Minden ötödik ember fokozott idegrendszeri érzékenységgel születik, ezeket a személyeket nevezi a nemzetközi szakirodalom szuperérzékenyeknek (HSP- Highly Sensitive Person). Ezek a társaink sokszor átlag feletti képzelőerővel, intuícióval, intelligenciával rendelkeznek, de gyakran visszahúzódónak, szégyenlősnek vagy hangulatembernek tűnnek. Ez a típusú idegrendszer normális jelenség, alapvetően semleges személyiségvonás, ami feltehetően öröklött, és ugyanannyi fiú- és lánygyermek születik érzékeny lélekkel. Carl Gustav Jung, a híres pszichiáter is szuperérzékeny volt, aki komolyan foglalkozott már a témával, ő, mint „a befordulás tendenciájaként” definiálta ezt a lelki alkatot, és leginkább az introverzióhoz kötötte.
De mi is váltja ki ezt a befelé fordulást, visszahúzódást? Legfőbb alapigazság, hogy az emberek jelentősen különböznek abban, hogy azonos helyzetben és azonos ingerek hatására milyen mértékben fokozódik idegrendszerük izgalmi állapota. Legyen szó zajról, éhségről, fájdalomról, koffeinről, de akár emlékképekről, gondolatokról - ezek mind erős ingereknek számítanak.
Egy mérsékelten zűrös, ugyanakkor ismerős helyzet - mint például egy átlagos munkanap - is lefáraszthat egy szuperérzékenyt annyira, hogy csak csendre és magányra vágyik. Ilyen állapotban az utolsó inger is csepp lehet a pohárban. Van, aki egy vizsgahelyzetet „egészséges drukkal” él meg, míg a szuperérzékeny olyan magas izgalmi állapotba kerül, hogy erőteljes testi jelei is mutatkozhatnak: gyomorgörcs, kézremegés, izomfeszültség, gyors szívverés…stb.
Miért fontos információ ez egy coachnak (illetve saját magunknak)? A coaching során alapvetően 4 eset fordulhat elő: vagy az egyik fél (a coach vagy coachee) szuperérzékeny vagy mindkettő vagy egyik sem. Figyelembe véve azt az adatot, hogy a népesség min. 15-20 %-a ebbe a csoportba tartozik, nagy esély van arra, hogy legalább az egyik fél beleesik ebbe a kategóriába.
Vegyük át röviden, milyen kihívásokkal, feladatokkal szembesülünk, ha ügyfelünk HSP. Számolnunk kell azzal, hogy kezdetben félénk, nehezebben nyílik meg, esetleg szégyenlősségből nem mer felvállalni magával kapcsolatos fontos információkat. Könnyebben sírhat, szinte bizonyos, hogy az idegrendszere fokozott izgalmi állapotba kerül, így nagyobb türelemmel kell hozzá fordulni.
Kerülni kell a harsány, zavaró elemeket, pl. az élénk színeket, erőteljes hangforrásokat. Milyen technikákat alkalmazhatunk? Az átkeretezés segíthet abban, hogy a stresszfaktorokat leépítve más szemszögből, kívülről vizsgáljunk meg egy helyzetet. A kreatív, művészeti, asszociációs, hangsúlyosan jobb agyféltekés feladatokban nagyobb lehet a sikerélményük. Fontos, hogy megéljék a támogatást, elfogadást, bátorítást.
Ha a coach HSP, fel kell mérni, hogy hány klienst tud pl. naponta vállalni. Érdemes egy kis szünetet beépíteni két ügyfélfogadás közé, ügyelni kell arra, hogy tudatosan teremtsünk magunknak nyugodt pillanatokat a krónikusan izgatott idegi állapot elkerülése érdekében. Szilárd elhatározással kell végigvinni ezt a tervünket, hiszen a mai világ a folyamatos ingeráradatról szól. Fogalmazzuk meg magunknak, hogy pl.: „Most 5 percre lehalkítom a telefont, és nem veszem fel”, „Kinyitom az ablakot, és szívok egy kis friss levegőt”, de akár meghallgathatjuk a kedvenc számunkat is.
Figyelni kell arra is, hogy ne vegyük át, ne éljük meg erősen másik hangulatát, dühét, érzelmi állapotát, mert semlegesnek, támogatónak kell maradni minden helyzetben. Az általunk kialakított környezet támogasson bennünket, ha pl. nem bírjuk a nagyvárosi élet zaját, ne a Blaha Lujza tér környékén béreljünk lakást. Ha kimerültnek érezzük magunkat, inkább mondjuk le a megbeszélést.
Amennyiben mindkét fél HSP, van esély arra, hogy a felek hamar egymásra hangolódjanak, és a finom jelzéseket kölcsönösen vegyék. A hasonló, megélt tapasztalataik alapján a „közös nevező” érzése alakulhat ki, amely megalapozhatja a beszélgetés oldott légkörét. Ugyanakkor nagyobb kihívás a határtartás, az érzelmi-, gondolati kontroll.
Az eddig olvasottak alapján a kevésbé érzékeny személyek megbántva vagy kirekesztve érezhetik magukat, mert úgy tűnhet, a szuperérzékenyek nem csak mások, de „jobbak” náluk. „Úgy érted, én nem vagyok érzékeny?”- tehetik fel joggal a kérdést. Az „érzékeny” szóhoz többek között azt is társítják, hogy valaki tapintatos, megértő, befogadó, körültekintő.
Nyugodt körülmények között szinte nem is érzékelhető a különbség, míg magas izgalmi állapotban a szuperérzékeny ember „kikészül”, kevésbé érzékeny társai azonban még kaotikusabb helyzetben is megértőbben tudnak viselkedni, ezért szükségtelen alá-vagy fölé rendeltséget kialakítani. Elaine N. Aron könyve: Szuperérzékeny vagyok? tartalmazza azt a tesztet, amelynek kitöltése alapján meg tudjuk állapítani ezt a fajta érzékenységet. Érdemes a témában elmélyülni coachoknak, pedagógusoknak, orvosoknak és szülőknek is.
Andics Éva írása
