Proaktív coaching

Pontosan tíz nappal ezelőtt írtam a blogomban Időfaktor címmel arról, hogy hogyan érdemes célokat kitűzni. Feltehetően sokan, akik érdeklődnek a projektmenedzsment, az időgazdálkodás vagy a coaching iránt, már ismerik a SMART célokat. Amikor arról beszélünk, hogy egy célt tűzünk ki magunk elé, olyankor öt aspektusból érdemes átgondolni az adott célt: Speciális? – Mérhető? – Elérhető? – Releváns? – Időben behatárolt?

Milyen is lehet ennek alapján a SMART fogyás?

Motiváció: Először is, érdemes eldönteni, hogy miért akarunk lefogyni, mi az, ami vezérel bennünket bizonyos súly leadásában. Kellően erős motivációra van szükségünk! Ugyanis mindegy, hogy egy régóta túlsúlyos ember akar leadni 20-30 kg-t, vagy egy őszi-téli időszakban felszaladt 5-10 kg-tól akarunk megszabadulni, ha a motivációnk nem eléggé erős, akkor a próbálkozásunk kudarcba fulladhat. Fontos: még ha el is ér bennünket a jojó-effektus, jó tudni, hogy van kiút, mivel az újratervezés művészete mindig ott áll előttünk lehetőségként.

Tapasztalat: Bizonyos értelemben a régebb óta próbálkozó fogyósok sokkal nagyobb előnnyel indulnak a SMART fogyás-tervezésben a kevésbé tapasztalt társaikkal szemben. Ugyanis ha egy ideje már próbálkoznak, akkor találkoztak már azokkal a módszerekkel, amelyek nem működnek, és olyanokkal is, amik igen. Így a rossz tapasztalatot feldolgozva, míg a jó tapasztalatokat felhasználva képesek kialakítani a saját maguk számára ideális megoldásokat. Ők már látják, esetleg tudják is előre, hogy mi vezethet inkább sikerhez.

Csalás: Kis hazugságok? Megcsalás? Nos, valójában igen. Amikor eltérünk a fogyi-tervtől, az bizony egyfajta megcsalása magunknak, amire bizony minden esetben készülni kell. Tapasztalataim szerint az egyik legnagyobb veszély az a célkitűzés során, ha nem vesszük figyelembe, hogy bizony lesznek olyan napok, vagy hetek, amikor valami miatt nem fogjuk tudni tartani magunkat a tervhez. Ilyenkor nemcsak stagnálás, de visszaesés is előfordulhat. Lehet ez egy szomorú esemény a családban, vagy bármely lelki megpróbáltatás, amikor bizony jól esik, ha a párunk meghív bennünket egy késő esti vacsorára, ahol nem salátát, hanem egy egész pizzát is képesek vagyunk benyomni. És lehet ez egy örömteli esemény is, amikor nem fogjuk megtartóztatni magunkat az édes élvezetektől.

Időtartam: Számomra mindig ez volt a legérdekesebb kérdés, ugyanis folyamatosan nagyobb időtávokban gondolkodtam, mivel eddigi életem során több mint 10 kg-tól akartam megszabadulni, nehezemre esett nem egyben kezelni az áhított fogyást. Tíz kiló leadásához pedig, ha egészséges fogyásról beszélünk, akkor legalább 10 hétre van szükség, ami valljuk be, majdnem három hónapot jelent. Csakhogy, amint hetekben kezdtem el beszélni, vagyis „1 hét alatt 1 kg-ot adok le”, máris rövidebb időtartamról volt szó, azaz kisebb részekre tudtam bontani a leadni szándékozott kilókat, ezáltal sokkal elérhetőbbnek tűnik a rövid távú cél, gyorsabb a visszajelzés és a korrekciók lehetősége.

Eltelt 10 nap, amióta e célkitűzési módszert használva kijelöltem a célomat, így most itt az idő levonni a következtetések, és megtenni a szükséges módosításokat.

Dányi Olga proaktív life coach írása

http://okcoaching.hu/rolunk/

 De mit is jelent az, hogy valaki optimista?

 Kíváncsi voltam mit írnak erről az interneten, hadd idézzek a Wikipédiáról.

„Az optimizmus, a pesszimizmus ellentéte, olyan életszemlélet, amiből nézve a világ jó, vagy kedvező hely. Az optimisták általában azt tartják, hogy az emberek jók. Az életről „kedvező” képük van, és abban hisznek, hogy idővel és végül a dolgok rendeződnek.

