyzetéről, vagy üres foltokat hagy a vásznon, mivel az ő felelőssége, hogy a coaching folyamat teljes képpé teljesedik-e ki, vagy csak egy vázlat marad.

Milyen formában érhető tetten a mellébeszélés vagy hárítás?

1.    Amikor a coachee kerüli a legérzékenyebb témát, esetleg más szavakkal, de újra ugyanazt a képet próbálja megrajzolni nekünk, folyamatosan visszatérve a kiindulóponthoz.

2.    Diszharmóniát érzékelünk a coachee által elmondottak, valamint a metakommunikációja között.

3.    Abban az esetben, amikor a coachee „nagyokat hallgat” bizonyos területekről, s hiányérzetünk támad.

4.    Egy feltett kérdésünkre nem érkezik válasz.

Mit tehetünk, mint coach, ha észleltük a mellébeszélés jeleit?

1.    A saját meglévő és reálisan bővíthető lehetőségeire kérdezünk rá, láttatva a helyzetet, melyben hosszan várhatja az esetleges megoldást, vagy maga is tehet elég biztonságos és elég vonzó lépéseket a kívánt célért.

2.    Provokatív kérdésekkel tükröt tartunk, amelybe belenézve megpillanthatja, hogy van tükörképe, sőt némi ellentmondás mutatkozik a kép és a valóság között.

3.    Ha hiányérzetünk szirénaként jelezné, hogy bizonyos területek mellett csendben elhaladtunk, akkor életbe kell léptetnünk a biztonsági protokollt. A követendő eljárás: felderítő kérdések bevetése, hogy a coachee és mi is ráláthassunk a vakfoltokra.

4.    Nem tágítunk, csak a kérdéseink tárházát bővítjük. Esetleg átfogalmazva újra feltesszük azt, vagy formabontó kérdésekkel segítjük a megoldáshoz. A konfrontatív csend alkalmazásával is megbonthatjuk az ellenállás falait.

Előfordulhat az első ülés alkalmával, amikor az ügyfél annyira jó a mellébeszélésben, hogy képfestő technikájával magával ragadja a coachot, aki egészen belefeledkezik az esztétikai élmény csodálatába. Ha sikeres volt az elhárítás, s marad feltáratlan terület, nincs minden veszve, levonhatjuk a tanulságot.  A következő beszélgetések alkalmával támaszkodhatunk eme feltárt tulajdonságára, kreativitására, így a coach előtt felszáll a köd, az addig titkolt részletek kirajzolódnak.

Önmagunk legnagyobb varázslói vagyunk, mindannyian szüntelenül élünk a mellébeszélés adta lehetőségekkel, hogy a kellemetlen szituációkat elkerüljük, a nem kívánt helyzeteket elhárítsuk, ködbe burkoljuk mondanivalónkat, nagyokat hallgatva lépjünk túl már-már égbekiáltó problémákon. Így készíti el a művészetekben és varázslásban jártas emberi elme az életének kópiáját, így vetítjük magunknak azt a mozifilmet, amelyet szívesebben forgattunk le és rögzítettünk a valóság helyett.

Ezért ne csodálkozzunk, ha a másik székben ülő coachee szemébe nézve a tekintetéből visszanéz egy elmezsonglőr, aki mutatványaival vagy a mellébeszélés művészetével igyekszik vonzóbbá tenni életét. Ebben az esetben köszöntsük őt megfelelőképpen, és segítsünk neki, hogy belássa, ebben a székben lehullt a lepel, s őszinteségével kerül egyre közelebb céljai megvalósulásához.  

Gondoljunk bele, milyen unalmas lenne, ha mindenki világos, nyílt Rippl-Rónaiként tevékenykedne…

Veres Richárd írása