Az optimista jelzővel jellemzett ember az, aki derűlátó és bizakodó. Ellentéte a pesszimista, a borúlátó, reménytelenséggel eltöltött ember.

Az optimizmus szoros kapcsolatban van az önbecsüléssel, saját pszichológiai jólétünkkel és egészségünkkel fennmaradást segítő alkalmazkodási formának tűnik. Közismerten optimisták a gyerekesek és a vallásos érzelműek,

Pszichológusok szerint éppen azoknak van e felfogásra szüksége, akik valamilyen szomatikus vagy pszichikus ok miatt tartósan vagy átmenetileg depressziósok, amivel együtt jár a kilátástalanság (pesszimista) érzése. Az optimisták társaságának keresése ezért az öngyógyítás egyik ösztönös és példaszerű megnyilvánulásának számít.

Kritikus és érdekes ebből a szempontból a történetek befejezése, illetve azok kicsengése. Társadalmi igény ugyanis az emberekről szóló történetek „jó” befejezése, a „happy end”. Az optimizmust túlzásba is lehet vinni, ezt nevezik „struccpolitikának”: amikor valaki csak a kedvező híreket hajlandó tudomásul venni – ez hosszú távon a problémák halmozódásához vezet.”

Ha látod a veszélyeket, nem vagy optimista?!

Valahogy mindig azt érzem, ha beszélek a lehetséges kockázatokról, bármiről is legyen szó, egy új vállalkozásról, párkapcsolatról, munkahelyváltásról, valaki mindig ezt mondja, ne törődj vele, légy optimista. Számomra a pozitív szemlélet nem azt jelenti, hogy homokba dugva a fejemet figyelmen kívül hagyom a lehetséges akadályozó tényezőket, problémákat, hanem azt, hogy felkészülsz rájuk, és hiszel benne, hogy ezeket le tudod győzni, tehát megtalálod a megoldásokat is.

Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mikor vitorlázni készül egy csapat a Balatonon, harmadfokú viharjelzés van, nem tudják, mitévő legyenek, és egy arra járó ember a partról odakiabálja, hogy miért vagytok pesszimisták, fő az optimizmus, miközben ő már hazafele igyekszik. Az optimizmus nem a vakság szinonimája. Nyitott szemmel járj!

Optimizmus-önbecsülés

„Az optimizmus szoros kapcsolatban van az önbecsüléssel, saját pszichológiai jólétünkkel és egészségünkkel”

Vagyis ismered a képességeidet, erősségeidet, szilárdan hiszel magadban, és tudod, hogy le fogod győzni a feléd jövő nehézségeket. Amennyiben ez hiányzik, te leszel az akit, mindenki sajnál, csak a rossz hír az, hogy ez nem visz előbbre, maximum megnyugtatod magad, hogy azért nem vagy sikeres, mert te szerencsétlen vagy.

Ahogy azt sem jelenti, hogy várod a sült galambot, hogy a szádba repüljön, vagy széttárt karokkal boldogan meséled, hogy majd minden jobb lesz, mert te optimista vagy. Ezt lehet látni például, mikor valaki évek óta munkanélküli, boldogan tengeti mindennapjait, hogy ennél már csak jobb lehet, miközben egy pályázatot sem küldött el, hogy behívják interjúra, miközben mások tartják el.   

Nem hiszem, hogy a világ fekete-fehér lenne, ahogy azt sem, hogy valaki csak optimista, realista vagy pesszimista lehet.  Minden árnyalt, és mindenkiben más érzések kavarognak különböző helyzetekben. De egy biztos, ha nem gyakorlod az önismeretet, nem fedezed fel a benned rejlő erősségeket, derűlátóan nem tekinthetsz az előtted lévő időszakra, amit úgy hívnak, a HÁTRALÉVŐ ÉLETED.   

Ha a sasokkal akarsz szállni, akkor ne a pulykákkal játssz!

„Az optimisták társaságának keresése ezért az öngyógyítás egyik ösztönös és példaszerű megnyilvánulásának számít”

Nagyon egyszerű viselkedési mechanizmus, olyanná válsz, amilyen a környezeted. Harcolhatsz ellene, de előbb vagy utóbb ez beigazolódik. Ha pozitív emberek vesznek körül, derűsebben fogod látni az életed, könnyebben oldod meg a kihívásokat, ha negatív, akkor pedig… tudod nagyon jól.

De van egy jó hír, van VÁLASZTÁSOD! Rajtad múlik, kivel töltöd a szabadidődet!

Ismered az energiavámpír típust, messziről kerüld! Kedveled azokat, akiknek minden sikerül, szervezz vele közös programokat! Lehet az rokon, barát, kolléga, akkor is van választásod. Persze vannak kikerülhetetlen protokoll helyzetek, amin részt kell venned, de szabadidőd nagy részében igenis eldöntheted, hogy kivel szeretnél több időt tölteni.

És a te történeted hogy folytatódik?

Simon István, Life Coach

Egy könyv, ami kiteljesíti a coaching tanulmányokat

Mi a coachning fő célkitűzése? Tudatosítani, a jelen tapasztalataira építve a jövőt formáló proaktív lépéseket tenni. Sokan, akik ezt gyakoroljuk is azon kapjuk magukat, hogy bizonyos helyzetekre mégis beégett minták szerinti válaszokat adunk. Bár ezeknek a szituációknak a megoldása is a jövőben van, a mozgatórugóit sokszor a múltban érdemes keresni. Van, hogy vissza kell nézni. Nem másért, minthogy tudatosítsunk múltbéli történéseket, hogy azokra ne reflexszerűen reagáljunk, különösen ha a reakciónk nem a várt eredményt hozza. Ha más kimenetelre vágyunk, máskép kell cselekednünk.

Pál Ferenc „A szorongástól az önbecsülésig” című munkája sok szempontot körbejárva segít megérteni, tudatosítani azokat a motivációkat, melyek nem a célravezető cselekvésekre ösztönöznek minket. Életszerű példákon keresztül mutat be számos okot, tünetet, reakciót és hatást, ami segít a múltban szerzett sérüléseket, a múltban keletkezett hiányokat felismerni. Mindenki magára ismerhet egy-egy példát olvasva. Ha eddig eljutottunk, segítséget is kapunk abban, hogy a múlt tapasztalatait feldolgozzuk, elfogadjuk, és a jelenben új válaszokat találjunk.

Plasztikusan érzékelteti a könyv a sebzettség- és a teljességvezérelt élet; a hiány- és a növekedésmotivált élet közötti különbséget. Segít megérteni mit miért tehetünk úgy, ahogy teszünk. De ami miatt különösen fontos tanulmánynak tartom a könyvet egy coach számára, azok a felkínált eszközök – az akár évtizedek óta ismételt – sémáink megváltoztatására. Egy laikus számára is jól olvasható térképet kapunk önmagunk megismeréséhez. Olyan pszichológiai modelleket szed csokorba a szerző, melyek feldolgozható rendszerben segítenek a múltban átélt élményeink feldolgozásában, önbecsülésünk fejlesztésében és önmagunk elfogadásában.

Bemutatkozik a tizenegy fejű sárkány, akiről megtudjuk, hogy a mesével ellentétben jobb vele megbarátkozni, mint lefejezni. Megismerhetjük a teljesség négy dimenzióját, ami napjainkban vélhetően egy kifejezetten népszerűtlen, de sokak számra sorsfordító teória lehet. Olvashatunk a személyiségfejlődés 12 állomásáról, és az önbecsülés fejlesztésének 11 – rendkívül egyszerűen megfogalmazott, de élethosszig gyakorolható – lépéséről. Véleményem szerint, ez utóbbi a coaching 11 „parancsolataként” is felfogható.

Aki teheti olvassa! Az alábbi szemelvény talán érzékelteti, hogy nem nehéz olvasmány, viszont tanulságos. 

„Ha képesek vagyunk jövőbe mutató választ adni, és abban megfelelő értelmet találni, akkor elkezdünk növekedésnek indulni. ... Amikor rálépünk egy hiteles életútra, akkor szinte kikerülhetetlenül egy ideig hibázunk.” De egy növekedésmotivált ember akár „... elérhetetlen célokat is szívesen kitűz, mert tudja, hogy úgyis csak úton kell lenni, útközben is sok jó dolog fog történni.” El kell azonban fogadnunk, hogy ez az út fájdalommal jár, mert „... a hiányunk reális, tehát a hiánnyal való szembenézésből fakadó szenvedés is reális.” Ennek a „... fájdalmát át kell élnünk.” Be kell látnunk, hogy „... amit gyermekkorban nem kaptunk meg, azt már soha nem kaphatjuk meg. ... A hiánymotivált ember vágyva vágyik arra, hogy... valaki mentse meg. ...A növekedésmotivált képes... szembenézni saját problémáival.”  És mit tesz?

1. Rátalál valódi önmagára és hitelessé válik a kapcsolataiban
2. Elfogadja a testét, megerősödik a testtudatossága
3. A jelenben marad
4. Felelősséget vállal
5. Rátalál saját döntéseire
6. Kockázatot vállal
7. Megtanul egyedül lenni
8. Megérti saját érzéseit, lelkiállapotait, tetteit, életútját
9. Teret enged a humornak
10. Elfogadja emberi voltát tökéletlenségeivel együtt
11. Épít a külső önbecsülés forrásaira - hisz azoknak, akik szeretik, becsülik

Tompa Emőke business és life coach írása

Minden ötödik ember fokozott idegrendszeri érzékenységgel születik, ezeket a személyeket nevezi a nemzetközi szakirodalom szuperérzékenyeknek (HSP- Highly Sensitive Person). Ezek a társaink sokszor átlag feletti képzelőerővel, intuícióval, intelligenciával rendelkeznek, de gyakran visszahúzódónak, szégyenlősnek vagy hangulatembernek tűnnek. Ez a típusú idegrendszer normális jelenség, alapvetően semleges személyiségvonás, ami feltehetően öröklött, és ugyanannyi fiú- és lánygyermek születik érzékeny lélekkel. Carl Gustav Jung, a híres pszichiáter is szuperérzékeny volt, aki komolyan foglalkozott már a témával, ő, mint „a befordulás tendenciájaként” definiálta ezt a lelki alkatot, és leginkább az introverzióhoz kötötte. 

De mi is váltja ki ezt a befelé fordulást, visszahúzódást? Legfőbb alapigazság, hogy az emberek jelentősen különböznek abban, hogy azonos helyzetben és azonos ingerek hatására milyen mértékben fokozódik idegrendszerük izgalmi állapota. Legyen szó zajról, éhségről, fájdalomról, koffeinről, de akár emlékképekről, gondolatokról - ezek mind erős ingereknek számítanak.

Egy mérsékelten zűrös, ugyanakkor ismerős helyzet - mint például egy átlagos munkanap - is lefáraszthat egy szuperérzékenyt annyira, hogy csak csendre és magányra vágyik. Ilyen állapotban az utolsó inger is csepp lehet a pohárban. Van, aki egy vizsgahelyzetet „egészséges drukkal” él meg, míg a szuperérzékeny olyan magas izgalmi állapotba kerül, hogy erőteljes testi jelei is mutatkozhatnak: gyomorgörcs, kézremegés, izomfeszültség, gyors szívverés…stb.

Miért fontos információ ez egy coachnak (illetve saját magunknak)? A coaching során alapvetően 4 eset fordulhat elő: vagy az egyik fél (a coach vagy coachee) szuperérzékeny vagy mindkettő vagy egyik sem. Figyelembe véve azt az adatot, hogy a népesség min. 15-20 %-a ebbe a csoportba tartozik, nagy esély van arra, hogy legalább az egyik fél beleesik ebbe a kategóriába.

Vegyük át röviden, milyen kihívásokkal, feladatokkal szembesülünk, ha ügyfelünk HSP. Számolnunk kell azzal, hogy kezdetben félénk, nehezebben nyílik meg, esetleg szégyenlősségből nem mer felvállalni magával kapcsolatos fontos információkat. Könnyebben sírhat, szinte bizonyos, hogy az idegrendszere fokozott izgalmi állapotba kerül, így nagyobb türelemmel kell hozzá fordulni.

Kerülni kell a harsány, zavaró elemeket, pl. az élénk színeket, erőteljes hangforrásokat. Milyen technikákat alkalmazhatunk? Az átkeretezés segíthet abban, hogy a stresszfaktorokat leépítve más szemszögből, kívülről vizsgáljunk meg egy helyzetet. A kreatív, művészeti, asszociációs, hangsúlyosan jobb agyféltekés feladatokban nagyobb lehet a sikerélményük. Fontos, hogy megéljék a támogatást, elfogadást, bátorítást.  

Ha a coach HSP, fel kell mérni, hogy hány klienst tud pl. naponta vállalni. Érdemes egy kis szünetet beépíteni két ügyfélfogadás közé, ügyelni kell arra, hogy tudatosan teremtsünk magunknak nyugodt pillanatokat a krónikusan izgatott idegi állapot elkerülése érdekében.  Szilárd elhatározással kell végigvinni ezt a tervünket, hiszen a mai világ a folyamatos ingeráradatról szól. Fogalmazzuk meg magunknak, hogy pl.: „Most 5 percre lehalkítom a telefont, és nem veszem fel”, „Kinyitom az ablakot, és szívok egy kis friss levegőt”, de akár meghallgathatjuk a kedvenc számunkat is.

Figyelni kell arra is, hogy ne vegyük át, ne éljük meg erősen másik hangulatát, dühét, érzelmi állapotát, mert semlegesnek, támogatónak kell maradni minden helyzetben. Az általunk kialakított környezet támogasson bennünket, ha pl. nem bírjuk a nagyvárosi élet zaját, ne a Blaha Lujza tér környékén béreljünk lakást. Ha kimerültnek érezzük magunkat, inkább mondjuk le a megbeszélést.

Amennyiben mindkét fél HSP, van esély arra, hogy a felek hamar egymásra hangolódjanak, és a finom jelzéseket kölcsönösen vegyék. A hasonló, megélt tapasztalataik alapján a „közös nevező” érzése alakulhat ki, amely megalapozhatja a beszélgetés oldott légkörét. Ugyanakkor nagyobb kihívás a határtartás, az érzelmi-, gondolati kontroll. 

Az eddig olvasottak alapján a kevésbé érzékeny személyek megbántva vagy kirekesztve érezhetik magukat, mert úgy tűnhet, a szuperérzékenyek nem csak mások, de „jobbak” náluk.  „Úgy érted, én nem vagyok érzékeny?”- tehetik fel joggal a kérdést. Az „érzékeny” szóhoz többek között azt is társítják, hogy valaki tapintatos, megértő, befogadó, körültekintő.

Nyugodt körülmények között szinte nem is érzékelhető a különbség, míg magas izgalmi állapotban a szuperérzékeny ember „kikészül”, kevésbé érzékeny társai azonban még kaotikusabb helyzetben is megértőbben tudnak viselkedni, ezért szükségtelen alá-vagy fölé rendeltséget kialakítani. Elaine N. Aron könyve: Szuperérzékeny vagyok? tartalmazza azt a tesztet, amelynek kitöltése alapján meg tudjuk állapítani ezt a fajta érzékenységet. Érdemes a témában elmélyülni coachoknak, pedagógusoknak, orvosoknak és szülőknek is.

Andics Éva írása

Avagy miért lenne botrányos minden férfi számára egy nő pályafutása

Martin Wehrle, német karrier coach legújabb sikerkönyvét tartom a kezemben. Már a cím is érdekes és elgondolkodtató, hát még a könyv!

Uraim! Mit tennétek akkor, ha reggel már nőként ébrednétek fel?  Ez történt ugyanis Müller úrral, a sikeres marketing menedzser macsóval, aki egyik reggel női testben ébred. Ettől a naptól fogva nőként kell élnie, gondolkodnia, öltözködnie, boldogulnia a férfiak világában. Vicces, megdöbbentő helyzetekbe keveredik. Új nézőpont vesz fel, hiszen eddig férfiként egészen máshogyan szemlélte a nőket, a nők munka világában betöltött szerepét.

Mit gondoltok, könnyebben boldogul női testben, a marketing szakmában, vagy úgy egyáltalán a munka világában? De mi a helyzet a munka-magánélet egyensúlyával, nőként? Vajon ugyanazok, a férfiként bevált érvek, a macsó duma, nőként is alkalmazható? Ugyanannyi fizetés jár egy nőnek, mint egy férfinak? Mi történik, ha megérkezik a gólya?

Humoros, elgondolkodtató, érdekes és tanulságos könyv. Ráadásfejezetben karrier-ötleteket is kapunk.

Valóban botrányos lenne minden férfi számára egy nő pályafutása? Olvasd el a könyvet és döntsd el Te magad!

Rendeld meg a fordítótól: http://www.ccoach.hu/megrendeles/

Erdélyi Zsuzsanna

Business& Life Coach